Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

-- -------- -----------------------—----------~T~~------. m-'T' "5T ' '• T 965. mSfus t6. vasárnap NÖGRÄD „Nagy tisztessége van valamennyiünknél a — Hát igen, a kitüntetés... A Műnk.: érdemrend bronz ;okozatát kaptam. De tulaj­donképpen nem csináltam rendkívülit. Éltem, ahogy ál­talában falun élnek az embe­rek. Dolgoztam,, ahogy itt a falábán mindenki. Seggel pótolta. A brigádveze­tők segítettek neki, a faluból való gazdaember mind. Nagy Sándor, a szécsénkei Győzelem Termelőszövetkezet elnöke, a szerény emberekre jellemző csendes szavakkal próbál védekezni a számára s.okatlan nyilvánosság ellen. Homloka az őszülő haj alatt, ezernyi apró ráncba szalad. A szövetkezeti tagok mos­tani életüket, a szövetkezetét, véglegesnek fogadják el. Ügy dolgoznak, hogy mind jobb le­gyen a gazdaság. Az út azon­ban hosszú és egyenetlen volt. Különösen az alacsony mun­kaegység miatt háborogtak. Egy alkalommal éppen emiatt a közgyűlésen is pa­rázs vita kerekedett. A tagok egymás szavába vágva kia­bálták: Tizedik esztendeje volt ta­nácstitkár a faluban, amikor szervezni kezdték a szövetke­ze et. Azt mondja, inkább hi­vatalból, mint meggyőződés­ből szólt a közösség mellett. Ez érthető, hiszen tíz hold j Időn gazdálkodott maga is. A szövetkezet azonban meg­alakult, egyszerre aláírt a fa­lu valamennyi családja. A fa­lugyűlésen Nagy Sándort vá­lasztották elnöknek. — Nincs mérleghiány, de pénzt még sem kapunk! — Huszonkét forint mun­kaegységenként nagyon kevés! — Azok az ügyes emberek, akik jó mélyen belenyúlnak az állam kasszájába... Mit érünk vele, hogy megállunk a saját lábunkon? Hogy mit válaszolt erre az elnök? — A megfelelő adottságok, c jó föld. állatok, gépek hoz­zátartoznak a jó gazdálkodás­hoz. Az indulásnál azon­ban mi egyikkel sem rendel­hettünk —, emlékezik vissza ez első napokra. — Gépünk nem volt, állat sem igen... A földdel meg igazán nem di­csekedhetünk. A tavaszi, nyári záporok után mély ár­kokat vájt a hegyoldalakon a víz. Nálunk a legbiztosabb alap az ember, a szövetkeze­ti tagok közös munkája volt... — Javaslom, hogy dolgoz­zuk át jövedelemelosztási módszerünket. Mindenki any- nj/.ooz jusson, amennyit dol­gozik. Eleinte sehogy sem ér­tettek velem egyet a járásnál — magyarázza Nagy Sándor. — Ellenkeztem velük: miért kárhoztassuk magunkat ered­ménytelenségre, ha van lehe­tőség arra> hogy többet ter­meljünk, jooban éljenek a tagok. Azóta is dolgozik min­den család a szövetkezetben... Azt mindjárt a kezdet kez­detén tisztázta magában, a közösben a jövedelem a leg­fontosabb. A tagok azonban ezt is várják, hogy megbe­csüljék őket, emberségesen bánjanak velük. Ismert min­denkit a faluban, azért még sí in mentek olyan simán, egyszerűen a dolgok, ahogy gondolta. Mert a sok jószán­dékú, becsületes ember kö­zött itt is akadt egy hét fele­lőtlen, néhány megbántott ember, aki igyekezett hangu­latot kelteni az elnök ellen. Nemrégiben a gyenge ter­melőszövetkezetek gazdálko­dásának megjavításáról esett szó a rétsági járási pártbi­zottságon. Példának éppen a szécsénkei termelőszövetke­zetet említették. Szécsénke a járás legkisebb községe.- ír Azt mondják, Szalatnyai István Ferenc 17 holdjával a tekintélyesebb gazdák egyi­ke volt a faluban. Nehezen döntött, utolsónak irta alá a belépési nyilatkozatot. Az el­ső évben azonban nagyon igyekezett a munkában. Ott volt az első tavaszon az árpa­vetők között is. Kézzel szór­ták a földbe a magot. Már végeztek a munkával, amikor népes bizottság érkezeit a já- lási tanácstól. Vallatóra fog­ták az elnököt, mikor, meny­nyi árpát vetettek, hpgyan készítették el a magnak ágyát. Ezerszáz holdas határa 111 családnak ad munkát, gondot. Földjük nem rosszabb, de nem is jobb, mint a környékbeli szövetkezeteké. Mégis, Szé- csénkében nem ismerik a mérleghiányt, kilenc-tíz má­zsás búzatermést takarítot­ták be tavaly. A közös va­gyon több mint egy millió fo­rinttal nőtt a múlt évben. Egy-egy tag jövedelme itt volt a legmagasabb a járásban: megközelítette « tizenegyezer forintot. — Nincs nekem különösebb szakmai képzettségem. A sok éves tapasztalat, meg az em­berismeret állt mögöttem ak­kor is... — mondja kicsit za­vartan. Négy év telt el az alakulás óta. Nagy Sándor ezalatt az idő alatt nem csinált mást, csak dolgozott. Becsülettel, a faluért érzett nagy felelősség­gel. Pető József a szövetke­zet egyik legszorgalmasabb tagja mondta: Szégyenkezésre persze ak­kor sem volt, most sincs oka- A szakmai hozzáértés fogya­tékosságát kettőzött felelős­— Az idő az elnökünket igazolta... Aki dolgozik, an­nak pénze, becsülete is van nálunk. Hogy ő mit tett az emberekért? Sokat fáradó zott a közösség javáért... Nagy tisztessége van ezért vala­mennyiünknél.^ Vlncze Istvánná És kezdődött minden elölről. T izenöt asszonv beielen­telte, hogy megalakít­ok a szocialista bri- "dot. Kazi Ernő a -meló- szövetkezet elnöke indulatosan beletúrt kuszáit üstökébe: Csak szórakozzatok a mun­kát majd Gábriel arkangyal vészi el!” Elvesztette türelmét. 'tz arca me (»pirosod ott és mesírörbült mintha Gvörev Mihálvnénak az úi ionan meg­választott asszonvbriPád veze­tőiének akarna usrani. Két naDiff doleozott az erdőn az asszony-brigád. Lehordták — Nem brisádozni kell itt. dolgozni! Nincs, aki a Csa- oalvoshól behordia a fát. mi­ből ad iám ki a tüzelőt. Ti mes brigádoztok. No ha brigád asvtok hordiátok be! Gvörsvné állta a. elnök ro­hamát. A szokottnál csak eev árnyalattal lett sáoadtabb. Fekete haia az arcára hullott és a szeme elszántan csillogott. — Mutasd mee. hol az a fa? Az elnököt meelente az asz- szonv nvusalma. Esv kicsit zavarba is iött és tiltakozott. — Nem asszonynak való. — Ka mondom, mutasd meg! Ez tizenegy órakor lehetett. Fél kettőkor már a Csaoalvos felé kot.voBott az elnöjk brics- káia 3 kocsis mellett Kazi Er­nő, hatul György Mihályné meg Bodor Péter brigádvezető Eevik spm szólt csak kapasz­kodtak hosv a rirbe-görbe úton ki ne vesse őket a kocsi. Egy réten haladtak át. ame­lyen aoró oatakocska sietett, csillogva a naD fényében. Partián sárga viráaocskákat simogatott a szpllő. Gvörgvné mindenről megfe­ledkezve nézte az ébredést. Beleremegett a szépségbe. Ka­zi Ernő riasztotta fel: —Itt van. Mondtam én. hopv nem asszonynak való. Sűrű bozót az oldalon. Egy­éves vágás lehetett. Györgyné mereszthette nyakát,, hogy' hol a fa mert nem látta. Kazi észrevette. — A fa bent van a bozótban — mondta. — Ez nem asszonynak való — erősítgette Bodor is. Györgvné haragra lobbant. hoav az emberek nem mozdul­nak. hanem őt nézik. Lekelt a kocsiról, összeszorította a szok­nyáiét és belépett a bozótba Csetlett-botlott a szerte heve­rő hasábokban. — Azért legalább össze ra­kathattad volna — kiáltotta. — Kivel? — mondta az el­nök. s leugrott a kocsiról Nem is figyelt az asszonyra aki megemelt egv-két hasábot, maid tele bosánccsal kikászá­lódott a sűrűből. — A brisád holnap lehord- ia a fát küldietek fogatott Az elnök az asszonyon fe- leitette tekintetét. Milyen tü­zes a szeme. — Nem nektek való — már csak azért szólt, hosv lesve® oka az asszonyt nézni: a naev hasábokat az útra. csak kocsira kellett rakni. Még a rakodásnál is segítet­tek. A sápitozó kocsisokat fél- relökdösték. Eev-kettőre híre is ment az asszonyok a férfi­ak helvett dolgoznak. Volt eb­ben gúnv is elismerés is A z elnök elégedett volt. c\ a iárási értekezleten nem lehetett vele bír­ni minden szavában az asz- szonvokat dicsérte. Szárnyra kelt az asszonyok hírneve. A termelőszövetkezeti közgyűlé­sen pedig javasolta hogv Győr éviiét válasszák be a ve­zetőségbe. Kazi Ernő annyira lefog­lalta magának Györgynél, hogy gondoskodnia kellett he­lyettesről, aki távollétóben igazgatja a brigádot. Garai Miklósnét választották. Cson­tos arcú, szűkszemű asszony volt. Keveset szólt, de dol­gozni nagyon tudott. Ősi erő táplálta ezt a nagycsontú asz- szonyt. Ahol megrekedt a munka, az asszonyok rendbe tették. Birkanyírás volt, de a két és félezer juhra egy nyí­rót som kaptak. Ezzel senki sem foglalkozott a faluban. A szomszéd gazdaságban vol­tak szakértők, de azokat csak úgy adták, ha ellenében húsz hold borsót megkapálnak. Az elnök behívta György- nét az irodába. — Böském, vállaljátok el! Másnap az asszonyok a szomszéd gazdaságba indul­tak dolgozni. Az elnök is ott volt. Induláskor hangosan, hogy mindenki jól hallja ki­áltott Györgynének. és szótlanul elindultak. Al­konyodon, amikor a tábla szélén feltűnt az elnök hintá­ja, a hátsó ülésen Györgyné és az elnök. Mikor az asz- szonyok meglátták, megállt kezükben a kapa. Egynéhá- nyan szemükre húzták a ken­dőt, hogy jobban lássanak. Hideg volt a tekintetük, Ga- rainé letette a kapát és elé­jük ment. Arca mint a szo­boré. — Asszonyok, gyertek ide! Te meg Böske beszélj, hol jártál, mit tárgyaltál az el­nökkel? — szorította a bri­gádvezető csuklóját. Az elnök megérezte a vészt. Felébredt lelkiismerete, ő beszélte rá, hogy vele men­jen. Kocsiztatta a határban. Mindent kifundált, csak mel­lette lehessen. Kívánta en­nek az asszonynak a közelsé­gét. Már se látott, se hallott. Györgyné elsápadt. Az elnök most először döbbent rá, mi­lyen ostobaságba keveredtek. Menteni akarta Györgynét. — Velem volt! — hangja, mint a fuldoklóé. — Az a baj. hogy többet, mint kellett volna — szóltak az elnökre hárman is. — Böském, te maradj itt­hon, beszédem van veled. Majd utánatok viszem — ki­áltotta az asszonyoknak. Az asszonyok összenéatek Györgyné nagyon jól is­merte az asszonyokat Semmi élteimét nem talál ia a tilta­kozásnak. — Kazi, most hagyj min­ket! — kérte az elnököt. C send volt, feszült csend. A tekintetek György- nére szegeződtek, aki lehajtotta fejét, a szél arcá­ra fújta fekete haját. ' Ott nyomban megmondta, hogy Garai Miklósné alkal­masabb lesz brigádvezetőnek. Aztán elment, gyalog, keresz­tül a földeken. Másnap híve futott, hogy Györgyné új brigádot szervez az alvégi asszonyokból... 1 Bobál Gyula cAheié a színházi élet 'fejlesztésére Megyénk kulturális életé­ben jelentő* helyet foglal el az Állami Déryné Színház. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága is megtárgyalta a megye színházi életét és meg­felelő határozatot hozott a szinház munkájának haté­konyabbá tételére. A határozati pontok végre­hajtásában a megyei és a já­rási szervek mellett a köz­ségi vezetők, mindenekelőtt művelődési otthon igazgatók tehetnek a legtöbbet. A mű­velődési otthon igazgatok el­sősorban a körültekintőbb, alaposabb előadásszervezésben segíthetnek, szem előtt tartva, hogy művelödéspolitikailag, erkölcsileg és gazdaságilag egyaránt fontos a szinházi rendezvények nézőszámának növelése. Ennek érdekében né­hány községben már eredmé­nyesen tevékenykednek, de ez a munka igen sok helyen ja­vításra vár. A közönségszervezés éltete­kében feltétlenül szükséges a polgári járatként biztosított úgynevezett színházi autóbu­szok fokozottabb igénybevé­tele. A szervezési munka na­gyon jó módszere továbbá a helyfoglalásom bérletrendszer Ezen a téren kívánatos, hogy a termek eszmei befogadóké­pességének 70-80 százalékát bérleti közönség töltse meg. A szervező munka terén igen fontos a termelőszövet­kezetek és a különböző in­tézmények, vállalatok bekap­csolása. A megyei müvélSŰési osztály a szinházi élet fejlesz­tése érdekében a megye egészében fokozott figyelem­mel kísérj a végrehajtó bi­zottság határozatainak megva­lósítását. :í; ;vi ' {■■ X-*' v \ ^ Mp p?‘ »• ft-».#?jwfcfcfiÉi '-.gl. .... i: - v jü ^ ' vv ... 4-« .........fik A fej és a kéz Tervezés, termelés, jó mi­nőségű, becsületes munka — ez most számunkra a legfon­tosabb. Vezetők, mérnökök, technikusok, kétkezi munkás­emberek keresik egészséges türelmetlenséggel a legjobb megoldásokat, melyek gazda­sági életünkbe új színt, még- nagyobb lendületet visznek, hogy minél jobban helytáll­hassunk a közösen vállalt feladat, a szocialista társada­lom felépítésében. Fontos dolog a termelés technikai, anyagi, szervezés­beli feltételeit okosan meg­teremteni, hiszen a rend, a tervszerűség életünk egyik alapja. A fokozott munka- ütem, a jóminőségű termelés azonban az emberi feltételek tökéletesítését is megköveteli: a mi társadalmunkban min­den tisztességesen dolgozó ember ne csak tudásával, ha­nem érzései, önérzete, öntu­data teljességével, a szorgal­mas munka pártján álljon. Csak így üzenhetünk hadat a fegyelmezetlenségnek, a ló­gásnak, az ide-oda vándorlás­nak. Ezzel a második feltétellel sajnos nem mindenütt törőd­nek. A szervezésről, a mecha­nizmusról folyó viták köz­ben kevés szó esik a tudati nevelésről, a tudatos fegye­lemmel, az értelemmel, kedv­vel végzett munkának erről a fontos feltételéről. Igen so­kan kezelik úgy ezt a köve­telményt. mint az a tsz-elnök, aki szerint „most nem a sza­vak, hanem a tettek korsza­kiban élünk, felesleges tehát a szóbeli agitáció, hiszen a cselekvés és a nyomába 'sze­gődő eredmények a napnál Is világosabban meggyőzik az i embert.” Téves ez az okoskodás. Még akkor is téves, ha valóban a tettek korszakát éljük. Ml szocialista emberek módján akarunk élni. Nekünk eszmei vonatkozásban is szót kell ér­tenünk egymással, a mi sza­munkra nem közömbös, ha csak a gyárakban, földeken épül tervszerűen a szocializ­mus, az emberek fejében és szivében viszont kevésbe. Nem bízhatjuk a véletlen­re, ki-ki belátására azt, mi­kor és hogyan jut el világunk céljainak megértéséhez, mikor követeli érzése és értelme is, hogy a keze serényebb le­gyen. Kell tehát a szó, a ne­velés, hiszen azt is csak ér­velő szavak segítségével ért­heti meg az emberek sokasá­ga, hogy a mi munkánk nem öncélú tevékenység. S nem is csupán a magunk számára kell, hogy megteremtsük a boldogulást. Világméretű harc részesei vagyunk, 'testvérné­pek csillagképébe ötvözötten olyan társadalmi rendet épí­tünk, amely a legtöbbet akar tenni az emberért. Be kell bizonyítani a világ előtt, hogy felnőttünk e cél megvalósítá­sára. A nemzetközi munkás- osztály harcának részesei va­gyunk, ha jól dolgozunk, ha becsülettel, öntudatosan helyb­éliünk posztjainkon, a közös jövendőt kovácsoljuk. Aki pedig lóg, ölhetett kézzel, s a sültgalambot várja a szo­cialista társadalomtól, akar- va-akaratlanul árt közös ügyünknek. Roppant felelősség terhel tehát mindannyiunkat, h'szen nemcsak arról van szó, hogy lesz-e mosógépünk, frizside­rünk, rádiónk. A kapitaVsta es a szocialista társadalom közötti gazdasági harcban a becsületünk a t.í. Ezt a har­cot csak a mi világunk embe­rének szorgalmas, öntudato­san fegyelmezett munkája döntheti el a javunkra. Ezért- fontos az okos szó és a nevelés, a kimunkált, ma­gas öntudat, hogy ezt min­denki világosan megértse. Ezért fontos, hogy a fejek­ben is tervszerűen épüljön a szocializmus. Hiszen arat a fej akar, a fej helyesnek hu. azt a kéz engedelmesen meg- cselekszi. A tari Májas 1 Termelőszövetkezetben befejezték a kukorica vetését K. Gy. k. 1

Next

/
Thumbnails
Contents