Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

1965. szeptember 29.,. szerda NÖGKAD Megyénkbenis megkezdték az árvízkárok kifizetésé! Az árvízkárosultak megse­gítésére indított akció jó eredményt hozott a megyé­ben. Csupán a megyei Vö­röskereszt több mint 600 ezer forintot gyűjtött össze az árvízkárok helyreállítására. A megyében alakult társa­dalmi bizottság megkezdte az árvízkárok felmérését. sőt ezekben a napokban már szá­mos községben kifizették a különböző segélyeket is. Az ingatlanok helyreállítására eddig 459 ezer 200 forintot, az ingóságok pótlására pedig 132 ezer 650 forintot fizetett ki a megyei Vöröskereszt szervezet, összesen 591 ezer 650 forint értékben. A segé­lyezett családok száma elér­te a 169-et. Ismeretes, hogy a megye területén elsősorban az Ipoly okozott nagyobb árvízkárt. Ezért Balassagyarmatnak 77, Lükének pedig 50 ezer forin­tot juttattak. Legnagyobb kár Endrefalvát érte. A köz­ség lakói az ingatlan helyre- állítására 222 ezer, az ingó­ságok — ruha. lábbeli, zöld­áru — pótlására pedig több mint 47 ezer forintot kaptak. A Zagyva parti községek kö­zül Tar 65 , Pásztó pedig csaknem 18 ezer forint segély­ben részesült. Műszakiak kezdeményezése Új konstrukciójú kemence lesz a régi helyén A Salgótarjáni Síküveggyár új, hatvanöt méter magas ké­ményének minap megkezdő­dött építése — nyitánya azok­nak a nagy horderejű techni­kai-technológiai változtatások­nak, amelyekhez a gyár veze­tőinek jövő évi tervei, elgondo­lásai kapcsolódnak Az egy­millió hatszázezer forintos be­ruházást jövő év februárjában követi a Zagyva I kemence lebontása^ majd annak helyén egy a gyár műszaki fejleszté­si csoportja által tervezett új konstrukciójú kemencének a felépítése, körülbelül nyolc­tízmilliós költséggel. A Síküveggyár műszaki ve­zetőit és dolgozóit áthatja a szándék, hogy a következő kit éves tervben több és jobb mi­nőségű üveget adjanak a nép­gazdaságnak. Márpedig i Zagyva I. kemencéje — konst­rukciójának elavultsága miatt — erre alkalmatlan. Jászfalusi Henrik főkonstruk­tőr, a műszaki fejlesztési cso­port vezetője, Fogarasi Ferenc, Sándor József tervezők, vala­mint Vajdahunyadi István vasszerkezeti tervező hosszú hónapok megfeszített munká­jával olyan kemence terveit alkották meg, amely — az előzetes számítások szerint — megfelel a magasabb követel­ményeknek. Az új konstrukció előnyei már abban is megmutatkoz­nak, hogy a kemence megépí­téséhez zömében hazai alap­anyagot használnak fel. A vá­lasztást az indokolja, hogy a magyar szilikátról bebizonyo­sodott: jobb a német gyártmá­nyú alapanyagok minőségénél Hatalmas költségtöbbletet — és rejtett hibaforrásokat — okozott a régi konstrukciónál az is, hogy a kemence 220-250 féle idomú és méretű anyag­ból készült, s az építés során azok mintegy nyolcvan száza­lékát kézi faragással kelleti alkalmassá tenni. A Síküveg­gyár tervezői ezt a számot le­szorították 30-40 féle formára. Ennek haszna nemcsak a ke­mence-elemek tömeggyártásá­ban jelentkezik majd, de sok­kal gyorsabbá és olcsóbbá te­szi az építést is. A tervezést megnehezítette, s bizonyos értelemben meg is, határozta, hogy a jövő év feb­ruárjában elkezdendő átépítés során — anyagi, gazdasági természetű okok miatt — még nem kerülhet sor a Zagyva I. üzemi épületének elbontására. Ez azt jelenti, hogy az új ke­mence fő méretei adottak: meg kellett alkudni azzal a tényezővel, hogy az új konst­rukció létrehozásánál tovább­ra is a fekvő kamrás rend­szert kell alkalmazni, a kor­szerűbb álló kamrák helyett. Sok pénsünk van! Segít-e az új SZTK rendelő?.. öreg néni hátrál ki az I. számú körzet rendelőjéből. Egyik kezében szatyrát mar­kolja, másikban kendőjét és felöltőjét szorongatja: — Igen, doktor úr — mo­tyogja mérgesen, míg a vá­rakozó tömegben igyekszik befejezni az öltözködést —. tudom én, mi az igazság! Az öreggel már senki sem törő­dik. Az öreg már a kabátját is kint vegye föl!... — Már hosszú évek óta nem arról van szó, hogy kell-e új megyei rendelő, vagy sem! — mondja dr. Nagy Bé­la, a megyei rendelőintézet igazgatója. Ez az épület az egyik legjobban megterhelt rendelő az országban. Havon­ta átlag harmincezer beteget vizsgálunk meg. Ha ezt össze­vetjük az orvosok munkaide­jével, akkor rájövünk, hogy egy betegre átlag másfél perc rendelési idő jut!.- Ezért volt kénytelen az a néni a folyo­són felvenni a kabátját. Nincs egyetlen öltözőfülkénk sem. Néha a rendelési idő fe­lét veszi el a vetkőzés-öltö- zés.. El lehet képzelni, mi marad arra, hogy a beteg pa­naszát meghallgassa az orvos, meg is vizsgálja és megálla­pítsa a bajt!.. Nagyrészt ebből a lehetet­len helyzetből következik, hogy sok betegnek kielégí- tetienség érzete támad a ren­delés végén... Aki valamijét fájlalja, az nem csupán gyó­gyulás után áhítozik, hanem igényli a megértést, szolidari­tást is az orvostól. Itt a kollé­gák igyekeznek is- Hisz hosszú távon nem lehet valaki jó orvos, ha érzéktelen az emberi fájdalommal szemben. Node... másfél perc alatt még szoli­daritást is kifejezésre juttat­ni nagyon nehéz... Egy megfelelő nagyságú új épületben tehát nem csu­pán a rendelés, gyógyítás tár­gyi feltételei javulnak meg, hanem az orvos, a beteg han­gulata is. — És milyen tervek vannak az új rendelőre? — kérdem. — Az új megyei kórház megépülte után a bányakór­házat alakítanák át, hozzáve­tőleg huszonhárom millió fo­rintért. — Nagy pénz. •. de ha meg­oldást hoz, akkor megéri! — Nagyon nagy pénz, különö­sen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy mintegy tizen­nyolc millióért teljesen új, harmincöt munkahelyes ren­delőt lehetne építtetni. Ez lenne megfelelő és még csak nem is távlatban gondolkod­va, hanem a jelen igényekhez mérten. ' — A bányakórházban az átalakítás után hány munka­hely lenne? — Pontosan nem tudom, de harminc is aligha. S akkor — bár jóval kisebb mérték­ben — de folytatódna a mos­tani szoroskodás... Most itt, a napi ezer-ezerkétszázas for­galomra van egy férfi és egy női mosdó! A sebészeti szo­bában van a reumatológia és az ortopédia is. Az alagsorban egyetlen helyen van víz.. Nem folytatom, de ennyiből is látható, hogy az elmúlt években milyen körülmények között kellett gyógyítanunK, s érthető, hogy örömünk nem maradéktalan, ha most azt látjuk, hogy az új rendelő sem hoz teljes megoldást- — Megvakargatta a halántékát, aztán széttárta a kezét: — Csak tudná az ember, hogy miért jobb huszonhárom mil­liót kiadni, mint tizennyol­cat?!. Kunszabó Ferenc A tervezés során meg kellett oldani az előforduló kalória- ingadozás azonnali korrigálá­sát, illetve az ingadozás kikü­szöbölését. Ez a régi konst­rukció elavultsága miatt eddig lehetetlen volt. A legnagyobb ellensége a Zagyva L üzem­ben húzott üvegnek az úgyne­vezett gallé képződése, amely a gáz elégetése közben a rossz hatásfokon működő re­generátor miatt keletkezik. A, gallé — tulajdonképpen nátri- umfoszfát; nevézik „üvegepe- nek” „üvégrozsdánaíc” is. A táblaüvegen apró, hosszúkás alakú, fehérszínű zárványok­ként jelentkezik. Jelenléte legalább egy osztályt ront az üveg minőségén. Az új konst­rukció — amelynél az elavult galériás égőket korszerű, vi­lágszínvonalon álló magyar KORVISIT anyagból készült égőfejekkel váltják fel — minden valószínűség szerint megszünteti a gallé képződé­sét. A gyár műszaki vezetőinek, a műszaki fejlesztési csoport dolgozóinak kezdeményező­készségét, munkáját dicséri az a tény, hogy a Síküveggyár kemencéit eddig külföl­di tervezők tervezték. Az erkölcsi érdem mellett szólni kell ennek mű­szaki és gazdasági jelentősé­géről is. Eddig ugyanis a kül­földi tervekhez á gyár műsza­ki vezetői nem kaptak előze­tes hőtechnikai, műszaki gaz­dasági számításokat; ezért csak sejthették a kemence varható hatásfokát, teljesítmé­nyeit, erényeit, hibáit. Tekint­ve azonban, hogy most Jász­falusi Henrik és munkatársai alapos előzetes hőtechnikai számításokra végeztek, vala­mint kidolgozták az új konst­rukciójú kemence gazdasági ós műszaki együtthatóit, kön­nyebben ellenőrzésük alatt tarthatják annak működését. Ez teszi lehetővé számukra egyébként azt az — igen óva­tosnak mondott — becslést is, mely szerint az új kemence teljesítménye mennyiségileg és minőségileg 25-30 százalékkal lesz többre képes a réginél. Cs. G. KINEK AZ ÉRDEKE? Kinek az érdeke a tanulás? E helyen természetesen nem vállalkozunk a felnőtt okta­tásban jelentkező adottságok1 és lehetőségek „feltérképezé­sére”. Népművelési szakem­bereink és a pedagógusok kü­lönben is nap, mint nap kere­sik a legcélravezetőbb megol­dást, miként lehetne kialakí­tani a megfelelő felnőttoktatá­si formát., Nem sok értelmét látnám most a statisztikai adatok idézgetésének sem, hi­szen sorolhatnánk az eredmé­nyeket: a pozitív és a negatív tendenciákat. Csupán arra a nagyon is egyszerűnek látszó kérdésre próbálom keresni a választ, hogy a tanulás az egyén vagy a társadalom érdeke-e? Mind­kettőé — mondhatnám azon­nal, s ez igaz. Csakhogy... Nógrád megyében például ez évben csökkent a dolgozók általános iskolájába beiratko­zottak száma, tizennégy osz­tály helyett csupán nyolc in­dult. Mi lehetne erre a vá­lasz? Fokozni kell az érdeklő­dést. De mivel? Mondogatjuk, a felnőttoktatás előtt továbbra is nagy jövő áll. Meglehetúnk- e viszont elégedve a szerve­ző munkával, csinálunk-e elég kedvet a tanuláshoz, s ha nem, miért nem? A „könnyebb ellenállás” persze az, hogy mégállapíthatjuk: érdektelenség ütötte fel a fe­jét a dolgozók között Pedig érdemes lenne inkább az ér­dektelenség okait kutatni. E sorok írója például számos üzem, vállalat egyszerű mun­katársával beszélt erről a „té­máról”. A többi között ezeket hallotta; „Hát, igen, amíg a „nagyoknak” szüksége volt a hetedik és a nyolcadik osztály elvégzésére, addig megszer­vezték az oktatást, s biztosí­tották a tanuláshoz a lehető­ségeket. Amióta azonban elvé­gezték a szükséges osztályo­kat, már nem is törődnek annyira a többiek problémá­ival. „Vagy; „Ugyan kérem, a csákányt meg a lapátot nem veszik ki a kezemből.” Ez utóbbi megnyilvánulásra rend­szerint azt szoktuk válaszol­ni, hogy közeleg a fokozott gépesítés időszaka, s hogy az iparban strukktuális változás megy végbe, amelynek jelei máris mutatkoznak, s a jövő­ben a segédmunkásnak mind­JSehé* őss, nagy feladatok Kalászos — kalászos után Ludány és Halászi a fel- szabadulás előtt még két kü­lönböző község volt, azóta nőttek egybe és léptek köz- igazgatási egységre- De a múlt, a kettészakítottság em­lékét még híven őrzi, hogy két szövetkezet is működik Lu- dányhalásziban: az Ipoly völ­gye és az Alkotmány Tsz. Az előbbi a halászi-, az utóbbi a ludányi határrészen gazdálko­dik. Mindkét tsz fejlődésére rányomja a bélyeget az Ipoly közelsége.- Ha az év kedvez, vagyis az Ipoly békés és nyu­godt, akkor a két szövetke­zet gazdagon ellátja az ipar­vidékeket zöldségfélével, kü­lönösen a hagyományos ká­posztával. De ha az Ipoly ra- koncátlankodik, akkor gond nehezedik a tsz-gazdák vál- dára... Víz fakad a földből Az idén bőségesen kijutott mindkét tsz-nek a vizből. Jó­formán tavasz óta megállás nélkül pusztítja az ár a ré­tet, a kultúrnövények termé­sét és a termőtalajt. Az Al­kotmány Tsz körzetében je­lenleg is víz lepi a réteket. A tsz-tagok elképesztő dolgo­kat mesélnek a vízről: — Szántani kéne, nyakun­kon a vetés. Egyik traktoro­sunk ráment a mély talajra- S képzeljék el, víz fakadt az ekevas nyomán!... — A tavasszal is nyolcvan holdnyi terület maradt szán- tatlanul a víz miatt.. . — Oda a rét egész évi szé­naterméSe. Valami megtérül a biztosításból. De mi az a va­lódi kárhoz képest?... így panaszkodnak az Al­kotmány Tsz portáján, mi­közben már körmükre égett a sokféle őszi munka is- Józsa Károly tsz elnök számokkal is alátámasztja a tsz-tagok ál­lítását: — ötszázhatvan hold rétet öntött el ismét az Ipoly vi­ze. Negyven hold káposztát, valamint a kukorica- és a krumpli-vetés egy részét el­pusztította az ár. De tönkre­tette az árvíz tizenöt hold bú­za és öt hold rozs termését is. — Hogyan halad az őszi betakarítás? — Egyelőre szünetel a mun­ka, mert a kapásnak java része mélyebb fekvésű terüle­teken található. — És a szántás-vetés? — őszi árpa alá negyven, búza alá hatvan holdon ké­szítettük elő a talajt. Átcsoportosítás Ezekben a napokban nemcsak az Ipoly-menti tsz- ekben, hanem a megye csak­nem valamennyi szövetkezeté­ben használatba került egy szó: „átcsoportosítás”, amely hű kifejezője a rendkívüli helyzetnek. Átcsoportosítják a trakto­rokat, gépeket a mély, süp- pedékes határrészekről a szikkadtabb táblákba. Átcso­portosítják a silókombájnokat olyan szövetkezetbe, ahol a folyamatos betakarítást nem hátráltatja a talaj kedvezőtlen minősége. Átcsoportosítják az intézkedési tervben szereplő betakarítási munkákat a las­san érő kukorica érdekében. És sok helyütt szükségessé vált az eredetileg kijelölt ve­tésterület átcsoportosítása is. A ludányhalászi Alkotmány Tsz-ben is eredetileg kapások után vetették volna el a ke­nyérgabona és az őszi takar­mányok egy részét. Az újabb áradás, eső és a határidők sürgetése miatt azonban az elképzelésekkel ellentétben nagyobb területen vetnek bú­zát, rozsot, árpát kalászosok után- Kilencvenöt holdon ke­rül kalászos — kalászos után. — Ez összes tervünknek csaknem egyharmada — mondja a tsz-elnök. — Mint­hogy 265 hold kenyérgabona és 60 hold őszi árpa vetése szerepel a tervünkben. Csőcsároló és drótféreg A korábbi kalászos, terüle­ten vetett kenyérgabona nem­csak több műtrágyát, vagyis nagyobbarányú talajerő visz- szapótlást igényel, hanem na­gyon fontos dolog a talaj fer­tőtlenítése is. A volt kalászos területen ugyanis rovarkárte­vők lephetik el a talajt. A drótférgek, a sárgás-barna színű lárvák megtámadják a csirázó magvakat, pusztítják a zsenge növényeket. A ga­bonafutrinka lárvája pedig, amelyet népies nevén csócsá- rolónak hívnak, a földalatti járatokba behúzza a gabona leveleit és ezek lágy részeit szopogatja ki. A lárvák kár­tétele tél elejéig tart, ta­vasszal pedig néha május kö­zepéig is folytatódik. A talajfertőtlenítést me­gyénkben a járási tanácsok szakelőadóival karöltve a Mohorai Növényvédő Állomás irányítja. Ezzel kapcsolatosan kereste fel az Alkotmány Tsz-t Lő- rincz Tibor, a szécsényi járási tanács munkatársa, hogy fel­hívja a szakszerű vizsgálatra a szövetkezet vezetőinek fi­gyelmét. Lőrincz üvegfiolákat rak az asztalra: — Ezekbe kell a vizsgálati mintákat rakni — mondja és közben elmagyarázza a vizs­gálat módját. , — A tsz-ben nyolc-tíz helyen kell hatvan centi mély, egyméterszer öt- vencenti széles gödröt ásni- A talált drótféreg és csácsároló mennyisége megmutatja a fertőzöttség mértékét. Ahol szükséges, központilag végzik el a védekezést. Kettős műszak A tsz-elnök a járási látoga­tók távozása után ismét az összetorlódott őszi munkákra tereli a figyelmet. — Nyolcvan hold kukorica, hetven hold burgonya és húsz hold cukorrépa betakarítása vár még ránk. Kukoricából előreláthatólag csak mintegy harminc hold érik be, a töb­bit alighanem be kell silóz­nunk. Szerencsére a nyári burgonyát még az újabb eső és ár előtt kiástuk. Ä cukor­répát pedig októberi szedés­re ütemeztette a gyár... — És mi lesz a vetéssel? — Igyekszünk minden órát ellopni az időjárástól. En­nek érdekében traktorosaink jövedelmét műszaknormán­ként tíz forinttal emeltük. Ed­dig nyújtott műszakban dol­goztak, mostantól fogva két- műszakos üzemeltetéssel igyekszünk pótolni a kiesett időt­Lakos György inkább emelnie kell általános és szakmai műveltségét ahhoz, hogy alkalmazhassák. E válasz azonban esetenként semmi­képpen seen elég konkrét ah« hoz, hogy teljesen meggyőz­zön. S a tanulás sok esetben maguk az „agitálók” sem ve­szik komolyan, általános ta­pasztalat az is, hogy az üze­mek keveset törődnek a to­vábbtanuló dolgozók nehézsé­geivel. Néhol a legelemibb feltételeket sem biztosítják, a Munka Törvénykönyve által előírt kedvezmények megadá­sától is több esetben elzárkóz­nak, sőt még a jogos tanulmá­nyi szabadság kiadásáért is harcot kell folytatni. Bántó ez a közömbösség, hiszen a meg­szerzett tudás nemcsak a dol­gozónak jelent pluszt, hanem ezen keresztül az üzemnek is hasznot hoz. A korábbi években többen „kényszerből”,egy adott mun­kakör ellátásához szükséges műveltségi szint és iskolai végzettséget igazoló pa­pír megszerzése cél­jából tanultak, mások eseten­ként hiúsági kérdésből is. Ad­dig azonban, amíg egyik me­gyei vállalatunknál még min­dig „bemondás” alapján ve­szik tudomásul a dolgozók is­kolai végzettségét, semmikép­pen sem lehetünk megeléged­ve eredményeinkkel. Az emlí­tett vállalatoknál például ma szükségesnek tartják, hogy a dolgozó, (mondjuk az üzletve­zetői tanfolyamot elvégezze, a nyolc általános megszerzését azonban nem. Pedig talán a dolgozó is érzi, hogy előbb ar­ra lenne szüksége, módja azonban nincs rá, s külön­ben is, a pénz beszél. S ez egy másik kérdés. Pon­tosabban az, mennyiben te­szik érdekeltté a dolgozókat abban, hogy tanuljanak? Jár- e ez neki valamiféle haszon­nal? Hallottam egy példát, amelyet úgy ajánlottak figyel­membe, hogy követendő le­hetne más üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek és hiva­talok számára is. A Nagybá- tonyi Szolgáltató Vállalatnál, akik elvégezték a három hó­napos alapismereti tanfolya­mot, valamennyien 80 fillér felemelt órabér kedvezmény­ben részesültek. Ez természe­tesen szép gyakorlat, s ha al­kalmazzák, bizonyára a vál­lalatnak is megtérül ez a be­fektetés, növekszik a tanulá ■ si kedv, s ez a termelésre is jó hatással lehet. Azonban, hogy általános példaként em­líthetnénk nem hinném. Az anyagi érdekeltség elve per­sze a tanulás terén is fontos dolog, csak az a kérdés, hogy ebben a formájában általáno­san alkalmazható-e. Aki ta­nul igen is áldozatot vállal, de semmiképpen sem lehet biztos abban, hogy ez az áldozat az iskola elvégzése után azonnal órabérben, vagy több fizetés­sel járó új , munkakörbe he­lyezéssel kamatozik. Persze abban is. Az üzemek, vállalatok veze­tői több esetben tervszerűt- lenül, az adottságok figyelem­bevétele nélkül javasolnak em­bereket továbbtanulásra. így az üzemek rendelkezésére ki­tűnő továbbtanulási sztatiszti- ka áll, a valóságos kép azon­ban egészen mást mutathat. Vajon a statisztika-e a fonto­sabb? Az efajta formalitás az „elidegenedés” egyenes formá­ihoz vezethet. Például ahhoz is. hogy a dolgozó beiratkozik ugyan az iskolába, eljár a foglalkozásokra, de nem ta­nul. Ha ezt a tanár számon kéri, kész a válasszal: időt, energiát áldozok, még tanul­jak is? Vagy éppen azt is mondhatja, hát kinek az érde­ke a tanulás? Az enyém-e, vagy a társadalomé? Ez a felfogás persze hamis. Az egyéni és a társadalmi ér­deknek ebben az esetben is össze kell fonódnia. Azonban ezt nem bizonygatnunk kell. hanem bizonyítanunk. S nem­csak szóval! S ez a tény a módszerek megválogatására figyelmeztet bennünket, Tóth Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents