Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)
1965-09-30 / 230. szám
nögs.ad 19*5. szeptember SO., csütörtök Nagy harc a megyei I. osztályban az első helyért Négy csapat, esélyes a bajnoki címre — Sereghajtók jó napja — Dejtár sorsa reménytelen Rangadó volt a javából az t. ZIM — Karancslapujtó erkózés. Izgalomban és gó- \<ban nem volt hiány. A ipuitóieknek sikerült nyerni, így a csapat nagy lépést ett előre. A mérkőzésről a íövetkezőket mondta a Ka- •ancslapujtő intézője. Lan- Ss Emil: — Nem gondoltuk, hogy 3-ra nyerünk. Tartottunk a IIM-től, mert tudtuk, ez a csapat játssza a legkulturáltabb labdarúgást a megyei I. osztályban. Ügy gondolom, így kicsit elbizakodottan lép- k pályára ellenünk. Sike- ,tek az ellentámadásaink, volt a védelmünk. A győ- lemnek nagyon örülünk, de lapujtői szurkolók is tud- :, ez a bajnokság még nincs Jutva. Három pont az előnyünk, ez biztató, majd meg- átjuk mi lesz. Mindeneset- e minden mérkőzésen na- yon fogunk küzdeni. Ezúttal jól időzített a baj- okaspiráns. Előfordult, hogy .arancslapujtőn veszítettek ! St. ZIM ellen. Most for- 'tva történt. ikik még pályáznak Pásztó, Rétsági HVCSSE, t. ZIM. Ez a három csapat aég beleszólhat az első he- •ért folyó küzdelembe. A '•ásztó imponáló 4:0-ás gyó- selme Szorospatak ellen nem neglepetés. Hétről-hétre bionyitja a csapat, hogy együtt 'sn. Ennek eredménye, 2. ily. Őket a HVCSSE követi, ■n a vasárnapi fordulóban 'm kis meglepetésre pontot szítettek Saigon. Az St. TM veresége ellenére még m adta fel. Igaz, hogy két ttel ezelőtt még első he- n álltak, és most a 4. hely- sl kell beérniök. Középcsapatok és sereghajtók A Zp. Bányász és a Ka- tncskeszi, no és az 5. helyejt Szécsény is győzött va- ..rnap. Annál érdekesebb a »re a tabella alsó régiójául. A Salgó pontrablása si- 3r. A Karancsalja győzelme az St. Üveggyár ellen szintén meglepetés. A Palotás megkezdte a fölzárkózást a dejtáriak elleni győzelemmel, s így a három kieső csapat neve még nem ismert. Azaz, hogy egy együttesé igen. A Dejtár sorsa minden bizonynyal már megpecsételődött. Hét ponttal van lemaradva a 15. helyezett Karancsalja mögött. Nem valószínű, hogy a hátralévő hét fordulóban változtatni tud helyzetén. Érdekes a 24. forduló A Karancslapujtó Somosra látogat. Egy biztos: nehéz lesz a két pontot megszereznie Somoson. A Pásztó tovább javíthat. Bár Dejtáron mérkőzik az együttes, győzelmét biztosra vehetjük. Szé- csényben nehéz dolga lesz az St ZIM-nek. Ha kikap a salgótarjáni csapat, elveszítette minden lehetőségét, hogy az első legyen. A HVCSSE otthonában fogadja a Palotást. Gólarány javításra van kilátás. A többi négy mérkőzésen is nagy küzdelem várható. Az elől állók az esélyesek, ám mit lehet tudni? A kiesés réme sokszor megkétszerezi a csapat küzdőképességét. A Szorospatak — Érsekvadkert Bgy. MÁV — Salgó, St. Üveggyár — Karancskeszi, Zp. Bányász — Karancsalja mérkőzések után több helycsere várható a tabellán. A BAJNOKSÁG ÁLLASA 1. K.lapujtő 23 16 2 5 41:26 34 Pásztó 23 13 S 5 56 ;25 31 3. HVCSSE 23 13 5 5 56:22 31 i. St. ZIM 23 14 2 7 43:29 30 5. Szécsény 23 13 3 7 40:32 29 6. Zp. Bányász 23 12 2 9 43:23 26 7. Bgy. MÁV 23 11 2 10 48:31 24 8. St. Uveggy. 23 10 4 9 37 :39 24 9. K.lceszl 23 9 4 10 39:40 22 10. Somos 23 8 6 9 35:42 22 11. B.vadkert 23 7 6 10 31:43 20 13. Szorospatak 23 6 6 11 32:33 18 13. Salgó 23 7 4 12 27:38 18 14. Palotás 23 3 10 10 31:33 16 13. K.alja 23 3 5 13 23:48 15 16. Dejtár 23 2 4 17 21:71 8 Életük a foci A kisvendéglő asztalánál csöndesen beszélgető emberek cserélik ki tapasztalataikat, mondják el egymásnak örömeiket, bánataikat. Megvitatják a kasmírt helyzetet, szidják az esős időjárást és bosszankodnak a nem valami fényes közvilágítás miatt. Számos törzsvendég jár ide. Ezen a csütörtök estén a sarokban — mind majd minden este — négy huszonöt év körüli fiatalember ül. Ök a foci megszállottjai. Mindegyiknek jár a Ladbarúgás, a Népsport, s a Csikarról, vagy Orth és társairól szóló könyvek kedvenc olvasmányaik közé tartoznak. Tudják Mazzola (az lnternacionale csillaga) testsúlyát és életkorát és hogy Garrinchának hét gyermeke van. Most éppen azt írják fel egy-egy cédulára, ki hogyan állítaná össze az október 3-i, NDK ellen világbajnoki selejtezőt játszó magyar válogatottat. Néhány vitatott kérdés felmerült. A Dózsa drukker Sóvárit teszi balhátvédnek (mert 1962-ben „leradírozta" a világ legjobb szélsőjét a pályáról) és Solymosit jobbfedezetnek (mert a Komlónak is gólt lőtt). A Vasas szurkoló megsértődik, hogy azt az Ihászt hagyja ki, aki Sároslt is „kitúrta" a Vasasból, ö jobbfedezetnek Matheszt teszi, mert az osztrákok ellen ragyogóan játszott, és majdnem gólt is lőtt. A Honvéd szurkoló Tichyt hiányolja balösszekötői poszton és Rákosit „hajtó, de nem nagy menő" játékosnak titulálja, amin a Fradi drukker őszintén felháborodik. Megegyezni nem tudnak, ezért inkább más húrokat kezdenek pengetni. Előbb sporttörténeti csemegéket mesélnek egymásnak, majd sajtószemlét tartanak az aznapi Népsport felett, s végül fogadnak a vasárnapi mérkőzésekre. Vasárnap szétszélednek az országban (attól függően, hogy hol játszanak kedvenceik) s utána hétfőn este ugyanitt kicserélik tapasztalataikat. És közben megisznak fejenként két pohár sört. — R. — Világsiker öttusában — tanulságokkal A XIII. öttusa Világbajnokság, amelyet Lipcsében rendeztek — mint ismeretes —, példátlan magyar sikerrel fejeződött be. A megszerezhető négy világbajnoki címből — két felnőtt és két ifjúsági — mind a négyet magyar sportolók nyerték meg. A közönség és a szakemberek szinte egyöntetű lelkesedéssel tapsol- ak Balczó András és Bodnár ános, a felnőtt és az ifjúsági lágbajnok, valamint a csattogok : Török Ferenc dr. ki egyébként az egyéni ver- nyben bronzérmet szer- ;tt), ' Móna István, Pálvöl- i Miklós és Bakó Pál sikernek. Hazánkban az öttusa — vagy ahogyan külföldön nevezik: modern pentatlon — a felszabadulás után vált nemzetközi színvonalú sportággá. Első nagy sikerünket — általános meglepetést okozva — 1952-ben, a helsinki olimp.ián írattunk csapatgyőzelmünk- kel, s azóta nem volt olyan vi- ágverseny, ahol öttusázóink az igyéni vagy a csapatszámban ne szereztek volna érmet. A nagyar és a szovjet öttusázás feltörése világszerte lendüle- et adott a sportág fejlődésének, de az élen most már jó néhány év óta ennek a két országnak a versenyzői vetélkednek egymással. E párviadalban hosszú éveken át — különösen a világbajnokságokon — a szovjet öttusázók bizonyultak a jobbaknak. Erre az időszakra esett az öttusa egyik legnagyobb egyéniségének, a szovjet Igor Novikov- nak a fénykora, aki négyszer nyert világbajnokságot. A római olimpia azonban megszakította ezt a sorozatot, az 1963-as VB óta pedig mindig magyar versenytő került az első helyre. A nemzetközi szakembereknek és magának Novikovnak a nyilatkozata a lipcsei verseny után azt ígéri, hogy ez a sorozat még néhány esztendőig tarthat. — Balczó András, ha felkészülésében nem esik vissza, akkor évekig lesz legyőzhetetlen — mondotta a lipcsei eredményhirdetés után Novikov. — Jelenleg nem látok egyetlen olyan tehetséget sem, aki rövid távon képes lenne megtépázni babérjait... De minek köszönhető ez a rendkívüli siker egy rendkívüli erőfeszítést igénylő sportágban? Elsősorban a magyar öttusázás jó hagyományainak, a versenyzők céltudatos felkészülésének és a magyar szakemberek hozzáértésének. Amint az öttusa nálunk a „felnőtt korba” jutott, kezdett erőteljesebben érvényesülni a magyar öttusázásnak az az erénye, hogy mindig nagy gondot fordított az úgynevezett technikai számokra. Az öttusázókat ugyanis ma már világszerte a fizikai képességeik alapján válogatják ki. Tehát olyan fiatalembereket keresnek, akik jól futnak és tehetséges úszók, aztán a lovaglásra, a vívásra és a céllövésre megtanítják őket. A magyar öttusázásban sokáig más volt a helyzet. Kiváló lovasok, vívók és céllövök közül válogatták a versenyzőket, akik aztán megtanultak úszni és futni. Tekintve, hogy a technikai számokban igen nagy a bizonytalansági tényező, a válogatás nak ez a módja rendkívül ingatag alapokon nyugodott, öttusasportunk akkor kezdett felzárkózni a nemzetközi élvonalba, amikor jobban figyeltünk rá, hogy versenyzőink jó futók és úszók legyenek. A jelenlegi helyzetre jellemző, hogy Balczó András például Lipcsében megnyerte az úszást és a futást, s ebben a Fergeteges SBTC-rohamok a II. félidőben Salgótarjáni BTC — Pácai Dósán 2ti (0:1) A reggeli eső kissé megijesztette a salgótarjáni szurkolókat. Szerencsére a mérkőzés kezdete előtt három órával az eső elállt, előbújt a Nap és a mérkőzés kezdetekor jó idő várta a pályára lépő csapatokat. Hatezer néző előtt Bállá játékvezető sípjelére a következő összeállításban játszott a két együttes: SBTC: Szőke — Sándor dr„ Ferencz, Oláh — Salgó, Toldi — Szalai, Kocsis, Básti, Taliga, fcökény. EDZŐ: Szűcs György. PÉCS: Rapp — Köves, Mó- ritz, Udvarácz, Csupák — Halasi, Kincses — dr. Dunai, Tüske, Rádi, Tőrök. EDZŐ: Orczifalvi István. Már az első percekben szembetűnt, hogy a pécsi csapat elsősorban védekezésre rendezkedett be. Izgalmas volt az első perc. Először a pécsi kapu előtt adódott meleg helyzet, majd Ferencz jóvoltából majdnem Dunai doktor ért el gólt. Szőke vetődve tisztázott a csatár előtt. Az SBTC Irányította a játékot. Rapp nagy munkában volt az első negyedórában. Először Taliga elől tisztázott vetődéssel. majd Básti beadása után Kocsis fejesét öklözte a mezőnybe. A vendégcsapat olykor nyolc emberrel is rendkívül szívósan védd ezett. Sok volt a szabálytalanság. A 20. percben Taliga labdáját Szalai fejelte kapura. Rapp ismét öklözött Az SBTC mezőnyfölényt ért el, de a csatársornak nem sikerült gólhelyzetet kidolgoznia. A vendégcsapat alig jutott el a hazaiak kapujához. A 28. percben Csupák nagyerejű szabadrúgása lepattant a védőkről. Török fölé lőtte a ’abdát. Váratlan gólt hozott a 29. perc. Tömörülés támadt az SBTC kapuja előtt a védőkről Dunai doktor elé pattant a labda, aki laposan a vetődő Szőke mellett a bal alsó sarokba lőtt 0:1. Két nagy helyzetkihagyással kezdődött a II. félidő. Kocsis beadásáról lekéstek a A 64. percben Básti nagyszerű cselekkel lerázta magáról a védőket a baloldalon. Beadása Salgót találta tisztán, de ő nem Rapp kapujára, hanem kifelé fejelte a labdát. A 66. percben megszületett az egyenlítő gól. Tizenkilenc méterre a pécsi kaputól Udvarácz kezezett. A megítélt szabadrúgás elvégzéséhez Taliga és Ferencz is készülődött. de végül Kocsis állt a labdának. Ügyesen a sorfal felett, a meglepett Rapp feje fölött a jobb felső sarokba ívelte a labdát. 1:1. Továbbra is óriási iramban folytatódott a mérkőzés. Toldi 18 méteres nagyerejű jobblábas lövését védte bravúrosan a pécsi kapus. Egy pécsi ellentámadás után Török elől vetődéssel szedte fel a labdát Szőke. A 72. percben megszületett a hazaiak győztes gólja. Szalai vezette fel a labdát. A közönség lövést kiáltott, ám a fedezet Salgót szöktette a jobboldalon. Salgó kapu elé ívelte a labdát, s azt Taliga három méterről a bal alsó sarokba fejelte. 2:1. A gól után szinte „felbillent” a pálya. Változatos, tá- rriadásszövések egész sorozatát mutatta be az SBTC. A pécsi védők önfeláldozására és Rapp minden tudására szükség volt ebben az időszakban, hogy megmeneküljön a vendégcsapat az újabb góloktól. A befejezés előtt 2 perccel Kökény 8 méterről leadott jobblábas csavart lövését a mezőnybe öklözte a pécsi kapuvédő, majd Kocsis 12 méteres nagy bombáját védte. Az utolsó percben Básti a felső kapufára lőtte a labdát. A mérkőzés az SBTC csatársor és a pécsi védelem harcát hozta. Az első félidőben — bár sok szabálytalanság árán — még jól tartotta magát az Orczifalvi által megszervezett pécsi védelmi fal Ekkor is sokat támadott a hazai- esa-pat, de a támadások elakadtak az időnként önfeláldozóan védekező pécsi védelmen. Jellemző, hogy a vezető pécsi gól is egy váratlan támadásból esett. Sorrendben a harmadikból. Fordulás után már nem tudtak ellenállni a vendégek, a hazaiak korszerű támadásainak. Ekkor brilirozott a* SBTC. Záporoztak a lövések Rapp kapujára, akinek minden tudására szükség volt, hogy ne legyen a vereség na- gyob arányú. A hazai együttes minden tekintetben felülmúlta ellenfelét és megérdemelten nyerte a számára igen fontos találkozót. Szőke végig megbízhatóan védett, a hátvédhárn^ns egyenletes teljesítményt nyújtott, Ferencz az első félidőben, Oláh a másodikban volt jobb.' Toldi fáradhatatlannaK bizonyult. Szalai jól oldotta me% feladatát. Elől Kökény nar munkabírása, Básti lendület' Taliga okos labdatart í;v r... csérhető. Rapp nagyszerű védések eg<- '* sorozatát mutatta be, igaz a. egyenlítő gólnál kissé elaludt Hátul Móricz és Udvarász rombolt sokat, sokszor nem megengedett eszközökkel. Ha lasi volt a . jobbik fedezet. Társával Csupákkal együtt a védelmet segítette. A csatasorból Duna.i dr. veszélyes kitörései, Tüske munkabírása érdemel említést. Bállá Gy. játékvezető jól bíráskodott, néhány kisebb hibát vétett csupán. Szokács László AZ VB I. EREDMÉNYEI Szegedi EAC — MTK 2:3 Üjpest — Honvéd 1:1 Dorog — Győr 0:2 Komló — Ózd 2:0 Vasas — Tatabánya 2rf> A Csepel — FTC mérkőzés lapzártakor kezdődött. belsők, Básti az 5-ös sarkáról teljesen tisztán állva mellé lőtte a labdát. Nagy volt az iram, támadott a Salgótarján. A 60. percben Taliga 18 méterről szabadrúgást végzett el. Rapp csak a kapufa segítségével tudta menteni há'mát a góltól. Nagy volt a hazai nyomás, érett a gól. két számban a többiek is kitünően szerepeltek. Lipcsében mégsem ez volt a döntő — hiszen a szovjet versenyzők is jó úszók és futók —, hanem a három technikai szám. öttusázóink felkészülése során szakembereink igen nagy gondot fordítottak — viták közepette is — a lovaglásra A vitát az okozta, hogy sokan feleslegesnek tartották a túl sok lovas edzést, mondván: az öttusában a tendencia a köny- nyű lovaspályák építése. Tehát a lovaglásra fordított energia nem térül meg. Lipcsében aztán kiderült, hogy fölényes csapatgyőzelmünket elsősorban a lovaglásnak köszönhettük. A német rendezők ugyanis nehéz pályát építettek. Ezen a mi jól lovagló versenyzőink otthonosan, önbizalommal mozogtak, míg a legnagyobb riválisok hibát, hibára halmoztak, öttusázóink — hála a magyar vívósport magas színvonalának — kitűnő párbajtőrözőknek számítanak, nem egyszer vívóversenyeken is sikereket értek el, a lipcsei vívószámban szintén. Az öttusa tehát fejlődik, s mi jó úton haladunk, öttusázóinktól tanulhatnak más sportágbeli szakembereink és versenyzőink is, hiszen a világbajnokságunk újra igazolja: a sportban csak a következetes és sok munka hozza meg a sikert. Mérkőzésről Kétségtelenül a nehéz sorsolás is szerepet játszik abban, hogy az SBTC kosaras lányai sorra vereséget szenvednek az NB II-ben. Eddig a nagy csapatokat kapták. Az első három helyezett Szolnok, Debrecen, Eger ellen nem volt reális esélyük a tarjáni- aknak. Az inkább elgondolkodtató, hogy a legutóbbi Eger elleni mérkőzésen egészen gyenge játékkal rukkoltak ki a salgótarjáni lányok. A bentmaradás azonban nincs veszélyeztetve. Am mégis előfordulhat meglepetés. Hogy ezt elkerüljék, a hátralévő fordulókban nagyobb akarással és sokkal jobb játékkal kell pályára lépniök, mert nem elég azt tudni: nem esünk ki és elég két, vagy három mérkőzést megnyerni, hansm azt is tudatosítani kell, hogy az NB II-ben való szereplés kötelez. Minden mérkőzésen teljes erőbedobással kell játszani. Vajmi keveset változott a legutóbbi forduló óta az NB II. Keleti-csoportjának állása két labdarúgó csapatunk szempontjából. A Kisterenye biztosan tartja a 18. helyet, a Nagybátony újra nem tudott győzni otthonában. Bármi legyen is a végső helyezés (nyolc forduló még hátra van, s így talán van remény a bent- maradásra) mindkét sportkörnél sürgősen le kell szűrni a tanulságokat, mert az őszi fordulóban mutatott credmémérkőzésre két Bányász csapatnál bajok vannak. m Fekete napjuk volt röplabda-csapatainknak a legutóbbi fordulókban. Az NB I-es St. ZIM férfi csapata veszített. Ugyanígy járt a Zp. Bányász és az St. Petőfi NB Il-es együttese is. A salgói lányok egy szettet nyertek, de ez kevés volt. ök is vesztettként tértek haza. Az egyetlen győzelmet a Zp. Építők lányai szolgáltatták, ám ezt is Nóg- rád megyei csapat ellen, a nagy rivális SBTC-vei szemben. Hogy mi lesz a további fordulókban, nehéz jósolni. Az NB I-es St. ZIM kezd veszélyesen állni a tabellán. Ugyanígy aggasztó a két NB Il-es férfi csapatunk helyzete is. A Salgói Bányász női együttese biztos kieső. Elkelne egy jó hajrá. NB I-es csapatunkat nem féltjük, de az NB II-ben szereplő két együttest igen. Nagyon nehéz visszakerülni, ha egyszer kiesik a csapat. * Edzéshiány és idegeskedés okozta az SKSE asztaliteniszezőinek kudarcát. A Betonúitól elszenvedett 13:7 arányú vereség nem fejezi ki a küzdelmet. A hazaiak voltak az esélyesebbek. Hiába volt lelkesedésük, az edzéshiány miatt a döntő harmadik játszmában nem bírták idegekkel. A teremprobléma még mindig megoldatlan, az illetékesek nem segítenek. Ezen a héten nincs lehetőség edzésekre. Vasárnap újabb bajnoki mérkőzés lesz a fővárosban. Meddig tart ez a részvétte- lenség az asztaliteniszezőkkel szemben? Ardai Aladár nyék azt bizonyítják: mind— ács —• V* *■
