Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

1965. július 16. vasárnap NÖGRAD 3 A világóceán kérdőjelei A világóceán óriási élelmiszergyár és raktár, emellett af­féle időjáráscsináló is: felfogja, összegyűjti é® átalakítja a Nap hőenergiáját, ráadásul pedig a nehézhidrogén gyakor­latilag kimeríthetetlen forrása is, ami a jövő termonukleá­ris energetikája szempontjából fontos. Erről és a világóce­án más izgalmas kérdéseiről volt szó azon a szovjet oceono- lógiai szemináriumon, amelyet Odesszában rendezett nem­régiben a szovjet tudományos ismeretterjesztő társulat Az Echos című francia lap annak idején azt írta, hogy a Szovjetunió egyre veszedelmesebb konkurrenciát jelent a nyugati országok kereskedelmi flottája számára. Valóban, öt évvel ezelőtt a Szovjetunió szállító flottája még csak a 13. helyen állt, ma már azonban a 6. helyet foglalja el a világ ranglistáján. Növekedési üteme gyorsabb, mint a nyu­gati flottáké. További előny, hogy a Szovjet flotta a legfi­atalabb, s így felszerelése is a legkorszerűbb, minden száz hajóból 70 az utóbbi tíz évben épült. A szovjet hajók az utóbbi esztendőkben 76 ország több mint hatszáz kikötőjében fordultak meg és sok millió ton­na különböző árút szállítottak. A hajózás azonban egyáltalán nem az egyetlen lehető­ség a tengerek és óceánok hasznosításéra, márpedig, mint tudjuk, Földünk felületének háromnegyede tenger. A vi­lágóceán az anyagok gyakorlatilag szinte kiapadhatatlan forrása. Legjelentősebb természetes halkincse. Elegendő, ha megemlítjük, hogy a szovjet tengerhasznosítási év negyven milliárd rubeles bevételéből harminc milliárd a halfeldolgo­zó iparra jut Több ezer szovjet halász és bálnavadász hajó járja az Atlanti-, a Csendes-óceánt és az Északi Jeges-ten­gert. Míg 1938-ban 4,7 millió mázsa hal volt a zsákmány, addig 1964-ben már mintegy ötven millió mázsa. Időközben a halfogás évi növekedési üteme a Szovjetunióban 3,9 szá­zalék volt szemben a 3,2 százalékos világátlaggal. De sok egyéb lehetőség is van a világóceán hasznosítására. Csak néhányat említünk: tengeri kőolajfúrás, az óceán vizé- . ben fellelhető vegyi anyagok kivonása, ércek, ásványi nyers­anyagok „kinyerése.” Régóta ismeretes például, hogy a vi­lágóceán fenekén a temmészef mintegy 300-350 milliárd ton­nányi mangánércet halmozott fel. Egy amerikai mérnök ada­tai szerint az érc egyetlen tonnájának feldolgozása 15-17 dollár hasznot hajtana. Ha a tenger fenekén rejlő hasznos ásványokat kotrással vagy hidraulikus úton kiaknáznák, az három-négy év múlva már megtérülne, ennyi idő alatt a be­vételek fedeznék a beruházási költségeket, összehasonlí­tásképen a szárazföldön a bányaiparban ez a megtérülési idő 5-6 év. A világóceán az emberiség előtt nemcsak nagy távlato­kat nyit, hanem nagy gondokra is felhívja a figyelmet. így például fogas kérdés, milyen irányban fejlődnék tovább a kereskedelmi flotta, Diesel-, vagy turbinás hajókat épít­sünk-e, s milyen határig növelhetjük a tankhajók méreteit anélkül, hogy a tengermélyítési munkálatok költségei tete­mesen növekednének? Ugyancsak sok a tennivaló még a tengerek és óceánok biológiai tartalékainak ésszerű kihasz­nálásában. Sajnos, a Szovjetuniónak az a törekvése, hogy a halászatot nemzetközileg szabályozza, nem mindig talál megértésre. Az odesszai szemináriumon felszólalt Bakajev szovjet flot­taügyi miniszter, valamint több neves akadémikus és álla­mi díjas is. A résztvevők javasolták, rendezzenek a Szov­jetunióban tengeri hetet, adjanak ki szovjet tengeri encik­lopédiát és népszerű folyóiratot, szervezzenek szovjet tudo­mányos társulatot a tengerek tanulmányozására. J. P A nagykorúság1 korszaka Jól emlékszem, hányszor megkérdeztem, szocialista bri­gádjuk van-e már. S a válasz mindannyiszor ugyanaz volt: „Korai az még nálunk!” Az első években persze megérti az ember. De arra Is jól emlékszem, utóbb ez az egy­forma válasz már nyugtalanító lett Mi lesz, türelmet ■ Ienkedtem, meddig lesz még „korai”? Aztán kilencszáz- hatvanháromb'an megalakult két szocialista brigád, de olyan kérészéltűek voltak, hogy létezésük a sajtónyilvá­nosságig úgyszólván el sem jutott. Kilencszázhatvannégy­ben megint nekivágtak az asszonyok, lányok. Hallom, el­nyerték az oklevelet. Van tehát szocialista brigád már Kettő is. Sőt. Keskeny Balázsné és társai példája nyo­mán az Idén egyszerre nyolc szocialista címért küzdő bri­gád alakult, a kilencedik, egy Ifjúsági brigád alakulóban van ... Mint az új üzemekben általá­ban, hosszú időn keresztül itt is az volt a legfőbb tennivaló, hogy a háztartást egyik nap­ról a másikra az üzemmel felváltó asszonyokat, az élet­tel s a munkával egyaránt először ismerkedő lányokat nyezői. szervezői. A meghívot­tak között természetesen ott voltak azok is, akik még nem kapcsolódtak be a mozgalom­ba. Roppant érdekes, ahogyan erre az egyik új szocialista brigádvezető emlékezik: — Mi elmentünk, mert meg­tanítsák, neveljék. Jónéhányat hívtak bennünket... De nem közülük le kellett szoktatni a valami jól éreztük magunkat, pletykálkodásról, tercieréről. Olyan kényszeredetten, vagy Egyáltalán, ezt az amorf so- hogyan.« Csak ültünk, még a kaságot hozzáidomítani az beszélgetés sem nagyon esett ipar megkívánta szigorú fe- jól. ök pedig... mindent csi- gyelemhez. S mindezt elsősor- náltak. Kávét főztek, italt, ban azért, hogy az újonnan szendvicset szolgáltak fel, meg alapított üzeme minél gyár- mindent... Mintha otthon let- sabban bekerüljön a termelés tek volna, éppen úgy... Irígyel- áramába, a népgazdaság minél tűk őket, szerettünk volna mi hamarább hasznát lássa az itt is ilyen otthonosan vise’lked- létrehozott értékeknek. ni... És miként a tanúiénak jól kell tudnia az egyszeregyet, a számtani alapműveleteket ah­hoz, hogy majdan bonyolult Aki már átélte, ismeri ezt az érzést, s a belőle fakadó vágyódást: felolvadni egy em­beri közösségben, az meg fogja egyenletek megoldására is ké- érteni Barna Józsefné válaszát pes legyen... itt ebben az is: üzemben is az „egyszeregyen” kellett kezdeni. Ez az alapelv éppúgy vonatkozik a termelő műveletek, munkafogások, mint az üzemen belüli, sőt üzemen kívüli társadalmi együttélés új, szocialista nor­máinak elsajátítására. A FEJLEMÉNYEK bebizo­nyították, hogy az üzem veze­tői nemcsak gazdasági, mű­szaki posztjaikon állták meg a helyüket, de jó pedagógu­soknak is bizonyultak. Amíg az itt dolgozó emberek békés (és néha békétlen) egymás mellett éléséből szocialista együttélés lett, a fejlődés sok­sok fokozatán mentek keresz­tül. És éppen ezért, mert a szocialista brigádmozgalom igen bonyolult, igen magas­színvonalú követelményeket támaszt résztvevőivel szemben Keskeny Balázsné. Valahogy otthonosan mozog tali.« — Hogy miért alakítottunk szocialista brigádot? Mert így jobb. Együtt. Ha öröm van, — s nem tűri bizonyos foko­zatok átugrását, megkerülését — volt türelmük kivárni, hogy a mozgalom erkölcsi, etikai, politikai feltételei megérjenek, . „ . ___ ,, k ialakuljanak..« S ebből a ta- * & Van Cél nulságból a gyarmatinál jó­val „öregebb” üzemek kol­lektívái is okulhatnak. HA VALAKINEK vannak az ember előtt... És ahogyan erősödik az em­berekben az egymáshoz tarto­zás vágyából az egymáshoz filozófiai hajlandóságai, felis- tartozás tudata, azzal párhu­merheti az imént írtakból a zamosan kifejlődik egy, az Vanya Lászlóné: Ha valaki elmarad a munkában, a társa segít.« marxista dialektika némely üzem_ egészéhez való újfajta igazságának újbóli beigazoló-tf"* ” ” dását. Ugyancsak érdekes — lélektani szempontból is! — a már jelzett folyamatnak egyik-másik ösztönzőjével viszony, kapcsolódás. Ennek — látszólag — legkézenfek­vőbb bizonyítéka a vállalás. Pontjait azért nem sorolom fel, mert hasonlókkal másutt HA ÜJ ÜZEMET létesíte­nek, ha egy új üzem megkez­di a ihunkájáit, azt minden­ki észreveszi. Legalább is na­gyon sokan. Ha egy üzem belső életében új korszak kez­dődik, azt kevesebben veszik észre. Pedig lehet, hogy az a változás majdnem olyan fon­tos, mint az üzem létesítése. Amiként az a fordulat is, amely a balassagyarmati ke- rámikus kondenzátor üzem életében végbement. Nem, nem egyszerűen azért fordu­lat ez, mert most egyszerre nyolc szocialista brigád is alakult Ez csak külső jegye az emberek jellemében, érzé­seiben, egész benső világuk­ban lezajlott folyamatoknak. Maga a folyamat, annak né­hány mozzanata számunkra sokkal érdekesebb — még akkor is, ha nyomon követ­ni őket e helyen csupán futó­lag lehetséges.« A MEGYE EGYIK legifjabb üzeme a Kőbányai Porcelán- gyár III. számú telepe, öt­hatéves múltjának kezdetén sokáig makacskodó „gyermek- betegségekkel”, eleinte veze­tő- és vezetési problémákkal. megismerkedni. Olyan ösztön- *s találkozhatunk. S bár eze­ket a vállalásokat is nagyra értékeljük — a belső változá­sokat amúgyis csupán részben tükrözik... Annál is inkább, mert a norma teljesítése, a se­lejt csökkenése, stb annak a munkásnak is érdeke, aki nem tartozik brigádhoz. A keresete függ tőle. A faragó népművészek so­rában említésre méltó Van- kó András, aki 1945 óta lakik Etesen. Fiatalabb éveit pász­torkodással töltötte. Ott sajá­tította el a faragás művésze­tét. Jelenleg bányamunkás. Vájár­Nagyobb munkái: palóc- pad, melynek háttámlája lombos fák, faragással díszí­tett vadász jelenet, táncjele­net. Csapongó képzeletének megnyilvánulásaként készült el az úgynevezett „székfa”. Kis karosszék, mintegy 30x30 centiméteres ülőalakjában épített tölgyfa, szétszedhető lombjain mókus, madarak, a fa alatt pedig egy juhnyáj pásztorral és kutyával. Mun­kái közül figyelemreméltók: képkeretei, . törülközőtartók, sótartói stb. Munkája techni­káját jellemzi a miniatűr fi­nom mintázat, amit saját maga által gyártott faragó­késeivel készít. Tévhitbe ejti munkáival a nézőt, gondol­ván, hogy finom lombfűrész munka. Ezeket tudom meg róla a község ismert néprajzgyűjtő­jétől. De én még másra is kíváncsi vagyok! * Etes község néprajzi szo­bájában — egyelőre az álta­lános iskola egyik helyiségé­ben rendezték be, a jövő­ben talán a bővített korszerű művelődési othonban kap Szép álmunk (Akait alt teltet..* helyet, mondom, a szobában kiderül: a községben jelleg­zetes volt a fafaragó mű­vészkedés. Részint helybeli születésű, részint betelepült faragó népművészek éltek, il­letve élnek a faluban. A nyolcvan évet megélt Gyurkó Pál, mint pásztorem­ber kezdte faragó művésze­tét. Etes szülötte, éveken át gyönyörködtette munkáival a község lakóit. Híresek ivó­kanalai. öccse, Gyurkó József szin­tén faragó népművész. Leginkább Bozó Ferenc tűnt ki munkáival. Ivókana- lai külső falának díszítő tech­nikája a domború faragás. Motívumai a természetből, a pásztorember környezetéből vett növényi és állati motí­vumok, vadászjelenet, virág­díszítmények. A község leg­ügyesebb fafaragója most az Alföldön él és dolgozik. Etesen él viszont Páles Sándor nyugdíjas bányász, ér­tékes népművész. Fiatal kora óta űzi nemes szenvedélyét. Portrét, tájképeket festett rit­ka jó érzékkel. Gipszszobro­kat is készített, majd áttért a fafaragásra■ Témái a nép életéből valók, de előszeretet­tel alkot állatokat, különböző mozdulatok hű kifejezésével. A házának szobái megannyi műterem. Festmények, gipsz- és faszobrok mindenütt. Tá­vol a községtől dolgozik. * Jön, csoszog Vankó András az esőben. — Esik reggeltől — mor­mog. A szeme kék. Közelről is. A kékszemű ember szemé­nek színét kislánya örökölte. Tizenhat éves középiskolás. Néhány pohárkát, bort he­lyez az asztalra­— Gondűző borocska mel­lett... — idézi a költő szavát, Petőfit Vankó András, s én megkérdezem, szereti-e a verseket? Azt mondja, nem igen ol­vas ő. Ideje sincsen rá. A pár sort talán a kislányától hallotta. t Hatalmas családi ház elő­szobájában ülünk, az asztal­tól a konyhába látni. Kecs­kelábú asztalon televíziós ké­szülék terpeszkedik. — A házat pár éve építet­tük, megspóroltuk. Kistere- nyére járok dolgozni, busz- szal — mondja Vankó. Megkóstoljuk a „gondűző borocskát”. Kint tovább zu­hog az eső. * A kékszemű ember, amikor még nem volt „ember”, csu­pán gyerek, legfeljebb ifjú, pásztor volt, juhokat legelte­tett. Azt mondja: — Pásztorgyerek voltam ti­zenkét éves koromban Völgy - fópusztán, Karancskeszi mel­lett. Kilenc testvérem volt. Ekkor tanultam a „mestersé­get”, a faricskálást Lőrincz Pál öreg pásztortól és fara­gótól. Legelőször ostomyelet kezdtem faragni. A mintáim a pásztorember, állatok, ku­tyák voltak. A faragáshoz a körtefa a legjobb, vagy a ju­har, vagy a kecskevágó. Fa­ragtam fényképtartót, képke­retet, törülközőtartót galamb­bal, a faragókéseimet is ma­gam csináltam. Most egy kacsalábon forgó váron dolgozik- 1948-ban kezdte faragni, lehet, élete fő műve lesz. Egyéves munka van még rajta. Körtefából készül. * — A legjobban a mesét szeretem — mormogja. — A csodák birodalmát. Vájár. Jó vájár. Fafaragó. Ügyes népmű­vész. A kékszemű ember figyel ki az esőbe. Tóth Elem» annak eiőtte. De, hogy ma biz­tosabb ebben a keresetben, az már nem független a mozga­lomban való részvételtől, a benne és a társaiban végbe­ment változásoktól. Hiszen az „újak” nemcsak azt figyelték meg a „régieknél”, hogy a rendezvényeken otthonosan ző erőkről van szó, amelyek az üzem dolgozóinak világné­zetileg, társadalmilag, lélekta­nilag sokrétű tömegét ipari munkások kollektív csoportjá­vá teszi. Jellemző, hogy a te­lepvezető, a párttitkár, a bri­gádvezetők — régiek és újak — a brigádtagok a leggyak­rabban a KISZ-esküvők tár- rrí, , megalakult Valist®““ nem Jelszavakat, dok tagJal közül általában szépen hangzó g sz6ÍamokaT keres tóbbeb Hanem a KISZ-esküvőket és a társadalmi névadókat. Hatá­suk politikai szempontból is megszívlelendő. , mint MINDENÜTT, ter- 0 mészetesen ebben az üzem- 0 is voltak és vannak olyan ♦ emberek, akik a társadalmi ♦ Vényeiben S*?Ve* mozognak; hanem azt Ts7 hogy ! másoknál äSÄTS1 a munkában támogatják egy- «náljóbb szervezők* a tarsaik- mást. Mindenkivel megtörtén­♦ vább Mármost h to~ hetik, hogy egyszer nem megv neki a munka- De a szocialista ♦ „ o vezetésükkel alakultak brigádban nem hagviák ms­*ők voltak2—!aÍlStr brigádok- ,s Sára, nem hagyják kínlódni, ível együtt a Tf Ve2£wl hanem mihelyt valamelyik |Ä*irÄ piät “ä együtt — jobb!” Aki dolgozott már teljesít­ménybérben, azt is tudja, hogy van „jó” munka, meg olyan is, amelyen csak „leég­ni” lehet Ha a munkás csak a saját érdekeit tartja szem­búit, ez utóbbit, ha csak le­het, áthárítja másra, ha nem lehet, hát addig halogatja az elvégzését, amíg a jól fizető munkadarabból tart. Elemez­getni sem kell, hogy erre, vagy egy másik munkás, vae” az egész üzem fizet rá. Az egymáshoz és az üzemhez való tartozás kifejlődésének jele, hogy a brigádok új és önkén­tesen vállalt íratlan szabálya* a „rossz” munkát sem áthárí­tani sem félrerakosgatni nem szabad. ‘ íme, néhány mozzanata annak a mérhetetlenül gazdag ♦ folyamatnak, amelynek az idén fontos állomásához értek a ♦ balassagyarmati keramikus k ondenzátor-üzem dolgozói: a J nagykorúság korszakához. Üz emünknek van már története, ‘vannak hagyományai. Nemcsak írott, de Íratlan szabályai ♦ is. Munkásai számára az üzém immár nemcsak „kereseti ♦ lehetőség”, hanem gyár. Amely átformálta jellemüket. S Í amelyet ők is — most már véglegesen — birtokba vettek. ♦ Cs. G. Barna Józsefné: Mert így jobb Együtt...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents