Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-23 / 279. szám
4 If' A TJ 1 nrnovember ?9. kertel Ez aztán a felkészülés! Előttem, a Magyar Távirati Iroda egy minap kiadott jelentése. A címe, isten bizony, a következő: A MÁV felkészült az idei szállításokra. Nem zárkózhatom el, hogy ki ne fejezzem az elismerésemet az MTI-nek e felfedezéséért. Másrészt, meleg szeretettel üdvözlöm a vasút ama merész kezdeményezését, hogy felkészült a szállttá s- r a. Tekintve, hogy ezek szerint egészen mostanáig fagylaltot csinált. Még nagyobb lelkesedést kelt bennem, hogy ez a felkészülés az idei szállításokra vonatkozik. Az olvasó be fogja látni, hogy ez nem együgyű lelkendezés a részemről. Hiszen, mások számára is minimum megnyugtató — különösen így november végén — ha nem arról kell hallanunk, hogy a MÁV a tavalyi szállításokra készült fel. Mellesleg, az bizonynyal közmegbotránkozást keltett volna, ha arról szól a hír, miként készül a MÁV a jövő évi szállításokra. Nálunk az efféle elhamarkodása a dolgoknak nem szokás, erről tanúskodnak legkedveltebb közmondásaink is: jobb ma egy veréb... lassan járj __és í gy tovább. Neem! Készüljön csak a MÁV az idei szállításokra, ez már jelent valamit. Ha mást nem, annyit igen, hogy felkészült. Ezt mindenki el fogja hinni a vasútnak. Még akkor is, ha a vonat késése miatt lemaradt a csatlakozásról. Természetesen a helyzet egészen más volna, ha az idézett cím például ekként hangzana: Az építőipar felkészült az idei építésre. Ezen mosolyogni sem tudnánk, mert bárki megmondja, hogy az építők csak jövőre építik meg annak jórészét, amit az idén kellett volna megépíteni. Ok tehát az idén tulajdonképpen a jövőévi..., illetve__ itt a zért ez nem egészen olyan egyszerű. Tudniillik vannak olyan házak, amelyeket már tavaly meg kellett volna nekik csinálni, de csak az idén lesz készen, vagy még az idén sem, hanem csak jövőre, tehát lehet mondani, hogy az építőipar az idén felkészült a tavalyi építésre, azaz, hogy az idén elkezdték és jövőre befejezik annak az építését, amit már tavaly meg kellett volna.. . vagyis... Jobb, ha nem folytatom, mert a végén belebonyolódom. Es mert a jó példa nálunk köztudomásúlag ragadós: észbe sem kaphatunk, máris különböző közlemények latnak napvilágot. A sütödék felkészültek az idei kenyerek gyártására, például. Ami közbeve- töleg, csak azért nem lenne baj, — mármint egy ilyen hír —, mert legalább meg tudnánk, néha miért kopog a vekni: hát, ha ennyi idő kell a felkészüléshez! Ez éppen olyan, mintha valaki szemrehányást tenne a köztisztasági vállalatnak, mert az felkészült az idei hó eltakarítására. Merné-e kétségbevonni valaki, hogy nem készült fel, csupán annak alapján, hogy az idei havat esetleg jövőre takarítják el? Az idén felkészül — jövőre eltakarítja. Mi van ebben különös. így volt ez mindig, így lesz ezután is. Arról pedig ki tehet, ha például közben az idei hóból idei latyak lesz? A felkészülés a hóra vonatkozik. Latyakra — nem. Egyszerre mindent nem lehet. Mint ahogyan a TÜZÉP is felkészült az idei tüzelő-ellátásra, nem kétséges. Ha ezt valaki nem hiszi, menjen el a TÜZÉP megrendelő irodájába, rendeljen szenet. Ha azt mondják neki: nincs, akármi legyek! Megrendelheti, kifizetheti. Ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy szén van, a TÜZÉP felkészült. Vannak persze akadékoskodók, akik azt állítják, hogy egy hónapja befizették a tüzelő árát, s még mindig nem kaptak szenet. Ez egyrészt nem igaz azért, mert a belkereskedelmi miniszter legutóbb egy parlamenti interpellációra válaszolva azt mondta: november elején 14—15 nap eltelte után tettek eleget a megrendeléseknek. És én inkább hiszek a miniszternek, mint néhány akadékoskodónak. Továbbá, ha nem a miniszternek, hanem nekik lenne igazuk, akkor sokan az idén megrendelt szenet csak jövőre kapnák meg, ami teljességgel lehetetlen, ilyen nálunk nem fordulhat elő, ezt nekem ne is mondja senkid én azt úgy sem hiszem el. És ezt az én tiltakozásomat remélem megfelelően értékelik intézményeink, felsőbb és alsóbb szerveink, vállalataink vezetői — természetesen csak azok, akik megfelelően felkészültek az idei kritika idei cáfolatára. — Csizi — Embertársaikon segítenek Hideg van az iskolai tanteremben. Mindenki nagykabátban ül. Az idősebb asszonyok sokszoknyában, a fiatalabbak divatosban. Este nyolc óra körül jár az idő. — Az áramütött am - bért úgy kezeljük, hogy... — Ha nyílt a törés, mindenekelőtt elszorítjuk a végtagot, hogy ne vé- rezzen.. — Ha valakinek fáj a feje, szédül, nem emlékszik semmire, szeme körül vérömlényt látunk, belső agyi sérülésre következtethetünk.. Minden asszony előtt apró papírszelet fekszik a pádon. Ezekre a papírdarabkákra írta fel a kérdéseket dr. Sabián Imre az elsősegélynyújtó tanfolyam résztvevőinek. A fiatal orvos, aki már kilenc éve tevékenykedik Nógrád községben szívügyének tekinti mind az idősek, mind a fiatalok egészségügyi felvilágosítását. Jelenleg azokkal foglalkozik, akik a polgári védelemben vállalt feladatukra készülnek szorgalmasan. Sabián doktor áldozatos munkája nyomón sok iskolai tanuló is tisztában van az elsősegélynyújtás tennivalóival. Nógrádon megközelíti a százat azoknak a fiataloknak és idősebbeknek a száma, akik rendszeresen részt vesznek az egészség- ügyi foglalkozásokon. Ezek a községbeliek — de kiváltképpen a gyerekek — már nem a házi „gyógyszerekhez' folyamodnak. s nem állnak tétlenül, ha valamelyik embertársuk sürgős segítségre szorul. „ Takarmán\fiápgyár“ TARON Serény munka folyik Taron a gépekkel jól felszerelt, napjainkban már 30 munkással dolgozó takarmánykeverő üzemben. A régi malomban; naponta több száz mázsa kukoricát morzsolnak, szárítanak, őrölnek, s kevernek különböző fehérjedús ásványi anyagokkal és vitaminokkal, takarmánytáppá. . Ebben az évben meglehetősen sok gondot okoz, hogy a kukorica kései érése miatt annak igen nagy a víztartalma. A legjobb minőségű, a legalacsonyabb víztartalmú kukoricát az ecsegi és a csécsei gazdaságokból szállították Tarra. A szarvasmarha, sertés, baromfi és lótápok sora a napokban új készítményekkel bővült. így ma mér mdntegv negyven féle takarmánytápo és koncentrátumot küldenek a megye termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak a takarmánytáp „gyárból”. Mintegy harminc munkással dolgozik a keverőüzem. Az első munkafázis: a gazdaságokból beérkezett kukoricát a morzsológépre továbbítják az asszonyok lUuu„.aoan a morzsológép. A kukoricacsövekről géppel választják te a szemeket. A szemmel teli zsákokat a jrafcflí Colovtinov doliumcntum-refifémie V \\ fordította; Pető Milliói ^ 11. Nem ingyen 1963 júniusában turistacsoport érkezett Moszkvába Franciaországból. Volt köztük orosz származású is, egy Dub- rovszkaja nevű nő. Prohorov a Balcsug szállóban akadt össze vele. s megkérte, hogy vigye magával a levelét, és adja fel Párizsban. A levél Borjatyinszkij herceghez szolt, segítséget, tanácsot kért tőle. Ekkor már a herceg megvalósította tervét: Washingtonba került, ahol bejutott a haditengerészeti akadémiára, előadónak. Persze Prohorov tartott tőle, hogy Dubrovszka- ja nem továbbítja levelét, sőt tartott tőle, hogy esetleg más helyre irányítja. Ettől megrémült. Aggodalmát két bizalmi emberével is megosztotta. Egyikük Kuznyecov . volt Orszkból, a másik Bocsarov Rigából. Kuznyecovval együtt ült a lágerben. Ez a nehéz fickó huszonöt évet. kapott. Amnesztiával szabadult. Bocsarov, a pravoszláv pap, még baltikumi utazgatásai időszakából volt barátja. Prohorov így írt Orszkban: „Átadtam egy levelet és most reszketek, mint a kocsonya Magam sem tudom, mire jó az egész...” Augusztusig várta a herceg válaszát, de már nem bírta tovább és újabb' turisták után nézett. Rá is akadt egy angliaira. Mokejev geológus professzorra. aki a cambridgei egyetemen tanított. Sokáig kellett az öreget győzködnie, de sikerült rábeszélni, s az elvitte magával a második számú levelet. Prohorov egy idő múlva ezt írta Rigába: „...határozott célt tűztem ki. Ez azonban neim levéltéma..” A cél nem volt más. mint Valerij Sabolin. ...Italozás közben ismerked tek meg az Üzbekisztáni étteremben. Aztán többször találkoztak. Sabolin elmondta, hogy bizalmas helyen dolgozik. Azokat a készítményeket, amelyeket ott állítanak elő, egyszerűen „izék”- nek nevezte. Anatolij sokáig nem tudta, mik lehetnek az „Izék” jóllehet óvatosan kikérdezgette Sabolint, persze minden feltűnés nélkül. Mikor megtudta, tovább kérdezősködött. Valerij szívesen fecsegett. Magáról, csak királyi többesben beszélt. — Tudod-e. milyen izéket készítünk mi? Idesüss! — és rajzolgatni kezdett egy papír lapra, maid reszkető kezével gyuíásdobozt halászott elő a zsebéből és a papírt .meggyuj- totta. így van ez, testvér! Nem szabad ilyesmit csinálni, értesz9 Éberség! Ánatolij erőltetetten nevetett. Egy ízben Prohorov lakásán alaposan felöntöttek a garatra Valerijjel forgott a világ. Sokáig rókázott a vécén. Ánatolij nyugtatgatta: „Annyi baj legyen, majd elmúlik”. Valerij ledőlt a díványra. Tíz percre rá már hallatszott részeg horkolása, Ánatolij gyorsan felállt a székről, nesztelenül a díványhoz lépett. Keze ügyesen mozgott, mintha nem lett volna benne csont. Hamarosan megtalálta Valerij zakójának baloldali belsőzsebében a noteszét. Lassan, óvatosan kihúzta. A noteszben rádió-vázlatok, tabellák, formulák voltak. Vezetéknevek, hivatali telfon- számok. Prohorov mindent ■ kiírt belőle. Különös gonddal azt, amit nem értett. Másnap mindent elmondott Valerijnak. Amikor visszaadta a noteszt, Sabolin magából kikelve ordított rá: — Hogy merészelted? Azt hittem, hogy rendes ember vagy. Megyek a rendőrségre és mindent elmondok! — None, barátocskám! Gondolkozz csak! Mi most már egy húron pendülünk. S ha ezt elszakítod, magammal rántalak. Tarts hát velem! Disszidálunk, lesz pénzünk rogyásig. — Elment az eszed! — ki’ áltott Valerij. — Mindent átgondoltam. Beszélünk majd a rádióban... — Mit fogunk csinálni? Megőrültél? — Kigondolunk majd valamit és bemondjuk a rádióba. Lesz munkánk, lesz pénzünk. Valerij hátán végigfutott a hideg... Most tehát „az áru” megvolt, csak „vevőt” kellett keresni. Prohorovnak nem akarózott mindent sajátkezűleg csinálni, mert így könnyen le lehet bukni. De aztán megfelelő emberre akadt egy Inozemcev nevű Metro-alkal • mázott személyében, aki ugyan elég együgyű fickó volt. de talán épp ezért vakmerő, ami erre a célra na- gyonis jó. Ánatolij megbízta, hogy keressen fel egy Moszkvában dolgozó jónevű amerikai újságírót. Az újságíró viszkivel kínálta Inozeímcevet, majd rágyújtott a pipájára és hátradőlt karosszékében, hogy kényelmesen végighallgassa. Inozemcev felajánlotta az együttműködést: „Mi értékes honvédelmi anyagot adunk önnek, Ön pedig... Nos, természetesen nem ingyen.. Kezdetnek tessék ez a boríték..” „Csak nem tart a szovjet felderítés ilyen ostobának? — gondolta magában az amerikai újságíró. — Mit vétettem, hogy egy ilyen hülyét küldtek a nyakamra?” — Figyeljen ide, kedvesem — mondta az újságíró most már fennhangon, miközben pipafüstje szinte glóriát szőtt a feje fölé-, én magától természetesen semmiféle levele* nem veszek át. Ha maga vaf1' a barátai közölni óhajtan-’ velem valamit, ami honfitársaimat érdekelheti, kérem teavék ezt élőszóval. Aztán majd eldöntőm, mihez fogok az információkkal. Add’" ’ nem óhaitana env pohárka ..Fehér lovat”? Világmárka. Nos, egy búcsűpobárral ... (folytatjuk) szárítógépekhez továbbít ják Az átlagosnál magasabb neu»CaSi-g.»» .aunu kukoricából Farmer típusú szárítógépek vonják el a fölösleges vizet. Csak a szárítás után kerül sor a kukorica őrlésére, a tápkever ésre A
