Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-27 / 201. szám

4 IföGBÍB T965. augusztus 27. péntek „c// hoz ál nők hajítok,.. Mészáros' Ottó: JWWWWggWWWWWggW ■A SOMSA Ima és filmesek Spaatz tábornok elfogadja Parsons javaslatát: a bom­bát már csak a levegőben, a repülés ideje alatt élesítik. Előző héten ugyanis — fel­szállás közben — négy B 29-es rohant neki a sziget végénél lévő korallsziklának, nem tudván időben elrugaszkodni a kifutó pályától. A négy gép felrobbant és személyzetével együtt — porráégett. Spaatz és Parsons nem kockáztat. Előb­bi azért, mert az egész akicó- nak ő a felelőse Groves és mindenki más előtt, utóbbi pedig azért, mert — maga is ott lesz az Enola Gay fedél­zetén. .. A repülőtér elkerített része lázas izgalomban él. Gépko­csik szaladgálnak, tisztek n- tézkednek, az őrök lépten- nyomon igazoltatnak. Ütött — kopott daruskocsi megy a lus­ta varázslóért. Fél óra múl­va már ott pihen a feketére festett test az Enola Gay bombatere alatt, s csak arra vár, hogy megnyomják a hidraulikus emelő gombját. Luis W. Alvarez, a bomba gyújtószerkezetének konstruk­tőre még egyszer ellenőriz mindent, majd engedélyt ad a bomba beemelésére. A négy méter hosszú, egy méter át­mérőjű bomba néhány perc múlva eltűnik az Enola Gay bombaterében. Este tíz órakor tartják az utolsó eligazítást. Parsans ka­pitány nem szól egy szót sem, Tibbets beszél csak, monda­tai rövidek, hangja fojtott, mintha félne, bármi is kihal- latszik a barakkból. Pedig ek­kor már aludt az egész szi­get azzal a nyugodt érzéssel, hogy holnap nem kell repül­niük. Csak azt nem tudta senki, hogy azok miatt, akik most a barakkban ültek. Az ő útju­kat egyetlen más gép sem zavarhatja! Tibbets elismétli a célvárosok fő adatait, fény­képek, térképek hevernek az asztalon, ismerteti a rejtjel rendszert, hogyan kérhetnek segítséget, ha megsérülne a gép, s hogyan jelentsék, ha lelőtték őket... Parancsa szerint a három, időjárás felderítő gép egy óra harminc perckor startol. Sze­mélyzetük már nem is tér vissza szállására, hanem egye­nesen a raktárhoz mennek, ahol felvételezik ejtőernyőjü­ket, más felszerelési tárgyai­kat, s díszkisérettel — a biz­tonsági szolgálat tisztjei kö­zött — a gépekhez mennek. Elvégzik az utolsó ellenőrzést, néhány szót váltanak a szere­lőkkel, majd beszállnak a B 29-esekbe. Míg elhelyezked­nek, joggal hihetik, Holly­woodba tévedtek. Mindenütt emberek nyüzsögtek, hatalmas Jupiter — lámpákat cipelnek, kábeleket fektetnek, filmfel­vevő gépeket állítanak fel. Megértik, mindez az Enola Gaynak szól. Nem véletlen, hogy Tibbets átvette e beve­tésre a parancsnokságot... Ülnek a gépben. Elmennek a város fölé, leadják jelenté­süket, hazajönnek. Ennyi az egész. Az óramutató túlhaladt a tizenkettesen, elmúlt a va­sárnap, augusztus 6-a van, hétfő. Társaik, a másik há­rom gép személyzete, most nyelik le a vacsora utolsó fa­latját, s utána Tibbets vezeté­sével átvonulnak a kápolnába, ahol Downey káplán, százados mondott imát értük. Elgondol­kozva, szorongással hallgatják utolsó szavait: „Vedd oltal­madba e férfiakat, akik hosz- szú útra indulnak ezen az éj­szakán, és segítsd őket, hogy biztosan visszatérjenek kö­rünkbe.” Bűnösebb dologhoz aligha kérték még — isten segítsé­gét! A kápolna előtt Parsons egy pillanatra megállította őket. A három gép személyze­te nem értette, mit akar még tőlük a tengerészkapitány, aki sokuknál alacsonyabb rendfo­kozatot visel, ám mégis, még Tibbetsnek is ő parancsol. Parsons egy nagyobb karton­dobozból fekete szemüvegeket osztott ki. Mindenki . kezébe odanyomott egyet, s mindig elismételte: — Semmilyen körülmények között sem veheti le! És amikor már mindegyi­kük kezében ott volt a fekete szemüveg, jól hallhatóan még hozzátette: — Vak pilóták még soha nem hozták haza a gépüket! Bólintanak, a cigaretta füst­je megkeseredik a szájukban. Szótlanul indulnak a gépek­hez, hallgatnak mellettük a biztonsági szolgálat emberei is. Feldübörögnek a motorok, s egy óra tizenöt perckor fel­hangzik az ügyeletes tiszt startot engedélyező parancsa: — Irány keletnek! A kifu­tópálya, ismétlem, A kifutópá­lya, A mint Able. A három időjárás jelző gép eltűnik a sötétségben. Tib­AZ IDŐS Goethe, a német költőóriás öt évvel a halála előtt, derűs nyugalommal szemlélődve üldögélt az egyik jénai vendéglőben. Egy, a garatra alaposan fel­öntő fiatalokból álló piperkőc társaság gúnyolódására bölcs nyugalommal így válaszolt: Némává tesz a víz maga, Mutatja azt hal a tóban. A puszta bortól léssz buta, Mint önök itt a mulatóban. Ez a rövid kis anekdota ju­tott eszembe, amikor a Terü­leti Statisztikai Zsebkönyvben egy nagyon érdekes, de egyáltalán nem szívderítő adatra leltem. Hazánkban Nógrád megyé­ben a legmagasabb az egy fő­re eső alkoholfogyasztás. 1965 első felében csak a megyei Vendéglátóipari Vállalat ital­forgalma 39 millió forint volt, míg az ételforgalom csupán 13 millió. Salgótarján a városok kö­zötti versenyben „csak” az „ezüstérmet” tudta megszerez­ni, mivel az egy lakosra ju­tó évi vendéglátó forgalom 2456 forint kevésnek bizonyult az oroszlányi 2735 forinttal szemben. Am félre a tréfával! A mértéktelen italozás egyenes következménye, hogy a ruhá­zati forgalmat illetően a me­gyék között a 17. helyen ál­lunk, annak ellenére, hogy a pénzbeli jövedelem terén he­tediken vagyunk. Sokan in­kább évekig egy ruhában jár­nak, italra azonban mindig telik. Ha pedig nem, akkor megpróbálnak szerezni a „cél szentesíti az eszközt” jelszóval. Ezek a beteg emberek sok mindenről nem vesznek tudo­mást Nem tudják (vagy nem is akarják), hogy az alkoho­listák az átlag életkornál jó­val hamarabb halnak meg. Nem lehet büntetlenül évekig (sőt évtizedekig) a „folyékony tüzet” vedelni. A minap kórházba szállítót ­bets egy pillanatig utánuk néz, majd int a többieknek, szánjanak be. Mindenki elfog­lalja a helyét, egy ember hi­ányzik csak: Parsons, ö még telefonkagylót szorongat a ke­zében, a Spaatz tábornoktól átveszi Groves utolsó paran­csait: mi a teendője, ha a bombával együtt lelőnék a gépet vagy kényszerleszállást kellene végrehajtatok... Idegesen elnyomja az alig szívott cigarettát. Kényszerle­szállás? Nem, erre gondolni sem szabad! Leteszi a telefont, megiga­zítja a kölcsönként repülős kezes-lábast, fejébe nyomja tengerészsapkáját, ettől az egy ruhadarabtól nem hajlan­dó megválni. A barakk előtt kezetfog Farrel tábornokkal, aki erőltetett vidámsággal va­lami ósdi viccet mesél... Nem figyel oda. A gépet nézi, az Enola Gayt, amely fürdik a Jupiter-lámpák fényében, bó­lint csak a tábornoknak, s a géphez siet. Tibbets már a helyén van, csak őt várták. Beszáll. A bomba térben rá vár az eddig lusta varázsló­nak, de tegnaptól már thin man-nak, sovány embernek hívott ormótlan szerkezet. Neki kell életet lehelni bele, elvégezve az utolsó műveletet. Élesíteni a bombát, hogy a megfelelő rádiójelre a gyújtó­szerkezet egymásba lőj je a két részben elkülönített ha­sadó anyagot, Oka — Ridge termékét, a robbantáshoz leg­alkalmasabb U 235-öt A na­vigátor, van Kirk százados maga elé húzza a hajózónap­lót, hogy mint már ennyiszor, most is jegyezze a repülés ese­ményeit. Megszokott mozdu­lattal nyúl az ironért, szinte oda sem figyel, úgy írja be az első sorokat: „Repülőgépszám: 44-86 292. Típus: B 29. 1945 VIII. 6. Repülőtér: Tináin, A. P. O. 247, Cél: Hirosima.” Következik: A rádió elnémul. Munkában a mozgó tüdőszűrő állomás. Plautus tak egy 52 éves bányászt. Ki­lyukadt a gyomorfala. Ha fel­gyógyul is, többé nem sza­bad innia. Megbírja majd áll­ni? Az életével játszik. A MÁJZSUGORODÁSBÖL bekövetkező halálesetek szá­zalékának az oka: túlzott al­koholfogyasztás. Károsítja az alkohol a szívműködést, ked­vezőtlenül befolyásolja az erek állapotát. S mindezek mellett kedvezőtlen hatást gyakorol az idegrendszer mű­ködésére. Az alkoholista ér­zelmi és akarati élete elseké- lyesedik, cinikussá, kötekedő­vé, önzővé válik. Soknál ki­alakul a moral insanity (erköl­csi gátlástalanság), ami köny- nyen bűncselekmény elköveté­sére vezethet. Statisztikai ada­tok tanúsítják, hogy a bűn- cselekmények zöme az alko­hol fogyasztással áll összefüg­gésben. Nógrád megyében minden ötödik elitéit személy az alkohol hatása alatt szegte meg a társadalmi normákat. Köztudomású, hogy az alko­holos befolyásoltság következ­tében igen sok közlekedési baleset is történik. Mennyi eltékozolt ember­élet? Börtön, temető. A kijó­zanodás utáni megbánás már nem sokat számít. A bűnözé­sek száma ugyan csökken, de az alkoholisták által elköve­tett bűnesetek száma növeke­dő tendenciát mutat. Ideje ha­tékonyabbá tenni az alkohol ellen a harcot. Megyénkben különösen van mit végezni. Mégpedig két formában: Egyrészt hatékonyabb meg­előző propagandát kifejteni a társadalmi szerveknek, más­részt az utógondozást eredmé­nyesebbé tenni. Aki „rászol­gált” azt vigyék is elvonó kú­rára. Az alkoholizmus elleni harc elsősorban a vöröskereszt fel­adata, de ezt a társadalmi szervekkel, kereskedelmi vál­lalatokkal karöltve végzi. A megyei alkohol elleni bi­zottság ez évi munkaterve sze­rint: több italboltot falatozó eszpresszóvá alakítanak át; növelik a szeszmentes szóra­kozóhelyek számát; az ittas embert és fiatalkorút kiszol­gáló alkalmazottat szigorúan megbüntetik; fokozzák a hű­sítőitalok propagandáját; az üzemeknek javasolták az el- ellenőrző szondák bevezetését, (at Acélárugyárban már meg­valósult), stb. MINDEZEK az intézkedések szükségesek, és valószínű, hogy meg is lesz az eredményük. Az alkoholizmus nemcsak orvosi, nemcsak büntetőjogi prob­léma. A büntető szankciók alkalmazása csak tüneti keze­lés. A probléma széleskörű, az ellene való harc is min­denkinek legyen szívügye. Vádolnak az elhagyott gyer­mekek, az özvegy feleségek, a megrokkant emberek. A gyógyítás az egesz tár­sadalom feladata. Rozgonyi István Kő- és homokbánya a termelőszövetkezetben Nagy építkezés folyik a Karancslapujtő és Karancg- menti termelőszövetkezetben. Még ebben az évben meg­kezdik egy száz térőhrjyes is­tálló és egy magtár építését. Ezeken kívül még más ki­sebb jelentőségű építkezés is napirenden van. Mind ehhez nagy mennyiségű kőre és homokra van szükség. Kiszá­mították. ha a követ és ho­mokot megvásárolják, lénye­gesen megdrágul az építke­zés. A karancsberényi üzem­egység viszont kiváló épít­kezési homokkal és kővel rendelkezik. Kérelemmel for­dultak hát a járási tanács végrehajtó bizottságához, en­gedélyezze a kő- és homok­bánya megnyitását. A vb a kérelmet megvizsgálta és en­gedélyt adott a tsz-nek Ka- rancsberényben egy homok­bánya és kőbánya üzemelte­tésére. A két bánya termé­ke nem csupán a tsz igé­nyét, hanem a nagyarányú építkezést folytató tsz-tagok, azonkívül ha szükségük van rá — a közületek igényét is kielégíti. A bányában meg­felelő műszaki felkészültsé­gű emberek dolgoznak. A karancsmenti termelőszövet­kezet ezzel az üzemággal is növeli a jövedelmét. Búj ócska (Bottá Dénes jelvétele) llr. Csendes Oszkár (1915-1965) Néhány nappal ezelőtt a járási tanács és a pásztói kórház gyászjelentésben jelentette, hogy dr■ Csendes Oszkár kórházigazgató, me­gyei tanácstag 1965. augusztus 21-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. A hír mélyen megdöb­bentette az egész megyét, hiszen a kitűnő kórházigaz­gató, a szerény és szorgal­mas orvos idetartozott a megyéhez és nehéz tudo­másul venni, hogy már nincs az élők sorában. Dr. Csendes Oszkárt nemcsak, a hozzátartozói, közvetlen munkatársai, az egészség­ügyi dolgozók gyászolják, hanem az egész megye dolgozói, akik tisztelték szeretnék, mint ahogy Ö is tisztelte és szerette őket. Az orvosi pályán ne­gyedévszázadon keresztül végezte odaadó munkáival gyógyító tevékenységét. Emellett részt vett a megye közügyeinek intézésében, egészségügyi helyzetének javításában. Megsokszo­rozta erejét az ezrek és ezrek életéért való aggó­dás. A legszebbért: az em­ber életéért küzdött, ez volt legfőbb éltető ereje. Tizenkilenc évvel ezelőtt jött Nógrád megyébe, s hűségesen kitartott itt ha­láláig. Példás megszemé­lyesítője volt a kommunis­ta értelmiségnek. Azono­sult a munkással a pa­raszttal. Vállalta az épí­téssel járó sok terhet, gon­dot- A sikerek örömét meg­osztotta a dolgozókkal. Munkájának értékét iga­zolja az a magas kormány­kitüntetés is, amelyet ez év júliusában kapott. Dr. Csendes Oszkár hosz- szabb idő óta betegeske­dett. Amikor valamelyest könnyebbült állapota, mun­kához látott. A munkában keresett menedéket és ez mutatta azt is: szerette az életet. De mint, orvos jól tudta, a betegsége a szivet támadta meg, bele kell nyugodnia a megváUozta- hatatlanba. Dr. Csendes Oszkár örök­re eltávozott közülünk. Mély fájdalommal vesszük tudomásul. Nagyszerű em­ber volt, emlékét őrizni fogjuk. H. Z. Rendezik a kislerenyei gimnázium környékét Kisierenye központját a távlati tervek szerint az újon­nan épült gimnázium és kör­nyékére tervezik. A faluköz­pont kialakítását a többi kö­zött gátolják azonban a ré­gi időkből visszamaradt gaz­dasági épületek, amelyeket jelenleg még az állami gaz­daság magtáraknak használ. A járási tanáccs végrehajtó bizottsága legutóbb határoza­tot is hozott arra, hogy a kisterenyei gimnázium ud­varán levő növényvédőszer raktárt bontsák le. Ez az in­tézkedés már összefüggésben van a község központjának kialakításával, valamint az iskola környékének rendezé­sével. Az állami gazdaság arra való hivatkozással, hogy az objektumot egyelőre nem nélkülözheti, vonakodik ki­költözködni az épületből. Végső soron azonban ez el­kerülhetetlen lesz, hiszen a vb-határozat szerint a bon­tási munkálatokat szeptem­ber 10-ig be kéne fejezni. A járási tanácstól nyert értesülés szerint a munkála­tokat rövidesen megkezdik, hogy folyamatosan megvaló­suljon a faluközpont kiala­kítása.

Next

/
Thumbnails
Contents