Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-13 / 241. szám
10^5 TV NrtGT» 4 n Másfél éves a tévéiskola Vélemények az iskolatelevízióról Megkérdeztük a balassagyarmati iskolaigazgatókat és nevelőket, felhasználják-e, illetve hogyan használják fel az iskolatelevízíó adásait az oktató-nevelő munkában? A másféléves múltra visszatekintő iskolatelevízió ugyanis szeptember hetedike óta ismét „sugároz”. (Előre kidolgozott terv szerint.) Az általános iskolák alsó tagozata számára a környezetismeret-ólvasás, az ötödik osztály számára a magyar, a történelem, a szám- tan-mértan, a földrajz, az élővilág és az orosz, a hatodik osztály számára az orosz, a fizika, a hetedik osztálynak az élővilág, a kémia, a középiskolák számára pedig a fizika, a kémia, az orosz, illetve az angol oktatásához nyújt segítséget. Élnek-e ezzel a lehetőséggel Balassagyarmat általános- és középiskoláiban? A válaszok: „Sajnos van egy órarend...“ „A mi gimnáziumunkban a kémia és az angol nyelv adásokat néha felhasználjuk. Sej- nos van egy órarend, amelyhez alkalmazkodnunk kell. Ezt nálunk még , kötöttebbé teszi, hogy sok az óraadó tanár, aki egyébként más iskolában tanít. Nem mondom, hasznos lenne az iskolatévé. Hogy délutánonként a gyerekek mennyire használják fel, nem tudnám megmondani...” „Beépítjük a tantervbe...“ „Hát kérem, felhasználjuk beépítjük a tantervbe. Nálunk az iskolatelevíziót a napköziotthonban nézik a tanulók, mert nekünk nincs készülékünk. Az adásokat hatvan-het- ven százalékban használjuk fel. Nagy segítséget nyújt az egyes szaktárgyak oktatásában. Mint mondottam, ha nem a tanítás ideje alatt nézzük (ilyenkor adás előtt készítjük fel a gyerekeket az anyagra), akkor délután az ismétlő adást használjuk fel. A látott és hallott műsor tanulságait minden esetben ösz- szefoglaljuk...” „Jobb készülékei kérünk...“ „Megmondom őszintén, szívből, felhasználnánk, hiszen kezdettől fogva nagy figyelemmel kísérjük az adásokat, mert élvezetesebbé teszi a tanítást, de jobb készüléket kérünk. Kérem a mi „Budapest” készülékünk szinte mindig javítás alatt van, ez már szinte tűrhetetlen. Különben tervszerűen nézzük, a javítás időszakában átjárunk a szomszédba a tűzoltókhoz. De néha már unnak minket..” % „Mi nem tudjuk felhasználni...“ „Pillanat, itt van igazgató úr... Igen, értem a kérdést. Mi nem tudjuk felhasználni, mert más az órarend. Nálunk zömmel vidékiek vannak és a tanítás reggel 7,50-kor kezdődik, hogy nézzük az adásokat, minden órát meg kellene törni. Nem mondom, hasznos lenne..." „Az adásokat jónak látják“ „Igen, minden esetben felhasználják a kollégák. Az adásokat jónak tartják, mindig szervezetten nézik. Már mielőtt kezdődne az adás, feldolgozzák az anyagot, s utána megbeszélik a kérdéseket, amelyeket a gyerekek adás közben tesznek fel. A tanáriban van a tévé, nagyobb terembe kellene áthelyezni..." „...nagyon hasznosnak tartjuk...“ „Felhasználjuk, nagyon hasznosnak tartjuk. Amit nem tudunk megnézni délelőtt, az időhiány miatt, azt megnézzük délután. Szervezetten...” Ahány iskola — annyiféle válasz. Hasonlóság' azonban van közöttük. Ha külön vizsgáljuk az általános- és külön a középiskolákból kapott válaszokat, megállapíthatjuk, előbbiekben mindenhol megtalálták a módját annak, hogy az iskola-tévé adásait felhasználják, illetve hasznosítsák munkájukban, míg a középiskolák egyikében sem tették ezt meg. Az általános iskolákban óraterveikbe szervesen beillesztik az adásokat, amelyeket rendkívül hasznosnak tartanak különösen a gazdag szemléltetés miatt. Előadás előtt felkészítik a tanulókat, utána beszámoltatják őket a látottakról, s nem egyszerű látványosságnak tartják az adást, hanem az oktató-nevelő munka szerves részének, amelyben a szaktanár, a tanító is tevékenyen működik közre. A tanító így továbbra is az oktatás központi alakja marad, s irányítja a tanulók érdeklődését. A középiskolákból beérkezett válaszok ennek ellenkezőjéről győznek meg. A középiskolákban nem sikerült megtalálni a tévé-oktatás tervszerű felhasználásának módját Elsősorban órarendi gondok gátolják az adások hatáskörének kiterjesztését. Esetenként talán az adások jelentőségének felismerésével is baj van, nem ismerik fel, mennyi hasznos gyakorlati segítséget kaphatnak a képernyőről. A városi művelődésügyi osztályon ezt mondják: „Mi nem vizsgáltuk még ezt a kérdést, de annyit tudunk, hogy nehéz órarend szempontjából beállítani. Egyébként felhívtuk az iskolaigazgatók figyelmét, hogy használják fel az iskola tévét, kétségtelenül értékes adások vannak..” Tóth Elemér Hétköznapok a pártalapszervezetben A lelkiismeretes munka tekintélyt biztosít A NAGYBATONYI bányavárosi partalapszervezetben szorgalmas munkával telnek a napok. Szabó Károly, az alapszervezet titkára a vezetőségi tagokkal felváltva hetenként kétszer, aknászi teendőinek ellátása után a délutáni órákban a párthelyiségben fogadóórát tart Apró. mindennapi panaszokkal keresik fel, de a panasztevót türelmesen meghallgatja, feljegyzi kérését, és ami a legfontosabb, a pártszervezet erejéhez mérten igyekszik ezeket megoldani. Legutóbb Gábos Ferencné kereste és kérte fel az alapszervezetet segítse beteges fiát elhelyezni. A párttitkár már előzőleg Is foglalkozott Gábos Ferenc ügyével. Gyógypedagógiai iskolába küldik, de meghallgatta az anyát, aki láthatóan megkönnyebbült, hogy beszélgethetett élete legnagyobb gondjáról. Egy új, társadalmi összetételében is meglehetősen vegyes városban, nagyon sok ilyen apró-cseprőnek látszó dolog van. Nem régen zártak le egy családi Ügyét. A családfő goromba, részeges volt. Fizetését nem adta haza, de a feleségét nemtörődömséggel vádolta. A bíróságon is feljelentette. Tárgyalás volt és az embernek adtak igazat. Sajnálkoztak a városiak, bosszankodtak, az igazságtalanság láttán. Mert mit tehettek. Egy napon aztán az asszony elment a pártalap- szervezethez panasznapra. Mindent őszintén elmondott a titkárnak, aki újból megvizsgáltatta az ügyet. A bíróság ismét napirendre tűzte és akkor kiderült, az asszony igazsága. A KISVÁROST jellemzően az emberek nagyon szoros kapcsolatban élnek egymással, mindenről tudnak, a titok csak nagyon rövid életű. Nagy jelentősége van annak, hogy ezekben a körülményekben legyen egy támaszpont, amely a dolgokat megfelelő, helyes irányba tereli. Ezzel komolyabb incidenseket előz meg, ügyel az együttélés szabályaira, amelyet ha betartanak, a mindennapos termelő munka is zavartalanul folyik! A pártalapszervezet helyesen ismerte fel a bejelentések intézéseinek jelentőségét. Minden apró ügyet az emberek megelégedésére intéz. De határozottan feltárja az igazságot is. A tanács révén — amikor erre szükség volt — számtalan esetben figyelmeztette az udvariatlan bolti dolgozókat, a párttagok bevonásával beszélgettek a magukról megfeledkezett italos emberekkel, s ha kellett a munkahelyük vezetőit is értesítették, AZT MONDJA B VIKI PAL, a területi pártbizottság titkára: az alapszervezetek vezetői ügyelnek arra, hogy ne csorbítsák az illetékes szervek hatáskörét. Elmennek a tanácshoz, a rendőrséghez, kereskedelmi szervekhez és sürgetik náluk az ügyek igazságos és gyors intézését. Ilyen megnövekedett tekintéllyel, mind nagyobb feladatokat kell megoldani a pártalapszervezetnek, amelyhez már a titkár, a vezetőség kevés. Minden egyes tagra szükség van. Ezért határoztak ügy, hogy a mindennapi feladatok lelkiismeretes elvégzése mellett, legnagyobb figyelmet a tagság politikai műveltségének emelésére fordítják. A feladatot párttaggyülé- sen tárgyalták meg, amelyen a 108 tagból 90 vett részt. Hosszas vitát folytattak: határozatba foglalják-e, hogy a tagságnak a pártoktatásban kötelessége részt vennie, vagy az önkéntességre bízzák a tanulást. Az elmúld évek tapasztalatai, a megnövekedett feladatok, a tagság felelősségét is felébresztette. Maguk a párttagok határoztak : a pártoktatásba való részvétel a párttagokra nézve kötelező. A vezetőség megkapta a megbízatást az oktatás megszervezésére. A vezetőséget ez nem érte váratlanuL Még a nyár folyamán oktatói tanfolyamra küldték Juhász Lászlót, Pírok Gyulát és Csatlós Lászlót, hárman vezetik majd az október közepén induló tanfolyamokat. Egy külön bizottság megvizsgálta a tagok iskolai végzettségét. Megálla pították: 20 főiskolás, négy főiskolán tanuló, kilenc érettségizett, 10 nyolc általános iskolát végzett van a tagok sorában, a többiek hat általános iskolával rendelkeznek. Ezek figyelembe vételével két oktatási formát vezettek be. A magasabb képzettséggel rendelkezőket a Marxizmus II tanfolyamára irányítják, az alacsonyabb képzettségűeket pedig az Időszerű kérdések tanfolyamára. KÖZBEN AZ IFJÜSAG tanulásával is foglalkoztak az alapszervezetek. Közös taggyűlést rendeztek. Átadták a KͧZ-nek az oktatás megszervezésében szerzett tapasztalataikat és a fiatalok ennek ismeretében kezdték meg az oktatási évre való felkészülést. Az alapszervezet egyetértett azzal, hogy a KISZ-fórum keretében különböző tanfolyamokat szervezzenek. Javasolta, hogy nyissanak egy Fórum-presz- szot is. Ezen belül, az elmúlt évhez hasonlóan, klubesteket, szellemi TOTO-t, táncesteket, irodalmi vetélkedőket rendezzenek. Az alapszervezet támogatásával fellendült Nagybátony bányavárosban a KISZ szervezeti élete is. A PARTALAPSZERVE- ZETNEK a KlSZ-vezetőség- gel közösen még arra kell most nagyobb figyelmet fordítania, hogy mint más feladatot, ezt is pontosan, körültekintően szervezze meg. Tapasztalhatta: a lelkiismeretes munka tekintélyt biztosít. Bobál Gyula Nehéz őas, nagy feladatok A gépcsoportvezető nélkülözhetetlen Vontató motorja berreg a burgonya rakások között, markos férfiak emelgetik magasra a telt zsákokat. Ebben a nagy munkában senki sem figyel az idegenre. Aztán mégiscsak ide vetődik valaki. Vékony, hajlotthátú ember. Kiderül, hogy éppen ö az elnök Glózik Pál, a mohorai Mikszáth Tsz elnöke. Régi ember a termelőszövetkezetben Glózik Pál. Igaz, hogy két évig más látta el ezt a tisztséget, de mikor kiderült, hogy más sem pró- íétáskodott eredményesebben, újra visszaválasztották a gazdaság élére, Ennek csak néhány hónapja, de neki úgy tűnik évek teltek el. Annyi a munka, annyi a tennivaló. Moborán nem erős a termelőszövetkezet. Még közepesnek sem mondható. Az idén is állami segítséggel gazdálkodnak. De arról már örömmel szól az elnök, hogy a pénzügyi felmérések szerint a tervezettnél nagvobb lesz a munkeegvség értéke. — Csak most az őszön tartani tudjuk magunkat — só- hait pj elnök. — Eddig különösebb haj1 nem volt. de most minden nagyon összejött... — Na és a gépek? Ha nincs elegendő ember, segítenek a gének — nyugtatom. Nem szól, legyint. De aztán mégis megtoldja a kézmozdulatot. — Ha mind jó lenne! De hol az egyik, hol a másik „robban le”, összesen nyolc traktorunk van. Azzal együtt, amit nemrégen kaptunk, az RS—09-essel. Ebből azonban javítják az egyik Utost. a Hoffert és a teherautónkat. A termelőszövetkezetiek igyekeznek a lehető legjobban kihasználni a gépek kapacitását. Mivel sok a szállítani való Is, a gépek közül csak a DT-re szerveztek kettős műszakot. A többi gép nyújtott műszakban .üzemel, hogy a szállításhoz szükséges gépek a szürkület után a termények mozgatásával foglalkozhassanak. Mo- horán is nagyon nehéz úgv egyeztetni a munkákat, hogy mindent időben elvégezzenek. A betakarítás nagyon zavarja a szántás-vetést. Egyelőre csak a lánctalpas traktor szánt és az egyik Uto.s vet. A többi gép és a fogatok egy része a betakarítást szorgalmazza. Eddig a burgonyát ásták, s még tart ez néhány napig, mert. huszonkét holdon még a földben van. — Ez a terület már nem tart sokáig — mondja az elnök. — mert elverte a jég és kicsi a termés. Persze azért leköti ez is az erők egy részét... Idős ember szólítja meg az elnököt. Vontató kellene neki, hogy hazavihesse a háztájiban termett burgonyát. — Pontosan nem tudom, hogy ma mit csinálnak este a gépek — mondja az elnök. — Nem voltam Itthon, csak az imént jöttem meg. Beszéljen az agromómussal, 6 tudja adhat-e vagy nem. Az öregember elballag, Glózik folytatja: — Kétszázharminc hold búzánk lesz, már vetjük. A lánctalpas nappal szánt, éjszaka pedig a talajt készíti elő. Az egyik Utosunk vet. Holnapra kijavítják a másikat. Az meg először levágja a dohánykórót, hogy felszánthassuk a helyét... A számítások szerint, ha három traktort sikerül foglalkoztatni a szántás-vetéssel, kilenc nap alatt tehetik földbe a búzát a mohoraiak. De tüstént kiderül, hogy mindez nagyon optimista számítás. Minden ügy lenne, ahogyan kiszámították, ha időközben nem kellene hozzáfogni a több mint negyven hold cukorrépa kiásásához. Ehhez pedig jól szervezett szállítópark kellene. Szerényen számolva négy vontatóval is legalább két hétig tartana ez a munka. — Ennyi tennivaló között ki dönti el, hogy hová mennek. mit csinálnak a gépek? — kérdezem az elnököt. — Nálunk ez változó, mert vagy az agronómus, vagy én irányítom a traktorokat, vontatókat. — Nem okoz ez zavart? — Zavart nem okoz — válaszol az elnök •— de nem is a legszerencsésebb. Éppen ezért a legtöbbször az agronómus csinálja ezt. Igaza van az elnöknek, ez a módszer nem mindig célravezető. De nem tehetnek mást, mert nincs gépcsoportvezetőjük. — Sajnos a közös gazdaság anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy erre a posztra külön beállítsunk egy embert — magyarázza Glózik Pál. — Tudjuk, hogy jó lenne, de nem ment Amint erre lesz lehetőség, megoldjuk. Nos, erre az idén meglesz a lehetőség, mivel az anyagiak a tervezettnél kedvezőbben alakulnak. Az elnök szerint már az az ember Is megvan. aki a legrátermettebb lenne erre a beosztásra. A géncsoportvezető beállításának szükségességét Nagy Mihály, az agronómus is hangsúlyozza — Sok baj van a gépekkel — mondja. — A legtöbb traktorunkban már főjavított motor működik. Állandóan napirenden vannak a hibák. Nincs olyan ember, aki poni tosan számontartaná a kötelező javításokat, törődene a géo-adminisztrációval. s no persze irányítaná is a gépeket a közös megbeszélések alapján. Nagyon tisztán látja a helyzetet ez a fiatal szakember. A kényszer viszi rá őket, rie eev-két ember nem tud jól rp^ohlrkórnl a sokirányú feladatok tó megoldásának nz irányításával. Igyekezetük dicséretes, de sosem lehet te1- jes értékű. A megoldási c-"k egv ügyes, szakkénze*! gépcsoportvezető lelentheti. Pádár András A gyalu nem szívlapát Hányáson Sok szenet felszínre küldött már a kányási szénmezőkről Győri Ferenc szocialista frontbrigádja. A szívlapát sok verejtéket kicsalt és bizony nagyon sok esetben a front mennyezetéből, vagy ahogy itt mondják, a főiéből is csörgött a víz, áztatta az amúgy is vizes gúnyát. Néha a sigta végén úgy jöttek felszínre, mint a négerek, csak a foguk fehéredett. — Nem lesz itt gép soha. Sújtólégveszély is van, no meg a bányaviszonyok is olyanok — de sokszor elmondták ezt. Aztán mégis másképp lett. — Meg kellene próbálni a gyalut. Az lenne a legcélszerűbb. Jó gép, igénytelen, ahol van, kevés a baj vele. JÓ lenne kipróbálni. Az elgondolás azután tervvé érett. Készültek rá, számításokat végeztek, technológiát dolgoztak ki, majd az engedélyeztetés vett el hosszú időt, de végül is megérkezett a gyalu. — Idengenkedtek-e tőle az emberek? — Nem! — válaszolt Győri Ferenc brigádvezető. Ezt a kérdést egyébként azért tettük fel, mert sok helyen ma is divat ha valami újat, a réginél korszerűbbet alkalmaznak, es nem megy minden zökkenő nélkül, olyankor az emberek idegenkedésre hivatkoznak. — No azért beszerelés után akadozott — folytatja a brigád vezető. Javított, és nem új gépet kaptunk. Az iparosoknak kellett a hegesztést lereszelni. de utána a gyaluval nem lett több baj. A páncélkapa- róval sem. — Hogy az emberek szeretik-e? Hallgassa meg a következőt. Hónap vége felé a vezetők azt mondták, biztosabb a kézzel való termelés és ne kísérletezzünk egyenlőre, mert a legfontosabb a terv teljesítése. Jó, neki is álltunk, igenám, de nem könnyű a lapátolás. Az egyik is, másik is megjegyezte: Mi a fenének a gép, ha egyszer nem azt dolgoztatjuk. Elég az hozzá, hogy munkába állítottuk. Két óra alatt kétszáz csillét jövesztett és rakott Kérdezem én, hányszor kellett volna ezért szénbe meríteni a lapátot? — Van gond, nem mondom Csöpörög a főtéből a víz. Erős a nyomás, dől a szénfal, jó lenne ha illékonyabb lenne, akkor nem lenne hiba. Igaz, ez a gyalulás még kísérleti jellegű. A múlt hónapban négy. most már öt csille a tervezett műszaktel- iesítmény. Tlgv számolunk, meg lesz — magyarázza. A gép. a széngyalu való ban bebizonyította életrevalóságát és ezt a legilletékesebbek, a front dolgozói állítják. Igaz, hogy kísérleti ma még a munkája, időre van szükség, és nem is lehet türelmetlenkedni, Kán.váson ez az első gép, de az mái' biztos, hogy nem lesz az utolsó, jólehet másik is kerül majd mellé, hiszen itt a frontmüvclés már elérte az optimális mértéket. Gépesítésben miért ne lehetne ezt elérni. Akkor pedig csak csille kell, elegendő és a gépek kiszolgálásának a jó megszervezése. B. J.
