Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-21 / 170. szám

2 NÖOR A P Í965. július 21. szerda Vietnam a betolakodók temetője Eddig 90 ezer halott — Húszezer különböző hadizsákmány — Ho-Si Minh felhívása A dél-vietnami felszabadí- tási íront harcoló egységeinek parancsnoksága hétfőn közzé­tette az év első felében ví­vott harcok adatait A köz­lemény szerint ebben az idő­szakban a partizánok ellen vívott harcokban az ellenseg 90 ezer katonája esett el, közöttük háromezer amerikai és háromszáz más nemzeti­ségű. A DNFF 12 ezer had­műveletet hajtott végre, ezek között 36 nagyszabású ütkö­zetben vett részt, így Pleiku, Ba Gia és Dong Xoai vidé­kén. A felszabadító harcosok húszezer, különböző típusú fegyvert zsákmányoltak, kö­zöttük 57 mm-es és 105 mm-es kaliberű ágyúkat, lelőttek 296 ellenséges repülőgépet, kisik­lattak tíz katonavonatot és megsemmisítettek 396 katonai gépjárművet. A felszabadítá- si front fegyveres alakulatai­nak ellenőrzése alatt álló te­rületen csaknem egymillió dél-vietnami ember él. Az év első felében a DNFF lerom­bolt kétezer „stratégiai falut” — jelenti a közlemény. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának elnöksége hét­főn, a genfi egyezmény alá­írása évfordulójának alkalmá­ból felhívást intézett a dél­vietnami néphez. Felszólította a felszabadító hadsereg tagjait a harc foko­zására; a parasztságot a vi­dék felszabadítására; a mun­kásságot, ifjúságot, diákságot, értelmiséget, a vallási szer­vezeteket a terroruralommal való szembeszegülésre; mind­azokat a hazafiakat, erőket, pártokat, amelyeket aggaszt a szülőföld sorsa; hogy osztály­helyzetre, vallásra, nemzeti­ségre, politikai irányvonalra való tekintet nélkül harcolja­nak a nemzet létérdekeiért. Felhívta a saigoni bábrend­szer hadseregének tisztjeit és katonáit, fordítsák fegyverei­ket az amerikai agresszorok és ügynökeik ellen, térjenek visz- sza szülőföldjükre és harcol­janak együtt a néppel az or­szág függetlenségéért és sza­badságáért. Hanoiból érkezett jelentés szerint Ho Si Minh, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság elnöke a genfi egyezmény aláírásának 11. évfordulója alkalmából hétfőn ugyancsak felhívást intézett a vietnami néphez. Hangoztatta; az, hogy az Egyesült Államok és csat­lósai újabb csapatokat tesz­Á meggyilkolt A Newsweek című ameri­kai hetilap legutóbbi száma közli a pénteken meggyilkolt Pham Mgo Thao dél-vietna­mi ezredes levélét. A dél-viet­nami katolikus mozgalomhoz tartozó tiszt februárban pucs- csot készített elő a Khanh- kormány megbuktatására, ezért távollétében halálra ítél­ték. Hosszas bújkálása után kerítették csak be és miután a kormány zűrzavaros hazug­ságokat adott ki sorsáról, be­jelentették, hogy „szökés köz­nek partra Dél-Vietnamban, s az amerikai gépek bombáz­zák a Dél-Vietnami Demok­ratikus Köztársaságot, fenye­geti Indokína. Délkelet-Azsia, az egész világ többi népét is. „Harcoltunk a japán fasizmus, a francia gyarmatosítók el­len, s tántoríthatatlanul har­colunk tovább az amerikai imperializmus ellen is, a vég­ső győzelemig”. A vietnami béketervekre vonatkozólag a VDK elnöke leszögezte: a de­mokratikus Vietnam kormánya már kinyilvánította, hogy a vietnami kérdés megoldá­sának alapja az, hogy az ame­rikai kormány tartsa szigorú­an tiszteletben az 1954-es gen­fi egyezményt. Végezetül Ho Si Minh az egész vietnami nép nevében köszönetét mon­dott a támogatásért a Szovjet­uniónak, Kínának és a többi testvéri szocialista országnak, a haladó emberiségnek. ezredes levele ben agyonlőtték”. Pham Ngo Thao levelét a gyilkosság előtt egy nappal kapta meg Lloyd Norman, a hetilap sai­goni tudósítója. Az ezredes elmondja, hogy elképzelése szerint alapvető társadalmi re­formra, földreformra van szükség Déü-Vietnamban és nemzeti kormányt kell alakí­tani mindazok részvételével, akik a franciák elleni hábo­rúban részt vettek, mert ezek bírják a nép bizalmát volt-e vagy részeg? Őrült Saigonban bejelentették, hogy megindították a vizs­gálatot az ellen a két részeg amerikai tengerészgyalogos ellen, aki vasárnap ittas álla­potban B—57-es Canberra bombázót akart vinni Hanoi fölé. Egy amerikai szóvivő ki­jelentette: „nem állok jót elmeállapotukért és nem is vagyok biztos benne: de nem zárnám ki azt a lehetőséget, hogy szándékuk Hanoi bom­bázása volt” A két katona szörnyű ter­ve, mint már jelentettük, ki­zárólag azért hiúsult meg, mert nem értettek a Camfoer- ra-típusú gépek kezeléséhez, amely egyébként atombomba szállítására is alkalmas. Helsinki tanulsága Jean Paul Sartre, korunk egyik legnevesebb és legvita­tottabb írója néhány hete le­mondta az amerikai előadó- kőrútra invitáló meghívást Nem idő hiánya, vagy egész­ségi okok miatt, hanem nyíl­tan kimondta: a washingtoni kormány politikája elleni til­takozásul. S ugyanez a Sartre most elutazott a Béke Világ- kongresszusra. A helsinki szószéken ő olvasta fel azt a határozattervezetet, amely a vietnami kérdéssel foglalko­zott . .. Egyetlen példa csu­pán —- valóban csak csepp a tengerben — de megmu­tatja, milyen hatással van a békemozgalom a mind széle­sebb tömegekre, társadalmi rétegekre. Hat napon át, néha az éj­szakai óráikba nyúlóan, ta­nácskozott a helsinki kong­resszus. Már a tényszerű ada­tok is sokat mondanak: 98 ország csaknem másfélezer küldötte gyűlt egybe, negy­vennyolc nemzetközi szerve­zet megfigyelői, képviselői voltak jelen. Egyaránt sor került teljes, plenáris ülé­sekre, valamint bizottsági ta­nácskozásokra, hogy még el­mélyültebben tárgyalhassák meg az egyes témákat. Mint­egy kétszázan szóltak hozzá a különböző fórumokon a vi­tatott kérdésekhez, vagyis lé­nyegében minden második küldött aktívan is részt vett a megbeszéléseken. Természetes, hegy egy ilyen óriási kórus — mégha min­denki a béke védelmének je­gyében utazott is Helsinkibe — okvetlenül többszólamú. Azzá teszi a nézetek, felfogá­sok sokasága — ezért a hel­sinki tanácskozással is óha­tatlanul együttjártaik a viták. Több nyugati delegáció tagjai között, a kétségtelen jószán­dék mellett, tapasztalható volt bizonyos naivitás, talán nem volt még mindegyikük mentes olyan illúzióktól sem, amelyeket különben már ré­gen áthúztak a világpolitika realitásai. Igaz, a vita-kezde­ményezések . nem voltak min­dig maradéktalanul haszno­sak. Különösen egyes kínai, albán, indonéz, és japán kül­döttek részéről voltak jelei annak, hogy terméketlen szó­csatába akarják fullasztani a megbeszéléseket, s éppen a legfontosabb témáktól kíván­ják elvonni a figyelmet. A kongresszus — a világbéke- mozgalom demokratizmusának jegyében külön „vitaéjszakát” tartott, amelyen az egyes küldöttségek külön külön is kifejtették álláspontjukat, vi­szont ragaszkodott ahhoz, hogy a valóban legfontosabb ügyek megvitatását ne zavar­ják oikvetetlenkedések. A napirenden egyébként tíz fő téma szerepelt. 1. Vietnam; 2. A népek szabadságáért és nemzeti függetlenségéért ví­vott küzdelem; 3. Az atom­fegyverek eltiltása; 4. Atom­mentes övezetek létesítése, s a külföldi támaszpontok meg­szüntetése; 5. A második vi­lágháború maradványainak felszámolása, valamint Euró­pa biztonsága; 6. Az államok gazdasági függetlenségének védelme; 7. A fegyverkezési verseny gazdasági és társa­dalmi következményei; 8. Az emberi jogok; 9. Az ENSZ; 10. A béke számára kedvező légkör kialakítása. Vagyis olyan témák, amelyek már többízben szerepeltek korábbi tanácskozásokon is, más pon­tok beiktatására viszont a fejlődés, a helyzet változása adott okot. Az egyesült Álla­mok által mesterségesen ki­robbantott ENSZ-válság pél­dául indokolttá tette, hegy külön foglalkozzanak a világ­szervezet jövőjével Vagy: miután a gyarmati rendszer már végióráit, éli, s mind több ország nyeri el politikailag függetlenségét, a következő láncszem ezek megvédése a neokolondaliznvus ellen, s gaz­dasági függetlenségük bizto­sítása. Azt pedig aligha kell különösképpen magyarázni, hogy jóllehet a vietnami nép harcával vállalt szolidaritás­ról nem először tanácskoznak nemzetközi békefórumokon, ezúttal a kérdés, minden mást megelőzve, első helyre került. Hiszen, ha a békés egymás mellett élésről, a háború és a béke erőinek összecsapásá­ról szólunk az napjainkban mindenekelőtt Vietnamra kell, hogy vonatkozzék. A helsinki kongresszusnak pedig éppen az volt a legje­lentősebb eredménye, hogy a vietnami kérdésben — túl­nyomó többséggel — határo­zott és világos álláspontot fo­galmazott meg Elítélte az Egyesült Államok bűnös és agresszív politikáját, teljes, cselekvő együttérzéséről bizto­sította a vietnami népet, úgy a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, mint a Dél- Vietnamban harcolókat. A már ismert követelések — amelyek teljesítésével lehet csak elképzelni a vietnami probléma rendezését — most a kongresszus határozatának rangjára emelkedtek. Tehát: be kell szüntetni az amerikai agressziót, fel kell hagyni a VDK-ellenes kalózakciókkal és bombázással, meg kell szüntetni Dél-Vietnamban az amerikai támaszpontokat s ki kell vonni onnan az Egye­sült Államok, valamint szö­vetségesei — Ausztria, Dél- Kor e a, Üj-Zéland — csapa­tait. Helsinki figyelmeztetett: azok a nyugati körök, ame­Növekszik a tüntetők száma Görögországban A többség Papandreu mellett — Az események mögött az anyakirálynő? A nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései sze­rint az athéni megfigyelők általában Papandreu nagy győzelmeként értékelik a hét­fő este lezajlott tömegtünte­tést, amelynek egyes becslé­sek szerint kétszázezer, mások szerint négyszázezer részvevő­je volt. Abban mindenki egyetért, hogy a görög fővá­ros emberemlékezet óta nem látott még akkora tüntető tö­meget A tüntetés után — amelyen Papandreu beszédet mondott és meghirdette „A nép kor­mányoz, a király tanácsokat ad, a kormány dönt”, el vét — Athanassziadesz Novasz ki­jelentette: „Papandreu java­soljon inkább konkrét meg­oldást ahelyett, hogy senki által sem vitatott alapelveket hangoztatna.” Athanassziadesz Novasz válaszolt a tüntetés egyik fő jelszavára: „Papandreu, vagy új választás”. Kijelentette, nincs szükség új választásra, mert ő a Centrum Unió, a többségi párt tagjaiból ala­kított kormányt. Megfigyelők azonban — mutat rá az AFP tudósítója — úgy vélik, hogy e párt képviselőinek többsé­ge Papandreut támogatja. Az UPI szerint általános politikai sztrájk veszélye fe­nyeget, ha a válság tovább mélyül. Több szakszervezet „egybehangoló bizottsága” amely csütörtökön alakult meg, mérlegeli a sztrájk kér­dését. A szakszervezetek ha­tározottan támogatják Pa­pandreu személyét és politi­káját, ellenzik az udvar és a körülötte csoportosuló ka­tonai klikk államcsínykísérie- tét. Reuter-jelentés szerint a Washington Post keddi szerkesztőségi cikke arra utal, hogy az események mögött Frederika anyakirályné áll. A német származású idős hölgy anyai tanácsainak nagy sze­repük volt abban, hogy 1963-ban megbukott a görög kormány, most pedig Papan­dreu menesztése is ezzel hoz­ható kapcsolatba. Tavaly Pa­pandreu állítólag nyugdíjat ajánlott Frederikának azzal a feltételellel, hogy hagyja el az országot és ne avatkozzék bele többé a görög belpoliti­kába.” A hölgy enyhén szól­va nem tartotta hízelgőnek az ajánlatot és durván vissza is utasította azt” ’— írja a Washington Post. A fiatal ki­rály naivan húzódozik attól, hogy belekeverje személyét a hatalmi harcokba, s most már nyíltan arra hívják őt fel, hogy uralkodó király helyett kormányzó király legyen. , A francia kormány bizalmatlan Egyelőre nem akar tárgyalni az Aranycsere-alap reformjáról Párizs (MTI) A francia kormány, mint ismeretes, már tcbb,j, mint egy évvel ezelőtt kijelentette, hogy a jelenlegi aranycsere- alap rendszer, amely a dollárt az arannyal egyenértékű nemzetközi fizetési eszköz­ként ismeri el, tarthatatlan. A dollár kiváltságos helyzete elősegíti az amerikai tőke be­hatolását Európába, akkor is, ha az Egyesült Államok fize­tési mérlege nincsen egyen­súlyban. Franciaország ezért tavaly ősszel a nemzetközi pénzalap tokiói üléséin java­solta, hogy a nyugati világ térjen vissza az arany-alap­hoz. Amennyiben a rendelke­zésre álló aranykészlet nem Iyek ebben a kritikus hely­zetben a békemozgalom meg­osztottságával számoltak — tévedtek. Le kell vonniuk a tanulságot, látniuk kell, hogy egységes, világméretű tilta­kozással kerültek szembe. Ez a helsinki tanulság azoknak is szól, akik megpróbáltak belülről zavart kelteni: ma a legfontosabb az akcióegység a béke védelmében, minden más részvita csak ezután kö­vetkezhet. Aki felelősséget érez magában a béke és a szocializmus ügye iránt, csak­is ebből az alapból indulhat ki. Nehéz egy cikk keretében felsorolni, hogy Vietnam mel­lett, azzal párhuzamoson mi mindennel foglalkozott még a kongreszus. Javasolta többek között egy konferencia ösz- •szehívását az európai bizton­ság ügyében; indítványt foga­dott el „atom-csúcsra”, a kormány- és államfők atom- leszerelési értekezletére; el­ítélte a multilaterális atom- terveket, állást foglalt An­gola, Rhodesia s más har­coló területek függetlensége mellett Ezek a határozatok bizonnyal tovább gyűrűznek majd, százmillióikat mozgósít­va. Mindehhez, a kongresszus termékeny munkájához mi is hozzájárultunk. A magyar küldöttek gyakran hallatták hangjukat a bizottságokban, államveztőink közül Dobi István és Kállai Gyula táv­iratban köszöntötte a tanács­kozást. A helsinki békevilág­kongresszus jelvénye — amely a finn főváros címerét és a békemozgalom gondolatát öt­vözte egybe —, földgömböt ábrázolt zöld ággal, tengeren haladó csónakon. Átérezzük és értjük ezt a jelképet mi is'. Mert akárhogyan is hányko­lódik a hajó a viharos ten­geren — a nemzetközi feszült­ség hullámain —, megvédjük a süllyedéstől, megvédjük a békét, a jövőt, az életet. R. E. lenne elegendő a nemzetközi fizetések lebonyolítására, új nemzetközi v fizetési eszközt kell teremteni, amely átveszi a dollárnak az aranyat he­lyettesítő szerepét. Johnson az utóbbi hónapok­ban bizonyos intézkedéseket tett az amerikai fizetési mér­leg egyensúlyának helyreállí­tására és Fowler amerikai pénzügyminiszter néhány nap­pal ezelőtt felvetette a pénz- rendszerről tárgyaló nemzet­közi értekezlet tervét. A francia kormány rendkí­vül bizalmatlanul fogadta a Az El Dia című mexikói lapot idézve a Latin-Ameri- can Times nevű washingtoni lap arról számol be, hogy kubai emigránsokból náci-fa­siszta szervezeteket hoztak létre. Miamiban a „nemzeti keresztény mozgalom” nevű szervezet például — amely­nek vezetője Aldo Rosado Tu- ero — azzal dicsekszik, hogy a szervezet tagjai hajtották végre az ENSZ székháza el­A Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) az elmúlt hét végén megtar­tott ülésén megvitatta a gaz­dasági reformtervnek az árak, a vámok és a devizarendszer, továbbá a személyi jövedel­mek és a munkaviszonyok, a társadalombiztosítás, a szo Li Iung-Jen tábornok, aki a Kuomintang-rendszer ide­jén köztársasági alelnök illet­ve ideiglenes államelnök volt, 16 évi önkéntes külföldi szám­űzetéséből kedden hazájába tért. Mint az Űj Kína hír- ügynökség jelenti, a 74 éves tábornokot, aki feleségével együtt érkezett haza Peking- be,: a repülőtéren melegen köszöntötték. Fogadtatásán jelen volt Csou En-Laj, az államtanács _ elnöke, a kínai kormány több tagja, és Peng Csen pekingi polgármester. Ott voltak azok az egykori Kuomintang vezetők is, akik beleilleszkedtek a Népi Kína rendszerébe, jelen volt Pu Ji, az utolsó mandzsu császár is. A fényképészek pergőtüzá­javaslatot. Ügy látja, hogy Washington az amerikai fize­tési mérleg egyensúlyának helyreálltára hivatkozva tu­lajdonképpen meg akarja erő­síteni a dollár monopolhely­zetét. Erre utal Fowlernek az a kijelentése is, hogy a dol­lárnak meg kell őriznie az aranyat helyettesítő szerepét. Giscard d’ Estaing azzal in­dokolta meg a francia kor­mány elutasító válaszát hogy a nemzetközi értekezlet csak bizonyos előfeltételek teljesí­tése után ülhet össze. leni merényletet, Ernesto Gue­vara beszéde alatt a világ- szervezet legutóbbi közgyűlé­sének idején. Mint ismere­tes, az amerikai hatóságok a bizonyítékok hiányára hivat­kozva megszüntették az eljá­rást a gyanúsítottak ellen. Rosado hívei fasiszta típusú egyenruhában parádéznak, kapcsolatot tartanak fenn európai neofasiszta szerveze­tekkel is. ügyi törvényhozás területére vonatkozó rendelkezéseit. A kormány ülésén elfogad­ták az árak megváltoztatásá­ra irányuló javaslatot. Az új árviszonyok egyiik alapvető célja az, hogy csökkentsék a belföldi és külföldi árak kö­zötti indokolatlan eltéréseket. ben az idős katona nyilakoza- tot olvasott fel. Megtagadta politikai múltját, s elmond­ta: rádöbbent a nyugati vi­lág vezetőjének, az Egyesült Államoknak igazi céljaira, világuralmi terveire. Han­goztatta: szeretné, ha Tajva­non élő Kuomintang-elvbará- tai is felismernék ezt az igaz­ságot, s külföldön élve, vagy újra otthon, a Kínai Népköz- társaság kormányát támogat­nák. Annak a reményének adott hangot végezetül, hogy ezután egyszerű polgárként, békésen élhet hazájában, és kiveheti szerény részét az im­perializmus elleni harc haza­fias ügyért tett erőfeszítések­ből.” Li Cung-Jen legutóbb az Egyesült Államokban élt. Kubai emigránsok fasiszta szervezkedése Gazdasági reformtervek cialis juttatások es a lakás­Knoiuintan^áltamférfl lépi-Kínában

Next

/
Thumbnails
Contents