Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-28 / 284. szám
1965. november 28. vasÄrrmn! ttögr 4 n Hetenként eyy új Onyeprngesz Ha a szomszédos bolygók akói Földünket alaposan zemügyre vennék, hogy éle- ünk titkait kifürkésszék, élőként fényárban úszó vízi- rőrhű-óriásokat pillantanának tog. A villanyfény földi csüngésénél nincs fenségesebb átvény. Az elmúlt évben a Szovjet- nlóban óriási mennyiségű, 39 milliárd kilowattóra elekt- omos energiát termeltek. Az rőmflvek kapacitása egy év Jatt több mint 10 millió kilowattal növekedett. Hogy érzékelhessük ezeket a zámadatokat, ugorjunk visz- za az 1920-as évbe. Körös- örül sötétbe burkolódzott a árosok és falvak, pislákoló etróleumlámpák és kezdetle- es mécsesek. Minden erőt le- öt az intervenciósok és a fe- ' érgárdisták elleni harc, de .enin már a GOEI,RO-n, az rszág villamosításának tervén olgozik. Az egész világot leghökkentette ez a terv', mely zerlnt 30 szovjet erőművet ell felépíteni. Külföldön ke* esen hittek e terv realitásáén. A GOELRO-tervet 10—15 vre dolgozták ki. Az azóta ltelt Idő bizonyította be, hogy bolsevikok megtartották dott szavukat, a külföldi jö- ■endőmondók pedig ezúttal is kudarcot vallottak. 1935-ben Szovjetunióban nem 30, ha- sem 40 erőmű adott áramot. ) hajdani Oroszország a vil- amosenergia termelés tekin- etében is hátul kullogott, nőst pedig túlhaladta Angliát, ’ranciaországot, Olaszorszá- :ot és Japánt, Európában a násodik, a világon pedig a larmadik helyet foglalta el. milliárd kw-órót. Ez másfélszer több, mint amennyit jelenleg Földünk összes többi erőműve együttesen termel. Jelenleg nagyon fontos feladat a Szovjetunióban, nagyteljesítményű hőerőművek létesítése. A most előállított villamos energia 4/5 részét hőerőművek adják. A hőerőművek építési ütemének további növelése a folyamatos termeléssel érhető el. A modern erőművek előregyártóit vasbetonelemekből készülnek. A legutóbbi időkig 600 féle konstrukciót tipizáltak. Az elmúlt évben az „Erőterv” intézetben kidolgozták a nagy teljesítményű erőművek univerzális tervezetét, melyben a tipizálás mintegy 100 fajta konstrukcióra terjed, így válik lehetővé az erőműépítés korábbi 4—5 éves határidejének 29—30 hónapra történő lerövidítése. Mindez lehetővé tesz), hogy 1980-ra 200 kerületi hőerőmű és 260 nagy teljesítményű hőközpont épüljön. Az elmondottak egyáltalán nem csökkentik a vízierőművek jelentőségét. Annak ellenére, hogy a vízlerőmű-épftés sokkal több időt vesz Igénybe, mint a hőerőműveké, és az építési költségek tetemes ösz- szegeket tesznek ki, mégis a vízierőmű által termelt energia rendkívül olcsó. A vízierőmű-építés fejlesztése mellett szól az is, hogy a Szovjetunió a vízienergia tar talékok tekintetében első helyen áll a világon. A Szovjetunióban folyó építkezések közül különösen nagy jelentőségű, a Szibériában létesítendő Krasznojarszki Vízierőmű, melynek 10 gépegysége 500 kw-os teljesítménnyel évente 20 milliárd kw/ó villám« energiát képes szolgáltatni. Egyedül ez az erőmű hatszor több energiát szolgáltat, mint a Dnyeproge- sz) Erőmű. Oriásgenerátor Szverdlovszk- ban A távirtok még grandiózu- sabb óriásokat ígérnek. Felépül a Száján—Susenszkij! erőmű 235 m-es gátmagassággal, 0 millió kw/ó teljesítőképességgel, a Nyizsnyij—Obi 7 millió 400 ezres, a Nyizsnyij— Tugunszkiji 10 milliós, a Nyizsnyij—Lénái 20 millió kilowatté* teljesítménnyel. Ha az Angarának és a Jenyiszej- nek Is hasznosítják az energia- tartalékait, még nyerhető évente több mint 200 milliárd kw/ó villamosenergia. Ez több mint kétszerese a Szovjetunióban 1950-ben termelt villamosenergiának. Az új módszerek teszik lehetővé, hogy 1980-ra 180 nagyteljesítményű vízierőműt építsenek fel. Végül néhány szót az atomenergetikáról. A Szovjetunióban adott áramot 11 évvel ezelőtt a világ első atomerőműve, kapacitása 5 ezer kw/ó volt. Ma már áramot adnak a szibériai, a novovoronyezsi, a belojarszki és a melekeszkiji atomerőművek. A szovjet tudósok kísérleteznek még a kimeríthetetlen erőforrást képező dagály mun- kárafogásán is. A kezdeti lépések biztatóak. Ha pl. a Fehér-tengeri Mezenszkij-öböl- ben erőművet építenének, ez egyedül több energiát adna, mint a Volgái, a bratszki és a krasznojarszki vízierőművek együttvéve. Á további kísérletekre Murmanszk közelében megkezdték az első da- gályerőmű építését. N. Szaprlkln Idáig a múlt, a jelen pedig ízt mutatja, hogy a fenti zámadatok teszik lehetővé a ÍXII. Pártkongresszus esz- néinek megértését. Ez a kong- esszus az ország villamosltá- ának lenini meghatározását így jelöli meg, mint a kom- nunista gazdasági építőmun ca programjának lényegét. Most pedig nézzünk a jövője: 1970-re a Szovjetunió 100—1000 milliárd kilowatt /illamos energiát termel, vagyis annyit, amennyit jelen- eg az USA állít elő. 1980-ban » Szovjetunió villamosenergia ermelése eléri a 2700—3000 A hármas energiablokk szerelése a Taskentl Vizlerőmflben A báiiyaineiiíők parancsnokai Riadó!... Zörög a telefon, menni keik A műszaki bányamentőkocsi végigsöpör az úton. Utasai beöltözve, teljesharci díszben, mentőkészülékkel felszerelve komoran ülnek. A sok beszéd felesleges is lenne. A riasztás általában rövid. A veszély ismeretlen. Csak annyit tudnak róla, hogy hol van, melyik bányánál és azt, hogy tűz, gáz, víz vagy omlás. Magyarázatot mindenre a helyszín ad. Addig amíg odaérnek, saját gondolataik kötik le őket. Van ebben a várakozásban izgalom bőven, hiszen egyikőjük sem tudja mi lesz a következő percekben, órákban. Az autóban legtöbbször Nagy Sándor bányamérnök, a Salgótarjáni Központi Bányamentő Állomás parancsnoka ül a gépkocsivezetőn kívül, öt évvel ezelőtt miért választotta ezt a hivatást? — Bányamentő csak önkéntes lehet. Arra senkit nem lehet kényszeríteni. Hát én Is önként vállaltam. Ha nem szeretném nem tettem volna. Ennyi az egész — válaszol röviden. Köztudomású dolog Nógrádban, hogy Nagy Sándort köny- nyebb, kilicitálni bármilyen veszélyes helyre bányába mint rávenni, hogy egy kicsit bővebben beszéljen magáról. Másoktól, munkatársaitól és felettes vezetőitől is többet tudtam meg róla, mint saját magától. Ott vcflt a kányási nagy tűznél. A légakna közvetlen közelében ütött ki. A légvágat 50 méter hosszban leégett már, és az akna is veszélyben volt. Hatvan-hetven fokos melegben dolgoztak a bányamentők. Kimerítő küzdelem volt. Hosz- szú szívós harc, de megérte. Megmenekült a bánya. Ott volt Kisteleken a gáz robbanás után a mentési munkálatoknál Is, ahol sajnos többen életüket veszítették. Tavaly Tirlbesen a példa nélküli nagy szénsavgáz kitörésnél. — Megijedtem-e mär? — kérdez vissza, és csak úgy válaszon. — Nem! Nem mondhatnám, de Tirlbesen tavaly meglepődtem. Olyan gyorsan jött a gáz a kitörésből, hogy menekülni kellett. Azért, nem volt az mindegy. Azt, hogy mit, érez olyankor az ember, később már nem tudja megmagyarázni hiszen annyi minden történik. Az viszont biztos, hogy két egyforma esettel — ahol menteni kellett — még nem találkoztam. A bányamentőknél szabály, hogy a parancsnok megy be elől és az Jön kifelé hátul. A raj a legkisebb egység, és bizony nemegyszer fordult elő, hogy a parancsnok, Nagy Sándor is ugyanúgy dolgozott, mentett, mint a vájár. Egy cél van ilyenkor: menteni a menthetőt, legyőzni az elemi erőket. Bányamentő nem mindenki lehet. Jó szakmai felkészültség, erős szervezet és fizikai rátermettség is kell hozzá. A felkészülés, a tanfolyam, és a gyakorlat nehéz, de következetesen végrehajtják, akik törzslapot kapnak. Munkájukkal kivívták az elismerést a salgótarjáni bányamentők már eddig is. Ebben pedig a parancsnoknak is nagy része van. A bányamentő, ha egy hétre behívják, állandóan készültségben él. Nem mehet haza sem. Egy hét után újra otthon van. Nemrég és huzamosabb időn keresztül, délelőtt benti hivatalos munkáját végezte, délután pedig leszállt a székvölgyi tűzhöz irányítani. Este 11 —12 órakor vetődött haza es reggel hét előtt távozott. A család, a feleség és a két kis gyereke tudhatná igazán megmondani, mennyi ideje van az apukának számukra? Nem sok. Különösen nem, ha hozzátesszük, hogy közben munkásőr is és a Marxista Esti Egyetem másodéves hallgatója. Talán sok is egy emberre ennyi terhet rakni. — ö még nem mondta soha azt, hogy nem teszi, ha va« lamivel megbízták, vagy megkérték valamire — jellemezte valaki találóan a vezetők közül. A bánya szeretetét a szülői háznál tanulta. Apja több mint harminc évet töltött a bányában, öccse csillés. A magánúton kezdett polgáritól végigküzdötte magát szűkös kenyéren a diplomáig. Ezt a nehéz feladatot csak az tudja ellátni, aki szerelmese a bányának. — Van abban izgalom és jó érzés, amikor sikerül megmenteni egy bányát a tűztől, veszélytől. örül Olyankor az ember mert munkájának eredménye van — ezt úgy mondta már mint aki többet nem is tud szólni róla. Igaz a telefon gyakran csörög. Sokan keresik a biztonságtechnikai csoportot is, amelynek szintén tagja. Aktív munkása ő a megelőzésnek ugyanúgy mint a veszély elhárításának. Bodó János 16. Némafilm-bemutató A Kazanyi pályaudvaron, a 2. sz. teremben kibérelt egy csomagmegőrző fiókot A szekció szárna 24, a fióké 242. Betett a fiókba egy csokoládés dobozkát. A csokoládé és a vékony pergament alá levelet rejtett. A levélben benne volt minden, amit csak tudott és egy rejtjel-rendszer s titkos kapcsolat fenntartása céljából. Mindezt ügyesen, észrevétlenül cselekedte. Kissé megkönnyebbült. Még aznap este telefonált a Minszk szállóba: — Jóestét, Nyikoláj beszél. — Igen. Tessék. — Elutazom 24 órakor a Kazanyi pályaudvarról, a vonat száma 242, helyszám 21 és 22. 21 és 22 együtt, ért engem? — Értem. — Kijön búcsúzni? — Legyen nyugodt. Ha nem tudnék, megkérem egyik ismerősömet. Ö majd értesít’ mikor indul a repülőgépem. — Mikor repül kérem? — Holnap Seremetyevóból. — Hová? — Párizsba. Engem azonban nem kell kikísérnl. — És az ismerősét hogy hívják? — Legyen ez egy kisded meglepetés. — A kagylóból nevetés hallatszott. — Minden jót kívánok. Az összeköttetés megszakadt. „Mit bújócskáznak? — gondolta magában Prohorov. — Milyen új barát bukkan fel megint? És miért nem kell őt kikísémi? Nem akarja, hogy kinn legyek a repülőtéren. Miért? Azért én mégis kimegyek. . Másnap a párizsi gép indulása előtt két órával ki is ment Seremetyevóba. Ivott egy feketét, körüljárta a Várótermet. Gozzi úr taxin érkezett. Rövid formalitások az ablaknál, majd odalép a határőrhöz, átnyújtja az útlevelét. .. „És ha most hirtelen elkapnák?” — rémlett fel Prohorov agyában a gondolat. A határőr megnézte az okmányokat Mosolygott. A külföldi elindult a repülőgép felé. Anato- lij a teraszról nézte, hogyan ül be a szemüveges a liliputi buszba, majd fellépked az IL—18-as-hoz támasztott lépcsőn. Csak akkor ment le a teraszról, amikor a gép már a felhők közé fúrta az orrát .. A párizsi repülőgép stewardesse rövid Idő múlva bement az utasok közé. — Hölgyeim és uraim! Gépünk műszaki okokból Rigában leszáll. Kimehetnek a gépből, de ne messzire, mert tíz percen belül továbbrepülünk. Az utasok közül néhány el is hagyta a gépet, signor Gozzi is köztük volt. Ellépkedett a repülőtér épületéig, ahol a kifutópályán már várta egy Volga. Gozzi beült az autóba, amely gyorsan elindult. — Elfáradt, őrnagy elvtárs? — kérdezte a sofőr mellett ülő férfi, aki az államvédelmi szolgálat századosi egyenruháját' viselte. — őszintén szólva — mosolygott „Mario Gozzi” — meglehetősen fáradt vagyok. — Most kipihenheti magát. És nem a Mlnszkben, hanem otthon. — Miért? A Minszk-szálloda 840-es szobája nagyon Is Jó volt — nevetett „Gozzi”. — Ott kitűnően lehetett pihenni. Mario Gozzinak azonban valóban elrontották a pihenését. Nagyon odavolt, amikor bizonyos munkálatokra való hivatkozással egy másik szobába költöztették. Próbálkozott, hogy újra felhívja telefonon Kraszovszkljt, de annak időközben sajnos, megváltozott a telefonszáma... Roscsinhoz ugyanakkor befutott valaki, aktatáskával a kezében. A Kazanyi pályaudvarról jött. — Azt hiszem, minden a legnagyobb rendben van — mondta a látogató, Pokrovsz- kij százados. Roscsin úgy kacagott, hogy még a könnyei is kibuggyantak. . . Miután a szereplőket már ismerik az olvasók, engedjék meg, hogy most én, e dokumentumtörténet krónikása is színrelépjek. „Munkanapom” az ÁUamvédemi Bizottságnál ma egy film megtekintésével kezdődött. A kis vásznon egy utca képe tűnt fel. Mindjárt ráismertem, a Második Tverszkaja-Jamszkaja utcára. A felvevőgép lencséje a házak közül kiválasztott egyet, mely semmiben sem különbözött a többitől. Közelített az épület homlokzatához, majd megállt a lépcsőházi ajtók egyikénél. És mintha csak rendezői utasitá&ra várt volna, egyszercsak felbukkant az ajtóban Prohorov. Jobbra nézett, balra, előre, majd hátra. Kijött az ajtón és elindult a Gorkij utca felé. Leállított egy taxit- Beült. Nem a sofőr mellé, hanem a hátsó ülésre. Visszanézett, nem követik-e? A taxi elmerült a forgalom áradatában, a lencse azonban nem vesztette szem elől, pillantásának láthatatlan szálán követte. — Komszomol tér. Prohorov Kazanyi pályaudvarra érkezik. Ideges. Nem mindjárt megy a rejtekhelyhez, a kis fiókhoz, hanem vár egy kicsit, közben körülnézeget. Belenéz a felvevőgép lencséjébe, mintha a szemünkbe nézne. — Ördögbe is, hogyan vették fel ezt? — suttogtam Roscsin fülébe. — Majdnem úgy, ahogy UruszevszkiJ operatőr csinálja a Moszfilmnél — suttogja a választ Roscsin. — De nem, viccen kívül- Hová rejtették a kamerát? — Ha mindez egy pályaudvaron történik, véleménye szerint hová kell rejteni a kamerát, egy szénakazalba vagy talán egy üregbe? — kérdezte nem kis gúnnyal Roscsin. — Egy bőröndbe. Vagy valami kosárba — találgatom. — Bravó — mosolyog Roscsin —, nagy koponya maga Csak úgy mellékesen mondom, hogy ez az egész beszélgetés egy Sherlock Holmes — dr. Watson párbeszédre emlékeztetett. Egyébként fogalmam sincs róla, hogy miért választott segédül egy vesébe- látó férfiú, mint Sherlock Holmes, Ilyen tökkelütött figurát, mint dr. Watson.) Prohorov már ott áll a 242. sz. fióknál. Kisfiú lép mellé és leplezetlen kíváncsisággal nézi, hogyan állítja be Anatolij a záron a 2122-es rejtszámot. — Csak nem munkatársunk ez a kisfiú is? — suttogom Roscsinnak. Meg akarom bosszulni magam a szénakazalért és az üregért— De, a miénk — suttogta Roscsin gúnyos hangon. — Pronyin őrnagy, törpének álcázva. Ezt így írja meg! Hogy minden olyan legyen, mint egy igazi detektívregényben... Prohorov kinyitja a saíe-t. Megint körülnéz. Láthatóan minden idegesíti, a nézegető kisfiú, a padlót törlő takarítónő és a pádon ülő utasok. De azok figyelemre se méltatják. Prohorov ezúttal is levelet tesz a fiókba, de most már nem csokoládésdobozban, hanem egy Anyegin kötetben(Később, mikor kezembe tartottam ezt a kötetet, mérhetetlen düh fogott, el e csirkefogó iránt. Nemcsak minket adott el, meg Puskint is beszennyezte.) (Folytatjuk,)
