Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-26 / 256 (252). szám

1965. ökfcőber 58. KeäKI NOGRAD 5 Az én kálváriám Orion 602-es televízió készülék vagyok. A gyártási szá­mom 6 070 731-es. Betegségem ez év júniusában kezdődött. Azóta hol itthon vagyok, hol pedig a Gelka szervizben vá­rom gyógyításomat. Sajnos hiába. Már engem is bánt gaz­dám keserűsége, látása, futása jobbra-balra. Eredmény azonban semmi. Ügy kezdődött, hogy júniusban ismerkedtem meg a gelkásokkal. Nem sikerült a műtétem. Augusztus 5-én új­ra találkoztam szerelőimmel, s azt Ígérték, hogy hetediké­re meggyógyítanak. Igaz, tizennegyedike lett belőle, míg hazaérkeztem. Nem sikerült a beavatkozás. A képem to­vábbra is szemcsés maradt. Három napos otthontartózkodás után nem volt mit tenni, irány a Gelka. Ott nem fogadtak, azzal küldtek vissza, keressek gyógyulást a szomszédok an­tennájával. Változás semmi. Szemcsés maradtam. Pedig to szomszédnál megfordult am. Szegény gazdám augusz­tus 27-én reménykedve kereste fel gyógyító szerelőimet, ők ígérték is, hogy meglátogatna k otthonomban. Zagyvapálfal- ván, a Béke utcában. Vártam, vártam, hiába, mígnem szeptember 3-án aztán megjelentek látogatóim. Ekkor már gyors és határozott volt a diagnózisom. Rossz a budapesti csatornaváltóm, azt kell megjavítani. A kálváriám így sem ért véget. Két hét, vagy talán több? Az biztos, hogy sok utánjárás után szeptember 23-án kerültem újra haza. Azt már mondani sem merem, nem gyógyultam meg. Hallottam, amikor a szerviz vezetője szinte vigasztalva mondta gazdámnak: most már a legjobb orvosomat, legjobb szerelőmet küldöm ki. Huszonötödikén meg is jelent ottho­nomban. Gazdám szabadságot vett ki munkahelyéről: legyen ő is otthon. A szerelő pedig csavarhúzóval nyulkált bel­sőmbe. Egyszercsak nagy füst keletkezett. Azt mondják, zárlat. Gazdám már ideges lett. Intézkedni kell. Kocsiba ült a szerelővel, az én orvosommal, irány Salgótarjánba. Én meg várakoztam. Egy órát? Kettőt? Nem tudom. De azt tudom, hogy végül ketten jöttek. A másik olyan aszisztens lehetett. Babráltak jobbra-balra. Néztek mindent. Végül a főnök kijelentette: irány a szerviz. Soroljam-e kálváriámat? Szeptember 25-én befeküdtem a szerviz műszerasztalára. Azóta is ott vagyok. A gazdám rendszeresen érdeklődik hogylétemről. Megnyugtató választ nem kap. Közben pedig csendes pihenőm alatt számolgattam. Az első operáció kétszázötven for intjába került gazdámnak. A három havi tévé díj — amelyet feleslegesen fizetett ki, százötven forint. A szállitgatás vagy tíz esetben Salgótar­ján és Páljaivá között újabb százötven forint. Telefondíj, a gazdám szabadsága. Summázva csaknem hétszáz forint ed­dig. A busszúságról már nem szótok. Szóval még ifi vagyok. Szeretném, ha egészséges lehet­nék, hogy örülnének nékem. De mit tehetek én, egyszerű kis tévé készülék. Semmit. Talán megesik a gelkások szíve rajtam is meg a gazdámon is. Ezt várom. Feljegyezte: Somogy vári László Min röhögnek a halak? APRÓHIRDETÉSEK 1965. NOVEMBER 17-21. lg az IBUSZ Utazási Iroda 5 napos tár. sasutazást szervez KRAKKÓBA. Részvételi díj ellátással: 714,- Ft plusz költőpénz. Jelentkezni 1965. november 1-lg lehet az IBUSZ Irodában és az IBUSZ FMSZ Társasutazási Kirendeltsé­geknél. SALGOTARJANI Ingatlankezelő Vállalat értesíti ügyfeleit és me­gyénk lakosságát, hogy INGAT. LANKÖZVET1TÖ RÉSZLÉGÉ Sál. gótarján. Rákóczi u. 194 szám (Magyar Nemzeti Bank épülete) XX. em. 1. szám alatt működik. Mindennemű Ingatlan adás.vé. teli ügyben, lakáscserék felvéte­le és lebonyolítása tárgyában, há. zak, telkek, ingatlanbecslésben, díjmentesen tájékoztatást és hír. detést szolgáltatunk. Minden vonatkozású Ingatlan­forgalmi ügyben keressék fel bl. zalommal Ingatlanközvetítő rész. legünket. KERESÜNK az adminisztráció minden területén jártassággal rendelkező mérlegképes könyve, löt, adminisztrációs vezető mun­kakörbe. Kérjük Írásbeli Jelent, kezéseket az eddigi munkakör feltüntetésével a Budapesti FI. nomkötöttárugyár Balassagyarma. ti telepére beküldeni. Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat azonnali belépésre keres salgótarjáni és balassagyarmati te­lephelyére órás szakmunkásokat, valamint balassagyarmati telepbe- lyére cserépkályhás szakmunkásokat. Jelent kezés a vállalatnál Salgótar­ján, Szabadság tér 5. sz alatt, illetve balassagyar­mati telephelyén, szem élyesen vagy írásban. Új magyar film Zoldáp Gaál István, fiatal rendező második játékfilmje. Az első, a „Sodrásban”, filmfesztivá­lon nyert nagydíjat Egy fia­tal művész szárnypróbálgatá­sait mindig fokozott figyelem­mel kíséri a közvélemény. Ez esetben a figyelem, nekünk nógrádiaknak, kétszeresen in­dokolt, mert Gaál István me­gyénk szülötte. Innen indult pályafutása. Űj filmje a „Zöldár”, az el­sőhöz hasonlóan a mai fiata­lok életéről, küzdelmeiről, ví­vódásairól, felelősségérzetéről szól. Arról, hogy miként talál­ják meg helyüket társadal­munkban a faluról városba került diákok. Hogyan lesz a falusi élethez szokott, egy­szerű, jó képességű gyerekből szocialista rendünkhöz hű ér­telmiségi. Mindez Gaál István egyetemistái, az 50-es évek­ben élnek, és nekik abban a nem éppen egyértelmű politi­kai és társadalmi életben kell helytállni. Bár az értetlenség, a zűrza­var hitében, hovatartozásá­ban, a többségnek ez mégis sikerül. A helytállás, a követ­kezetes tanulás, aminek csak úgy van értelme, ha bízni lehet a jövőben, ha értelmét látni az áldozatos munkának. A filmben szereplő fiatalok többsége sok csalódáson, egyéni és közös vívódáson keresztül jut el igaza felisme­réséig. Keserűségük okáról ők tehetnek legkevésbé. Ennek okát elsősorban a személvi kultusz által eltorzított poli­tikában kell keresni, amely sok száz ember fejében oko­zott káoszt, A film erőssége abban van, hogy bonyolult lelki konflik­tusokat — és az igazságba ve­tett hitet — természetes, egy­szerű eszközökkel, hűen mu­tatja be. A főbb szerepeket a „Nyá­ron egyszerű” c. filmből meg­ismert Tóth Benedek, továb­bá Koncz Gábor, Darab Virág fh. és Meszléry Judit látssza. fleukó) VESZTES: A KAPA Vegyszeres burgonyatermesztési kísérlet Nádujfáluban Érdekes verseny színhelye volt az idén a nádujfalui ha­tár. A burgonyaföldeken a kézikapa és a Krezonit E vegyszer versenyzett egymás­sal. A szakemberek arra akartak választ kapni, mi­lyen eredménnyel jár a bur­gonya termesztése, ha nem használják a kézikapát. Ezért kísérletképpen, egyelőre öt és fél holdon bevezették a vegyszeres termesztést. ■ A főagronómus győz Még csípős, hideg 'szelek nyargalásztak a mezőn, ami­kor Veres János először be­szélt társainak a vegyszer­ről, amelynek segítségével véglegesen kiszoríthatják a burgonyaföldekről a kapát, A salgótarjáni járási tanács mezőgazdasági osztályának íőagronómusa Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen tanult. Két előadás közötti szünetben, a folyosó egyik zugában váltottak néhány szót Szepesi István profesz- szorral arról, hogy egyes nö­vények termesztésénél ho­gyan lehetne mellőzni a ka­pálást, ezt a fáradtságos, ne­héz munkát, hogy a növény ne érezze hiányát. Szepesi professzor akkor említette; neki azokat a kísérleteket, amelyeket az egyetemen foly­tatnak a kapásnövények vegyszeres gyomtalanítására. A professzor arról is beszélt, hogy ezekkel a kísérletekkel még nem jutottak el egyet­len mezőgazdasági üzem ha­táráig sem. Veres Jánosnak, a beszél­getés után nem volt nyug­ta. Elsőként munkatársainak beszélt az új eljárásról, amelynek alkalmazása a le­hetőségek hosszú sorát nyit­hatná meg, különösen a hegyvidéki termelőszövetke­zetekben. Munkatársai azon­ban korántsem lelkesedtek annyira a vegyszerért, mint ő maga. Öva intették; a Krezonit erős méreg. Való­sággal felperzsel maga kö­rül mindent. Ismeretlen az utóhatása is. A főagronómus azonban nem hagyta annyiban a dol­got. A járás szövetkezetei­ben ugyanis az elmúlt évek­ben az új eljárások egész sorát honosították meg a ter­melőszövetkezetekben. Az így szerzett tapasztalatokból Veres János aztán valóságos érvhadsefeget sorakoztatott fel maga mögött­— Minden attól függ, ho­gyan és mennyit permete­zünk ki a vegyszerből — ma­gyarázta hevesen. — Ha be­tartjuk az utasításokat, nem történik baj... így voltunk a kukoricával, meg a Hunga- zinnal is. Tartottunk tőle eleinte, most meg már a löldek nagy részét ezzel gyomtalanítjuk. Meg­érte a kockázatot— A hosszú-hosszú vitákból a főagronómus került ki győztesen. A tavasszal három termelőszövetkezetben, Ka- rancslapújtőn. Mátramind- szenten és Nádújfaluban hoz­záláttak a vegyszeres eljá­rás gyakorlati végrehajtásá­hoz. Ha minden rendben van... Aztán egyszerre úgy lát­szott,' minden a lelkes, fiatal főagronómus ellen esküdött. A karancslapújtői, meg a mátramindszenti határban a kísérletet a szó szoros értel­mében elmosta a víz. Nádúj­faluban sem ment minden a rendjén. A kísérleti par­cellán későn került földbe a gumó. Azt a burgonyát tet­ték földbe az asszonyok, ami éppen megmaradt. A napok­ban termelőszövetkezeti szak­emberek egész sora látoga­tott' el Nádujfaluba tapasz­talatcserére. Előttük vizsgáz­tak a szövetkezetiek, s ahogy a szakemberek mondták, nem is rosszul. ______________________• K otroczó Ernő, a náduj- falusi üzemegység vezetője a módszerről, az első lépések­ről a következőket mondta: — Az öt és fél holdat hat parcellára osztottuk. A ta­laj előkészítés módja, meg a műtrágya mennyisége alap­ján. Ahogy az asszonyok el­vetették a gumókat, Krezo- nittal permeteztük a terüle­tet, 12 kiló vegyszert adtunk holdanként... Ez elegendőnek bizonyult, hogy a keléstől a töltögetés idejéig gyomtala- nul tartsa a területet.. Tormák László, a termelő­szövetkezet elnöke a gazdag termés mellett a gondokat sem hallgatja eL — Micsoda termés volna itt akkor, ha mindent az előírás szerint csinálunk.. . Ha meg­van a szükséges tőszám, most nem adnánk a termést hol­danként 300 mázsán aluL Utoljára vetettük ezt a te­rületet Apró és hibás volt a gumó, amely a földbe került. De a legnagyobb i baj talán az volt, hogy ebből sem volt elég... Bizonyít a határ Aztán hatámézőbeytotték a mezőgazdászokat Egyenesen ki a burgonyaföldre, ahol asszonyok népes serege szed­te, gyűjtötte zsákokba a gaz­dag burgonyatermést — Ez aztán a meglepetés. Ezt nem hittük volna. Nem győzzük szedni a burgonyát annyi van — magyarázta Gyurcsik Mihályné, szocialis­ta munkacsapat vezető. — Pedig micsoda burgonyát ve­tettünk a tavasszal. Ha az elnök azt mondta volna, te­gyem a háztájiba, bizony megmondtam \ volna neki a magamét... A mérce mindig nagyobb Oravecz László export brigádjánál Mintha földrengés lenne. A gépek zuhogósát átveszi a föld, az épület. Az idegen megáll, ha belép az ajtón. Bel­ső erő kényszeríti erre és csak utána indul el- Az arcoknak különös bronzszínű csillogást kölcsönöz a melegítő kemen­cék fénye és a verejték. Ez­rével készülnek itt a külön­féle szerszámok, fejszék, vil­láskulcsok, csákányok, kapák. A Salgótarjáni Acélárugyár kovácsoló üzeme régen hírne­vet szerzett már magának, az ország legkisebb településétől a tengerentúli világig. A sal­gótarjáni védjeggyel éppúgy találkozni az alföldi tanyákon, mint Kubában. Az egyik gépen Oravecz László nyújtja a csákányt. Lábba], pedállal parancsol ne­ki- Tud ő nagyot üt/tetni, de akkorát is, hogy a tojást is csak megérintené, nem törné össze. Az acél még fehér, amikor leteszi. Egy másik gépre ke­rül, ahol a másik felét hegye­zik. Nem hallani itt egy szót sem. Idő sincs rá, meg szük­ség sincs. Értik ők egymást szó nélkül is- A kemence ha elkezdi adni az anyagot, csak győzzék kiszolgálni. A harma­dik gépről azután már behaj­lítva, a kész csákányt dobják félre. Az edzés, csiszolás, kö­szörülés már más munkája. Rövid pihenőt tartottak, ami éppen csak elegendő néhány harapásra, vagy egy cigaret­tára. Ezt az időt töltöttük be­szélgetéssel Oravecz Lászlóval, a 38 tagú szocialista K1SZ- brigád vezetőjével. A legutób­bi értékelésnél ugyanis az ex­port brigádok versenyében ők lettek a győztesek­— Mindig csákányt gyárta­nak? — Általában Igen. Ez a fő feladatunk, de előfordul, hogy mikor mi már jól állunk a tervvel, másutt meg lemaradás van, olyankor adunk át em­bereket más szerszámok gyár­tásához. Válaszol. Azután a brigádról beszélgetünk. Kide­rül, hogy már néhányan túl vannak a kiszés korhatáron, de évekkel ezelőtt együtt kezdték, és a jelző azóta is megmaradt. Többen bevonul­tak közben, és le is szerelteit, azután folytatták ott, ahol ab: bahagyták­Az idén ki tudná megmon­dani, hány százezer csákányt készítettek már exportra és belföldre. Az utóbbinál az ön- meózást is megvalósították már. A terv az első háromne­gyedévre 1340 tonna volt, amit 37 tonnával túlteljesítettek. Exportra 1039 tonna helyett 34,4 tonnával többet adtak. Hulladékanyag felhasználásá­val 798 kilogramm újat he­lyettesítettek. Három újítási javaslatuk volt- A selejtet is csökkentették úgy, hogy jelen­leg három és féltized száza­lék, ami nagyon jó eredmény­nek számít a kovácsoló üzem­ben. Munkafegyelemben, a mun­katerületük rendjében, tiszta­ságában sincs kivetnivaló. Az értékelésnél nem találtak el­marasztalni valót, pedig fel­ajánlásukban az is szerepel, hogy balesetmentesen dolgoz­tak. A rövid pihenő után a bri­gád ismét munkába áll. Újra csattognak a gépek, szaporod­tak a kész csákányok. — Az anyagmozgatás egy kicsit így sok — mutat az egyik csoportnál szerelés alatt álló gépre a brigádvezető- Va­lóban távolabbra kell a másik géphez átadni a meleg izzó vasat. — Az lesz az igazi majd. ha meglesz a szalag. — mond­ja. — Meglesz. Ügy tudom a Bányagépgyár készíti majd el —vág közbe Hegyi János, aki gyártásközi ellenőr egy­úttal és az üzemrész verseny­felelőse. Azután kiderül, hogy nem csak a szalagosítás, hanem más technológia változtató« is foglalkoztatja itt az embe­reket — A csákány korábban úgy készült, hogy egy melegre a köpüje, majd külön-külön melegre a két vége. Most két­szer melegítik, mert egyúttal kinyújtják mind a két végét. Cél, hogy összevonják a mű­veleteket és mindez egy mele­gítéssel történjék. Nagyon sokat jelent majd a termelé­kenységben- Már dolgoznak rajta. Amikor a brigádvezetőtől elbúcsúzunk még a közvetlen vezetőktől is véleményt ké­rünk az Oravecz brigád mun­kájáról. Művezetőjük, Nyer­ges Zoltán, amikor elisme­réssel nyilatkozik a munká­jukról hozzáfűzi: az önmeó- zásra még nagyobb gondot fordíthatnának. Egyes idő­szakokban több csákány ke­rül vissza kiigazításra. Nem selejt az, és ki is javítják, de nekik se mindegy, mert azért nem kapnak külön bért­— Ki nem mehet a gyárból hibás áru — kapcsolódik a beszélgetésbe Petro János, az alapszervi párttitkár, aki mi­nőségi ellenőr is. Nálunk va­lóban ez az egyetlen amiben még talán lehetne javítani — mondja. A mérce tehát mindig na- eyobb- Élen jár az Oravecz brigád, mert nem egyszerű az acélárugyári mezőnyben az exportbrigád versenyében az elsőséget elhódítani. A legközelebbi cél elérése, hogy a december 10-i határ­időre teljesítsék az export­tervet, még sok munkát kí­ván. ltodé János i Aztán az asszonyok Is köz beszólnak: — S ez a föld Is. Nem is emlékszem, mikor kapott trágyát — magyarázta Gyur- csikné szomszédja. — Valóságos csodát tett ez a vegyszer. .. Egészséges, szép a burgonya minden bo­kor alatt. Pajorrágott alig akad. A burgonyabogár is el­költözött ezekről a táblák­ról ... — szólt megint a munkacsapatvezető. így beszéltek az asszonyok, szavaikat Veres János főag­ronómus is igazolta: — Valóban, ez az év sok kellemes meglepetést is tar­togatott. Mi eredetileg csak azzal számoltunk, ha nem kell kapálni a burgonyát, munkaerő szabadul fel, s ezt a gazdaság egyéb ágában hasznosíthatja a szövetkezet vezetősége. Az első meglepe­tés akkor ért bennünket, amikor láttuk, a burgonyanö­vény hatalmas lombot nö­vel. .. A lombozattal párhu­zamosan növekedett a ter­més. Ugyancsak kedvező elő­jelnek tartjuk, hogy a bur­gonyakártevők, a betegség nem veszélyeztették ezen a táblán a termést.. Egy év eredményeiről ter­mészetesen nem lehet végle­ges következtetéseket levon­ni. Ebben a tapasztalatcsere résztvevői mind megegyeztek. Jövőre tovább folytatják más szövetkezetekben is ezt a vegyszeres kísérletet, hogy biztos választ kapjanak min­den olyan kérdésre, amely az idén még megválaszolatlanul maradt. Szó van arról is, hogy a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem állandó jel­legű kísérleti telepet hoz lét­re Nógrádban, ahol a hegy­vidéki termelőszövetkezetek gazdálkodásának sajátos módszereit kísérletezik ki. A megyei szakirányító szervek erre a tarjáni járás területét tartják legalkalmasabbnak. Vincze Istvánné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents