Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-18 / 220. szám

4 SföGRAn szeptember IS, szombat Szurdokpüspökin iifni jöhet közbe semmi A gépek állapota nem megnyugtató Nehezen lehet megtalálni — Nem akadályozhatja — Meg vagyok elégedve a a vezetőket a szurdokpüspöki meg semmi a munkánkat — traktorosok munkájával, de egyesült Béke Tsz-ben. mondja határozottan- — Tér- az alkatrészellátással, meg a Még a brigádvezetőket is. vünk szerint a őszi ár_ javítással egy cseppet sem ­Vagy tálán okét meg nehe- . jegyzi meg. — A Pásztói zebben, mint a közös gazda- pa ff az őszi takarmanyke- Gépállomáson nagyobb gon. ság közvetlen irányítóit. Sok verek elvetesehez elegendő , , . , a tennivaló, a határt járják, négy nap. A búza elvetéséhez f0t fordlthataanak a trak­irányítanak intézkednek, se- tizenöt napra lesz szüksé. gitenek ahol kell- A község- ... _ — ----------------­b e nem szeretnek napközben ^k’ tehat összesen tizen- sorozatos hibák. bejönni, mert mindig akad kilenc nap- Ezt a munkát valaki, aki feltartja őket a pedig szeptember tizennégy- A három lánctalpas gépen munkában. tői október húszig meg lehet kívül négy Utos és három Lajtrik Miklós bácsit is csinálni. Szuper Zetor is szántással menet közben állítjuk meg néhány percre- Ma kezdték el a gazdaságban a silózást s ............. A traktoristák nagyon szorit­é PPt" w InfT Ä gePekkf’ TfanA T. jak a munkát, s a sok hibái az asszonynak sem kell már soká a hal igyekszik, ahol a silogodrot szor előfordul- A lánctalpas négy-*»» kfe*l*hh ho«*»hh időn Az emberek szorgalmasan dolgoznak, ezzel nincs baj. A torok nagyjavítására, s ak­kor nem fordulnának elő a foglalkozik. Ezek csak nyúj­tott műszakban üzemelnek­készítették. Már látni is az út gj-gg^p^ most a jobbágyi végén befordulni a vontatót, .. , . , . , amely a megrakott pótkocsit üzemegységben szántanak, húzza. kétműszakban. Illetve az ... . . egyik éppen megállt, mikor — Hetven holdon termel- . tünk silókukoricát, illetve ideérkezünk. Tóth József, vegyes siló takarmánynö- agronómus, az üzemegység vényt — mondja a növény- vezetője rosszkedvűen szem­termesztési brigádvezető- Egy szártépővei és egy siló­kombájnnal akarjuk betaka­rítani. Két-három nap alatt elvégezzük a munkát. A termelőszövetkezetben alig fejezték be a cséplést, máris hozzáláttak az őszi be­takarítás előkészítéséhez. A szántás már napok óta folyik, s eddig jó ütemben halad. Megkezdték már a negyven holdnyi burgonya kiásását Is. Ezzel nem lesz különösebb gondjuk a vezetőknek, mert családi művelésre vállalták a tagok. Ugyanígy vállalták a kukoricát is­— Most minden erőt a ve­tésre összpontosítunk — mondja Miklós bácsi. — A vetőmagvak tisztítása, csává- zása megtörtént, s a vetést is megkezdjük hétfőn. Őszi árpából nyolcvan, rozsból tíz holdat vetünk- Az összes ve­tésünk hatszázhetven hold lesz. A brigádvezető bizakodva beszél a vetésről- Szerinte nem lesz akadálya a gyors, jó munkának. Miklós bácsi bizakodását csak megerősíti az irodán Fent Lajce, a szö­vetkezet főagronómusa, illet­ve jelenlegi megbízott el­nöke. léli a rögtönzött javítást. száz hold vetőszántást ké­szítettek már el. A jelek sze­rint a terv teljesítése körül eddig még minden, rendben van — a gépek javításának a kivételével. Pád ár András Tjfmea hátfdm éne újra él 19-62- szeptember 21. Déli tizenkét órát je’zett a rádió. — Jöhetne már az asszony — gondol­ta magában Bartha Sándor. A két nagyobb gyermek, az ötéves Laci és a kétéves Zoli is az anyja után nyöszö­rög, a hathónapos csöpp Timea, a kis csa­lád egyetlen leánygyermeke, meg mind­járt jelentkezni fog, hogy éhes. Ponto­sabb az óránál. Az asszony reggel óta a haldán jár, szenei. Nehéz a sorsa szegény­nek, sokszor egy hétig is maga van a gye­rekekkel, s az mind apró, nyűgös, köve­telőző. Bartha Sándor meg az ország va­lamelyik távoli részén keresi nekik a szű­kös kenyeret. Hídépítő a vasútnál. Persze itthon, ha hazajön egy félnapra, napra minden olyan más, minden olyan közeli. Még az is, hogy megnőnek, hamar nagyok lesznek az ő egészséges gyermekei. Talán szomszédok, aztán mondták, hogy menjen utána a kórházba. — Igen, — mondta később a gyermek- gyógyász a kórházban — már beállt a klinikai halál, de most megint működik a szív. Infúziót kap és oxigént. Asszonyom, ennek a gyermeknek súlyos ételmérgezése 'dara járnia, ha közelebb hosszabb időre szóló munkájuk lesz a hídépítőknek. Ak­kor többet lehet majd a családdal Bartha Sándor, esténkint játszik velük, vagy fel­olvas a könyveiből. Abból is, amit leánya születésekor vett, az Aranyember-ből ahonnan a Timea nevet kinézte. Odafordult a kiságyhoz, mert furcsa hangot hallott abból az irányból. — Ti­mea! Mi lehet ezzel a kicsivel? Szent is ten, hiszen hörög, s a száján tarajos hab ömlik kifelé! — Bartha Sándor rémülten nyúlt a gyermekért. Felkapta, ki a folyo­sóra, Egy asszony kiszaladt: — Orvoshoz vele hisz ez odáig van már­is! — Az apa szinte eszét vesztve rohant le a lépcsőn, egyenest a körzeti rendelőbe. Ép­pen felülvizsgálatot tátották. — Na ez kész! — csapta össze a kezét a doktornő, azért adott egy injekciót — rögtön hívom a mentőt, talán Tarjánban tudnak még vele valamit — mondta. Bartha Sándor jóformán még fel sem ocsúdott, a bátonyi mentős, a Laci máris ott volt. Aztán lobogó piros zászlóval, megszakítás nélkül szirénázva Nagybá- tonytól Salgótarjánig robogott a mentő­kocsi. — Hátha még megmenthetik — mond­ta a sofőr is. — Az asszony ekkortájt ért haza a hal­dáról. — Meghalt Timea — így fogadták a van. Alig van remény, hogy kibírja. Mást ryem mondhatok, csak azrt, hogy mindent megteszünk. A két szülő kitámolygott. Egymásra néz­tek. Mi lesz? Kekszet evett Timea aznap, semmi mást! Múltak a percek, mintha órák lettek volna, s az emberpár ott a kórházi folyo­són azon a délután éveket öregedett. A kislány egészséges szervezete és az orvo­si gondosság győzött: a parányi szív egy­re határozottabban jelezte az életet 1965. szeptember 18. Ma három nap hí­ján három éve, hogy a kis munkáscsalá­dot megrázta ez a majdnem-tragódia. Ma a szülők s a ragyogó arcú Timea — akinek azóta még egy húga is született — felkeresik a gyermekgyógyászt, Salgótar­jánban, hogy megköszönjék, amit megkö­szönni eléggé úgysem lehet: a visszakapott életet. A gyermekgyógyász jóÜsmert: dr. Karászi Benőnek