Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-23 / 120. szám

10 wögrad 1965. május 25. vasárnap. REFLEKTOR FÉNyBEN GORKA GÉZA A verőcei nagy sárga ház — ahol a Kossuth- és Mun- kácsy-díjas, érdemes művész ei és alkot — magas domb­ra épült, onnan néz alá a va- rázsos szépségű tájra, a Du­na kanyargó szalagjára, a cseréptetős házakra, mintegy szimbólumként: látni, felszip­pantani és művészi élménny sűríteni mindazt a gyönyörű­séget, ami itt, ezen a vidé­ken fogan, hogy továbbadhas­sa. Gorka Géza ma a legismer­tebb magyar keramikus. Nem­csak az országhatáron innen, azon túl is élénk érdeklődés­sel kísérik, figyelik művésze­tét, mindig újat teremtő al­kotókedvét, kimeríthetetlen öt­letgazdagságát s legújabb al­kotásait Nem véletlenül. Csaknem fél évszázados mun­kássága egyet jelent a magyar kerámiaművészet megújho­dásával — elválaszthatatlan attól. Alkotásai híven őrzik, tükrözik, hogy egykor Badár Balázs, a neves mezőtúri gö­löncsér-mester tanítványa volt, nála tanulta meg az ősi fa­zekasságot. — Negyvenhét esztendeje már... — emlékezik művé­szi pályakezdésére házi mú­zeumában. — Valahol itt kez­dődött — mutat széles moz­dulattal azokra a népi díszí­tésű cserepekre, amelyeket féltve őriz még ma is- — Tud­ja, mi ezekben a legcsodálato­sabb? A népi alkotásokon keresztül az egész világ meg­érti a mi nyelvünket! A népi vonások megőrzése mellett azonban biztos kézzel alkalmazza a kerámiaművé- szet egyetemes vonásait is, amelyek nem csupán magyar- iá, egyszersmind nemzetközi­vé is teszik művészetét. Bi­zonyítja ezt az is- hogy az olaszországi Faenzában, a Nemzetközi Kerámia Múzeum­ban ötezer év legszebb és leg­értékesebb alkotásai között már egy évtizeddel ezelőtt he­lyet kapott Gorka Géza töbh, remekbeformált műve. Négy évtizeddel ezelőtt ér­kezett Verőcére. Hívták — a falu környékén nagy mennyi­ségű, korongolásra alkalmas anyagot találtak — alakítsa meg a Keramosz Vállalatot, Két évig állt az élén, két évig virágzott. Amikor azonban lemondott tisztségéről, szinte hetek alatt bezárta kapuit a vállalat De Gorka Géza nem hagyta cserben a kis Duna- menti falut. amelyet meg­szeretett. Hű maradt hozzá mindmáig. Nehéz lenne végigkövetni a A művész korongon formázza edényeit (MTI foto —Bojár Sándor felvétele) megtett út minden állomását, Badár Balázs mezőtúri faze­kasműhelyétől a brüsszeli vi­lágkiállítás nagy díján át egé­szen a Kossuth-díjig. Több, mint harminc kitüntetés — köztük számos nagydíj — jel­zi a megtett út művészi ér­tékét- S jelzi ezt a forradal­mi változást is, amit itt ná­lunk ő teremtett a kerámia­művészetben, már a harmin­cas évek elején. Uj formák, színek keresése — ez jellemzi Gorka Géza művészetének legutóbbi négy évtizedét. A vázák követték a rajtuk ábrázolt díszítő mo­tívum karakterisztikus vona­lait, vagy ábrázolt motívum nélkül is valamiféle állat — legtöbbször madár — jelleg­zetes felépítését, hozzáadva a művész alkotó-teremtő képze­letét. Mindehhez járul még az a bravúros színkezelés, az eredeti színek széles skálája, amely egy festőnek is dicsé­retére válnék. Gorka Géza a szépség ne­mes élményét megosztja em­bertársaival —műveivel nem kitűnni, csupán gyönyörköd­tetni akar. Vagy ahogy ő fogalmazza: megszépíti az életet. Ezért csak ritkán tö­rekszik monumentalitásra, szinte valamennyi műve hasznos dísztárgyává válhat bármelyik modem lakásnak. Kerámiái természetes ará­nyukkal és célszerűségükkel, ugyanakkor egyszerűségükben is megkapó díszítésükkel a legkülönbözőlbb műveltségű emberek számára is érthetőek. Művészi kerámia-tár gyrdln egyre kevesebb a díszítés, i hagsúly a zománc szépsé­gre, színhatására tevődik it, s ejti ámulatba a szem­élőt. Finom pasztel-szineket használ hajszálerezéssel, csur- gatássa! vagy repedezettség­gel. Hogy mi az ihletője? Az erkélyre lép, a kertre mutat, az alant elterülő falura, a icörnyező erdőkre, a méltóság­éi jesen hömpölygő vén folyó­ra. —A természet az én tón­csesháaam. Kiapadhatatlan orrás._ Virtuóza az anyagnak és i máznak, de az anyag és schnika nála szoros egység­be forrt a tartalommal, a tárgyak rendeltetésével. Mű­vészetének mindig mondani­valója van az emberek számá­ra: tegyük szebbé, derűsebbé mindennapi életünket, legyen az otthonunk valóban otthotí, ahová megpihenni tér meg az emiber a napi munka után. Ezért, s ezen munkálkodik s alkotja szebbnél szebb, de­rűsebbnél derűsebb dísztár­gyait Nem véletlen, hogy az em­berek megértik agyagba for­mált szavát,—az iparművé­szeti boltokban szinte állan­dó jelleggel hiánycikként szerepelnek Gorka Géza Íz­léses, gyönyörködtető kerá­mia dísztárgyai. Sokat, na­gyon sokat kellene alkotnia ahhoz, hogy művei minden igénylője otthonába eljussa­nak. Prukner Pál Minden lehetséges Még az is, hogy egy repülő­gép összeütközzék egy sza­márral. Ez történt Iránban, a török határtól nem messzire, amikor egy csendőrparancsno­kot szállító repülőgép kény­szerleszállást végzett az or­szágúton és nekiment egy ar­ra baktató csacsinak, sőt an­nak „lovasát” halálra gázolta. A csacsi is súlyosan megsebe­sült. Segítőkész, családapa Palerraó, Szicília fővárosa gyak­ran maradt villanyvilágítás nél­kül. Mindenki arra gondelt, hogy a vonalban vannak hibák. Végül kiderült, hogy Giovanni landoló, az elektromos művek főmérnöke szándékosan borította sötétségbe a várost. így segített fainak autót lopni. Üzérkedők Sam Allan Los-Angeles-i 23 éves munkanélküli szakács és felesége úgy határozott, hogy eladják fiukat, az ötéves Mar­kot egy gyermektelen házas­pár hosszas alkudozás után a következőkben állapodott meg: a kis Markot elcserélik egy fegyverért és egy használt sze­mélyautóért Az Allan házas­párt az ügy kipattanása után „üzérkedésért” letartóztatták. Tavasz a földeken — Hoztam vattaruhá*. fürdő nadrágot .forró teát és jeges italt... (Endrődi István rajza) Az Addisz-Abebábam meg­tartott csúcsértékedet hatá­rozata szerint május 25. AF­RIKA félszabadulásának nap­ja. Vízszintes: 1. A volt Fran­cia Szudánból alakult köz­társaság, mely 1960 szeptem­ber 22-én kilépett a Francia Közösségből. 5. A Dél-Afrikai Oranje folyó forrásvidékén el­terülő angol gyarmat, ahol az önállósági áramlatok élőbb- utóbb eredménnyel járnak. Székhelye: Maseru. 14. Min­den részletre kiterjedő. 15 Spanyol haladó politikus, a Béke-Világtar.ács Irodájának tagja volt. (Jósé 1879—1955). 16. Helyrag. 17. Marokkó fő­városa. 18. Kiemelkedő olasz költő (Torquato 1544—99). 19. Autóversenyeiről ismert szi­get az Ir-tengerben. 20. Illat — klasszikus nyelven. 21. Ro­konszenves. 22. Kerti szer­szám. 23. Veszteség. 24. Min­takép. 26. ... tin-tin, a néma- f1 Írnek kutyasztárja. 27. K.R. 28. Vízhordó edény. 29. A legrcgbb időmérő eszköz. 31. Uj-Guinea törzslakossága. 32. Keskeny, szűk utca, 33. Hegy­ség Németországban. 36. Kó­ros folyamat központja. 37. Vissza: zamat. 38. Európa leg­nagyobb hegyxendszere. 39. A Ladoga tó és a Fehér-tenger közötti terület. 41. Nemes­gáz. 42. Súlyt megállapít (—’). 43. Igekötő. 44. Porrátör. 46. Villamoskocsiszín. 47. Fülébe mond. 49. Keresztül. 50. Nyu­gat-Afrikai köztársaság, fővá­rosa Monrovia. 52. Szőlőfajta. 53. Csúcsíves. 54. Mértani test. 55. Állatszelídítő, tréner. 57. A Nílus egyik forrástava DCeres zírejtnfoiy Afrika 1 2 3 4 5 6 «X 7 8 9 10 11 12 A3 | n 15 16 17 16 19 20 21 23 áp£g24 §*1$ . .. 26 27 28 29 30 d| 32 33 34 jS-jpíi 5 ?v*5§| 36 37 í* mé á9 w r ip® SS *2 43 1« hi 46 Ép a 7 48 849 53 50 51 52 c •­£4 | SS 56 57 Í*ÉÍ J* Etiópiában. 58. Afrikai köz­társaság, mely nyolc esztendei véres harc után 1962. július 3-án lett teljesen független, önálló állam. 59. Közép-Afri­kai köztársaság, mely 1964. július 6-án nyerte el függet­lenségét. Fővárosi: Zomba. Függőleges: 1. Afrikai ál­lam. 2. Férfinév. 3. Kísérleti helyiség — röviden. 4. Ter­melési ág. 5. Pálca- 6. Földet hány. 7. Kelet-Afrikai állam, melly 1962. október 8-án nyer­te el függetlenségét, fővárosa: Entebbe. 8. Folyó. 9. Fonal kerül rá. 10- Az ENSZ Élel­mezési és Mezőgazdasági Szer­vezete ismert rövidítése. 11. Régi hosszmérték. 12. Művé­szi rendőkbe szed (kárpitot). 13. A Malgas köztársaság fő­városa. 18. Mewe. 19. Kos­suth-dfjas Klasszikus-filológus, (Károly). 21. Bolygó (+’). 24. Jugoszláv röghegység a Dráva- Száva közén. 25. Bűnhődik- 28. Többszólamos zenemű. 29. Nyugat-Afrikai állam, mely 1960. október 1-én nyerte el függetlenségét, fővárosa: La­gos. 30. Község Sátoraljaúj­hely mellett. 31- Tetéz, bőven mér. 33. Tanganyika és Zan- zibár egyesüléséből 1964. áp­rilis 26-án alakult független állam. Fővárosa1 Dar es-Sa- laam. 34: ...-szigetek- Sziget­sor Alaszka és' Kamcsatka kö­zött. 35. Független afrikai köztársaság, fővárosa: Yaoun­dé. 1960. január 1-én lett füg­getlenné. 39. Jármű alkatré­sze. 40. Döntetlen a sakkban- 43. Budapesti Városépítési Tervező Vállalat. 45. Hang­szer. 47. Maró anyag, (w—v). 48. Köztársaság a Francia Kö­zösségben belül, fővárosa: Lib­reville. 50- Togo afrikai köz­társaság fővárosa. 51. Község a nagykállói járásban. 52. Zo­la regénye. 53. Bibliai óriás. 54. Vízi állat. 56- Római 550. 57. Tantál vegyjele. Beküldendő: A vízszintes. 1., 5„ 17., 50., 57., 58-, 59. to­vábbá a függőleges 1„ 7„ 13., 29., 33., 35., 48- és 50. sz. so­rok megfejtése. A május 16-i keresztrejtvény helyes megfejtése1 — A né­met fasizmus szétzúzása. Reims, Berlin, Elba, Zsukov, Potsdam, ötven, Prága. Könyvjutalmat nyertek: Ra­dies Attila Somoskőújfalu, Markivitch Vilmos Pásztó- Pa­raszti Katalin Baglyasalja. A könyvet postán küldjük el. Archibald Marshall: Zsibvásár Archibald Marshall J 866-ban született, Londonban. El­végezte a Cambrige-i egyetemet, majd az amerikai Yale egyetemen szerezte meg az irodalomtudományok doktora címet. Életének nagyrészét Londonban töltötte, írt regé­nyeket, novellákat és humoreszkeket, hosszú évekig volt a Punch című humoros újság munkatársa. 1934-ben halt meg. Woody úr és Woodyné asszonyság még csak rövid ideje voltak házasok, és néha bizony összekaptak. Nehe­zen szokták meg, hogy most már nem mehet ki-ki a ma­ga feje után, s a férj és feleség közül az egyiknek enged­nie kell. Woodyné asszony sehogysem látta be, miért ő legyen az, hiszen a férje megígérte, hogy neki szenteli magát és minden földi javait, s elvégre vagy komolyan gondolta, vagy nem. Nos, a helyi lelkész pénzt akart szerezni, hogy meg­javíttassa az orgonát, mert a fújtatók zörögtek, s magas hangok akkor is szóltak, mikor nem kellett, két billen­tyű összeragadt. Más hibája is akadt az orgonának, és húsz fontba került volna, hogy rendbetegyék. így aztán a pap arra gondolt, hogy legjobb lenne zsibvásárt rendezni — jótékony bazárnak ugyanis nem nevezhette, mert any- nyira nem volt komoly a dolog, meg különben is: a ba­zárokban kockázni is szoktak és a szerencsejáték nem il­domos, amikor szent célokról van szó. Nos, felkértek mindenkit:' szedjenek össze mindenféle kacatot, amire nincs szükség a ház körül, és juttassák el a lelkészlakba. Woodyné asszonynak nem voltak ócska ruhái, mert ő mindenből újait csináltatott, amikor férjhez ment, de Woody úr megőrzött egy csomó ruhafélét legény­korából. Woodyné átnézte ezeket és talált is néhány apró­ságot, amit — szerinte — a férje nélkülözhet. Külödtt to­vábbá két ronda vázát, amit a nagynéniétől kapott nász­ajándékba. Nyugodtan mondhatja, hogy véletlenül eltör­tek, ha a nagynéni érdeklődik. Ennyi idő után már igazán eltörhettek, és egy Jós kegyes hazugságot még megér ne­ki az, hogy meg ne sértse a nagynénje érzelmeit. Amikor Woody úr aznap este hazaért az üzletből, igen nyomott hangulatban volt. Ugyanis szőrmével kereskedett s a szállítója, akitől asztráhán prémet vásárolt, nyírott pulikutyaszőrt küldött. Elmesélte a feleségének és hozzá­tette, hogy nagy megkönnyebbülés ilyenkor hazatérni és mindenről megfeledkezni. — No és mi van vacsorára? Az asszony azt felette: Majd meglátod, ha itt lesz az ideje. De meg se kérdezed, mit csináltam egész nap? „Nos, mit csináltál, egész nap fürösztötted a macskái?’' — kérdezte a férj, mert még mindig rosszkedvű volt és úgy vélte, a felesége nem túlságosan együttérző. Az asszony erre bosszúsan kérdezte: „Miért, te toldás, tó- keféit ed a pulikutya bundáját?” Ez már nagyon fölpaprikázta Woody urai, s amikor a felesége elmondta, hogy hat ingét, egy régi felöltőjét, va­lamint több nyakkendőjét elküldte a zsibvásárra, akkor valósággal kiborult. Csak olaj vall a tűzre az asszony megjegyzése: „Úgysem szerettem azokat az ingeket a pi­ros, meg kék horgonydísszel, Charles-nak például soha­sem jutna eszébe, hogy ilyesmit magára vegyen. Amikor hozzád mentem, azt hittem, hogy úriemberhez megyek feleségül...” Charles az asszony bátyja, századosi rangban szolgőXt a hadseregben és Woodyéknál ő volt a „bezzeg”. Woody úr sehogy sem szenvedhette már csak azért sem, mert ép­pen Charles folyton tőle kunyerált apróbb kölcsönöket. Erről ugyan ő nem beszélt a feleségének, de azért mégis bosszantó az ilyesmi. Most is csak annyit mondott: „Re­mélem nem azt akarod mondani, hogy odaadtak a barna felöltöztet, csapán alig húsz éve hordom. Az asszony ráfelelte, hogy akkor már épp ideje vott megszabadulni tőle, és ő biztos benne, hogy Charles szé- gyelne ilyen holmiban végigmenni az utcán, mert ő min­dig jólöltözött és nem nézi, mennyibe kerülnek a ruhái. Mire a férfi rávágta: „ördög vigye Chariest, azt mondd meg, mennyire tartottad a felöltőmet?” „Három shilling és hat pennyre” — felette az asszony. Woody úr forrt a dühtől, a szekrényhez rohant, fogta a felesége legszebb kalapját, meglobogtatta az orra előtt és elsietett vele — egyenesen a lelkészlakba. A lelkész örömmel fogadta Woody urat és így szólt: ,rMilyen szép kalap, ugye a zsibvásárra hozta? No, és mennyire tartja?” Woody úr azt felelte: egy shilling há­rom pennyre, egyébként van itt egy barna felöltő, azzal némi tévedés történt, s ő szeretné visszavásárolni, ha nincs ellene kifogása. A .pop biztatta: „O, hét shillingért megkaphatja, már eddig is több férj vásárolta vissza azokat a dolgokat, ame- leket a feleségek hoztak, s így több pénzhez jut az egy­házközösség, mintha nyilvánosan kiárusítanák a holmit. Nem óhajtja tálán az inget is visszaváltani? A kikiáltá­si áruk fél shilling és egy shillingért megkaphatja, a nyakkendőit egy pennyre tartottuk, és hat pennyért már el is viheti, az üzletben többet kémek érte.” így aztán Woody úr visszavásorolt néhány nyakkendői, de az inge­ket otthagyta — Charles miatt. A felesége egész este dvlt-fult és elküldött az édes­anyjáért. Msr. Surmiseért. ,,Rendben van, jöjjön, aminek jönnie kell. Majd meglátjuk, ki itt a gazda” — gondol­ta Woody úr. Elvezettel fogyasztotta a vacsorát, pezsgőt is ivott hozzá, s mire Mrs. Surmise megérkezett, készen állt a harcra. Mrs. Surmise egyenesen a lányhoz ment. Woody hát felvette az ócska felöltőjét és várakozón leült, nem mintha fázott volna, csak azért, hogy megmutassa, ki itt a gazda. Nos, Mrs. Surmise hamarosan benyitott a szabóba és azt mondta: „Hubert, ez szégyen, gyalázat, kelsz fel abból a székből, de tüstént és menj hozzá bocsánatot kérni, kü­lönben nem felelek a következményekért!” Mire ő azt fe­lelte, hogy „erre senki sem kérte Önt. Mrs. Surmise.” Amikor egy férfinak a kedvenc felöltőjét csak úgy uk- muk-fuk eladják a háta mögött, akkor ehhez a férfi anyósának semmi köze, s ha beleavatkozik, csakis a saját felelősségére teszi. Az öregasszony meg rábámult és azt mondta: „vadállat”, ő meg ráfelelte: „Lehet, de nem ma­gára tartozik, hogy ezt megállapítsa, Mrs. Surmise”. Az pedig odavágta neki, hogy részeg és kicsörtetett a házból Ezekután Woody úr jobban érezte magát, bement a hálószobába és látta, hogy a felesége ott zokog. Valójában szerette őt és nem is lett volna vele semmi baj, ha nem befolyásolta volna Charles, meg a kibírhatatlan édes ma­mája. Az asszony qzt hüppögte: „sajnálom, hogy eladtam a felöltőt”, a férfi pedig biztosította, ő is sajnálja, hogy eladta a kalapot és sürgősen vissza fogja vásárolni. Így aztán mindent elrendeztek egymás között, s a zsibvásár óriási sikerrel zárult. Végül aztán Woody úr-a papnak ajándékozta a felöltőjét, hiszen sohasem viselte és úgyis csak porfogó volt.

Next

/
Thumbnails
Contents