Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)
1965-05-20 / 117. szám
NÖGRAd 5 5965. május ?n. csätörtgR cdnúq egg minőt eljut addig,... A szerkesztő és a riporter a TV legnépszerűbb sorozatáról Jött, látott, győzött. Ma már az egész országban figyelik, izgulnak a fiatalokért, a nézők megszokták ezt a műsort. Érdemes visszapillantani pár évvel ezelőttre. Hogyan született meg? Mi adta az ötletet e sorozat elindítására? * Békés Józsel, a ,,Ki mit tud” főszerkesztője tulajdonképpen egyik „szülőapja” is. — Szinte egy véletlen inspirált bennünket. Évekkel ezelőtt vasárnap délelőttönként fiatalok gyűltek össze a MOM kultúrotthon színháztermében, Beszélgettek, verseket olvastak. Akinek kedve volt, fclmeheíett a színpadra és előadhatta, ami éppen az eszébe jutott. Volt, aki énekelt, szavalt, akadt, aki bűvészkedett. Megtetszett nekünk is ez az öntevékenység, és először ezt a műsort akartuk kamerák elé vinni. ' or jöttünk rá, hogy ki ..''élesíteni a kört: nem c. , un egy egyedi esettel kell a közönség elé állni, hanem jól megszerkesztett sorozatán űsorraL 1 És elhangzott a televízióban a felhívás. Fiatalok, indul a ti műsorotok Jelentkezzetek dallal, tánccal, verssél! Ki gondolta volna, hogy ennék a felhívásnak mjt változtak, fejlődtek? Valamennyien hasznos tagjai a társadalomnak, és aki a versenyek folyamán oly magas szintet ért el, hogy a hivatásosok mértékét megütötte, az ma már színészként, zenészként, konferanszként szórakoztatja a közönséget. Nagyon nehéz e műsor szerkesztése, rendezése. Hisz itt csupa lelkes, fiatal amatőr jelentkezik produkciójával. A közönség azonban mégis kerek, egész műsort vár. Azt kellett tehát megtalálni, hogy hivatásos színvonalú műsor legyen, de őrizze meg az amatőrség minden báját. Az 1961-ben „összeállt” stáb azóta is kivitelezője a hosszú sorozat-m Ű6om a k. Pauló Lajos a rendező, Békés József és ( Karácsondy Miklós szerkesztők. Sík Igor vezető operatőr. Már szinte ismerik egymás gondolatait, tudják, mit akarnak. Nem válik rutin-műsorrá Minden egyes szám, minden egyes szereplő külön probléma, vigyázni kell, nehogy az előkészületek folyamán túlpróbálják a számokat, meri a közönség ezt azonnal észreveszi. Mást várnak egy harmadikos gimnazistától, mint egy hivatásos színésztől. ció szerint — elérik a fél dődnek a középdöntők. A milliót. Kézzelfoghatóan bi- műsor finise! Izgatottan várzomyitja a közvélemény óriá- juk, kik képviselik fiatalsá- Si érdeklődését. Most kez- gunkat az algériai VIT-en. És egy szereplő. Vajon ő nit tud? (Kép és szöveg: Regős István) flyen óriási visszhangja lesz. Az ország legeldugodtabb tájától a fővárosig fiatalok százai küldték be nevezéseiket. Érdemes elgondolkozni azon, hogy ez abban az időben volt, amikor az idősebb korosztály köfében gyakorta elhangzott az - a vélekedés, hogy a mi fitatalságunkat csak a szórakozás érdekli, és felelőtlen' Erre a nézetre a legékesebb feleletet a műsorokon elhangzó magas színvonalú, művészi ihletettségű produkciók adták. Már az Ebben a feszültségben, ebben a pergő ritmusban Megyeri Károly a karmester. — Elmondhatom, hogy tv pályafutásom alatt a „Ki mit tud” a legkedvesebb műsorom. Persze, minden műsor rejt magában bukkanókat. Ez is! Éppen ezekért a nehézségekért is szeretem. Itt a riporternek nem az a feladata, hogy sziporkázzék, hanem, hogy megismertesse a szereplőt a közönséggel és átsegítse a fiatalt a szereplés lámEz még a próbán készült. Pauló Lajos és Sík Igor egy beállítást beszélnek meg első „Ki mit tud” sorozatban hatezer fiatalt hallgatott meg a. televízió bizottsága. És megszülettek a kedvencek. Hacki Tamás különleges fütty-művészetével, a Gézengúzok és a többiek... Ekkor jött rá a szerkesztőbizottság, milyen hatalmas népművelő jelentősége van e vetélkedőnek a fiatalok ízlés-formálásában. Sokan aggályoskodtak, hogy vajon az itt szereplő Fiatalok a tv hatalmas nyilvánossága, a siker következtében nem válnak-e öntelt, beképzelt felnőttekké? Az élet adta meg a választ. Talán az olvasók közül is sokan emlékeznek az „És most mit tud” című műsorra, ahol a győzteseke' vonultatták fel, hogy megnézzék; ty-szereplésük óta palázán. Célom, hogy olyanok legyenek a kamerák előtt, mint amilyen kedvesek, egyszerűek iskolájukban, az életben. Ezt a műsort szerintem, — nem lehet megúnni. A nyolc elődöntő alatt több mint száz fiatallal készítettem riportot. Ezeknek a fiataloknak vannak céljaik, ha nem is tudják mindig pontosan megfogalmazni. Kedvencem? Minden részvevő! Talán csak azt mondhatom: hogy minél fiatalabbak, annál jobban szeretem őket. Életemben nem kaptam még annyi kedves levelet, mint amióta ennek a műsornak a riportere vagyok. Több százezer levél erkezett eddig. Mire vége lesz a sorozatnak, — a kalkuláAz Országos Yeíomagtermeltető és Ellátó Vállalat közleménye Védjük meg a lucerna- és vörösltere- mag tábláinkat. Az állati kártevők tavalyi inváziója a lucerna- és vöröshere-területeket nagyon lecsökkentette. Helyenként 10—50 százaléka maradt meg e fontos pillangósvirágú takarmánynövények termőterületének. Minden termelő elsőrendű érdeke a megmaradt széna- és magtermő területek hathatós védelme. Mind a lucerna, mind pedig a vöröshere megtermesztésénél különösen az idén rendkívül nagy jelentősége van az állati kártevője elleni védekezésnek. A legkifizetőbb eljárás a megelőző védekezés. Annak ellenére, hogy az idei hűvös tavasz nem segítette ezen magkultúrák állati kártevőinek a fejlődését, mégis az idejében történő védekezés1 elmulasztása miatt sok helyen már eddig is jelentős károkat okozott a vincellér bogár. Ezért az idén sem eshetünk abba a visszatérő hibába, hogy e két nagyon fontos magkultúra állati kártevők elleni védelmét csak akkor kezdjük meg, amikor már nagy tömegében észleljük kártételüket. Az ápion, a lucernaböde, a lucernamagormányos, a cslpkézőbogarak és a többi kártevő elleni védekezésül az első kaszálás után a tarlóról a szénát haladék nélkül hordjuk le és utána a tarlót HCH—DDT keverékkel (kát. holdanként 8—8 kg) mihamarabb porozzuk le. A porozást a késő délutáni, vagy az esti órákban lehet elvégezni. Az utóbbi években nagy méreteket öltött lucerna és vöreshere tábláinkon az aranka fertőzés is. A hosz- szú időn keresztül elhanyagolt, vagy nem kellő szak- szerűséggel végrehajtott arankairtás következtében a heremagvak aranka tartalma jelentősen megnövekedett. Az arankamag kitisztítása a különböző here- magvakból a legdrágább és éppen ezért a tisztítást már tavasszal a szántóföldön kell megkezdeni. A de- csi Egyetértésben az örménykút! Petőfi Tsz-bcn már kora tavasszal megkezdték az arankafoltok keresését és irtását. Ennek meg is lett az eredménye, mert ezen tsz-ek által leszállított lucernamagban aranka nem volt. Az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat szarvasi magtisztító telepére olyan nyers lucernamag tétel is érkezett, melynek minden kilójában 202 000 darab zömében kis arankamag volt. Ez jelentős árbevétel veszteséget jelentett a tsz-nek. A magas arankamag tartalom miatt levonásba került összeg bőségesen fedezte volna az arankairtás költségeit. Ezen felül a nagymérvű arankafertőzés jelentősen csökkentette a szénahozamot is és tóvá bb növelte a tsz tábláinak aranka megfertőzöttségét. Az arankairtás 1964. évi eredményei alaoián megállapítható. hogy az elsődleges hiba a fertőzés kezdeti szakaszában a főitek felületes, vagy késedelmes felkutatása és ezzel kapcsolatban a hathatósabb korai védekezés kitolódása volt. A múlt évben kisnarcel- lákon légiókban bevájt Regioné vegyszerrel — 0,5 százalékos oldattal m2-ként í liter permetléve! az aranka t^ké'etesen irtható. — Folyó évben a nagy-üzemben történő bevezetéséhez ez az arapkairtó szer kellő mennyiségben rendelkezésre óh és így nagy lépést tehetőnk előre az igen súlyos arankafertőzés leküzdésére. (x) Nyugtalanító kérdések Egy valami nagyon megkeserítette a Nógrád megyei Építőipari Vállalat élüzemün- /nepségiét: még fel sem hangzottak a tavalyi eredményeket dicsérő szavak, már tudták — annál rosszabbak azok az idei első negyedévben. Legalábbis, a számok szerint rosszak. — A dolog azért érdekes — dől hátra székében Házy János főkönyvelő —, mert szerintem — s ezt ne vegye magyarázkodásnál: — az idén sem dolgoztunk rosszabbul, mint tavaly. A mi eredményességünket, vagy az eredményromlást azonban számokkal mérik. Forintban. Ezek a számok jóval kedvezőtlenebbek a tavalyinál. A számok — így tartja legalább is a mondás — nem csalnak. Nos, mit mondanak ezek a számok? Tervteljesítés: 94,9, termelékenység 96,9, önköltség 105,1 százalék. Hétszáz ezer forint béralap túllépés, van látszámtúllépés is. A vállalat anyagkészlete rendületlenül nő. Áprilisban 84 százalékos a tervteljesítés továbbra Is fennáll a létszámtúllépés, s a termelés minőségi mutatói sem javulnak... De, ha a számok nem hazudnak, mégis mire alapozza a főkönyvelő a kijelentését: „Az idén sem dolgozunk rosz- szabbul, mint tavaly.” A főkönyvelő ezt a következőképpen indolkolta: — Az első negyedévben harmincnégy millió forint értékű munkát kellett volna elvégeznünk. Tavaly ilyenkor — rosszabb időjárási viszonyok között — felhasználtunk harminchat milliót. Most csak harminckettőt sikerült. Miért? Elsősorban azért, mert a tavalyi első negyedévhez képest lényegesen megváltozott' a munkák összetétele. Mégpedig a mélyépítés rovására. Sokan például nem tudták, hogy a magasépítési munkák általában három százalék nyereséget hoznak, a mélyépítő munkák tiz-tizenöt százalékos nyereségével szem- ban. Sőt. tavaly télen voltak olyan földmunkáink, amelyek negyven-ötvenszázalékos nyereséggel zártak. Az a tény, hogy az idén, az első negyedben a tavalyinál lényegesen kevesebb mélyépítési munkánk volt önmagában is eredményromlást okozott volna. Akkor is, ha minden tervezett munkát száz százalékig elvégzőnk. De ráadásul nem végezhettünk el a salgótarjáni strandon 500 ezer, a tűzhelygyárban 500 ezer, a kósdi tojóházban 300 ezer forint értékű munkát beruházói, vagy egyéb, rajtunk kívül álló akadályoztatás miatt. Eredményromlást idézett elő a lakásprogram tavalyi túlteljesítése is — akármilyen furcsán is hangzik. Ugyanis, az első negyedévben e miatt alig-alig akadt szakipari munkaterület. Termelékenységi és önköltségi mutatóink romlásának egyik oka, hogy fagyszabadságra egészen kevés munkásunkat küldtük. S mert a foglalkoztatás csekély termelési értéket eredményezett —, rengeteg bért kifizettünk hiába. — És a létszám túllépés? — Építőipari létszámunkban ilyen nincsen. Annál inkább a forgalmi létszámban. De a vállalat kényszerhelyzetben van. Az első negyedben rengeteg anyagunk futott be. Több mint négymillió forint értékben. A rakodáshoz az AKÖV nem tud elegendő munkással hozzájárulni. Ez nem mai keletű probléma. Forgalmi létszámunkat a fő- igazgatóság mégis csökkentette nyolc fővel. Hiába érveltünk, azzal csak annyit értünk el, hogy kijelentették: megértik a problémáinkat, de ,,takarékoskodni kell.” A főkönyvelő ezek után em lítést tett több más eredményrontó tényezőről is. Ide tartozik az első negyedévi három- és félszázezer forint fekbér, a négyszázhetvenhét ezer forint kötbér, igen sok garanciális javítás. Kétszáz- huszonptezer forint kirepült, az ablakon csak azért, mert tavaly a Rokkant-telepi építkezésen nem végezték el a tereprendezést a csatornázás előtt. Az emiatt keletkezett többlet földmunka árát a beruházó természetesen nem vállalta magára. A vállalat föld-gépparkja a tavaly ilyenkorinak a kétszerese. Az összes földmunkának mégis csupán 20,7 százalékát végezték el géppel. S ahol gépet alkalmaztak, általában ott is gazdaságtalanul. — Mégegyszer szeretném hangsúlyozni — fejezte be a főkönyvelő — mindaz, amit elmondtam, nem magyarázkodás. Az objektíve ható tényezők mellett, azokkal együtt jócskán része van az eredményromlásban munkaszervezési és egyéb vállalati hibáknak. Csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a számok a körülményektől elvonatkoztatva, nem mindig tükröznek hű képet a valóságról. Mint ahogyan, véleményem szerint, tavalyi eredményeinket viszont kissé megszépítették... Ugyanezen a napon a főmérnökkel is beszélgettem. Meglehetősen rosszkedvű volt. Nem is annyira a számok miatt, amelyeket Botka Miklós sem tart csalhattalanok- nak: — Akármilyen furcsán is hangzik — mondta — munkáink többségével program szerint haladunk. De addig, amíg tőlünk nem azt kérik számon, hogy befejezi ünk-e ennyi, meg ennyi lakást, vagy más rendeltetésű épületet, a tervezett határidőre, hanem azt, hány forintot építettük be, a kivitelezésre szánt összegből, mennyit használtunk fel — hiába állunk jól, szak- nyelven szólva, objektáli- san._ És lényegében ez az oka rossz hangulatának is: — Ha azt akarjuk, hogy a számok kedvezőbbre forduljanak fel kell borítanunk saját programunkat. Vagyis előbbre kell hoznunk olyan munkákat, amelyek „ontják” a forintot. A Pécskó utcában például eredetileg úgy terveztük, hogy a tizenhatos jelű épület szerkezetének építéséi csak júliusban kezdjük cl. Most „élet-halál” kérdése, hogy júniusban be is fejezzük. Ehhez már meg is tettük a lépéseket. Budapestről kapunk egy olyan toronydarut, amelynek gémje „befogja’’ az egész épületet mindkét oldalról. Egyelőre az a probléma, hogy a gém sugarában még mindig vannak szanálatlan épületek. Ezért nagyon szívesen vennénk, ha a városi tanács gyorsan cselekedne. Márcsak azért is, mert itt a munkaterületet március vegére át kellett volna adni. Hasonló intézkedést valószínűleg más objektumokkal kapcsolatban is kell majd hoznunk. Bár, hogy ennek a második félévben milyen konzekvenciái lesznek, arra egyelőre gondolni sem merek. A két vezetővel folytatott beszélgetésből meglehetősen nyugalanító kép alakul ki. Megvallom, látogatásom eredeti célja az volt, hogy megtudakoljam: milyen intézkedésekkel köszörüli ki a vállalat az első negyedévi csorbát. Hiszen az élüzem cím kötelez. Egyértelmű felelet helyett azonban a beszélgetés végén új, türelmetlen kérdések ágaskodnak: még mindig a számok, statisztikai adatok bűvöletében élnénk? Még mindig az lenne a jó, vagy rossz munka abszolút mércéje, hogy havonként, negyedévenként a tartozik — követel rovásban forintokban mi az eredmény? És valóban fel kell borogatni egy vállalat munkaprogramját, a kivitelezés eltervezésének ütemezését csak azért, hogy néhány átmenetileg kibillent százalék helyrebillenjen? Vagy ez a mérce rossz, vagy a vállalati programozás nem kielégítő, vagy mégis csak a dolgozók végezték az idén a tavalyinál sokkal rosz- szau-ul feladataikat...? Érdemes volna ezekről a kérdésekről folytatni a beszélgetést! Cs. G.
