Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-10 / 85. szám

o Nflr.RAD 1965. április 10. szombat Összehívták az BMP Központi Bizottságának plénumát Április 15-én plenáris ülést tart a Román Munkáspárt Központi Bizottsága. A plé rum megvitatja a IV. párt- kongresszus öszchivásával kapcsolatos kérdéseket. Mint emlékezetes, koráb­ban már bejelentették, hogy a kongresszust a nyár folya­mán tartják meg. Közelebbi időpontját a mostani plenum fogja kitűzni. Ülést tartott az NDK Államtanácsa A Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa cstörtökön ülést tartott. Elítél­te a bonni szövetségi gyűlés Nyugat-Berlintoen megtartott jogtalan ülését, megállapítot­ta, hogy ez a lépés „Durva provokáció volt az NDK és a többi békeszeretó állam el­len, a béke, a nemzetközi enyhülés és a kölcsönös meg­értés ellen”. Az Államtanács ülésén Ot­to Winzer, az NDK első kül- ügyminiszterhelyetíese beszá­molt azokról az intézkedések­ről, amelyeket az NDK kor­mánya tett a nyugatnémet szövetségi gyűlés nyugat-ber­lini ülésezésével kapcsolat­ban. Winzer hangsúlyozta, hogy Berlin nemzetközi jogi és földrajzi szempontból egy­aránt az NDK fővárosa. Nyu- gatnémetország fővárosa Bonn és a bonni ^kormánynak nincs joga parlamenti ülésit tartani Nyugatt-Berlinben. Winzer arra is rámutatott, hogy a német kérdés békés rendezésének csak egy útja van: a Németországban vég­rehajtandó leszerelés és a német békeszerződés megkö­tésére vonatkozó tárgyalások, amelyeket -a két német állam közötti tárgyalásokkal kell előkészíteni. A békés rende­zéshez szükséges az is, hogy a felek a két német állam közötti viszony javítására tö­rekedjenek és ne történjenek olyan provokációk, mint a szövetségi gyűlés nyugat-ber­lini ülésezése. ! Százezrek a búcsúztatásnál Elutazóit Varsóból Brezsnyev és Koszigin A lengyel főváros utcáit százezrek lepték el és lelke­sen búcsúztatták Brgzsnyevet. Koszigint, a Lengyelországból elutazó szovjet vezetőket. A pályaudvaron a két nép himnuszának eljátszása, a díszszázad üdvözlése után Brezsnyev és Koszigin búcsút vett a LEMP Politikai Bi­zottsága, Központi Bizottsá­ga, az Államtanács, a kor­mány és a diplomáciai testü­let tagjaitól. A rögtönzött díszemelvé­nyen Wladyslaw Gomulka, hangsúlyozta, hogy az aláírt barátsági szerző­dés hozzájárul a Lengyel N épköztársaság és a Szovjetunió további gaz­dasági fejlődéséhez, gátat jelent a nyugatnémet revansista törekvésekkel szem­ben és még szilárdabbá teszi az Odera-Neisse határt, mely­nek sérthetetlenségét a le­győzhetetlen Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje garantálja. Leonyid Brezsnyev beszédé­ben megállapította, hogy a küldötteég i tartózkodásának és tanácskozásának fő ered­ményét abban látja, hogy még szorosabbra fűzték e két testvéri nép barátságát és együttműködését. Meggyőződésem — állapí­totta meg —, hogy véleménycserénk hozzájá­rul a két párt együttmű­ködésének elmélyítésé­hez, a szovjet és lengyel nép szo­cialista barátságának erősíté­séhez. pártjaink és orszá­gaink megingathatatlan ba­rátsága fontos elemét képezi a viláa kommunista mozgal­ma egysége és haladó erői összefogásának. Vadászgépeket küldenek Dél-Vietnamba az amerikaiak Letartóztatták a haditengerészet parancsnokát Saigoni jelentések szerint letartóztatták Csüng Tan Cang tengernagyot, a dél-vi­etnami haditengerészet fő- parancsnokát. akit a fegyve­res erők tanácsa csütörtökön felmentett állásától. hogy elejét vegye a tengernagy el­len kitört lázadás elfajulá­sának. A saigoni kormány pénteken délig nem adott ki nyilatkozatot Csüng Tan Cang leváltásának körülmé­nyeiről; A pénteki saigoni lapok nagy fehér foltokkal jelentek meg. mert a hatósá­gok cenzúrázták a csütörtöki fejleményekkel kapcsolatos •íreket. Az AP jelentése sze­rint a Csüng Tan Cang el­leni lázadás a kormány és a szárazföldi haderők támo­gatásával történt. A 38 éves admirális egyébként a hadi­tengerészetnél népszerűtlen volt. Nem vették tőle jóné­ven, hogy szédületes karriert futott be: nésv év alatt az egykori hadnagy elnyerte az admirális! rendfokozatot. Tran Van Tuyen dél-viet­nami tervezésügyi miniszter a jövő hét elején Afrikába utazik, hogy az afrikai kor­mányokat rávegye — mint a hivatalos kormányközlemény mondja — a dél-vietnami kormány politikájának ..ked­vezőbb értékelésére”. Egy dél-vietnami katonai bíróság pénteken halálra ítél­te Nguyen Van Thai 27 éves ácsot, akit azzal vádoltak, hogy részt vett a saigoni amerikai nagykövetség elle­ni március 30-i bombame­rényletben. A kivégzés idő­pontját még nem tűzték ki. Egv amerikai katonai he­likopter pénteken Da Nang főutcájára zuhant. Két dél­vietnami és a gép négy fő­nyi legénysége megsebesült. Az amerikai hadügyminisz­térium pénteken kiadott köz­leménye szerint ez év ápri­lis 5-ig 455 amerikai katona vesztette életét Dél-Viétnam- ban. Közülük 126-an repülő­gépszerencsétlenség során haltak meg. Az adatokból ki­derült. hogy az év első ne­gyedében az amerikaiak dél­vietnami vesztesége nagyobb volt, mint 1963-ban egész év­ben. Az amerikai hadügyminisz­térium eddig nem erősítette meg azokat a jelentéseket, hogy F-104 típusú Starfighten szuperszonikus vadászgépeket küldenek Dél-Vietnamba a VDK elleni támadásokat vég­rehajtó bombázók védelmé­re. Az eddig alkalmazott F- 100 típusú vadászgépek ugyanis nem bizonyultak eredményesnek az észak-vi­etnami vadászokkal szemben. A UPP jelentése szerint Ho­noluluból pénteken sok F- 104-es repülőgép indult el Délkelet-Ázsia felé. Az £N$Z-l>izottság ülése Az agresszió fogalmának meghatározásával foglalko­zó ENSZ-blzotiság csütörtö­ki ülésén Plimiton amerikai küldött elutasította a Szov­jetuniónak azt a határozati javaslatát, hogy az agresszió kérdését vitassák meg az ENSZ-közgyűlós 20. üléssza­kán. Az amerikai megbízott az angol-argentin indítványt tá­mogatta, amely a probléma megvitatására irányul. Plim- ton az Egyesült Államok dél­vietnami háborúját bíráló nyilatkozatokkal szemben igyekezett megvédeni az amerikai politikát és John­son elnök csütörtöki beszédét úgy tüntette fel, mint Was­hington békés szándékának bizonyítékát. Morozov szovjet és Taraba- nov bolgár küldött rámuta­tott arra, hogy az amerikai delegátus kijelentései csupán a bizottság megtévesztését szolgálják. Vall a Novena Notes és Ginder, Az egyik nyugatnémet ké­peslap nemrég riportot közölt a világ leggazdagabb emberei­ről. Az első helyen Paul Get­ty, az amerikai Olajmágnás szerepelt, aki állítólag már maga sem tudja, mennyi a vagyona, öt követik a Rocke­fellerek, a német Finck ban­kár, Krupp és mások. A cikkíró a jelek szerint csonka statisztikát produkált, mert ugyancsak nemrég a fel­tétlenül illetékes Novena No­tes, a „Mária szolgái” nevű katolikus szervezet orgánuma leszögezte: „Az Egyesült Álla­mokban a katolikus egyház sokkal gazdagabb a kontinens bármely társaságánál, vagy vállalatánál.” Ezt a megálla­pítást kiegészíti: az egyház vagyona és ingatlr nai többet írnek olyan konszernek ingat­lanainál és összes vagyonai- nál, mint a Standard Oil, az United Steel, az American Te­lephon and Telegraph együtt­véve. Ezt olyan személyi­ség szögezte le, mint a jezsui­ta Richard Ginder. Az is köz­ismert tény, hogy az Egyesült Államokban a katolikus egy­ház számos nagy vállalat tu­lajdonosa. Így például birto­kában van a willmingtoni acéltermelő társaság részvé­nyeinek többsége. A Wall Street Journal, az Egyesült Államok pénzvilágának félhi­vatalosa pedig megírta: A ka­tolikus egyház pénzügyletei olyanok, hogy ügyenökei út­ján gyakran egymillió dollá­rért, sőt többért vásárol ara­nyat az államtól. Az természetesnek tűnik, hogy az Egyesült Államokban a katolikus egyháznak sok olyan ingatlana van, melyeket kolostorok, szemináriumok, általános- és középiskolák, kollégiumok és egyetemek cél­jára használnak fel. A sor azonban ezzel nem ér véget Filmszínházak, szállodák tö­mege van az egyház tulajdo­nában az Egyesült Államok legkülönbözőbb részein. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni a római Espresso című lapot: „Ha Szent Péter nem találná Spellman bíboros nevét a püspökök jegyzékében, köny- nyen megtalálhatja a legna­gyobb ingatlantulajdonosok listáján.” A következő tétel a nagy­birtok. A washingtoni és buf­falo! püspökségekre vonatko­zó adatok magában is sokat mondóak. Egyedül a washing­toni katolikus egvházközség háromszor akkora földterület­tel rendelkezik, mint az egész Vatikán. S bár Washington lakosságának csupán 19 szá­zaléka katolikus, itt ők tart­a jessuita Ják kézben az adómentes föld­terület ötven százalékát. Érdemes rövid pillantást vetni a politikai háttérre is. Köztudomású például, hogy a katolikus egyház egyik szer­vessete, a jezsuita rend hatal­mas organizációt tart fenn az Egyesült Államokban. Az ő po­litikai tevékenységüket az em­lített anyagiak fedezik. S itt kell megemlítenünk, hoev ép­pen az amerikai katolikus ve­zető körök támogatják a leg­határozottabban a Vatikánban érezhető kötélhúzásnál a reá­lisabb szemlélet és a száz százalékig maradi vonal kö­zött az utóbbit. Ök általában azt az álláspontot vallják: tel­jes mértékben helyre kell ál­lítani az úgynevezett XII. Pius irányzatot. Ehhez elegen­dő egyetlen adalékot említe­nünk. 1943-ban a sztálingrádi vereség után Németország va­tikáni nagykövete így jelen­tett: „XII. Plus pápa megbí­zott, hogy adjam át üdvözle­tét és jókívánságait a Führer- nek.” Vitán felül áll azonban are is, hogy az amerikai katolikus körökben ugyancsak különbö­ző irányzatok érezhetőek. Amikor a Polgári Jogok Ka­tolikus Tanácsának dél-kali­forniai csoportja szervező gyű­lést tartott, az összejövetelt az ultra-jobboldaliak megtá­madták és tettlegességre is sor került. Francis Rummel érsek az egyházmegyéjéhez tartató iskolákban elrendelte a fehér és a színes bőrű gyer­mekek közös Oktatásának be­vezetését. Ellene viszont hatá­rozottan fellépett Emile Wag­ner, katolikus ügyvéd, aki az egyház legbefolyásosabb vilá­gi vezetője. A vita odáig fej­lődött, hogy végül a pápához fellebbeztek. Az amerikai katolikus egy­ház törzsgárdáját mértéktele­nül feldühítette XXIII. János pápa egyik enciklfkája is, mi­vel ebben többször előfordul a „szocializálás” kifejezés. Vé­gül egyes papok próbálták megnyugtatni híveiket: nem kell túl komolyan venni a ka­tolicizmus legfőbb fejének ezt a kijelentését. Amikor viszont az 50-es években McCarthy hírhedt bizottsága garázdálko­dott, nem sok megdöbbenést lehetett észlelni a katolikus egyház berkeiben. Ezen nem is lehet túlzottan csodálkozni, mert ma már köztudomású: a „birchistáfcnak” és más ha­sonló kifejezetten fasiszta jel­legű szervezeteknek komoly kapcsolataik vannak az emlí­tett ultra-politikát folytató katolikus vezetőkkel. A Na­rpűitiv JittMíft: A SZÁZAD NEVEZETES Szabó Jlá&zló: bűnügyei Lédererné, mi van a kosárban ? 36. A húszas évek vegén külö­nös szövegű zeneszámra rop­ták a táncot a belvárosi mu­latókban : „Lédemé, mi van a kosár­ba’? Kodelkának keze, feje lába...” A szöveg egy páratlan ke­gyetlenéggel elkövetett gyil­koságra utalt, amely 1925. január 9-én pattant ki. A bűncselekményben részt vett a csendőrfőhadnagy felesége Léderer Gusztávné is. Ez a rablógyilkosság napokig sze­repelt szenzációs tálalásban a lapok első oldalán, ugyan­is a bestiális bűnügy során kiderült, hogy a csend­őrfőhadnagy az ellenfor­radalmi terrorkülönítmé­nyekben szokta meg, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkoljon. 1925. január 9-én, délután, a csepeli rendőrség értesí­tette a budapesti főkapitány­ságot, hogy két nappal előbb Csepelen egy egyenruhás fér­fi, továbbá egy civil férfi és egy elegánsan öltözött hölgy gyanús csomagot cipelt a Wedss Manfréd-gyár közelé­ben, a Duna-parton. A sötét­ben surranó embereket a gyár környékén cirkáló éj­jeliőr pillantotta meg, és meg is állította őket. Az éjjeliőr észrevette, hogy a csomagot cipelő egyenruhás férfi nem más, mint a csepeli csendőr­ség parancsnoka. Ott, a hely­színen, nem mert erélyeseb­ben fellépni akis társasággal szemben. A főhadnagy viszont, hogy megnyugtassa az esetleg gya­nút fogó éjjeliőrt, minden kérdezősködés nélkül ezt mondta: — Megdöglött a kutyám, most alkarjuk a hulláját a Dunába dobni. Az éjjeliőr tudomásul vette ezt, a társaság pedig ment tovább. De azért az öreg ember előtt gyanús volt az éjszakai kirándulás, s más­nap reggel — talán kíváncsi­ságból ismét visszament a Dunapartra, pontosan arra a helyre, ahol a főhadnagyok­kal találkozott. Itt nézelődni kezdett. S ez az ártatlan nézelődés eredménnyel járt, mert talált egy szakadt, fe­kete zsakettdarabot. Nem tudta ugyan, van-e valami összefüggés e fekete zsakett­darab és az éjszakai társaság között, de azért engedve gya­nújának, bement a csepeli rendőrségre és elmondta, mit látott az éjjel, aztán átadta a kis zsakettdarabkát. A csepeli rendőrség két detektívje, akinek az éjjeliőr elmondta az éjszaka látotta­kat, rettenetesen lehordta az öreg embert, s éppen csak felelősségre nem vonták azért, hogy egyáltalán felté­telezni meri a csendőrpa­rancsnok úrról az esetleges bűntényt.. Az öreg eltávozott, aztán ismét visszament a Duna­partra. Most már szenvedé­lyesen kutatott, mert ösztöne azt súgta hogy az éjszakai társaság rosszban sántikált. Es ekkor a köveken vérnyo­mokat, fedezett fel. Két-há- rom méter hosszúságban le­hetett látni a vércsöppeket. márpedig egy döglött kutya aligha vérezhetett... Vissza­ment tehát a csepeli rendőr­ségre. Ugyanaz a két nyomozó fogadta ezúttal is, mint né­hány órával előbb. Elmondta mit látott a Duna-parton. A két detektív még mindig nem akart hinni az éjjeliőrnek, de a fegyelmi vétség bűnébe sem akartak esni, ezért be­szóltak a főkapitányságra, hogy küldjenek ki valakit a Tölgyfa utca 4. számú ház­ban lakó Léderer Gusztáv csendőrtőhadnagj hoz, és ér­deklődjenek nála. mi is tör­tént a kutyájával? Két detektív ment ki a csendes Tölgyfa utcába, de Lédererék lakását zárva ta­lálták. Várakoztak egy kicsit, gondolván, hátha mégis van valaki a lakásban vagy ha nincs is senki, hamarosan visszatérnék, mert a lakat nem volt feltéve az ajtóra. Az egyik detektív — talán csak megszokásból — lement a földszintre, a háztulajdo­noshoz, hogy ott kérjen vala­miféle felvilágosítást. Az alkalmazott nyitott ajtót. Nem kellett faggatni, magá­tól mondta, hogy a főhad- nagyné még a kora reggeli órákban ejkérte a padlás kulcsot, amit ő oda is adott neki. Ez már feltűnt a detek- tíveknek: mit kereshetett a főhadnagyné korán reggel a padláson, amikor az alkal­mazott szerint korábban soha nem ő mosott? A detektív szólt a társának, s most már nem várakoztak tovább, ha­nem felmentek a padlásra Némi kutatás után két kis lapos bőröndöt találtak. Fel­nyitották. Hullaszag csapott ki a bőröndből Mindkettőben apró darabokra vágott em­beri hús volt becsomagolva... Azonnal lesiettek a kapu elé, hogy ha Lédererék közül va­laki időközben hazajönne, azonnal elfoghassák. De so­káig kellett várniuk — csak este kilenckor érkezett haza az elegánsan öltözött, hirte­lenszőke, roppant csinos, fia­tal Léderemé. Felment a la­kásba. A detektívek utána... Az egyik váratlanul így szólt hozzá anélkül, hogy be­mutatkozott volna: — Mit keresett a kora reg­geli órákban a padláson? Léderemé elsápadt, azán ez válaszolta: — Ruhát vittem fel szárad­ni. — Miért olyan korán? — Mert nem akartam sen­kit háborgatni. — Hogyan került a két koffer emberi hússal a pad­lásra? Léderemé ebben a pilla­natban elájult. A detektívek térítették magához, s amikor visszanyerte eszméletét, val- lrni kezdett. (Folytatjuk) tion című amerikai lap írta: „A katolikus reakciónak sok­féle változata van és az új amerikai radikális jobboldal­nak fontos részét képezi.” Sümegi Endre Amerikai békeharcosok e vádlónak padján Az amerikaellenes tevé­kenységet vizsgáló kongresz- szusi bizottság „A kongresz- szus előtt tanúsított tisztelet­ien magatartás” vádjával bí­róság elé állította Dagmar Wilson és Donna Allan asz- szonyt, valamint Russel Ndxont, a National Guardian című haladó lap szerkesztő­jét. Mind a három „vádlott” az amerikai békemo7.g?’1~m közismert személyisége. A Washington-i birósá Wilson és Allan asszonyt ké vádpontban, Russel Nixon' pedig egy vádpontban találta bűnösnek. A vádpontok mind­egyike értelmében egyévi bör­tönbüntetés és ezer dollár pénzbüntetés szabható ki. Az egész ügy háttere az. hogy a kongresszusi bizottság nemrégen azt követelte az eljárás alá vont személyek­től. számoljanak be a béke­mozgalomban kifejtett tevé­kenységükről. A három béke­harcos közül egyik sem ta­gadta meg azt. hoav megje­lenjen a bíróság előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents