Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)
1965-09-24 / 225. szám
4 N 0 G R A D 1965. szeptember 24., péntek Nézzétek meg ezt a gazdagságot! X. Országos Képzőművészeti Kiállítás Az igazi természetkedvelő boldog örömmel élvezi a pompás tavaszi tájat, a kény- szerűségből érkező alkalmi kiránduló letöri a virágzó fa legszebb hajtásait, mert nem tud mit kezdeni a természet harmóniájával, s a legközelebbi szombaton otthon marad. Így van ez a képzőművészettel is. Csodálatos, lényeggé formált színes világ, hihetetlenül gazdag élményforrás, s mégis mennyi ember kívül marad vonzáskörén. És miért? Legtöbbször a rosszul sikerült ismerkedés az ok: művészetnek mutatja magát, ami távolról sem az, s nincs aki szóljon, vagy nem tudunk megfelelő körülményeket teremteni egy olyan találkozásnak, mely egy életre szóló vonzalmat ébreszt a képzőművészet iránt. A megnyitó után vibrálnak bennem ezek a gondolatok a Műcsarnok X- Országos Képzőművészeti Kiállításán. Soha jobbkor az ismerkedés: minden nemzedék, minden számottevő irányzat vénája kitapintható most. Festmény, grafika, szobor. Bernáth Auréltól Gyémánt Lászlóig, ■ Hincz mestertől Pásztor Gáborig, Ferenczy Bénitől Ligeti Erikáig. A legidősebb festőnemzedék kiállított anyagából Bernáth Aurél, Barcsay Jenő képei érdemelnek fokozott figyelmet. Bernáth Aurél egyéni látásmódja, szin és fénygazdagsága ragad meg (Nyári örömök, Táborozás), míg Barcsainál a végtelenül szilárd belső egység, nagyfokú geometriai objektivitás a jellemző. (Konstrukció, Szentendrei ház.) Szinte belebonyolódunk a képrengetegbe. Az emlékezet nyilván a legérdekesebb alkotásokat regisztrálja. Somos Miklós „Szerelmesék” című képe az első: lehiggadt színek között lehelletszerűen átsuhanó álomkék foltok, emlékeket, érzelmeket kavarnak fel bennem. Kokas Ignác képein a vonalak, síkok sajátos ritmusa szül belső életet, s nagyon rokonszenves a kitűzött tartalmi cél: mai életünk szenvedélyes keresése, feltárása (Szürke portré, Enyészet, Hegesztők A paraszti világ belülről átélt élményét, termékeny mezők levegőjét idézi fel képeiben Szurcsik János■ Különösen emlékezetes marad a „Kaszafenő” és a „Pihenő asszonyok” című képe. Mustó János „Csendélete" pompás bizonyíték számomra. Önmagámnak, mert mindig azt hajtogatom, hogy csendélettel is ki lehet fejezni életérzést, érzelmeket. Forró életigenlés, optimista hangulatban adott forma és színérzékenység, gyönyörködés a teremtett képi rendben. Egyetlen kép alapján is megállapítható, hogy Mustó művészi eszközei gazdagodnak, s hogy aj művész jó irányba mozdult élj a „megtalált stílus’’ holtpont» járóL Sokat ígérőek a legfiatalabb festőnemzedék tagjainak képei is: velük tavaly még a „Stúdió 64” tárlaton találkoztunk: Klimó Károly, Gyémánt László, Berényi Ferenc stb. A kiállítás hihetetlenül gazdag, sokrétű grafikai anyagából Hincz Gyula rajzai emelkednek ki. Hincz grafikái láttán átrendeződnek bennem a formákról, mozgásról, fényről alkotott képzeteim. Mennyire új, milyen eredeti és ahogyan rajzol.. • Mellette Feledy Gyula, Gacs Gábor, Csohány Kálmán, Würtz Ádám, Kondor Béla, Czinke Ferenc képei tetszenek. Czinke rajzai előtt hosszan időzöm. Egy grafikája nem enged el. „Illusztráció Pilinszky János: Francia foglyok c. müvéhez”. Az embert, a dolgokat döbbenetes erejű lírai világból idézi a kép. Mintha a halál mezsgyéjére helyezett furcsa fényű prizmából lobogna elénk a látomás, hogy azután árnyékként suhanjon át a hétköznapjainkba, életünk holnapi részévé. A szobrok közül Somogyi József: Szántó Kovács emlékműve vált ki a nézőből ilyen nagyfokú érzelmi reagálást Megrázó erejű alkotás ez: szimbólum mélységű A munka kezdete I960 január Kétszáz milliós rekonstrukció a Tűzhelygyárban sűrítés, történelmi és emberi konkrétság jellemzi- Felületesen ábrázolt, félelmetesre épített izomkolosszusok között, semmitmondó kisplasztikák tömegében, néhány klasszikusan szép szobor mellett érdekes színfolt még idős Szabó István, Kossuth-díjas Az utóbbi esztendőkben alaposan megnőtt a lakosság érdeklődése a gáztűzhely iránt. A szükséglet évente több százezer. A propán-bután gáz háztartási felhasználásának terjedése ezt a keresletet tovább élénkíti. Az érdeklődésre jellemző, hogy 1964. negyedik negyedében, valamint 1965. első felében csak Nógrád megyében ezerkétszáz bekötési engedélyt adtak ki. Még ebben az évben várható újabb ezerkétszáz engedély kiadása. A fokozódó igények szerves összefüggésben állnak azzal a ténnyel, hogy hazánkban több helyen új, gazdag gázkutakat tártak fel. Ez az olcsó energia kitűnően alkalmas mind háztartási, mind ipari célokra. A nagy lehetőség gazdaságos kiaknázását azonban gátolja, KSgy Magyarországon igazi nagyipari termeléssel gázkészülék gyártás nem volt. Két esztendővel ezelőtt, a ZIM Salgótarjáni Gyáregysége kapott a gáztűzhely nagyüzemi gyártására megbízatást, azonban meglévő termelőberendezéseivel egyelőre csupán csökkenteni képes a gáztűzhely hiányt, végleg megszüntetni nem. Az elmondottak tették nagyon is indokolttá azt a javaslatot, amely szerint a ZIM Salgótarjáni Gyáregységében hasznos volna rekonstrukciót végrehajtani. A Kohó- és Gépipari Minisztérium, mérlegelve a javaslat megvalósításának gazdasági lehetőségeit, úgy döntött, hogy a mintegy kétszázmilliós beruházás salgótarjáni megvalósítása megfelel a népgazdaság érdekeinek. Az elvi jóváhagyás után elkészült a beruházási program, azt jóváhagyták. Jelenleg folyamatban van a kiviteli tervek elkészítése. Ä rekonstrukció végrehajtását 1966. januárjában kell elkezdeni. A befejezés határideje 1969. Az építkezés változást hoz a városképben is, tekintve hogy az új gyáregység a jelenlegi te- '”P melletti sportpálya és a volt vágóhíd közötti szabad területre kerül, mégpedig egy új szerelőcsarnok, a zománcozó üzem, a megmunkáló üzem és egyéb üzemrészek. Az új gyáregységben korszerű szociális létesítmények is lesznek, s ez annál önvende- tesebb, mert a Tűzhelygyár dolgozóinak jelenlegi szociális ellátottsága igen rossz: a munkások hetven százalékának nincs öltözője, egy fürdőzuhanyra ötvennégy személy jut. A beruházási program, valamint a kiviteli tervek elkészítésének időszakában a gyár műszaki gárdája nagy segítséget nyújtott és nyújt a tervezőintézet hivatott szakembereinek. A gázprogram végrehajtásához nagyjelentőségű hozzájárulásuk az is, hogy nem tétlenkednek a gyártmányfejlesztésben. A saját konstrukciójú M—102-es korszerű gáztűzhely típus sorozatgyártása néhány hónap óta sikeresen folyik; tervezik a korszerű garzon tűzhely és egyéb gázkészülékek kialakítását. Ezt a munkát a ZIM fejlesztési főosztályával együttműködve végzik a helyi szakemberek. Salgótarján városi pártbizottságának végrehajtó bizottsága, szeptemberben megtartott ülésén értékelte a gázprogram megvalósításában eddig történteket. Rámutatott arra, hogy a gyár műszaki vezetőinek az eddiginél is nagyobb összefogására vah szükség a további sikerek érdekében. A korábbi tapasztalatok alapján határozatot hozott koordináló bizottság életrehívására is. A munka összehangolásában különösen nagy feladatok hárulnak a Tűzhelygyár, az Építőipari Vállalat pártbizottságára, valamint a ZIM vezérigazgatóságának pártszervezetére. A városi pártbizottság ipari osztálya is kiemelt beruházásként támogatja a rekonstrukciót, amelynek végrehajtása még inkább emelni fogja a jelentőségét a már eddig is tekintélyt szerzett salgótarjáni üzemünknek. Molnár István az MSZMP salgótarjáni bizottságának osztályvezetője szobrászművész „Beszélgetők” című kompozíciója. Körűi a falakon monumentális sgrafittók, mozaikok, az utóbbi évek legsikerültebb képzőművészeti értékei. A tizenkettedik kiállító helyiségben vagyunk. Körülöttem ünnepélyes arcú, sötét ruhás emberek hullámoznak. Kiáltani szeretnék, hogy mindenki meghallja odakint: gyertek, nézzétek meg ezt a gazdagságot! Erdős István smerek egy nyugdíjas, idős férfit. Idestova hét éve még egy öreg íróasztal lapján koptatta zakója ujját. A hivatalban józan embernek ismerték, egy szenvedélye azonban már akkor is volt: tavasztól késő őszig szabadidejében kint található az Ipoly-parton horgászfelszerelésével. S mivel a nyugdíjas ember idő-milliomos, nem sietteti öt senki és semmi. Kora reggeltől késő délutánig hódol passziójának. Reggelente az Ipoly mellett visz el utam. Az öreg svájcisapkás horgász rendszerint már kint ül a parton. Barátságosan és nagyon halkan köszönt, nehogy „meghallják” őt bent a halak. Néhány napig senki sem ült a vízparton. Először csak csodálkoztam, de amikor két hétig nem láttam, kezdtem komolyan aggódni. Ugyan, hol lehet az öreg? Csak nem beteg? Vagy megunta a horgászást? Egyik nap estefelé mentem haza. A Nap már éppen lenyugvóban volt. Vörös-arany sugarai rátűztek a víztükörre. A. parton örömmel pillantottam meg az én kedves öreg horgászomat. Nem a szokott helyén ült, hanem egy fűzfa alatt. Oda mentem hozzá. A KOR EMBERE Mi viszi előre a világot? Van talán valami csodaszer, valami csalhatatlan módszer, amely megteremti a fejlődés újabb és újabb lépcsőfokait? Csodaszer nincs, de erő van ilyen. A kezdeményező emberek bátorsága, leleménye. Mert magától nem fejlődik a világ. Minden milliméternyi előrelépésért, minden pillanatért, amelyet új tartalommal töltünk meg, keményen meg kell verekedni. S ennek a roppan: küzdelemnek, ennek az igazán emberhez méltó harcnak a kezdeményezők a letéteményesei. A mi világunk fia ilyen vonatkozásban igazán szerencsés. Nálunk van tér és lehetőség azok számára, akik a maguk tennivalóiban meglátják a jobb lehetőséget, a következő lépést A mi világunk jó küzdőtér azok számára, akik állandóan éber figyelemmel kísérik az életet és bátran elindulnak új, ismeretlen uta kon, hogy nyomukban előbbre jussunk mindannyian. Mi jellemzi leginkább a kezdeményező embert? Egészséges türelmetlenség, szüntelen kutatási vágy. Nem reked meg a mában, hisz abban, hogy a mostaninál többet é; jobbat is tehet. S éppen ezért állandóan a fejlődés útj kémleli, valósággal kitapogatja a jövendő igényeit; alkotó erő és szellem, serkentő elégedetlenség fűti a kezdeményezői, ö a kor embere. Tévedés ne essék, nem csupán az kezdeményező, aki új gépeket szerkeszt, feltalál vagy megjavít valamilyen szerkezetet, vagy hathatós, új munkamódszert teremt. Kezdeményezni, újítani az élet minden területén lehet. És nem csupán korszakos jelentőségű találmányokat, mozgalmakat. Az is jól kezdeményez, aki félretol egy-egy megkövült sablon., aki a közösség által megtűrt rossz szokásoknak hadat üzen. Kezdeményezhet a pártmunkás, aki az emberekkel való törődést teheti közvetlenebbé, melegebbé A brigádvezeto, aki a műveltség dolgában rosszul álló brigádtagoknak tanulási lehetőséget teremt, vagy megszervezi eddig csupán ital mellett szórakozó társainak tartalmas, színvonalas időtöltését. S az egyszerű munkás is kezdeményezhet. Jobb munkai, nagyobb fegyelmet, a lógás, csellengés felszámolását, nagyobb felelősségvállalást a közös gondokból. Számtalan feladat és lehetőség áll tehát a kezdeményezők előtt. S tegyük mindjárt azt is hozzá: nem mindenütt, s nem mindjárt népszerű a kezdeményező. Sok helyen él a régi sémák tisztelete, a kényelmeskedés, az újtól való félelem. Ilyen helyeken gyakran vádolják a jobbat akarót feltűnési viszketegséggel, okoskodással, ügyeskedéssel. Van, ahol azt hiszik, anyagi érdekekért akar jobbat a .megszokottnál, van ahol karrierizmussal gyanúsítják. Csakhogy a kez- deményzők rendszerint makacs, harcos emberek, akik kitartanak elveik mellett. A kezdeményezés kockázattal is jár. Néha nem sikerül megvalósítani az újat. Sokszor az is elég a maradiak káröröméhez, ha nem minden megy mindjárt úgy, mint a karika- csapás. A kezdeményező azonban nem hajol meg az óvatoskodók, a bevált, kipróbált, régit védelmezők aggodalmai előtt Hiszen az emberiség még ma is a kőbaltánál tartana, ha a legjobbak nem vállalták volna a fejlődésért vívott harc kockázatát. A legszebb erény, amely a mi társadalmunkban a kezdeményezőt jellemzi, mégis csak a felelősségtudat Felelősségvállalás a bátor tettekért, a szükséges újért, amely jobbá teszi a világot. S felelősségvállalás a társakért, akik önmaguk erejéből nem jutnának előbbre. Az épülő szocializmusért, melyben a legjobbak képzelete, vágya, teremtő akarata ölt testet Kékesdi Gyula Ifjúsági műszaki klub alakul A fiatalok A nyáron végzett általános iskolások közül sok fiatal kezdte meg ipari tanulmányait, sok helyezkedett el képesítés nélküli dolgozóként az iparban, a mezőgazdaságban. A fiatalok egészsége, fejlődése érdekében számos jogszabályunk intézkedik, közülük is legfontosabbak azok, amelyek a Munka Törvénykönyvének 111-113 oldalán találhatók. Arra vonatkozóan, hogy ezeket az előírásokat a munkáltatók mennyiben tartják meg, a megyei főügyészség munkatársa: a fiatalkorúak ügyésze végez rendszeres vizsgálatot. A vizsgálatok jeleritősebb törvénysértést nem tártak fel, számos apróbb mulasztásra azonban hasznosan derítettek fényt. A fiatalkorú dolgozóknak — ipari tanulóknak és segédmunkásoknak egyaránt - évente kell orvosi vizsgálaton átesnlök. Ha a fiatalkorút éjszakai műszakban foglalkoztatják, a vizsgálat kétha. vonként kötelező. A vizsgálat idején a Salgótarjáni öblösüveggyárban ez utóbbi elmaradt. Az ipari tanulók^ elmondták ugyan, hogy megkapták harminc napos évi szabadságukat, de a nyilvántartásokban csak huszonnégy nap szerepelt. A Salgótarjáni Acélárugyárban akkoriban nem sikerült megállapítani, hány fiatalkorú dolgozik éjszakai műszakban. Ugyanitt ipari tanulók túlóra-felajánlását fogadták el, noha tizenhat éven aluli munkavállalót azzal még kérésére sem szabad megbízni. Ugyanerről feledkeztek meg a Balassagyarmati Bútor- és Faipari Vállalat széesényi telepén. Ebben az üzemben maradt el az Ipari tanulók kötelező éves orvosi vizsgálata. A főügyészség észrevételezésére az intézmények vezetői kijavíttatták a hibákat. Hasonlóan ezekhez: azok a magánmunkáltatók is, akik megkapták a fiatalkorúak ügyészének figyelmeztetését. Üzemeink négy rmmkáslétszá- mának csak töredékét teszik a fiatalkorúak; a Salgótarjáni Acélárugyárban - például - még négyszázan sem dolgoznak, míg a felnőtt munkások száma több ezer. így valamelyest - de csak valamelyest! - érthető, hogy az ifjabb generációval kapcsolatos különleges rendelkezések végrehajtása hébe-korba elsikkad. Valószínűtlen, hogy csupán ügyrendi utasításokkal teljes rendet lehetne teremteni. Célszerűbbnek látszik, hogy a Munka Törvény- könyvének megfelelő helyi rendelkezések végrehajtását üzemen belül a szakszervezeti bizottság szorgalmazza, ellenőrizze. A munkáltatók esetében pedig - tanácsi ellenőrzés mellett - hasznos lehetne a KlSZ-bizottsá- gok társadalmi felügyelete. B. Z. A KISZ megyei bizottságának javaslatára a Salgótarjáni Acélárugyárban rövidesen megalakul az ifjúsági műszaki klub, amely a gyárban dolgozó fiatal mérnököket és technikusokat fogja egybe. A klub rendezvényeit a Technika Házában bonyolítják le. Terveik között különféle .szakmai előadások, filmvetítések, piackutatással kapcsolatos élménybeszámolók szerepelnek. A kiub eredményes működéséhez a Budapesti KISZ-, Bizottság, és a Központi Technika Házának vezetője különféle hazai és külföldi prospektusokk: ', táblázatokkal, leírásokkal és egyéb eszközökkel segít a salgótarjáni fiataloknak. Öltéig IwrfiÄAK az Jpú lii partjául — Jó estét kívánok! — Jó estét! — köszönt vissza a horgászok szűkszavúságával. Leültem mdllé. — Régen láttam. Azt kittem, hogy valami baja van — próbáltam szóra bírni. Rám.nézett csodálkozó tekintettel. Homlokát két mély ránc szántotta végig, szája körül fájdalmas vonás jelent meg. — Baj van bőven, ha nem is velem. A halakkal, meg a horgászattal — mondta. Töprengő arccal nézte a vizet, mintha azon is gondolkozna, hogy elmondja-e egy idegennek bánatát. — Tudja — kezdte lassan, majd legyintett. Rámnézett, s csak kis idő múlva folytatta mondanivalóját. — A, maga nem is tudja, nem is élt még akkor, amikor én horgászni kezdtem. Hát elmesélem. Valamikor Eldorádó volt az öreg Ipoly, sok helyen és sokat lehetett horgászni. % Együtt jártunk a barátaimmal. Legkedvesebb helyünk fenn a Vágöhidndl volt. A vágóhíd csatornájából apró „harapnivalók” kerültek ki. A kisebb halak, a tapasztalatlanabbak közvetlenül odajöttek a csatornához, a nagyobbak pedig tőlük húsz-huszonöt méterre kapargatták ki az iszapba befúródott bélgilisztákat. Öröm volt erre a helyre leülni, mindjárt feszült a zsineg a ficánkoló nagy haltól. Egy pár év óta megkeseredett a viz. A vágóhídi munkások köpenyeit a helyi mosodába kezdték mosni, hypot és klórt használva. A szennyvízcsatorna is felmondta tisztító szolgálatát, s minden szennyét az Ipolyba engedte. A halak megundorodtak a klór és hyposzagtól, elvándoroltak, s velük együtt mi is. Feljebb horgásztunk. Újra szép fogásaink voltak, de az ipar útra megkeserítette a halak életét, s a horgászok kedvét. A Nádor utca felől az AKÖV kocsimosó helyiségéből is csatorna vezet az Ipolyhoz. Kocsimosások után lila olajfoltok terpeszkednek a víz felszínén, lila lett az egész víz, s menekültek a halak. Mi is követtük őket. Azután bő horgász zsákmányunk után rájöttünk, hogy alaposan megtelepedtek végre. Nem sokáig tartott örömünk, A Madách utcában ez Ipoly Cipőgyár részlegének csatornája is idevezetett. A halak tanyáján minden nap több lett a csersavból és más vegyianyagokból. Mesz- szire elúsztak innen is. Meg se állhatták a Kórházig. A Kórház csatornája is az Ipolyba torkollik. A halak, mit volt mit tenniök, szétszéledtek, elmentek csendesebb, kellemesebb helyet keresni. Azóta nem találkozunk velük ilyen sűrűn — fejezi be szomorú elbeszélését. — Hát igen — mondtam együttérző mosollyal — az iparosodó város számára más megoldás nincs. — De a mi számunkr- sem — kapta fel fejét r- öreg horgász. — Elfáradta egy kicsit — mondta aztán. Becsukta az üres pasztásdo- bozt. — Ma nem fogtam semm Ráérek holnap is. Szerzek gilisztát, s ha jó idő lesz, talán egy pár halat is fogok r feleségemnek. Guttmann Katalin <