hívják. Kondoros! János „Van egy fajtája a művészet- VITÁNYI IVÁN nek - írja a szerző könyve elő­szavában amely mindig a vi- . . H w rrf • II ták középpontjába kerül, de a A „könnyű műfaj Kinek van hát igaza ebben a tovagyűrűző vitában? Erre a kérdésre keresi a vá­laszt Vitányi Iván, marxista esz­közönség előtt rendkívül nép- ~ " • * ' ‘éta. ebben a tartalomnál fogva szerű: az úgynevezett „szóra- mékek kerülnek a közönség *s úttörő jelentőségű müvében, koztató” vagy „könnyű műfaj’! s lángoló szavakkal követe- amellyel biztos támpontokat — tágabb értelemben pedig min- uk az erélyes intézkedést. Az- igyekszik nyújtani a „könnyű den valóban közhasználatú, köz- tán megszólal az „ellentábor”, műfaj” szerzői és kedvelői ne- keletű művészet. Kísérjük csak hívei gyakran szellemesen vág- Pes táborának. Történelmi és figyelemmel a napilapokat és fo- nak vissza, bonckés alá veszik logikai elemzésekkel mutatja be lyóiratokat, alig múlik el hét, a „komoly műfajnak” a nagy­Közvetlenül a szarvasmarhaistálló szomszédságában ké­szítik az ároksilót a szurdokpüspökiek. a közkeletű művészet helyét és hogy ne jelenne meg róluk cikk, " . ' , ' „ " szerepét a társadalomban, 11­méghozzá többnyire elitélő, sőt közönség számára nehezen ért- ietve a művészetek körében, es olykor vádoló. írók, költők, ze- hető alkotásait, vagy az „igazi segít azoknak, akik szeretnének neszerzők hívják fel a figyel- művészet*? álarcában fellépő választ kapni az operett, a mu- met arra, hogy e műfajokban gmcset, s a „könnyű műfaj“ né- ^ a társaságl tánc maS milyen izlésromboló, giccses, sőt piességéről, sőt demokratikus esztétikai problémáira. (Kossuth egyenesen müvészetellenes te»- tartalmáról beszélnek.* Könyvkiadó.) Nemrégen javították, de mar megint á*l az egyik lánc­talpas traktor Jobbágyiban. Fitos Sándor előbb vándor- színész volt, csak 1843-ban jegyezte el magát a táncmű­vészénél. A magyar népitán­cokat olyan bájjal és kecses­séggel járta, hogy egyszeriben az ország legelső táncművé­szének ismerték el. A korabe­li újság a „Regélő", 1843. szá­mának 220- oldalán szószerint az alábbiakat írta róla: „Ge- niálisabb magyar táncost még soha nem látónk- Minden lé­pése, minden mozdulata arra mutat, hogy fiatal hazánkfiát a művészet istene magyar táncunk egyik leglelkesebb, Igművészibb mesterévé válasz­tó ki. Az ő nem igénytelen lejtésmódjának legerősebb ol­dala az, hogy a nemzeti bé­lyeget mondhatatlan sajátság­gal viseli magán.’’ Köztudomású, hogy mint manapság, az időkben sem írták könnyen az „ítészek", az ilyen dicsérő kritikákat! Havi Mihály és Szabó Jó­zsef színigazgatóknak 1847- ben az ideájuk támadt, hogy megismertetik külfölddel a magyar népdalokat és tánco­kat. Ok voltak az ősei a mai világot járó Állami Népi Együttesünknek! Első próbálkozásuk Olasz­országban a zene- és ének ho­nában óriási sikert aratott. Ezen felbuzdulva végigjárták Becs, Prága. Drezda. Lipcse, München Berlin, Antverpen és Európa számos más nagy­városát. Utuk diadalát, ennek a társulatnak első táncosa Fitos Sándor volt­1848 február 10-én utolsó KRÓNIKA Egy magyar színész hőstette Párisban állomáshelyükként Párizsba érkeztek és még az aznapi elő­adáson kivívták a legszigorúbb művészetet értő francia közön­ség megelégedését, aki Fitos magán-magyartáncát a „Tün­dérek táncának” nevezte el * Ez időben Párizsban várat­lan események történtek­A nép Guizot miniszter el­mozdítását követelte Lajos FüXöptől■ A király engedett, és behódolni látszott a nép kívánságának. Ennek örömé­re február 21-én éjjel egész Párizsban nagy fáklyásmene­tet és kivilágítást rendeztek. Egyszerre csak dobpergés hal­latszott és a királyi katonaság minden oldalról körülvette az ünneplő, hatalmas tömeget- A sokaságban jelen volt Fitos Sándor is- A katonaság sortü- zet adott le rájuk, amikor a felbőszült tömeg vad ordítás­sal megrohanta a katonaság ágyúit. Az eszeveszett rohanók kö­zül ki érkezett leghamarább az üteghez? Fitos Sándor! Az utolsó pillanatban rávetette magát az elsütni szándékolt ágyú torkára és kétség beeset­ten kiáltotta: — Megállj!!!. . ■ Ne gyil­kold a saját testvéreidet!! Ab ágyúsütögetőt annyira meglepte ez az őrült tett, hogy szinte szoborként megmerevedett és hagyta, hogy őt és társait a nép le­fegyverezze- Igaz ugyan, hogy nem is nagyon álltak ellent, hiszen ők is a francia nép gyermekei voltak. Elképzelhető, hogy milyen dicső nevet szerzett Fitos ha­zánknak és önmagának a francia nép előtt- Joggal, mert többezer becsületes munkás édesapa és fiú életét mentette meg, hogy elnémí­totta az ártatlan embertömeg­re irányított ágyú gyilkos tű­sét. Másnap február 22-én egész Párizs felkelt és győzött a nép. A király elmenekült és a Burbonokat száműzték a francia földről. Fitos pedig hazatért, hogy itthon szolgál­ja a szabadság szent ügyét­Még egy históriát jegyez­tek fel róla a krónikások­A szabadságharc alatt tör­tént: Szenttamás egyik siker­telen ostromakor. Visszavonu­lást fújtak a mieink. Az egyik ezred parancsnoka Máriássy felfigyelt arra, hogy parancsa ellenére az egyik sánc alatt még javában lövöl­döznek■ Futtatja egyik tiszt­jét megtudni; mi a csetepaté oka? Kisvártatva jelenti a tiszt, hogy egy szakasznyi honvéd lövöldöz egy káplár vezényszavára. Egyikük sem akar meghátrálni- Máriássy most már sajátmága kereste fel a szófogadatlan katonákat, és nagy dühösen ráripakodott a vezénylő tizedesre: — Nem hallották a vissza­hívó kürtjelet?!! — Hallani, hallottuk! — Akkor miért nem vonul­tak vissza?!! — Mert puskaporunk is van, golyóbisunk is van, no meg ellenség is van ott a sáncok között!! — volt a vá­lasz. — Es ha én most magát, ti­zedes, parancsmegtagadásért föbelövetem?!! — Löveti ám az űr a kutyá­ját, de nem engem!!! — Tudja kend, hogy kivel beszél? — ordította magából kikelve Máriássy — Az ezred első emberével!!! — Azt én tudom! De kigyel- med nem tudja azt, hogy vi­szont én vagyok Magyaror­szág első táncosa!!! Ezzel kiugrott a fedezékből a sánc elé és a golyózáporban, az arcvonal előtt kivágott egy hatalmas piruettet. A főbelövés ugyan elmaradt, de Fitosnak még aznap le kel- lett vetnie a honvédunifov- mist. A sors megtagadta, tőle a dicső halált a csatatéren, „magyar betegségben” pusztult el, tüdőbajban, éppen most százhuszonöt esztendeje. Fehér Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents