Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
fl WOG* Aft T#Ä5. Szeptember B. vasárnap. Káltli János: BALATONBERÉNYI FELJEGYZÉS — Szabó Pálnak — Az égi síkság már fakult-kék. Elfogy a fákról az idei lomb-láng. s elmosódnak odafönt a vándormadarak ívei. Füstölög az ágbogas falu; nem is füst, a táj virága az, nm! égig nyillib fehéren, é elnyeli a végtelen magas. Füstöl, s mintha füstjével szólna, vagy talán inkább írna lassúdon, arról, ami ott ég odalent az alkonyattáji faluban. Arról, amit a szív sóhajt él, s a lassan matató emberek. Tán az a sok-sok kicsi füst, az is a szivükből tekereg. Itt dünnyögök most fönt a hegyen, á pince mögött, órája már. s alant, mintha nem is a falu. de a hazám, sőt a tág határ, a nagyvilág, az füstölögné, az küldözné füst-virágait: ideér a kései szél is, s néha-néha egyet leszakit. Itt dünnyögök és tépelödöm. Kern maradhatok tétlen-lanyha, Százszor megnézem igazamat: megérett immár színaranyta, S mondom is: a belső a fóhtosu az, hol az értelem kése vág, a mély-benti munka, a fájó, a lassan épülő bel-világ, Nincs kinti rendezettség, ha bent a szív és lélek rendezetlen. Széthull az elme kőrakása, mint meglazult lomb a szelekben, ha nem tartja-fogja Össze a meggyőződés kötőanyaga. Ha belül nem köti a jóság, porllb-dől a világ iá maga. S mondom iá, hogy: fonnyadunk hamar. Kívül, belül pusztít a számum. De te, üdvözlégy szazézerszer, munkálkodó, diesö humánum! Az emberséget őrizni kell, múltból, sárból csak az emel fői. boldog lehetsz, ha napról-napra az süt ki tetteidből. így dünnyögök és tépelödöm, míg száll a füst, a lágy tűnődés. Hogy Is menthetném föl magamat, gondjainkból rajtam is főrész, Lépj-tiporj rá a gyors időre! Kaggyá-hőssé az erény tehet. Építsd magadat példaképpé, ne szűnjön szólni az életéd. Idéféhyllk a veszprémi part. Badacsony, Gnliés és Szigllfét, s hull, hull az ég fonnyadó kékje, s a víz Is, a vfz is de remeg. Száll, száll a füst, írja sorait földem, hazám fölé, szelíden, S olvassa és mondja magának, ■ mondja másoknak k — t szívem. Lagzibart Molnár Jené HATÁRTALAN Az eső zuhogott. A lány nékidőlt a hlrdetöoszlopnak, hogy né érjék a ferdén zúduló cseppek. — Mi az ... már nem bámulod úgy?. •. — kérdezte áz aniatőr pszichológus. A Lány összevonta szemöldökét és a barna örkánós férfi utóin pillantott. — Szeptember vari. .. akkor május volt... — suttogta. Noé. igen • . akkor május voll. A nyitott ablakon át a virágzó vén hársak illata szökött a harmadik emeleti szobába Néhány apró bogár még egy méh betévedt a kihajtott ablakszámyak közé, és késervés zümmögéssel röpködött. A lány odasietett és óvatosan kiterelte a vér- gődőkét a saabadbé . A pszichológus azonnal elemezte és értékelté a cselekedetet — Pszichikai félhangoltság, vuJkéhsaerü jóságto törésék. . szerelőm I Azután a lány kiment a teraszra és hosszasan nézete« hársak alatti keskeny alagutat. A barna orkános sietős léptékkel átvonult az udvaron és bement ä szemben álló épületbe A lány arcán pír lobbant Szapora mozdulatokkal simíthatta köpenye zsebét, ami egy cseppet sem vólt gyűrött. — Szüléséi képességék a legszükségesebb minimum alatt — egészítette ki „diagnózisát” a psachológus. A lány lement a haróak alá. jő Ideig töprengve nézegette a pázsit köpött ágaskodó apró Virágú vadszázszorszépeket, majd bemerészkedett á pázsitra Letépett fté- liányat a virágokból. Az úton megint feltűnt a barna orkáné* Ügy sietett, mintha nem látta vt#na a fűben tög- lalatoskodót. A lány föl sem pillantott. Lány az esőben — ... nekem szedi a virágot? — és kisfiúsán félre- haj tóttá a fejét, mosolygott, míg két kézét zsebre vágta. — No csak... — pislogott a pszichológus — ez nem is rossz! — Magamnak szédem! — válaszolt a lány. — Bumm! Te csaesi — dórmögött a pszichológus— Ejnye de önző! — szóit a fértt és elköszönt. — Dehogy önén! Járatlan. .. — legyintett bosszúsan a pszichológus. A lány szomorú lett egy pillanatra. — Né mindegy. .. majd délután... • — Köszönöm! Köszönöm .. nagyon kedves. . . — motyogta a férfi és arca, ha léhét még pirosabb volt a lány arcánál. — Ez döntetlen gyerekek! — csetdntett a pszichológus. A segítőkész, aki eddig szótlanul szemlélte a dolgokat. összevont szemöldökkel felállt a helyéről. Elégedetlenül köhéeselt. — Nélkülem nem mennek semmire — morogta — mafla a lány, mafla az ifjú! És akcióba lépett. Elcsípte az ifjút. A barna orkánas megtorpant. . . hátrált-,. bosszúsain pislogott. — Fárdön! — gondolta. A lány nem tudott aludni., ábrándozott, dudolgatott é* verset írt a májusról... az első szerelemről. Másnap a lány észrevette, hogy valami összezavarta a nyitány Oly kedves ritmusát— Sátán... sátán! — zokogott a lány. — Éz a hála. .. te liba? — fortvant fel a segítőkész. Ahogy szaporodtak a sorók a papíron, egyre mélyültek a ráncok a pszichológus homlokán, A levél elment.. . — őrültség! — ordított a pszichológus— Másképpen kellett volna. .. — szipogott a lány. Elment a második lev® is... — őrültség! Őrültség! — tombolt a pszichológus. — Mit kell crínálni? — szipogott újra a lány. — Felejteni! — Soha! — A vízbe pottyant ember megfullad, ha eszeveszetten ficánkol! — érvmit dorgáló hangon a pszichológus. Oda a hársak alá ném mént többé. . . máshol is voltak hársfák. Csak a szemét kéllétt behunyni... Az eső zuhogott. A barna orkános eltüht az utcá forgatagéban. — Nincs többé . . s én kacagva emlékezem! — suttogta a lány. — Na-na! Szerelmes vagy- .. — szólt a pszichológus. A lány futni kezdett Kis patakocska k hömpölyögtek a fekete aszfalton, s csurogtak muzsikálva a lefolyókba. A láiiy elővette táskájából a szerelmes vértet, amit utoljára írt. . . Gombóccá gyűrte és belédöbtá á vízbe. — Szerelmes vagy! — szólt hangosabban a pszichológus. A vízárain magával ragadta a kis papírt es á lefolyó rácsán át eltüntette az utoi- érhetétlénség labirintjaiban. — Szerelmes varr’ — kiáltotta rekedten a pszichológus. Koppány György felvétele Szalad a tű ft kerekek hangfogóé zajén. f'HSs tempó. Ném is Szí1 viszi, Lollim szíve tán. — Kis komédiások — Mosolygott a pszichológus A férfi megállt- Névén szólította a lányt A segítőkész ösaaedörzeöl- te kezét: — Fél z fejjél! Én éhhez jobban értek! A lány léhajtótt fejjel sietett tóvább Már nem tudóit vitatkozni önmagává!. Haláaz Ilona Egy pert, a varrógép pihen., kézben villan a tű, egybevam este, éjszaké, látszatra egyszerű. Pélelőtt padok, gyermkek, este rajtunk á sör. Nyomasztó súlyos az egység szívében összeforr. béradó tértek közben villanásra a szó hátegyenesítő sóhaj: emberségnek való Magasság, nincsen határod ettől szépül a föld varrógép, tsupasziv Kedvei mély tartalma betölt! Falu — fák között Petr Dillinger festménye Mirjana Burján A I HA KERESNEK, az utcában minden gyerek megmutatja, hol lakom. Könnyen megismerik az ablakaimat. Az egész utcában csak az én ablakaimon nincs függöny. Nem azért, mintha nem volna miből vásárolnom. Elég szépen keresek. Egyiknek mosok, másiknak takarítok, öreg kabátokat fejtek, ha fördít- tatják, vagy tollat fosztok a férjhez menő lányoknak. Tudnék én függönyt venni, miért ne. De nem akarok. Szeretem, ha az ablakon nincs függöny, mert így elnézegethetem a járókelőket, meg a ház előtt játszadozó gyerekekét. És szeretem, ha valaki felkeres. Utána jó néhány napig járnak hozzám az asszonyok, hogy megtudakolják, ki volt. Ilyenkor letörölgetem a székeket s megkérem őket, üljenek lé egy kicsit. Mindig letörölgetem a székeket. Tiszta asz- szony vagyok, igazán, noha egyik-másik szomszédasz- szony azt mondogatja, nem vagyok az. Szeretem, ha az asszonyok K hozzam jönnek, s eldiskurál- gatok velük. Ölyankör rendszerint minden fontosabb dolgot megtudok, ami az utcában történt. Márpedig minden áldott nap történik valami fontos dolog. Egyiknek a tyúkját lopják él, vagy valaki húsdaráló masinát vesz magának, vagy pedig valamelyik lány az utcai lámpa alatt csókolózik a fiatalemberrel. De most már rég nem jártak nálam az asszonyok. Hidegre fordult az idő. Minden nap szekerek húznak e! az ablakom alatt, fát fuvaroznak. S állandóan esik. Én még nem fűtök a szobámban. Pedig füthetnék. ösz- sze tudnék annyi pénzt ku- porgatni, hogy fát vásároljak. De nem akarok, Kortyolok egy kis pálinkát s attól felmelegszem. Másként nem innék pálinkát. Nem vagyok iszákos, Igazán nem vagyok az. csak egyik-m£.-ik szomszédasszony rebesgeti, hogy az vagyok. Inkább a jó ételt szeretem. A zsíros zsgánicát, a salátát, meg a túrós rétest. Gyakran szoktam süteményt vásárolni magamnak, meg az öreg köszörűsnek, aki mellettem lakik. Azért veszek néki is süteményt, mert a szomszé- ööm, meg öreg s mert senkije sincsen. Semmi másért, igazán. Nem vagyok olyan ssz- szony, habár egyes szomszéd- asszonyok azt beszélik, hogy az vagyok. Pedig még nem vagyok olyan öreg, hogy ne lehetnék. De nem akarok olyan lenni. A köszörűs azt mondja, csinos vagyok. Finom ember. S mindenkit ismer a városban. Valameny- nyt mészárost is. Meg a vágóhíd igazgatóját. Há nem volna olyan öreg, talán kapható ts lennék. NÉKEM MINDIG tetszettek a finom emberek. Meg aztán, tudja, én is tetszettem nekik. A finom emberek szeretik a jól megtermett nőket, s valamikor szép vastag hajfonataim voltak és isokkal szebb voltam, mint manapság. —- Kár. högy nincs fényképem magamról. Megmutatnám. A finom emberek szeretik a termetes asszonyokat. Először akkor íényképéi tettem magam, amikor a városba jöttem. Harminc év előtt. S azt a képet sokáig őrizgettem, mint emléket. Mert a fotográfusnál ismertem meg az én Jóskáimat. Maga biztosan nem ismerté őt. Pedig sokán ismerték Őrmester volt. Már mondtam, hogy nekem mindig á finom emberek tetszették Jóska akkor szintén le- fényképeztette magát. Tudja, mint ahogy ezt az őrmesterek szokták. Mellette állt egy kis szék, S azon hevert a sapkája, még a kardja. Mögötte pedig a falon nagy kép függött, rajta szép lépcsősor, tenger, még egy Ikis bárka. Jóska kipödörté a bajuszát és kídüllésZtetté a mellét. A fotográfus akkor letakarta a fejét fekete kendővel s azt mondta: tessék barátságos arcot vágni! Sohasem felejtem el, hogyan festett azon a képen! Látni lehetett, hogy igazi őrmester és finom ember. Ügy kihúzta magát, mintha az a tenger a háta mögött, igazi lett volna, s egészén az övé. Amikor én fényképeztet- tem magam, a fotográfus elvitte a székről Jóska sapkáját, meg kardját és egy virágvázát tett a helyébe, benne rózsákká!. I
