Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)

1965-06-29 / 151. szám

2 NÖGRÄ» 1965. június 29- kedd „Ki» csúcstalálkozó“ Kairóban (Kairó AFP, MEN, AP, REUTER) A kairóban tartózkodó Su­karno indonéz elnök és Csou En-Laj kínai miniszterelnök vasárnap délelőtt megbeszé­lést tartott Nasszer egyiptomi elnökkel az afro-ázsiai érte­kezlet elhalasztásáról. Kedden az Algírból visszatérő külügy­miniszterek bevonásával újabb megbeszélést tart a három or­szág vezetője. Hétfőn Pakisztán elnöke, Ajub Khan is Kairóba érke­zett, hogy bekapcsolódjon az EAK fővárosában folyó »kis csúcstalálkozóba”. Vasárnap este visszaérke­zett Kairóba Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere. A kairói repülőtéren kije­lentette: az afro-ázsiai csúcs- értekezlet elhalasztására azért volt szükség, hogy lehetővé tegyék a két kontinens or­szágainak a sikerhez szüksé­ges légkör megteremtését. Biztosítani kell a kipróbált harcos aktívák közreműködését Az algériai szakszervezetek határozata — Sekou Touré nyilatkozata — A FK.P szolidáris az algériai hazafiakkal A Pravda helyesli az aíre-ázsiai értekezlet elhalasztását A szovjet sajtóban az első állásfoglalás, amely az algériai események­nek az afro-ázsiai érte­kezletre gyakorolt hatásá­val foglalkozik, helyesli az értekezlet elhalasztását anél­kül, hogy az algériai esemé­nyek jellegének kérdésében állást foglalna. „Az előkészítő bizottság döntése, amelyet az Algériá­ban kialakult helyzet diktált, kétségkívül előmozdítja az egység és a kölcsönös megér­tés erősödését az afrikai és ázsiai országok né­pei között,, — állapítja meg a Pravda különtudósítói hárma­sa Algírból keltezett első je­lentésében, amelyet a lap hét­fői száma közöl. A vezető szovjet lap az elő­készítő bizottság halasztási döntésével kapcsolatban két mozzanatot emel ki. Először, hogy egyhangú döntésről van szó, másodszor pedig, hogy azért maradtak az értekezlet színhelyének kijelölésénél Al­gír városa mellett, mert „Af­rika és Ázsia népei kellő meg­becsüléssel viseltetnek az al­gériai nép iránt, amely oly nagy árat fizetett nemzeti füg- getlsnségéért”. Algír (AFP, MEN) Az Algériai Dolgozók Álta­lános Szövetsége vasárnap nyilvánosságra hozott határo­zatában állást foglalt a jú­nius 19-i rendszerváltozással kapcsolatban. A határozatban főleg azt tartja fontosnak tisz­tázni, hogy a szakszervezeti szövet­ség „állhatatosan kitart az önigazgatás és az en­nek keretében végrehaj­tandó demokratikus szo­cialista építő munka mel­lett” és sürgeti az élcsapat FLN párt megszilárdítását Ben Bella nevének emlí­tése nélkül állapítja meg a szakszervezeti központ, hogy a párt gyengesége, demokra­tikus centralizmus elhanya­golása és a kollegalitás hiá­nya lehetővé tette a személyi hatalom megerősödését és antidemokratikus módszerek alkalmazását. Hozzáteszi, azonban, hogy a korábbi rend­szer negatív vonásai mellett a dolgozóknak voltak vívmá­nyai, mint például az önigaz­gatásra vonatkozó rendeletek, az algíri charta és a szakszer­vezetek alapszabályzata. Ah­hoz, hogy június 19-e valóban egy új korszak megnyitását jelentse, biztosítani kell a kipróbált harcos aktívák köz­reműködését, akik bátran ki­fejtik véleményüket, és bizo­nyítékát adták a szocializ­mushoz való ragaszkodásuk­nak, és gondoskodni kell ar­ról, hogy a politikai életben ne jus­sanak szerephez a karri­erista és opportunista ele­mek, amelyek felelősek az intézmények tekinté­lyének hanyatlásáért, — hangsúlyozza a szakszer­vezetek határozata, amely végül követeli, hogy az él­csapat FLN párt tagjai főleg munkások, parasztok és for­radalmi értelmiségűek legye­nek. Sekou Touré guinea! el­nök — mint a guinea! rádió közölte — pártjának, a De­mokrata Pártnak Algériával kapcsolatban hozott határo­zatát kommentálva kijelen­tette, hogy az algériai válto­zást nem fogadhatják közöm­bösén, mért Guinea sorsa szorosan összefügg Algéria sorsával. v Sekou Töuré méltatta Ben Bella érdemeit és felhívást intézett az algé­riai forradalmi tanács­hoz, hogy gondoskodjék Ben Bella életének biz­tonságáról. Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára, a párt egy vidéki szervezeté­nek ünnepségén Bouches-du- Rhone megyében beszédet mondott és ennek során ki­jelentette, „óvakodunk attól, hogy beleavatkozzunk Algéria belső ügyeibe, de a hozzánk érkezett értesülések alapján azt a véleményünket fejezzük ki, hogy súlyos csapás érte az új Algéria ügyét és a népek nemzeti felszabadító mozgal­mát a június 19-i algériai ál­lamcsínnyel. A Francia Kom­munista Párt szolidáris az al­gériai hazafiakkal, akik küz­denek az elnyomás megszünte­téséért és azért, hogy a be- börtönzöttek és elsősorban Ben Bella elnök visszanyer­jék szabadságukat.” Vietnami jalentés Ä szabadságharcosok sikerei Dél-Vietnamban a szabad­ságharcosok tovább fokozták tevékenységüket. Hétfőn a ko­ra hajnali órákban a partizá­nok fél óra alatt 40 gránátot lőttek ki a Saigontól 320 ki­lométerrel északra lévő Nha Frang-i támaszpontra, amely Saigon és Da Nang között az amerikai és dél-vietnami kor­mánycsapatok legfontosabb bázisa. A támaszponton nagy- mennyiégű hadianyag, egy re­pülőiskola és különleges ren­deltetésű egységek kiképző tábora található. A bázis re­pülőterén állandóan sok dél­vietnami és amerikai repülő­gép állomásozik. A szabadságharcosok a Nha Frang elleni támadással szinte egyidőben aknákkal árasztot­ták el a Da Nang-tól 64 ki­lométerre délre fekvő Nghia Hann-ban létesített dél-viet­nami katonai parancsnokságot. Amerikai .repülőgépek va­sárnap délután 60 bevetésben Uj helyzet az arab világban támadták Tuo Marong járási székhelyet, amelyet a szabad­ságharcosok szombaton foglal­tak eL A Reuter jelentése szerint & déí-vletnami kor­mánycsapatok elmenekültek a városból A délvietnami pa- parancsnokság az amerikaiak tanácsára egyelőre lemondott arról a tervéről, hogy a vá­ros visszafoglalására akciót in­dítson. Az amerikaiak ugyanis nem akarják megkockáztatni azt, hogy tartalékok nagy veszteséget szenvedjenek. A UPI jelentése szerint a partizánok a hétfőre virradó éjszaka Saigontól mindössze 20 kilométerrel lelőttek egy amerikai repülőgépet, amely ismeretlen célú bevetésről volt visszatérőben egy Saigon mel­letti katonai repülőtérre. A dél-vietnami szabadság- harcosok „Felszabadulás” hír- ügynökségének jelentése sze­rint a partizánok szabadon bocsátottak a kormány csa­patok Június 9-én fog­lyul ejtett 488 katonáját A Guan Ray melletti haeokban foglyulesett katonák ugyanis kifejezték azt a szándékukat, hogy nem harcolnak tovább az Egyesült Államok zsoldo­saiként. A dél-vietnami szabadság- harcosok „Felszabadulás” hír- ügynöksége vasárnap kom­mentárban foglalkozott Wil­son angol miniszterelnök ter­vezett vietnami békemisszió­jával, amely a hírügynökség szerint „házalás Johnson el­nök szemfényvesztő ajánlata­ival. .. Sasztrl «indiai miniszterel­nök vasárnap az egyik tele­víziós állomásának adott nyi­latkozatában felszólította az Egyesült Államokat, a VDK elleni bombatámadások hosz- szabb időn keresztül való szü­neteltetésével igyekezzen hoz­zájárulni a vietnami prob­léma békés rendezéséhez. •'Pintér Zstoán : A SZÁZAD NEVEZETES jiáizti: bűnügyei Í04. Két lépést sem tehetett a kiszemelt áldozat amikor a Ring déli forgatagában egy „járókelő” közvetlenül előtte a szivéhez kapott, majd kar­jaival kapkodva, az idős em­ber kabátjának ujjába kapasz­kodott. A következő másod­percben eszméletlenül tánto- rodott hátra. Szerencsére az idős úr karjával idejében el­kapta az eszméletét vesztő embert, és néhány járókelő Segítségével lefektette a jár­dára. Közben Jaska is odaug­rott, s nagy igyekezettel segí­tett elhelyezni az ájultat. A kiszemelt áldozat észre sem vette, hogy Jaska, a segély- ryújtás nagy igyekezetében, az ő hóna alatt nyúlt át, s úgy segített tartani az ájult férfit. Az ájultat Dilis Sáli ját­szotta. aki Szmetanával együtt a bank bejárata előtt várta Jaska jeladását, vagyis a kalap­emelést. Jaska a jobb szélén fogta meg a kalapját, ami azt jelentette, hogy a tárca a jobb zsebben van. Es amikor Jaska hátulról átnyúlt az idős férfi karja alatt, hogy „segítsen”, egyben feltolta a kabátot, s így a zseb könnyen hozzáfér­hetővé vált. Szmetana elölről A zsabcs segített „ájult" cinkostársát lefektetni, s a kisebbfajta tu­multusban hirtelen kiemelte a pénztárcát, majd eltűnt a tömegben. Amikor a lopás sikerült, Jas­ka erősen megszorította az „ájult” Sáli hüvelykvjját, aki pillanatok alatt magához tért, röviden elmagyarázta, hogy múló rosszullét volt az egész, és taxit kért. Jaska szolgálat- készen ajánlkozott, hogy elkí­séri. .Alig robogtak el, az irgalmas szamaritánus szerepében tet­szelgő idősebb férfi valamiért véüetlenül a zsebébe nyúlt. Elfehéredett arccal, rémülten kiáltotta: „Segítség! Ellopták a tárcámat!” A tárcában 75000 schiling volt A károsult a rendőrségen el­mondta, hogy a zsebtolvajlás­ban minden jel szerint része lehetett a karjaiba szédült em­bernek is, s szavalt később megerősítette a taxisofőr is, aki elmondta, hogy az „ájult” ember, kísérőjével együtt, né­hány utcával arrébb, szokatla­nul frissen kiszállt a kocsiból, és gyalog mentek tovább. A kárvallott férfi panasza WeisZkopf felügyelőhöz került. Tíz perc múlva már a kezé­ben volt a zsebtolvajok fény­kép-nyilvántartása, és a káro­sult felismerte az eléje rakott fényképek közül azt, aki elöl­ről kapta el az ájult szimu­lánst Ez, mint tudjuk, Szme­tana volt. Weiszkopf felügyelő a képre nézett, s ő maga is meglepődött, amikor ráismert arra a személyre, aki az elő­ző napon vele szemben ült a vonaton, s akinek célzatos beszélgetése felkeltette a figyel­mét. Az is eszébe jutott, ho­gyan járatta vele a másik a bolondját az országúton, ami­kor ís végleg eltűnt a szeme elől. Most, hogy rápillantott a fényképre, agyába villant az egész trükk. Szépen lerázták őt a nyakukról, pedig ott ült velük szemben, s csak a kezét kellett volna kinyújtania, és valamennyiüket elcsípheti. A zsebesek nyilván felismerték, s azt hitték, hogy ő is felis­merte őket — ezért eszelték ki azt, a ravasz trükköt. ElkéD- zelte magában, hogyan mulat­tak rajta. Egyébként is, úgy viselkedtek, minth egyedül csak őt akarnák kigúnyolni és nevetségessé tenni. A Ringen történt zsebtolvajlás ettől kezdve Weiszkopf felügyelő személyes ügyévé vált... El­olvasta a fénykép hátán levő feliratot: „Szmetana gb. zust Budapest. 1893. Taschdieb 18.345.” — Szóval Budapest! Na, al­so! — mondta félhangosan, az­tán gyorsan taxit rendelt hogy elérje a budapesti gyors­vonatot Fél tizenkettőkor történt a zsebtolvajlás — háromnegyed tizenkettőkor már együtt volt az egész társaság a Hotel Kal- báckben. Pillanatok alatt el­osztották a zsákmányt egymás között mindenki egyformán részesült belőle, kivéve Schneidert a mecénást »ki költségek címén plusz ötezer schillinget kapott — Most pedig lógásl — ad­ták ki a jelszót. Még megbe­szélték, ki hogyan szökik: Jas­ka Sopronon át, Dilis Salz­burgba megy, onnan kerülő úton éri el a határt Szmeta­na pedig repülőgépen utazik haza, Budapestre — aztán el­tűntek a szállodából. Éppen 12 óra volt, amikor Szmetana taxiba ült és dupla borravalót ígért a sofőrnek, ha eléri a budapesti repülőjá­ratot. A taxit útközben három közlekedési rendőr is felírta gyorshajtás miatt de sikerült elérnie a gépet. A repülőgép, menetrendszérű pontossággal; 12.30-kor felszállt — és Szme­tana kényelmesen elhelyezke­dett az ülésen... Welszkofp 12.41-kor ért ki az Ostbahnhofra. A gyors azonban egy perccel előbb ki­futott a várócsarnokból. Kény­telen Volt visszarobogni a Az idén volt először hi­vatalos ünnep május 1-e az Egyesült Arab Köztársaság­ban. A tény említésre méltó, mert jelzéssel szolgál egy olyan arab ország politikai fejlődésének értékeléséhez, amely nemcsak az arab vi­lágban, hanem az egész afri­kai kontinensen és az el nem kötelezett országok között Is nagy tekintélyt vívott ki magának az elmúlt években. Melléje állíthatjuk — a je­lenlegi belpolitikai válsága ellenére — Algéria példáját. Észak-Afrika legifjabb füg­getlen államának nemzetközi súlya éppen azáltal nőtt meg, hogy jelentős gazdasági és társadalmi változások vég­rehajtásával indult el a szo­cialista fejlődés felé vezető úton. A mostani belpolitikai események, amelyeknek hát­tere e cikk írásának idején még mindig tisztázatlan, jö­vőjük még mindig kérdője­les, annyira a világ érdek­lődésének homlokterébe ke­rültek, hogy már ez Is bi­zonyíthatja, mekkora figyel­met lehet és kell szentelni Algéria mindenkori magatar­tásának. Ahogyan a világ különböző fővárosaiban az aggodalom vagy a kaján káröröm, a nyugtalanság, vagy a leple­zetlen elégtétel érzéseivel fo­gadták az algíri jelentéseket, megmutatkozott, hogy kik kí­vánják az új ország erősödé­sét, és kik akarnak zavaros­ban halászni. Az utóbbiak között nem nehéz felismerni az imperialista hatalmakat, amelyeknek az algíri őrség­váltás puszta ténye, a nyomá­ban keletkezett belpolitikai zavar egymagában is kapóra jött. (Más lapra tartozik, hogy keresnünk kell-e vagy sem az algíri fordulat ku­lisszái mögött az imperialis­ta ügynökök aknamunkáját, esetleges eredményeit.) A tény az, hogy Washing­tonban, Londonban és Bonn­ban (más vonatkozásban Pá­rizsban is) csak örülnek, ha az igazi függetlenségre törek­vő új országokban, ha a2 egy­ség útját kereső szervezeteik­ben, (Arab Liga, Afrikai Egységszervezet), zavar kél, bomlás mutatkozik, ellenté­tek Jelentkeznek. Az impe­rialista hatalmak megpróbál­ják megakadályozni az arab rendőrségre. Kilenc perc volt még hátra ahhoz, hogy elérje a déli l óráig tartó, nemzeti közi rádló-köradást Berobo­gott a rádióközpontba, s le­adta a körözést Budapestnek. Szmetana versenyt repült üldözőivel. 14.05-kor indult el a repülőtérről Pesterzsébetre, hazarobogott taxival, ledobta magáról a ruháit, és bebújt az ágyba. Éppen annyi ideje ma­radt, hogy a feleségének át­adja a pénzt, aki azt elrejtet­te — mert néhány pillanat múlva már zörögtek az ajtón, A bécsi körözés alapján ugyanis megállapították Szme­tana lakását, de néhány per­cet elkéstek. Szmetanát ágy­ban találták. Hosszú faggatás következett, de a zsebtolvaj állta a keresztkérdések tüzét. Alibije is volt, s hiába ke­restek, kutattak bármilyen áruló nyomot is a detektívek a lakásban nem találtak. Tö­kéletesnek látszott az alibi, nem lehetett bizonyítani Szmetana bécsi r«tazásét. Már éppen indulni akatak, amikor az egyik detektívnek eszébe jutott, hogy belenyúljon a hír­hedt zsebes kabátjának szivar­zsebébe. És onnan kihúzta Szmetana bécsi repülőjegyét, amelyet a Zsebtolvaj a nagy sietésben elfelejtett megsem­misíteni. .. Így bukott le a zsebtolvajok királya, a Porkoláb-féle zse- besiskola növendéke először, de nem utoljára. Ez alkalom­mal Ötévi börtönbüntetésre Ítélte a törvényszék, aztán, amikor kiszabadult, eltűnt Magyarországról... (jolytatjuk) egység kialakulását, amint ellentéteket szítanak az Af­rikai Egységszervezet sorai­ban is, mert az arab világ­ban csakúgy, mint Afriká­ban általában antiimperialis- ta eszmei alapokon indult el hódító útjára az egység gon­dolata. Emlékezetesek azok a poli­tikai és gazdasági összecsa­pásók, amelyek Bonn és Kai­ró között zajlottak le. De az Egyesült Arab Köztársaság nem hátrált meg A Nyugat­német kormány zsarolási kí­sérletei hatástalanok marad­id- az NDK államtanácsa elnökének kairói látogatása történelmi jelentőségű ese­ménnyé lett és új szakaszt nyitott meg a tekintélyes arab állam és a szocialista Német­ország együttműködésében. A bonni válasz: az Izraej- ba irányuló fegyverszállítá­sok újra megindítása, sőt, az Izraellal való diplomáciai kapcsolatok felvétele, az arab államok nagy többségét szem­befordította Nyugat-Német­országgal, hiába költött a bonni kormány óriási össze­geket arra, hogy behatoljon »z arab államokba, gazdasá­gilag és — politikailag is. Bonn vereségére ellenakció­kent az imperialista hatal­mak az arab világot megosztó uj manőverbe kezdtek. A je­lek szerint Burgiba tunéziai elnök ajánlkozott fel nekik. A „burgibdzmus” névadója (ez a fogalom az elvtelen, a Pillanatnyi előnyökért min­denre kész, kompromisszu­mos politikai jelzésre szolgál) akkor hozakodott elő „palesz­tin« békejavaslataival”, anti­ke* Tel-Aviv és Bonn kö­zött a diplomáciai kapcso­latok megteremtése már be­fejezett tény volt. Jellemző azonban arra, hogy a fele- vezetők mekkora súlyt vetnek az egység gon­dolatra: a május végi kai­rói „kis csúcstalálkozón” megelégedtek Burgiba sze­mély szerinti elszigetelésével, ot magát és rajta keresztül ■Tunéziát „kiközösíteni”’ nem akarták. Ellentét van más la az arab országok között. Hogy c»ak Nasszer elnök május 31-t beszédét vegyük alapul — 232J,,* ira^> Szí«a és az gyesült Arab Köztárscu»ásL közötdt"ArábÍa és az EAK között vannak viták, Jemen toldj én és Jemen miatt pe­dig gyakorlatilag harci cse­lekményekre is minduntalan x l 32 colokkal szö­vetkező Szaud-Arábial csapa­tok ellen... Mégis mit lá­kUtel-t^ egység J^benl „lt ^a végett időnként ugyanahhoz a tárgyalóasztal- hoz ülnek le a szembenálló arab országok vezetői Nasz- »zer elnök joggal hivatkozott arra, hogy három évvel ez- még semmilyen közöt akció sem volt elképzelhető, ma már a „csúcstalálkozók” hoznák^6 íökozatos haladást Még hosszú út vezet az arab világban annak általá­nos felismeréséhez, hogy ei- sőszámú ellenségük az'’impe­rializmus. De mind többen latjak mar legalább az 50-es evek Eisenhower-doktrinájá­£ak ártalmait. Megértik, hogy a „Szueztől keletre” — meghirdető angol munkáspárti kormánytól sem varhatnak mást, mint rSTUV elÖdjét61' íNagy- öntannia ma is évente 200 h«,1 lv/°ht0o k8U kbzel-keleti befolyásának megőrzésére...) E pillanatban még a francia neokolonializmus rugalma- pojÍtikájának van a leg­több esélye az átmeneti si­kerekre: a De Gaulle-kor- many, amely valaha olyan bojkottal nézett szembe az arab világban az algériai há­ború idején, mint most Nyu- gat-Námetország az izraeli fegyverszállítmányök miatt, „régi jó kapcsolatait” az arab országokkal fel kíván­ja újítani. Pálfy József

Next

/
Thumbnails
Contents