Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)
1965-06-17 / 141. szám
ire«#: üf-m« rr WÖGRÄD 3 Új üzem Jobbágyiban A Nógrád megyei TeartU- ipari Vállalat egy újabb üzemmel gyarapodott Kísérleti jelleggel megkezdték a termelést Jobbágyiban kapcsolják az új üzemet az exporttermelésbe is. A jobbágyi új üzemben jelenleg 120 assozny- és lány dolgozik, s a májusi termeiéTanultak a tévedésekből Az ésszerű gazdálkodás útjain a Borsosberényi Állami Gazdaság Gyermek- és bébi munkákat sük már meghaladta a 4501 készítenek elsősorban a hazai ezer forint értéket. Ügy ter- kereskedelem számára. De vezik, hogy az üzemet HOO szó lehet arról is, hogy be- főre fejlesztik fel. Cttvárt Györgyné nagy szorgalommal és hozzáértéssel készíti a gyermekruhákat Nincs még egy esztendeje, hogy Góg Mátyás igazgató lett a Borsosberényi Állami Gazdaságban. Azt azonban az eltelt viszonylag rövid idő alatt is megállapították róla, hogy nagy kedvvel, határtalan energiával dolgozik. Aznap is, hogy Berényben jártunk, együtt ültek nála Somoskői István a gazdaság főagronó- musa, Morvái János, Truczán József brigád vezetők, meg Somoskőiné a házi törzskönyv vezetője. A szarvas- marhaállomány törzskönyvezésével, a tejhozam növelésével összefüggő legfontosabb teendőket beszélték meg így, közösen. Elveszett milliók — Sok a pótolnivalónk, — magyarázta Góg Mátyás, aki fiatal ember és Pest megyéből érkezett Borsosberénybe. — A rendkívül alacsony hozamokkal szinte természetes, hogy együtt járt a veszteség... Valóban a Borsosberényi Állami Gazdaság évek óta nem jut előbbre. Tavaly a tervhez viszonyítva több mint ötmilió forinttal romlott a gazdálkodási eredmény. Óriási pénz ez, s a gazdaságról festett képet csak sötétíti, hogy a korábbi évek sem voltak jobbak Borsos berényben. — De mi hozott volna eredményt? — tette fel a kérdést szinte önmagának Góg Mátyás, azután azonnal válaszolt is rá. — Van nálam egy nagyon tanulságos kimutatás. Nem a hozamok alakulása szerepel rajta, de érdemes megtekinteni— Az elmúlt 14 év alatt négy igazgató, három főagro- nómus, hat főkönyvelő és öt főmérnök állt a gazdaság élén. Ahány ember, annyi elképzelés. De alig látott az elgondolások megvalósításához az egyik, máris más állt a helyére... Pedig a mezőgazdaságban egyébként sem születnek máról-holnapra eredmények. Olyan területen meg különösen nem, mint amelyen a Borsosberényi Állami Gazdaság termel. A mintegy háromezer hold szántó nagyrésze, mint általában a rétsági járás termelőszövetkezeteiben, erősen erodált, gyengén termő föld. Mégis a területi igazgatóság igen magas követelményeket támasztott a gazdasággal szemben. A növény- termesztésben, az állattenyész-' lésben, egyaránt magasra állították a mércét. Tavaly például 15 mázsában szabták meg a gazdaságban a kenyér- gabona holdanként! hozamát. A végleges eredmény 11 mázsa lett. A rétsági járás termelőszövetkezeteiben ugyanakkor nem egészen nyolc mázsa volt a holdanként! kenyérgabona-termelés. Szoros tervezés — költséges termelés Vagy itt van a kukorica, ami a legfontosabb hizlaló takarmány a gazdaságban. Tizennégy mázsát takarítottak be tavaly a tervezett 17 és fél mázsa helyett. De az elmúlt tíz év átlagában sem volt jobb a kukorica átlagtermése 13 és fél mázsánál. Hogyan ösztönözze a terv a szakvezetőket a hozamok növelésére, ha láthatóan megvalósíthatatlan. — Az Idén lényeges változás van e tekintetben — summázta véleményét a fiatal igazgató. — Talán sikerül megszüntetnünk a termelés szerkezetében keletkezett aránytalanságokat, megteremteni a növénytermesztés és az állattenyésztés összhangját Erre valóban nagy szükség van, hiszen a gazdaságban most is nyolcszáz szarvasmarhát, kétezerháromszáz sertést, majd 1800 juhot és félszáz lovat számlálnak. Az állományt azonban az év végéig egyenletesen csökkentik. A tehénlétszám hatvannal, az anyakocák száma hetvennel lesz kevesebb, mint tavaly volt. Ezzel az intézkedéssel párhuzamosan a területi igazgatóság módosította a növénytermesztés tervét is. A talaj, az éghajlati adottságokra, és a kézi munkára igényes növények területét szűkebbre fogták, s megnövelték a takarmányt termő táblákat. Árpát, őszit és takukoricát majd négyszáz holdon termelnek az idén. Általában elfogadhatók a tervezett terméshozamok is. Ha csak az időjárás keresztül nem húzza a borsosberényiek számítását, az idén már saját maguk megtermelik az állatállomány ellátásához szükséges takarmányt. — Vásárolt takarmánnyal hizlalni, tejhozamot emelni nagyon költséges. — Kijelentését mindjárt példák sorával bizonyítja Góg Mátyás, aki a termelés szervezése mellett nagy-nagy figyelemmel kiséri a költségek alakulását. — Tavaly még Cegléden is vásároltunk takarmányt. Mire ide szállítottuk, 180 forintos mázsánkénti ár éppen 240 forintra emelkedett. A sertés- hizlalás még így is jövedelmező nálunk. Egy kiló sertéshús előállítása mindössze tíz forintba kerül. Az idei tervek 1400 hízottsertés értékesítését írják elő. A hónap végén ennek nagy részét, mintegy húsz vagonnal, már elszállítjuk. A sertések gyorsan gyarapodnak. így aztán korábban eleget teszünk hízlaíá- si tervünknek is... Biztató előjelek Az év felénél tartunk, s az előjelek igen biztatóak Bor- sosberényben. Ha csak valami súlyos elemi csapás nem jön közbe, az idén talán talp- raáll a gazdaság. Gond azért még akad, nem is kevés. A gazdaság az idén mintegy 945 ezer liter tej termelését tervezi. A hozamok azonban nem túlságosan magasak, s viszonylag sokba kerül egy liter tej előállítása is. Csak tetézi a gondokat, hogy a meglévő állatszállások korszerűtlenek, nem felelnek meg a követelményeknek, s különösen a tikkasztó nyári hónapokban zavar keletkezik az állattenyésztő telep vízellátáséban is. Gőg Mátyás tudja, ezekre a gondokra nem hoz megoldást néhány nap. Az emberek szorgalma, lelkiismeretes munkája azonban sok mindent pótol. A gazdaságban 225 állandó munkás van, de ilyenkor dologidőben több mint háromszáz embert foglalkoztatnak. Jó hatása van annak az elvnek, amit a gazdaság vezetői képviselnek, s alkalmaznak következetesen a gyakorlatban is: mindenki munkája, képessége szerint kapja meg fizetségét. Nincsenek úgynevezett jól fizetett emberek, mint korábban voltak. Mindenkitől megkövetelik a munkát, s aki dolgozik, annak becsülete van Borsosberény- ben. A hatalmas munkacsarnok. Az asszony ok szalagrendszer ben végzik a munkát vaszit, kilencszáz holdon, népgazdaság műnkaeröszükségletének biztosítása szükségessé feszi, Hogy a. nyári és Aszi idény jellegű , munkák végzésében a tanulóifjúság az eddigieknél szervezettebben és hatékonyabban vegyen részt. Fzt elsősorban a mezőgazdaság, építő- n élelmiszeripar területén kell megvalósítani." (Művelődésügyi Közlöny, május l.) — Igen, a Közlöny májusi számában jelent meg a munkaügyi miniszter és a művelődésügyi miniszter 111/196 5. (S) MŰM. számú együttes utasítása a tanulóifjúság szervezett szünidei foglalkoztatásáról — keztdi tájékoztatását Köröskényi Zoltán, a salgótarjáni Iskola úti általános iskola igazgatója. — Azt. hiszem, örülhetünk a rendeletnek, ez ugyanis rendkívül sok gondot megold. Az előző években szinte mindennapos panaszként hangzott el itt is, ott is, szülök, diákok körében egyaránt, hogy hosszú a vakáció, jól jönne szeptemberre Ki miért dolgozik a nyáron ? — Diákok nyomában — egy kis kereset könyvre, füzeire, új ruhára, de.. . Nos, hiába, a gyárak, vállalatok nem szívesen álltak szóba a diákkal, aki munkára jelentkezett, s akivel — szerintük — csak gond volt. Meghat a „keretre" is joggal hivatkozhattak. Ez az utasítás végre gondoskodik majd arról, hogy a hetedik osztályos kortól a középiskolák negyedik osztályos tanulóiig mindenki, találhasson magának hasznos munkát, elfoglaltságot. Előszedi a fwkból a névsort, s így folytatja: — Hát, ez az! Elmosolyodik, ahogy böngészi a névsort, a nevek mögött ő az „egyént" is látja — a csendes, nagy, a villogó szemű „legényt”, az ábrándos kislányt, aki jó tanuló, hófehér a bőre, s majd a nyár két hete alatt kertészetben akarja barnára festetni a napsugárral. Az iskolában — a hetedikesek már vállalhatnak mun- kát. Mint a névsorból kiderül, élnek is a lehetőséggel, huszonkilencen „iratkoztak fel". Ki miért? Ahogy berobognak az igazgatói iroda ajtaján, egyszeriben úgy érzi az ember, a hegyeket is meg lehetne mozgatni azzal a feszülő energiával. tenniakarással, amely ezekben az emberekben duzzad. Hegyek mozgatásáról persze szó sincs. Más hasznos tennivaló vár rájuk majd abban a két hétben, amelyet, munkával töltenek önként. A megyei szervek majd mindenkit „besorolnak” valahova, várja őket « többi között az Üveggyár, a Tűzhelygyár, az élelmiszeripar, a kertészet. Utóbbi már biztos. Munkájuk céljáról ők így vallanak: — Szeptember előtt jól jön az a pár száz forint könyvekre, füzetre, szép ruhára — pirul el Szalai Anna. — Szeretem a szép ruhákat — teszi még hozzá. Mint elmondja, szeptember előtt a munkán kívül még olvas (főleg verseket), nyaralni megy a szülőkkel a Balaton mellé (ide először), a Horto- bágyra és Csehszlovákiába. Barátnője, a kis Molnár Irén hasonló terveket forgat a fejében. Neki viszont „komolyabb” célja is van a pénzzel. Táskarádióra gyűjt. Ha minden jól megy, szeptemberre megveszi a ragyogó készülékek Vincze Istvánná — Akkor útközben is hallgathatom a tánczenét — mondja. Kérdezgetjük a többieket is, Antal Bélát, Oláh Jenőt, Szabó Józsefet, Csák Ferencet, Lakatos Nándort, Sárközi Kálmánt, Tóth Istvánt, Koper Annát. Nem kell egyenként faggatni őket. Nyaralás, vásárlási tervek, no és a külföldi út a „sláger” az idei nyáron. — Ha minden jól megy, kerékpárt veszek... azért dolgozom — jelenti ki Tóth István. Kis barátjának, Antal Bélának is hasonló a terve. Sommásan így fogalmaznak a hetedikesek: — Nem félünk mi a két hetes munkától, miért ne mennénk pénzt keresni? Amikor kilépek az ajtón, m.ég hallom a kis Antal Béla hangját, amint azt mondja halkan, de csipkelődő hangon Tóth Istvánnak: „Láttad, hogy nézett, amikor a bicig- lit hallotta?..." Tbth Elemér Kiemelt; építkezés Olyan szakaszához ért ez az ősszel megkezdett építkezés, amikor a kőművesnek éppen nem sok dolga akad itt. Inkább a kubikosoknak és a szerelőknek. Kora délelőtt értünk a készülő balassagyarmati véradó-állomáshoz. Reggel esett az eső. Régen elállt, de a mennyezetről még mindig bőségesen csorog az esővíz. A kőművesek a tetőre invitálnak. A tetőn, látnivaló, be kéne fejezni a salakozást, szigetelést. Ez a kubikosok dolga lenne. Aztán lejjebb megyünk. A földszinten már régen megkezdhették volna az installációs munkákat: de se víz-, se fűtés-, se villanyszerelő nincsen. Vannak viszont kőművesek. Azt mondja nekem a három közül az egyik: — Ne csodálkozzon a vezetőség, ha elkívánkoznak a vállalattól az emberek. Mi például majd két hete. hogy itt vagyunk, ezen az építkezésen. A teanszformáíorház építésétől irányítottak ide bennünket. A két hét alatt szakmábavágó munkánk imitt- amott volt. Hogy azért keressünk is valamit, csinálunk, mi mindent, ami jön. Most a kollégám például kubikol, a másik az ebédlőt meszeli. De kubikol- tam már én is. Nyár van. Az építőiparban is ez a legnagyobb dologidő. Ilyenkor kereshetnénk ml is a legjobban. De, ha ez még sokáig így megy, annyit sem keresünk, mint a télen... — Haragosan legyint. — És nemcsak erről van szó — kapcsolódik a beszélgetésbe a másik kőműves. — Én véletlenül tudom, foglalkoztam ilyen dolgokkal: mi kőművesek havonta megtermelhetnénk tizenhét-tizennyolc ezer forint termelési értéket. Mondja, nem fényűzés az, hogy kőműves létemre itt ezt az étkező helyiséget meszelem, a szaktársam meg a pincében kubikol? A kőművesek tovább ka<- lauzolnak. Lemegyünk a pincébe. Mutatják az egyik lécajtóval lezárt helyiséget. Ez a villanyszerelők raktára. Valamelyik éjszaka feltörték. Hogy mit loptak el belőle, sejtelmük sincs. Az építkezésen nincs éjjeliőr, ők pedig nem tudják, mi van a raktárban. Ami innen, a lécajtó mögül látszik: az agyon- ázott gipsszel telt zsákok, nedvesen csillogó vezetékek. Ügy lehet, az eső — vagy inkább a nemtörődömség? — több kárt okozott a tolvajnál. A pince másik végében szintén lezárt fülke. Két kis kazán szomorkodik benne. Itt is, mindenütt víz: a meny- nyezeten, a faiakon, a földön. A kazánok, mintha a lábukat áztatnák. A parányi és eléggé barátságtalan étkező helyiséget most végre kimeszeltetik. öltöző, mosdó? A munkások elvezetnek egy házikóhoz. A csöppnyi építmény a kórház villamos kapcsolóháza, A falakon szögre akasztott ruhadarabok. Az egyik'"kőmüves a földről mocskos, csorba, kimustrált vödröt emel fel. Ez a mosdó. — Még örülhetünk — mutat körbe —, hogy a kórház nagylelkűen megengedte, hogy itt öltözhessünk. Máskülönben ilyen sem volna. Kérdem tőlük, tudják-e mikorra kel! ezt az épületet befejezni. Nem tudják biztosan. Egy idősebb segédmunkást kérdeznek. — Ö, tetszik tudni, mar ősztől fogra itt van. Az öreg fanyarul mosolyog: — Azt mondta a technikus legutóbb, hogy augusztus húszadikára akarják átadni. .. A mosolyában az van: nem lesz abból semmi, A balassagyarmati véradó állomás a kormány által kiemelt építkezés. f*. G.
