Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)

1965-06-03 / 129. szám

1965. Június 9. csűtőrtöle nOgrád 5 Szorgos gépjavítás Bercelen (Tudósítónktól.) Éjszka sem csendes a Ber- celi Gépállomás. A forgácso­ló műhelyben az esztergagé­peik egyenletesen zakatolnak. Izzadt homlokú fiatalembe­rek hajolnak a gépek fölé. A gépállomás több száz darab U-28-as kerékagy fe­dél megmunkálását vállalta az Egri Hajtóműgyártól. A munka határidős, ezért vált szükségessé a gépek három műszakban történő üzemelte­tése. Amikor éjfél felé megnéz­tük a gépállomás üzemi ve­zetőjével az éjszakai műsza­kosokat, két fiatalember, Káp­lár Imre és Bartos Mihály izzadtan, de mégis frissen szorgoskodott a gépek mellett. Mindketten KISZ-tagok, a gépállomáson sajátították el szakmájukat. Szakmájuk la- lakatos, de hamar kitanulták a forgácsolást is. Másfél hó­nap óta dolgoznak ezen a munkán, és így megfelelő gyakorlatra tettek szert. A minőségi követelményeknek is eleget tesznek. Ez a munka kettős szem­pontból is hasznos. Egyrészt azért, mert a mezőgazdasági pótalkatrész-gyártást a gép­állomás ezáltal is elősegíti, másrészt az esztergagépek kihasználását így tudják biz­tosítani. Nagyüzem Eresztvényben Tavasai séta a kirándulók koaött A bokrokban fülemüle csattogott, a fák az ég felé nyújtóznak zöldbe borult kar­jaikkal és bár az égen a Na­rancs fölött még gyakran S' ü- Itkeznek felhők, egyre több a kiránduló az eresztvényi tű- ristaházban. A túristaház melletti kosárlabdapályán labda pattog. Akik kimarad­tak a játékból, a pálya szélén ülve figyelik társaik vidám iVtkározását. — Tegnap este érkeztünk — meséli a bamahajú, kék­szemű kislány. — A nyíregv házi Szécsénvi István Közgaz­dasági Technikum pénzügyi tagozatának elsőéves tanulói vagyunk. Négy napra jöttünk de szívesen maradnánk to­vább is, olyan szép itt. Meg­néztük a somoskői várat is. De nem csak kirándulók vannak itt az eresztvényi túristaházban, hanem olyanok is, akiknek a napja szorgal­mas tanulással telik. Simák Gizella, a termelőszövetkezeti könyvelői tanfolyamot végzi. Az egész délelőtti tanulás után jól esik az Ízletes ebéd. Evés közben zavartuk meg, hogy egy pár percet elbeszél­gessünk. — Eredetileg pedagógus voltam. Most március 21-e óta vagyok ezen a tanfolya­mon, amely június 5-ig tart. Ha befejezem, tsz-könyvelö le­szek, bár távolabbi célom az, hogy az iskolai végzettségem­nek megfelelően, mint mező­gazdász helyezkedhessen! el. — ?... — Ugyanis mezőgazdasági technikumot végeztem, de ed­dig még egyik termelőszövet­kezet sem fogadott el, mert nő vagyok. Addig nem nyug­szom, amíg nem lesz belőlem mezőgazdász. Egyébként leve­lező tagozaton az Egri Peda­gógiai Főiskola hallgatója va­gyok, biológiát és földrajzot tanulok, gondolom, ennek is hasznát veszem majd, ha sike­tül révbe jutnom. Az étterem ilyenkor csen­des. Hétköznap, kora délután van, de ez a látszólagos csend így is éppen elég munkát ad a felszolgálón ak. — Egy ilyen „csendes” na­pon is 120-an ebédelnek ná­lunk és ugyanennyi vacsorát és reggelit t szolgálunk fel. Reggel kilenctől este kilencig vagyunk nyitva. Ezek a mi látogatás Kőkút-pusztán Nyugdíjas-brigád, szorgalmas asszonyok az Egyesült Erő Tsz-ben „Egyesült erő” a neve a Sóshartyán, Kishartyán, Zagy­vapáll alva egyesült termelő­szövetkezetnek. Összes terüle­te 4000 hold. Igaz, hogy eb­ből a szántó mindössze 1898 hold, mert sok a legelő, az erdő. Jó ez az arány, mert a tagok száma nem emelke­dett a területtel. Azelőtt Sós­hartyánban 212-en voltak, most pedig 250 a taglétszám. Az egesült termelőszövetke­zet központi irodáját Kőkút- pusztára költöztették. Csirke Béla, tsz-elnök véleménye sze­rint ezzel az volt a legfőbb céljuk, hogy az iroda a birtok közepére essen. Nem könnyű dolog egy ilyen bírtok kialakítása. Nálunk az nehezítette a helyzetet, hogy jelentős területet cseréltek az állami gazdasággal. Ez las­san ment, miközben az idő sürgette a tavaszi munkákat. Az állami gazdaság még csak az elmúlt héten vitte el a Csókáson levő juhállományt. Ilyen körülmények között kellett elvégezniük a tavaszi munkát. Az „Egyesült Erő” tagjainak becsületére váljék, megbirkóztak a feladatok ja­vával. Száz hold kukoricát, 50 hold silókukoricát vetettek. A Zathóban és a Szénáson az állami gazdaságtól kukorica­szártól zörgő, elhanyagolt szántatlan, 80 hold területet kaptak. Szép a 210 hold gabona­vetésük is. Es a gazdaságban megkezdték a növényápolást. Nehéz volt a gazdaság ki­alakítása, sőt még nem is fejezték be teljes egészében, az időszerű munkákkal még­sem maradtak el. A kishartáni üzemegység­ben Varga Ferenc vezetésé­vel dolgozik egy nyugdíjas­brigád. A fiatalokat is túl­szárnyalva dolgoznak. Leg­utóbb az aprómag telepítés­nél tűntek ki. Sóshartyánban az asszonyok a munka élen­járói. A termelőszövetkezet el­nöke, mikor a legjobbak után érdeklődünk, nem tud kü­lönbséget t tenni: minden asz- szony munkáját, szorgalmát egyforma jónak tartja. Alapja van énnek, ötven hold a bur­gonya területük. Ebből Sós­hartyánban 23 hold van. Az asszonyok másfél nap alatt vé­geztek az első műveléssel. Az egyesült gazdaságban megkezdték a szakosítást. El­sőnek az állattenyésztést ren­dezik. A sóshartyáni két ma­jorban helyezték el különvá­lasztva a negatív és pozitív teheneket. Sóshartyánban van a tehenészet mellett a borjú­nevelő, a marhahizlalás és sertéshizlalás is. Az idén rátértek a pulyka­nevelésre is: 5000 pulykára kötöttek szerződést. A juhászatot Csókás-pusztán rendezik be. A téli takarmány­gondok ellenére kitűnő a ter­melőszövetkezet juhállománya. Egyelőre 2000 a juhok száma, de a kedvező legelőterület és a hozzáértő emberek lehetővé tették az állomány létszámá­nak emelését. A juhászaiban befejezés előtt áll a nyírás. Négy kilón felül van a gyap­jú átlagsúlya. ök is, mint a legtöbb ter­melőszövetkezet ezen a vidé­ken, munkaerő-hiánnyal bir­kózik. A megoldást a gépesí­tésben keresik. Egyelőre 15 erőgépük van, és 16 traktoro­suk. Az ő legfőbb érdemük, hogy a lassú területkialakítás ellenére, végeztek a vetéssel, szántással és az időszerű mun­kákkal sem maradtak el. B. Gy. dlad unt! kalászi határába a nehéz hónapjaink, de ilyen­kor tavasszal valahogy köny­nyebben megy a munka, szí­vesebben, gyorsabban dolgo­zik az ember. A vendégek is kedvesebbek vidámabbak, Ke­vesebb raklamáció van, ba­rátságosabb a légkör. Az erdőn át általános-is kolás gyerekeik csoportja sé­tál a salgói menedékház felé. A sashalmi általános iskola tanulói jöttek pémapos ki­rándulásra. A kis menedékhéz minden szobája megtelt — Harminchét férőhelyünk van szállóvendégek részére, ök természetesen itt is étkez­nek. De ez már nem jelent újságot számunkra, mert ez egész éven át így van — ma­gyarázza Prókaj Károlyné, aki már negyedik éve gondos­kodik arról, hogy tiszták le­gyenek a szobák és segít a főzésnél, hogy időben elké­szüljön minden. — Nincs itt fennakadás so­ha, hiszen a giondnok elvtárs­sal és a feleségével már ré­gen együtt dolgozunk, össze­szoktunk, még Heves megyé­ben Noszvojon ismertük meg egymást, onnan kerültünk ide pár évvel ezelőtt. Pedig sok­szor a szálló vendégeink mel­lé tavasztól őszig naponta legalább százan látogatnak hozzánk és a jó levegőtől ter­mészetesen minegyik kirándu­ló éhes, mint a farkas. S mialatt a kirándulókkal, a személyzettel beszélgettünk, és az eresztvényi turistaház­ból fölértünk a salgói mene­dékháziba, lassan beestele­dett. A búcszó nap fényényél kiránduló csoportok igyekez­nek, fáradtan, kipirult arc­cal szállásuk felé. Jó pihenést! Mátéffy Zoltán Bugyog-e, avagy mi bugyog? Óriási! Egy hegy, amelynek csúcsából kristály- tiszta forrás bugyog — több nyelven! Ilyen még nem volt. Eleddig legfeljebb a Karamcs-hegyseg oldalán bukkantunk vízre, de a „hegyén”! Ez valami új do­log. S máris indulnánk fel a hegyre, ha,,. kezdeti lelkesedésünket nem váltaná fel mindjárt a két­kedés. Bugyog-e? S kétkedésünk ezúttal is indokolt, sajnos. Szó sincs valamiféle új dologról, csupán idegenforgalmi kiadványaink egy nagyon is régi átkáról. Dehát miről is vám szó? „Kedvencünk”, a Karancs Szálló megjelentetett egy csinos kis prospektust a városról, s környéké­ről több színnyomásban, több nyelven, — s még több hibával. Nos, ebben a kiadványban, és csak eb­ben bugyog az említett forrás, a hegyen nem. S ta­lán, hogy a vize előbb leérjen a magasból, szer­zőnk le is faragott a csúcsából néhány métert. (Mit néhány méter ide, vagy oda ekkora hegynél!) Más kedvelt kirándulóhelyet is felsorol a kiadványban, amely valóban kedvelt, csak éppen nem Nógrádban. így például a Vác melletti Csővár-at említi. (Buda­pesti lévén talán úgy véli, közelebb van a főváros­hoz, mint kies megyénk bármely pontja? S ezért az előny. Ennyi erővel megemlíthetné a Velencei tavat is, az is közel van Budapesthez, s az sincs Nógrádban!) Am ne legyünk kicsinyesek, mutassanak olyan embert, aki íróasztal mellett, régi kiadványokból bogarássza össze egy mai prospektus számára anya­gát. (Ha nem is ingyen csinálja!) S különben is, az eset nem egyedülálló! így jár­tunk a Nógrádi útikalaúzzal is, s ki tudja, nem já­runk-e még fgy más most készülőkkel! Mert, ha megjelenhetett egy vaskos útikalauz Nógrádról a Bükk-ben készült országosan ismert fotókkal, s kép­zelt kishartyáni barlangokkal, miért ne jelenhetne meg egy másik nógrádi kiadvány mondjuk éppen balatoni vitorlásokkal? Az sem nagyobb pontatlan­ság, legfeljebb csak feltűnőbb az előbbieknél. S különben is, csónakázó tavunk már van, s a fotó ott is készülhetett. Mindez persze csupán keserű viccelődés. Mert felvetődik a kérdés, miért ez a pontatlansá­gok százait szülő áldatlan állapot? Helyi szakembe­rek, akik helyi ismeretekkel rendelkeznek, helyben dolgoznak, helyben vállalnák egy kiadvány megírá­sát (s talán kevesebb tiszteletdijért is!), mondom, ilyen emberek nincsenek? Mert országos határozat a helyi idegenforgalmi szakemberek megbecsülésé­ről már van. Csak élni kellene vele. S akkor útikalauzokat, s valóban hasznos kiad­ványokat jelentethetnénk meg — „meséskönyvek” helyett. Amelyekben valódi források bugyognának, valódi helyükön. Tóth Elemér Kevesebb szesz, nyugodtabb élet Géppel iurgaijuk a. levágott lucernát Az érv főre iutó alkoholfo­gyasztásban megvénk orszá­gosan a második helven álL Havonta — csecsemőtől ag­gastyánig — feienként kere­ken százhúsz forintot, költe­nek szeszesitalra. A mérték­telen ivászat ellen mind a me evei. mind a iárási szer­vek küzdenek. Az antialkoho­lista munkában a legszebb eredményekkel a szécsénvi iárás dicsekedhet. S més szebbeket mondhat maid magáénak, ha szélesebb kör­ben, többen vallják majd az egvszerű könnven belátható igazságot: Alkoholistának lenni betegség, de részegnek lenni szégyen Az igazság első felét mind többén értik meg. Tavaly és tavaly előtt a járás területén tizenöten vetették magukat önkéntesen az alkoholelvonó kúra alá s valamennyien meggyógyultak A kénvszer- kezelteknél mutatkozó sike­rek értékelésénél két nézet áll egymással szemben. Azt mindkettő elismeri hopv a kényszergyógykezeltek tíz százalékát nem sikerült meg­gyógyítani. 6 kilencven szá­zalékhoz tartozók nem tán­torognák többé ittasan az ut­cán, nem verik fel a falvak csendjét, nem kellemetlen­kednek. Nagyobb hányaduk eev életre búcsút modott a Dohárnak: kisébbiük megiszik ufvan f>"v keveset de nem annyit hoev rendbontóvá vá1- iék Az alkoholé!vonó szak- rendelés főorvosnőie — dr. Kallós Mária — ezzel szem­ben a kényszereseknek csak art a hatvanöt százalékát ismeri el teljesen gyógyultnak, amelv az alkohollal szemben tökéletes megtartóztatást, ta­núsít; A helvi nőtanácsokkal. KISZ-szervezetekkel egyetér­tésben a községi tanács vb-k és a rendőrség a szécsénvi járásban 1963-ban kilenc, tavaly negyvenkét sze­mély kényszer-alkohólelvonó kezelésére tett javaslatot A kezdeményezés az esetek kilenc tizedében a rendőrségé volt. Nem is annyira azért, mivel a vöröske­reszt és a többi társadalmi szerv aktivistára alábecsülné az alkoholizmus-ellenes mun­ka jelentőségét. Inkább azért mivel a rendőri szervek min­den fenntartás nélkül megte­szik az egyesek szemében ma mé" népszerűtlen kénvszer- kerelési Javaslatot — míg az előbbiek szívesebben vállal­koznak arra hogy az iszáko­sokat a kezelés önkéntes vál­lalására bírták. Kimagaslóan értékes munkát végzett és vé­gez e területén a iárási nő- tanái-s titkára Garamvölgrt Istvánná. Az igazsás . leliesséeéhez tartozik hoev a kénvszer- gvóevkezeltek utógondozásá­ban sokat fáradoznak a tár­sadalmi szervek Gondoljuk csak meg: annak akinek életében a kocsma ielentette a mozit a könyvtárt, a hang­versenyt, az utazást — a ke­zelés utáni hetekben döbbe­netes üresség támad az életé­ben. A megszokott tál non ál­lóba nem akar betérni: a mindennaDos ivócimborákkal nem akar elvegyülni Unat­kozik, s az unalcum a gyó­gyult. alkoholisták számára is nagy veszély. Azok a vörös­keresztesek akik meggyó­gyított alkoholistáiknak mee- mutatiák azt ami igazán széo az életben, soha meg nem hálálható szolgálatot tesznek nekik. Azzal. hosv fekeltik érdeklődésüket a kultúra iránt, maradandóan az iszákosság. ellenségeivé te­szik őket. A társadalmi aktivisták al­koholellenes munkáia a mi megyénkben mé? nagyobb fontosságú mint más me­gyékben. Nemcsak az akoho- lizmus vonatkozásában elfog­lalt szomorú helyezésünk mi­att, de azért is mivel, egész­ségügyi szerveinknél sem hi­vatásos ideggondozó, sem az alkoholelvonó szakrendelés mellett működő gondozó nem dogozik Személyes agitációval felvi­lágosító előadásokkal. vala­mint visszatartó ereiű esetek nyilvános tárgyalásával tevé­kenykednek a szécsénvi iá- rásban a szesz ellenségei az emberek barátai. Munkáiuk megérdemli a támogatást., de a követést is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents