Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

10 W6GRÄD T9B5. aagusztns í. vasárnap. oldalt nyitott kabátjában, fe­jén giraldi kalappal. A jórészt idegenforgalom­ból élő főváros millió emlék- és ajándéktárggyal ostromol­ja vendégeit: színes kendők­kel, zsebkendőkkel, és termé­szetesen Ausztria tartomá­.. . , . . . nyainak megannyi zászlójá­E lore bocsátom: Ausztria s nem is teljesen, bár mindig így történt. Nem számíthat val. Sajnálom, hogy a legbi- fövarosat nem akarom „objektiven" megörökített. Az hibának tehát, hogy magam zarabb „suvenir”-ral csak az relfedezm. Ezt előttem egykori császárvárosba nem sem tudtam exponálás nélkül utolsó napon találkoztam, jó néhányan már megtették, dolgozni, hanem látogatóba elmenni a földön heverő té- amikoris schilling hiányában csupán néhány aprósággal mentem. Persze, egy fotósnak mák mellett, s csak sajnálom, csupán megcsodálhattam a egészítem ki azt! amit fényké- lehetetlen gépet nem vinni ha a jelen oldal nagyon keve- zenélő toalett-papíradagolót. pszőgépem nem minőig híven, magával. Az én esetemben is s®t mond arról, amiben a Ára potom 103 schilling volt. Becsbe ránduló turistáknak Az egyik alkalommal kedves í , részé van. Kicsi PIUMMVKÍHK Akiknek nem sürgős... jelenet szemtanúja voltam a Stadt-parkban — sajnos len­csevégre nem sikerült kapnom —, ahol a reklámfotó társa­ság operatőre éppen horribilis áru igazgyöngyöket, s más ék­szereket fotografált. A stáb teljes gőzzel dolgozott, ami­kor váratlanul egy vadkacsa­mama öt kis apróságával, mit sem törődve az üzleti iz­galommal, méltóságteljes las­súsággal sétált át a társaság kellős közepén, útban a tóhoz. Feltehetően a bécsiek derűje és nyugalma tehette bátorrá őket, miként a park sokszáz apró állatkáját is, amelyet egyáltalán nem zavar meg életformájában a látogatók tömege. Még egy megjegyzés. Nem lehetett szívfájdalom nélkül nézni azt a ragyogó fényárt, amely a patinás főváros való­di szépségeit szinte megsok­szorozza, s diadalmasan fel­mutatja az est beálltával. Vajon milyen lehetne a mi világszép Budapestünk, ha csupán ebben az egy dolog­ban versenyre kelne Bécs- csel?!!... Egy pillanatnyi szabálytalanság és már is száz schilling az ára. A mosoly ezúttal a fényképezőgépnek szól Előregyártott elemekből épülő modern kórház Közhelynek számít az a so­kat hallott panasz, hogy Bu­dapest gépkocsi forgalma már régen kinőtte a várost, ám akik jóindulatúan vigasztalni szeretnék magukat, azok rendszerint London, vagy Pá­rizs viszonyaira hivatkoznak. Engem Bécs is elkápráztatott, de legalább úgy meglepett az. hogy a száguldó járművek kavalkádjában aggálytalan nyugalomnál — s persze fe­gyelmezetten — közlekednek a kerékpárosok. Azt mondják, Bécs az egy­kori szépasszony módján őr­zi múltját Ez igaz, ám kiegé­szítésre szorul: Bécs az ellen­tétek városa is egyben. A Stephan-platzon békésen egy­más mellett él a nálunk már csak emlékezet őrizte konflis és az 1965-ös Mercedes taxi. (A két jármű közül az utóbbi tarifája lényegesen kisebb.) Nehéz volt elfojtani a nevetést, látva a konflis hajtójának öl­tözetét Valóban nevetésre — csodálkozásra — ingerlő lát­vány a kocsis, modernül sza­bott alpakka öltönyében, két Nem jellemző, de Ilyet is lehet látni Este s Kertner-straafiáa i

Next

/
Thumbnails
Contents