Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

1965. augusztus 1. vasárnap'. NÖGRáD 5 Patrióták Az egyik amerikai vezető politikus azt követelte, hogy csak azoknak adjanak útlevelet, akik — úgymond — „kép­viselni tudják az amerikai életformát, az amerikai társa­dalmi rendet." Erre a követelésre az késztette, hogy az Eu­rópába látogató amerikai turisták jelentős része magatar­tásával, „kulturálatlanságával és műveltségével” hogy az illető politikus megjelölését idézzük — megbot­ránkoztatja a kontinens lakosságát, amelyben ennek követ­keztében „kedvezőtlen kép alakul ki az amerikaiakról". Nos, a világ népeiben elég kedvezőtlen kép alakult már ki eddig is — nem az amerikai népről, hanem — az amerikai imperializmusról, amely a világ csendőre szerepében lép fel mindenütt, ahol fellángol a szabadság szikrája. A poli­tikus követelése mögött a sokat reklámozott amerikai rend­szer propagandisztikus védelme húzódik meg. A tőkés mo­nopolisták nagy fontosságot tulajdonítanak tehát rendsze­rük jóhírének, mi azonban még kevés figyelmet szente­lünk a szocialista rendszerünk külföldi — ha úgy tetszik — reklámjának. Pedig nekünk sem hazudnunk nem kell, sem elkendőzni az igazságot: vívmányainkat bátran egybevet­hetjük mindazzal, amit a kapitalizmus a dogozó embernek nyújtani tud. . Nem arról van szó, hogy tagadni próbáljuk az egyes tőkés országokban elért magasszínvonalú technikai fejlő­dést. Azt se kívánjuk kétségbevonni, hogy néhány nyugati ál­lamban magasabb a munkások életszínvonala, mint nálunk. Hiszen ezek az államok az iparosításban egész történelmi korszakkal jártak előttünk. Hogy azonban ebben a vonatko­zásban mi most mégis a nyomukba szegődhettünk, az vi­szont már az elmúlt húsz év fejlődésének eredménye. Sajnos egyes állampolgáraink, ha nyugati országokban járnák — de gyakran mégha a környező szocialista or­szágokat keresik is fel — nem viselkednek mindig haza­fihoz méltóan. Bizony szégyenkezik az ember, ha vala­melyik külföldi város utcáin „csencselő” magyar túristákat lát. Szégyenkezik, ha azt a kritikátlan ömlengést hallgatja, amit egyesek — néhánynapos külföldi kocsikázás nyomán felszedett felületes tapasztalatai alapján — terjesztenek. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy ne dicsérjük Olaszország klasszikus műemlékeit, az osztrák Alpok cso­dálatos panorámáját, Párizs fényeit. Mi csak azt a szűk­látókörű magatartást és szemléletet kifogásoljuk, amely a fény mögött nem látja az árnyékot, s amely hazafiat- lanul leszól mindent, ami idehaza van, amely elfelejtke­zik mindarról, amit húsz év alatt ebben az országban al­kottunk. Van nekünk egy részben pozitív, részben negativ ma­gatartásunk: őszintén, néha hivalkodva beszélünk hibá­inkról. Pozitív ez a tulajdonság, hiszen nem akarjuk fogya­tékosságainkat sem elleplezni, de negatív is. mert csak a hibákról beszélni — az igazság meghamisítása. A mi né­pünk szocializmust építő munkája, számos világhírű tu­dósunk, művészünk nemzetközi szereplése, a sportban el­ért világsikerek, népünk vendégszeretete, a magyar tájak szépsége, ragaszkodásunk a szocializmust építő népek nagy családjához. — mínd-mint olyan tulajdonság, amelyre mél­tán büszkék lehetünk. Mindez nem zárja ki más népek tehetségének, kultúrájának, más országok természeti szép­ségeinek elismerését. Arról van hát szó, hogy a szocialis­ta hazafiság követelménye társadalmi rendünk, elért ered­ményeink-bátor hirdetése. mindenütt a világban. Nem azt a tanácsot követjük, amit az említett amert kai politikus kormányának adott, hogy vonják meg az út­levelet azoktól akik „nem tudják külföldön reklámozni az amerikai életformát". Csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy — nem hivalkodva, nem fennhéjázva, de — legyünk büszkébbek mindarra amit a szocializmust építő magyar nép elért! Rácz Lajos Tsz-tag vagy A karancslapujtői Karancs- mente Termelőszövetkezetben mintegy hetven alkalmazott neve szerepel a nyilvántar­tásban. Közülük húsz, most az utóbbi hónapokban vállalt munkát a közös gazdaságban. Az alkalmazottak számának növekedését a szövetkezet ve­zetői a következőképpen in­dokolják. A több ezer holdas gazdaság négy kisebb szövet­kezet; Karancslapujtő, Ka- rancsberény, Karancsalja és Etes egyesüléséből jött létre. Ez a változás új, eddig nem­létező munkaköröket is ho­zott magával, mint például az üzemegységek vezetése. De nö­vekedett a gépekkel, az állat- tenyésztésben, valamint a se­gédüzemágakban dolgozó al­kalmazottak száma is. A szö­vetkezetnek több olyan veze­tője van, akik annakidején ál­lami támogatással jöttek Ka- rancslapujtőre. A legtöbbnek már lejárt a szerződése, de hogy maradjanak, most is ugyanazt a fizetést folyósítja nékik a szövetkezet, mint, amit eddig kaptak. Aztán van néhány olyan tag is, aki bizo­nyos szakmunkát csak akkor vállalt, ha a szövetkezeti ve­zetők „szavatolták” nem tag­ja, alkalmazottja lesz a gaz­daságnak. Ml van Karancslapajtőn? Sokat beszélnek arról mos­tanában Karancslapujtőn, de másütt is: megmarad-e ilyen­formán a falusi emberek kö­zösségének szövetkezeti jelle­ge? Az a különbség ugyanis, amely a szövetkezeti tagok és az alkalmazottak jövedelme között van, egyenesen előse­gíti, hogy tovább növekedjék az alkalmazottak száma a kö­zös gazdaságokban. A termelőszövetkezetben az alkalmazottak bére a tagok összrészesedésének több mint 45 százaléka. Ez csaknem 2 millió 450 ezer forintot jelent. Az alkalmazott évi bére álta­lában kétszerese egy termelő­szövetkezeti tag évi jövedel­mének. A különbséget a ház­táji gazdaság jövedelme csök­kenti valamennyire. A homok és sóderbányánál néhány tsz- tag is dolgozik. Januárban az alkalmazottak 14,62 forint óra­bért kaptak, s ez 2100-2900 forint havi fizetést jelentett. A Enyhíteni a Mindezek ellenére szűklá­tókörűségre vallana valamifé­le adminisztratív intézkedés­sel véget vetni az alkalmazot­tak foglalkoztatásénak. Ugyan­csak megfontolnák ezt a lé- pént Karancslapujtőn is. Igaz ugyan, hogy a termelőszövet­kezet 579 tagja, lényegében minden munkát időben elvé­gezhetne. A tagok száma azon­termelőszövetkezeti tagnak ugyanakkor 56,28 munkaegysé­get írtak jóvá. Ez a tervezett 30,38 forintos munkaegységgel számolva 10,18 forintos óra­bérre jött ki. A szövetkezeti tag azonban csak az év végén kapja meg a pénz és termény nagy részét, hiszen a jövedel­me a szövetkezeti gazdálko­dástól függ. A szövetkezetben 10 forint előleget fizetnek munkaegységenként minden hónapban. így az említett tsz- tag 526 forint előleget kapott januárban. Márciusban ugyan itt az alkalmazottaknak 9,52, a szövetkezeti tagoknak pedig 6,40 forintos órabért számfej­tettek. Ha mindehhez még hozzászámítjuk, hogy az al­kalmazott fizetett szabadságot kap, biztosítása éppen úgy tör­ténik, mint az ipari munkáso­ké, a kérdésre egyértelmű a válasz: az alkalmazott jár job­ban a szövetkezetben. feszültséget ban csak papíron ennyi. A gyakorlatban nem dolgozik több háromszáznál a négy üzemegységben. Több mipt kétszázan élveznek öregségi járadékot, s akad néhány olyan tag is, aki ugyan nem koros, de munkájára nem szá­míthatnak. így aztán az alkal­mazottak termelő tévé­Mészáros Ottó: TOfflWWWWWgggWW A SOMSA A mi iß az atomból — atom lett (1.) Hetvenkét esztendeje, 1893-ban jelent meg a Pallas Nagy Lexikona második kö­tete. Hetvenkét esztendeje csak, ám ha felütjük az atom címszónál, mosolyogni kell az alábbi mondaton: „Különféle atomokat különböztetünk meg, amelyek úgy súlyra mint anyagra nézve egymástól kü­lönböznek, és sem fizikai, sem kémiai úton tovább nem oszthatók.’” Az atomok oszt­hatósága, s ami ezzel össze­függ: a magkémia és magfi­zika eredményei ma köztudot­tak a középiskolák diákjai előtt is. Az oszthatóság, s a magfizika bonyolultságának érzékeltetésére felsoroljuk, milyen .atomrészekec”, azaz elemi részecskéket ismer ma a tudomány: foton, a lepto­nok családja (ide tartozik a neutrino, antineutrino, pozit­ron, elektron, pozitív mű-me­zon) a mezonok családja (po­zitív pi-mezon, semleges pi- mezon, negatív pi-mezon, K- mezonok), a baryonok család­ja (proton, neutron, antineut- ron, antiproton, nukleonok, hi- peronok). Annak érzékelteté­sére, hová jutott el az atom­fizika. írjuk még ide — bár a hétköznapok emberének ti­tokzatos dolgok ezek. hogy maguk a hiperonok !s — élettartamuk a másodpercek tízezer milliomod része — több fajra bomlanak: lamb­da null, szigma-piusz, szigma — mínusz, szigma-mül, anti- lambda — nulL Ügy hisszük, példaként eny- nyi is elég ... Amíg a Démokrítosz felté­telezte athmos-bol, azaz oszt­hatatlanból a ma atomja lett, a tudománynak hosszú, nőm egyszer keserv'es utat kellett megtennie. Az emberi érte­lem legyűrte az akadályokat, s a természet ezernyi titkát tárta fel a mindent megis­merni akaró ember előtt A névadó Az atomnak már akkor neve volt .amikor az embe­rek még bálványaikat imád­ták, s a római birodalom csak első lépéseit tette a nagyha­talommá válás útján. Leukip- posz görög bölcs tanítványai között volt Démokrítosz, aki sokat elmélkedett a természet jelenségein, s igyekezett mindarra magyarázatot ta­lálni, amit „isten akarata­ként” jelölt a kor embere. Mi­ből épül fel a ház? Téglákból. És a tégla? Kiégett anyag. És az anyag? Apró szemcsék hal­maza. Démokrítosz így vette sorra a temészet fő alkotó­elemeit, a földet, a vizet, a tüzet, s csak ma, amikor több, mint hétszázezer vegyül etet ismerünk, érthetjük meg hal­latlan szellemi bátorságát, amikor kimondta: kell lennie egy apró, emberi szemmel lát­hatatlan részecskének, amely­ből minden anyag felépül. Ennek a részecskének adta az athomos, oszthatatlan nevet. Dömokri toszt. aki i.e. 460— 370 között élt, Marx joggá! nevezte „a görögök első encik­lopédikus elméjének.” Nem csak helyesen határozta meg az anyag alapvető építőkövét, hanem pusztán logikai okos­kodás útján megállapította a természet ma is alapvető tör­vényét, az anyag megmara­dásának elvét! „Semmi nem keletkezhetik a semmiből és semmi nem válhat semmivé” — mondotta, s ezzel a modem tudomány alapköveit rakta le. A névadó már régen elpor­ladt, évszázad következett év­század után, de tanításait csak néhány felvilágosult, művelt ember tartotta számon, ám azok is csak magukban mer­tek igazat adni neki. Az egy­ház a maga dogmatizmusával gúzsbakötötte a természet tit­kait kutatni akaró emberi el­mét, mindent elkövetett, hogy elzárja előle a megismerés útját. Máglyák lobogtak, az inkvizíció tízezreket küldött a tűzhaláiba, Galilei meghur­coltatása mindenkinek meg­mutatta: az egyház neon tűri az ellenkezést. A társadalom szerkezetében kellett jelentős változásnak végbemennie, hogy újra a tudás, a megis­merés kerüljön főttbe az el- vakultságnak. A hőskorszak A természettudomány — mert akkor még külön ágaza­tairól nem beszélhetünk — hőskorszakát olyan nevek jel­zik, mint Newton, Boyle — akinek The Sceptical Chemist, azaz A kétkedő vegyész cí­mű könyve ma is élvezetes ol­vasmány — Lomonoszov és Dalton — akinek minden kí­sérleti eszköze egy réz mér­leg volt — Avogadró, Meyer, Mengyelejev, s a többiek, akik mindannyian egy-egy kővel járultak hozzá a ter­mészet titkai kifürkészését biztosító megépítéshez. Lomonoszov (1711—1765) az első nagy rendszerező elme, aki kora minden ismeretét felhasználva alkotja meg a tudományos világképet. Nincs könnyű dolga. A cári kegye­kért talpaló „tudósok” ese­deznek, s azok ülnek ott az akadémián is. Szinte minden­kivel harcolnia kell, hogy el­fogadtassa nézeteit. Egy év­vel halála után, 1766-ban lát­ja meg a napvilágot az, aki műve, eszméi továbbfejlesztő­je lett: az angol John Dal­ton. Kidolgozza az atomok ké­miai kölcsönhatásának elmé­letét, megalkotja a többszörös súlyviszonyok törvényét, s megállapítja az elemek atom­súlyát — ami nem azonos az atomok súlyával! — s ami­kor 1844-ben lehunyja sze­mét, a tudomány „stafétabot­ját”’ nemsokára új kéz ra­gadja meg. Mengyelejev (1834 —1907) mindössze harmincöt éves, amikor 1896 március 6- án az Orosz Fizikai-Kémiai Társaság ülésén ismertetik periódusos rendszerét, amely ma is alapvető fontosságú. Rendszere — ez rövid idő alatt bebizonyosodik — olyan tökéletes, hogy kilenc elem atomsúlyát aanák alapján korrigálták, mert „nem illet­tek bele” abba, s valóban, ki­derült: a korábbi mérésekbe számítási hibák csúsztak. A periódusos rendszer fehér foltjairól a tudósok kijelen­tették: oda létező, de még fel nem fedezett elemeknek kell kerülnie! «Az atomok világa ugyan­olyan szerkezetű, mint az égi­testek világa, a maguk nap­jaival, bolygóival és holdjai­val” — mondotta Mengyale- jev, t • Következik: Az első Nóbel-díjas. alkalmazott ? kenységét egyszerűen nem nélkülözhetik Karancslapuj­tőn. Alkalmazottak dolgoznak az állattenyésztésben, a 16 erő­gépet és a munkagépek soka­ságát számláló géoparkban, a segéd- és melléküzemágak­ban a növénytermesztésben is. Foglalkoztatásukra azonban nem fizet rá a szövetkezet. A több ezer holdas gazdaságban tavaly az egy hold szántóra jutó termelési eredmény már 2235 forint volt, 250 forinttal több, mint 1963-ban. A segéd- és melléküzemág jelentős jövedelmet hozott, a isz össz­bevételének 40 százalékát. A kertészet milliós bevételéhez munkájukkal ugyancsak hoz­zájárultak az alkalmazottak. S hasonló a helyzet a megye több gazdaságában is. Azt per­sze szóvá kell tenni, hogy a termelőszövetkezeteknek, mint mezőgazdasági nagy­üzemeknek, élve a növényter­mesztés, az állattenyésztés meglévő adottságaival, elsősor­ban a termelés növelésében kellene inkább jeleskedniök. A bérezésből adódó ellent­mondásokat azonban oldani le­het, és oldani is kell minden­képpen. Karancslapujtőn pél­dául úgy, hogy egyazon mun­kakörben dolgozó tag és alkal­mazott bére, legalább megkö­zelítően azonos szinten le­gyen. Mert a fogatosok eseté­ben a szorgalmas szövetkezeti tag 35 munkaegységet „keres” havonta, s ez 1065 forintot je­lent Az alkalmazott kocsisok 1600 forintot kapnak. A fe­szültség természetesen tovább csökkent, ha a szövetkezeti ta­goknak pontosan úgy biztosít­ják a folyamatos munkalehe­tőséget, mint az alkalmazot­taknak. Mert a szövetkezet etesi üzemegységében két olyan traktoros is van, aki szövetkezeti tag, akit a gazda­ság taníttatott, s mégsem ju­tott nekik gép. A szövetkezeti vezetők akkor következete­sek. ha az alkalmazottak bé­rét bizonyos szakmai képzett­séghez kötik, és meghatároz­zák azt is, hogy a havi jö­vedelemért milyen munkát kell elvégezniük. Nemcsak formai Táltozás Nyilvánvaló tehát, hogy a szövetkezeti tag és az alkal­mazott között nem pusztán formális a különbség. Az al­kalmazottak ma még lényege­sen kedvezőbb feltételek kö­zött dolgoznak a termelőszö­vetkezetben, mint a tsz-tagok. Sók helyen, különösen a gyen­ge termelőszövetkezetekben, bérük biztosabb, magasabb is, mint a tagoké. Ez a magyará­zata, hogy Nógráid megye kö­zös gazdaságaiban az utóbbi években nyugtalanítóan meg­nőtt az alkalmazottak száma. Ezt egyébként személtetően bizonyítják az elmúlt évek zárszámadásai is. Három év­vel azelőtt, 1963-ban 19 millió forintot, 1963-ban már mint- egy_húsz és félmillió forintot fizettek ki munkabérként az alkalmazottaknak a megye közös gazdaságaiban. Tavaly pedig már több mint 33 és félmillió forint volt az az ösz- szeg, amelyet a megállapodá­sok értelmében az alkalmazot­tak kaptak. Ez-' lényegében annyi pénz, mint amennyit a megye gyenge termelőszövet­kezetei állami dotációként „igényeltek”. S ha történetesen, ezt a 33 és félmilliót, természetesen a közösben végzett munkáju­kért, a szövetkezeti tagok vi­szik haza, jelentősen növeked­tek volna azok az alapok, amelyek a termelés növelését segítik. A számítások szerint átlagosan 200 forinttal növelte volna az egy szántóegységre jutó termelési értéket is a megye közös gazdaságaiban. Ebből következik, hogy több gyenge termelőszövetkezet, ahol a gazdálkodási ered­mény most 1200 forint alatt maradt, elérte volna a köze­pesen gazdálkodó üzemek ter­melési színvonalát. Az idei termelési tervek pénzügyi ada­tai tanúsítják, az alkalmazot­tak száma tovább nő a közös gazdaságokban. Nógrád megye mezőgazdaságát irányító szer­vek éppen e tények alapján vizsgálják és keresik a megol­dást, e bonyolult, de minden­képpen visszás helyzet rende­zésére. Az alkalmazottak számának növekedését nyilvánvalóan Nógrád megye egészen sajátos adottságai is magyarázzák. Karancslapujtő példája, lénye­gében az egész Nógrádra áll. Az ipari üzemek munkaerő elszívó hatása csaknem az egész megyére kiterjed. A ter­melőszövetkezetekben dolgozó 28 ezer tag jelentős része idős. tehát nem teljesen munkabíró ember. Vannak olyan gaz- dasárgBlrUs,"“Kiváltképpen a gyárak, bányák közelében, ahol egyszerűen kényszerítve vannak a szövetkezeti veze­tők, hogy alkalmazottakat fog­lalkoztassanak, hiszen az álla­tokat gondozni kell, és az ér­tékes gépek sem állhatnak tét­lenül. Ez különben érdeke a szövetkezeti tagságnak is. Nem okoz e kérdés ilyen gondot azokban a termelőszö­vetkezetekben, ahol a jövede­lemelosztás módszere a kész- pénzfizetés, a tagok havonta éppen úgy megkapják mun­kájuk értékét, mint az alkal­mazottak. Ilyen gazdaság azonban most még csak né­hány akad a 97 megyei szö­vetkezet között A jó szövet­kezetekben, Örhalomban. Szécsényben ugyancsak más a helyzet A munkát, a közös tevékenységet azonban minden gazdaságban úgy kell szervezni, hogy az alkalmazot­tak számának növekedése együtt járjon a mezőgazdasá­gi hozamok, a közös jövede­lem növelésével. Vincze Istvánná Kétmilliárd évre elegendő alapanyag A Miskolc-kömyéki Kryp- tongyár az ország egyetlen üzeme, amelynek soha nem voltak és nem is lesznek alap­anyag problémái. Az izzólám­pákhoz szükséges krypton-xe­non- és egyéb nemes gazokat a levegőből nyeri és az bősé­gesen rendelkezésére áll. A munka persze itt sem kömy- nyebb, mint a többi üzem­ben, mert a cseppfolyósító és a gázokat szétválasztó gépek­nek éjjel-nappal kell dolgoz- niok ahhoz, hogy naponta 750—800 liter nemesgázt pa­lackozhassanak és ezzel fo­lyamatosan ellássák az Egye­sült Izzót. Különösebb üzem­zavaruk azonban még nem volt, s az üzem tizenhárom éves fennállása alatt két és fél millió liter kryptont és xenont szolgáltatott. Ehhez a tetemes mennyiségű nemes­gázhoz még tekintélyesebb mennyiségű, két és fél billió liter levegőt kellett megszűr­nie, vagyis annyit, amennyit Magyarország lakossága egy hónap alatt belélegzik. Jóllehet, legalább 100 ha­sonló üzem működik a vilá­gon, így is igen hosszú ideig zavatalan lesz a nemesgáz utánpótlás. Egy gyors számí­tás szerint ugyanis földünk légköre legalább kétmilliárd évre elegendő krypton, xe­non és más nemesgázt tar­talmaz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents