Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-20 / 169. szám
1965. július 26 íiedd nögrAb Tartalmasahb. eredniényeselili a niuukaü^i döntőbizottiágok munkája gazdasági vezető, aki szárrá- ra személy szerint kellemetlen emberektől a Munka Törvénykönyve új szakaszai alapján szeretett volna szabadulni. Egy ilyen nagy intézményünknél — például — létszámcsökkentés elmén ötven dolgozónak mondtak fel (köröttük úgynevezett védetteknek is!). — ugyanakkor a felettes szervtől’ százötven új munkaerő felvételéré kértek engedélyt. A Területi Munkaügyi Döntőbizottság következetességének, törvényes határozatának köszönhetően ebből a „létszámcsökkentésből” nem lett semmi A területi bizottsághoz fordult valamennyi dolgozó megmaradhatott munkahelyén Az Öblösüveggyárban, az Acélárugyárban, a ZIM-ben — a régebbi jó mumta folytatásaként — különösen eredményes a munkaügyi döntőbizottságok munkája. Legtöbb a javítanivaló az éll3mi építőiparban. Az utóbbi hat hónap me- gyei tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyeztetőbizottságok átszervezése, jogkörük nagyobbításo helyes intézkedésnek bizonyult. A munkaügyi döntőbizottságek- n^Ji is köszönhető, hogy szá* mos üzemben megszilárdult a munkafegyelem. g majdnem teljesen megszűntek a személyi ellentétekből lukadó, alaptalan felmondások, Gépek az erdőben A gazdaságtalan és keresztssállítások az építőanyag fuvarozásban A szállítási, igények növekedése ma még a vasúti és közúti közlekedés tekintetében egyaránt meghaladja a rendelkezésre álló szállító eszközök kapacitását. Ezért az igények fokozott mértékű kielégítését csak a vasúti és közúti járművek maximális és gazdaságos kihasználásával a szállítási ■ távolságok csökkentésével, a helyi erők feltárásával lehet elérni. A szállítási kapacitás egyik legnagyobb felhasználója az építőanyag fuvarozása. Ebben az iparágban is a szállítási költségek csökkentése és a teljesítmények növelése érdekében történtek központi intézkedések, azonban a helyi enyagok és erőforrások gazdaságos felhasználásával a költségeket tovább lehet csökkenteni. Példaképen az építőipar téglaigényét és a megyében, vagy a megyén kívüli, de a felhasználó helyekhez viszonylag közel működő téglagyárak termelését, illetve a tégla termelő helytől e felhasználásig történő szállításit kívánjuk egybevetni. A megyében működő téglagyárakban az elmúlt esztendőkben 27 millió téglát gyártottak. A termelés kétharmadát a ludányhalászi és szécsé- nyi téglagyár adta. A megye legnagyobb felhasználót: a Nógrid megyei Állami Építőipari Vállalat 5,2, a Tanácsi Építőipari Vállalat S, az építőipari szövetkezetek 2,6 millió téglához jutottak, míg a földművesszövetkezeti és a TÜZÉP építőanyag telepein a lakosság 21,8 millió darab téglát vásárolt. Az állami szövetkezeti építőipar és a kereskedelem igénye mintegy 11 millió tágiával haladja meg az előbb említett gyárak termelési kapacitását. Ez azt jelenti, hogy évente átlagosan 13-15 millió darab téglát más megyéből kell beszerezni. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat 1964-ben Somoskő,Salgó várán innen, Salgótarjánon túl, ott ahol hajdani harcok tűnt vitézeinek lába nyomát rejti az avar. s ahol az erdők fái össze borulnak, elindult egy csapat. — De hiszen a fák mindenhol összeborulnak — jegyzi meg valaki. Másvalaki kontráz: — De nem így. Balassi Bálint, Petőfi Sándor, s mennyien még irodalmunk, történelmünk nagyjai közül jártak egykor ezen a tájon. Nos, a túra a salgói KIS7- és úttörővezetőképző táborból indult. S e szép Júliusi napon mi is lehetett volna a végcélja, ha nem a tóstrand. A célt a túra résztvevői délután fél három óra körül érték el. „ De ne vágjunk a dolgok elébe! Egyszerűik felfigyeltek » - lamire salgótarjáni strand fürdőzöi. Távolabb az ösvényeken nosszú sor kígyózott a hegyek, felé. Vonultak fetéglaszükségletének, illetve felhasználásának 71 százalékát, több mint 20, megyén kívüli — orosházi, abonyi, eie- kl. őrszentmiklósi, kisbéri és három budapesti — a déli megyehatártól átlagosan 200—300 kilométerre lévő téglagyárakból biztosította A Tanácsi Építőipari Vállalat téglaszük- ségletének nagy részét a selypi, a mátraderecskei, a mezőtúri és a békéscsabai téglagyárból szerezte be Hasonló mértékben vásárol megyén kívül ebből az építőanyagból a földművesszövetkezet és a TÜZÉP A KISZÖV felügyelete alá tartozó termelőszövetkezetek pedig 80 ezer darab téglát szereztek be az ország különböző téglagyáraiból. Ugyanakkor a megyében működő ilyen jellegű üzemek — a kisterenyei kivételével — a megtermelt mennyiség ki- sebb-nagvobb részét a megyéből elszállítják. Az Ipolytar- nóci Téglagyár csaknem 3 millió téglát, éves termelésének mintegy 75 százalékát juttatta el Püspökhatvanba, Ácsára, Váchartyánba, Gödöllőre, Kiskunlacházára. A Lu- dányhalószi téglagyárból Gödre, Túrára, Szobra, Pécel- re, a széesényiből Vicra, Dunakeszire, Gödöllőre és Veszprémbe szállítottak vasúton és gépkocsin több mint 3 millió téglát. Az Észak-magyarországi Cserépipari Vállalat adatai szerint a megyében működő két jelentősebb téglagyárban Ludányhalásziban és Szé- esényben 1964-ben 1000 darab tégla eladási ára 410—450 forint között váltakozik. Ameny- nyiben ezt a téglát megyénkben használnák fel, figyelembe véve a szállítási költségeket, akkor a tégla 20—30 százalékkal lenne olcsóbb mint a megyén kívülre szállított, leadó állomáson átvett 710—730 forint egységáru tégla. A költségek csökkentésében csupán az szükséges, hogy ne más, hanem kizárólag a magyében szóló diszpozíciókat adjanak le az iletékes elosztó vállalatok. Jelentős vasúti kapacitást köt le a megyében folyó útgyelmezetten a hátizsákos, vagy botokkal felfegyverzett ifjak, leányok. Hová? Valaki megjegyezte: — A csónakázó tó nap sugarától felmelegedett, izzó kövén egyenruhás fiatal férfiak ültek le az előbb, kik lehetnek? A „titokra", s az előbbire is, a hosszú, fegyelmezett vonuló sor „titkára", hamar fény derült. A nemrég érkezettek Siba Gergely táborvezető helyettes és Varga Lajos rajvezető voltak. Akik meg a hosszú sorban vonultak, nem mások, mint a salgói KISZ- és úttörővezetőképző tábor mostani lakói, a szé- csényi és a salgótarjáni járás úttörői. — Tíz napig tartózkodunk a táborban — hangzott a tájékoztatás. — Elméleti és gyakorlati foglalkozásokon veszünk részt. Sok idő jut természetesen a szórakozásra, a vihenésre is. Létszámunk: 270. Ezt a túrit a VIT jegyében rendeztük meg. A résztvevőknek kilenc akadályt kellett legyőzniük. — Sikerrel helytálltak? építési és korszerűsítési munkákhoz szükséges kő és kavics szállítása is. Az anyagot csaknem teljes egészében, a központi bányákból — Nógrád- kövesd, Szob — biztosítják. A korábbi években még működött néhány helyi jellegű bánya — Pogányvár, Píncepatak stb. — ahol megfelelő minőségű követ bányászták, a termelést azonban az önköltség kedvezőtlen alakulására hivatkozva beszüntették. Valóban, a helyi bányákban az önköltség tonnánként 10—15 forinttal magasabb, mint a nagytermelékenységű bányákban, de figyelembe véve a magas szállítási költségeket, a jelentős diszpozíciós rendszert, ugyanakkor az eddiginél nagyobb gondot fordítani a helyi erőforrások feltárására és fokozott kihasználására. A gazdaságos termelés megvalósítása indokolttá tenné a bezárt kőbányák időszakos üzemeltetését. Már azért is, mert a magasabb önköltség miatti többletköltség a rövidehb távra szóló szállításoknál bőven megtérülne. Egy-egy belterületi út felújítása, vagy karbantartása azt bizonyítja, hogy a félhasznált mennyiségtől és a szállítási távolságid függő költségek az építési költség nagyobb hányadát emésztik fel, mint az anyag és bérjellegű költségek együttesen. Előfordult, hogy egy Nógrád megyei termelőszövetkezetben épülő tehénistállóhoz a Dunántúl déli részéből szállítottak szériát, ugyanakkor hasonló jellegű építőanyagot Nógrád megyéből a tiszántúli megyékbe küldtek. A gazdaságtalan és karesztszálítás — történjen kisebb, vagy nagyobb mennyiségben, esetenkint, vagy rendszeresen — súlyának megfelelő mérték, ben drágítja építkezéseinket, a kivitelezési időket indokolatlanul megnyújtja, hosszú időre és nagy távolságra köti le az amúgy is szűkös szállítási kapacitásunkat. Tamás Pál KSH Nógrád megyei Igazgatósága — Azt hiszem. De figyeljünk csak, „hajó” közeledik, amint látom, éppen a parancsnoki bárka. A „hajón", azaz a „parancsnoki bárkán", vagyis a csónakázó tó egyik jármüvén, az l-es számú zöld csónakon Maruzs Elemér, a szécsényi, s Oskó Károly, a salgótarjani járás úttörőinek vezetői érkeztek. A kölcsönös üdvözlések után, mint mondani szokták, szívélyes légkörben így hangzott közöttük a beszélgetés: — Jobbra nézz! — Hogyhogy? — Mit látnak a réten? — Füstöt. — Ügy van. amint látják tehát, készül az ebéd. — Hurrá! Mi lesz ebédre? — Paprikáskrumpli. Megfelel? — Micsoda kérdés? Délután fél három körül jár, s még nem ettem. A „vezérkar” e magvas beszélgetés után máris útra kép11 év elejen jelentős mó- dosítás történt a Munka Törvénykönyvben; ugyanakkor telje? egészében újra szabályozták az egyeztető bizottságok munkájának előírásait is. A kor követelte változtatás az egyeztető bizottságokénál nagyobb jogkört adott a munkaügyi döntőbizottságoknak Ez újabb lépést jelentett a társadalmasítás úti m, egyben könnyített a bíróság feladatain. Kerek féiesztendő óta nem a bíróság, hanem a Területi Döntőbizottság illetékes k kártérítési, fegyelmi ügyekben, a tsz-, ktsz- és magánalkalmazottak, valamint vezető állásúak munkaügyi vitáiban. Ma már csak a kereskedelmi és raktári dolgozók leltárhiányával, a bűncselekménnyel okozott kér megtérítésével, a dolgozók egészségének — eleiének — károsodásával kapcsolatos ügyekben jár el a bíróság. Ehhez a dolgozók a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen teuülvizsgála- ti kérelemmel akár lnkó- akár munkahelyük 'zerint illetékesség alapján fordulhatnak. A döntőbizottságok ügyforgalma fél év alatt kereken kétszeresére nőt*, az előző esztendő azonos időszakéhoz képest. Emelkedett r döntő- bizottságok száma is. Korábban csak ott lehetett egyeztetőbizottságot léreho/ni, ahol legalább harminc ember dolgozott, s volt önálló szakszervezeti bizottság. A létszámbeli kötöttség megszűnt- az szb-t pedig osztály- vagy műhelybizottság helyettesítheti. Az ügyek gyorsabb lebonyolítását segíti, hogy a dön-.fi- fcizottsü«r>k páratlan számú tagból állnak. Így a határozat megalkotásakor szavazategyenlőség nem fordulhat elő. Régebben szavazategyenlőség esetén máris a TEB-hez kezűit.az ügy. Megyénk területén fél évvel ezelőtt öt járási közös egyeztetőbizottság tevékenykedett. Ezek is munkaügyi döntőbizottságok lettek. Melléjük Salgótarjánban és Balassagyarmaton váróéi munkaügyi bizottságot állftoitak fel. Ma már az AKÖV- és fmsz-dol- gozók ügyeivel is vállalati döntőbizottság foglulkozik; a szénbányászati trösztnél pedig immár nem bánya-, hanem aknaüzemenként tevékenykedik bizottság. A jogszabály módosítását közvetlenül követő időkben nem kis számmal akadt szülődön, szálltak be a „hajóba". Irány a kikötő, s a réten táborozó „legénység". Jó étvágyat kívántunk nekik, megérdemelték. Nem kis feladat megoldása állt mögöttük. Dehát, melyek is voltak az akadályok? Mint említettük, kilenc feladatot kellett megoldani a Csillagváros- (salgótarjáni járás), a Vénusz- (szécsényi járás) altáborok tagjainak. A feladatokat az eddig megtartott Világifjúsági Találkozókkal kapcsolatban jelölték ki. Prága, Budapest, Berlin, Bukarest, Varsó, Moszkva, Becs, Helsinki mind megannyi, s más-más feladatot jelentett a túra résztvevőinek. Szerepelt a feladatok közt kötélhúzás, célbadobás, esatakiáltások, zakatolás (játék), tájékozódás, dal, egészségügyi kérdések sátor verés, s még egy: ki tudja több nyelven mondani a béke szót! A túrázó úttörő pajtások megállták a helyüket, szerencsésen elértek a célig. Vizsgáztak leleményességből ügyességből. S mindenekelőtt egy szép élménnyel gazdagabbak lettek' (tóthl A technika az erdőbe Is behatolt. Ősztől tavaszig motorfűrészek dontik-darabol- ják a fákat, messze hangzó berregéssel. A szállító gépeik pedig egész évben járják az erdőt. Bizony, a csend ma már az erdőben is ritka kincs. Megtörtént télen, hogy az erdei rakodón két motorfűrészéé munkacsapat dolgozott, három vontató folyamatosan szállította a faanyagot. A gépek az erdőben is hűséges segítői az embernek. A nógrádi erdőkben egy évtizede még négy-ötszáz fatermelő vágta a fát. Ma a gépekkel felszerelve alig kétszáz fatermelő végzi el a munkát, lényegesen jobb körülmények között ét kisebb erőkifejtéssel. Pedig kezdetben milyen ellenségesen fogadták a motorfűrészeket! Volt olyan brigád, amelynek tagjai napokig erejüket megfeszítve dolgoztak fejszével- fűrósszel, hogy bebizonyítsák: többre képesek, mint a hasonló létszámú motorfűrésze» munkacsapat! Ma ugyanaz a brigád mindent elkövet elromlott motorfűrészének gyors kijavításáért, mert a kézi eszközökkel végzett fatermelést már avultnak és megerőltetőnek tartja. A mai favágó sem bőbeszédű ember. A mai életről, a politikáról is csak ebédidőben, a tűz mellett esik szó. De akkor aztán kiderül, hogy érdeklődő, tájékozott emberek — ami nem is csoda, hisz a gépesítés magasabb fokú szakmai és általános ismereteket követel meg tőlük is. Korunk legfontosabb kérdését a békés egymás mellett élést az egyik idősebb brigádtagnak így magyarázta fiatalabb társa: — tátja, apó, a békés egymás mellett élés nemcsak azt jelenti, hogy nem öldössük egymást, hanem azt is, hogy a brigádnak nemcsak szovjet Druzs- ba, hanem nyugatnémet Stihl motorfűrésze is van! Hát nem jobb a két gép együtt, mintha csak az egyik lenne? A fát Csehszlovákiában gyártott Zetorok viszik a MÁV rakodókra a bányákhoz, de tegnap is a német gyártmányú Unimog csőrlöz- te ki őket a kátyúból. A nógrádi fatermelők idén is megtették a magukét. Az éves tervüket, az időszaknak megfelelően teljesítették. Huszonnyolc motorfűrésze* fatermelő, a szlovák erdők értékes faanyagának feldolgozásában segít a csehszlovák erdőgazdaságok dolgozóinak. Az esős idő. a felázott talaj a fatermelőket nem gátolja túlságosan, de a faanyagok elszállításában szinte leküzdhetetlen akadályt jelent Pattanásig feszülő inakkal dőlnek hámba a lovak, hogy a csaknem tengelyig sárba süllyedő szekereket legalább túlterheléssel a rakodóra húzzák. A nehezebb helyeken, emelkedőkben a félig megrakott kocsit még négy ló is alig bírja. Az erdei földutak mélyen feláztak, s ha. a felszínük néhány melegebb napon meg is szárad, a vontatók, a megrakott pótkocsik alatt megnyílik a sár. A gépjárművezetők fülig sárosán, csikorgó fogakkal szidják az utat, az esőt. De szállítanak akkor is, ha két gép vontat egy pókocsit a köves útig. Ha augusztusban, szeptemberben szárazabb idő lesz vasárnap sem állnak le a gépek, mert az egyhónapos szállítási lemaradást be kall hozni. Sár, tapadó, agyagos sár az utakon, eső, zuhogó eső mindenütt, s csaknem mindennap. A gyom úgy nő, mintha húznák, elborítja a kapásokat is a szántóföldeken, pedig ott művelt a talaj. Az erdő talaja csak ott művelt, ahová csemetét ültettek, azon a kis darabkán. Lányok, a*z- szonyok százai küzdenek az erdei gyomokkal: szinte naponként megázva, kapával- sarlóval mentik az elültetett csemetéket, a jővő erdejét, mert fa és erdő az unokáknak is kell. A csemetéiknek fává a fiatalosnak erdővé kell nőnie. De hiába a gondos ápolás, hasztalan a megfeszített munka ott, ahol a háztáji szarvasmarhákat rendszeresen az erdőben legeltetik! A legelő jószág nem válogat. A fűvel együtt leharapja a gyenge csemetéé is, szárát letapossa. Néhány gondatlanul legeltetett jószág pár nap alatt jónéhány hold erdőt tizedel meg! Az erdőtörvény tiltja a legeltetést, mert a nógrádi kopár hegyoldalak több ezer holdnyi területe is szomorúan szemlélteti, mi lesz a lelegeltetett erdőkből: hasznavehetetlen, sivár terület. Ezen csak hosz- szú évtizedek megfeszített munkájával lehet újra erdőt telepíteni. Nemcsak az esős időjárás okozta erős gyomosodás, nemcsak a gontalanul legeltetett állatok fenyegetik az éppen erdővé cseperedő csemetéket, hanem az emberi felelőtlenség is. Évről-évre hatalmas károkat okoz a tűz, aminek keletkezését hol gyermekjáték, hol egy felelőtlenül eldobott égő cisaret- tavég, az erdő szélén a vasárnapi kirándulók által el- oltatlanul otthagyott szalonnasütő tűz okozza. Az erdőtűz keletkeznének közvetlen oka sokféle lehet, az eredmény azonban mindig ugyanaz: értéke* fiatal erdő értelmetlen, haszontalan pusztulása. Aki csak vasárnap jut ki a zöldbe, az erdő envhet adó árnyékába, semmit sem lát abból a munkából, amelyet erdei munkások, erdészek végeznek dolgos hétköznapjaikon. Ezek az emberek nem is várnak ezért különös elismerést. csupán azt. hogy az erdőt mindenki hasonlóan szeresse. Fodor Imre Sawi&shén, Suliién inneni SaLqÁtu^únjUu túl Túrázó úttörők nyomában
