Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-10 / 85. szám
o Nflr.RAD 1965. április 10. szombat Összehívták az BMP Központi Bizottságának plénumát Április 15-én plenáris ülést tart a Román Munkáspárt Központi Bizottsága. A plé rum megvitatja a IV. párt- kongresszus öszchivásával kapcsolatos kérdéseket. Mint emlékezetes, korábban már bejelentették, hogy a kongresszust a nyár folyamán tartják meg. Közelebbi időpontját a mostani plenum fogja kitűzni. Ülést tartott az NDK Államtanácsa A Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa cstörtökön ülést tartott. Elítélte a bonni szövetségi gyűlés Nyugat-Berlintoen megtartott jogtalan ülését, megállapította, hogy ez a lépés „Durva provokáció volt az NDK és a többi békeszeretó állam ellen, a béke, a nemzetközi enyhülés és a kölcsönös megértés ellen”. Az Államtanács ülésén Otto Winzer, az NDK első kül- ügyminiszterhelyetíese beszámolt azokról az intézkedésekről, amelyeket az NDK kormánya tett a nyugatnémet szövetségi gyűlés nyugat-berlini ülésezésével kapcsolatban. Winzer hangsúlyozta, hogy Berlin nemzetközi jogi és földrajzi szempontból egyaránt az NDK fővárosa. Nyu- gatnémetország fővárosa Bonn és a bonni ^kormánynak nincs joga parlamenti ülésit tartani Nyugatt-Berlinben. Winzer arra is rámutatott, hogy a német kérdés békés rendezésének csak egy útja van: a Németországban végrehajtandó leszerelés és a német békeszerződés megkötésére vonatkozó tárgyalások, amelyeket -a két német állam közötti tárgyalásokkal kell előkészíteni. A békés rendezéshez szükséges az is, hogy a felek a két német állam közötti viszony javítására törekedjenek és ne történjenek olyan provokációk, mint a szövetségi gyűlés nyugat-berlini ülésezése. ! Százezrek a búcsúztatásnál Elutazóit Varsóból Brezsnyev és Koszigin A lengyel főváros utcáit százezrek lepték el és lelkesen búcsúztatták Brgzsnyevet. Koszigint, a Lengyelországból elutazó szovjet vezetőket. A pályaudvaron a két nép himnuszának eljátszása, a díszszázad üdvözlése után Brezsnyev és Koszigin búcsút vett a LEMP Politikai Bizottsága, Központi Bizottsága, az Államtanács, a kormány és a diplomáciai testület tagjaitól. A rögtönzött díszemelvényen Wladyslaw Gomulka, hangsúlyozta, hogy az aláírt barátsági szerződés hozzájárul a Lengyel N épköztársaság és a Szovjetunió további gazdasági fejlődéséhez, gátat jelent a nyugatnémet revansista törekvésekkel szemben és még szilárdabbá teszi az Odera-Neisse határt, melynek sérthetetlenségét a legyőzhetetlen Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje garantálja. Leonyid Brezsnyev beszédében megállapította, hogy a küldötteég i tartózkodásának és tanácskozásának fő eredményét abban látja, hogy még szorosabbra fűzték e két testvéri nép barátságát és együttműködését. Meggyőződésem — állapította meg —, hogy véleménycserénk hozzájárul a két párt együttműködésének elmélyítéséhez, a szovjet és lengyel nép szocialista barátságának erősítéséhez. pártjaink és országaink megingathatatlan barátsága fontos elemét képezi a viláa kommunista mozgalma egysége és haladó erői összefogásának. Vadászgépeket küldenek Dél-Vietnamba az amerikaiak Letartóztatták a haditengerészet parancsnokát Saigoni jelentések szerint letartóztatták Csüng Tan Cang tengernagyot, a dél-vietnami haditengerészet fő- parancsnokát. akit a fegyveres erők tanácsa csütörtökön felmentett állásától. hogy elejét vegye a tengernagy ellen kitört lázadás elfajulásának. A saigoni kormány pénteken délig nem adott ki nyilatkozatot Csüng Tan Cang leváltásának körülményeiről; A pénteki saigoni lapok nagy fehér foltokkal jelentek meg. mert a hatóságok cenzúrázták a csütörtöki fejleményekkel kapcsolatos •íreket. Az AP jelentése szerint a Csüng Tan Cang elleni lázadás a kormány és a szárazföldi haderők támogatásával történt. A 38 éves admirális egyébként a haditengerészetnél népszerűtlen volt. Nem vették tőle jónéven, hogy szédületes karriert futott be: nésv év alatt az egykori hadnagy elnyerte az admirális! rendfokozatot. Tran Van Tuyen dél-vietnami tervezésügyi miniszter a jövő hét elején Afrikába utazik, hogy az afrikai kormányokat rávegye — mint a hivatalos kormányközlemény mondja — a dél-vietnami kormány politikájának ..kedvezőbb értékelésére”. Egy dél-vietnami katonai bíróság pénteken halálra ítélte Nguyen Van Thai 27 éves ácsot, akit azzal vádoltak, hogy részt vett a saigoni amerikai nagykövetség elleni március 30-i bombamerényletben. A kivégzés időpontját még nem tűzték ki. Egv amerikai katonai helikopter pénteken Da Nang főutcájára zuhant. Két délvietnami és a gép négy főnyi legénysége megsebesült. Az amerikai hadügyminisztérium pénteken kiadott közleménye szerint ez év április 5-ig 455 amerikai katona vesztette életét Dél-Viétnam- ban. Közülük 126-an repülőgépszerencsétlenség során haltak meg. Az adatokból kiderült. hogy az év első negyedében az amerikaiak délvietnami vesztesége nagyobb volt, mint 1963-ban egész évben. Az amerikai hadügyminisztérium eddig nem erősítette meg azokat a jelentéseket, hogy F-104 típusú Starfighten szuperszonikus vadászgépeket küldenek Dél-Vietnamba a VDK elleni támadásokat végrehajtó bombázók védelmére. Az eddig alkalmazott F- 100 típusú vadászgépek ugyanis nem bizonyultak eredményesnek az észak-vietnami vadászokkal szemben. A UPP jelentése szerint Honoluluból pénteken sok F- 104-es repülőgép indult el Délkelet-Ázsia felé. Az £N$Z-l>izottság ülése Az agresszió fogalmának meghatározásával foglalkozó ENSZ-blzotiság csütörtöki ülésén Plimiton amerikai küldött elutasította a Szovjetuniónak azt a határozati javaslatát, hogy az agresszió kérdését vitassák meg az ENSZ-közgyűlós 20. ülésszakán. Az amerikai megbízott az angol-argentin indítványt támogatta, amely a probléma megvitatására irányul. Plim- ton az Egyesült Államok délvietnami háborúját bíráló nyilatkozatokkal szemben igyekezett megvédeni az amerikai politikát és Johnson elnök csütörtöki beszédét úgy tüntette fel, mint Washington békés szándékának bizonyítékát. Morozov szovjet és Taraba- nov bolgár küldött rámutatott arra, hogy az amerikai delegátus kijelentései csupán a bizottság megtévesztését szolgálják. Vall a Novena Notes és Ginder, Az egyik nyugatnémet képeslap nemrég riportot közölt a világ leggazdagabb embereiről. Az első helyen Paul Getty, az amerikai Olajmágnás szerepelt, aki állítólag már maga sem tudja, mennyi a vagyona, öt követik a Rockefellerek, a német Finck bankár, Krupp és mások. A cikkíró a jelek szerint csonka statisztikát produkált, mert ugyancsak nemrég a feltétlenül illetékes Novena Notes, a „Mária szolgái” nevű katolikus szervezet orgánuma leszögezte: „Az Egyesült Államokban a katolikus egyház sokkal gazdagabb a kontinens bármely társaságánál, vagy vállalatánál.” Ezt a megállapítást kiegészíti: az egyház vagyona és ingatlr nai többet írnek olyan konszernek ingatlanainál és összes vagyonai- nál, mint a Standard Oil, az United Steel, az American Telephon and Telegraph együttvéve. Ezt olyan személyiség szögezte le, mint a jezsuita Richard Ginder. Az is közismert tény, hogy az Egyesült Államokban a katolikus egyház számos nagy vállalat tulajdonosa. Így például birtokában van a willmingtoni acéltermelő társaság részvényeinek többsége. A Wall Street Journal, az Egyesült Államok pénzvilágának félhivatalosa pedig megírta: A katolikus egyház pénzügyletei olyanok, hogy ügyenökei útján gyakran egymillió dollárért, sőt többért vásárol aranyat az államtól. Az természetesnek tűnik, hogy az Egyesült Államokban a katolikus egyháznak sok olyan ingatlana van, melyeket kolostorok, szemináriumok, általános- és középiskolák, kollégiumok és egyetemek céljára használnak fel. A sor azonban ezzel nem ér véget Filmszínházak, szállodák tömege van az egyház tulajdonában az Egyesült Államok legkülönbözőbb részein. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni a római Espresso című lapot: „Ha Szent Péter nem találná Spellman bíboros nevét a püspökök jegyzékében, köny- nyen megtalálhatja a legnagyobb ingatlantulajdonosok listáján.” A következő tétel a nagybirtok. A washingtoni és buffalo! püspökségekre vonatkozó adatok magában is sokat mondóak. Egyedül a washingtoni katolikus egvházközség háromszor akkora földterülettel rendelkezik, mint az egész Vatikán. S bár Washington lakosságának csupán 19 százaléka katolikus, itt ők tarta jessuita Ják kézben az adómentes földterület ötven százalékát. Érdemes rövid pillantást vetni a politikai háttérre is. Köztudomású például, hogy a katolikus egyház egyik szervessete, a jezsuita rend hatalmas organizációt tart fenn az Egyesült Államokban. Az ő politikai tevékenységüket az említett anyagiak fedezik. S itt kell megemlítenünk, hoev éppen az amerikai katolikus vezető körök támogatják a leghatározottabban a Vatikánban érezhető kötélhúzásnál a reálisabb szemlélet és a száz százalékig maradi vonal között az utóbbit. Ök általában azt az álláspontot vallják: teljes mértékben helyre kell állítani az úgynevezett XII. Pius irányzatot. Ehhez elegendő egyetlen adalékot említenünk. 1943-ban a sztálingrádi vereség után Németország vatikáni nagykövete így jelentett: „XII. Plus pápa megbízott, hogy adjam át üdvözletét és jókívánságait a Führer- nek.” Vitán felül áll azonban are is, hogy az amerikai katolikus körökben ugyancsak különböző irányzatok érezhetőek. Amikor a Polgári Jogok Katolikus Tanácsának dél-kaliforniai csoportja szervező gyűlést tartott, az összejövetelt az ultra-jobboldaliak megtámadták és tettlegességre is sor került. Francis Rummel érsek az egyházmegyéjéhez tartató iskolákban elrendelte a fehér és a színes bőrű gyermekek közös Oktatásának bevezetését. Ellene viszont határozottan fellépett Emile Wagner, katolikus ügyvéd, aki az egyház legbefolyásosabb világi vezetője. A vita odáig fejlődött, hogy végül a pápához fellebbeztek. Az amerikai katolikus egyház törzsgárdáját mértéktelenül feldühítette XXIII. János pápa egyik enciklfkája is, mivel ebben többször előfordul a „szocializálás” kifejezés. Végül egyes papok próbálták megnyugtatni híveiket: nem kell túl komolyan venni a katolicizmus legfőbb fejének ezt a kijelentését. Amikor viszont az 50-es években McCarthy hírhedt bizottsága garázdálkodott, nem sok megdöbbenést lehetett észlelni a katolikus egyház berkeiben. Ezen nem is lehet túlzottan csodálkozni, mert ma már köztudomású: a „birchistáfcnak” és más hasonló kifejezetten fasiszta jellegű szervezeteknek komoly kapcsolataik vannak az említett ultra-politikát folytató katolikus vezetőkkel. A Narpűitiv JittMíft: A SZÁZAD NEVEZETES Szabó Jlá&zló: bűnügyei Lédererné, mi van a kosárban ? 36. A húszas évek vegén különös szövegű zeneszámra ropták a táncot a belvárosi mulatókban : „Lédemé, mi van a kosárba’? Kodelkának keze, feje lába...” A szöveg egy páratlan kegyetlenéggel elkövetett gyilkoságra utalt, amely 1925. január 9-én pattant ki. A bűncselekményben részt vett a csendőrfőhadnagy felesége Léderer Gusztávné is. Ez a rablógyilkosság napokig szerepelt szenzációs tálalásban a lapok első oldalán, ugyanis a bestiális bűnügy során kiderült, hogy a csendőrfőhadnagy az ellenforradalmi terrorkülönítményekben szokta meg, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkoljon. 1925. január 9-én, délután, a csepeli rendőrség értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy két nappal előbb Csepelen egy egyenruhás férfi, továbbá egy civil férfi és egy elegánsan öltözött hölgy gyanús csomagot cipelt a Wedss Manfréd-gyár közelében, a Duna-parton. A sötétben surranó embereket a gyár környékén cirkáló éjjeliőr pillantotta meg, és meg is állította őket. Az éjjeliőr észrevette, hogy a csomagot cipelő egyenruhás férfi nem más, mint a csepeli csendőrség parancsnoka. Ott, a helyszínen, nem mert erélyesebben fellépni akis társasággal szemben. A főhadnagy viszont, hogy megnyugtassa az esetleg gyanút fogó éjjeliőrt, minden kérdezősködés nélkül ezt mondta: — Megdöglött a kutyám, most alkarjuk a hulláját a Dunába dobni. Az éjjeliőr tudomásul vette ezt, a társaság pedig ment tovább. De azért az öreg ember előtt gyanús volt az éjszakai kirándulás, s másnap reggel — talán kíváncsiságból ismét visszament a Dunapartra, pontosan arra a helyre, ahol a főhadnagyokkal találkozott. Itt nézelődni kezdett. S ez az ártatlan nézelődés eredménnyel járt, mert talált egy szakadt, fekete zsakettdarabot. Nem tudta ugyan, van-e valami összefüggés e fekete zsakettdarab és az éjszakai társaság között, de azért engedve gyanújának, bement a csepeli rendőrségre és elmondta, mit látott az éjjel, aztán átadta a kis zsakettdarabkát. A csepeli rendőrség két detektívje, akinek az éjjeliőr elmondta az éjszaka látottakat, rettenetesen lehordta az öreg embert, s éppen csak felelősségre nem vonták azért, hogy egyáltalán feltételezni meri a csendőrparancsnok úrról az esetleges bűntényt.. Az öreg eltávozott, aztán ismét visszament a Dunapartra. Most már szenvedélyesen kutatott, mert ösztöne azt súgta hogy az éjszakai társaság rosszban sántikált. Es ekkor a köveken vérnyomokat, fedezett fel. Két-há- rom méter hosszúságban lehetett látni a vércsöppeket. márpedig egy döglött kutya aligha vérezhetett... Visszament tehát a csepeli rendőrségre. Ugyanaz a két nyomozó fogadta ezúttal is, mint néhány órával előbb. Elmondta mit látott a Duna-parton. A két detektív még mindig nem akart hinni az éjjeliőrnek, de a fegyelmi vétség bűnébe sem akartak esni, ezért beszóltak a főkapitányságra, hogy küldjenek ki valakit a Tölgyfa utca 4. számú házban lakó Léderer Gusztáv csendőrtőhadnagj hoz, és érdeklődjenek nála. mi is történt a kutyájával? Két detektív ment ki a csendes Tölgyfa utcába, de Lédererék lakását zárva találták. Várakoztak egy kicsit, gondolván, hátha mégis van valaki a lakásban vagy ha nincs is senki, hamarosan visszatérnék, mert a lakat nem volt feltéve az ajtóra. Az egyik detektív — talán csak megszokásból — lement a földszintre, a háztulajdonoshoz, hogy ott kérjen valamiféle felvilágosítást. Az alkalmazott nyitott ajtót. Nem kellett faggatni, magától mondta, hogy a főhad- nagyné még a kora reggeli órákban ejkérte a padlás kulcsot, amit ő oda is adott neki. Ez már feltűnt a detek- tíveknek: mit kereshetett a főhadnagyné korán reggel a padláson, amikor az alkalmazott szerint korábban soha nem ő mosott? A detektív szólt a társának, s most már nem várakoztak tovább, hanem felmentek a padlásra Némi kutatás után két kis lapos bőröndöt találtak. Felnyitották. Hullaszag csapott ki a bőröndből Mindkettőben apró darabokra vágott emberi hús volt becsomagolva... Azonnal lesiettek a kapu elé, hogy ha Lédererék közül valaki időközben hazajönne, azonnal elfoghassák. De sokáig kellett várniuk — csak este kilenckor érkezett haza az elegánsan öltözött, hirtelenszőke, roppant csinos, fiatal Léderemé. Felment a lakásba. A detektívek utána... Az egyik váratlanul így szólt hozzá anélkül, hogy bemutatkozott volna: — Mit keresett a kora reggeli órákban a padláson? Léderemé elsápadt, azán ez válaszolta: — Ruhát vittem fel száradni. — Miért olyan korán? — Mert nem akartam senkit háborgatni. — Hogyan került a két koffer emberi hússal a padlásra? Léderemé ebben a pillanatban elájult. A detektívek térítették magához, s amikor visszanyerte eszméletét, val- lrni kezdett. (Folytatjuk) tion című amerikai lap írta: „A katolikus reakciónak sokféle változata van és az új amerikai radikális jobboldalnak fontos részét képezi.” Sümegi Endre Amerikai békeharcosok e vádlónak padján Az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló kongresz- szusi bizottság „A kongresz- szus előtt tanúsított tiszteletien magatartás” vádjával bíróság elé állította Dagmar Wilson és Donna Allan asz- szonyt, valamint Russel Ndxont, a National Guardian című haladó lap szerkesztőjét. Mind a három „vádlott” az amerikai békemo7.g?’1~m közismert személyisége. A Washington-i birósá Wilson és Allan asszonyt ké vádpontban, Russel Nixon' pedig egy vádpontban találta bűnösnek. A vádpontok mindegyike értelmében egyévi börtönbüntetés és ezer dollár pénzbüntetés szabható ki. Az egész ügy háttere az. hogy a kongresszusi bizottság nemrégen azt követelte az eljárás alá vont személyektől. számoljanak be a békemozgalomban kifejtett tevékenységükről. A három békeharcos közül egyik sem tagadta meg azt. hoav megjelenjen a bíróság előtt.
