Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

1965. szeptember 9. csütörtök. NÖGRÄD 3 Budapest 1966: Egyetemes Eszperantó Szövetség Világkongresszusa Húszezer eszperantista — Érettségi a világnyelvből — Madách eszperantóul Vesztett milliók... A hazai eszperantó mozga­lom a Magyar Eszperantó Szövetség irányításával nap­jainkban új fellendülés idő­szakát éli. A szövetség tag­létszáma állandóan növek­szik, jelenleg meghaladja a háromezret. Az országban csaknem húszezer azoknak a száma, akik az eszperantó nyelvet különböző színvona­lon beszélik, illetve tanul­ják. A népes tábor zöme öt világrész szinte valamennyi országának eszperantistáival levelezésben áll. A szövetség és tagsága aktívan részt vesz az Egyetemes Eszperantó Szövetség tevékenységében. Nyilvánvalóan ezeknek a tényeknek az elismerése, hogy az Egyetemes Eszperan­tó Szövetség 1966. évi világ­kongresszusának megrende­zésére a Magyar Eszperantó Szövetség kapott megbízást. Az 51. eszperantista világ- kongresszusnak jövő nyáron Budapesten lesz a színhe- lye egyidejűleg a Nemzetkö­zi Ifjúsági Eszperantó Szö­vetség 20. kongresszusa Pé­csett kerül megrendezésre. Az eszperantó nyelv nö­vekvő hazai népszerűségében a hivatalos intézmények is szerepet játszanak. Most két esztendeje a Művelődésügy: Minisztérium az általános is­kolák felső tagozatain és a középiskolákban a fakulta­tívan tanulható nyelvek kö­zé iktatta az eszperantót. Érettségizni is lehet belőle Ezekkel a lehetőségekkel az elmúlt években sok diák élt országszerte A szövetség tan­folyamai is látogatottak vol­tak, a hallgatók közül mint­egy másfélszár pedagógus nyelvvizsgát is tett. Idén a mozgalmi tevékeny­ség sikeres megnyilvánulásai voltak a hazai nemzetközi eszperantó táboroknak is. A nyár elején, Gyula ünnepi heteinek programjában, a Nemzetközi Eszperantó Nyá­ri Egyetemen részt vett kül­földi eszperantista diákok évenként sorrakerülő nem­zetközi összejövetelén száz­hatvanhét angol, bolgár, francia, holland, indiai, len­gyel, norvég és román diák Cj termékek az Acélárugyárban A Salgótarjáni Acélárugyár kovácsoló gyárrészlegében a műszakiak rendszeresen fog­lalkoznak mind a belföld, mind az exportra szánt ter­mékek technológiájának kidol­gozásával, a folyamatos gyár­tás előkészítésével, a kívánsá­goknak megfelelően­Nemrég egy ötezer darabból álló, úgynevezett rodéziai fej­szét állítottak össze a külke­reskedelmi vállalat kívánsá­gára. Másik új terméküket is legyártották és elszállították. Ez a takna csákány, melyet különleges feladatok megoldá­sára használnak. Erre a gyárt­mányra a nyugatnémet meg­rendelő az év elején küldte el érdeklődő levelét, s mellékel­te elképzelését is- Ennek kéz­hezvétele után a kovácsoló gyárrészleg műszaki osztálya több kísérletet végzett az új termék előállítására. Az így nyert tapasztalatok alapján készítették el a technölógáit, azt követően az árkalkulációt, majd a szükséges szerszámo­kat­A különleges rendeltetésű takna csákányokból égy több ezer darabból álló szállítmány a 'napokban elhagyta a gyárat. vett részt a magyar fiatalok társaságában A Szegeden megrendezett nemzetközi eszperantó-pedagóguskép- ző táborozás — tavalyi si­kere után — idén az Egyete­mes Eszperantó Szövetség ál­tal hivatalosnak elismert pe­dagógusképző, illetve tovább­képző fórumként fejtette ki tevékenységét. A táborozáson nyolcvan magyar eszperan­tista mellett több mint két­százötven belga, bolgár, cseh­szlovák, finn, jugoszláv, len­gyel, NDK-beli, nyugatné­met, román és szovjet hall­gató vett részt. A Magyar Eszperantó Szövetség publikációs tevé­kenysége is megélénkült az elmúlt esztendőkben. Ne­gyedévenként megjelenteti a Hungara Vivo című, har­minchat oldalas képes folyó­iratot, kiadja a Hungara Es- perantisto című havi tájékoz­tatóját és a szövetség kere­tében működő Vasutas Szak­osztály negyedévenként meg­jelenő lapját, a Hungara Fervojista Mondö-t. Az eszperantó nyelvű könyvkiadás újjászervezése most folyik. A közeljövőben „Az ember tragédiájáénak új kiadása jelenik meg esz­perantó nyelven, dr. Kalo- csay Kálmánnak, az ismert orvosprofesszornak, a nem­zetközi hírű eszperantó-mű­fordítónak tolmácsolásában. Ugyancsak rövidesen megje­lenik eszperantó nyelven egy magyarországi képes­könyv, a Budapest szépsé­geit ismertető képes kiadvánv pedig a közelmúltban került forgalomba. A magyar esz- perantisták nyelvészeti, és irodalmi tevékenysége a nagyvilágban is elismer ésnek* örvend. Trielberreg a csengő a Pécs- - kő utcai iskolában. Az ajtók egym/Ls után nyílnak, és hangos kiabálással, élénk vi- háncolással zúdulnak ki a gyerekek. A karcsún égbetörő új épületek között meghúzódó törmelékhalmokon keresztül vad vágtában, egymást kér- getve és itl-ott püfölve, ro­hannak föl, az apró viskók­kal sűrűn telepötyögtetett hegyoldal felé. Cigánygyerekek. Legtöbbje túlkoros saját osztályában Gyógypedagógiai iskolába jár­nak. „Nem kevés közöttük a re­ménytelen eset — mondja csendes-szomorúan egy pe­dagógus ismerősöm. — Lesz olyan, amelyik tizenhat éves korában a nevét sem tudja majd leírni hibátlanul.” — Szellemi fogyatékosok — állapítom meg. — Azért jár­nak ide. — Szó sincs róla! -— tiltako­zik társam. — Látná csak. hogy vág az eszük! És nem. csupán olyankor, mikor ben­nünket, pedagógusokat akar­nak becsapni... Élénk fantá­ziájuk, jó fejük van többnyi­re. — Hát akkor?.. — Nem tudom. ■. Minden idegszálukkal figyelnek, ha mesét, történetet hallgatnak — de elszürkül a szemük és az arcuk, ha arról van szó, hogy mennyi négyszer hat... » Gondos számvetéssel is ne­hezen mérhetnénk fel azt az anyagi és erkölcsi potenciált, amit államunk és társadal­munk a cigányok — s köz­tük természetesen a cigány- gyerekek — helyzetének javí­tására fordít. Az eredmény számottevő, és évről évre ör- vendetesebb. Az alaptétel vi­lágos: segítsük ezt a népré­A szövetkezeti demokrácia Kar ancsk eszi ben A községi tanácsülés éven­ként több alkalommal* a vég­rehajtó bizottság kéthavon- ként tárgyalja a tsz helyzetét, munkáját Karancskesziben. A legutóbbi tanácsülés napirend­je azonban mondanivalójában felülmúlja az előbbieket­A beszámoló és az előter­jesztett határozati javaslat a tsz-mozgalom legfőbb alaptör­vényét, a tsz-demokrácia érvé­nyesülését taglalta. Hogy mi­lyen sok a tennivaló ezen a területen, azt a vitában részt­vevő tizenegy hozzászóló bi­zonyította. Elmondották, hogy a múlt években jelentős fej­lődést értek el a közös vagyon növelésében, bár ez a tekinté­lyes állami támogatás ellené­re sem járt együtt a tagok jö­vedelmének emelkedésével. Vitáztak azonban á jelenlé­vők a járási tanács megállapí­tásával, mely szerint a gépesí­tés és munkaerő helyzet ked­vező- Ellenvéleményüket az­zal bizonyították, hogy a nyá­ron nyolcszáz vagon termést kell megmozgatni, s ehhez nem áll rendelkezésre megfe­lelő szállítóeszköz, ezért öt erőgépet kénytelenek egyéb fontos munkától elvonni a szállításhoz. Nincs növényvédő gépük, s emiatt több vagon gyümölccsel kevesebbet szü­retelnek- Állandó problémát okoz a rakodó munkák elvég­zése is. Elismerőleg szóltak a község lakosságának összefogásáról, melynek nem kis része volt abban, hogy a rendkívüli idő­járás ellenére lényegében augusztus 20-ra sikerült az aratási munkát befejezni. Ha­sonló összefogásra van most szükség az őszi betakarítási munkák elvégzésénél. Igaz, a vezetőség gazdaságosabban is megszervezhette volna az ara­tást- A hozzászólók kérték, hogy a tsz vezetőség több erőt fordítson az alapos, előrelátó szervezésre. leget abban, hogy elérkezzen az általános, szellemi szinthez. S míg az anyagi helyzethez járul a nagyobb nyomaték, addig a pedagógusok számára mindig nehezebb, bonyolul­tabb feladat lesz annak a má­siknak a segítése. Ezért egyik állandó aktuális kérdés a ci­gánygyerekek oktató sa-neve­lése. A probléma megoldását cél­zó módszerek lényegében jók. Áldozatkészségben, ügyszere­tetben és szakmai hozzáértés­ben sincs hiány. Az eredmé­nyek olykor mégis lehango­lóak. Miért? Nem kevés szerénytelenség kellene ahhoz, hogy aktív, ta­pasztalt pedagógusoknak ta­nácsokét osztogassak: csu­pán néhány gondolattal szeret­nék hozzájárulni ahhoz a szemléletmódhoz, amelyikkel a tárgyalt probléma eredőit megközelíteni szokás. ■. .Fent a dombon a gyere­kek lecsapják kevés iskola­szerüket, bekapják gyorsan az ételt, egyik-másik hevenyé­szett szóharcot vív az anyjá­val, aztán nagyrészük szétszé­led a városban, vagy a bok­ros-fás szabadban. Csak az este veti őket haza, mikoris némelyik megkapja a maga nyaklevesét, de ez mellékes momentum, a lényeg az, hogy vacsora után egy darabig még elhallgatják a felnőttek be­szélgetését, legszívesebben azonban a vének köré gyűl­nek, akik a régi időkről, misz­tikus éji árnyakról, rontó bo­szorkányokról mesélnek sajá­tos monoton kántálássaL Manapság ismét sokat és sokan beszélnek az építőkről, s a vélemények általában nem hízelgőek- Nem ért váratlanul hát, amikor egyikük keserűen kifakadt: — Mintha mindenki elfeled­kezett volna a múlt évről és mindenért csak bennünket okolnak.. Ennek a kifakadásnak a hátterében könnyen felfedez­hető az állami építőipari vál­lalat idei elmaradásának egyik sokat emlegetett magyarázata. Ha ma magyarázattal egyál­talán beérhetjük, persze.-. Ez­zel kell kezdenünk mégis, mert az elmaradás súlyos. Ha­tása pedig széleskörű. Ezt a magyarázatot egyébként az építők is keresik, munkástól, igazgatóig. Okát találni a hi­báknak — mindenki szüksé­gesnek érzi. De ami éppen a jelenlegi helyzet bonyolultsá­gát érzékelteti: ezek az ökok úgyszólván annyifélék, ahány embert megkérdeztem- Ami viszont a jelenlegi helyzetből kivezető utat illeti, ebben a legtöbben megegyeztek. így kezdődnek ezek a mondatok: „Nincs kiút, ha. ■„Lehetet­len megoldani, ha...” Az ilyen mondatok „ha szavacskája után következnek azok az „építőktől független'’ feltételek, amelyek nélkül lehetetlen ren­dezni a vállalat szétzilált szé­náját. És ezek a feltételek gyakran teljesíthetetleneknek látszanak. De ha valaki azt hiszi, hogy ez a vélemény véglet, akkor téved. A véglet­tel a főkönyvelőnél találkoz­tam. És ha az építőipari vál­lalat mostani helyzetének már emlegetett bonyolultságát meg akarjuk érteni, ettől a vég­lettől kell elindulnunk­Házy János főkönyvelő az építőipari vállalat köztisztelet­ben álló egyik vezetője. Több, mint másfél évtizede dolgozik Így alszanak el. Hova fér ebbe az életstí­lusba az iskola? Hol talál­nak helyet a nyelvtani ele­mek, a matematika alapszabá­lyai?. . A cigánygyerekek — és szü­leik nagy része is, még akkor is ha gyárban dolgozik — in­kább a természetben él, mint az adott társadalomban. S az az érzésem, hogy nem min­den esetben számolunk ennek az életformának a specifiku­maival az iskolai