Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-14 / 88. szám

1965. áprffrs m, awr^xft. NÓGn<M 5 Jutalom a jóknak, büntetés a mulasztóknak Egy jól dolgozó földművesszövetkezet életéből Á forgalmas. Budapestet Balasagyarmattal és Salgó­tarjánnal összekötő út men­tén sorakoznak Rétság házai, s a házak közé beekelt bol­tok: a megyeszékhely árubő­ségével és választékával ve­télkedő ruházati és vasműsza­ki bolt. a patika tisztaságú élelmiszer önkiszolgáló bolt, a Börzsöny kisvendéglő. Az, hogy a főútvonal mellett fek­szik lényegesen meghatározza a fölművesszövetkezet mun­káját. Az idegenforgalom is nagyobb körültekintést, pon­tosságot. leleményességet kí­ván a földművesszövetkézet dolgozóitól. S a sokrétű tevé­kenységben nehéz a gazda helyzete. A vásárló ízlése szerint A „gazda" a földművesszö­vetkezet elnöke: Zemény Jó­zsef számos jó tulajdonsággal, nagy tapasztalattal rendelke­zik. S ennek is köszönhető, hogy a körzet területén egy­re virágzóbb kereskedelmi- és vendéglátói pari hálózat alakül ki. s a taggyűléseken mind kevesebb az elégedetlen fel­szólaló. A körzethez tartozó kilenc község huszonkét boltja 1964- ben a kiskereskedelmi árufor­galmi tervet hárommillió 200 ezer forinttal teljesítette túl. a vendéglátóipari egységek ter­vüket száz százalékra teljesí­tették. A számadatok mögött szén tcliesltményék. de elvétve hiá­nyosságok is találhatók. Sokat jelentett a bútorbolt forgalmának ugrásszerű emel­kedésénél a szállítás gyors és olcsó megszervezése és az. hogv a nvers színben érkező konyhabútorokat a földmű­vesszövetkezet festő-tészléSe a vásárló által kívánt színűre festi be. Az élelmiszerellátás javítására Rétságon Mirelit hűtőpoltot állítottak be. A lakosság hamarosan megked­velte a mélyhűtött árukat, s ma már alig elég az a meny- nyiség. amennyit a vállalat szállítani tud. Megszüntetik az ellátás zavarait Kisebb-nagyobb hiányosság mutatkozott a tej-, kenyér- és húsellátásban, nem lehetett kapni továbbá háztartási tűz­helyet és a tsz-eknek igen fontos patik óvását, patkósar- kot. mezőgazdasági szerszá­mokat. Ezek esv része a rend- szertelen szállítás, más része a gyártó Vállalat késedelmes munka la. vagy a hiányos köz­ponti készlet miatt tűnt el a rétsági körzet boltjaiból. A vendéglátóipari üzemóa- nál is fejlődés tapasztalható. Megszépült a tereskei. nőtin­cs!, szátoki italbolt és az év második felében megnyílt Rétságon a Börzsöny kisven­déglő. s ezzel megszűnt a zsúfoltság és tumultus, a fél óráig való várakozás az ülő­helyekre. Nem kielégítő azon­ban egyelőre a Vízellátás. Az új vízvezeték az idén készül el. s ehhez a földművesszövet­kezet tagsága és dolgozói je­lentős társadalmi munkával járulnák hozzá Ugyancsak az idén építik újjá a rossz álla­potban lévő cukrászüzemet is. Igyekezett feladatának ele­get tenni a termeltetésben felvásárlásban és a Zöldség­gyümölcs ellátásban is a rét­sági földművesszövetkezet Leggyengébb volt ezek kö­zül a háztájiban való ter­meltetés, amelyet elsősorban a háziasszonyok és tsz-tagok vonakodása akadályozott. Pe­dig a lakosság csak igy jut­hat folyamatosan friss és ele­gendő zöldséghez, gyümölcs­höz. A háztáii termelők viszont felvetik, hogy a Megyei Ér­tékesítő Központ balassagyar­mati kirendeltségének pon­tatlan, nem kielégítő szállí­tása miatt Rétság és környé­kének lakossága nem mindig kapta meg a zöldségboltban, amit keresett. Nem alakult jól.a gyümölcs felvásárlás sem Rétságon. Kevés a gyümölcsfa és a málna a termelőszövetkeze­tekben és a háztájikban. Nagyobb mennyiségű mál­nát csak Osagárdon telepí­tettek, gyümölcsfát pedig alig néhány helyen. Több tojás, baromfi és méz Kiemelkedő eredményt ho­zott viszont a tojás és a ba­romfi szerződéskötés, felvá­sárlás. Tojásból a tervezett 247 ezer helyett 409 ezret, 17 mázsa baromfi helyett 36 mázsát vásároltak fel. Ez nemcsak a baromfi törzsállo­mány lecserélésének, a gyű­léseken, előadásokon elhang­zott felvilágosító munkának, hanem annak is köszönhető, hogy a felvásárlás zömét j még tavasszal elvégezték a földmű Vessző vetkezet dolgo­zói. A méz felvásárlásánál is van mivel dicsekedtünk: a j tervezett 175 mázsa helyett 250 múzsát vásároltak fel. Leltárhiányért elbocsátás Kemény kézzel, az ellenőr- I zések fokozásával, a leltárb- ' zási tervek pontos teljesítő-' sével. a jól dolgozó fmsz-dol- gozók jutalmazásáról igyek­szik a rétsági földművesszö­vetkezet vezetősége a mini­málisra csökkenteni a háló­zatban a leltárhiányt, Ennek meg is van az eredménye: tavaly tizenöt boltvezető szá­molt el hiány nélkül, egész éven át. Sajnos azonban min­dennek ellenére a „Bőr- zsöny”-nél (a régi vezetés ide­je alatt!) 17 ezer, a cukrász­dánál 15 ezer. a nőt,indái és tolmácel boltnál négy, illet­ve háromezer forint hiány mutatkozott. A földművesszö­vetkezet igazgatósága a szö­vetkezet vagyonát hűtlenül kezelő boltvezei f:et beosztá­sukból felmentette. Kemény Erzsébet 1925: MSZMP 40 éve, 1925 április 14-én alakult meg a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. Az ellenforradalmi Magyarországon legális forradalmi munkáspártként működött. A MSZMP a kommunisták köré tömörítet*o a Szociáldemokrata Pártból kizárt és kivált baloldali szociáldemokratákat. Az új párt előkészítette és tiz nap múlva már megtartotta Budapesten az Aréna úti (ma Dózsa György út) Grado kávéházában nyilvános alakuló gyűlését. A párt elnöke Vági István lett. Országszerte csakhamar megalakultak az MSZMP csoportjai, Budapesten kívül 88 vidéki szervezete volt. A pártot sok dolgozó támogatta, különösen az ifjúmunkások. 1926—1927- beii az üzemi dolgozók és a szegény parasztság jelentős tö­megei követték a párt politikáját. A Bethlen-kormány nyílt törvénytiprással és erőszakkal tört a párt jelöltjeire az 1926. évi országgyűlési választások idején. A hatósági üldözés fo­kozása, a párt vezetőinek és tevékeny tagjainak sorozatos letartóztatása megbénította, majd 1928-ban lehetetlenné tet­te az MSZMP további működését. Tagjainak zöme azonban hű maradt a párt harcos szelleméhez. £/j& lépitek... Vár önépítőit Erősebb a betonnál... A régiekről beszélgettünk. A vál­lalat veteránjairól. Kőművesektől. ácsokról, kubikosokról. Szóba került Tárnáé Is. Csak így: Tamás. De mindenki tudja, ki az. A társaság egyik tagja felnevetett: — Jaj, aZ nagyon pénzéhss. Az úgy szereti a pénzt, hogy érte még az. i j És mondott egy cifrát. Körülnéztem, senki sem nevetett vele. A fiatal mérnöknek résnyire szűkült a szeme, mikor a szellem es- kedő kollégára pillantott: — Jó, hogy tudom, szaktkám! Ma­ga ezek szerint nem szereti — Mi a véleménye, jövő hónaptól kezdve k. (százzal kevesebb lesz a fizeté­se... A kolléga megint felkacagott.. Még harsányabban, mint az imént, de valahogy nagyon hirtelen abba­hagyta, mormogott valamit halaszt­hatatlan tennivalóiról és kisietett, Amikor az ajtó becsukódott mögöt­te, rajtunk volt a nevetés sora. Az­tán a művezető barátságosan karóri- fogott: — No, akkor hát gyerünk. Meg­keressük a Tamást. A negyedik emelettől kezdve meg­álltunk minden szintűéi. A műveze­tő elkiáltotta magát: — Tárná áás! De Tamás nem jelentkezett. Az egyik ajtónyíláson kidugta valaki a fejét s mondta: — Följebb nézzék! Az előbb ott volt. Följebb mentünk, ott azt mond­ták, most ment le. Végül a műveze­tő, elúnva a hasztalan kiáltozást, egy segédmunkást küldött a kőmű­ves keresésére: — Mondja meg neki, fent va­gyunk a tetőn, jöjjön utánunk. Mi pedig a huzatos folyosóról egyenesen a tetőre léptünk. A me­gyei kórház negyvenegynéhány mé­ter magas főépületéről belátni csak­nem az egész, messzikígyózó salgó- larjéni völgyet. A Lllbl, azaz. hogy most már Béke teleptől szinte Zagy­va pálfal véig. Alacsonytermetű, cserzett arcú, fürgemozgású férfi Verebélyl István Tamás. A kezében kalapács Rákö- ny ok ölünk a párkányra. Innen ép­pen jól rálátni a gyermekosztályra. Verebélyi onnét kezdte a kórház építését De nein először járt ezen a helyen, — Benne szolgáltam én harminc- háromban. Mikor a falakat bontot­tuk, még a sarkot Is megmutattam a művezetőnek, ahol az ágyam volt. — Gondolom, ez még kellemeseb­bé tétté, hogy a volt laktanya he­lyén gyermek-kórházat épít. — Azt elhiszem. Mert akkor nem olyan volt a katonaélet, mint mos­tari. Sok volt a kitolás. Pedig én csak öt hónapig szolgáltam, mivel hogy az anyám hadiözvegy volt... Szeretném a beszélgetést a .jelen­re terelni. Meg Valami vidámabbra. De egyre annák a kollégának a pénzimádatra vonatkozó megjegyzé­se jár az eszemben. Azon kapom magam, hogy a fullánkja bennem maradt. Hát akkor ki vele. — Azt mondják magáról, Verebé­lyi elvtárs, hogy nagyon szereti a forintot. Rámnéz, meg sem kérdi, ki mond­ta, miért mondta, csak bólint: — Igén, szeretem. És aztán? Azt már említettem magának, hogy az anyám hadiözvegy volt. Én ezenki- lencsZáztizenkettőben születtem, az apám kilencszáztizehnégyben pusz­tult el a fronton. Van még egy test­vérem. Mit gondol, miből nevelt minket az anyám? Kapott havi öt pengőt, mint hadiözvegy. Meg nap­számba járt napi nyolcvan füléiért. Én, elvtérs, öt osztályt végeztem — ezért. Mert mihelyt erőre kaptam, mentem én is napszámosnak. Az anyám, lássa, mégis oda adott Inas­nak. Mi verebélyiek vagyunk. A fa­luban él vagy háromszáz kőműves. Én is annak mentem. Anyám azt mondta: attól fiam még lehetsz pa­raszt, lehetsz bányász, de szakma legyen a kezedben. Négy évig inas- kodtarn. Egy év alatt nem kaptam annyi pínzt, hogy egy öltözet ruhát lehessek magamnak. A helybéli vállalkozó, akinél tanultam, rajtam kfvül még nyolr alkalmazottat tar­tott.. Egy idősebb szakmunkás volt azok közül. Aki ügyelt ránk. A töb­bi, akárcsak én, inas. — Annak a vállalkozónak volt esze! — Azt elhiszem' Meg pénze Is. Hiszen az inas, ha már egy-két éve tanul, sokat elvégez... s miért? Pár rongyos garasért. Jártuk a köz­ségeket. Lakásokat építettünk. Meg Iskolákat. De munkásszállás nem volt ám, mint most. Az alapárokban aludtunk. Egymáshoz bújva, mint a bárányok. Űzemikonyha? Otthon­ról egy zsák krumpli, meg egy da­rab kényéi- — azt ettem, amíg tar­tott. Hét én szeretem a forintot. .. Mert a pengőből nem sok jutott... — Azt is beszélik magáról, hogy a legszigorúbb brigádvezető ... — Meg. hogy az órámat nézem munkakezdéskor, mi? — Igen — nevetek most már, mert mindent úgy mond, mint aho­gyan az irodában az a kolléga, csak azért mégis, egészen másként — Azt is emlegetik, hogy ha késik va­laki, a művezetővel levonatja a béréből... — Azt elhiszem! Ha egyszer nem dolgozott meg érte, le kell vonni Egyösszegű muhkautalvány szerint dolgozunk. Mindenki aszerint része­sül a munkabérből, amennyit dolgo­zott, amennyit végzett. Itt senki sem járhat jól a mások rovására. Igaz­ságnak kell lenni. — Még azt is mondják — plety- kálkodom tovább —, hogy hajtja az embereit — Nem hajtás az! — mosolyodik el. — De, ha a munkaidő mér le­járt, s van két kanáh-a való malter a ládában, inkább dolgozom rá még ötpercet. Nem szakmunkás Az, a te­remtésit neki, ha benne hagyja! Mire a mondat végére ért, látom, hogy a mosoly ellenére egy kicsit méregbe guruit. Kérdem, miért. Le­gyint. Mert az Ilyesmit a mi időnk­ben már szóvá sem kéne tenni. Le­gyen magához való esze mindenki­nek. Felfoghatná, hegy ha este nem kaparja ki az utolsó csöpp maltert a ládából, mert sajnálja azt az öt percet' tőle, másnap legalább fél órát vesződhet miatta. A. falon szá­radjon a habarcs, ne a ládában, meg a szerszámon. — Amikor én inas voltam — ka­nyarodik vissza megint harmincegy* néhany esztendőt. — a tulaj sorra járt bennünket, elvégeztünk-# min­dent. Ha hibát talált, már csavarta n bűnös fülét. Védte a vagyonát,... Én is védem a miénket... • A megjegyzés olyan halkan, olyan észrevétlen röppent el, hogy szinte lel sem figyeltem rá. Hiszen közben már a tavalyi moszkvai kirándulás­ról mesél a kőműves. Jutalomból küldték, nyolc napra. Aztán meg arról, hogy negyvennyolc óta, amióta egyhuzamban a vállalat dol­gozója, Nagybátöhytól a salgótarjá­ni Béke-telepig, annyi mindent épí­tett, hogy számba sem tudja vénül már... Hallgatom, s érzem, annak a bi­zonyos rosszízű megjegyzésnek még az emlékét is szertéfútta itt a ma­gasban szabadon hancurozó tavaszi szil. fis értem, amit az a kolléga nem ért, miként forrt össze ebben b kőművesben a múlt és a jelen, akár a betonban a cement és a kavics. A beton erejével megtartja ezt a hatalmas épületet. A legnagyobbat, ami Salgótarjánban valaha épült. A kőművesben is erős a kötőanyag. Erősebb, mint a betonban. Akár egy egész társadalmat megtart a vál­lán ... Csizmadia Géza. A Költészet Napja Nógrádban A Költészet Napja a mo- gyar líra ünnepe. Fölméri- se az eredményeknek és be­mutatása az új törekvések­nek. A lírát legsajdtabb nem­zeti műfajunknak ismerjük; Babits igazához irodalomtör­ténetünk jön tanúskodni: „Az amiben a magyar szel­lem legnMgasabbat produ­kál t, ahol a világ bármely nemzetével győzelmesen ve­heti fel a versenyt, az va­lóban a lírája”. Milyen szinten áll mai költészetünk, ezt részletező elemzések dön­tötték, illetve döntik még el. Annyi mindenesettre lát­ható, hogy a utóbbi évek­ben sokat változott és so­kat gyarapodott a magyar költészet. A Költészet Napja tehát valódi ünnep lehet, ha a sokarcú magyar líra termé­sét idézzük. Az volt-e Nóg- rád megyében? Sokszor hangoztatjuk: a táj adta irodalmunknak Ma­dách Imrét. Mikszáth Kál­mánt, napjainkban Jobbágy Károlyt, Vihar Bélát, Polgár Istvánt, a legifjabbak közül innen indult Gerélyes End­re. Említett ■'íróink évek óta több-kéVé’sebb rendsze­rességgel el is látogatnak Nógrádba író-olvasó talál­kozókra. Montíhatnánk-e hát: Nőg* iádban már itthon van a lí­ra, a vers? Távolról sem. E találkozókat ugyanis nagy­jából ugyanott, ugyanannak a közönségnek szervezik évenként. Nem is mindig vernék fel „nagy port”. En­nek ellenére megkockáztat­hatjuk a szokványosán hang­zó. ezúttal mégis igaz meg­jegyzést is: e találkozók mégsem voltak hiábavalónk. Megindítottak egy folyama­tot, s ez nem kevés. E gondolatok jegyében vár tűk a Költészet Napja Me. eseményéit. Április s-án Mát- ranovákon, 10-én Pilinyben, a balassagyarmati járásban Ipnlyvecc és Hugija ff kfizs'é,- (K gekbén ’ rendezték irodalmi,.' estéket. Előbbi két helyen <* salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági Technikum di­ákjai, utóbbi helységekben a balassagyarmati irodalmi Színpad tolmácsolásában Is­merkedhetett meg a közön­ség a mai magyar Ura újabb termésével. A Költészet Napja központi eseményére Salgótarjánban, a TIT székházénak korszerű­sített előadótermében került sor. Legifjabb kOltSnemzedé- I künk két képviselője, Simon 1 Lajos és Soós Holtán láto­gatott ezúttal Salgótarjánba. Az est műsorában a Stromfeld Aurél Gépipart Technikum, a Táncsics Mihály Közgazda- sági Technikum diákjai, vala­mint Kerner Edit és SzokáCS László mondtak verseket Zenei betét is élénkítette az estet. Hogy a. mái magyar költészet népszerűsége tovább növekSzik-e megyénkben, ez elsősorban a versolvasók leg­jobbjai, és nem. ufötsó fór­ban az előadóművészek emel­kedő színvonalán múlik, Vé­leményünk szerint ezen az esten ez távolról Sem volt kielégítő. Szakács László ki­vételével ns előadóknak nein sikerült megtalálni az utói, a versekhez, s azokon keresz­tül az est közönségéhez. Még egy hiányosságról kívánunk szólni: meghí­vott költőink rendkívül ke­veset szerepellek, szinte1 sta­tisztáltak'" az esteti. Szívesen hallottunk volna tőlük több verset, beszélgettünk volna velüki s ez feloldotta, volna az ünnepség kicsit feszélye­zett tapintatosan hűvös han­gulatát Is. Végül még egy megjegy­zés: Szene az országban, a könyvhetek, a Költészet Nap­ja rendezvényein élő irodal­munk reprezentásatn kivitt az illető megyében élő toll- forgatók is találkoznak a közönséggel. Nem ártana ezt Nógrád megyében is hagyo­mánnyá tenni. A Palócföld írógárdája közül némelyünk szerint néhányon feltétlenül számot tarthatnak a megye és Salgótarján közönségének érdeklődéséig. US ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents