Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)
1965-06-04 / 130. szám
2 Wrt nn fji T965. tfmfns i néniéi Texasi beszéd Súlyos harcok sebesültjei Dél-Vietnamban JOHNSON ELNÖK sohasem tagadta, hogy imádja .szűkebb hazáját, Texast és a texasi szokásokat. Kénytelenek vagyunk hát arra gondolni, hogy amikor a texasi Waeohan, s a Baylor egyetemen beszédet mondott a Dominikai Köztársasággal kapcsolatos amerikai politikáról, nem tudta kivonni magát a texasi környezet hatása alófl., s mindenáron legközelebbi honfitársainak szája íze szerint akart beszélni — bár tudvalevőleg ez egyébként sem esik nehezére. Nézzük mindjárt ez egyik legelső megállapítását. „Tudjuk — mondotta hogy amikor egy kommunista csoport hasznot akar húzni a nyomorból, az egész szabad Amerika-közi rendszer halálos veszélybe kerül. Azt is tud- Jv’% hogy ezek a veszélyek sok latin-amerikai országban fellelhetők. Nincs olyan haj a világon, amit ezek az ördögi erők ne akarnának a maguk hasznára fordítani. Számíthatunk rá, hgoy újabb erőfeszítéseket tesznek, hogy terrorral arassanak győzelmet, s zűrzavar útján jussanak el a diadalhoz.” Ne firtassuk most, hogy e Sorok szelleme mennyire em lékeztet a megbcűdokult McCarthy, vagy egyik másik náci előfutárának szóhasználatára. Mi nem őket akarjak szembesíteni Johnson elnökkel, hanem legközelebbi amerikai elődjét, John F. Kennedy elnököt, akinek a hagyatékához annyiszor esküdött hűséget. Kennedy 1961 tavaszán, az első Kuba el leül invázió keserű tapasztalatainak birtokában, kénytelen volt az ország nyilvánossága előtt tartott rádió- és tele- vizióbeszédben elismerni: „Könnyű minden kormányellenes, vagy Amerikaeller.es zavargást, valamely korrupt rendszer megdöntését. valamint a nyomor és a kilátás- talanság ellen fellépő minden tőmegtiltakozást úgy elintézni, hogy azt a kommunisták szították, pedig ez nem mir- den esetben v»n így.'* AMI A JELEN ESETET illeti, ma már köztudott, hogy a kommunista „bűmrészesség” bizonyítékául a Santo Domingo-! amerikai nagykövet öszszesen 33 állítólagos kommunistáról szónokolt, a sok ezernyi felkelő közül, akik egyébként Dominika első alkotmányosan megválasztott elnökének, Juan Boschmak a visszatéréséért harcolnak. Boscht 1962-ben Kennedy idején választották meg, rövidesen azonban egy katonai puccs megdöntötte és száműzte az országból. .Boscht polgári liberális államférfiként ismerik és tisztelik sok latinamerikai országban, s Kennedy elnöx is bizalommal volt iránta. Johnson számára, úgy látszik, ő is „kommunista”, csakúgy, mint Camaano, az alkotmányhű erők által szabályosan megválasztott elnök. Johnson elnök wacoi beszédében sürget: az Amerikai Államok Szervezete hozzon leire „új remzetközi gépezetet”, amely alkiaflmas arra, hogy lépést tartson a gyorsan fejlődő eseményekkel. A WASHINGTONI BEAVATKOZÁS gyorsaságát illetően ezúttal nem is lett volna baj. Sőt, még az északamerikai megfigyelők többsége (nem is beszélve a más nemzetiségűekpől), enyhén szólva túlzottnak tartotta azt a gyorsaságot, amellyel a hárommilliós országban mintegy 30 ezer tengerész- gyalogost tettek partra, még mielőtt valamelyest is eligazodtak volna a dominikai szembenálló felek követeléseiben, s a mozgalom jellegében. Ez a nagy gyorsaság, amely kísértetiesen emlékeztet a Goi dwaterrel szemben annak idején hangoztatott fő kortesérvre (mármint, hogy az akkori republikánus elnökjelölt kész azonnal, gondolkodás nélkül „derékból lőni”, ha bárhol „veszélyben” látja az amerikai érdekéket), utóbb nem kevés kellemetlenséget okozott az Egyesült Államok kormányának. Ennek tanulságaként Johnson elnök most nagy gondot fordít az „Amerikai Államok Szervezete nemzetközi békefenntartó erőire”. Igaz, mindezideig csupán öt ország jelentéktelen kontingensei érkeztek Dominikába; az amerikaiak erre hivatkozva látványos külsőségek között gyorsan kivontak 3400 katonát a 30 ezerből. Hogy ez mennyire átlátszó manőver azt mi sem bizonyltja jobban, mint hoev a latin-amerikai külügyminiszterek washingtoni értekezletére Venezuela. Chile. Mexikó. Kolumbia és v>bb más latin-amerikai ország nem volt hallandó elküldeni kénviselőiét. ÁZ ELNÖK texasi beszéde, mint legutóbbi beszédeinek legtöbbje, nem volt híján az áitatos helyesebben álszent hangoknak sem. .Mindenkinek az a célia — mondotta — hogy megszűntesse az utcai harcokat, hogv élelmet és munkaalkalmat teremtsen, visszaadia a békés éiszakát. alkotmányos kormán vt hoz- hoz létre s megadia a dominikaiaknak a lehetőséget arra, hogy maguk döntsenek további sorsukról...” Nem mi hanem a dominikai események amerikai szemtanúi vallják, hogv ha Wessin. maid Imbert-iunta oldalán, s az alkotmánvhű erők ellen nem léptek volna csatasorba az amerikai tengerészgyalogosok, akkor már rég visszatértek volna Santo Domingoba a békés éjszakák” Ami nedi® azt illeti hoev a dominikaiak maguk dönthessenek saiát sorsukról, valóban csodálkozni kell az Egyesült Államok elnöfkének naivitásán. Vajon valóban elhiszi, hogy egy üres közihelv hangoztatásával elterelheti a figvelmet arról a közismert tényről, hogy az amerikai kormány rrovasran- gú megbízottai Bundv Vance meg a többiek. natx>kon keresztül a szó legszorosabb értelmében kormányalakítási tárgyalásokat folytatták Santo Domineoban? S vaion anv- nvira megszédítette volna szélesebb szülőhazájának levegője, hogy feljogosítva érzi magát annak eldöntésére miiven kormányt. miiven rendszert válasszon magának p dominikai vaffv bármely más latin-amerikai nén? Pedig a történelem tapasztalatai e tekintetben meglehetősen iriiózanítólag hatnak — persze, ha veszik a fáradságot, tanúimén vozási >kra Bcbrits Anna Quang Ngai: Sebesültszállító helikopterből hordágyon és segélyhelyre a kormányosa patok katonái a> repülőtéren, kormánycsapatok egységei a szabadságharcosokkal vívott 6—700 embert vesztettek és számtalan sebesültjük van di Képszolgálat) ölben viszik a sebesülteket a A tengerészgyalogság és a súlyos harcokban mintegy (Rádiótelefoto — MTI KülfölÁ Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága munkájának átszervezése Belgrad, (Tanjug): A JKSZ KB Végrehajtó Bizottsága napi ügyeinek intézésére megválasztották a Végrehajtó Bizottság titkárságát a következő összetételben: Joszip Broz Tito, Alek- szandar Bankovics, Edvard Kardelj és Veljko Vlahovics. E titkárság tikárává Krszto Bulajicsot, helyettesévé fjedig Riszto Jovanovicsot nevezték ki. A Központi Bizottság munkáját általában három munkaterület keretében szervezik meg. Minden munkaterületen megfelelő bizottságok alakulnak. E munkaterületek a következők: 1. Szervezés, az eszmei-politikai tevékenység fejleszté2. Eszmei tevékenység. Vezetője VeVto Vlahovics, a JKSZ KB titkára. E munka- területen ugyancsak négy bizottság működik. 3. Társadalmi-gazdasági és politikai kapcsolatok. Vezetője Edvard Kardelj, a JKSZ KB titkára. A munkaterületen szintén négy bizottság működik. A Román Munkáspárt Központi Bizottságának ülése Bukarest (MTD A Román Munkásnárt Központi Bizottsága máius 31 és június 2 között ülést tartott amelv a következő kérdéseket vitatta mes: 1) a newedik kongresszus irányelv-tervezete az 1966- 1970-es Időszakra szóló nén- eazdasáefettesztésről: 2t a negyedik kongresszus irányelv-tervezete az 1966- 1975-ös időszakra: 3) a nárt úi szervezeti szabályzatának tervezete. Mind az ülésről kiadott közlemény rámutat, az első két napirendi nont vitáia során a felszólalók hangsúlyozták, hoev az orszáe eazdasáei és szociális-kulturális feilesztésérk"Pintér ~Jstü(ui: Szabó JUuzLó •' A SZÁZAD NEVEZETES bűnügyei 83, Fasekasnéval vádlott szoros barátságban volt, jártak egymás házához. Sándor — halála előtt mintegy két hónappal — még jobban beteges lett, úgyhogy ágyban feküdt. Fazekasné azt tanácsolta vádlottnak, hogy ne kínlódjon beteges fiával, ad 5 olyan orvoságot, amitől meghal az. Art is mondta, hogy olyan méreg lesz az, amelyik hamar végez vele, és hogy megtették ezt már mások is. Vádlott beleegyezett abba, hogy a fiát Fazekasné által adandó méreggel megmérgezi. Ezen megállapodás után még aznap Fazekasné egy két deciliteres orvosságos üvegben el is vitte vádlotthoz a sárgás folyadékát, az arzénmérget, és az utasítást is megadta, hogy ti, egy pohár vízben két kávéskanállal kell egyszerre beletenni, és azt beadni. Vádlott az utasításhoz híven a méregből ételben három ízben adott be a fiának, aki ettől fokozatosán rosszabbul Jett, szomjazott, hasmenése és hányingere volt. A megmaradt mérget kiöntötte. Az utolsó méreg beadásától számítva mintegy két hétre, 1919. november léén arzénmérgezés következtében Sándor meghalt. A méregért Fazekasné 50 koronát kért a vádlottól, amit vádlott ki is fizetett. Sándor halála előtt mintegy két héttel, és utána még egy héttel, amikor már meg volt mérgezve, vádlott a nagybeteghez, id. Szegedi Kálmán orvost kihívatta, aki azonban méregre nem is gondolván, 63 vádlott a tüneteket is bizonyára elhallgatván, vizsgálat után a mérgezést nem állapította meg, hanem reumára gondolt. Attól az időtől kezdve, hogy törvényes férje lett Kardos Mihály, a férje rosz- szul bánt feleségével, emiatt vádlott civakodott férjével, aki előtte mindig únottabb lett. Kardos halála előtt mintegy 9 héttel fekvő beteg lett, Fazekasné azt ajánlotta vádlottnak, hogy pusztítsa el férjét méreggel, az elsőt (ti. a fiát) sem vették észre, ezt sem fogjak észrevenni. Vádlott elfogadta az ajánlatot, és körülbelül 4 héttel Kardos halála előtt, a történt megállapodáshoz híven, Fazekasné elvitt a vádlotthoz egy 2 deciliteres üvegben mintegy másfél decilitemyi arzénmérget, azzal az utasítással, hogy adja be Vízben, éspedig minden póhár vízben egy kávéskanállal, míg el nem fogy, naponta kétszer. Ezen utasítás szerint vádlott a folyadék arzénmerget körülbelül két hét alatt mind beadta Kardos Mihálynak. Kardosnak a mérgezéstől kezdetben köhögése, később hányása, hasmenése és torokkaparása volt. Az utolsó méreg beadása után Kardos Mihály 1922. április 6-án arzénmérgezésben meghalt. ..” Kardosné volt egyébként az a móregkeverő asszony, akiről megírták az újságok, hogy megénekeltette a fiát, amikor beadta neki a mérget, hogy a szomszédoknak se tűnjék fel a gyilkosság. Ügy gondoljuk, nem érdektelen néhány mondat erejéig elemezni e bűnügyi komplexumnak azt a vonatkozását, hogy tulajdonképpen hogyan is kezdődött Tiszazugban ez a „járvány”? A maga idejében sokat foglalkoztak ezzel a kríminalisták és az újságírók, orvosok és szociológusok. .. Igen, a baba, a Fazekasné kezdte. A legvalószínűbb éppen az a feltevés, amit Móricz Zsigmond is megírt: A bábaasszony beteg mellett ült, akit nagyon elleptek a legyek. A család sopánkodott, panaszkodott, bárha segítene rajtuk a jóisten, hogy ne lepnék a legyek szegény beteget. A bába gondolt egyet, hozatott a boltból légypapírt, tányérokba áztatta, aztán a tányérokkal körülrakta a beteget, hogy arra szádjának a legyek. De a legyek továbbra is rászálltak a betegre. Ekkor tejeskávéba áztatta a halalfejes sárga légypapírokat. Odajött a kismacska, és megitta a kávét. A kismacska rövidesen megdöglött. A bába ezt észrevette. Hazament és kipróbálta... Légyvizet töltött a kis kutya szájába. A kutya is megdöglött. Csinált ilyen légyvizet, ezzel visszament a beteghez, beadta neki orvosságként — a beteg meghalt. „A család megsiratta, meggyászolta, s örültek, hogy a jóisten így segített rajtuk” — írta Móricz Zsigmond. Gyászolt a család, mert eltávozott közülük egy hozzátartozójuk. éa örült, mert egy betevő szájjal kevesebb lett... A háború után egy vak katona jött a községbe. Olyan vak katona, akit már nem szeretett a felesége. Azt mondta neki a bába: „Mit kínlódsz vele?”, és beadták neki a légyvízet — a vak katona meghalt. A faluban lassan szállóige lett: „Mit kínlódsz vele?” A háborúból sokan jöttek haza vakon, betegen, nyomorékon — majd minden házhoz jutott egy-kettő. Ha pedig nem ezekből, akkor a rokonokból, az öregekből, akik megfelelő táplálkozás híján, egy agyonsanyargatott élet után, leromlott szervezettel könnyen kapták meg a betegséget. És jött a bába: „Mit kínlódsz vele?” És a szegényemberek megfogadták a tanácsot — nem kínlódtak sem öreggel, sem beteggel, senki olyannal, aki úgy kért falatot, hogy már nem tudott érte megdolgozni. Igen, írók, szociológusok, kiminalisták tucatjai foglalkoztak az arzénes ügy hátterével. És a legtöbben kénytelenek voltak raitapintani a lényegre: a nyomorra, a tudatlanságra. József Attila verset írt Tiszazug címmel, s ebben a versében tárta fel azeknek a szörnyű bűnpe- refcnek az igazi motívumait. Móricz Zsigmond helyszíni tudósításaiban és az ítéleteket követő publicisztikájában a mérhetelen anyagi-szellemi nyomort festette a méregkeverés hátteréül... Immár 34 éve, hogy elhangzott az első ítélet a tiszazugi méregke vetők ügyében, s 31 esztendeje annak is, hogy az utolsó arzénes ügyön megszáradt a tinta. A tiszazugi falvakban ma már nem szeretnek beszélni, hallani az arzénes időszakról, nemcsak azért, mert az idősebbekben még élénken élnek azoknak az éveknek az emlékei, hanem azért sem, mert apáik, nagyapáik, rokonaik voltak az áldozatok, egyik-másik esetben a vádlottak. De a temetőn kívül nem is emlékezteti már őket semmi erre a múltra. Megváltozott az egész falu. Illés Sándor újságíró így ír az új Tiszazugról szóló könyvében: „Sokszor jártam Nagyréven, kutattam a múltat, ízlelgettem a mát, s nemegyszer álltam a dombtetőn, a temető mögött. Nem a jelképet kerestem ott, ahol ötven, arzénnel megmérgezett halott nyugszik a besüppedt sírokban, a múlt elmaradott falujának szörnyű életét hirdetve még most is, Nem kerestetni a jelképet, de van abban mégis valami megrendítő, hogy itt, a temető mellett Uj Élet a neve ennek az új termelőszövetkezetnek.” Valójában nem jelkép — valóság ma az új Tiszazug. (folytatjuk) ben a hatéves terv során elért eredmények igazol iáik a oárt Dolitikai vonalának helyességét ieazoliák a oártnak azt a kéoesséeét.. hoev a nén eeész onereiáiát. az orszáe an vasi erőforrásait a szocialista éoitésre mozgósítsa. A vitáik — folytatja a közlemény — kidomborították annak rendkívüli jelentőségét. hoev az irányelv-tervezeték a szocialista inarosítás ooliti- ká iának következetes és lankadatlan tit*rnű folytatására és a terű • ' eszközök termelésének r 1 sód'eres növelésére irányulnak — ami az egész népgazdaság komplex és sokoldalú fejlesztésének alatv ia. Mind a közlemény rámutat a felszólalók hangoztatták azt is hoev a nárt és a kormány szüntelenül a szocialista országokkal való eazdasáei eevüttműködés kao- csolatainak, valamint a többi állammal való eazdasáei kao- esölatoknak a bővítésére törekszik. A szervezett szabályzat tervezetének vitáia során az ülés egyöntetűen elhatározta: a kongresszus elé teriesztik azt a iavaslatot hoev a oárt a lövőben a .Román Kommunista Párt” nevet, viselie. A tervedet ewvík legfontosabb Oontia az. aír.elv —'eszünteti a tagjelöltsegi időt. A vita során Nicolai Ceau- sescu a Köznonti Bízottsáe első titkára javasolta, hogy az RMP azon tanainak. akik a burzsoá-földesúri rendszo-l-w.n — anélkül, hoev oárttaeok lettek volna — állandó tevékenységet feiteftek ki a forradalmi mozgalomban, adják •né« a oárt.taesásot attól az időnomttól. amikor beléotek * forradalmi mozealemba.