Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

1963. július tg; wsámsfc VOGliA# 5 A munkahely lélektana Alkalmassági vizsgálatok — A világítás és a selejt Játék a modell-darukkal — Színdinamika M ostanában mind széle­sebb körben kutatják az üzemekben a ter­melékenység emelésének for­rásait, tartalékait, s a cél jelle­géből következik, hogy a meg­közelítés mindenekelőtt műsza­ki-gazdasági síkon mozog- A két tudományághoz azonban vi­lágszerte — s a kezdeti jelek­ből ítélve nálunk is egyre jobban — felzárkózik a pszichológia. Az ipari, üzemi pszicholó­gia létjogosultsága, sok ki­használatlan lehetősége a köz­napi találó szóhasználatból is kitűnik: a munkahely máso­dik otthonunk. S ahogyan a mérnökök vizsgálják a gépek működését, állapotát — ép­pen úgy kell tanulmányoz- niok a pszichológusoknak a munkát végző embert. Te­gyük hozzá, ez uz egybeve­tés nem is fedi teljesen a lényeget, hiszen nem muta* tá' a pszichológia elsőren­dűen humánus feladatkörére. Mért — ellentétben a gépek­kel — itt nemcsak • terme­lési görbe süllyedése tükrözi az esetleges zavarokat, ha­nem talán sorsok félresiklása (például a rosszul megválasz­tott munkahely, életpálya ese­tében), vagy hétköznapi ki­fejezésmóddal: a rossz lelki- állapot­A pszichológiai tényezők szerepét a termelési folya­matban többnyire nem is le­het adatszerűén felmérni és kifejezni. Megközelítően azért erre is van mód, mert pél­dául az Országos Munka­egészségügyi Intézetnek a tex­tilipari munkaerővándorláet tanulmányozó vizsgálatából kitűnik, hogy egyik nagy tex­tilgyárunk többször munka­helyet cserélő nődolgozói kö­zött magas arányban szere­peltek azok, aik nem is erre a pályára készültek, 35 szá­zalékuknak eredetileg semmi­lyen elképzelésük nem volt a választott szakmáról. Mindez befolyásolja pszichikai kötő- elésüket munkahelyükhöz. Az építőipari vándorlást vizsgá­ló szakemberek megállapítot­ták, hogy az okek között. 8,5 százalékban szerepelt ez a jobbára pszichológiai té­nyező: „nézeteltérése támadt vezetőivel és munkatársaival”- Mindez csak hozzávetőleges jelzése a munkahelyi pszicho­lógiai széles vizsgálati lehető­ségeinek. Megemlíthetnénk még példaként a tok előnyt ígérő színdinamikai. Kimu­tatták ugyanis, hogy a hi­deg színek (kék, kékeszöld, zöld) megnyugtató hatásúak, míg a meleg (narancs, vörös stb.) színek izgató jellegűek­Ezeket a lelki reakciókat a mun­ka monoton vagy változatos ösz- szetételének megfelelően le­het „adagolni”. Kutatási ered­mények bizonyítják azt is, hogy a pszichológiailag meg­alapozott, jó világítás növeli a teljesítőképességet; egy kí­sérlet szerint a 30-tól 1000 luxig terjedő világítás fordí­tott arányban befolyásolta a selejtszázalékot, amely 90-től 5 százalékig terjedő skálában alakult. Egész sor pálda akad már a mi iparunkban is a munka­helyi pszichológia eredményes alkalmazására. A textilipar néhány üzemében megfigyel­ték a műszak közbeni fára- dás jellegzetes időpontjait. Ide néhány perces pihenőidőket iktattak. A termelékenység emelkedése bőségesen kárpó­tolta az üzemet az így kieső időért. Ä MTESZ egyébként a közelmúltban pszichológu­sok. szociológusok, vállalati szakemberek külön tanácsko­zását hívta össze a munka­közi pihenőidő megvitatására. Több üzemben megszervez­ték a úgynevezett pályaalkal­massági vizsgálatokat, például a Lenin Kohászati Művekben, a Ganz-Mávagban, a Hazai Pamutszövőben, a Magyar Pa­mutiparban. A Hazai Pamut­szövőgyár egyik kísérlete sze­rint a felvételre jelentkező­ket, természetesen az orvosi vizsgálaton túl, olyan próbák­nak vetették alá, amelyek mó­dot adtak kézügyességük, ta­pintó- és megfigyelő készsé­gük, színérzékük stb. tanul­mányozására. A vizsgán pon­tozták a próbaíeladatok meg­oldását. A pályaalkalmassági vizsgálatok másutt is bizonyí­tották, hogy nemesak az üzem érdekeit védik — hiszen meg­takarítják a textiliparban mintegy 2000 forintra tehető betanítási költségek felesleges ismétlődését —, de egyszer­smind a dolgozókat is meg­óvják a tévesen választott munkahely súlyos következ­ményeitől. Akik pedig alkal­masnak bizonyulnak, termé­szetesen jobban keresnek a számukra megfelelő munka­körben. A* üzemi pszichológia te­vékenységi köre lényegében átfogja a teljes termelési fo­lyamatot. A Lenin Kohászati Művek munkalélektani labo­ratóriuma például egy régeb­bi vizsgálatában kutatni kezd­te az ismétlődő és jobbára a daruvezetők hibájából adódó balesetek okait. Érdekes ké­pet mutatott a vizsgálati la­boratórium: a jelöltek kis mo- dell-darukon „játszottak”, de a valóságoshoz arányított (ér­ben, s műszerek jelezték a pontosságot, a kéz biztonsá­gát stb. A vizsgálatok nyo­mán gyakorlatilag megszűntek az üzemben a darukezelők hi­bájából adódó balesetek. Az Egyesült Izzó gyöngyösi fél­vezető-gyáriban 12 csatornás mozgáselemző készülékkel ta­nulmányozták a munkafolya­matokat, s úgynevezett pul- zusfrekvencia-mérővel a dol­gozók szívműködését, közvet­ve: a fáradtságérzetét A Bé­késcsabai Ruhagyárban ked­vező lépéseket tettek a cél­szerű színdinamika alkalma­zására. Á sok helyütt sikerrel alkalmazott üzemi­pszichológiai vizsgála­tok ellenére kétségtelen, hogy ez a tudományág még nem foglalta el nálunk méltán megillető helyét A kezdemé­nyezések ma még jobbára he­lyi jellegűek. Nagy a szak- emberhiány. A oszicholcgus- képzés problémái, egész sor egyéb jelzéssel együtt, arra mutatnak: a lehetőségekhez mérten ma még kevéssé hasz­nosítjuk a modern termelés- szervezés e kiaknázatlan for­rásait, s tegyük hozzá: a mun­kát végző modem ember mun­kahelyi „klímáját" javító tu­dományágat! T A. Hom§k... és társai Az építőipari munkán ormá­kat csak akkor lehet teljesí­teni, ha a munkás kihasznál­ja — vagy kihasználhatja — minden percét. Ezt nem én mondom, hanem a teljesít­mény-felmérő. ő ezt jobban tudja, a gyakorlatban is pró* bálta. Ha munka közben sok a veszteségidő — akár a munkástól függően, akár tőle függetlenül — teljesítménye, illetve az átlala létrehozott termelési érték csökken. A veszteségidők okainak vizsgálata, elemzése minden vállalat alapvető érdeke. Ez az első lépcsőfok ahhoz, hogy annak okait kiküszöbölhes­sék. Ez a felmérő, elemző tevékenység az idén meg­élénkült az építőipari vállalat munkaügyi osztályán. És né­ha elképesztő jelenségekbe ütköznek. A munkaügyi osztály egyik dolgozója például elmondotta, hogy a napokban Kistere- nyén megtartott ellenőrzése alkalmával, az ottani épít­kezés áesbrigádja a műszaknak mindössze a felét töltötte munkával. Egyébként söröztek, beszól aettek, fala­III. torták. Mindezt az építke­zés művezetőjének 6zeme láttára. Az ácsok ezen a na­pon fejenként húsz forint­nál alig valamivel többet kerestek. Július kilencedikén a Pécs- kő utcában is ellenőrizték néhány brigád tevékenységét, jegyeztek minden percet, amelyet a munkások nem közvetlen termeléssel töltöt­tek. Az eredmény elemzése még folyamatban van. En­nek során megállapítják, a veszteség-időből mennyi az, amennyi a munkástól függő, mennyi a tőle független. Azt is megállapítják, hogy — ebből is, abból is — mi az indokolt, mi az indoko­latlan. Az „egyenleg” azt is kimutatja, hogy a veszteség­időből mennyit okozott a munkafegyelem megsértése, mennyit a rossz munkaszer­vezés. Az időveszteség-felvételi lap olykor tükör, amelyben érdemes megnéznie magát a tizenhetes és a tizenhatos je­lű épület valamennyi dolgo­zójának — munkásoknak, ve­zetőknek — egyaránt. Itt dolgozott. A többit — a mű­szakidő csaknem egyharma- dát — különböző okok miatt tétlenséggel töltötte. Ebben van daruravárás, egyszerű ácsorgás, az ebédidő megnyúj­tása. A munkát tulajdonkép­pen már egy órával a műszak vége előtt abbahagyta. Vagy itt van például a már emle­getett műköves brigád, amely­nek öt tagja van. A július 9-én „fényképezett” munka­napon egy-két-három, vagy öt ember a kilenc és fél óra leforgása alatt ötven esetben szakította félbe a munkát. Az időveszteség-felvételi la­pon ilyen bejegyzéseket ol­vasni: „irodába ment”, „üz­letbe ment”, „áll, mert a daru meghibásodott”, közvet­lenül utána: „pihen”. A bri­gád öt tagja közül négyen ötvennégy percet töltötte k reggelizéssel. A veszteségidő összege ezen a napon hatszáznegyven két perc, amely jóval több, mint egy ember teljes munkanap­ja. A kombájnos A kisbáqyoni I termelőszövetkezet határában három kombájn dolgozik. Az óriás gépek zúgása az úttestre is elhallatszik, közvetlen kö­zelükben meg valósággal fülsiketítő a Ura»- AvwMndc hiába kiabál fel az ember, nem hallja. Més^ros József, a kombáinos amikor észrevesz, leállítja a motort, leszáll az ülésről! olajos, fekete kezét nyújtja. Magas, markáns fér­fi napbarnított arccal. . — Vasárnap óta kombájnozunk, aratunk. Bizony mar kicsit elfáradtunk. Szinte látéstól-vakulásig dolgozunk, de megéri mindenképpen. Itt ugyan nehezebben haladunk, mert a terület erősen lejt. ^ Mészáros József az idén vizsgázott rn.ezogazda.sagi g P szerelő tanfolyamon. Négy éve tsz-tag. Sok mindenhez értő ember — Évekig gépkocsivezető voltam Salgótarjánban. Azután traktoros, öntözéses gépész. Megnősültem, Palotásra kerül­tünk A termelőszövetkezet vezetői szóltak, hogy lenne-e kedvem dolgozni náluk. Otthagytam városi munkahelyemet, mert láttam, hogy itt jobban megtalálom számításomat. — Megbecsülnek — mondja mosolyogva, elégedetten. _ No de az aratás nem tart örökké. Hol dolgozik majd, h a befejeződnek az aratási munkák? — Valószínű, hogy bemegyek a szerelőműhelybe. Ugyanis a szereléshez is értek... Aki szeret dolgozni, az mindenütt megtalálja számítását. . Huszonhétéves, családos ember, másféléves kisfia van. — Anyagi gondjaink nincsenek. Bútort szeretnénk venni, most arra gyűjtünk a feleségemmel. Nemrégen vettem egy Pannónia motorkerékpárt, azzal járunk kirándulni, Már ami­kor van egy kis szobád időm... A másik 1 két kombájn már messzire jár. Mészáros József is búcsúzik indul. Az óriási szerkezet hangos dübörgéssel megindul Nyomában egyre fogy a lábon álló gabona, gyarapodik a frissen vágott tarló. Guttmann Katalin Rövid, de gazdag élei Huszonkét évet, keskenyvál- lú, alacsony fiatal ember volt Lékei János, amikor 1918 őszin revolvert rántott gróf Tisza István miniszterelnök­re is gyűlölettől izzó tekin­tettel cilba vette azt az em­bert, akit akkoriban a hábo­rúért felelős magyar földbir­tokos-gyáros uralkodó osztály legfőbb megszemélyesítőjének tartottak. A lövés nem sikerült Tisza a „vad geszti bolond, a gyújtogató, csóvás ember", — ahogy Ady nevezte — még egyszer, utoljára, megmene­kült. A marxista antimilitarista mozgalom, amelynek bikái már ismert, tevékeny részve­vője volt, elvi okokból nem helyeselte ezt a merénylet kí­sérletet, de mindenki megér­tette, akit akkor az ország és a nép sorsa izgatott, hogy ez az egyéni megtorló akció fel­lépésre, küzdelemre szólító, messzehangzó jeladás volt; emberek cselekedjetek a bé­kéért! S bár bikái tettét a forradalom erői nem tartot­ták célravezetőnek, szenvedé­lyes indulatát megértették, hi­szen — mint utólag tragiku­san beigazolódott — e csele­kedet, akár jelképe is lehe­tett egész meteorszerű, fény­lő és gyorsan kilobbanó éle­tének. Forradalmi tömegek vállán hagyta el néhány hét múlva békái János a börtönét. A munkásifjuság nagy népsze­rűségének örvendő vezetője lett. „ö lett az ifjak hőse és bálványa, — írja róla bengyel József „Visegrádi utca” __ című könyvében — csak az ő sza­vaira hallgattak. Mikor a há­ború alatt senki sem törődött velük, békái eljárt közébük és híveket szerzett a forra­dalmi ügynek.“ békái egyike a KMP mega­lapítóinak, a proletárdikta­túra hónapjaiba a KIMSZ tit­kára és az Ifjú Proletár szer­kesztője. Agitátor, szónok, de mindenekelőtt iró, úlságiró. Ezt a hivatást vallja élete ér­telmének, s rövid pályafutása alatt mindvégig hű marad hozzá a legnehezebb körülmé­nyek között is. Gyenge tüdejú, beteg fiú volt, de sose kímélte magát: a proletárforradalom négy és fél hónapjában szüntelenül azon fáradt, hogy a fiatal munkások, a városi és falusi proletár ifjúság sorsa jobbra változzék: tanulási lehetőséget, tanműhelyeket, otthonokat szerzett részükre, törvény- és rendelet-tervezeteket dolgo- -ntt, ki. hogy szabályozzák a '■orábban szinte teljesen jog­-'an kisemmizett tanoncok helyzetét. Az Ifjú Prolefdr-ba Írott cikkei gyújtottak, lelke­sítettek. Tőle származott a fi­atalokról szóló bátorító üze­net: Mi már nem leszünk ki­zsákmányolt proletárok! Amikor a forradalom zász­laja lehanyatlott, Lékei tovább dolgozott. Néhány korábbi tré­sét kijuttatta Szovjet Orosz­országba, s boldog volt, hogy bunacsarszki) népbiztos, a nagy tekintélyű tudós, elis­merően nyilatkozott róluk, to­vábbi alkotásra bátorította. Szeretett volna Moszkvába élni, de a párt más utasítást adott neki: résztvesz a Kom­munista Ifjúsági Internacio- nálé munkájában, tagja lesz Végrehajtó Bizottságának. Ez­után kiküldik az Amerikai Egyesült Államokba, hogy ott dolgozzék a több százezernyi magyar körében, s egyidejűleg alkalma legyen gyógyíttatni súlyos betegségét. „Átrepültem az óceánon ,. .aztán lehulltam és leros­kadtam a Mount Sión előcsarnokában. Jött a komolyképű orvos, s vette a nagy könyvet s belepögyög­tette: John bassen TBC.“ John bassen néven él és munkálkodik Amerikában, mint az Űj Előre című magyar nyelvű kommunista lap fő­szerkesztője. Háromszoros átok sújtja: hazátlanság, anyagi gondok, betegség. Mégis de­rűlátó. A TBC című megren­dítő vers, néhány sorban tö­möríti mindezt, amit életéről elmondhat: a börtönt, az éh­séget és robotot, a nagy for­radalmi mámor ragyogását, s az új gyötrelmeket. Mégiscsak szép volt — Ír­ja — Az egész emberiség ben­ne volt parányi életemben. Értékes irodalmi hagyaté­kának egyik legszebb darab­ja a „Pittsburgh — a fekete város” című tárca, amelyben az idegen bevándoroltakénál nem jobb sorsú amerikai munkások testvéri szolidari­tásáról irt. De ez és semmi­lyen szolidaritás sem volt már képes megmenteni őt, jólle­het sokat megpróbáltak, hogy kiragadják a halál karmaiból Ma negyven esztendeje, 1925 július 19-én huszonkilenc éves korában az egyik New York-i kórházban elhunyt. Hamvait tíz évvel ezelőtt ha­zahozták és a magyar forra­dalmi munkásmozgalom többi hősének földi maradványai mellé helyezték. Haldia évfordulóján sok mai gondunk és dolgunk közepette is, gondoljunk egy percig illő tisztességgel békái Jánosnak a jövőért ellobbant áldozatos, küzdelmes, gazdag életére. Vadász Ferenc van például a betonkeverő A habarcstelep öt munkásá­gépkezelője. Munkaideje öt- nak aznapi tükrét érdemes száznegyven perc. Ebből há- teljes részletességgel meg­romszázkilencvenhármat le- ismerni: Kezdés 7 óra 00 perctől 7 óra 19 percig 5 fő áll 7 óra 22 perctől 7 óra 25 percig 4 fő áll 7 óra 55 perctől 8 óra 15 percig 1 fő üzeletbe ment 8 óra 13 perctől 8 óra 21 percig 1 fő reggelizik 8 óra 13 perctől 8 óra 21 percig 1 fő reggelizik 8 óra 21 perctől 3 óra 52 percig 3 fő áll 8 óra 52 perctől s óra 55 percig 1 fő áll 9 óra 00 perétől • óra 11 percig 4 fő áll 9 óra 11 perctől 9 óra 33 percig 3 fő áll 9 óra 18 perctől n óra 39 percig 1 fő áll 9 óra 21 perctől 9 óra 33 percig 1 fő áll 10 óra 00 pertől 10 óra 18 percig 5 fő áll 10 óra 18 perctől 10 óra 30 percig 2 fő áll 10 óra 30 perctől 10 óra 55 percig 5 fő áll 11 óra 25 perctől 12 óra 00 percig 5 fő ebédidő 12 óra 00 perctől 12 óra 20 percig ebédről visszajött 12 óra 44 percig 5 fő áll 12 óra 44 perctől 12 óra 55 percig 5 fő áll . 13 óra 14 perctől 13 óra 30 percig 5 fő áll 14 óra 20 perctől 14 óra 30 percig 5 fő áll 14 óra 55 perctől 15 óra 00 percig 2 fő áll 15 óra 30 perctől 16 óra 30 percig 4 fő áll 10 óra 00 perctől 16 óra 30 percig 1 fő Azután hazamentek. szervezni a munkát. Ügy. A termelésből kiesett idő hogy egyetlen embernek se összegen 1070 perc, tíz perc legyen ideje tétlenkedni, híján két dolgozó teljes mun­kaideje. Azt hiszem, az effajta luxust egyetlen vállalat sem engedheti meg magának. Ami pedig azt illeti, hogy a vesz­teségidők mivel indokolha­tók, mivel nem, az adott esetben mindössze a kezdés­re, felkészülésre beírt idő­mennyiség egy része, vala­mint a munka befejezése előtt a géptisztításra, szerszámok el rakására fordítható néhány perc az elfogadható. A többi veszteségidő. A példa tehát, és a többi példák is világosan bizonyít­ják, hogy nemcsak a munka- fegyelemmel, de a munka- szervezéssel is bajok vannak még. Hogy a bérezés új, szi­gorúbb rendszere a műveze­tőktől, műszaki vezetőktől is semmivel nem magyar ázha tó. Illetve ... magyarázható az­zal, hogy ezen a napon egy kőműves brigád vakolt a 17- es jelű építkezésen. Ennek a brigádnak habarccsal való Kiszolgálására valószínűleg elegendő lett volna kevesebb ember is. De úgy látszik, ez sem a habarcskeverő brigád­nak, sem a művezetőknek nem tűnt fel. Ha az ember saámítaeon kívül hagyja, hogy építésvezető, építés vezető-he- helyettea, technikus is van a világon... Persze, a kérdés feltehető úgy ia: mit keresett ez az öt ember június 9-én? Jófor­mán hidegvízrevalót sem. Ko­rábban nem lett volna külö­nösebb hiba, mert a műveze­tő esetleg beírhatta volna ne­kik Plusz néhány köbméter homok karolását, vagy vala­mi egyebet. Tekintve, hogy ő is ludas a dologban. Igen ám, de most sem ilyen, sem másféle „homok” beírására nincs mód. Marad az egyet­len lehetőség: jobban, gon­dosabban, alaposabban meg­töbh munkát, jobb szervezést, nagyobb lelkiismeretességet követel. A felelősségüket pe­dig mérhetetlenül megnö­velte. A Pécskő utcai építésveze­tőség munkásainak zöme — legyen az kőműves, betonozó, vagy kubikus —, a kezdeti elégedetlenkedés után tudo­másul vette, hogy saját és a társadalom érdekében csak olyan bért követelhet, ame­lyért valóban meg is dolgo­zott. Az idézett példák elle­nére tapasztalható is a mun­kafegyelem szilárdulása. Ezt o folyamatot érzékelteti a teljesítmények, illetve kere­setek már jelzett júniusi emelkedése is. A folyamat azonban nem ér véget. É# amint látható, vannak Jelen­ségek, amelyek figyelmeztet­nek: jó lesz vigyázni! A „ho­mok” megszüntetésére, a bér- gazdálkodás megszigorítására hozott rendelkezések csak akkor érnek célt, a tények csak akkor válnak valóra — a termelékenység emelkedé­se —, ha a végrehajtásban mindenki egyenlően részt vesz. A munkások éppúgy, mint a műszaki veeztők. Ki- ki beosztása szerint. Csizmadia Géza

Next

/
Thumbnails
Contents