oktató-neve­lő munkában. A régi uradalmi cselédség a felszabadulás után tevékeny részese volt az új világ meg­teremtésének; szenvedett ér­te, küszködött érte — és ben­ne —; tehát övé lett, a szó legszorosabb nyelvtani értel­mében! „Sehonnai bitangok­ból” teljes jogú állampolgárok lettek — és ennek tudatában vannak! A cigányok is teljes­jogú állampolgárok lettek per­sze, nagyrészük tudja is ezt, de az esetek többségében ők csak szemlélték ezt a folyama­tot. (Nem kárhoztatás akar lenni ez a megállapítás, hisz ők mérhetetlenül messzebb­ről érkeztek a mába.) S pontosan ezért van az, hogy a cigányszülök többsége még ma sem tartja lényeges­nek, hogy mit tanul gyermeke az iskolában — ha a rossz bi­zonyítvány szomorúságot vált is ki belőle esetleg. — .. .Ez van, node: mit le­let még tenni?! — tárta szét L Végletek a vállalatnál, szaktudása, tár­gyilagossága általánosan elis­mert. Más emberi tulajdonsá­gai is hozzájárultak ahhoz, hogy a főkönyvelő tekintélye, a műszaki és gazdasági veze­tőgárda előtt is igen nagy, ad­nak a szavára-.. Ez nem je­lenti azt, hogy sosem vitat­koznak vele, hogy egyetérte­nek minden kinyilatkoztatá­sával- .. Hanem.. • az a kon­cepció, amelyet a jelenlegi helyzetben Házy János képvi­sel, némelyeknek elég rokon- 'szenves ahhoz, hogy egyetért - senek vele. Házy elvtársnak ugyanis az a véleménye: — ... Higgye el nekem, a vállalt az idén sem dolgozik rosszabbul, mint tavaly. Pedig a tavalyi munkánkért élüzem címet kaptunk, az idén pedig elmaradásunk van. — Mennyi ez az elmaradás- Értesülésem szerint nyolc-ki- lenc millió forint. — Nyolc milliónál már a félév befejeztével is több volt. Nyolc és félmillió- Ez az elmaradás júliusban és augusztusban tovább nőtt. Hogy mennyivel, azt e pilla­natban pontosan nem tudom megmondani. Azt azonban már most elárulhatom, hogy esztendő végéig körülbelül ti­zenöt milliós elmaradásra szá­mítunk­— Milyen lehetőség van arra, hogy ezt a folyamatot a vállalat megállíthassa, esetleg megfordíthassa a helyzetet, behozhasson az elmaradásból. — Nem látok erre lehetősé­get­— Voltak már nehéz hely­zetek. amikor sikerült a kol­lektívát, a munkahelyek dol­gozóit mozgósítani, és... .. — Szerintem azt a lehető­séget az építőipari vállalat esetében a legtöbben — köz­tük a sajtó is — eltúlozzák- Sokat beszélnek a munkafe­gyelem romlásáról például. Holott az építőiparban a munkafegyelem évtizedes a kezét beszélgető partnerem ott az iskola előtt■ — Nem tudom — mond­ta —, nem tudom... És csak később jöttem rá, hogy az egész beszélgetés alatt egyetlen egyszer sem ejtet­tük ki azt a szót, hogy ci­gány. Valahogyan úgy, aho­gyan a felszabadulás előtt a pusztai néppel együttérző ér­telmiségiek. szemtől szembe lehetőleg kerülték az a szót, hogy: cseléd. Más szavakat keresgéltek: alkalmazott, évi béres... És akkor azt gondol­tam, hogy mindenekelőtt mer­jük kimondani a szót! Ne mondjuk helyette, hogy „el­maradottak”, „hátrányos hely­zetben lévők” — még akkor sem, ha a cigánygyermekek az iskolai munka szempontjából valóban azok! .. .Merjük kimondani, és utána — mert ez a legfonto­sabb — menjünk fel a Pécs- kő utcai apró házakba. Néhol talán kicsit riasztó lesz a mi­liő, néhol agyonhallgatják azt az időt, amit ott töltünk, míg máshol esetleg lyukat akarnak majd beszélni a hasunkba — de ne ezekre figyeljünk, ha­nem azokra a hatásokra, amik ma az ott lakók mindennapi apró élettevékenységét érin­tik a társadalom részéről; azokat a momentumokat ke­ressük, ahol a cigánygyerme­kek élete érintkezik a társa­dalom életével! Tfis ezután keressünk több, jobb olyan módszert, aminek segítségével szubjek­tív világképüket apránként egyre több szállal tudjuk ösz- szekapcsolni a társadalom egé­szének világképével; ha job­ban értjük és tapintjuk apró — csak részben sajátos! — problémáikat, akkor könnyebb azokat egyeztetni az oktató­nevelő munkával­Kunszabó Ferenc probléma. Nem volt jó tavaly sem, nem jó az idén sem. Tíz évvel ezelőtt sem volt jó. Ez abból adódik, hogy az építő­ipari munkások összetétele meglehetősen vegyes. •. Az elmaradás oka nem a rossz munkafegyelem- Különben, a munkafegyelem minősége sok­kal inkább függ harminc­negyven munkahelyi, műszaki vezetőnek a tevékenységétől... És a műszaki vezetés színvo­nala az idén valóban esett- A vállalati központ megerősítése sem sikerült. Azok közül, aki­ket ebből a célból a vállalat vezetősége a központba he­lyezett, véleményem szerint csak kevesen váltak be­— Tehát az idei, elmaradás egyik oka a műszaki vezetés színvonalának a csökkenése? — Része van benne. De az alapvető ok ma is az, amit már év elején mondtam. A vállalat munkáiban bekövet­kezett szerkezeti változás. Az eltolódás a jól fizető munkák irányából a kevesebb nyere­séggel járó munkák felé Eh­hez kapcsolódik, fc.ogy a ter­melékenységi tervünket túlsá­gosan magasan állapították meg, és kezdettől fogva nem tudunk teljesíteni. Ennek kö­vetkeztében romlottak az ösz- szes mutatóink- A valóságos helyzetnél is kedvezőtlenebb képet teremt az a tény. hogy az építésvezetőségek élére sok fiatal, tapasztalatlan építésve­zető, technikus került. akik nem értenek ahhoz, hogy a munkájukat adminisztráljak, nem értenek a számlázáshoz. Most folytatunk egy revíziót, amelynek részben az a célja, hogy a már elvégzett, de még le nem számlázott munkákat feltárja. Szerény becslés sze­rint is mintegy két millió fo­rint értékű munkának kell így a felszínre kerülni. De a lé­nyeg nem ez- Kár volt a ta­valyi eredményeinket annyit dicsérni. Mert a kórház, a Vö­rös hadsereg úti százötvehla- kásos építkezés, a Pécskő utca, a Rokkant-telep tavaly ugyan olyan rossz volt, mint az idén- De akkor volt egy-egy jólfizető munkánk. Amelyek nyereséget hoztak. Nyereséget, amellyel kompenzálni tudtuk más mun­kák veszteségeit. •, Az idén pedig nincs ilyen munkánk- Ez okozza a félreértést. Nem győzöm ismételni: a munka- összetétel változás, és a rossz adminisztráció.. - ezt nekem a számok mondják. Én azok­nak hiszek, a számok nem ha­zudnak- . • Miért véglet ez a vélemény? Azért, mert, ha elfogadjuk, akkor más kiút nem marad, mint alapos tervkorrekciót végrehajtani, magyarán csök­kenteni a tervet, esetleg meg­tanítani a fiatal építészmémö- köket, technikusokat, admi­nisztrálni. Azért, mert ebben a gondolkozásban a számok az ember fölé kerekedtek, mert a körülmények, a különböző té­nyezők emberek által való befolyásolhatatlanságát, vagy csak igen kis mértékű befolyá­solhatóságát vallja. És éppen ezért ez a koncepció nem föl- fegyverzi, hanem leszereli az embert. Persze, a beletörődést nem­csak ez a vélemény sugallja, sugározza. Tétlen topogásra kényszerül az is, aki folyton hátranéz, aki minden idei hi­ba, gond kűtforrását a tavalyi hibákban keresi- S ha van is igaza a vállalat párttitkárának abban, hogy felháborodik „mintha mindenki elfeledke­zett volna a múlt évről...” ezért ennyi az idei hibák elemzéséhez, de főleg egy új felemelkedéshez az idén már kevés, nagyon kevés. De mi rejlik e mögött a ki- fakadás mögött? Csizmadia Géza Következik: Fél igazságok. K. G. Eilenbaeh Istvánná

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents