Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-25 / 199. szám
1965 augusztus 25. szerda NÖGlt AD 3 Együttes felelősség A mi világunk embere tisztességesen akar élni, hiszen jói tudja, hogy igazán és tartósan boldogulni csakis úgy lehet. A szocializmus építő embere nagyon vigyáz tiszta lelkiismeretére, vigyáz arra, hogy tiszta legyen a keze. Ellenségeink sem tagadhatják, hogy a mi világunkban a szorgalmas, megbízható ember megleli a helyét. Nálunk nem kísért a munkanélküliség réme, s aki a közösen vállalt feladatok teljesítéséből derekasan kiveszi a részét, nem szorul arra, hogy tisztességtelen eszközökkel próbáljon anyagi előnyökhöz jutni. A gyakorlat sajnos néha szolgál olyan példával, melyből kiderül, hogy nem mindenki érti meg ezt az igazságot Nálunk is akad még néhány, gyenge jellemű, i kölcsileg fogyatékos ember, aki képtelen ellenálli a csábító lehetőségeknek. Dolgozhatna, élhetne úgy mint társai, gyarapodhatna becsületes munkával is, de a mohóság, a szerzési vágy, a régi harácsoló erkölcs maradványai olyan erősek benne, hogy az első kísértésre meg- tántorodik. Nemrégiben például egy tsz-einök. s a főkönyvelője ÜRyében hirdetett ítéletet a járásbíróság. A vád súlyos volt: közös vagyon hűtlen kezelése. S a tárgyaláson beigazolódott : az elnök és a főkönyvelő valóban összejátszottak, meglopták a közösséget. Különösen az elnök bűne volt súlyos Beosztásával, lehetőségeivel visszaélve, jogtalan pénzeket vett fel, építőanyagot tulajdonított el a szövetkezet készleteiből, hogy családi házat építsen s szórakozásairól se kelljen lemondania. Áz ilyen eset mindig megdöbbenést kelt a közösségben. Még akkor is, ha szürke, jelentéktelen ember kezéhez tapad valami. Hát még ha a tisztátalan kéz gazdája maga a gazda, akit a jószrtndékű, bizakodó többség állftott posztiára, s akit. az erkölcsi értékek, a tisztessé« megtestesítőjének szeretne látni. Jelen esetben az is fokozta a gyanakvást, hogy az elnök jónéhány embert cinkosává tett, elnézte jogtalan szerzéseiket. Elnézte, hogv hallgassanak, s azért is, mert neki sem volt erkölcsi alapja ahhoz, hosv felelősségre vonja őket. Ezek a cinkosok nyugtatgatták a közvéleményt, amikor az visszásságot tapasztalt, ók bizonygatták — a főkönyvelővel az élen —, hogy az elnök, ha elvitt is valamit, be is fizette az ellenértékét. A közösséget nem lehet sokáig kijátszani. A szóbeszédek vizsgálatot követeltek, s az elnök mind több embernek volt kénytelen előnyt Ígérni hallgatás fejében. Csakhogy az emberek túlnyomó többsége nem kért a cinkosságból. A közösség megkárosítása, az önző harácsoló;, mélyen sérti erkölcsi érzékét, hiszen ezek a hitványságok gyökeresen ellenkeznek életünk alapelveivel. A becstelenség mindig dicstelen, de a tiszta kéz soha nem volt annyira elsőrendű követelmény, mint a mi társadalmunkban. A közösségi élet sodrában, ahol az értékek nagy bősége mindannyiunk közös tulajdona. S a közös értékekért felelősek vagyunk egymásnak. A közösségi ember a gyalázat jelének tekinti a tisztátalan kezet, és annak gazdájával nem hajlandó egy tálból cse- resznyézni. Kékesdi Gyula Négyezerötszáz kincses óra Rendőrök, bányászok, tűzoltók a karancslapujtői tsx-ben A húszadikai ünnep piros és nemzetiszínű zászlait itt-ott még lengeti a szél, de a kö- vesút forgalma arra figyelmeztet, hogy ismét beköseön- töttek a munkás hétköznapok. Karancslapújtó felé tehergépkocsik vágtatnak — a KRESZ- ben engedélyezett sebesség felső határához közel — hátukon vígan tréfálkozó asszonyokkal, férfiakkal. A karaván a szövetkezeti székház előtt pillanatokra megtorpan, az egyik autóba bevágódik a tsz-elnök, s tíz perc sem telik belé, a tetthelyen vagyunk. Daliás, diószín szemű férfi osztja el katonás gyorsasággal, pontossággal a brigádokat Grexa Lajosé, Reiner Józsefé, Szerémi Sándoré kapaszkodik fel egymás után a pótkocsikra, s indul a keresztek tarkította búzamezők felé. Megannyi ismerős százados, őrnagy, törzsőrmester, alezredes, főhadngy — s most nem számít, melyik rendőri rendfokozat a nagyobb: akik a karancslapújtői tsz-be kise- reglettek, valamennyien BM- dolgozók ugyan, de ezen a napon legeslegelső sorban társadalmi munkások. Semmi nyoma az eleganciának; ki-ki azt a gúnyát öltötte magára, amit legkevésbé sajnál a portól, kopástól. L. Kovács István fején — például — olyan — szélnyútte, esőverte, szalag- tálán parasztkalap fakólódik, mintha viselője nem százados, de nyugdíjba készülődő diny- nyécsősz volna. Honnan kerítette? — erre csak talányos somolygás a válasz. Kozári István, az ötven körül járó őrnagy oly magasra hajítja rakodás közben a kévét. hogy az félméternyivel száll túl a villa hegyén. Nyerges József törzsőrmester sem marad mögötte. — Parasztnak születtünk, rendőrnek tanultunk, — mondják, nem titkolt büszkeséggel. —Kiáll azért veletek az öntőmunkás is.' — jegyei meg so katmondőan dr. Tasnddy Sándor alhadnagy. —Honnan a muszkli, Sanyi? — szól le a kazal tetejéről Hupcsik Gyula százados. — Nem az atlétikai pályán szedted magadra? Laczkó Géza bácsi, a szövetkezet megbecsült kazalmestere szerint ez tökéletesen mindegy. A lényeg az, hogy nem csupán a jóakarat van meg a társadalmi munkásokban, de annak nyomán az eredmény is. Lipták József né, Kiss Jőzsefné adminisztrátor Reiner József századossal s Rigó Albert őrnaggyal dolgozik együtt. Az utóbbi olykor szisszen egyet. Még kínozza nehezen gyógyuló csonttörése. — Akár a bányászok! —■ ez a megérdemelt dicséret Tórák Sándor tsz-elnök szájából hangzik el. — A kányásiak és a belügyi dolgozók négyezer - ötszáz órán keresztül segítették szövetkezetünket. A termelőszövekezeti gazdák jókor, jé magágyba, táperőben nem szegény talajba vetettek, szakszerűen végzett gyomirtással segítették fejlődni a zsendülő vetést. A hálás Bánkúti és Fleishmann holdanként több mint tizenegy métermázsás terméssel fizetett. —Harmada, negyede ennek bizonnyal veszendőbe ment volna, az elpergés miatt, ha a rendőrök, bányászok, tűzoltók segítségünkre nem sietnek. Reális szerénységgel számolva tizenkét vagonnyi kenyérgabonát mentettek meg a szövetkezetnek, a népgazdaságnak, — állapítja meg Tórák Sándor. — Igaz, a mieink is rajta voltak, hogy önzetlen segítségüket bosszantó akadály ne hátráltassa. Ha lába bírja, tartson velem, számoljuk ösz- sze együtt: huszonnégy erőgépünkből mind a huszonnégy dolgozik. Dolgozik az emberalkotta gép, dolgozik az alkotó ember. Egymás mellett, vállvetve rendőr tizedes, tűzoltó őrnagy. szövetkezeti gyalogmunkás, — s ez a tény többet mond a szocialista, népi ősz- szefogásról bármely ünnepélyes szavaknál. Es a segítők? Dóra Miklós rendőrszázados véleménye kifejezi a többiekét is: — Nem olyan nagy dolog ez... Végeredményben most is azt tesszük, amit egész évben, csak más eszközökkel- Védjük a társadalmi tulajdont. Tréfás-komolyán huny őrit a fiatal tiszt, amúgy parasztosan megköpi a markát, s megragadja újra a villa forrósodó nyelét. Sietni kell. Alkonyaikor — ki tudja meddig — búcsút int a földnek. Annak, amelyen megtermett mindannyiunk számára a jövő évi kenyérnekvaló. Mór az őszi vetésre készülnek Honten Befejezték á gabonacséplést a honti Győzelem Termelőszövetkezetben. A több száz mázsa termés már magtárban van, s a közös gazdaság eleget tett az állam iránti kötelezettségének is. Az utóbbi tíz nap alatt a termelőszövetkezeti tagok annyi munkát végeztek, mint más időszakban hónapok alatt. A szövetkezet vezetői jól szervezték, irányították a tagok tevékenységét. Segítettek a Szövetkezetieknek az ipari üzemek dolgozói is. Sokat dolgoztak a KISZ fiatalok is, különösen Koncz Istvánt, Lovász Lajost, Gábor Istvánt és Tamás Pétert illeti dicséret. A cséplés befejezése után a termelőszövetkezetben hozzáláttak az őszi munkák előkészítéséhez. A traktorok szántanak, készítik a búza, a rozs és az árpa ágyát. A közös gazdaság vezetői úgy tervezik, hogy október 20-ra befejezik az őszi kalászosok vetését. Nyolcszázezer forint uborkából Befejezéshez közeledik az „uborkaszezon” a kallói Uj Tavasz Termelőszövetkezetben. A közös gazdaságban az idén 66 holdról szüreteltek uborkát a szorgos asszony- s leánykezek. Az uborkaföldet minden második nap .szállták meg" a termelőszövetkezeti tagok, s eddig már mintegy 1400 mázsa uborkát szállítottak el a Nagykőrösi Konzervgyárnak. Ennek egy része mintegy 500 mázsa csemege uborkaként kelt el kilónként 9—11 forintos áron A szövetkezet vezetői az uborkából mintegy 780 ezer forintos jövedelemmel számoltak. Bár a szedés még tart, a bevétel máris mintegy 800 ezer forint. A termelőszövetkezetben a területvállalást kiterjesztették az uborkára is. A termelőszövetkezeti tagok 400 négyszögöltől egészen egy holdig vállaltak uborkaföldet megmunkálásra Aki egész nyáron szorgalmasan dolgozott az uborkában, nem járt rosszul. Ugyanis az érvényben lévő jövedelemelosztás szerint a tagok az uborka értékének 30 százalékát kapják. Ezenkívül őket illeti a védőnövényként vetett kukorica teljes termése Is. A neheze még hátra van EGY HATÁROZAT annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle — szoktuk mondani, amikor egy-egy időszak munkáját elemezzük, és a tapasztalatok birtokában kijelöljük a további feladatokat. Ezzel egyidejűleg idézem egyik gyárunk igazgatójának megjegyzését: a határozatok jó, vagy rossz végrehajtása, elsősorban a vezetők munkájáról állít ki bizonyítványt. Mert a határozat csak iránytű, a helyes eligazodáshoz, nem pedig mindent megváltó csodaszer. És ha ezt is figyelembe véve vizsgáljuk, mit tettek Salgótarján üzemeiben a Központi Bizottság decemberi párthatározatának végrehajtásáért, egycsapásra megnő a kritikus szellem önmagunk munkájával szemben. Mert valljuk be őszintén: alapjában véve az első félévben még csak a központi elképzelések realizás’át szorgalmaztuk. A helyi lehetőségek feltárására, kiaknázása azonban még hátra van. Ez persze nem mond ellent annak, hogy eddig elért eredményeink elismerésre méltóak. A salgótarjáni városi párt- bizottság nemrég megtartott ülésén foglalkozott az első félévi munkájával. Megállapította. hogy a kezdeti bizonytalankodás. határozatlanság, a néhány helyen bekövetkezett túlkapások után, az üzemi pártbizottságok és pártszervezetek javuló, meggyőző felvilágosító munkája során megteremtődött a decemberi határozatból fakadó feladatok egységes értelmezése. Ennek kedvező hatása tükröződik abban, hogy az első félévben gyáraink életében háttérbe szorult a mennyiség minden áron való teljesítését erősítő szemlélet. Ennek következtében csökkentek a minőségi reklamációk, mind a belföldi, mind az export termékeknél, túlteljesítettük export irányzatunkat. A városi pártbizottság mellett működő export bizottság felhívása is megértésre talált. Ezek szerint. Salgótarján város exportáló üzemei éves kötelezettségüknek december 15-ig eleget tesznek. A létszámra, a bérgazdálkodásra és a termelékenységre vonatkozó központi előírásokat is maradéktalanul teljesítettük, Városi szinten, a 4 százalékos termelési terv túlteljesítését 0.02 százalékos létszámnövekedéssel oldottuk meg. Minden gyárban nőtt az egy munkás, egy napra jutó termelési értékmennyisége, ugyanakkor a bázishoz viszoVTajon ki szeret lassan, T nehezen dolgozni? Senki. Pedig még igen sok az olyan munka, amelyet csak keservesen, verejtékezve lehet elvégezni. Egyes emberek úgy segítenek magukon, embertársaikon, hogy megpróbálják könnyebbé, gyorsabbá tenni ezeket a munkafolyamatokat. Ezeknek az embereknek arra is jut idejük a mindennapok hajrájában, hogy elmés megoldásokon törjék a fejüket. Nagyon sokszor a körülmények, a lehetőségek és az adottságok kényszerítik őket erre. A mezőgazdaságban, s főleg a termelőszövetkezetekben megszaporodott az újítók szá-. ma az utóbbi időben. Pedig a szövetkezetben nem fizetnek Újitási jutalmat, még eszmei díjat sem egy-egy találékony megoldásért. A szövetkezeti gazdaságokban azonban sokkal nagyobb ösztönző erő a kényszer, ami ráviszi az embereket a töprengésre. Igaz ma még kevés az újító termelőszövetkezeti tagok száma. Inkább a szövetkezeti vezetők, az agronómusok és hűséges segítőtársaik a traktorlsták, gépet szerető emberek kísérleteznek. Az idei év, s külösösen a a nyár számtalan példával a [igazolja az állítást. Vegyük !csak például a vizes gabona Találékony alkotók esetét. Az idei kalászosok a megengedettnél jóval nedvesebbek, így a biztonságos raktározás lehetősége is kisebb. Márpedig a megtermett gabonának megbízható raktározásra van szüksége. Viszont modern szárítójuk nincs a termelőszövetkezeteknek. Ki kellett találni valami más megoldást. Valamelyik gazdaságban rájöttek, hogy a gabona szárításához kiválóan lehet alkalmazni a hideglevegős szénaszárítókat is. A palotás! egyesült termelőszövetkeztben például a két hideglevegős szárító közül az egyiket — amit a tarlóhere betakarításához használnak fel — „befogták” a vizes gabona szárítósára. Arról is lehet beszélni, hogy a találékonyság a legkritikusabb helyzetekben is segít. A vanyarcl szövetkezeti gazdaságban annyira összetorlódtak a munkák, hogy nem tudtak mindenhová elegendő embert biztosítani, A legkörültekintőbb szervezés sem segített. De segített a találékonyság. A rengeteg szalma kazlazását például harmadrésznyi létszámmal oldották meg, mint egyébként szokásos. Az év legnagyobb részében kihasználatlanul heverő trágyamar- kolőval és természetesen elevátorral. Ráadásul még ezt a két munkagépet is összeházasították, mert egyetlen motor hajtja a konstrukciót. Példájukat követték a szurdokpüspökiek is. Ezekben a szövetkezetekben a kazlazástól felszabadult embereket más munkáknál tudják faglalkoz- tatm. Nehéz lenne pénzben kifejezni az ilyen találékonyság hasznát. Mint, ahogyan azt is nehéz lenne számokkal, értékekkel illusztrálni, ha egy traktor mögé nem egy, hanem a munka technológiai folyamatának megfelelően több munkagépet akasztanak. Az embereknek ebben a találékonyságában, leleményességében kell keresni a komplexmunkák alapját is. Végeredményben — s nagyon leegyszerűsítve a dolgot — a komplex-munka sem más, mint leleményes munkaszervezés. Az emberi és gépi erő tudományosan szervezett alkalmazása. S ezen a ponton már találkozik a tudomány az emberi ötletességgel. E kettő különösen kiegészíti, fejleszti egymást. Azt mondtam egyes emberek ügy segítenek magukon és embertársaikon, hogy megkísérlik könnyebbé, gyorsabbá tenni a különböző munkákat. S ez már nagy eredmény, hogy itt tartunk, mert voltak idők, amikor az ilyen agyafúrt műhely-fogásokat hét lakat alatt őrizték. De még a jelenlegi eredménynél ismeny- nyivel előbbre tarthatnánk, ha valamiféleképpen ösztönöznénk is az emberi találékonyságot. Mert az igaz, hogy egy termelőszövetkezetben sokat ér egy-egy elmés módszer. Esetleg megismerik még a környező gazdaságok is, de a gazdaságok nagy többsége előtt áltálban rejtve maradnak ezek. Nagyon hasznos lenne például tapasztalatcserékkel elterjeszteni a leleményes módszereket. S ugyanúgy, ahogyan az iparban, vagy az állami gazdaságokban, gépállomásokon, a termelőszövetkezetekben Is találnának valami lehetőséget az Ilyen töp- rengő-alkotók jutalmazására. agyon valószínű, hogy nemcsak az említett elmésségek születtek már meg szövetkezeti gazdaságainkban, hanem lényegesen több. Csak- hát nagyon sok önkéntelenül is rejtve marad, mert a nagy munkák lázában figyelmetlenül elmegyünk mellettük. Az alkotók pedig szerény emberek, nem szeretnek dicsekedni. Ezért kellene felkarolni ezeket az embereket. Felkarolni, ösztönözni, megbecsülni. Jobban a mostaninál. Pádár András NÉ nyitva 17 százalékkal csökkent a túlóra felhasználás. ami 12 818 óra megtakarítást jelent. Uj technológiák kerültek az üzemrészekbe, javult a technológiai fegyelem, csökkentek a felesleges anyag- készletek, valamelyest mérséklődött a betegségekből elveszett munkaórák száma is. Mindezekből kiviláglik, ha az első félévben a párt- es gazdasági munka irányításában, kézzelfoghatóan előtérbe került a gazdaságosság gondolata, ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan területek, ahol ne tudnánk gyorsabban előrejutni. Egyik-másik területen fellelhető az egyhelyben topogás, másik területen pedig viszonylagos visz- szaesés tapasztalható. Szépséghibáink közé sorolhatjuk, hogy az igazolatlan mulasztások száma a bázishoz viszonyítva — akkor is magas volt — nem csökkent, hanem növekedett. Ennek oka az, hogy üzemeink vezetői egyénileg nem foglalkoztak a notórius távolmaradókkal. Úgy gondolták, hogy az új Munkatörvény Könyve felmenti őket. az ilyen jellegű feladatoktól. megoldja ezt a problémát. De pártszervezeteink is iábhoz tették az agitáció fegyverét, s bizony csak elvétve magyarázták: az igazolatlan hiányzás kárt okoz az egyénnek, a- vállalatnak. a népgazdaságnak és veszé- Ivezteti a jelenlegi életszínvonal megtartását. ENNEK KÁROS HATÁSA aztán a termelés egyéb területein jelentkezik. A selejt lényegében azonos szinten van az előző évivel, hogy az új technológiai fegyelem betartása sokszor nehézkes, hogy laza az ellenőrzés, hogy idegenkedés van még az új gyártmányok bevezetésétől, stb. Ezenkívül van még mit tenni a műszaki fejlesztésben, a helyesebb anyagnormák kidolgozásában. a teljesítménv- béres órák növelésében és még másutt. Az itt jelentkező lehetőségek még koránt sincsenek kihasználva. Amikor a városi pártbizottság megvitatta az első félévi- munka eredményeit, megállapította, hogy a határozat végrehajtásában a gyorsabban realizálható lehetőségeket használták fel gyáraink, üzemeink vezetői. Ez egyúttal jelzi: a második félévben több fáradság, körültekintőbb munka szükséges ahhoz, hogy az eddigi eredményekre támaszkodva rendet teremtsünk azokon a területeken, ahol ma még elég sok a probléma. Ennek sikere megkívánja nagyüzemeink pártbizottságaitól, pártszervezeteitől, hogy magasabb színvonalra emeljék a párt gazdaságszervező, irányító, ellenőrző tevékenységét. Ezt meg tudják tenni, mert a határozat végrehajtásában olyan tapasztalatokat szereztek, amelynek okos fel- használása, újabb sikerek alapját veti meg. ES MÉG CSAK ANNYIT: a határozatot az emberek sokasága hajtja végre, akik között nemcsak fizikailag, szellemileg, hanem politikai felfogásban is különbségek vannak. Ez egyúttal megszabja az agitációs munka sokrétűséget, tartalmának javítását, gazdagítását. Bár közhelynek tűnik, mégis utalni kell rá: amikor azt mondjuk hogy türelmesen, sokoldalúan, összefüggéseiben kell nap mint nap megvilágítani a határozatból adódó feladatok elvégzésének szükségességét, népgazdasági összefüggéseit, akkor a munka nehezebbik oldalát vállaljuk. Mégis ezt kell tennünk, mert az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy ez vezet egyedül célhoz, ez hozza meg a vártnál előbb az újabb sikereket. Molnár István
