Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

1965, máju§ 8. csütörtök. N 6 Cí R Ä O 5-— A nbfirö§ §zám Ha sok számot hall az em­ber hamar elszáll az emléke­zetéből. akár a iekortv.olt ün­nepi bttf mámora. Van ami azonban, sokaié emlékezetes marad. Nemrég a Zagyva! Bá- nváüzem dolgozol koccintottak a? él üzem ühnepségen és azóta nékem emlékezetes ez n száiii: 68. de úgyveleffl rnäsbkrtäk is,- Hoev az Ott hallott sok szám közüí miért Dont ez? Ennek története van. A tennelékenvsée növelésé ieen fontos feladat mindenütt, hiszen ez fellődésünk. lólé- Ulnk alaoia. A szénbányá­szaiba«. ahol a nehéz fizikai munka a domináló: nem oívan egyszerű ez a kérdés. tfiiflt olt. ahol a modern gébeké a sZö. és Az ember Csák Iránvít. Ezért Van az. ílöév a néhéhv kilós műeZeiktel.iesítménv nö­vekedés már ió eredménynek számít. A Zaewai Bányaüzemnél tavaly az előző évhez viszo­nyítva igazán kedvezőén ala­kult a termelékenység. 68 ki­lóval voit nagyobb az ösSzüZé- mi műszaktéiiesítméhv. fennék sz eredménynek a riáévsáeát md sem bizonyítja iobbán. mint az a tény. hogy több mint féímiiiió a letöltött mű­szakok száma, hiszen nemcsak a szénfalon dolgozók szerebei­nek ebben, hanem a külszíni­ek is. tehát az egész kollektí­va. Iav lett a kilóból több száz vagon szén. Allé veit áz elmúlt időszak­ban ölvén értekezlet, ahol a Zagyvar Bányaüzem vezetői ne kértek volna több gébet korszerűbb eszközökét á tröszttől. Kanták is tálán á legtöbbet a bányaüzemek kö­zül. Egyesekben már az a gondolat is felmerült. hogy elsokalnak. Köztudo­mású ugvanis. hbev a sé öc­si tés csak eav Wzonvos ha­tárig gazdaságos. Nem sokaítak el. biztosítot­tak a géDek számára munkát. Nem véletlen, hoev tavaly­előtt már széntermelésük fe­lét. tavaly pedig már 70 százalékát génekkel rakták fel. Ezek a számok önma­gákért Beszélnek, bár koránt­sem ielentenek Diafont Van még reitétt táftálék. amit ki kell aknázniuk, hiszen észért eredmények ellenére még iobbán ki lehetne használni a gébeket és ezt iöi tudiák vezetők, dolgozók egyaránt. A fiébesítés egymagában kévés lett volna, ha ném öé- rösnl másSal. äz állandó cél­tudatos munka és üíemszer­vező tevékenységgel, Bizony elég sók vizsgálódásba, elem­zésbe került egves munkakö­rök összevonás. Hem terme­lő munkahelyek felszámolása. Az úgynevezett földalatti koncéntráciok kialakítása is nagymértékben hozzáiárult az improduktív munka csökken­teséhez. Nem lehrte télies a kén. ha szó néliküi hagynánk azokat a gátló körülményekéi, áttte- !vekkel év közben meg kel­lett küzdeniük. A Forgách- aknai szakadás, a szókvölevl tüzek — hoáv ösak a flaevöb- bakat említsük —. ttáevon sok improduktív műszakot emésztettek fel. A váratlan és érmen ezért előre nem tervezhető események kény­szerhelyzet elé állították a zágtvaiákat. A vezetés fen falmassártánalk Köszönhető hogy még sem lett nasvobb kiesés, ügyes átcsonortosítá- solíkal sikerült áthidalniuk az ákádálvofeat. Mihdéz csak növeli eredményük értékét. Nem történt csoda a Zagy­vái Bányaüzemnél, de nincse­nek is csodák. A bűvös szám. a 68 kilogrammos tél.iesít- ménVnövekedés mögött egy egész év naevóh sok műnk il­ia reiWk Olyan munka, amit oéldának lehet állítani a többi bányaüzemek elé. már csak azért is. hiszen á lehe­tőségek másutt sem rosszab­bak. Ném léhét arról szó. högy lói kilőtt a lébés. mert sdk Bónddal küszködték. A iő hozzáállásban kell keresni a dolog lényegét. amiben nem Volt hläflv sem a Veze­tők. sem a dolgozók részé­ről Nem véiétlén tehát, höev a Zaawa,i Bányaüzem él- üzem lett és mintha csak a termelékenység növekedését sziirtbőlizálná. 68 ezer forint­tal több iutálniat ÖSZÍhaftek szét. mint amennyi egyéb­ként létt Volna. Az idén gondokkal Küszköd­nek a Zp^vvai Bányaüzem dolgozód. Történt egy sor vár rati an esemény, ismét loka­lizálni kellett néldául a szék- völevi bánvatüzet. A ta­valyi tapasztalatok bizonyíté­kát ielentenek arra. hoev si­kerül ismét úrrá lenniük eZékert a éofidokon. különö­sért akkor, ha aéökát a már felismert reitett tartalékokat hasznosítiák. amélvek a tér- molékenység további növelé­sét eredményezik. Bodó János Ki a felelős? A diésjenői ügy tanulságai A Nógrád 1965. átírüis 55-i számában cikk elent meg „Őrségváltást Öiösjenőn” címmel: A cikk nagy feltű­nést, keltett a iárasban. de különösein Diósiénőn. A köz­ség termelőszövetkezeti tag­sága már tudta, hogy a szö­vetkezetét az elmúlt évben fdkOzott ellenőrzés alá von­ták a látás Vézétő szervéi. Tudták és ismerték azt is. ho"v a termélöszövetkezét feílődését néhány egészségié­iért ielenség fékezi, s Várlak. Hoev elhárttsnk á szö- vetkezet előrehaladása élöl ezeket a gátló tényezőikét. A környező termelőszövetkeze­tek vezetői és tasdaá is is­merték a diósienői gazdaság sondlartt. a vezetésből adódó Hibákat és érthétetíertflék tartották, hoev a iárási Veze­tés bosszú időn keresztül szemlélte áz esemény! artél- kül. hogy radikális intézke­dést foganatosított volna. A cikk megielenése után kialakult léakör azt bizonvít- la. hogy a tervezett intézke­désekké], a témlélöszövétke= zét és a környező községek tagjai is egyetértenek, Látiák a iárási vezetésben azt az eltökéltséget: hogy a bárt gazdaSáSDslitákai irány­elveit szigorúan szem előtt tartva. lénésről-léDósre fel- számól iuk azokat a gátló té­nyezőket. almélVék akadá­lyozzák á feledést, az előre­haladást Diósiénőn. A cikk éhben az értélémbert sokat segített Az e«eméhvék mé­lyebb megértésé miatt azon­ban szeretnék néhány dolog­ban kiegészítést fűzni az frás- hbz. s áz égész dióslértöi figvből levonni á megfelelő tartblságókát. A térmélőszövétkézét á szükségletnek megfelelően el­volt látva szakemberekkel. Ezek az emberek 'azonban egyéni hibéiük. ieüemBéli fogyatékosságaik miatt nem tudták kifeiteni a szövetkezet élén azokat a kénességekét, amelyek beflrtük reilénék. El kell azonban azt is mondani, hosv néhány vezetőben n!n§s hieg a képesség a vezetésre. Pausch Ferenc, a termelő­szövetkezet főagrortómusa va­lamiféle ..fenegverék,i mód­jára Vifiéikédétt a ffazdáisáá- ban. Az egyszerű embereket lenézte, nála az ember az egyetemi végzettségnél kez­dődik. Több esetben sértő megjegyzéseket tett a szövet­kezeti tagokra, durva. aro- gáns hangon beszélt velük. Ö ma da sohasem vizsgálta fé­lül kritikái szemmel intézke­déséit és írtátok iő1 sérti törté el a munkáiéval, magatartá­sé vei knnesoiatos bíráló tnéá- iégvzéseket. Nem fogadta élá iárási szervek ilvén itáttVü megiesvZésett sem. A mezőgazdász nem tudott kitartóan. állhatatosan dol­gozni égv-eer cél megvalósí­tásáért. Munkáin sokszor szervezetlen, kapkodó volt. Egész lélletnét és felfogását a felsZínessée a látszatsike­rekre való törekvés lellemez- te. Ezért több esetben is bí­ráltuk. Ez a mágváfázata art- nak. hogy Diósienő gyakran volt első az aratásban. az ősz! gabona vetésében. de ez a sietség az agrotechnika ro­vására ment. Ezzel magya­rázható az is. hödv a gazda­ságban á szakszerűtlenségek egész sorát követték él. Edék­kel a ..er ed mén vekkel" Pa­usch Frenc a gazdaságban ke­letkezett baiokat. hibákat akarta eltakarni. Mi azonban látiuk azt is. hogy a főaeronómus még í>a- tál ember. Léfi élővé kell né­ki tenni, hogv magfelélö kö­ve fkézteiésékét votiiórí lé eb­ből az ügvből. E következte­tések között mi elsősorban, azt látiuk. hogy emberi, egyéni hibái miatt. amelyek egész iéllémét helytélén irányba „tblták”. kenteiért Volt ereiét, szakmái ismeré­téit á helves célok megvaló­sítására felhasználni. Pausch Ferenc még nem tudiá. árrtit az egyszerű emberek már ré­gén megtanulták, hogy á n«- VértV gyökér és megfelelő környezet nélkül élousztul. A7 embernek báiánllyen fo­kú képesítése is van. szüksé­ges hogy helyes és j ó környezetet alakítson ki maga körül, mert eiiétkül nem élet. dol­gozhat becsületesen. fiai László, a termelőszö­vetkezet elnöke jóindulatú, de gyenge akaratú, erélvte- leU vezető. Emberi tülaidon- sádai miatt elképzeléseit. vagy a szakvezetők elgondo­lásait sohasem tudta a veze­tőségi ülés. a közgyűlés hká- ratává tenni, és azt végre­hajtani. A beosztott vezetők tevékenységét nem ellenőriz­te s ha észre Iá vetté hibái­kat. nem inerte azokat kom- frtünista irtódoh bírálni. ’ha­nem elhallgatta, nein eäv- szér eltüsölta rtiunkätäi'Säi gondatlanságait. Beosztott iái ezt a gyengeségét neki id ki­használták. Megdöbbentő, de igaz. hogv a termelőszövet­kezet elnöke öt éves tevé­kenysége után egyszerűen nem tudta, hogy ríni történik a gazdaságban. Gyakran el­lentétes táié'koztatást adott a iárási szerveknek. Néni tu­dott különbségét térifti a Be­csületesen dolgozó táaök és a felelőtlen, hártyáé emberek között. A vezetőségi üléseket, köz­gyűléseket ném tudtá fel­használni a szöeiálistá de­mokrácia és centralizmus me gv a 1 óéi 1 ás d ra. Nertl tütíbtt maga köbül rendet. fé&Vélfnet és munkát köveielni. Ennek bizonyítására csak egy tényt éfftiítek. Március iö-én le­ién tették neki. hoev éhináég tizedéit á iubállcmná.rivt. O azonnal . ’ntézkedett”. de március 17-én még minden változatlan volt a iuhászát- ban. A termelőszövetkezet el­nöke Körül olván lédkor ala­kult ki. amelv nérti ösztönöz­te közvetlen munkatársait az odáadőibb. szorgalmas mun­kára. a nagyobb felelősségre. Az emberek érzéketlenek ma­radtak a hibáikkal, baiokkal szemben . Rá.i László tudta, hógy Köz­vetlen munkatársai nem dol­goznak iól. how félrevezetik, hogv hibát hibára halmoz­nak. Még sem tudta rászán­ni magát arra. hogv intézke­déseket tegyen. Tehetetlenül ült azon a vonaton, amelv vezető és fék nélkül robogott. Ezek voltak azok az okdk. amelyek előidézték a termelőszövetkezetben a hi­bák. gondolt tömkelegét. A diósienői ügynek mélvén szántó tanulságai vannak. A legfontosabb. amelVet a iá- rásd vezetésnek le kell von­nia az. hogy a futó ellenőrzés nem alkalmas arra. hogy fel­tárja egv-eev terület éred- tnénVeit gondjait, a hibák előbb-varr utóbb óira ielent- keznek. Többnapos, mindent átfcigó ellenőrzésre van szük­ség még akkor is. ha így Hu­zamosabb időbe telik egy-egv termelőszövetkezet elertőrző- se. A .szövetkezét] vezetőket nődig rtém pgv-egy üzémág eredménvei. vagy h;'-" aían- ián kell megítélni, hanem a gazdaság összeredtnénvé. a féilődés ütőmé áláölán. Sok sondert okozott, hogv a diósienői termel üszővel ke/H, vezetését a iárási Szervek, de még a iárási annarátüson belül is eltérő módon érté­kelték mert nem ismerték a konkrét léhvékel. Megfeled­keztek arról, hoev a szemé­lyekhez fűződő barátság. ' ir- meretség nérti lehet, a meg­ítélés trtérééie. A iárási veze­tés sokáig nem ismerté fel. hogy a lermelőszövetkezet vezetői látszatsikerekfe töre- kesznék. nem nedig a? egész gazdaság erősítésére. Ez a magyarázata annak hoar a terrtieiőSzóVetkezetben hol az egyik, hol a másik üzemág­ban növekedett a termelés. A vezetők Sem a költségeket, sem eevéb más tényezőket, nem vizsgáltak, s így a ter­melés növekedése a Gazda­ság. de a termei őszövétkezeti táoök - Szemóófítiából . is égyenesrm kérés volt. Későn vette észre a iárási vezetés azt is. hoev a szövetkezetben olyan légkör alakúit Ki. áhol egymásnak ellentmondó in­tézkedések születtek éc soro­zatosan megsértettek á tér- melőszövetkezOti tnsók jógáit. A Diósiénőn kialakult helyzetért miniden kétségét ki záréi ág felelősek a járás vezető szervei. Ez a felelősség a már Is­mert Intézkedések megtéte­léhez vezetett. Ez az ügy azonban azt is felveti, hosv változtatni kell munkastílu­sunkon az ellenőrzés módsze­rein és az emberek megítélé­sén is. Ilven tekintetben a tárás vézétő szervéinek na- gvőn tehtos. és Mgvoh sürgős tennivalói vannak. Batta István á iárási pártbizottság titkára Rétság A náci Németország kapitulációja P. Trojmnovsskij kortárai tiaasaemléke*éae Meleg, verőfényes tavaszi nap virradt ránk Berlinben 1945. május 8-án. Az I. Belorusz Front haditudósítói testületének gépkocsi oszlopa a tempelhofi repülőtér felé tartott. Meghívásunk volt a Front haditanácsától, hogy ott legyünk, amikor a szövetségesek a mimet fővárosba érkeznek, aláírni a Né­metország teljes és feltétel nélküli kapitu­lációjáról szóló okmányt. Németország ' kapitulált... Végre, valahá- ra: itt a győzelem. Gépkocsink mindenütt romok között ha­lad. Az út szélén tankok, gépkocsik, Kilőtt ütegek vasvázai — a német hadsereg ma­radványai. Eszembe jut egy levél. Abban a lakás­ban találtuk, amelyet Perevjortkin tábor­nok törzsének foglaltunk le: Ebben a levél­ben bizonyos Albert Nehmgen így írt a lakás egykori tulajdonosának, nagybátyjá­nak: „Moszkva mellett, 1941 november. Kedves bácsikám! Ezekben a percekben terád gondolok, és árrá AZ ígéretre, amit neked tettem. Még tíz perce sincs, hogg visszajöttem a hadosztály-törzsétől, ahová a hadtestparancsnokság részletes utasí­tását vittem á Moszkva élleni utolsó offeri- zívárót. A támadás két óra múlva megíft- dul. Láttam a nehézütegeket, amelyek es­tére már a Kremlt lövik. Láttam á grá­nátos ezredeket, amelyek elsőként vonulnak fel majd a Vörös térre az ö Leniftük sír­jához ... Ez már a Vég, bácsikám. Tüdőd, nem Vagyok holmi lobbanékony ifjonc. Fe­lelősségem teljes tudatában mondóm: etek­nek már befellegzett. Moszkva a mienk, mint ahogy mienk Oroszország, mienk Euró­pa... De sietek, vissza kell mennem a törzs­be. Reggel már Moszkvából írok neked. Megírom, hogy tetszik ez a bájos ázsiai fő­város...” Nem tudom, hogyan alakult a levélíró — minden jel szerint német tiszt — to­vábbi sorsa, de bevallom, nem is érde­kel. Az érdekes az, hógy ml Berlinben va­gyunk és nem Moszkva esett el, hanem a német főváros. Nekem ez a fontos. De már Tempelhofban is vagyunk. Szo- kolovszkij tábornok most érkezik: 6 fogadja majd a vendégeket. A moszkvai gépet vár­juk: VisiPszkijt és a szovjet diplomatákat. Aztán nyugat felől motórzúgást hallunk és a repülőtér felett szovjet vadászgépek je­lennek meg, kilences kötelékekben: a kí­séret, amely mögött feltűnik egy Douglas. Amikor leszáll, az angol légi főmarsáll, Tedder és az amerikai stratégiai légierő pa­rancsnoka, Spatz tábornok jelent még az ajtajában. Tedder szikár férfi, de fiatalos, mozgékony, mosolygós. Az amerikai tábor­nok középtermetű, testes, szögletes. Szo- kolovszkij és a vendégek ellépnek a felso­rakozott díszszázad előtt. Aztán leszáll még egy Douglas: az. amelyik a németeket hoz­ta: Kelteit, FMedeburg tengernagyot és Stumpf tábornokot. Szovjet tisztek lépnek hozzájuk és élvezetik őket. Elől Keltei ha­lad, hosszú por-köpenyben, tányérsapkájá­nak felső pereme mereven az ég felé néz. Nagy léptekkel megy, nem tekint se jobbráj sé balra, Mi, újságírók csatlakozunk ahhoz a gép- kocsiősziophoz, amely a németeket viszi. Hej, de jó lenne most megnézni a tábornok urak fizimiskáját! Berlin elesett) s az elfoglalt Város utcáin most ott viszik azt, aki ezeknek a nagy­hangú hadijelerttésekhek egyik szerzője volt( egyébként pedig Hitler katonai jobbkeze: Heitel tábornagyot. Ugyan hogy érezheti ma­gát? Kfirlshorsl-hoz érünk: a német hadmér­nöki főiskola jellegtelen épületéhez. És este elérkezik a történelmi pillanat, amikor a főiskola egyébként kicsiny dísz­termébe belépnek a szövetséges parancsnok­ság képviselői: Zsukov, Tyelegin, s velük együtt Visinszkij, Tedder, Spaatz, valamint de Latre de Tassígny francia tábornok. Az asztal ott áll csaknem a fal egész hosszá­ban, fölötte zászlók. A nagy asztalra merő­legesen még két hosszú és egy rövid asz­tal áll. A leghosszabb mögött a győztes hatalmak küldöttségei foglalnak helyet, A rövid asztal: Keitélé és társaié. A középső a vendégeké, a legszélső pedig a sajtótudó­sítóké. Zsukov mosolyog. Tedder mosolyog. De Latre de Tassígny mosolyog. Kattannak a fényképezőgépek, berregnek a filmfelvevők. Amikor az izgalom csillapul, a szovjet pa­rancsnokság képviselője feláll és megnyit- ia a szertartást. Egymás után több nyelven felolvassák a kormányok okmányait, ame­lyek felhatalmazzák a delegátusokét Német­ország kapitulációjának elfogadására. A ceremóniának ez a része tíz percig tart. Az- táh a szovjet marsall ismét feláll és han­gosan, tárgyilagosan szól az ajtóban álló tiszteknek: :— Vezessék be a német küldöttséget. Az ajtó kitárul s feltűnik Keitel, Friede­burg és Stumpf alakja, mögöttük mág né­hány német tiszt, alighanem a szárnysegé­dek. Keitel leül a karosszékbe és maga elé teszi marsallbotját. Zsukov akkort mond va­lamit. A tolmács lefordítja a németeknek. Keitel bólogat és közben folyton Zsukovot nézi. Mißt az olyan ember, aki most olyas­valakit lát, akinek az alakja mér régóta foglalkoztatta. Aztán következik az aláírás. Kéitfel el­sápadj szeméből kiesik a monokli. A mö­götte álló magas német tiszt sír. Keitel me­reven ül, két kezét maga elé tartja és ököl­be szorítja. Zsukov pedig feláll és érces hangon je­lenti bé: A német delegációnak ezennel fel­ajánljuk a Németország teljes és feltétel nél­küli kapitulációjáról szóló okirat aláírását. Zsukov hangja döbbenetes érővel hat, kü­lönösen a németek számára. Most Keitel is feláll és most már bizonytalan léptekkel indült a szövetségesek asztalának végéhez. Arca ölyán, mint valami lárva. A keze resz­ket. Azután a harmadik német is aláírja az ok­mányt és visszatér helyére. A szovjet mar­sál közli: — A német küldöttség elhagyhatja a ter­met. Az ajtók bezárulnak. Aztán szinte egycsapásrá felenged a fe­szültség á teremben. Vége a háborúnak! De vajon valóbán? A tömegben meg­keressük Mälinyin tábomokót a front-törzs parancsnokát: — Mi a helyzet Prágában? Malinyih az órájára néz; úgy mondja: — Konyev marsall tankjai pillanatokon belül bevonulnak Prágába. A felkelők meg­kapják a szükséges támogatást. Egymást megelőzve rohanunk az Iskola­udvarért felállított telefonközponthoz. Kol­légámmal együtt diktáljuk utolsó haditudó- sításünkat a frontról a Krasznaja Zvezda szer kesZtőségének. Hajnali négy óra van. A front haditaná­csa rögtönzött ünnepségre invitálja az új­ságírókat. Tyelegin tábornok, kezében pá­linkás pohárral, boldogan mondja el a leg­szebb és legrövidebb felköszörttőt: — Á győzelemre, elVtársúk! A békére. (Fordította: Serény Péter)

Next

/
Thumbnails
Contents