Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-17 / 167. szám

I 2 ' xoanAfi 1965. július 17. sswmbat. Kádár János elvtárs találkosása Salgótarján dolgosóival „Programon kívüli" jelenet a tóstrandon. (Foto: Koppány Szeretettel — felelősséggel (folytatás az 1. oldalról.) gyan segítettek a strand létre­hozásában a lakosság, a diá­kok, a legkülönbözőbb foglal­kozású társadalmi munkások. Pothomik József, a szénbá­nyászati tröszt igazgatója is jelen volt a sétán, s újságol­ta, hogy a strand szomszéd­ságában hozzákezdtek a sté- cé-pálya építéséhez. Mielőtt búcsút vettek volna a vendé­gek a strandtól, Berkes Jó­zsef a Tatár-árok és a nyá­ri fürdő távlati terveit is­mertette. Rögtönzött műterem­látogatás Kádár elvtársat ezután a megye, a város vezetői a Lenin téri lakóházak meg­tekintésére invitálták, majd a Rokkant-telepre kanyarod­tak az autók. Fel a csúcsra, ahol új házakat emelnek, s szép kilátás nyílik a völgy­ben húzódó Salgótarjánra. E közben rögtönzött műterem­látogatásra is sor került. A lakóházából éppen kitekin­tő Czinke Ferenc, megyénk Hatalmas betonszerkeze- teket, gerendákat, gömbva­sakat kerülgetve közelítették meg a vendégek az újonnan épülő, 16-os számú épületet, amelynél az ország legmaga­sabb, negyvenegy méteres daruja dolgozik. Az építke­zésnél Botka Miklós, az ÉM. Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat főmérnöke ka­lauzolta a kedves vendége­ket. Szalai Gáspár elmondta, hogy milyen régi, elavult há­zak, városnegyed volt ez itt az .építkezés helyén. Ismer­tette, milyen technológiával épül a ház, s hogy mennyibe kerül egy-egy lakás felépíté­se. A megye, a város vezetői ezután további sétára invitál­ták Kádár elvtársat, aki köz­ben többször megállt, s figyel­mesen nézegette a nemrég ismert festőművésze élve a véletlen adta lehetőséggel, megkérte a városnéző vendé­geket, valamint kíséretét: fáradjanak fel hozzá néhány percre, tekintsék meg a kö­zelmúltban birtokba vett új műtermes otthonát. Kádár elvtárs elfogadta a szives meghívást s ennek során megtekintette a művész házigazda legújabb és éppen készülő alkotásait. Czinke Ferenc miközben munkássá­gáról beszélt, itóka került az asztalra. Kádár elvtárs a lakásavatóra, az alkotó to­vábbi sikereire ürítette po­harát, majd a művész „Bá­nyászfej’’ című alkotásával ajándékozta meg vendégét. A rövid látogatás után, amikor Kádár elvtárs kilé­pett a kapun, már nagyszá­mú épitőmunkás várta. Több házat építenek itt. Néhány baráti szó, 6 a városnézés folytatódott. Közben azonban alkalmi utassal is gyarapo­dott Kádár elvtárs gépkocsi­ja. Egy tiz-tizenegyéves kis­lány ült Kádár elvtárs mellé, mert — mint mondotta — ö is a Lovász József utcába, lakására tart. átadott, magas, korszerű há­zakat, a főtéri százkilencven­hat lakásos, ti zen hármas je­lű épületet. Amikor a sétálók a hatos lépcsőházhoz értek, kedves epizódra került sor. Élénk szavú fiatalasszony, Őrlik Gyuláné házfelügyelő szólí­totta meg a vendéget. — Megkérem Kádár elv­társ, nézzem körül nálunk.. • Kádár elvtárs mosolyogva a megyei pártbizottság első titkárához fordult: — Ezt Jakab elvtárstól kell kérni, , A megszólított elnevette magát, s a vendégek egy ki­sebb csoportja eleget tett a hirtelen jött meghívásnak. Takaros, szép tiszta lakás­ban laknak Orlikék. A férj az öblösüveggyárban dol­gozik. Nem is sejthette, hogy ritka, kedves vendég tisztel­te meg otthonát látogatásá­val. Orlikné hamar beletalált a háziaszonyi szerepbe. — Itallal is szívesen kínál­nám Kádár elvtársat, de" őszintén szólva: nem számí­tottam erre. Ám sütöttem kapros túróslepényt. Kérem, kóstolja meg. — Nagyon szívesen! — egyezett bele Kádár elvtárs, —, de előbb egy kicsit körül­nézünk­A háziasszony bevezette a vendégeket a szobákba, s az­tán alig győzött válaszolni a kérdésekre: Mikor vásároltak a szép bútorokat? Mennyit kell fizetni a lakásért? És a melegvízért? Miközben ismerkedtek a vendégek a szép otthonnal, többen lent várakoztak a ház előtt. Kádár elvtárs minden­re kíváncsi volt Az erkélyre is kiment A vendéglátás azzal ért vé­get, hogy Orlikné megjegyez­te: — Máskor is jöjjön el Ká­dár elvtárs... Már jóval elmúlt dél, ami­kor befejeződött a városnézés. A séta résztvevői gyalog ha­ladtak a Rákóczi úton a Ka- rancs Szálló felé. Sokan vol­tak az utcán. A szálló előtt régi ismerősét fedezte fel Ká­dár elvtárs: Acél Bélát, aki az építőiparban dolgozik. — Örülök, hogy látlak, s hogy megvagytok! És mit csi­nálsz? — Ront-bónt — szól közbe humorral Jedlicska Gyula, a megyei pártbizottság titkára. — Igen-igen, elbontjuk eze­ket a régi házakat, E újakat építünk a helyükön A családtagok kerültek még szóba, s ezután a párt első titkára kezet fogott a régi ismerőssel. Búcsúzott ORSZÁGOSAN harminc- ezerre tehető azoknak a fia­taloknak a száma, akik a nyá­ri szünidő egy részét hasz­nos munkával szeretnék el­tölteni A KISZ az elmúlt évek tapasztalata alapján, az idei nyáron újabb közép- iskolás és egyetemi építőtá­borokat szervezett, és július elsejével az első csoportok teljes létszámmal be is né­pesítették ezeket a táboro­kat. Alig két hét múltán az újságok hírei, és a televízió riportjai arról adhattak hírt, hogy a táborokban — különö­sen az árvíz utáni helyreál­lításban — diákfiataljaink máris jelentős segítséget ad­tak. Az építő-táborok népsze­rűsége ugrásszerűen meg­nőtt. Ezt bizonyítják az év­ről évre szaporodó jelentke­zők is. Bár a táborok száma növekedett, mégsem foglal­koztathatják mindazokat, akik nyári munkákra jelentkez­tek. Egyes körzetekben, a munkát kérő fiatalok egyé­nileg próbálnak idény-mun­kára elhelyezkedni. Az isko­lák engedélye alapján sok ezer fiatal jelentkezett négy­hat heti időre a különböző üzemeknél. A mezőgazdasági üzemeknél a legtöbb helyen nincs probléma hasznos fog­lalkoztatásukkal. A termelő- szövetkezetek és állami gaz­daságok örömmel fogadják a fiatalokat, annál is inkább, mert a csapadékos időjárás miatt az aratással egy időre tolódott számos növény-ápolá­si munka. A probléma főleg a városi ipari üzemeknél jelentkezik, ahol nem egy esetben külön gondnak, tehernek érzik a félműszakos igénnyel jelent­kező fiatalokat. A munkára nevelés egész­séges iskolai célkitűzésének hatását mutatja a növekvő munkakedv. A baj akkor kezdődik, amikor — rend­szerint racionális érvekre hi­vatkozva —, az egyes üze­mek elzárják, sőt „lezárják” kapujukat. Az elzárkózás ér­vei között a legtöbbször a „takarékosság”, „a baleseti veszély’’ szerepel, és ezeket az érveket külön-külön meg is lehet magyarázni. A ti- zenöt-tizennyolcéves munkál­kodni akaró fiatalnak azon­ban ezek az érvek csak any- nyit mondanak: „Lám, az iskolában a hasznos időtöl­tést kérték a tanárok, de a felnőttek ennyi ürügyet ta­lálnak, csakhogy ne mehes­sünk be a gyárkapun." VANNAK BIZONYOS ese­tek. amikor nem lehet egy dolgot mereven minden je­lenségre alkalmazni. A dol­gozni akaró fiatalban nem­csak jószándékának kudarca miatti csalódás okoz szem­léletbeli törést. A foglalko­zás, a rendszeres tevékeny­ség hiányában fellépő una­lom ennél is nagyobb veszé­lyeket rejt magában. Igaz, egy gyár, vagy üzem vezetője nem köteles arra gondolni, hogy a nyári szünet sok tét­len órája megnöveli-e a „csínytevések” számát. Véle­kedhet ez a vezető úgy is. hogy mindez nem termelési kérdés... De az már közvet­lenül kellene, hogy minden vezetőt érdekeljen: 3 ma még csak félműszakos idénymun­kára jelentkező fiatalok jövő­re, vagy egy-két éven belül, mint munkások állnak maid meg annak a gyárnak, özem­nek kapujáivm, amely ma nem engedi be őket-... Számos eset bizonyítja eddig is, hogy az ilyen „idény-munkác"' fiatalok a nyári hónapok során ismer­kedtek meg olyan szakmák­kal. amelyeki S) korábban hallani sem akartak. A nyári „játék-munka” során ezrek szerették meg az üzemet, és tanulmányaik befejezése után. mint „régi ismerősök" jelent­keztek végleges munkára. Ezek a fiatal munkások gyer­mekkoruk érzelmi kötődését is magukkal hozzák, és ezzel az érzelmi alappal, mint plusszal, sokkal jobban igyekeznek felnőttként is hasznos munkát végezni azoknál, akik e plusz nélkül, vagy egy korábbi elutasítás keserűségével lépik át a gyár küszöbét. A DIÁK-IFJÜSÁG nyári munkavállalási kedve örven­detes jelenség. Egy egészsé­ges szemlélet egyre erősödő térhódításának jele. Kizáró­lag a „felnőtteken” múlik, hogy olyan felelősségérzet­tel és szeretettel tudják-e fo­gadni, és koruknak megfelelő munkára fogni őket, ami­lyen őszinte akarással, és a a munka, a hasznos tevékeny­ség iránti becsüléssel a ta­nuló fiatalok nyaranta az üzemek kapuján bebocsá­tásért kapognak. Segítsük hát őket, hogy a közösség érdekében haszncean tevé­kenykedhessenek. Szamos Rudolf Délután öt órakor a megyei pártbizottság tanácstermé­ben aktfvaülés volt, ahol a meghívott vendégek meghall­gatták Kádár János elvtárs szavait az időszerű bel- és külpolitikai eseményekről. Ezzel végétért Kádár János elvtársnak és kíséretének Nógrád megyei látogatása. Írták: Bodó JZnos és Gulyás Ernő Kádár elvtárs megtekinti a Rokkant-telepi építkezést. A* egykori Pécsktf utca helyén f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents