Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

15(55. június <Ü. vasárnapi NÖGRÄD CÁ i&qeJitiLk aal&katL szépek Június 1-én kapta meg az Országházban a ,,Ktvá- tanár” kormánykittintetést Nagy Irnréné, a salgó­tarjáni Sztahanov úti iskola igazgatónője. Tolna, Heves, Győr-Sopron megyéből érkező ne­velők, szakfelügyelők éppúgy elismeréssel nyilatkoz­nak a salgótarjáni Sztahanov úti iskolában folyó ok­tatásról, mint egy nemrég városunkban járt lenin- grádi egyetemi tanár, aki ugyancsak ellátogatott a jegenyék őrizte intézet falai közé. — Fiúk, ne essetek kétségbe, nyilatkozom a saj­tónak — fordul a „fiúk" (két nevelő) felé az igazgató­nő, ugyanis többen tartózkodnak „nyilatkozat” köz­ben is az igazgatói szobában. Kétségbeesésről persze szó sincs, a „légkor", minit mondani szokták, egyáltalában nem feszült, vagy ün­nepélyes. Mintha nem is igazgatói szobában ülnénk! Azt hiszem, nemcsak én érzek így, ezt érzik a töb­biek is, akik ide bejönnek. (Ügy látszik, ez is „vezetésének metodikájához” — brrr —, azaz mód­szeréhez tartozik. Ám maradjunk a tárgynál, hiszen nem azért ülünk itt, hogy elmélkedjünk.) — Szeretném, ha megírná, amit mondok — mondja most már nekem Nagy Imréné. _ 1 — Ugyanis felesleges nekünk Svédországból im­portálnunk oktatásügyi „szenzációkat”. Arra gondo­lok, amit nemrég olvastam az Ország-Világban. A cikk szerzője svédországi utazása kapcsán beszámol az ott honos oktatási rendszerről, amely — s ez len­ne a „szenzáció” — nem tantermes, hanem minden tárgyat külön a tárgy követelményeinek megfelelően berendezett teremben tanítanak. Így az okatás szem­léletesebb, életszerűbb, a diák az iskolában „játszva” tanulja meg az anyag javarészét, jobb a térkihaszná­lás, nincs tanteremhiány stb. Nos, az oktatásnak ezt a formáját, az úgynevezett kabinet-rendszerű okta­tást mi három éve csináljuk már Salgótarjánban. Csengetés vágja ketté a beszélgetés fonalát, nem azért, mert ez az iskolai riportunk már-már nélkü­lözhetetlen kelléke, hanem mert valóban kezdődik a negyedik óra. A „nyilatkozat” egyik része, azt hiszem, különben is befejeződött. — Tudom, nem kerülhetem el — folytatja az igazgatónő — beszélnem kell az életemről. Nézze, nem vagyok álszerény, tehát azt mondom, szívesen beszélek. Azért viszont nem kezeskedem, hogy érde­kes lesz-e. Ugyanis... A tanítást én 1946-ban kezdtem Özdon. Ott is telepi iskolában. Egy év után jöttem Salgótarjánba, azóta itt vágyóéi. Most is taní­tok. A szakom a magyar és a történelem. Közben dolgoztam a városi tanácson is, de visszajöttem ide, áz iskola az én igazi világom. Tanácstag, a városi és a megyei igazgatói munkaközösség vezetője vagyok. Mindez társadalmi munka. Van két gyermekem, egyik tizenhat, másik hat éves. Itt lakom az iskolá­val majdnem szemben, a jegenyés út másik oldalán. Nógrád megyében az első úttörőcsapatot mi szervez­tük meg a férjemmel. Azazhogy .. . akkor még csak kollégámmal. V * ' A „békességes körzet”-ből nyáron Becsbe utazik világot látni, aztán ismét a munka várja már, az új tanév előkészítése. — Tudja, a telep nem teljesen azonos a várossal — mondja még. — A telep az én igazi világom, gyá­rak mellett nőttem fel. Ezeket a csodálatos Sztaha­nov úti jegenyéket pedig semmi pénzért sem tud­nám itthagyni. Azt mondják, nemcsak a jegenyéket szereti, több száz diákját névről ismeri. A jegenyék persze valóban szépek! Tóth Elemér Sürgős, de kinek? Megérkezett a levő, ha ezúttal nem is fekete pe­cséttel. Feladója a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Mun­kásügyek Főosztálya, a cím­zett pedig az üzem munkás­ügyi előadója. A nagybátonyi szolgáltatónál a címzett áp­rilis 9-én délben kapta kéz­hez. A levél tárgya: javaslat­kérés a munkás-ruhákra, azok kihordási idejére, ki­mutatás készítése a meglévő létszámról. Azt is beleírták, hogy amennyiben az általuk javasolt munkaruhaféJékkcl kapcsolatban eltérő vélemé­nyük van, azt a külön e cél­ra kiküldött lapon tüntessék fel. Kérték, hogy a szakszer­vezettel közös álláspontot alakítsanak ki. A végső be­küldési határidő másnap dél­előtt tíz óra. Milyen baj származhatna abból, ha nem érne be idő­ben ez a fontos kimutatás? A gyorsaságon nagyon sok múlik. A székvölgyi bánya­tűz, azután a tiribesl gázbe­törés jut eszembe. Ha akkor nem intézkedtek volna gyor­san. ..? összeültek hát nyomban és elkészítették a kimutatást, a javaslatot Nemrégen megérkezett rá a válasz. A levélben a többi klzött ez állt: . .A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 3485/1964. számú határozatéi alapján a NIM Tervfőosz­tálya a Bányász Szakszerve­zettel egyetértésben új mun­karuha nomenklatura beve­zetését rendelte el. Az új nomenklatura bevezetésének ideje 1965. április 1. A le­vél kelte május 25.” Amikor idáig érek, meg­kapaszkodom az asztal szé­lében. Szédülök, forog körü­löttem a szoba. Valami mást vártam. A javaslatokat ugyan­is nem vették figyelembe, ha­nem annak rendje módja szerint leírták a végrehajtá­si utasítást, ahogy az a bi­zonyos, 1954-ben kelt kor­mányhatározat előírja, őszin­tén szólva nagyot csalódtam. Ezért volt hát az a nagy sietség? Ezért töltöttek cl annyi időt tanácskozással? Lehet, hogy fontosabb mun­kájuk úgy sem akadt volna? Nem, ezt már nem hiszem cl. Igaz. nem is történt semmi különös. Az élet folyik to­vább. Hogy takarékossági év van? Hogy a munkaidőt, a munkaerőt sem szabad paza­rolni? Ugyan kérem, már az is valami? B. J. Együtt a szakvezetéssel A mátramindszenti szövetkezeti pártbizottság tapasztalatai Egy esztendeje dolgoznak együtt a mátramindszenti, a dorogházi, a sauhai és a nem- ti szövetkezeti tagok. Egy esztendeje, az apró kis gaz­daságok határait jelző mezs­szent, Dorogháza, Szuha és vezetésével bízták meg. Nemti szövetkezetei külön- Emellett segített a pártmun- külön tevékenykedtek, vala- kában Dorogházán, Mátra- mennyi pártalapszervezetnek mindszenten, Szuhán is. Ez megvolt a maga sajátos fel- az idei, éppen az ötödik az adata. De most az üzemegy- esztendők sorában, amelyet a gye-kövek kifordultak a föld- ségeknél gondok jelentkeztek, szövetkezetben tölt bői, s a kis földbirtokok he- Melyik alapszervezet végez- lyét ötezer holdas nagyüzem ze, s egyáltalán hol végezze foglalta el. Tulajdonképpen a termelés pártellenőrzését? ezzel kezdődött a salgótarjáni Az alapszervezetek vezetői az járásban a termelőszövetke- üzemegységgel, vagy a férme- zetek hosszabb időre szóló-Tőszövetkezet vezetőségével egyesülési folyamata. tartsák-e a. kapcsolatot? Meg­maradjanak e továbbra is w,. r ' I',-i, valamennyi községben az hogy megteremtsék a pártélet Valaszra VOrCKSraeseK alapszervezetek? Ha igen, szervezeti kereteit, amelyet tjrtozzanak-e külön-külön a járási pártbizottságok fel­ügyelete alá, vagy hozzanak létre egy olyan szervet, amely összefogja, irányítja a Javul a pártvezetés színvonala A végrehajtó bizottság tag­jai a választás után alapve­tő feladatuknak tartották, A gondokat, amelyek a megnöveíTedett földterülettel jártak, lassan-lassan megol­dották a szövetkezetben. Meg­választották az egyesüli/ szö­vetkezet vezetőségét. Bakos Gá­bor elnöknek a főagronómus, f főállattenyésztő segít a gaz­dálkodás megszervezésében s az irányításban. Az üzem­egységeket technikumot vég- k zett, munkájukat értő embe­aztán fokozatosan, tervszerű­en töltenek meg tartalommal. Kezdettől fogva az a gyakor­lat, hogy a végrehajtó bizott­ság kéthetenként ülésezik. szövetkezet pértalapszerveze- Pártbizottsági ülést negyed- teinek tevékenységét? Pártbizottságot választottak Megalakultak a . , munkacsapatok. Pddig nem járt utón indult _; el, amikor azt javasolta: az évenként tartanak. Alapszer­vi taggyűlésekre ^Italában havonként ülnek össze a kommunisták. Sokat javult a pártvezetés színvonala. Ezt nemcsak a tény bizonyítja, hogy a vég­rehajtó bizottságba, a pártbi­zottságba több olyan kommu­rek vezetik. Megalakultak a? A iárási pártbizottság új brigádok, a Az anyagi érdekeltség beve^ ; egyesítgtt termelőszövetkeze- nistát választottak, akik tecb- ösztö- pártalapszervezeteinék nikumi, vagy ennél magasabb összefogására hozzanak létre képzettséggel rendelkeznek, pártbizottságokat. Mátra- Tagja a végrehajtó bizottság­mindszenten a múlt év de- nak többek között Kajla Jó- cemberében került sor erre zsef, a szövetkezet főagronó- a lépésre. A négy község va- musa is. Sikerült megtalálni lamennyi alapszervezetében a termelés páirtellenőrzésé­zetése pedig családtagokat is arra nözte, hogy résztvegyenek a közös munkában. Nem sikerült azonban ilyen egyértelműen lezárni minden nyifott kérdést Mátramind­szenten. Ahogy Medve Jó- küldöttvälasztö taggyűléseket zsef, az egyesült termelőszö­vetkezetek pártbizottságának titkára mondotta, valamennyi községnek megvolt a párt­alapszervezete. Sőt Doroghá­zán, Nemtiben annakide­jén külön falusi és külön termelősEövetkezeAl párt­alapsaervezetet is létrehoz­tak. A pátalapscaervezetek a szövetkezetek egyesülésé­ig a járási pártbizottsághoz tartoztak. A pártmunka irá­nyítását, ellenőrzését egyet­len instruktor látta el vala­mennyi községbeni. Ideje nagy részét természetesen abban a községben., itt történetesen Nemtiben tartottak. A demokratizmus alapelveire szigorúan ügyel­ve, hetven küldöttet válasz­tottak. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a hét alapszervezetben, a ság összlétszámút három-három párttag válasz­tott egy kommunistát a kül­döttek tanácskozására. A küldöttek választottak meg aztán a 25 tagú párt­nek azt a formáját is, amely legjobban segíti a munkát a szövetkezetben. Korábban ugyanis azt a helytelen gyakorlatot követ­ték Mátramindszenten, hogy párttag- valamennyi pértalapszervezet tekintve, vezetősége Baltsa Gábort, a szövetkezet elnökét számol­tatta be időről-időre a vég­zett munkáróL Most az alap­szervezetek titkárai, az üzemegységvezetőkkel, a he­lyi tanácsok elnökeivel tart­bizottságot, annak póttagjait a közvetlen kapcsolatot. s a fegyelmi bizottságot. A Munkájuk, „ -- , , . ,r, , , iuuu^ju«, tevékenységük választottak kivaTo emberek, alapját M üzemegységek ter- jol dolgoznak, a legkepzet- mej^sj terve képezi. E tervek tebb komunisták. Helyet ka. polt a pártbizottságban vala­mennyi pártalapszervezet töltötte, ahol a párttagság tit- képviselője. A kilenc * tagú kárnak választotta. De hogyan legyen ezután? A termelőszövetkezeti párt- alapszervezetek feladata, hogy sokrűdalü tevéken ységükklel megvalósításhoz segítsék a párt politikai és gazdasági céljait. Másszóval: a párt- szervezet, a szövetkezetben dolgozó kommunisták haté­konyan beleszóljanak a ter­végrehajtó bizottság élére ta­pasztalt pártmunkás, Medve József került megvalósítására mozgósítják az alapszervezet tagjait is. Az elv: növekedjék a terméshozam Annakidején a járási pártbt- Néhány nyitott kérdés zottság bízta meg Medve Jó- azért még mindig akad. zsefet azzal, vállaljon tévé- Egyik ilyen, hogy a járási kény részt a gyenge terme- pártbizottság, a helyi végre- lőszövetkezetekben dolgozó hajtó bizottság és a pártbi- pártszervezetek erősítésében, zottság határozatait időben így került Nemtibe, ahol a megismerjék az alapszerveze melésben. Míg MStnarrtind- párttagok az alapszervezet Az öreg csősz Tóth István, a hasznosi termelő- szövetkezet mezőőre tulajdonképpen akkor vívta ki a tekintélyéit, amikor megvédte a tsz Pásztó határában lévő lucernását a dézsmálóktól. A föld rendezésénél úgy alakult a helyzet, hogy a Mátra oldalából ki­hasított legelőért a pásztóiak adtak a hasznosiaknak cserébe száz holdat a Zagyva jobb oldaláról. Szép darab föld. A Cserhát felől egészen az er­dőig ér. Szőlő, cseresznye tarkítja. De a hasznosiak leginkább kaszáló­nak hasznosítják. A hasznosiaknak kincset ér a ta­karmány, mert annak ellenére, hogy az erdei legelőn kívül csak egy ma­roknyi rétjük van. a környék híres állattenyésztői között emlegetik őket. Nem is ok nélkül. Az ember rajta felejti szemét a szarvasmarha- állományukon. A naoi tejet kétszer- re viszik ki a faluból. Hagyományos náluk az állattenyésztés. Orroké K ’’éjük az őseik, akik véde­lem nélkül a síkságon fosztogató tö­rök elől a Mátrában kerestek mene­déket. Semmit sem vittek magukkal, csak jószágot. A Kövecses patak az egyedüli szemtanúja, hogy a sziklá­son hogyan varázsoltak a jószágnak ennivalót. Megkeményedtek ebben a küzdelemben akár a Mátra. Ké­sőbb. mikor magára talált a nem­zet, a földesúr és az egyház öszefo- gása sem tudta kiforgatni őket. két. körmükkel szerzett vagyonkájukból. Az ágasváriaknak fizettek sarcot, de a föld az övék maradt. Templomba is inkább jártak Pásztora, de az egyháznak nem adtak telket. Kemény, kuruckodó emberek a hasznosiak, akik megvédik a magu­két, de a Cserhát oldalában lévő száz holdat nem tudták megvédeni. Már olyan babona járta, hogy azért nem, mert messze esik erejük táplá­lójától, a Mátrától. Mikor már lemondtak róla. az öreg, az igazi hasznosi ivadék Tóth akkor vállalkozott, hogy megvédi a Zagyván túli föld termését. Szótla­nul készülődött. Leápolta az öreg kétcsövest. Gondosan, hogy meg­csúszott a csöveken a nap. Amióta fájdalom szaggatja lábait, ritkán akasztotta vállára. Attörülgette a kopott látcsövet is. Leakasztotta a zsírfoltos zsáktarisznyát és bele­vesztette a kenyeret és szolomnak Felhúzta a meleg kezes-lábast az­tán a viseltes kabátot. Elóldta a szerelkezés láttán szép emlékektől fiatalosan szükölő vén Lompost és mire a nap ráült a Cserhát kövérjére, elindult a Zagyván túlra. Ment hiva­tásában elmélyülve végig a falun szótlanul, mintha lába fájdalma is otthon maradt volna. Nyomában a Lompos, semmit sem törődve oz irigyen csaholó kutyákkal. Akik látták harci készültségében rácsodálkoztak. A köszönőknek is csak biccentett, mint aki tudatában van hivatásának. Ügy helyezkedett el, hogy a lát­cső segítségével végig lásson a száz holdon. Az erdészéiben takaródét fújt az utolsó rigó, szemben a fekete palástú Nyikomra felkapaszkodott a hold. Csend volt, csak a tücsök nó- tázott. És akkor mintha az éjszaka megrepedt volna, gally reccsent az erdőben. Az öreg odakapta tejét. De messze volt, semmit sem látott az árnyékban. Megdobbant a szive, amikor a Lompos felállt és mordult egyet — Csend! — parancsait rá. Üjabb roppanás. Tóth a lába közé szorította az ideges kutyát. Sutto­gott neki. — Csak akkor érvényes az elfo­gás, ha rajtakapják a tolvajt. Még nem látni semmit. Ne nyugtalan­kodj. De a Lompos már érezte, amit a gazdája még nem látott. Emberek lopakodtak a lucernás felé. Az öreg még nem látta, pedig már a távcsövét is a sötétségbe meresztet­te. A csendhez szokott füle éberebb volt a szeménél. Már hallotta, hogy suhog a lucerna a léptektől. Azt is kivette, nem magányos léptek. Amikor kiléptek az erdő árnyéká­ból tisztán kivette, hogy négyen vannak. Megmelegedett a vére, futkosott ereiben és dobolt a fülében, mintha ott akarna kibuggyanni. Nagyot nyelt, hogy csillapodjon izgalma és csak arra gondolt: „A tolvaj, csak tetten érve tolvaj.” Hóna alá emelte a kétcsövest. Meghallotta, tépik a lucernát, de látta is. hogy hajlónganak érte. — Na Lompos, most! — és elin­dultak. A kutya ugatásra készen mellette. Kétszáz méter, százötven, már csak száz Tóth István megállt. — Kezeket fel, letenni a zsákokat. Az izgalomtól recsegett a hangja. De az éjszakában így is félelmetes­nek hatott. A Lompos is, hogy meg­szolgálja bérét, kiugrott mellőle ugatott egy sort és visszavágtatott a gazdája lábához. Az öreg figyelte a hatást. A tolvajok megmerevedtek. Keresték, ki lehet a hang mögött. A hatás felbátorította Tóth Istvánt. — Fogadjatok szót, mert baj lesz! Megindult a tolvajok felé. Akkor torpant meg. amikor az egyik elki­áltotta magát: — Hiszen ez egyedül van. Vissza apa, mert megnézzük kemény-e a feje. És megindultak féléje. Ha nem kiáltanak rá, magához engedi őket. olyan biztos volt dol­gában. De észbe kapott. A Lompos is ijedten szűkölt. — Állj, mert baj lesz! — Talán teli a nadrág? Már olyan volt, mintha futnának feléje. Rohamosan nőttek az árnyak. Tóth felkapta az öreg kétcsöveset, a tolvajok feje fölé irányzott. Meg­húzta a ravaszt. Az erdöldült lövést hatalmas csattanással visszhangzot- ták a hegyek. — Állj, ha mondom, mert mind­egyiknek van egy golyó! Megszólalt a jobbcső is. Gyorsan töltött és a csövek szolgálatra ké­szen most már a tolvajokra tapad­tak. Csend volt, azok is hallgattak, az öreg is. Még átvillant agyában, ha itt kéül Pusztúlni. a falu tulajdo­nát akkor is megvédi. A takarmány a megélhetést, az élelmet jelenti. Mintha órák teltek volma el, úgy néztek farkasszemet. A tolvajok ide­gei voltak gyengébbek. Feladták a harcot. Futottak az erdő felé. Mire összeszedte a zsákokat fel­kelt ágyából a nap. Az öreg csősz meg azon bosszankodott, hogy ott­hon, a faluban nem lesz jó' a tör­köly, mert már beletülkölt a kon­dás. Bobál Gyula tekben dolgozó kommunis­ták, s a gazdasági vezetők is vegyék figyelembe ezeket a határozatokat. A decemberi párthatározatból adódó fel­adatokat rendkívüli pártbi­zottsági ülésen beszélték meg Mátramindszenten. Intézke­dési tervet készítettek, amely­ben a többi között 9.4 mázsá­ban jelölték meg a kenyér- gabona és 15 mázsában a ku­korica holdankénti .hozama'. Hasznos javaslatot tettek a rét- és legelőgazdálkodásra, s a fölöslegesnek mutatkozó, adminisztrációs létszám csök­kentésére is. A kommunistákat az az elv vezérelte, hogy a szövetkezet­ben növekedjenek a termés­hozamok, s a tervezett 30 fo rintos munkaegységet való­ban ki is fizethessék a tagok­nak. A párt- és gazdaságve­zetésnek ezekben a kérdések ben mégsem sikerült megír lálniok a tökéletes összhan­got. Ebből adódik, hogy nem született határozott intézke­dés a rét- és legelőgazdálko­dás megjavítására, nem csök­kentették a fölösleges létszá­mot sem. A tapasztalatok Mátrr - mindszenten is azt bizonyít­ják egy-egy feladatot mindig akkor sikerült jó', megold? n ha a párt- és gazdaságvez' tők együttesen döntenek bon • ne, s együtt segítik a tagokét a végrehajtásban. Ez termé­szetes is. Hiszen a szövetk- zet előrehaladását egyaránt kívánják a párt-,és a gazda­ság vezetők, s a közösben szorgalmasan, lelkiismerete­sen dolgozó tagok is. Vincze Istvánná

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents