Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-15 / 247 (243). szám

1965. október 15. péntek NŐGRÍB 3 Tanulni nehéz — tudni jó „Síire szóróit, rezgeti a lába, acsargó babon tovatűnt.— jut eszembe Jó­zsef Attila plasztikus kifejezése, ahogy Szekrényes János tompán esörrenő szavait hallgatom az apfó műhely egymás rázsúfolt vasai között. Apja Heves megyében, Markazon volt napszá­mos, alkalmi munkás, s mikor több százezer társá­val együtt 6 is elhitte, hogy a tengerén túl létezik a Boldogság szigete, akkor kölcsönpénzen kivándo­rolt. Pár levelet még íratott haza a családjának, hogy csak legyenek nyugodtak, pénzzel fog meg­férni, de két évnél tovább nem bírta a nyirkos bányában folyó hajszát: a hazatérő sorstársak hozták halálhírét ötéves korában így maradt Szekrényes János félárva, S ezért tartotta az egész rokonság retténe • tesen nagy szerencsének, mikor 1914-ben, tizenkét éves korában Sikerült inasnak bejutnia egy gyön­gyösi kovácsmestérhéz.. Hat évig volt mindenki lábakapcája. mert a há­ború miatt nehéz volt segédet kapni és a mester különböző ürügyekkel nem szabadította föl. Mikor a segédlevelet a kezébe kapta, a magyar proletariátus már gazdagabb volt egy keserves ta­pasztalattal — a bukás kínjainak tanulságaival , és az iparóslegértyék vándoréveinek is befellegzett, ö azonban igyekezett követni a jó hagyományt: nem lehet határon túlra menni, akkor itthon! Ta­risznyát vett a hátára, botot a kezébe és újabb hat. év alatt bejárta majd’ az egész országot: patkóit lovat és húzott ráfot Mezőhegyesen és Boldogkő­váralján, Somodarban és Kaposvárott, Kistállyán és Egerben. Megpróbálta a nagyüzemet is: majd’ egy évet dolgozott Pesten a Krausz—Moszkóvics féle szesz­gyárban. Ennél a momentumnál elmereng egy ke­veset : — Talán... ha nem dicsérik úgy mindenütt a lovakat, amelyikeket megpatkoltam, a szekereket, amiket megvasalta^... ha nem mondják annyiszor, hogy engem az isten is kovácsnak teremtett, akkor **'an meSragadok a nagyüzemben. Mert tetszett az nem voltam egyedül. Mindig éreztem, hogy jobban kinyithatom a számat, egyenesebben járha­tok az utcán, mert egy vagyok száz meg száz, ezer meg ezer szaktársammal. Dehát... • S van még egy ok, amit nem mond csak érteni lehet a beszédéből: Családja és rokonsága annyira beleragadt az úri Magyarország feneketlen nyomo­rába, hogy mikor egy eladó lány révén önálló ipar- noz juthatott, véteknek tartotta volna a íclemelke- desre kínálkozó alkalmat elmulasztani. a* önálló egzisztencia is csak addig lát­szik a szerencse netovábbjának, míg az ember el if'. “ golyós emlékeznem — A gazdasági akídfVálam*n uel,eí".K.?yakran annyi munkám sem akadt, aminek dijából az adót fizethettem volna. „oi ”',r,áUÓ ny°m°r” elől Klstállvá­rol Mátraderecskére, Homokterenyére, míg végül Salgótarjánban kötött ki: Fejlett iparú hely, a kör- nyék kereskedelmi központja — itt sűrűn csattog- tak a lovak patái a régi, macskaköves utcákon. — Mikor patkóit utoljára? — kérdem. a. H3aL ~, nev.ct — Van ar|nak talán már tíz tu**!? "; '.,n.e én idejekorán észrevettem, hogy pro- filváltözas lesz a kisiparban. A háború előtt évente ha egyszer-kétszer akadt megrendelés vasrácsos kerítésre, kapura. Kinek volt arra pénze’ Csakis az uraknak! A felszabadulás után meg alig lelt el ot-hat ev, már kezdtek jönni hozzám a parasztok ™c"’’!ányáSZ°k' h°gy ”mennyibc kerülne egy kis Vajon miért van, hogy .neki annyi a rendelője’ „Van pénz, van életszínvonal!” — mondia ő erre •**■«? mosolyogva. Ez vitán felüli. De miért ^y®,bc“em. meg Például, hogy bejött Mihálvgergé­I s-áÍH<Aiubhntj,HrifiKéZte mintákat, megállapodtak * 8,f1,atarldober|, előleget fizetett, aztán el­Ä. Mrt"VoS “ V.S, r. KärvÄ rendelőt, ha nem azt szállítom, amit kértek, ha én csak "eavszer'fl|?V “ akartam volna csak egyszer is — annak híre ment volna... Ha az ember dolgozik — pénzt kap érte; és ha eev­Pénzt kap — akkor jó munkát kell végezni! HrnnranrJui? •“ bef8ulet • • • A kisiparosnak ez a „tízparancsolata — teszi még hozzá. A műhely falán elismerő oklevelek, alattuk a okmány d GVé’ * 82231 <>syvonalban CSV egészen új — Igazság szerint ezt kellett volna fentebb tenni — mondja zavart, topogással —, mert most a nyáron tettem le az álalános lakatos szakvizsgát, q gyerekek között... Tanulni kell. Nekem csak ez a régi kovácssegéd levelem volt, lakatostanulókat te­hát nem szabadíthattam föl .. Meg. . . hogyan Is mondjam: mindig van egy-két tanulóm, és járnak az MTH-ba ugve .. és aztán jöttek nekem időn­ként olyan dolgokkal, hogy... — pattint egvet a levegőbe, aztán nem fontolgatja a szavait, kitör: — Sokat, fejlődött a tudomány, és nem viselhet­tem el, hogy mikor a gyerekek valamiben tanácsot kérnek, akkor én csak álljak, mint. szamár a líe- gyenl... Tanulni kell, uram. hatvanhárom évesen is — ma ilyen világot élünk’ Aztán kalapácsot fog a kezébe és óriásról a ki­nyújtott nyelvvel szorgoskodó kis legénynek: — Amonnan, gyerek! Alulról fogd, megmond­tam már! Es felzeng kezében a formálható anyag, de a könnyed csengések között még hallom a szavát: — Tanulni nehéz, tudni jó! S a fiúval hirtelen nem találjuk el, melyikőnk- nek szánta a mondást.' Egy pillanatig összenézünk, aztán egyszerre bó­lintunk. Kunszabó Ferenc Mánkat 18000 fenni jövedelem Az őrhalmi Hazafias Nép­front Tsz érvől-évre szép eredményeket ér el Kisvár- dai Rózsa szuperelit vetőgu­mó termesztésében. Tavaly is száz mázsán felül termett hol­danként, az idén már megkö­zelítette a termésátlag a hol­danként! 190 mázsát. Krump­liból így igen jól alakul a jövedelem is: holdanként hu- szónnyolcezer forint bevételt jelentett a burgonyatermés, ami az összes felmerült költ­ségek levonása után is tizen­nyolcezer forint holdanként) tiszta jövedelmet biztosít a tsz-nek. Ennél nagyobb jövedelmet a növénytermesztésben csak az idén száz négvszögölön el­vetett Jullska-bab adott. A kis területről is csaknem ezer forint értéket árusí ki eddig a szövetkezet. Az MSZBT napirendjén Baráti kapcsolataink továbbmélyítése Elnökségi ülést tartott a na- pokbar a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Nógrád me­gyei szervezete, hogy megtár­gyalja az eddigi munka ered­ményeit s utat szabjon a to­vábbi feladatoknak. Az ülésen Kiss Imre, a me­gyei szervezet elnöke beszá­molójában összegezte a legu­tóbbi ülés óta végzetteket. Eszerint 20 tanfolyamon mint­egy 300 hallgató tanulja me­gyénkben jelenleg az orosz nyelvet, ezen túlmenően 98 ál­talános iskolában csaknem 15 ezer, 16 középiskolában pedig több mint négyezer fiatal vesz részt orosz nyelvokta­tásban. A tanulóknak a me­gyei szervezet nyelvi verse­nyeket rendezett, ezek ered­ményeként hat fiatal országos versenyre, is eljutott. Sikeresnek bizonyult a szel­lemi vetélkedők sorozata is, melyek keretében bőséges al­kalom nyílt a Szovjetunió éle­tével való foglalkozásra. Kü­lönösen értékes volt a „Ki mit tud a Szovjetunióról?” címmel, orosz nyelven rende­zett vetélkedő. Népszerűek a megyei szer­vezet által készített, különfé­le témájú fotó-kiállítások, me­lyeket sok tízezren tekintettek meg. Látogatottnak bizonyult a felszabadulásunk 20. évfor­dulójára rendezett kiállítás is. A tabló-sorozat eddig tíz hely­ségben került nyilvánosság elé. Hasonlóan jó szolgálatot tett a barátsági eszmének a partlzánmozgalmat dokumen­táló tárlat. A megyei szervezet további feladata, hogy. az eddiginél is nagyobb lehetőséget biztosít­son a barátsági eszme szélesí­tésének, a Szovjetunió politi­kai, gazdasági, kulturális eredményei és törekvései meg­ismertetésének. Ennek feltéte­le megteremthető a TIT is­meretterjesztő munkájában, a különféle kulturális, gazdasá­gi intézmények keretében, az üzemek szakszervezeti életé­ben, a mozi, a könyvtár kere­tei között Orvosi főtanácsok őszre Együnk több gyümölcsöt — Divat és egészségvédelem Ősz van. Száraz és egyre hidegebb az idő. Megváltoz­tak a hőmérsékleti viszonyok, a levegő páratartalma, lég­nyomása, ezért az emberek­nek is alkalmazkodniuk kell az új időjáráshoz, mivel a meghűléses, fertőző megbe­tegedések főleg ősszel terjed­nek el járványszerüen. A védőoltások hatékonysá­gát bizonyítja, hogy a difté- lia és a szamárköhőgés, mint betegség, már nem számotte­vő tényező, csupán itt-ott for­dul elő. Csökkent a vörhe- nyes megbetegedések száma is, de a kanyaró, nátha, inf­luenza még mindig nagyszám­ban szedi áldozatait. Sokan nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget á köd káros következményeinek, pedig a ködös levegő a meg­engedettnél jóval nagyobb mértékben tartalmaz a szer­vezetre káros, szennyező anya­gokat. Minél többet friss levegőn tartózkodni, kihasználni a már egyre ritkább napsütéses időt! A nagy hőmérséklet inga­dozás is ezer veszélyt rejt magában. Tudomásul kell venni, hogy a nyár elmúlt, s ha a hideg nem is idéz elő megbetegedést, de csökkenti az emberi szervezet ellenál­ló képességét. A meghűléses és légzőszervi megbetegedé­sek ellen több fronton foly­tathatunk eredményes harcot. Megfelelő táplálkozással több kalória felvételével. Együnk minél több C-vita- mint tartalmazó gyümölcsöt, növényi eledelt, almát, pa­radicsomot, paprikát, savanyú­káposztát, répát, céklát. A célszerű táplálkozás nem vezethet eredményre, ha nem párosul megfelelő öltözködés­sel. Szabad mozgást biztosító, laza szövésű, de meleg felső­ruhákat és sűrűn szőtt alsó­neműt viseljünk. Nagyon fontos a vízmentes, és nem szorító lábbeli, itt is a di­vat és az egészség összeegyez­tetése a legnagyobb problé­ma. Fontos tudnivaló még, hogy a szoba ne legyen túlfűtött Legegészségesebb nyitott ab­laknál aludni, de akinek ez végletes megoldás, az is szel­lőztessen lefekvés előtt, hoev a káros gázokat, cigaretta­füstöt kiszorítsa a levegő. Villanyhálózat-bővítés a megyében Tizenkét községben hét kilométeres vezeték A községek rohamos ter­jeszkedésével együtt jár a villanyhálózat bővítése is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésén a többi között megtárgyalta, majd jóváhagyta az 1968. évi villanyhálózat bővítési felada­tot. A hálózatbővítési szükség­letek felmérését a járási ta­nácsok illetékes szakigazga­tási szervei végezték el. Fi­gyelembe vették, hol építkez­tek és alakult már ki egy összefüggő település, ahol nélkülözhetetlen a világítás. Az is feltétele a villanyhá­lózat bővítésének, hogy mennyi a 100 folyóméterre jutó fogyasztók száma. Mind­ezeket szemeiéit tartva dön­töttek, hogy az elkövetkező évben a megyében hét kilo­méter villanyhálózat bővíté­sét engedélyezik. A hét kilométeres hálózatot a következőképpen osztották el. Nógrádkövesd egy ki­lométer, Csitár, Magyarnán- dor, Mátraszele ötszáz-ötszáz méter, Galgaguta négyszáz­méter, Mátraszőllős három­száz méter, Borsosberény hat­száz méter, Karancsberény kétszáz méter, Sóshartyán egy kilométer, Karancsság és Sal­gótarján nyolcszáz-nyolcszáz méter, Mihálygerge négyszáz méter. A felsoroltakon kívül több községben is szükség volna villanyhálózat bővítésére. Az illetékes tanácsi szervek az igényeknek, és az anyagi le­hetőségeknek megfelelően igyekeznek a villanyhálózat­bővítési szükségletet kielégí­teni. Ezt azonban már csak terven felüli hálózatbővítés­sel tudják megoldani. Ezért úgy határoztak, hogy a há­lózatbővítésre kijelölt közsé­gekben a munkákat akkor kezdik, ha a községek a fel­merülő költségek húsz száza­lékát magukra vállalják. Ez­zel bizonyos összeg felszaba­dul, amelyet újabb községek villanyhálózatának bővítésére fordíthatnak. Amennyiben a hálózatbővítésre kijelölt va­lamelyik község a költségek húsz százalékának helyi erő­forrásból való fedezetét nem vállalja, a részükre meghatá­rozott összeget annak a köz­ségnek adják, amelyik haj­landó a villanyhálózatbővíté­si költségekhez hozzájárulni. !\ehéx ősz, nagy feladatok Kinek az érdeke? Az asszonyok lehettek vagy hatvanan, aznap reggel óta a burgonyát szedték a Laposon. Amikor Pénzes Istvánné bri­gádvezető megállt a tábla szélén, vagy száz burgonyá­val telt zsákot hagytak ma­guk mögött. — Asszonyok — szólította meg a legközelebb serényke- dőket. — hogy mondjátok? Zsákban lesz estére a burgo­nya mind? A burgonyaföldre még bú­zát számít vetni a szövetke­zet vezetősége. Ha az asszo­nyok tisztán hagyják maguk után a táblát, holnap mun­kához láthatnak rajta a szántótraktorok. Ezután már nem késik soká a vetés sem. — Mi Is azt szeretnénk, hogy meglegyen, — emelke­dett fel a Jókora füzfakosár mellől Fülöp Istvánné. — A munkaegység így szaporo­dik. .. úgysem lesz már sok az idén... Elviszi előlünk a munkát a gép... Fülöpné szavaira megboly­gatott méhkas lett egyszerre a burgonyaföld. — Eddig csak a szedéshez állították be a gépet,.. Most majd válogatni is az fogja a burgonyát. így sem keresünk pedig... A 140 munkaegysé­gért bizony sok füvet vágott ki az én kapám — pörölt Lantos Istvánné. — Azért van ez, hogy azt a húsz százalékot is elvonja tőlünk a vezetőség, amit pré­miumnak ígért, — kiabált dühtől reszkető hangon Fe- rencz Mihályné. — Most a gép ellen van­nak mind... De amikor meg kellett a munkáskéz, egy asz- szony sem jelentkezett... Napszámba szedte a vezető­ség a burgonyát, — vágott vissza Ferencznének Kissi- mon Gézáné. Már-már valóságos háború­ság keveredett volna a La­poson, ha Pénzesné, aki ne­gyedik esztendeje brigádve­zető a hugyagi Magyar— Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezetben, nem vet véget a perlekedésnek: — így nem megyünk sem­mire asszonyok! — .szólt ha­tározott hangon. — Ha vala­kit sérelem ért, szóljon, ami­kor itt az ideje!.. Szóból ér­tünk mindnyájan!.. A veze­tőség is!.. Pénzesné szavai úgy lát­szik hatottak, mert az asszo­nyok egykettőre megszelídül­tek. Beszélni kezdtek, Jóval csendesebben, mint az imént. Lassan lassan kibontakozott a teljes kép, milyen gondok emésztik a hugyagi asszonyo­kat. A községben azóta is, hogy megalakult a termelőszövet­kezet, hagyományos növény a burgonya. Ebben az évben több mint 160 holdon hozott termést amelynek betakarítá­sa nem kis gondot okozott a vezetőségnek. Különö­sen a hatvan holdas tábla szedése sürgetett, hiszen 25 vagon burgo­nya értékesítésére, nem is elhanyagolható áron, mázsán­ként 380 forintért, szerződést kötöttek a Vetőmagtermelta- tő Vállalattal. A munkaegy­ség értékének alakulásába beleszámít ez az összeg. A vál­lalat képviselői olyan felté­telt szabtak csupán, hogy a burgonyát még szeptember 10-ig ássák ki, szedjék zsá­kokba a szövetkezetiek. Ak­kortájt azonban éppen bú­csúra készültek Hugyagon. A brigádvezetők hiába szalad­ták be többször is a falut, hogy harminc asszonyt kerít­senek, akik a burgonyaszedő­gép után összeszednék, zsá­kokba raknák a gumókat. Mi mást tehetett a vezetőség, mint azt, hogy napszámoso­kat fogadott, fizetett nekik naponta ötven forintot. Akadtak akik azt vitatták, adták volna ezt a pénzt a ta­goknak, kiszedték volna ér­te. Viszont az asszonyok leg­kevesebb másfél munkaegy­séget szereztek eddig a bur­gonyánál egy egy nap. S Hugyagon az idén nem rossz, 38 forint a munkaegység vár­ható értéke. — Az a mi bajunk, hogy ilyen kevés azoknak az asz- szonyoknak a száma, akiknek munkájára mindig számítha­tunk! — kesergett Járossi Pál főagronómus, amikor em­lítettük néki az asszonyok háborgását. — Talán nincsenek elég­gé érdekeltté téve a munká­ban? — kockáztattam meg a kérdést. — Nálunk a kapásoknál a családi művelést honosítottuk meg. Burgonyából általában egy holdat vállaltak az asz- szonyok. A közgyűlés határo­zata szerint csökkentett munkaegységet, s a többlet­termés ötven százalékát kap­ják a burgonyaföldek műve­lői. Az ültetvényeket azon­ban a víz és a burgonya ve­szedelmes betegsége a fhitof- tóra károsította. Ezért a ve­zetőség úgy határozott, a termés húsz százaléka le­gyen a tagoké... Könnyítet­tünk is munkájukon, ahogy lehetett... Gép segített az ül­tetésnél, s most. a szedésnél, meg a válogatásnál Is... Járossi Pál egyébként olyan ember, hírében áll aki külö­nös gonddal foglalkozik a gépekkel. Az ő érdeme, hogy a burgonyaszedö asszonyok munkáját három gép is köny- nyítette. Az ő elgondolásai alapján készítették el a sze­relők a szövetkezet javító műhelyében azt a tersiő'zer- kezetet, amely megakadá­lyozta, hogy a gumók messzi­re repüljenek a géptől. Gyor­san, jól haladt a szedés, egé­szén addig, még a nehéz agyagos föld „kikészítette” a burgonyaszedőt. Kár, hogy a gyorsan kopó, könnyen törő alkatrészeket csak nehezen tudják megszerezni, s emiatt vesztegel most valamennyi burgonyaszedő-gép. Kisebb javításokkal kell végezniük a burgonyaválogató gépen is. — Ha sikerül munkába ál­lítani, naponta három vagon burgonyát választ szét az előírásoknak megfelelően, — lelkendezett a főagronómus — Mit csinálnak ezalatt az asszonyok ?/ — Egyiknek sem kell attól tartani, hogy munka nélkül marad, — mondta mosolyog­va Járossi Pál. — A gép ki­szolgálásához tíz asszony szükséges minden nap. Aztán ott a takarmánybetakarítás, a cukorrépaszedés, a kukori­ca-törés. .. Tengernyi mun­kát ad a dohány is. Időben elvégezni minden munkát. Ez megint mindenki érdeke. De kereshetnek is az asszonyok... Valóban kereshetnek. Le­galábbis, akik rendszeresen dolgoznak a szövetkezeiben. Ezek az asszonyok legtöbb­ször azt is látják, ha olykor­olykor háborognak is. a ta­gok pillanatnyi érdeke nem éri meg. hogy kockáztassák érte a szövetkezet, az egész közösség érdekét. Vlncze Istvánné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents