Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-07 / 158. szám
1965. Július 7. szerda NÖÖI<Bv 3 1J erőket köretei az élet Nemcsak „rámutatni“ kell Sok faluban megfigyelhető, hogy a termelőszövetkezeti munkáknak, a tez-vezetőséeé- nek gondját idős. elfáradt emberek viselik. Jónéhány szövetkezeti pártszervezet is akad, amelynek tagsága zömében idős, sókat dolgozott veterán. Elismerés és hála illeti ezeket az embereket, hiszen nehéz időkben álltak helyt, sokszor erejükön felül dolgoztak, elszánt akarattal pótolták a fogyatkozó erőket, amelyeket a temérdek munkára fordítottak. Nem riasztotta őket a téli fagy, sem a tikkasztó napsütés. Úgy érezték, rajtuk a világ szeme, s Ok — még legkilátástalanabb helyzetekben is — megpróbáltak jelesre vizsgázni becsületből. Mégis nyugtalanító dolog ez az elöregedés. Ahol ilyen a helyzet, valami nincs rendjén. S ezzel semmiféleképpen nem lehet megalkudni Igaz, a jelenlegi helyzetet sok helyen megmagyarázza a fiatalok elvándorlása, a rohamosan fejlődő ipar szívóhatása. Aki azonban ismeri a falu mai életét, annak tudnia kell, hogy nem csupán ez hiba. Sok helyen akadna friss erő, csak utána kellene nyúlni, fel kellene karolni. Bizalom kellene, hogy új, tettrekész emberek segítsenek gyorsabban forgatni az idő kerekét. Vagyis szemléleti hibák, torzulások is fékezik mind a pártszervezetek, mind a tsz-vezetőségek — Igen! Intézkedünk azonnal... Viszenthalláera. — Azután helyére tea« a kagylót, de mire S20hoz jutnánk, iámét zörög.-. Újra intézkedik. valami vagonról van szó, ahogy a félmondatokból ki lehet venni. Az irányt mondja, merre küldjék. A homlokán alaposan felcsúszott a haja, erősen meg- derésedett- Beszéde gyorsabb áz átlagosnál. Talán Itt szokott rá a telefon melletti hajrában, mert az van itt a javából, a Nógrádi Seinbányá- saatt Tröszt szénszállítás! csoportjánál. Naponta 9—800 vasúti kocsi viszi a szenet a nagy fogyasztóknak és a kicsinyeknek egyaránt. Van vagy 330—400 vállalat, de telephely, ahová saállítanak több mint kétezer az ország különböző részein. Míg telefonál, elgondolkozom. Mit Is kérdezzek tőle? A bányász kitermeli a szenet- ott kömy- nyebb kérdezni. De el is kell adni, szállítani azt a terméket és annak összes gondja itt caapód k le a drót végén a fejhallgatónál. — Megszokta már, hogy ál landóan zörög a telefon? — Mát meglehet ezt szokni? A központos más. Attól kémek valakit és kapcsol, d: itt? Itt kémeik, vagy reklamálnak. Nincs idő a sok gondolkozásra, a pepecselésre, azonnal határozni, intézkedni kiéli. Nemrég történt. Kunmadarasra a Tüzépnek egy vagon darabos szenet adtak fel. Téved isből rostált dara ment. A Ttlzép reklamált, tegyük hozzá, jogosan. Kötbér... Oj diszpozíció, de hová? Csak egy pillanatig gondolkozott és máris intézkedett. A Szolnoki Téglaipari Vállalat saját gépkocsiján a közeli telepre szállította. Átvették. Nem lett többletköltség. Pedig egy ilyen címelírás ezer forint bírságot jelenítene. — Ugye, mindig nagyon kell a szén ? — Nem monhatniámi, hogy egyformán. Vannak téli zavarok és nyári tárolási gondok. Ilyenkor van egy kis túlténgés. Gyakrabban előfordul a reklamáció, Ha teiltet,tek a Tti- zép-telepek, akkor, bár a MEJO szerint a szén minősége a szabványon belül van, mégis igényesebbek, megtagadják az átvételt. Amikor a szén már vagonban, a vasúton ven, gondot okoz az elhelyezése — magyarázza, majd így folytatjafelfrissülését, elevenebb hatékonyságát. Akad az országban például nem egy Olyan pártszervezet, amelynek tagsága egy-két év múlva — kevés kivétellel —- nyugdíjba kerül. Mi lesz azután? A pártmunkát nem lehelt. ideiglenesen szüneteltetni, mert akkor az új élet fejlődése is szünetelne. S mégis, rtém egy ilyen pártszervezetben indokolatlanul nagy nyugalom tapasztalható. De vajon hóvá lett az ilyen közösből a felelősségtudat, ha nem gondolnak a holnapra? Mert ma még valóban megbirkózik a bajokkal a régi gárda. Tüzeli őket az Öntudat, s annak tudata, hogy éveken ét állták a sarat, történelmi sorsfordulók részesei voltak, nagy tetteket hajtottak végre. Csakhogy amikor a harcot kezdték, erejük teljében levő emberek voltak. Ám teltek az évek, ők pedig — miközben a terheket cipelték — elfáradtak, megöregedtek. Ma már nem bír el annyit a régi derékhad, mint hajdanán. 9 most itt állnak, egy általuk is teremtett, teljesen új világban, amelyben már kévésnek bizonyul a határ és a dűlők jó ismerete, kevés az apáról-fiúra szálló tudomány. Az új helyzet közgazdasági ismereteket, fejlett agrotechnikai tudást követel, tanulást és rengeteg bonyolult tennivalót. Vajon meddig bírják, ha létszámban csak — Sok az ógy irányba utazó szállítmány. Havonta negyvenet ven irányvonalot szervezünk. A tröszt területén két feladóhely van. Innen csoportosítjuk • szállítmányokat. Beszélgetésünket megint a telefon zavarja meg- Reklamálnak. — A nagybátonyi osztályozó B-rész erői van megint panasz. Időnként előfordul, hogy a kockát, vagy darát nem tartják megfelelőnek. — Tudja, a mi munkánkat is megkönnyítené, ha a bányászok jobban vigyáznának a minőségre, kevesebb lenne a pala és nagyobb a kalória. Mire a műszaknak vége van, zúg a feje. Hiába, az Energia Gazdálkodási Hatóságtól kezdve a különböző minisztériumokon, MAV-on keresztül a falusi Tüaáp-telepig, sok emberrel tárgyalt. Ha magnóra vennék a napját, hosszú szalag kellene hozzá- És nem egyformák ezek a napok. Szakszervezetek Nóg- rAd megyei Tanácsa helyiségében vagyunk. Koradélelőtí. Kitárt ablakokon friss levegő áramlik be hozzánk. A szobában hatalmas barna szekrények, pedáns íróasztalok, kényelmetlen székek. Írógép kattog. —- Vlszkok Saroltát keresem. — En vagyok — emelkedik fel a gép mellől a piros ruhás, szóké lány. — A vizsgák után mit szeret a legjobban1 —• Amit, gondolom, mindenki szeret. Pihenni. Idén a Balatonon töltöm a szabadságomat. Ami még hátra «an. • Viszkok Sarolta géplrónó egyébként a dolgozók esti Iskolájának első éves hallgatója. Kolléganőjével, az ugyancsak fiatal Oaál Erzsébet, pénztárossal a salgótarjáni közgazdasági technikum esti tagozatának hallgatói. — A vizsgák? — kérdezik vissza. — Nos, a vizsgák elég nehezek voltak. Ennek ellenére mindketten négy egész felett végeztek. Jó eredménnyel! * Nem mindenki dicsekedhetne ezzel. Az első osztályban idén 23-an vizsgáztak, közülük 10-en nem feleitek meg a követelményeknek. S ez csupán Viszkok Sarolta és Gadl fogyatkoznak, s az évek súlya is mind jobban rájuk nehezedik? Az élet követeli az új erőket. Egyetlen pártszervezetben vagy tsz-’’««?őségben sem lehet megalkudni az olyan nézetekkel, hogy „elegen vagyunk”, vagy hogy „az új ember, a tapasztalatlan ember csak felhígítja a közösséget.” Kártékony dolog a bizalmatlanság, amely a friss erőket fogadja, jóvátehetetlen bajokat okozhat á kákán is csomót keresés, amellyel jelentéktelen semmiségeket kizáró okká nagyítanak, s amcly- lyel sok tehetséges, tekintélyes embert fosztanak meg attól, hogy képességeit kifejthesse Az olyan ember, aki bi- zalmatlankodik, valójában tagadja életünk emberformáló erejét, nem hiszi el, hogy az erősödő újjal, a növekvő terméseredményekkel együtt nő, fejlődik az ember is. Akárki persze valóban nem méltó sem a tsz-vezetőségbe, sem arra, hogy párttag legyen. Nem biztos, hogy az önjelöltből jó vezető lesz, és arra sincs garancia, hogy kommunistává fejlődik, aki tagfelvételre jelentkezett: de tétlenül sem lehet várni a jelentkezésre. S arra sem, hogy maga-magától nőjjőn, érlelődjék valaki szövetkezeti vezető emberré. Ezt a fejlődést, érlelődést segíteni kell. Kékesül Igaz már 1945-től foglalkozik a szénszállítással, és úgj' megismerte, megszerette munkakörét, hogy ha máshova helyeznék, nehéz szívvel válna meg tőle. Mégis előfordul, hogy idegesein, borongós hangulatban tér haza. Otthon észreveszi ezt a felesége és két kislánya. A családi harmónia levezeti a bosszúságot, és erőt ad a másnapi munkához. Magánélete? ötvenegy éve* ősz fejjel az idén elvégezte a harmadik osztályt a gimnáziumban. Jövőre az érettségi Jön- Kötelezték rá? Nem! Sőt, azt Is megmondták, hogy idős már hozzá. Miért teszi mégis? — Érzem, kell a munkámhoz. Mióta tanulok, magam is úgy érzem, határozottabb lettem, könnyebben megy ott, a telefon mellett. Az egyik kislányom már érettségizett, dolgozik és segíteni is tud a tanulásban — válaszolja. Bodó János Erzsébet osztálya, az í./B. Más osztályokban is hasonló az arány. A megyei tanács művelődésügyi osztálya felnőttoktatási előadójának, Bal- cza Lajosnak tájékoztatása szerint a dolgozók középiskoláiban 25—30 százalék körüli á bukási arány. Ez bizony elég magas. Miért? Az okok között mindenekelőtt egy, a korábbi esztendőkben meglehetősén elterjedt „babona” lelhető fel. Eszerint az esti és a levelező tagozatokon a tanárok „elnézőbbek” a „diákokkal', mint a nappalisoknál. Sajnos, a korábbi esztendők gyakorlata szolgáltatott is erre példát. Viszkok Sarolta szerint nincsen szükség az efféle „kiváltságra”. — Ez igazságtalanság, bárhogy is nézzük — mondja. — Az érettségi ugyanaz, mint a nappalisoké. Márpedig, ha a „papír" azonos, azonosnak, egyenlő mennyiségűnek és minőségűnek kell lennie a mögötte húzódó tudásanyagnak ts. Így Igazságos. Mások másképpen vélekednek. MÁJUS TIZENHETEDIKÉN tartott ülést a Z1M Salgótarjáni Gyáregységének pártbizottsága. A megbeszélésen egyebek között — szóba került, hogy a Munka Törvénykönyvének módosításában, újabb rendelke2é6eiben rejlő lehetőségek ellenére a gyárban továbbra is erős a fluktuáció, az igazolatlan hiányzások szama pedig éppenséggel emelkedik. A pártbizottság beszámolójában elhangzott egy észrevétel ezzel kapcsolatban: mintha a politikai és társadalmi tömegszervezetek aiz új Munka Törvénykönyvétől valami csodát vártak volna, amely minden problémát megold, amely mindent elintéz. Anélkül, hogy szervezetek tagjainak, aktivistáinak felvilágosító, magyarázó, nevelő, figyelmeztető szavára bárminő szükség lenne... A pártbizottság! ülés határozatot is hozott, amely a munkaíegye- gyelem megszilárdításával kapcsolatos agitációs, nevelő munka fokozására szólított. Felhívta a figyelmet a fele- lősségrevonás, szükség esetén a büntetés azon eszközéire is, amelyekkel a notórius igazolatlan hiányzókat jobb belátásra lehet bírmi. Határozatba foglalta a pártbizottság azt is, hogy az igazolatlan hiányzások számát harminc százalékkal csökkenteni kell... A határozat megszületése óta azonban az igazolatlan hiányzások száma nem hogy csökkent volna, de tovább émelkedik. MINDENEKELŐTT, érdekes erről a munkaügyi osztály vezetőjének véleményét meghallgatni. Szerinte az alkalmazható szankciók, kedvezmény-megvonások nem rettentik visz- sza a notórius vándormadarakat az önkényes távozástól. Igaz viszont — s erre a megállapításra az igazolatlan mulasztások Idei statisztikai adatainak vizsgálata _ alapján Jutottunk —, hogy a vállalat sem következetes a büntető, a kedvezmény-megvomó szankciók alkalmazásában. A legdöntőbb bizonyítéka ennek, hogy az igazolatlan hiányzások szaporodása eile- nére az Idd nyilvántartásban „elbocsátva” bejegyzés nincsen. A Jelenlegi eljárás mintha a felelőtlenségnek kedvezne: ha egy dolgozó három négy napja távol van munkahelyétől, anélkül, hogy annak okairól az üzemet értesítette volna, levelet írnak neki, s abban felszólítják, Igazolja távolmaradását Mire a levél megérkezik a Egy asszony mellettem legyint: — Túl szigorúak a vizsgák. Képtelenség levizsgázni. Kérem nekünk ott a család, a gyerek. Kevesebb idő jut a tanulásra. A kevés időt nehéz beosztani. Az első osztályból maradt ki. Az asszony egyike a „ío- morzsolódouak”-nak. Sokam vannak, sa jnos. Kovács Jánosné az ablaknál áll. Hallgatja a ■ „vitát". Érdekli a téma? Valószínűleg, hiszen 6 is tanul. A gimnázium levelező tagozatának hallgatója. Másodikos. Idén romlott a tanulmányi átlaga. Szigorúbbak voltak a vizsgák. Egyetért-e ezzel? — Aki tanul, áldcjatot vállal — mondja- — Áldozatot a szó valódi értelmében. Azzal a gyakorlattal semmiképpen sem értek egyel, hogy így szigorú, meg úgy szigorú, meg hogy különben Is csak a „papír" a lényeg. Senkinek sem szabadna csak azért tanulnia, hogy „papírja” legyen, hanem azért, hogy tudjon. Az 6 tanulmányi átlaga a tavalyi négy egészről három címzetthez, s az jelentkezik, ismét éltelhet két-három nap. Ha jelentkezik, s a hiányzást orvosi igazolvánnyal tudja indokolni, eltekintenek minden további lépéstől. Ha a felszólított nem jelentkezik, munkaviszonyát megszűntnek nyilvánítják. Ezt az eljárást a Tűzhelygyárban humánusnak nevezik. A felmondással, vagy a nélkül távozni akarókat szinte személy szerint. ismeri a munkaügyi osztály. Hiszen a legtöbben nem először hagynak ott csapot-papot. Ami viszont az osztály meggyőző munkájának eszközeit illeti, meglehetősen korlátozottak: a távozás következményeivel próbálják elriasztani szándékától a kilépő dolgozót. Legtöbbször eredménytelenül. * Igen ám, de a legtöbb kilépő, vagy igazolatlan hiányzó úgyszólván ugyanazon üzemek munkásaiból kerül ki. Ezért érdemes szemügyre venni a kérdésnek egy másik oldalát is. Vannak a gyárnak nehéz üzemei, üzemrészei: az öntvénytisztító például, vagy az öntvény ürítő. Az öntvénytisztítóban rendkívül egészségtelen a munka. Korszerűtlensége, a hatásos elszívó berendezések hiánya miatt itt gyakori a szllikózisos és a tbc-s megbetegedés. Nem csoda hát, ha ez az üzem állandóan munkáshíánnyal küzd. Előfordult — mondja a munkaügyi osztály vezetője —, hogy egyszerre heten Jelentkeztek felvételre, de miután megtekintették az üzemet, a hét közül csupán egy vállalta a munkát És igaza van a munkaügyi osztályvezetőnek, ha azt állítja: ezen a helyzeten nem segít a módosított Munkatörvénykönyv, nem segít az agitáció. Ezeket a problémákat a gyár vezetőinek kell megoldaniok. Jó példa erre a hldegüzemi csiszoló üzem, amely az Igazolatlan hiányzás, a munkásvándorlás góca volt mindaddig, amíg a munkás- védelmi berendezésekkel meg nem szüntették a fluktuáció legfőbb okát. HASONLÓKÉPPEN VÉLEKEDNEK a problémáról a szakszervezeti bizottságban is, amelyről egyébként azt Is elmondhatjuk, hogy a már említett pártbizottsági határozat óta valóban igyekszik fokozni nevelő, felvilágosító tevékenységét a munkafegyelem meawílárdítása érdekében. A műhelybizottságok titkárai hetente jelentik a szakszervezeti bizottságnak egészre romlott. Igazságosnak tartja-e ezt? — Az embernek kellemetlen, ha „romlik”. Mégis azt hiszem, ez az igazságosabb. En a magam részéről sem várom el a „liberalizmust” a tanárok részéről. Ezzel a levelezőket és az estieket is lebecsülik ugyanis. Ha több az anyag, többet kell tanulni. Vagy vállalja valaki a tanulást, Vagy nem. Nem kötelezd. • eányok, asszonyok. Felnőttek. Most felszabadultan vitatkoznak, be szilgetnek az iskoláról, ők fi „vakációznak”. Ez persze más vakáció! íróasztalok mellett, a hivatali munkába merülve „vakációznak”. Ev közben esténként több alkalommal iskolapadokban ültek, hallgatták a napi munka után a tanár magyarázatát. Tudják, évrŐl-ivre növekszik velük szemben is a követelmény. Vannak, akik nem vállalják, lemorzsolódnak. De többségük válasza egyértelmű: nem várunk „elnéző" magatartást a tanároktól. Mi is meg tudjuk tanulni azt amit a többiek. Ha nehezebb körülmények között tesszük is. Megérdemlik a dicséretet. S a nyári jó pihenést. (tóth) as igazolatlan mulasztások szamát, a mulasztók nevét. Ezeket az embereket a szak- szervezeti bizottság tagjai megkeresik, beszélgetnek velük. .. Azonban azt a szakszervezeti bizottság megbízott titkára is kénytelen megvalla- ni, hogy ezek a beszélgetések jobbára meddőek.., * Beszélgettünk erről a gyári párt . végrehajtó-bizottság agitációs- és propaganda felelősével. Elővettük a múlt- havi partbizottsági ülés beszámolóját és a határozatot Hamarosan feltűnt mindkettőben a következő jelenség: azok a részek, amelyek a termelés, az eszköz- és pénzgazdálkodás, a műszaki fejlesztés kérdéseivel, problémáival foglalkoznak, igen tartalmasak, konkrétak. Mind a hiba megállapításában, mind a kijavítás módját illetően. De mihelyt rátér a munka- fegyelemről, és a megszilárdításával kapcsolatos agitácio- ra — ilyen kifejezéseket találunk, „mindent el kell követni”, „fokozni kell”. Sem ez a határozat, sem az agitációs munka helyzetét tárgyaló — nemrég lezajlott — pártbizottsági ülés határozata nem ad érveket a2 agitátoroknak. VALÓBAN ÜGT VOLNA, hogy Ilyen érvek nem léteznek? A végrehajtó bizottság ágit. prop. felelőse azt panaszolja, hogy az ő apparátusa mindössze hat alapszervezeti ágit. prop. felelősből áll, s ez kevés. Az alapszervezeti vezetőségek, de különösképpen a párttagság ebben a munkában nem vesz részt. De vajon csoda-e a passzivitás. ha a párttagság — az időről-időre elhangzó szemrehányásokon kívül — egyéb ösztönzést, segítséget az agitációs tevékenység fellendítésére nem sokat kap. Az említett üzemekben — válaszolta a vb-tagja, minden agitátor tehetetlen volna. Ahol a munkakörülmények az egészségre ilyen károsak, miről győzzék meg a dolgozót, ha ott akarja hagyni? A rekonstrukcióval?. í No, Igen, a rekonstrukció nem véletlenül került szóba. Mert az valóban megoldja — egyebek között — a munkások szociális problémáit. De sajnos a rekonstrukció ügyéről nem mondhatjuk, hogy hétmérfőldes léptekkel halad. Csakhogy például az öntvénytisztító üzem munka- körülményeinek megjavításával nem kellene okvetlenül a rekonstrukcióig várni. S talán ezért erélyesebben és következetesebben is harcolhatna a pártszervezet. Aztán az is elég baj. ha egy pártbizottsági határozatban az egyetlen konkrét agitációs érv így kezdődik. „Rá kell mutatni g kirívó fegyelemsértő esetekre, azok okozóira”. Ami különbén helyes dolog, de miért tesznek a tűzhelygyár! elvtársak úgy, mintha a kiváló munkafegyelemnek, az őszinte gyurszerc- tetnek nem szolgálhatnának temérdek példájával. Arról már nem is beszélve, hogy azért ma már a rekonstrukció sem olyan homályos és távoli dolog, amelyről az agitáció során szinte szégyenlősen hallgatni kellene... NEM, CSODÁK NEM TÜR- iÉNNEK. A munkafegyelem megjavításában nem tett csodát a Munka Törvénykönyvé. Ne Is várja ezt tőle senki. A munkafegyelem megszilárdításáért folytatott nevelés, agitáció sem lesz csoda Segítségével élénkebb meg sokrétűbb a mostaninál... Csak ha ennek a megélénkülésnek, sokrétűségnek megkeresik az eszközeit. Ahhoz pedig le kell hatolni a gyökerekig. És a munkafegyelem megszilárdítása érdekében folytatott agitációs tevékenységet éppoly konkréttá és következetessé tenni, mint a termelés pártellenőrzését, segítését. C*. G. A szénszállítást csoportvezető ifüakáeié zék “
