Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-22 / 223. szám

4 nögrad Í955. szeptember 22. szerda „ITT" ÉS „OTTHON" Hazalátogató honfitársaink között Átzúgtak ezen a kis orszá­gon a történelem véres viha­rai és kiszakították innen sok hazánkfiát. A hárommillió koldus országából kibotorkál­tak a századfordulón sok-sok százezerén a vakvilágba. Csak egy remény éltette őket: „hátha ott majd...!” Vitte a magyarokat az 1929-32-es gaz­dasági világválság. És mentek a második világháború alatt és után, 1956 októberének fe­jeket megzavaró hónapjaiban. Több mint másfélmillió honfi­társunk él Ausztráliától — Grönlandig, New Yorktól — Bécsig. Igaz, más országban élnek. Talán már azt sem tudják, milyen a Nagykörút. Lehet, hogy egy-egy ízes magyar mondat értelmén már gondol­kodniuk kell, de azért magya­rok. Keresik odakint egymást. Kapcsolatokat teremtenek, magyar egyesületeket alakíta­nak. Minden, ami náluk tör­ténik, az „Itt” s minden, ami Magyarországon: „Otthon”. A Magyarok Világszövetsé­ge céljául tűzte ki, hogy se­gít a kivándorolt magyarok és a külföld között jó kap­csolatot teremteni. A Magyar Hírek, a Magya­rok Világszövetsége lapja több tízezer példányban ké­szül. Eljut mindenfelé, kinté­lő honfitársainkhoz. Ez előse­gíti, hogy közvetlen kapcso­latban maradjanak hazánk eseményeivel. A magyar kor­mány ismert elvi álláspontja — aki nfncs ellenünk az ve­lünk van — érvényes termé­szetesen a külföldön élő ma­gyarokra is, érvényes hisz ők ott kint sokat mesélhetnek hazánkról: szülőhazájukról. Hiteles képet adhatnak orszá­gunk kultúrájáról, gazdasági életéről. Ezért is ragad meg a Világszövetség minden alkal­mat, hogy honfitársaink minél gyakrabban hazalátogassanak. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának 1963. évi am­nesztia rendelete kiterjedt az 1956-ban távozott magyarokra is. Aki tehát kíván, közülük is hazajöhet látogatóba. Ezek az alkalommal élnek is, az évente mintegy 50-60 ezer hazaláto­gató magyar között mind több az 1956-ban disszidáltak szá­ma. A nyugati ellenséges propa­gandagépezet persze mindent elkövet, hogy átlátszó hazug­ságokkal megfélemlítse a ké- szülődőket. --Ilyeneket mond­tak és mondanak: „Ne men­jetek! Börtön vár rátok! Kényszermunka! Még az ott­honi hozzátartozóitokat is bántalmazzák! Kell-e azonban jobb cáfolat a tapasztalásnál? Egyre többen érkeztek, kez­detben izgultak a határállo­máson, vajon mi várja őket itthon. Aztán ahogy ismét visszatértek új hazájukba, el­mondták barátaiknak, isme­rőseiknek élményeiket,. Vendégeink — most <már mint külföldi állampolgárok — végigsétálnak a csillogó Körúton és nemritkán szenti­mentálisán nosztalgiát érez­nek még a sokat szidott zsú­folt 6-os villamos után is. Egyrészüknek utolsó képe Bu­dapestről 1956 őszéről maradt, a romokról. Csoda-e, ha elá- mulnak az Erzsébet-híd lát­tán? Ha elismeréssel füttyen- tenek az Ifjúsági Szálló előtt? Ha megcsodálják az új lakó­telepeket? Ha boldogan kon­statálják — ez a város, a mi Budapestünk valóban gyönyö­rű! Aztán jönnek azok, akik 20- 40, vagy talán még ennél is több esztendeje nem voltak itthon. Sokukon érződik az idegen kiejtés, a zárt „e” be­tűk, a nyújtott „a”-k. Es, hogy igyekeznek titkolni! Fe­hér hajú bácsikkal és nénik­kel beszélgettünk. Fiatal lá­nyok, ifjú legények voltak, amikor kivándoroltak. Talán akkor még a Lóvasút is köz­lekedett a Szigeten. Most büszkélkednek választékos magyar tudásukkal, amin való­ban alig-alig fogott a kinti élet. Régi-régi dalokat énekelnek. Autóbusszal viszi kirándulni őket a Magyarok Világszövet­sége. Megnézhetik a festői tá­jakat, új városainkat, falvain- kat. Bárkivel elbeszélgethet­nek, hogy saját szemükkel, fülükkel győződhessenek meg a magyar valóságról. — „Madám Kovácsné”, mert így mondják és nem Kovácsné asszony. Hiába negyven év Párizsban nagy idő. És felelevenednek a régi, az itthoni fiatajok számára is­meretlen mondatok: — JóreggeT nagysas’ asz- szony. Itt a tej. — Tegye a küszöbre, a pénz a lábtörlő alatt. EH látogatnak a temetőbe, sírnak egy keveset. A szemük nyitva. Meglátják, hogy mek­korát fordult itt az élet, hogy a „Juliskából” Júlia lett és a „Marcsából” Mária. Hogy a Weiss Manfréd gyár ma Cse­pelé. Ki így, ki ügy él odakint, Erre nincs sablon. De van, aki 56 éves fejjel is végleg haza akar térni. Külüs Ist­vánnak hívják, szabómester, szalonja van Párizsban.. Azt mondja' „Elég volt, Mössziő. 40 év még Párizsban is sok, majd itthon újra kezdem. Hogy ott minden ragyog? Hát nem mondom, szépek a bul­várok és csillognak az ékszer­üzletek, meg a pénz. De ha elfogy, mindennek vége. Ezt én mondom, mössziő, pedig elég sokáig bírtam.” Azt mondják magukról: ma­gyarok vagyunk. És ezt így is érzik. Mikor visszautaznak, elmesélik, hogy az égvilágon senki sem akarta őket itt tartani, hazacsalogatni, úgy hogy talán mindössze ez az egy okozott csalódást vendé­geskedésükben. Mátyás király egykori visegrádi várának helyreállítási mun­káival ismerkednek a hazalát ogató magyarok A szécsényi példa A szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz híre a megye ha­tárán is túljutott: szép ter­méseredményeiről, tagsága szorgalmáról, új kezdeménye­zéseiről megyénkben is sok szó esik. De az elismerés össz­hangjából olykor-olykor ki- hangzik egy-egy oda nem il­lő hang. Így például találkoz­tam már olyan észrevétellel is, hogy a szécsényi tsz-nek rendkívül jók a talajadottsá­gai, kiváló eredményeiket te­hát a természet gazdag aján­dékaként könyvelhetik el. Hogy ebben mi az igazság, arról Boros Béla, a szövetke­zet főagronómusa hivatott nyilatkozni, a kedvező és kedvezőtlen talajviszonyokkal neki van a legtöbb gondja: — Helyzetünk ilyen beállí­tása csak tájékozatlansággal vagy rosszindulattal . magya­rázható — mondta legutóbb egy tanácskozás szünetében, ahol ugyancsak napirendre került ez a kérdés- — Az igaz hogy területünk fele jó mező- gazdasági talaj, viszont a má­sik fele semmivel sem jobb. mint Nógrád megye bármely részén. Ráadásul nyakunkon az Ipoly. Az idén is rétjeink az év nagy részében víz alatt állottak. Min*# titok Azoknak sincs igazuk azon­ban, akik a szécsényi eredmé­nyek mögött rejtélyes, titok­zatos, egyedi módszereket, el­járásokat keresnek s úgy igyekeznek beállítani, hogy a szécsényi tsz-tagok egészen mások, mint a megye többi szövetkezetében. Ami a föld szeretetét és a földművelés iránti hozzáértést illeti, abban ugyan elkönyvelhet a maga javára egyet-mást a szövetke­zet, de Szécsényben a nagy­üzemi gazdálkodásra történt áttérésnek éppen azokat a fo­A szécsényi tsz-tagok ide­jében felismerték, hogy a kö­zös gazdaság szekere csak úgy juthat kevesebb zökkenő­vel és gyorsabban előre, hogyha olyan vezetőket vá­lasztanak, akik méltán élve­zik a tagság többségének bi­zalmát s akikben megvan a képesség ahhoz, hogy a tag­ság érdekeit és a népgazda­ság érdekeit mindig szem előtt tartva, minden erejüket a gazdaság erősítésére fordítsák. Felismerték azt is, hogy a munkadíjazás és jutalmazás helves módszerével biztosítani többet, mint hogy éltek azok­kal az előnyökkel, amelyeket a mezőgazdasági nagyüzem biztosít, kötelességüket és jo­gaikat fokozott felelősségér­zettel érvényesítik. Teljes biztonság A víz felszíne is tisztább, fényesebb, ha nyugodt a fo­lyó, mint ha ár és örvény ka­varja fel minduntalan a me­der iszapját. így van ez a tsz esetében is- A szécsényi tsz- ben az első benyomások is gendő ember, emberi és gépi erőtartalék. Minden brigád­nak meg van az állandó fo- gatos létszáma és a növény- termesztési brigádokba is jut hat-hat olyan erős férfi tsz- tag, akinek a munkájára bár­mikor számíthatnak- Ezt a biztonságot egy új munkadíja­zási módszerrel, a munkaegy­ség-mennyiség biztosításával érték el- A fejőgulyások 550, a fogatosok 500, az úgynevezett ..gyalogosok” pedig 450 mun­kaegységet kapnak egy évre, hogyha minden munkanapot becsületesen ledolgoznak. En­nek megfelelően rendszeres havi előleget kap a tsz-tag. Tehát, aki újévtől szilvesz­terig hajlandó egyfolytában, rendszeresen dolgozni, meg­határozott. biztos jövedelem­ben részesül. S ez azt mutá^ ja, hogy a vezetőség és tag­ság számít, és bátran épít a tagság becsületességére. A rendszeres munka azután különböző járulékos juttatá­sokat is magával von: a biz­tosított munkaegységre dol­gozó tsz-tagok havi egy nap tehát évente kétheti fizetett szabadságot kapnak. Ezenkí­vül a brigádvezető fizetetlen szabadságot is biztosíthat a tsz-tagnak. Ha viszont valaki igazolatlanul mulaszt, akkor a napi keresetének kétszere­sét vonják le tőle. S ha va­laki nem kellő szorgalommal és hozzáértéssel végzi mun­káját. vagyis nem dolgozik becsületesen azt az egyes bri­gádokból maguk a tagok büntetik meg azzal, hogy meg­vonják tőle a „fixes” munka előnyeit. Természetesen azok, akik betegségük, idős koruk — vagy az asszonyok eseté­ben — családi elfoglaltságuk miatt nem vállalhatnak egész évi rendszeres munkát, ettől függetlenül korlátozás nél­kül annyit dolgozhatnak, amennyit akarnak. Táppénz a tsz-ben kozatait kellett és kell meg­járni, mint más tsz-ekben. S bár a szécsényi tsz-ben va­lamennyi kezdeményezést a helyi viszonyokra alkalmaz­nak, sehol sincs akadálya an­nak, hogy a szécsényi példa alapján örök nyugtalansággal és felelősséggel keressék az új eljárásokat, új módszereket, amelyek előre viszik a gazda­ság fejlődését, gazdaságilag még jobban megalapozzák a „közöst” és állandósítják az egyenletes, szép jövedelmet. Szelektálják a mákot a szécs ényi tsz-ben. Adám Pálné munkavezető ügyel arra, hogy a szövetkezetben termett harminc mázsa mák szép tisztán kerüljön a fogyasztókhoz lehet, hogy valamennyi tsz- tag magáénak érezze a gaz­daságot, személyesen is érde­kelt legyen a hozamok nö­velésében és a költségek csök­kentésében. Ez a lehetőség, ez a két hasznos fegyver is adva van valamennyi szövet­kezetben, csak éppen élni kell vele. Szécsényben — anélkül, hogy kicsinyítenék a szép eredményeket! — alig tettek ív " ' ■ / Sfff HP . fWÄ- p* ' 1 . • . k* ' ■' < ­a*:-*'.-*.'::. ÍV a. ' síáá^ :L ' ;' / L> •:'•$> N: :*sfíif Történelmi falak között .Kép és szöveg; Regős István sokat mondanak. A tsz-köz- pont udvara szemet gyönyör­ködtető virágoskert, irodája tiszta, s az itt megforduló tsz- tagok is mértéktartóak, jó- megjelenésűek, magabiztosak. S az országutak mentén, hol az erőlködő kombájn, hol a szemerkélő esőben is rendít­hetetlenül dolgozó növényter­mesztők, hol a roskadásig ra­kott pótkocsik mutatják a tsz- gazdák kitartó szorgalmát. Természetesen ez csak a felszín. Emögött ott van a köz­gyűlések forró hangulatú vi­tája, az éjszakák nyugtalan­sága és további útkeresése, a küzdelem az új módszerek elismertetéséért és terjeszté­séért, a közösség fellépése a lustábbakkal, a spekulálók­kal szemben. A biztonságérzet felülről terjed lefele. Nagy nyugalom árad Sümegi Jánosból, a több ezer holdas szövetkezet képviselő-elnökéből, a főagro- nómus intézkedéseiből és per­sze a főkönyvelőből is, akinek pedig elég sokat kell tennie azért, hogy a szakmai veze­tők figyelmét a pénzügyi helyzet alakulására és egyes intézkedések szükségességére irányítsa. . Érdemes egy kicsit mélyére nézni annak, hogy miből táp­lálkozik vezetők és tagok nyugalma, biztonságérzete. Törődnek az emberekkel A szövetkezet elnöke, sőt a tagok is elsőrendű feltételnek tartják azt a körültekintő szervező és rendszerező mun­kát, amelynek központjában mindig az etnber áll. Ezt a vezetők gondos kiválasztása és vezetőségbe küldése ala­pozta meg, majd ehhez járult a messzemenő törekvés a jö- "üelmek igazságos, munka - -inti elosztására. A szécsényi tsz vezetőinek 'sősorban ezért nem kell ag- gódniok, hogy a torlódó mun­kák végzéséhez lesz-e ele­táppénzfízetés bevezetése, s kalmazása. Ehhez a kezdem nyezéshez részben az ipari b tegbiztosítás és a mezőgazd sági helyzet közti különöse részben az a felismerés v zette a tsz vezetőségét, hói a mintaalapszabály szerint beteg tsz-tag éppen akk nem kapott megfelelő segíts get, amikor arra a legnagyol szüksége volt- A tsz alapsz, bályában is eredetileg azt módszert fogadták el, hogy beteg csak harminc nap meghaladó betegség eset« részesülhet munkaegység j< váírásban. Ezen változtatott szécsényi tsz-ben bevezete táppénzrendszer. Háromnapi betegségen túl a tsz-tag me; kapja az előző év azonos idi szakában szerzett jövedelmi nek 65 százalékát. Van azonkívül a tsz-ne eg.y szervezési mesterfogai is, amellyel biztosítani tudja a nagy dologidőkben az égéi falu részvételét a közös mur kákban: meghonosították progresszív háztáji terüle nagyságot. A tsz-tag a telj« sitett munkaegység arányi ban 800—1200 négyszögöl há: táji területet kaphat. Telj« hold háztáji viszont csa annak jár, akinek a hozzátai tozói is segítenek a nagyoh munkaidényben a tsz-nek, E a négyszáz négyszögöl ráadá- ként biztosított háztáji terüle rendkívül ösztönzőleg ha Azonkívül az ünnep- és pi henőnapokon a tsz-tagok öl venszázalékos jövedelemkiegé szítést kapnak. Nem véletler hogy Szécsényben brigádta és brigádvezető szinte éj nappallá téve dolgozik mos is, az őszi szántás-vetés é betakarítás számonkérő nap jaiban. Lakos György

Next

/
Thumbnails
Contents