Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-23 / 120. szám

NOGRAD 1965. május 23. vasárnap. A mozgalmi nyelv és a mozgalmi zsargon „A Központi Vezetőség ha­tározatának ismertetésére az alapszervek párttitkárai szer­vezzenek röpgyűléseket, majd tömeggyűléseket! Kérjék a szakszervezeti ötzaimiak tá­mogatását is! Számítsanak a tömegszervezeti aktívák és a munkásőrökre és a kiszisták- ra! Az agitációban használ­ják fel a faliújságot is!” A mozgalmi munkában számtalanszor találkozunk ilyenfajta mondatokkal. Nyel­vi szempontból nem kifogá- solhatóafk, bár azonnal észlel­jük, hogy egy jellegzetes nyelvről, az úgynevezett »mozgalmi nyekvröC’ vám szó. Természetes ezúttal sem külön nyelvvel találkoztunk, hanem bizonyos szakszókincs- csel, mely társadalmunkban szükségszerűen létrejött és lé­tezik. Szókészlete a munkás- mozgalom, a politikai élet ma már közismert szavaiból áll. Pl: politikai bizottság, nép­biztos, bolsevik, pártnap — KMP, MKP, MDP, MSZMP (betűszók) — Komszomol, szocdem, ágit.-prop. (száössae- vonásak). A nemzeti nyelvhez viszo­nyítva a mozgalmi nyelv is szakszókincs, éppemígy, mint a foglalkozások szaknyetve, mint pl: a pszihotógusok, or­vosok vagy katonáik szaknyel­vié. A szafeszókincs gazdagítja köznyelvünket. József Attila költészetéből a mozgalmi nyelv szavai a legnagyobb művészi fokon irodalmi nyel­vünkbe is beáramlottak. A mozgalmi nyelv azonban nem azonos a mozgalmi zsar­gonnal. Ez a zsargon a moz­galmi szafcszókincset eüitorzí- totfca, és ezzel egész népünk nyelvét rontja. A mozgalmi zsargon ugyanis hibás nyelv­használat, mert egyes kifeje­zéseket helytelenül használ, vagy éppen agyonhasznál. Nyelvi hibákat gyökerezte* meg. Figyelj®: meg példád az alábbi helytelen mondatokat: „Irányt kell venni a körzet lenépnevelésére. Biesen fel kell vetni, hogy rosszul vi­szonyainak a lemaradás kér­déséhez, akik a tavasziak ka­pálásával szemben lazán áll­nak hozzá a problémákhoz. Komoly hiányosságot követ­tek el a vezetőségi tagok is, amikor nem léptek fel éles kritikával családtagjaik felé. A döntő fordulat tudatosításá­ra át kell beszélni a népne­velőkkel az agitációt, hogy a szűk keresztmetszet felé irá­nyítsuk a fő csapást, és ezzel döntő fordulatot érjünk el az alulról jövő kezdeményezést is felhasználva a komoly ka­pálás kérdésében.” Nos, ez a mozgalmi zsar­gon. Lebet, hogy az idézetben foglaltak szóról-szóra sehol sem hangzottak el, de arra ön is tanú, kedves olvasó, hogy már több' nyelvi helyte­lenséget tartalmazó »felszóla­lást” is hallott. Tulajdonképpen mit is mondott ez a „szónok”? Azt bizony kevesen tudnák meg­mondani, marosak azsért sem, mesrt ilyen homályos, agyon- koptatott szerkezetű szóára- datra nem szokás és nem is lehet odafigyelni. Ha a szán­dékát nézzük, csupán a kö­vetkezőket kellett volna el­mondania: „Beszéljünk az emberekkel, és fogjunk hozzá becsületesen a kapáláshoz! De elsősorban a vezetők és csa­ládtagjaik mutassanak jó pél­dát?” így egyeszerűbb, érthetőbb és meg is hallgatják. A moz­galmi nyelv szakszókincse a munkásroozgakjrnfoan szüle­tett Az áHamaparátusban, a poKOkai munkában ma is szükségszerűen használatos. Az is természetes, hogy sza­vainak jó része a köznyelvben is elterjedt, sőt az irodalmi nyelvbe is beáramlott Eltorzult változata ellen, a mozgalmi zsargon ellen azon­ban küzdeni kell, mert kárt okoz nemzett nyelvünknek. Ugyanis a mozgalmi zsargon természetellenes, nyakatokért, hibás nyelvhasználati forma. Agyonhasznált fordulatai­val, torz nyelvi szerkezetei­vel csak látszatra könnyíti meg a zsargon a beszélő dol­gát mert a zsargon* haszná­ló mondanivalója zovaros, ho­mályos, hatástalan lesz. Tóth Imre Csendes emberek igényei Sokszor panaszkodunk egy- egy ember passzivitására. De legalább ilyen gyakran mondják egy-egy városra, közösségre, szövetkezet vagy gyár, esetleg intézmény kol­lektívájára: „Kérem, ez már ilyen... Itt semmit sem le­het csinálni... Ez passzív hely...” A kérdést nem érdekte­len érinteni, mert az esetek jelentős részében a jelzőt anélkül hangoztatjáik, hogy valami komoly vizsgalattal elemeznék az emlegetett passzivitást. Évek óta a pas­szívnak tituált közösségekről kiderült, hogy van ott tett- vágy, jószándék, ötlet is a problémák megoldására, csak esetleg nem hasznosítják jól. A minao e<*v fiatal férfi­val beszélgettem. Tudtam róla, hogy nem ak­tívan politizáló ember. Ne­veltetése és egyéni természe­te eltért ettől az elképzelés­től. Egyszerűen sokat tanuló és szorgalmas dolgozó, csen­des ember. És ez a csendes ember órákig és nagy szenvedéllyel beszélt közügyeikről. Azt hi­szem, ha közbeszóltam vol­na, hogy ez politika, zavartan elhallgat. Én nem tettem. Ezért kifejtette, milyen köny- nyelmű, pazarló embernek tartja a város műszaki irá­nyítóit, akik előbb lebeto- noztattafc egy új piacteret, majd ugyanezt fel törették, mert időközben a tervek mó­dosultak. Felsorolt néhány esetet, amikor hozzánemértés és logikátlanság, elsietett „nagyvonalúság”’ és kapko­dás nyilvánul meg intézkedé­seikben. Elgondolkoztam —azóta is foglalkoztat — hány ilyen csendes emberünk: van, aki­től nem is mindig veszik jó­néven, ha megszólal, és „el­döntött” kérdésekbe próbál beleavatkozni? Gyakorlatias­ság és logika, egyszerűség és ésszerűség: mindig ezt vár­ják az intézkedésektől. És ha valamelyikben nem ta­lálják meg ezt a néhány nagyon lényeges sajátságot, akkor —vérmérsékletük sze­rint— magukban vagy egy­más közt morognak, türel­metlenkednek, ellenkezne^ vagy beletörődnek. Az ered­ménytelen észrevételeket a passzivitás követi. Az áHamaparátusban dolgo­zó —ugyanilyen csendes em­berek— is vérmérsékletük szerint reagálnak az eltúlzott jelenitésigény, a statisztikai hullámok evakori módszereire. Vagy csair széttárják karju­kat, amikor ugyanez a szerv, amely korábban a jelentések számának csökken téséről adott ki utasítást, most újabb jókora feladattömeggel zú­dítja őket nyakon. Az értet­lenség a későbbiekben nem­ritkán válik passzivitássá, sőt. cinizmussá — ezzel a hall­gatólagos megállapodással: megcsináljuk, amit mond­tak, többet tőlünk ne várjon senki Módszerekről, munkastílu­sokról most és a következő esztendőben még nagyon so­kat fognak vitatkozni ország­szerte. Ez jó, hasznos, termé­szetes dolog. Ezekből a vi­tákból azonban sohase hagy­juk ki a csendes emberek észrevételeit ... I : ; J i ■ ■«ti é Idestova harminc éve, hogy egy fiatal szociológus. Szabó Zoltán járta ezt a tájat, s a Palócföld munkásságá­nak, parasztságának, értelmiségének akkori reménytelen, kiúttalannak tűnő helyzetét tárta a világ elé Cifra nyo­morúság című könyvében. Nyomába indultam, immár a mai tájat a. mai emberek anyagi, társadalmi, kulturális viszonyait kutatva. Egy a tízezrek közül — Mióta rajzol? velykújjam! S nem csupán — Nem tudom. Szüleim az* mondják, hogy négy éves le­hettem, amikor a tűztoői ki­lopkodtam a félig elszenese­dett fát, és teäefirkaitam a fala* vele— — Gondolom, megfelelően érféBceiteac ez* a kocán feltörő ösztönt?— — Ó, hogyne! Anyám két fakanalat tört el akkor a há­tamon. — Kapott még hasonló „krítSkáks*” gyermekkorá­ban? — Akadt. Apám és a rokon­ság azt még el tudta képad­ói, hogy ügy legyek, vagy mérnök, esetleg tanító, hamar egyszer tanulni akarok — de, hogy festő! Ki hallott már olyat!?— „A festő, költő nem születik, hanem terem” mondta iirtőleg az egyik nagy­bátyám, mikor tizenegy éves koromban kijelentettem, hogy márpedig én rajzuk*, festem akarok. Fakanál, intés — mind meddő maradt: Somoskői Ödön a nyolc általános el­végzése után a Salgótarjáni Cfolösüveggyáafea megy üveg- festő tanuknak. Csodálatos világba szabadéit ott bete: „Szín, fonna, dimenzió nél­kül semmi sein létezőét” mondja, s hajlamának meg­felelően az a meggyőoődése, hogy a vüág a dolgok lénye­gét, tartalmát — ahogyan 6 mondja: leikét — estekkel le­bet legjobben kifejezi*. A gyártan a főnökei, s ott­hon a tanítója, ösztönözi®: ne álljon meg est, üvegfestöt szakmánál — non szabad megadnia! Hallgatott tájuk, ötvennégyben @mnázánmba ment, de továbbra is az üveg- gyári festőszakkörbe járt es­ténként. Négy ér múlva a Képzőművészeti Főiskolára kéri felvételéit. A követelmé­nyeknek meg is feleit, de helyhiány miatt — több mán* tízszeres volt a tói jelentkezés — azt tanácsolták, menjen rajzszakos tanárnak. Elfogad­ta a Szegeden fölkínált he­lyet „Nem az iskola mi lyen­sége számít, hanem, hogy az ember serdülő és ifjúkorában állandóan, intenzíven a „szakmával” foglalkozzon — a szakma eknéáetsyei és gya­korlatával—” — No meg a tehetség — mondom. •— A szorgalom — feleM, s ezzel már beszélgetésünk so­rán harmad- vagy negyedíz­ben tért ki az elől, hogy ön­magáról értékítéletet mond­jon. „E rétegek nem kovácsdíód- tak jobban eggyé, mert elhi­tették velük, hogy együtt van­nak. Nem fejlődtek, mert hi­tették velük, hogy ők a fej­lődés teteje. Nem mélyültek, hiszen úgyis csak dicséretek­kel traktálták őket, ahogyan voltak”. — Állapítja meg há­borgó szomorúsággal Szabó Zoltán ezelőtt harminc évvel az akkori vidéki értelmiség­ről, majd így folytatja: „Ez a vaksí és önáltató szemlélet adta e rétegek egy nemzet­fenntartó osztályszerep illú­zióját már megalakulásának első évtizedeiben. Megelége­dett; önmagláva], önvizsgálat és fejlődés helyett a megáüa- podást választotta.” Somoskor Ödön képei a harmincas évek realista stí­lusénak jegyében fogannak. Milyenségüket nem más fes­tők műveivel érzékolteteéín, hanem Medgyesi Ferenc szob­raival: nőalakjai valahogy a Szoptató anyára emlékeztet­nek. ö azonban gátját vett a hosszabb morfomdánozásoBk. Szétfeszített újjakkal túr hete a levegőbe: — Semmi, semmi? Mtetez naég semmi. A művésze* most azt a kara* éh, ahoi egyál­talán nem lehet figyelembe venni a mondást, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj!..” — Hiszen a poiätäääafean, a társadalom éleiében is így van. — Pontosan erről van szó! — fordítja össze képeit — Gyakran olvashatjuk és hal­hatjuk az utóbbi években, hogy lecsitult az a mozgás ém pezsgés, ami a negyvenes évek második felét jellemez­te... Nem igaz! Csak meg teeSl néz** a földből kinövő háza­kat, az építkezések közül a munkagépek mozgáséi! az emberekét, amint értelmes cél érdekében értelmes mos- daliatokkal doigoanafc— fis nemcsak esc ha kínyitjtA: a szemünket, akkor há-fcn»»tUr ken, hogy a régi társadalmi szabályok, szokások mennyi- re alkalmatlanok mai haszná­latra. S mindnyájan, ösztönö­sen vagy tudatosan, torosat*. a* új formákat, az új szabá­lyokat, amelyek hívebben fe­lelnek meg új társadalmi ven­dünk tartalmának— ó réved, én goodöfisodm próbálok: Eddig, ha Szabó Zotten nyomába eredtem, s a »tett- helyen" kérdezősködni, tájé­kozódni kezdtem — mindig találtam dolgokat, jelensége­ket, mozdulatokat és szava­kat, amelyeket párhuzamba lehet állítani az ő könyvé­nek megfelelő részével. Most azonban sakk-matt vagyok: az előbb, mikor a fent idé­zett rész eszembe jutott, azt hittem, hogy a harmincas évek önelégült vidéki értel­miségének válami mai hason­másával találkoztam. Most már nyilvánvaló, hogy itt; párhuzamot felállítani lehe­tetlen. Mert Somoskői Ödön is „szabályos” vidéki értelmisé- gii: rajzot tanít a Somoskőúj­falui általános iskolában. Egyelőre szükséglakásban él gyermeket váró feleségével, de már kész a szolgálati la­kás tervrajza. A cseh határ mentén éh napjait, Tarjántól hat kilométerre, Pestről száz­harmincra, Párizstól több ezerre. S mégsem unatkozik? Nemrág láttam a Palóc Mú­zeumban egy hatalmas cse- reppipát, melyet gazdája minden bizonnyal hosszú évek alatt szívott „érett” szí­nűre. Úristen, hány semmit­tevő óra, hány álmos délután és este kellett ahhoz!... Nem hiszem, hogy Somoskői Ödön csak akkorka kis pipát is ki tudna érlelni, rrrnt a hü azért, mert fest. Sót, meg- kozkáztatom a ki jelen lést, hogy elsősorban nem azért! Hiszien tudj® például Szi- nyei Merse Pálról, hogy a müncheni festőiskola és a Majális megfestése között na­rancssárgára szívott egy-két cseréppipát— Somoskői Ödön­nek «re nincs és nem lesz módja. Hiszen akár Szegeden, akár Miskolcon, Pesten vagy itthon jár, mindenütt lükte­tő munka, alkotás, pezsgő gondolatok és Vibráló ötletek veszik körül. Persze, mondhatná valaki, hogy nyilván, hisz ő múvész- tipus, azért nem nyugat ígértén, de akkor nekem rög­tön eszembe jut az öreg bu­jáid tanító, aki egyidős a szá­zada van — 1900-ban született — s hatvanöt évét úgy hord­ja, mint áld meg akarja érni a 2000. évet; eszembe jut RE- haEk Mihály as istenháta- mögöttá Hollókőn, aüffl hét év­vel ezelőtt terve* készített, hogy mi* faeE a községben megvnlósítaBB, » elképzelései pontra pontsa testet öltenek: eszembe jót Hegedűs Marta Kazárról. aki könyvet ír a népi hímzésekről — nem folytatom: ahány helyen ed­dig Szabó Zoltán nyomában jártam, mindenütt olyan he­lyi értetariségjefeet találtam, akik terveznek, tesznek, iz­gulnak és fpmdoQaodoak. afcfik egészségesen arról panaszkod­nak, hogy jó volna, ha kicsit több ii*5 jutna az alvása, Szabó ZcSán nem tnJdft an­nakidején ilyen értelmi ségie- étu. ezen a tájon? Minden tS- aoestyal talált. Mégis, meteor a PaSócf®d éúfekígW kü­lön fejezetben, ötven oldalon keresztül ír, csak jajoneaiú tud, s ilyen emberről nem tesz emaést agy szót sem. Hanem az egász fejezetet ezekkel a sartttef zárja: »A jövőben Haéttc majd a bűnöket a jövő történészei. Ma az író csak megpróbálja rögzítem a múlandó képet, aznft lát. Nem mintha gőgösen bemé, hogy neki kell igaz­ságot szolgáltatni, hanem csak mert döbbenten állt meg egy kép előtt. S mert szoaon- Séet érez, amit él keH kSátte- nfi Anng lebe* és abqgy te­het* Ment sokáig tettetett. A há­borúra készülő Horthy-rezsim nemcsakbogy a bajok orvos­lását nem engedte, hanem még az árokról írott sző* is sokaiét: tartatta, s a Cserép­falvi kiadványok megszűntek. Aztán pár ér, és bekövetke­zett, ami* so, ízó megjósolt: a fasizmus háború alatti és vé­gi rohamában a magyar értel­miség pehelyként kavargó«, és ködteán* oszlott szét a kép­zelgés, hogy ők, a „nemzet­fenntartó középosztály” majd megvédik és megtárgyalják a magyar nép magyarságát — Rajtuk semmi sem múlott — tisztelet a kivételnek. Nem rejtuk múlott — maradjunk csak e cikk témájánál —■, hogy Somoskői Ödön és vele sok tízezer fiatal középiskolá­ba ,egyetemre jutott, s felvál­totta a regi „középosztályt” az állásokban, melvben az a vihar idején csak a fejét igyekezett behúzni a mell­véd alá. —Ismétlem: nem a becsületes, itt-ott a lehető­ségekhez képest helytálló egyedekről van szó, hanem a két háború közötti úri ma­gyar értóbráségről, amelyik —mint társadalmi réteg—, megbukott a történelmi vizs­gán­Kerekfejű gyerek szalad be a szobába, s a napsütéses má­jusi szél gomolyai kavarog­nak körülötte: — Tanár bácsi, kérem, ezt rajzoltam!... Így jó lesz a to­rony? •— így?... No, várjál csak... — Egy felkapott szénnel iga­zít A kínén — Próbáld mqg így. Jó? És ott hátul a hegy ne legyen olyan magas. In­kább itt elől, az emberek— Hm? — Apukám meg anyukám legyen, magasabb, min* a hegy? De hát ők olyan kicsik a Salgóhoz képes*! — Hát az attól függ — mo­solyog a tanár bácsi —, hogy honnan nézed. Próbáld meg egyszer, mikor anyukád a kertben kapál, hasonlístd dsz- sze a templom tornyával. Majd meglátod, melyik lesz magasabb— A fiú efoyftt szájjal figyel a szavakra. Aztán kintről gyermekzsivaly ver be a nyitott ajtóit Kapja a rajzát, fordul: — Jő? Ma jd megnézem és lerajzolom! Kivibarzik. — _ Minden attól függ — szólal meg egy idő után csen- des-elgondolkodva Somoskői Ödön —, hogy milyen, űlu- ziófckai, belső elképzelésekkel szemléljük a külvilágot és ön­magunkat. Ez a gyerek a templomot nyilván sokszoro­san nagyobbnak képzeli, iránt az anyját. Vagyis: az ember alkotását hatalmasnak, az embert magát aprónak. Ez a régi szemlélet. Abból az idő­ből. származik, mikor a mun­ka eredr, ínye valóban ét­nyomta, törpévé zsugorította létrehozóit. A szocialista áh lantban az ember visszábgl- ten tette a felborult egyen­súlyt. Világos tehát, hogy a művésznek is el kell dobta a régi felfogást— S nem arról van szó, hogy nem akarja, ha­nem arról, hogy nem tudja! Mert gyermekkorútól kezdve beteivódott a feje tetejére for­dult szemléletmód— Azért keli már ilyen korban — mu­tat a fiú után — a mához és a holnaphoz igazítani a gye­rek gondolkodását. nincs valóság, csak felfogott, érteünezeitt valóság van? A fénykép sem segít? — A fénykép a legnoesBáhb? Egyébként, a fénykép sem bű mása annak, amit ábrázol. Hiszen ha sínpár van rajta, az hátai szinte összefut— Igaz?! Pedig világos, hagy valójában egy centit sem kö­zeledik egymáshoz a két vas— Így van?! Így! — Már nem is nekem magyaráz, hanem önmagának: — Akkor pedig az a lényeges, hogy ki an aki fest: milyen a látásmód­ja, hogyan fogja föl a vüó- got, önmagát, az alakuló újat— így lesz szocialista- rea- lista íesztészet — Most milyen képet ter­vez, vagy csinál? — ragadom meg az alkalmat, hegy végre saját munkájáról íz beszél­jen. Bs szerencsém van mert ezúttal felel: — Fogalmam sincs, hogyan kéne kifejezni: lassan három - milliárd ember él a Földön. S egy felnőtt sincs, akinek gondolataiban, szavaiban, mozdulataiban napról napra ott ne lenne az atombomba... Van, ahol hisztériát csinálnak vagy csinaltalk felőle; van tollforgató, aki az emberiség halálát jósolja egy atomhábo­rúban. Ez megfordult az én fejemben is, de a fő gondo­latom nem ez, hanem: micso­da fenségesen áradó, ellenáll­hatatlanul sodró erejű ennek a hárommiliárd embernek a békevágya, békeakarata, amelyik az elmúlt évek so­rán már nem egy ízben aka­dályozta meg az atomhábo­rút! Hátradől székében: — Ha ezt egyszer vászon­ra tudnám vinni!... — Akkor?... Megnyugodna? — Igen. — Nevet — Ak­kor nyugodtan foghatnék újabb témákhoz, amik hol­nap Vágy holnapután izgatni fognak­Kuuszábó Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents