Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-31 / 261 (257). szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NEHÉZ ŐSZ, NAGY FELADATOK AZ MSZMP NÓGRÁD MEGY fi B I tO T T S ÁG A ÉSA -Mi G % frl T A N ÁC .S.; I.AP. 1 A XXI. ÉVF. 261. SZÁM ARA: 80 FILLER 1965. OKTOBER 31., VASÁRNAP Egyesült tsz, egységes pártszervezet A napokban tovább nőtt az egyesült termelőszövetkeze­tekben tevékenykedő pártbi­zottságok, egységes pártveze­tőségek száma. A Karancs völgyében gazdálkodó közsé­gek, amelyek a közelmúltban egyesültek erős, több ezer hol­das szövetkezetté, létrehozták a pártalapszervezetek egysé­ges, irányító szervét is, a pártbizottságot A körzeti pártbizottságok, az egységes községi pártveze- töségek mögött meg nem all tapasztalatokban gazdag múlt. Mindössze kilenc hónapja se­gítették életre az első ilyen szervezeteket Mátramindszen- ten, Somoskőújfaluban, Szé- csényben és Pásztón a járá­si pártbizottságok. Az elmúlt hónapok azonban eleven pél­dái annak, hogy a pártbizott­ságok, az egységes pártvezető­ségek létrehozása helyes lé­pés volt. A szervezetek meg­felelnek azoknak a követel­ményeknek, amelyeket a fa­lun végbement változások, a községek, a termelőszövetke­zetek új helyzete állított a pártszervezetek, a kommu­nisták elé. gekben meghatározott időkö­zönként összehívják az alap­szervezetek titkárait. Ezeken az összejöveteleken a tájékoz­tatáson túl a pártmunka né­hány gyakorlati tapasztalatát is közreadják. Az alapszervezetek egysé­ges, irányító munkájának a körzeti pártbizottságok, az egységes pártvezetőségek lét­rehozása lendületet adott az egyesült termelőszövetkezetek­ben, s azokban a községek­ben, ahol több alapszerve­zet tevékenykedik. Az elmúlt hónapok tapasztalatai szem­betűnően bizonyítják ezt A vizsgálódás azonban fel­színre hozott néhány olyan jelenséget is, amelyek most még akadályozzák a gyorsabb kibontakozást. Zagyván pél­dául a termelőszövetkezet üzemegységének vezetőjét vá­lasztották titkárnak az alap­szervezet élére. Érthető, hogy Szakszervezeti világkongresszuson járt magyar küldöttség beszámolója ÜLÉST TARTOTT A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA A Szakszervezetek Országos Tanácsa szombaton teljes ülést tartott az EDOSZ szék­hazának nagytermében. A ta­nácskozás napirendjén a 6. Szakszervezeti Világkongresz- szuson résztvett magyar kül­döttség beszámolója szerepelt. Az ülésen megjelent Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, So­mogyi Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, Brutyó János, a Politikai Bi­zottság póttagja, a SZOT el­nöke. Az ülést Brutyó János nyi­totta meg, majd Gáspár Sán­dor, a Varsóban járt magyar szakszervezeti küldöttség ve­zetője ismertette a nagy jelen­tőségű nemzetközi tanácsko­zás tapasztalatait, tanulságait A varsányi Üj Kalász Tsz-ben nagy erőfeszítések árán sikerült határidőre végezni a bú­zavetéssel. A munkákból oroszlánrészt vállalt a tsz két traktorosa: Kanyó Boldizsár és Varga István. A DT-vel és az UTOS-sal szorgalmasan tárcsáztak és fogasoltak búza alá a Darázsdó határrészen (összeállítás a 4. oldalon.) Napjainkban a békét hatalmas erők védelmezik A decemberi párthatározat­ból adódóan, a gazdaságszer­vező munka tekintélyes szere­pet kapott a pártbizottságok, egységes pártvezetőségek te­vékenységében. A mátramind- szenti ötezer holdas termelő­szövetkezetben egyesült apró gazdaságok, a dorogházi, a nemti, a szuhai szövetkezetek között volt olyan is, amelyik éveken át elmaradt a ter­melési tervek teljesítésével, a tervezett jövedelmének fi­zetésével. A pártbizottság a decemberi párthatározat alap­ján intézkedési tervet készí­tett, amely a hasznos elgon­dolások, javaslatok egész so­rát tartalmazza: hogyan le­hetséges növelni a hozamokat, a szövetkezeti tagok jövedel­mét. Az intézkedési tervben rög­zített tennivalók megvalósítá­sán a pártbizottság, az alap­szervezetek, a kommunisták egyaránt őrködtek. A pártbi­zottság, az alapszervezetek úgy, hogy a szövetkezet, az üzemegységek vezetőit rend­szeresen beszámoltatták a munkáról. Ez a módszer ugyanis módot, lehetőséget adott arra: a pártszervek el­lenőrizzék, hogyan sikerült végrehajtani a közösen hozott döntéseket. Volt ezeknek a beszámolóknak egy másik hasznuk is. A párttagokat mindig időben tájékoztatták a legfontosabb teendőkről, s így a kommunistáknak naponta sikerült mozgósítaniok a szö­vetkezeti tagok nagy többsé­gét A pártbizottságok, a párt­alapszervezetek tekintélye ez­zel rendkívül sokat emelke­dett a szövetkezeti vezetők, a tagok szemében. A szervezeti és tartalmi munka szembe­tűnő javulása együtt járt ezekben a községekben. A pártbizottságok, az egységes pártvezetőségek létrejöttével élénkebb, elevenebb lett a pártélet az alapszervezetek­ben. Rendszeresítették a párt végrehajtó bizottsági, a párt­bizottsági, az alapszervezetek­nél a vezetőségi üléseket. A kommunisták fóruma, a tag­gyűlés, ugyancsak rendszere­sen tanácskozik. S a témák, amelyek a kommunisták elé kerülnek, ugyancsak figyelem­re méltóak. Szécsényben a községi vég­rehajtó bizottságot tizenhat alapszervezet választotta. A végrehajtó bizottság a gazda­sági kérdések sokasága mel­lett tíz alapszervezet eddigi munkáját is értékelte, s ezt aztán az alapszervezetekben dolgozó kommunisták megvi­tatták. Az is gyakorlattá vált, hogy a körzetekben, a közsé­legfontosabb feladatának a gazdaságszervező munkát tartja, azt, hogy rendben menjen a szántás, a vetés, a betakarítás, a reábízott terü­leten. De a választások során több gazdaságvezető került a felsőbb pártszervekbe is. Ez természetesen önmagába vé­ve még nem lenne baj. A hiba ott kezdődik, hogy a pártapparátusban tevékenyke­dő kommunisták egy része még mindig nem tudott sza­kítani a túlzott gazdasági szemlélettel. Ez ugyanis azt a veszélyt rejti magában, hogy elmaradt a pártmunka másik, nem kevésbé fontos része a tudatformálás, az emberekkel való foglalkozás. Nem beszél­nek, vagy csak igen keveset szólnak a falu új, erkölcsi arculatáról, a kistulajdonosi szemlélet leküzdésére hivatott szövetkezeti demokráciáról. A másik ugyancsak káros szemlélet és gyakorlat, hogy több helyen, a „legbiztosabb amit magam csinálok” elve alapján a titkár egyedül ve­zeti a pártbizottságot, irá­nyítja az alapszervezetek munkáját. Van erre példa Pásztó községben, meg másutt is. Ez azért veszélyes, mert a kollektív vezetés hiánya el­sorvasztja a közös felelőssé­get, amelyet annakidején a község, a szövetkezet előreju­tásáért vállaltak a pártveze­tők. Azután egy-egy nagyobb községben, vagy a több ezer holdas termelőszövetkezetben munkából, gondokból is adó­dik annyi, ami már megha­ladja egyetlen ember teher­bíróképességét. Éppen ezért a közösen hozott határoza­tokat közösen, tehát a válasz­tott testület valamennyi tag­jának kell végrehajtania. Az előkészítő, a szervező, a vég­rehajtó és ellenőrző munká­ba egyformán be kell kap­csolódnia a körzeti, a köz­ségi pártbizottságok, az alap­szervezetek vezetőségi tagjai­nak. A gondok megoldásában rendkívül sokat segíthetnek a járási pártbizottságok, ame­lyek sok esetben a körzeti, a községi pártbizottságok, pártvezetőségek létrehozásával befejezettnek tekintették munkájukat. A jó kapcsolat tartásával, a hozott határo­zatok ismertetésével, helyes munkaterv javaslatokkal, a jól bevált gyakorlati tapasz­talatok elterjesztésével jelen­tősen könnyíthetnek a fiatal pártszervek munkáján. A so­kat tapasztalt, gyakorlott pártmunkások tevékenységét pedig minden bizonnyal hasz­nosítani tudják tevékenysé­gükben az új, kevés gyakor­lattal rendelkező pártbizott­ságok, a pártvezetőségek tit­kárai, tagjai. Vincze Istvánná cs az ott hozott fontosabb ha­tározatokat. Szuszlov átnyújtotta a szovjet kormány kitüntetéseit Odessza varosának A KGST építőipari állandó bizottságának ülésszaka Prágában pénteken a záró­közlemény aláírásával fejező­dött be a KGST építőipari állandó bizottságának Ü6. ülésszaka. Az október 21-től 29-ig tartó tanácskozáson Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, Mon­gólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselői vettek részt. Megfigyelőkkel képvi­seltette magát az ülésszakon a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. A bizottság megtárgyalta a KGST tagállamok együttmű­ködési tervét az építőiparban és az építőanyagiparban az i 966-tól 1970-ig terjedő idő­szakban, valamint értékelte az 1964-ben elért eredményeket Ezenkívül az ülésszakon ajánlásokat hagytak jóvá az építőanyagipar, a kerámia- és üvegipar, valamint a terve­zés területén. Elfogadták to­vábbá a bizottság 1966. évre szóló munkatervét, valamint a műszaki és tudományos in­tézetek együttműködésének tervét az 1966. és 1967. évre. Megvitatták a tudományos­műszaki együttműködés kér­déseit az építőipar és a ter­vezés különböző területein. Szombaton az odesszai ope­raház épületében bensőséges ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy Odessza hős városnak átadták a Lenin-ren- det és az Aranycsillag érdem­rendet. A szovjet kormány ez­zel a magas kitüntetéssel mél­tatta azt a hősiességet és helytállást, amelyet a város lakói a Nagy Honvédő Háború ével bén tanúsították. Odessza védőd 73 napon át verték visz- sza a csaknem hétszeres túl­erőben levő ellenség rohamait. A kormánykitüntetéseket az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége és a szov­jet kormány nevében Mihail Szuszlov, a Központi Bizottság Elnökségének tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára nyúj­totta át. Szuszlov beszédében kije­lentette: „Odessza védelme a szov­jet népek barátságának óriási életerejét példázta”. Mihail Szuszlov gazdasági csodának nevezte azt a tényt, hogy a háború idején olyan súlyos veszteségeket szenve­dett Szovjetunió napjainkban sokkal hatalmasabb és erő­sebb, mint bármikor. Közölte, hogy 1965-ben a nemzeti jö­vedelem a háború előtti 1940. évinek 5,5-szerese, az ipar ter­melése pedig több mint hét­szerese a háború előttinek. A Szovjetunió napjaink­ban a világ ipari terme­lésének csaknem 20 szá­zalékát adja. „Mindez szemléletesen bizo­nyítja a szocialista rendszer erejét és a szovjet nép alkotó­teremtő munkájának nagysá­gát” — mondotta az SZKP Otíafns náiza iútidéko zó — Nősül a tsz-agronómus — mondják a tsz-ben, amikor valami érdekes esemény után ér­deklődöm. — És kit vesz el? — faggatód- zom, hátha ebben rejlik az a bizo­nyos érdekesség. — Másik falu­ból hoz asszonyt. — És ez olyan nagy dolog? — Nem. Meri ugyanazt a lányt veszi el, akit ta­valy ilyenkor akart az anya­könyvvezető elé vezetni. — Elmaradt az esküvő? — El. — Miért? — Az agronó- must elfogta a féltés. A lány nem várta otthon, amikor megbeszél­ték. — Azóta tehát tisztázódott a do­log? — Tisztázódha­tott, másképp nem venné el. Én is hivatalos vagyok az esküvőre. — El is megy biztosan. — Elmegyek. De a nászajándé­kot csak utólag veszem meg. Mert sose lehet tudni, hogy nem gon­dolják-e meg az utolsó percben magukat. Tavaly előre elküldtem az ajándékot, a lakodalom meg el­maradt. Ilyenkor már óvatos az ember... Hogy mi min­den történik, amíg a földeken törik a kukoricát, vágják a szárat! (lakos) Központi Bizottságának titká­ra. A nemzetközi helyzetre ki­térve Szuszlov kijelentette, hogy 1945 után megszilárdul­tak a békéért, a demokráciá­ért és a szocializmusért har­coló erők és ez veszett düh­re gerjeszti az imperialista köröket, amelyek szeretnék visszaforgatni a történelem kerekét. Szuszlov hangsúlyoz­ta, hogy a nemzetközi reakció és agresszió fő ereje az ame­rikai imperializmus, amely agressziós rablóháborút kezdett Vietnamban és nem szünteti be provo­kációit más olyan orszá­gok ellen sem, amelyek nemrég vívták ki szabad­ságukat és függetlenségü­ket. A Szovjetunió minden tá­mogatást és segítséget megad a harcoló vietnami népnek és erélyesen követeli a -vietnami bűnös háború beszüntetését, mondotta Szuszlov. A szov­jet embereknek meggyőződé­sük, hogy a világ népei el tudják hárítani az új vi­lágháborút, amelyet az agres­szív erők, köztük a nyugatné­met revansisták próbálnak kirobbantani. A szovjet em­berek biztosak benne, hogy ezeket a terveket sikerül meghiúsítani. Meggyőződé­sünknek az az alapja, hogy a békét napjainkban hatalmas erők védelmezik: a szocialis­ta közösség országai, a béke­szerető államok. Hiba lenne azonban ha figyelmen kívül hagymák az imperialisták részéről a békét fenyegető veszélyt. Mihail Szuszlov ezzel kapcso­latban hangsúlyozta: ébernek kell lenhi a béke és a társa­dalmi haladás érdekében, s éberen le kell leplezni az im­perialisták ármánykodásait. Mihail Szuszlov kijelentette, hogy az SZKP és a szovjet kormány harcol a szocialista országok összefogásának és egységének erősítéséért, Kudarcba fulladt küldetés Wilson befejezte tárgyalásait Wilson angol miniszterelnök szombaton befejezte ötnapos rhodesiai tárgyalás-sorozatát, amelynek célja az volt, hogy lebeszélje a Smith-kormányt a függetlenség egyoldalú kikiál­tásáról. A függetlenség, mint ismeretes, a jelenlegi fehér­uralom véglegesítését jelen­tené. A gyenge pozíciókból tár­gyaló Wilson semmiféle érdemleges eredményi nem ért el. Pénteken késő este mégegy- szer találkozott Smith-szel, s hírügynökségi jelentések sze­rint ez alkalommal a rhode­siai miniszterelnök közölte ve­le, hogy elutasítja utolsó ja­vaslatát. Ez az volt, hogy ál­lítsanak fel angol királyi bi­zottságot, ez készítse el a füg­getlen rhodesiai alkotmány- tervezetét és határozzon arról, hogy elfogadható-e az ország egész lakossága számára. Rhodesiai részről ellenja­vaslatot tettek, s most Wilson ezt terjeszti Lon­donban a kabinet elé. A rhodesiai kormány azt ja­vasolja, hogy nevezzenek ki közös „királyi” bizottságot, s ez döntse el, hogy az 1961-es alkotmány — a függetlenségi státusnak megfelelő módosítá­sokkal — elfogadható-e Rho­desia számára. Az UPI-jelen- tése szerint Smithék azt indít­ványozták, hogy a közös „ki­rályi” bizottság két tagja le­gyen rhodesiai (egyikük a rho­desiai legfelsőbb bíró, s csak a harmadikat nevezze ki Lon­don). Wilson hazautazása után Bottomley nemzetközösségi ügyekkel foglalkozó miniszter és Sír Elwyn Jones főállam- ügyész még Rhodesiában ma­rad. Wilson hazafelé menet megáll Zambiában, és Accrá­ban, az éjszakát a nigériai Lagosban tölti és vasárnap Gibraltáron át érkezik Lon­donba. Hírügynökségi szemleírók Wilson misszióját kudarc­nak tekintik, „eredményes­nek” csak annyiban, hogy a jelek szerint London és Salisbury között folytató­dik a párbeszéd, s így lesz egy lélegzetvételnyi szünet a függetlenség egyol­dalú kikiáltásáig.

Next

/
Thumbnails
Contents