Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)
1965-05-06 / 105. szám
1965, máju§ 8. csütörtök. N 6 Cí R Ä O 5-— A nbfirö§ §zám Ha sok számot hall az ember hamar elszáll az emlékezetéből. akár a iekortv.olt ünnepi bttf mámora. Van ami azonban, sokaié emlékezetes marad. Nemrég a Zagyva! Bá- nváüzem dolgozol koccintottak a? él üzem ühnepségen és azóta nékem emlékezetes ez n száiii: 68. de úgyveleffl rnäsbkrtäk is,- Hoev az Ott hallott sok szám közüí miért Dont ez? Ennek története van. A tennelékenvsée növelésé ieen fontos feladat mindenütt, hiszen ez fellődésünk. lólé- Ulnk alaoia. A szénbányászaiba«. ahol a nehéz fizikai munka a domináló: nem oívan egyszerű ez a kérdés. tfiiflt olt. ahol a modern gébeké a sZö. és Az ember Csák Iránvít. Ezért Van az. ílöév a néhéhv kilós műeZeiktel.iesítménv növekedés már ió eredménynek számít. A Zaewai Bányaüzemnél tavaly az előző évhez viszonyítva igazán kedvezőén alakult a termelékenység. 68 kilóval voit nagyobb az ösSzüZé- mi műszaktéiiesítméhv. fennék sz eredménynek a riáévsáeát md sem bizonyítja iobbán. mint az a tény. hogy több mint féímiiiió a letöltött műszakok száma, hiszen nemcsak a szénfalon dolgozók szerebeinek ebben, hanem a külszíniek is. tehát az egész kollektíva. Iav lett a kilóból több száz vagon szén. Allé veit áz elmúlt időszakban ölvén értekezlet, ahol a Zagyvar Bányaüzem vezetői ne kértek volna több gébet korszerűbb eszközökét á tröszttől. Kanták is tálán á legtöbbet a bányaüzemek közül. Egyesekben már az a gondolat is felmerült. hogy elsokalnak. Köztudomású ugvanis. hbev a sé öcsi tés csak eav Wzonvos határig gazdaságos. Nem sokaítak el. biztosítottak a géDek számára munkát. Nem véletlen, hoev tavalyelőtt már széntermelésük felét. tavaly pedig már 70 százalékát génekkel rakták fel. Ezek a számok önmagákért Beszélnek, bár korántsem ielentenek Diafont Van még reitétt táftálék. amit ki kell aknázniuk, hiszen észért eredmények ellenére még iobbán ki lehetne használni a gébeket és ezt iöi tudiák vezetők, dolgozók egyaránt. A fiébesítés egymagában kévés lett volna, ha ném öé- rösnl másSal. äz állandó céltudatos munka és üíemszervező tevékenységgel, Bizony elég sók vizsgálódásba, elemzésbe került egves munkakörök összevonás. Hem termelő munkahelyek felszámolása. Az úgynevezett földalatti koncéntráciok kialakítása is nagymértékben hozzáiárult az improduktív munka csökkenteséhez. Nem lehrte télies a kén. ha szó néliküi hagynánk azokat a gátló körülményekéi, áttte- !vekkel év közben meg kellett küzdeniük. A Forgách- aknai szakadás, a szókvölevl tüzek — hoáv ösak a flaevöb- bakat említsük —. ttáevon sok improduktív műszakot emésztettek fel. A váratlan és érmen ezért előre nem tervezhető események kényszerhelyzet elé állították a zágtvaiákat. A vezetés fen falmassártánalk Köszönhető hogy még sem lett nasvobb kiesés, ügyes átcsonortosítá- solíkal sikerült áthidalniuk az ákádálvofeat. Mihdéz csak növeli eredményük értékét. Nem történt csoda a Zagyvái Bányaüzemnél, de nincsenek is csodák. A bűvös szám. a 68 kilogrammos tél.iesít- ménVnövekedés mögött egy egész év naevóh sok műnk ilia reiWk Olyan munka, amit oéldának lehet állítani a többi bányaüzemek elé. már csak azért is. hiszen á lehetőségek másutt sem rosszabbak. Ném léhét arról szó. högy lói kilőtt a lébés. mert sdk Bónddal küszködték. A iő hozzáállásban kell keresni a dolog lényegét. amiben nem Volt hläflv sem a Vezetők. sem a dolgozók részéről Nem véiétlén tehát, höev a Zaawa,i Bányaüzem él- üzem lett és mintha csak a termelékenység növekedését sziirtbőlizálná. 68 ezer forinttal több iutálniat ÖSZÍhaftek szét. mint amennyi egyébként létt Volna. Az idén gondokkal Küszködnek a Zp^vvai Bányaüzem dolgozód. Történt egy sor vár rati an esemény, ismét lokalizálni kellett néldául a szék- völevi bánvatüzet. A tavalyi tapasztalatok bizonyítékát ielentenek arra. hoev sikerül ismét úrrá lenniük eZékert a éofidokon. különösért akkor, ha aéökát a már felismert reitett tartalékokat hasznosítiák. amélvek a tér- molékenység további növelését eredményezik. Bodó János Ki a felelős? A diésjenői ügy tanulságai A Nógrád 1965. átírüis 55-i számában cikk elent meg „Őrségváltást Öiösjenőn” címmel: A cikk nagy feltűnést, keltett a iárasban. de különösein Diósiénőn. A község termelőszövetkezeti tagsága már tudta, hogy a szövetkezetét az elmúlt évben fdkOzott ellenőrzés alá vonták a látás Vézétő szervéi. Tudták és ismerték azt is. ho"v a termélöszövetkezét feílődését néhány egészségiéiért ielenség fékezi, s Várlak. Hoev elhárttsnk á szö- vetkezet előrehaladása élöl ezeket a gátló tényezőikét. A környező termelőszövetkezetek vezetői és tasdaá is ismerték a diósienői gazdaság sondlartt. a vezetésből adódó Hibákat és érthétetíertflék tartották, hoev a iárási Vezetés bosszú időn keresztül szemlélte áz esemény! artél- kül. hogy radikális intézkedést foganatosított volna. A cikk megielenése után kialakult léakör azt bizonvít- la. hogy a tervezett intézkedésekké], a témlélöszövétke= zét és a környező községek tagjai is egyetértenek, Látiák a iárási vezetésben azt az eltökéltséget: hogy a bárt gazdaSáSDslitákai irányelveit szigorúan szem előtt tartva. lénésről-léDósre fel- számól iuk azokat a gátló tényezőket. almélVék akadályozzák á feledést, az előrehaladást Diósiénőn. A cikk éhben az értélémbert sokat segített Az e«eméhvék mélyebb megértésé miatt azonban szeretnék néhány dologban kiegészítést fűzni az frás- hbz. s áz égész dióslértöi figvből levonni á megfelelő tartblságókát. A térmélőszövétkézét á szükségletnek megfelelően elvolt látva szakemberekkel. Ezek az emberek 'azonban egyéni hibéiük. ieüemBéli fogyatékosságaik miatt nem tudták kifeiteni a szövetkezet élén azokat a kénességekét, amelyek beflrtük reilénék. El kell azonban azt is mondani, hosv néhány vezetőben n!n§s hieg a képesség a vezetésre. Pausch Ferenc, a termelőszövetkezet főagrortómusa valamiféle ..fenegverék,i módjára Vifiéikédétt a ffazdáisáá- ban. Az egyszerű embereket lenézte, nála az ember az egyetemi végzettségnél kezdődik. Több esetben sértő megjegyzéseket tett a szövetkezeti tagokra, durva. aro- gáns hangon beszélt velük. Ö ma da sohasem vizsgálta félül kritikái szemmel intézkedéséit és írtátok iő1 sérti törté el a munkáiéval, magatartásé vei knnesoiatos bíráló tnéá- iégvzéseket. Nem fogadta élá iárási szervek ilvén itáttVü megiesvZésett sem. A mezőgazdász nem tudott kitartóan. állhatatosan dolgozni égv-eer cél megvalósításáért. Munkáin sokszor szervezetlen, kapkodó volt. Egész lélletnét és felfogását a felsZínessée a látszatsikerekre való törekvés lellemez- te. Ezért több esetben is bíráltuk. Ez a mágváfázata art- nak. hogy Diósienő gyakran volt első az aratásban. az ősz! gabona vetésében. de ez a sietség az agrotechnika rovására ment. Ezzel magyarázható az is. hödv a gazdaságban á szakszerűtlenségek egész sorát követték él. Edékkel a ..er ed mén vekkel" Pausch Frenc a gazdaságban keletkezett baiokat. hibákat akarta eltakarni. Mi azonban látiuk azt is. hogy a főaeronómus még í>a- tál ember. Léfi élővé kell néki tenni, hogv magfelélö köve fkézteiésékét votiiórí lé ebből az ügvből. E következtetések között mi elsősorban, azt látiuk. hogy emberi, egyéni hibái miatt. amelyek egész iéllémét helytélén irányba „tblták”. kenteiért Volt ereiét, szakmái ismerétéit á helves célok megvalósítására felhasználni. Pausch Ferenc még nem tudiá. árrtit az egyszerű emberek már régén megtanulták, hogy á n«- VértV gyökér és megfelelő környezet nélkül élousztul. A7 embernek báiánllyen fokú képesítése is van. szükséges hogy helyes és j ó környezetet alakítson ki maga körül, mert eiiétkül nem élet. dolgozhat becsületesen. fiai László, a termelőszövetkezet elnöke jóindulatú, de gyenge akaratú, erélvte- leU vezető. Emberi tülaidon- sádai miatt elképzeléseit. vagy a szakvezetők elgondolásait sohasem tudta a vezetőségi ülés. a közgyűlés hká- ratává tenni, és azt végrehajtani. A beosztott vezetők tevékenységét nem ellenőrizte s ha észre Iá vetté hibáikat. nem inerte azokat kom- frtünista irtódoh bírálni. ’hanem elhallgatta, nein eäv- szér eltüsölta rtiunkätäi'Säi gondatlanságait. Beosztott iái ezt a gyengeségét neki id kihasználták. Megdöbbentő, de igaz. hogv a termelőszövetkezet elnöke öt éves tevékenysége után egyszerűen nem tudta, hogy ríni történik a gazdaságban. Gyakran ellentétes táié'koztatást adott a iárási szerveknek. Néni tudott különbségét térifti a Becsületesen dolgozó táaök és a felelőtlen, hártyáé emberek között. A vezetőségi üléseket, közgyűléseket ném tudtá felhasználni a szöeiálistá demokrácia és centralizmus me gv a 1 óéi 1 ás d ra. Nertl tütíbtt maga köbül rendet. fé&Vélfnet és munkát köveielni. Ennek bizonyítására csak egy tényt éfftiítek. Március iö-én leién tették neki. hoev éhináég tizedéit á iubállcmná.rivt. O azonnal . ’ntézkedett”. de március 17-én még minden változatlan volt a iuhászát- ban. A termelőszövetkezet elnöke Körül olván lédkor alakult ki. amelv nérti ösztönözte közvetlen munkatársait az odáadőibb. szorgalmas munkára. a nagyobb felelősségre. Az emberek érzéketlenek maradtak a hibáikkal, baiokkal szemben . Rá.i László tudta, hógy Közvetlen munkatársai nem dolgoznak iól. how félrevezetik, hogv hibát hibára halmoznak. Még sem tudta rászánni magát arra. hogv intézkedéseket tegyen. Tehetetlenül ült azon a vonaton, amelv vezető és fék nélkül robogott. Ezek voltak azok az okdk. amelyek előidézték a termelőszövetkezetben a hibák. gondolt tömkelegét. A diósienői ügynek mélvén szántó tanulságai vannak. A legfontosabb. amelVet a iá- rásd vezetésnek le kell vonnia az. hogy a futó ellenőrzés nem alkalmas arra. hogy feltárja egv-eev terület éred- tnénVeit gondjait, a hibák előbb-varr utóbb óira ielent- keznek. Többnapos, mindent átfcigó ellenőrzésre van szükség még akkor is. ha így Huzamosabb időbe telik egy-egv termelőszövetkezet elertőrző- se. A .szövetkezét] vezetőket nődig rtém pgv-egy üzémág eredménvei. vagy h;'-" aían- ián kell megítélni, hanem a gazdaság összeredtnénvé. a féilődés ütőmé áláölán. Sok sondert okozott, hogv a diósienői termel üszővel ke/H, vezetését a iárási Szervek, de még a iárási annarátüson belül is eltérő módon értékelték mert nem ismerték a konkrét léhvékel. Megfeledkeztek arról, hoev a személyekhez fűződő barátság. ' ir- meretség nérti lehet, a megítélés trtérééie. A iárási vezetés sokáig nem ismerté fel. hogy a lermelőszövetkezet vezetői látszatsikerekfe töre- kesznék. nem nedig a? egész gazdaság erősítésére. Ez a magyarázata annak hoar a terrtieiőSzóVetkezetben hol az egyik, hol a másik üzemágban növekedett a termelés. A vezetők Sem a költségeket, sem eevéb más tényezőket, nem vizsgáltak, s így a termelés növekedése a Gazdaság. de a termei őszövétkezeti táoök - Szemóófítiából . is égyenesrm kérés volt. Későn vette észre a iárási vezetés azt is. hoev a szövetkezetben olyan légkör alakúit Ki. áhol egymásnak ellentmondó intézkedések születtek éc sorozatosan megsértettek á tér- melőszövetkezOti tnsók jógáit. A Diósiénőn kialakult helyzetért miniden kétségét ki záréi ág felelősek a járás vezető szervei. Ez a felelősség a már Ismert Intézkedések megtételéhez vezetett. Ez az ügy azonban azt is felveti, hosv változtatni kell munkastílusunkon az ellenőrzés módszerein és az emberek megítélésén is. Ilven tekintetben a tárás vézétő szervéinek na- gvőn tehtos. és Mgvoh sürgős tennivalói vannak. Batta István á iárási pártbizottság titkára Rétság A náci Németország kapitulációja P. Trojmnovsskij kortárai tiaasaemléke*éae Meleg, verőfényes tavaszi nap virradt ránk Berlinben 1945. május 8-án. Az I. Belorusz Front haditudósítói testületének gépkocsi oszlopa a tempelhofi repülőtér felé tartott. Meghívásunk volt a Front haditanácsától, hogy ott legyünk, amikor a szövetségesek a mimet fővárosba érkeznek, aláírni a Németország teljes és feltétel nélküli kapitulációjáról szóló okmányt. Németország ' kapitulált... Végre, valahá- ra: itt a győzelem. Gépkocsink mindenütt romok között halad. Az út szélén tankok, gépkocsik, Kilőtt ütegek vasvázai — a német hadsereg maradványai. Eszembe jut egy levél. Abban a lakásban találtuk, amelyet Perevjortkin tábornok törzsének foglaltunk le: Ebben a levélben bizonyos Albert Nehmgen így írt a lakás egykori tulajdonosának, nagybátyjának: „Moszkva mellett, 1941 november. Kedves bácsikám! Ezekben a percekben terád gondolok, és árrá AZ ígéretre, amit neked tettem. Még tíz perce sincs, hogg visszajöttem a hadosztály-törzsétől, ahová a hadtestparancsnokság részletes utasítását vittem á Moszkva élleni utolsó offeri- zívárót. A támadás két óra múlva megíft- dul. Láttam a nehézütegeket, amelyek estére már a Kremlt lövik. Láttam á gránátos ezredeket, amelyek elsőként vonulnak fel majd a Vörös térre az ö Leniftük sírjához ... Ez már a Vég, bácsikám. Tüdőd, nem Vagyok holmi lobbanékony ifjonc. Felelősségem teljes tudatában mondóm: eteknek már befellegzett. Moszkva a mienk, mint ahogy mienk Oroszország, mienk Európa... De sietek, vissza kell mennem a törzsbe. Reggel már Moszkvából írok neked. Megírom, hogy tetszik ez a bájos ázsiai főváros...” Nem tudom, hogyan alakult a levélíró — minden jel szerint német tiszt — további sorsa, de bevallom, nem is érdekel. Az érdekes az, hógy ml Berlinben vagyunk és nem Moszkva esett el, hanem a német főváros. Nekem ez a fontos. De már Tempelhofban is vagyunk. Szo- kolovszkij tábornok most érkezik: 6 fogadja majd a vendégeket. A moszkvai gépet várjuk: VisiPszkijt és a szovjet diplomatákat. Aztán nyugat felől motórzúgást hallunk és a repülőtér felett szovjet vadászgépek jelennek meg, kilences kötelékekben: a kíséret, amely mögött feltűnik egy Douglas. Amikor leszáll, az angol légi főmarsáll, Tedder és az amerikai stratégiai légierő parancsnoka, Spatz tábornok jelent még az ajtajában. Tedder szikár férfi, de fiatalos, mozgékony, mosolygós. Az amerikai tábornok középtermetű, testes, szögletes. Szo- kolovszkij és a vendégek ellépnek a felsorakozott díszszázad előtt. Aztán leszáll még egy Douglas: az. amelyik a németeket hozta: Kelteit, FMedeburg tengernagyot és Stumpf tábornokot. Szovjet tisztek lépnek hozzájuk és élvezetik őket. Elől Keltei halad, hosszú por-köpenyben, tányérsapkájának felső pereme mereven az ég felé néz. Nagy léptekkel megy, nem tekint se jobbráj sé balra, Mi, újságírók csatlakozunk ahhoz a gép- kocsiősziophoz, amely a németeket viszi. Hej, de jó lenne most megnézni a tábornok urak fizimiskáját! Berlin elesett) s az elfoglalt Város utcáin most ott viszik azt, aki ezeknek a nagyhangú hadijelerttésekhek egyik szerzője volt( egyébként pedig Hitler katonai jobbkeze: Heitel tábornagyot. Ugyan hogy érezheti magát? Kfirlshorsl-hoz érünk: a német hadmérnöki főiskola jellegtelen épületéhez. És este elérkezik a történelmi pillanat, amikor a főiskola egyébként kicsiny dísztermébe belépnek a szövetséges parancsnokság képviselői: Zsukov, Tyelegin, s velük együtt Visinszkij, Tedder, Spaatz, valamint de Latre de Tassígny francia tábornok. Az asztal ott áll csaknem a fal egész hosszában, fölötte zászlók. A nagy asztalra merőlegesen még két hosszú és egy rövid asztal áll. A leghosszabb mögött a győztes hatalmak küldöttségei foglalnak helyet, A rövid asztal: Keitélé és társaié. A középső a vendégeké, a legszélső pedig a sajtótudósítóké. Zsukov mosolyog. Tedder mosolyog. De Latre de Tassígny mosolyog. Kattannak a fényképezőgépek, berregnek a filmfelvevők. Amikor az izgalom csillapul, a szovjet parancsnokság képviselője feláll és megnyit- ia a szertartást. Egymás után több nyelven felolvassák a kormányok okmányait, amelyek felhatalmazzák a delegátusokét Németország kapitulációjának elfogadására. A ceremóniának ez a része tíz percig tart. Az- táh a szovjet marsall ismét feláll és hangosan, tárgyilagosan szól az ajtóban álló tiszteknek: :— Vezessék be a német küldöttséget. Az ajtó kitárul s feltűnik Keitel, Friedeburg és Stumpf alakja, mögöttük mág néhány német tiszt, alighanem a szárnysegédek. Keitel leül a karosszékbe és maga elé teszi marsallbotját. Zsukov akkort mond valamit. A tolmács lefordítja a németeknek. Keitel bólogat és közben folyton Zsukovot nézi. Mißt az olyan ember, aki most olyasvalakit lát, akinek az alakja mér régóta foglalkoztatta. Aztán következik az aláírás. Kéitfel elsápadj szeméből kiesik a monokli. A mögötte álló magas német tiszt sír. Keitel mereven ül, két kezét maga elé tartja és ökölbe szorítja. Zsukov pedig feláll és érces hangon jelenti bé: A német delegációnak ezennel felajánljuk a Németország teljes és feltétel nélküli kapitulációjáról szóló okirat aláírását. Zsukov hangja döbbenetes érővel hat, különösen a németek számára. Most Keitel is feláll és most már bizonytalan léptekkel indült a szövetségesek asztalának végéhez. Arca ölyán, mint valami lárva. A keze reszket. Azután a harmadik német is aláírja az okmányt és visszatér helyére. A szovjet marsál közli: — A német küldöttség elhagyhatja a termet. Az ajtók bezárulnak. Aztán szinte egycsapásrá felenged a feszültség á teremben. Vége a háborúnak! De vajon valóbán? A tömegben megkeressük Mälinyin tábomokót a front-törzs parancsnokát: — Mi a helyzet Prágában? Malinyih az órájára néz; úgy mondja: — Konyev marsall tankjai pillanatokon belül bevonulnak Prágába. A felkelők megkapják a szükséges támogatást. Egymást megelőzve rohanunk az Iskolaudvarért felállított telefonközponthoz. Kollégámmal együtt diktáljuk utolsó haditudó- sításünkat a frontról a Krasznaja Zvezda szer kesZtőségének. Hajnali négy óra van. A front haditanácsa rögtönzött ünnepségre invitálja az újságírókat. Tyelegin tábornok, kezében pálinkás pohárral, boldogan mondja el a legszebb és legrövidebb felköszörttőt: — Á győzelemre, elVtársúk! A békére. (Fordította: Serény Péter)
