Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-27 / 175. szám

4 NÖGRÄD T965. tuRns 27. feeds Végétért a Smer—Nógrád nemzetközi kerékpáros viadal Az összetett versenyt a csehszlovák Vencel nyerte, Polaneczki második, Juhász negyedik — A harmadik szakasz győztese Svorada — A legjobb magyar helyezés: 12. Juhász A csehszlovák—magyar ke­rékpáros verseny szombati napján már egy órával a be­tas előtt népes tömeg vár- . a kerekezőket Salgótarján­on. A Tanácsköztársaság té­ren fúvószenekar szórakoz- ;atta a nézőket, majd nem sokkal 18 óra előtt befutot­tak a versenyt kisérő gépko­csik és motorosok, jelezve, út­A második szakasz győztese a csehszlovák Jancsovics ban van a mezőny. A Karancs Szálló előtti célba elsőnek a csehszlovák Jancsovics érke­zett, másodikként az ugyan­csak csehszlovák Vencel, har­madiknak Bugner és ezután következtek a magyarok, ne­gyedik Juhász, ötödik Keserű, riatodik Aranyi, hetedik Tóth, nyolcadik Horváth, kilencedik SLámusz. Az első helyezett ideje 3 óra 55,02 mp. Egy bolyban érkezett az élmezőny és nem nagy különbség volt időben a versenyzők között A megyénket képviselő Fries Tamás, az SBTC kerekese 40.-nek érkezett célba a má­sodik versenynapon. A versenyzők a Tanácsköz­társaság téri ünríepélyes eredményhirdetés után szál­láshelyükre tértek, a ver­senybizottság pedig elvonult, hogy kiszámítsa a második r.ap eredménye alapján az összesített versenyt. Nagy volt az öröm a ma­gyar kerekesek között, amikor kiderült, hogy a második sza­kasz után az összetett verseny­ben Polaneczki Dezső áll az élen, második a csehszlovák Jancsovics, harmadik Vencel. A többi magyar versenyző kö­zöl Juhász a negyedik, Aranyi e hetedik, Stámusz a nyolca­dik helyen állt. Fries Tamás 56 induló közül a 34. helyet foglalta el. Az ünnepélyes díj­kiosztásra vacsora után ke­rült sor a salgótarjáni Építő­ipari Vállalat munkásszállásán. A szebbnél szebb díjakat Go- tyár Gyula, a Nógrád főszer­kesztője és Szúnyog Tibor, a megyei TS elnöke nyújtotta át. A Szénbányászati Tröszt ajándékát a győztes Jancso­vics kapta. A további értékes díjakat, melyeket a Salgótar­jáni Acélárugyár, a Salgótarjá­ni öblösüveggyár, a Salgó­tarjáni Bányagépgyár és a Salgótarjáni Zománcipari Mű­vek, valamint a Zagyvarónai Erőmű ajánlott fel a verseny­zőknek, a második szakasz to­vábbi öt helyezettje kapta. Megjutalmazták a két részhaj­rá győzteseit is, csehszlovák Pateket és a magyar Stámuszt. Ezután a kerékpárosok pi­henni tértek, majd vasárnap 8 órakor technikai értekezle­ten vettek részt. Eredetileg Salgótarjánba tervezték a har­madik szakasz rajtját, de So­moskőújfalutól Fülekig a nagy esőzések következtében rossz állapotban volt az út. így a versenyzők vonatra ültek és egészen Fülekig utaztak. Fülek diadalkapuval, csehszlovák és magyar zászlókkal várta a versenyzőket. A fellobogózott városban ez állt a díszkapun: „Fülek üdvözli a verseny részvevőit”. Hatalmas tömeg várta a raj­tot. Fúvószenekar szórakoztat­ta az érdeklődőket, majd fel­álltak a kerékpárosok. Kiinda József, a helyi iskola tanára szlovák nyelven, Kómár Tibor, az iskola igazgatóhelyettese magyar nyelven köszöntötte a kerekeseket Kedves epizódja volt a rajt­nak, amikor piros nyakkendős úttörők virágcsokorral kedves­kedtek a kerékpárosoknak, akik a csokrot szétosztották a nézők között. Schneider Péter, a városi nemzeti bizottság el­nöke a következő szavak kísé­retében vágta el a rajt se­lyemszalagját: Büszkék va­gyunk, hogy Fülekről rajtol­nak a két ország versenyzői. Elindult a mezőny. Amerre elhaladtak a kerekesek, min­denütt érdeklődők sokasága figyelte a verseny alakulását Losonc előtt egy új útszaka­szon kerekeztek a résztvevők. Ezt az utat most avatták fel. s ez volt az első alkalom, hogy „jármű” haladt át rajta. Losonc után együtt haladtak a színes mezes sportolók. A csehszlovák Machács és a magyar Dévai próbált robban­tani — sikertelenül. Har­minc kilométer után Jindra és Mészáros volt az élen. Negyven kilométer után el­eredt az eső és az útszakasz hátralévő részét zuhogó eső­ben tették meg a verseny­zők. így is volt érdeklődés. Amerre elhaladtak a kereke­sek esernyő alá bújt nézők buzdították őket Podkriván után Bugner, Machács és Dé­vai volt az élen. Közben az 57-es rajtszámot viselő Jind­ra feladta a küzdelmet. Kö­vetkezett St. Huta, a harma­dik versenynap hegyi részhaj­rájának színhelye. Ezt Laczo Matej nyerte, Hava és Pola­neczki előtt. Közben alig lehetett látni. Sűrű cseppekben esett az eső, a hegyek tetejére pedig le­szállt a felhő. 83 kilométernél az egyre nagyobb iramot dik­táló Laczo került az élre. A kitűnő csehszlovák verseny­ző előnye két kilométer volt a többiekkel szemben, öt Svorada és Vencel üldözte és Zólyomig sikerült egy kilo­métert ledolgozniuk Laczo előnyéből. Zólyomnál volt a versenynap második részhaj­rája. Ezt Laczo nyerte Hava és Dévai előtt. (Laczoról csak annyit, hogy ezen a versenyen nem tudta azt nyújtani, amire képes.) Sérülten állt rajthoz az első napon, ö volt egyéb­ként az egyetlen csehszlovák versenyző, aki a nagy francia körversenyen a Tour de France-on az amatőrök verse­nyén hazája színeit képvisel­te. Az üldözők nagy „hajtása” sikerei járt. Három kilométer­rel a Banska Bystricai cél előtt már csak egy perc volt Laczo előnye. Láthatóan el­fáradt és így a Banska Bystri­cai Stadionba elsőnek Svora­da futott be, másodiknak Ven­cel, harmadiknak Laczo. A stadionban a versenyzők ér­kezésekor megszakították a labdarúgó-mérkőzést és a né­magyar kerékpáros versenyt végeredményben a csehszlovák Vencel Jan nyerte a magyar Polaneczki Dezső és a cseh­szlovák Jancsovics Rudolf előtt. Juhász a 4., Stámusz a 9., Aranyi a 10., Szerencsés a 12. helyet foglalta el. Fries. Tamás 33. lett az összetett versenyben. A versenyzők és kisérők a Bystricai Stadionból csak ne­hezen szabadultak az őket körülvevő újságíró és rádió­riporterek gyűrűjéből. Az ün­nepélyes eredményhirdetésnél értékes jutalmakat kaptak a versenyzők. Az összetett ver­seny győztese Vencel Jan tranzisztoros rádiót és ólom­kristály vázát kapott. Pola­neczki japán zsebrádiót, a többiek kávédarálót, vázát, teáskészletet, népművészeti elemekkel díszített hordót és csészéket kaptak jutalmul. A díszvacsorán a két ország ver­senyzői egymás mellett foglal­tak helyet. A versenyt Jan Sokoly, a Besztercebányai Ke­rületi Sportszövetség elnöke mondott Jan Kucserák, a Smer főszerkesztője, Gotyár Gyula, a Nógrád főszerkesz­tője és Szúnyog Tibor, a Nóg­fkkor még együtt haladlak. Polaneczki az összetett ver­seny második helyezettje és fries Tamás, akinek ez volt az első nemzetközi versenye Fries Tamás helytállása A nemzetközi kerékpáros verseny egyetlen Nógrád me­gyei résztvevője, Fries Tamás derekasan helytállt a három­napos versenyen. Az összetett versenyben a 33. helyet sze­rezte meg 56 induló közül. A magyarok közül több nagy nevű versenyzőt megelőzött, köztük a két Dévait (mind ketten válogatott versenyzők), a többszörös válogatott Mé­szárost és Somogyit még további tíz magyar indulót. Azt is meg kell jegyezni, hogy a versjenyt négyen nem tud­ták végig kerekezni. A har­madik versenynapon nyilván a nehéz útszakasz és a nagy esőzés következtében feladták a küzdelmet. A tehetséges SBTC kere­kesről dicsérettel szólt a ma­gyar kerékpároosk edzője, Szabó János is. Amíg az első napon csak a versenyzők „segítése" volt Fries feladata, addig a har­madik napon már ő is kezde­ményezhetett és a többieknek kellett segítséget nyújtani eh­hez. A magyar edző, aki eddig nem ismerte a salgótarjáni fiút, a jövőben figyelembe veszi a nagyobb versenyeken, Balassagyarmatnál elsőnek a magyar Stámusz „lépte’ át a határt Nepes tömeg várta a verseny második szakaszának befutóit Salgótarjánban, a Karancs szálló előtti célnál zők nagy ovációval fogadták rád megyei TS elnöke. A fel- a kerékpárosokat. A harmadik szólalok egyöntetű véleménye szakasz győztesének ideje volt, hogy a verseny jó szolgá­3 óra 16,06 mp volt. Az első 11 helyet a cs* J»:1c ve kok fog- liliik el. A n-£gyarok közül Juhász a 12., Polaneczki a 13., Horváth a 16., Stámusz a 20. helyen végzett. Fries Tamás 36.-ként érkezett célba. A háromnapos csehszlovák— latot tett a kerékpár sport népszerűsítésének és tovább mélyítette a csehszlovák—ma­gyar barátságot. ÖSSZE Al -LÍTOTT A: SZOKACS LÄSZLÖ, FOTO: KOPPÁNY GYÖRGY Aki mindenütt ott volt: Bohumil Svitek Hamar megbarátkoztak a verseny résztvevői Bohumil Svitekkel, a főrendezővel, vágy főbíróval. Mindegy, hogy minek nevezzük. Min­denütt ott volt. Intézkedett, válaszolt a kérdésekre, segített az értékelésnél. Tréfásan ugratták az első napon, amikor technikai meg­beszélésre jöttek össze a ver­seny rendezői. A már negy­ven év felett járó Svitek vala­ha kitűnő kerékpáros volt Mint mesélik, feleségét is egy kerékpár-verseny alkal­mával „szerezte”. A célba va­ló befutáskor elesett és ekkor egy hölgy termett mellette. Felsegítette a földről, ápolta. Hogy mi történt ezután azt nem tudjuk, de egy biztos: a jeles sportember feleségül vette a hölgyet. Tréfásan ugratták is ezért a technikai értekezleten. Ne­vetve adta meg a választ nagy derültség közepette: — No ti rendezők, ti Is nyolcezer kalóriát fogyaszto­tok naponta, mint a verseny­zők. Majd rendezünk egy' részhajrát a ti részvételekkel. Részhajrá még sem lett. Az igaz, hogy a rendezők is el­fogyasztották a nyolcezer ka­lóriát, — legalábbis az első napon, de a részhajrától visszaléptek, hivatkozva a korra és a testsúlyra. Ennyit az örökmozgó, min­dig derűs Svitekről és még annyit, hogy a verseny után a következőkben foglalta ösz- sze véleményét: — A barátság versenye volt a háromnapos vetélkedő. Mind a csehszlóvák, mind a magyar résztvevők dicsére­tesen küzdöttek, örülök, hogy nagyon jól sikerült az első ízben megrendezett verseny. Szeretnénk rangossá tenni a jövőben a két lap által ren­dezett vetélkedőt. XJgy tervez­zük, hogy a lengyeleket is meghívjuk jövőre. Az ő be­kapcsolódásukkal a minőségi színvonal is emelkedik majd — mondotta. — ács — A szécsényi részhajrá győztese átveszi a Tibor TS-elnöktől díjat sxzunyuy

Next

/
Thumbnails
Contents