Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-08 / 83. szám

1965. április 8. cáiitőrtCfc.' NÖGEAD s Ajl esnfccr isiit ét főzött Lokalizálták a székvölgyi bányatuzet Csörög a telefon. — Halló... itt bányamen­tő állomás — jelentkezik az ügyeletes, aztán vár. A drót másik végén ideges hang: — Székvölgyről Mahinyák István műszaki vezető helyet­tes vagyok. Jelentem, hogy 0 kijáró légvágatból erős füst­kiáramlást és szénmonoxidot észleltünk... — Riadó! — hangzik a parancs, aztán kigördül a gépkocsi. Robog Székvölgy felé. A naplóba feljegyzik: 1965. 111. 1-én 14 óra, 19 perc. Készülékkel leszállnak a bányamentők. Szakad a ve­rejték. A hőmérséklet 60—70 Celzius fok. A vágat oldala ég. Nem első eset, hogy Szék­völgyön orvul támad a bá­nyászok örökös ellensége, a tűz. Tavaly február 9-én olyan erővel jött, hogy a légakna teljesen leégett, úgy keUett berobbantani, aztán körbe fúrták a tűz fészkét és iszap­pal árasztották el. Sok tűz- gátat építettek itt már a bá­nyamentők. A feltevés most is az, hogy a légaknai tűz folytatódásá,- ról van szó. Először itt is a fúrólyukak mélyítését és az iszapolást tervezték, de az­után elvetették, mert nem tudták, mennyire terjedt a tűz a lejtősakna felé, ami a legnagyobb veszélyt jelentet­te. volna. Először tehát vágat­hajtással a tüzet elhatárolták a lejtősaknától és úgy isza- polták be ezt a veszélyezte­tett területet Az első tíz méterben csak nagy meleget észleltek, de később a tüzet is megtalál­ták. Aztán egy másik vágat­tal teljesen lehatárolták. Ek­kor már nyilvánvaló volt hogy új tűzről van szó. A vetőn levő szén és törecs ön­gyulladása okozta a tüzet. A szakemberek véleménye szerint amióta Székvölgyön törecs alatt müveinek, külö­nösen a téli hónapokban, ál­landóan várható a tűz. En­nek oka, hogy a természe­tes depresszió ilyenkor igen megnövekszik, mivel a bánya­vágatokat a törecs és a vé­kony fedőréteg miatt nem tudják tökéletesen lezárni. Nagy depresszió különbségek keletkeznek és ezek vezetnek az öngyulladáshoz. Olyan gond ez, aminek a megoldásához az idén már a Bányászati Kutató Intézet segítségét is kérték. Az álta­luk javasolt kalciumklorid és anyag-szuszpenziós eljárást már ki is próbálták. A kika­part tűz helyét ezzel az ol­dattal töltötték ki, s ehhez 4,5 mázsa kalciumkloridot és 22 mázsa felsőpetényi agyagot használtak fel. Ezután a már közben lemélyített fúrólyu­kon keresztül megkezdték az iszapolást, amihez 400 köb­méter homokra volt szükség. A tüzet sikerült teljesen lo­kalizálni. Az ember ismét győzedel­meskedett a bánya örökös el­lenségén. A harc azonban csak szünetel, nagyon jól tud­ják, az illetékesek, hogy is­mét bármikor támadhat. A helyes fejtés telepítésekkel, tökéletes léggátakkal már ed­dig is jelentősen sikerült csökkenteni a bányatüzek szá­mát. Most a harc szüneté­ben sem tétlenkednek. Olyan új megoldást, keresnek, amellyel a törecs hézagait teljesen kitölthetnék, és ak­kor léggátákkal megfojthat­nák az ellenséget, a tüzet. B. J. Iskolások figyelmet keltő rajzkiállítása Karancslapujtőn Gyermekrajz kiállítás nyílt felszabadulásunk ünnepe al­kalmából a karancslapújtói művelődési otthonban. A látha­tó művek alkotói községi álta­lános iskolások, akik Orosz István rajzszakos tanár irá­nyításával élénk szakköri te­vékenységet végeznek. Mintegy 50 lelkes, fiatal tag­ja van a szakkörnek. A gyer­mekek tehetségét mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy az Országos Béketanács által nemrég megrendezett Békés életünk gyermek szem­mel című rajzpályázaton a szakkör országos második helyezést ért el, s jutalmul televíziót kapott. Ezen a pá­lyázaton egyéni siker is szü­letett: Miklós Gyula VI. osz­tályos szerezte meg a har­madik helyet. A lapújtői képzőművészke- dő gyerekek a járási rajz­versenyen szintéi sikerrel vettek részt. Művével az igen biztató tehetségű Lipták Gyöíí első, Szalui Győző má­sodik, Vízvári Margit pedig harmadik lett. A szakkör úgy tervezi, hogy részt vesz az UNESCO által meghirdetett gyermekrajz pályázaton is. Egyébként a kiállítási anyagot eddig több, mint ez­ren tekintették meg a köz­ségben. és Gazdálkodás követelmények Pártunk gazdaságpolitikájá­nak alapelveit a VIII. kong­resszus fektette le. Ezek az alapelvek a szocialista építés kezdetétől, de különösen az 1957-től elért eredményekkel alakulnak. Gazdaságpolitikai alapelveink. jól, helyesek, megfelelnek a párt általános politikájából adódó főbb cél­kitűzéseknek. Magukban fog­lalják azt a követelményt, hogy fejlesszük tovább a népgazdaságot, a termelőerő­ket, a termelési viszonyokat. Az alapelvek központjában szerepel a gazdaságosság, és a termelékenység állandó, foko­zatos javítása. Célul tűzik ki a népgazdaság szerkezetének átalakítását, adottságaink le­hetőségeink jobb kihasználása érdekében. Es végül e gazda­ságpolitikai alapelvek arra is irányulnak, hogy hazánk mind aktívabban vegyen részt a szocialista nemzetközi munkamegosztásban, a KGST tevékenységében. A szocialista építés kezde­tétől munkánk eredményesnek bizonyult. Sikerült viszony­lag gyors ütemben csökkente­ni hazánk múltból örökölt gazdasági elmaradottságát. Szemlátomást javult a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nye. Befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását és célul tűztük ki a szocializmus tel­jes felépítését. Ebből a gyors- ütemű fejlődésből megyénk U részesült és kivette abból a részét. Most gazdasági fejlődésünk egy minőségileg új szakaszán hoz értünk, amikor figyelembe kell venni az új követelményeket és szük­séges biztosítani a gazdaság- politika maradéktalan érvé­nyesítését, illetve továbbfej­lesztését A népgazdaság fej­lesztésében az eddigi lehető­ségek egy része már kiapadt Nincs például lehetőség a munkaerő korlátlan növelésé­re. A mennyiségi szemlélettel szemben kiemelkedő szerepet kapnak az úgynevezett minő­ségi mutatók, a gazdaságosság, a termelékenység. Ennék meg­felelően a termelőmunka er­kölcsi és anyagi elismerésé­ben is új irányban kell halad­nunk. Megyénk gazdasága alapjá­ban egészségesen fejlődött, bár természetes itt is megta­lálhatók azok a gondok, fela­datok, amelyek az országos helyzetre jellemzőek. A Köz­ponti Bizottság december 10-i határozata számos lehetőséget ad arra, hogy hozzájáruljunk az eddigi és jövőbeni központi intézkedések minél hatéko­nyabb érvényesüléséhez. En­nek egyik követelménye, hogy már ebben az évben a hatá­rozat és az intézkedések szenemében gazdálkodjunk. Ezzel párhuzamosan felkészül­jünk a jövőre, a harmadik ötéves tervre. Gazdasági életünk egyik egyre fokozottabban előtérbe kerülő követelménye, hogy a termelés nem lehet csupán és elsősorban tervteljesítés, hanem a szó szocialista értel­mében gazdálkodásé kell válnia. A terv teljesítésére való törekvést ki kell egészí­teni az értékesítésre, a piac­kutatásra való kezdeménye­zésnek is. Ma még gyakran tapasztalható, hogy az egyes vállalatok termelése és a nép­gazdaság szükséglete nincs összhangban, az érdekek szemben állnak. így van ez például az üvegiparban. Nem különben a Salgótarjáni Acélárugyárban ahol adott időszak alatt a termelés 40 százalékos növekedése mellett a készletek 90 százalékkal emelkedtek. A tervmutatók, az anyagi érdekeltség itt más irányban termelik a vállalato­kat, mint ahogyan az a nép­gazdaságnak szükséges lenne. De találkozhatunk a fordított­jával is, amikor például kapa­citáshiány miatt fontos export-feladatot nem képesek megoldani, vagy a helyi ön­állóság annyira korlátozott, hogy nincs lehetőség rendelés- felvételre, piackutatásra, nűnt ahogyan az a Bányagépgyár­ban tapasztalható. Bár me­gyénk ipart vállalatainál, az ötéves terv eddig eltelt idő­szakában csaknem négyszere­sére növekedett az exportte­vékenység, rendelés-késés, döntőbíráskodás is egyéb más problémák miatt sok lehető­ség még kihasználatlanul ma­radt. A vállalatok, a termelőegy­ségek számára szükséges, hogy komplex módon szem­léljék és gyakorolják a gaz­dálkodást, és ennek megfele­lően fejlesszék az üzemet is. A szénbányászatban, az Öb­lösüveggyárban és másutt is előfordul, hogy a termelés cgy-egy fázisában nincsenek meg a feltételek az egész te- tevékenység eredményes folytatásához. Az sem jó, ha egyes vállalatok minden áron el akarnak érni egy-egy tervbe foglalt célt, még akkor is, ha az a népgazdaságnak káros. Ezt tapasztalhatjuk- például a termelés ütemessé­gét vizsgálva. A tervek túl­teljesítése vállalati érdek és ezért azt hajrával, rohammun­kával is biztosítják. Ugyan­akkor a gazdaságosság fi­gyelmen kívül marad. Me­dvénk ipara évi termelésének nagyobb hányadát az év utol­só negyedében termeli. Ugyan­így van ez negyedévi, havi esetekben is. A Zománcipari Művek Salgótarjáni gyáregy­sége például a múlt év utol­só negyedében 12 százalékkal magasabb termelést produ­kált, mint az év első három hónapjában. Az ilyen jelensé­gek fokozzák a szervetlerisé- get, növelik a túlórát és egyéb más rossz következmé­nyekkel Járnak. Ezt a gyakor­Eredsttényesen segíti a konzultációs központ a főiskolai levelező hallgatók tanulását Pár éve, a Művelődésügyi Minisztérium yezdernen.,«.- zése nyomán hozták létre Salgótarjánban, ípeve Ncgrád megyében is a konzultációs központokat az Egri Tanár­képző Főiskola levelezd hall­gatói részére. Indokolt, hogy azokat, akik a napi munká juk elvégzésén kívül arra is vál­lalkoztak, hogy főiskolai dip­lomát szerezzenek, a i?gu messzebbmenőkig segítsek A Megyei Tanács művelő­désügyi osztályán mar ta- pasztalatakról. mérhető ered­ményekről is beszámolhatnak a konzultációs központ mun­kájáról, hatásáról. Eszerint mindenképpen életrevaló ót- létnek bizonyult a konzultá­ciós központ létrenozása. A Nógrád megyei konzultá­ciós központ mun*ájaba je­lenleg 312 levelező hallgató kapcsolódott be. A hallgatók húsz csoportban vesznek részt a foglalkozásokon. A közpon­tok Salgótarjánban. Nagybá- Fásztón es Balassa­gyarmaton működnek. A mű­velődésügyi osztály különösen nagy gondot fordított a kon­zultációs csoportok vezetői­nek megszervezt-.sei e. A cso­portok természetesen napra és órára ütemezett tematika szerint dolgoznak. A foglal ko- zások menetrendjét ellenőrzik és a konzultálok igényeinek megfelelően alakítják. Ez an­nál is inkább indokolt, mert a levelező hallgatók többsége képesítés-, illetve szakképe­sítés nélküli nő akik legtöbb­ször háztartási gondokkal is küzködnek. A konzultációs központ a főiskolával szoros kapcsolatot tart fenn. Ez természetes, hi­szen a központ létrehozása a főiskola munkáját is elősegí­ti. Az Egri Tanárképző Fő­iskola tanulmányi osztályán a Nógrád megyei hallgatók szerepléséről különösen jó vélemény alakult ki. A fő­iskola tanárai szerint jó a hallgatók tanulmányi előme­netele. Élénkebbek a vizsgák* Az oktatás szolgálatában a hallgatók magabiztosabban tárgyalják az anyagot, a fele­leteik határozottabbak. A főiskolához öt konzultációs körzet (Borsod — Abauj — Zemplén, Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár, Heves- és Nóg- j rád megye) tartozik. A Nóg- i rád megyei hallgatók különö- j sen a biológia, a kémia, a műszaki ismeretek, a föld­rajz tárgyakban tűnnek ki alapos felkészültségükkel. A központ a rendszeres kon­zultációs órákon kívül a vizs­gaelőkészítésben is mind na­gyobb szerepet vállalt. Ez al­kalommal a levelező hallga­tók az egész évi anyagot át­veszik, különösen azokat az anyagrészeket, amelyeket év­közben nem kellő alaposság­gal sajátítottak el. Ezen kí­vül a központ arra is ügyel, hogy valamennyi hallgató részt vegyen a kijelölt idő­pontban megrendezett kon­zultáción. (te) A Salgótarjáni Gépipar! Technikum hallgatói háromezer munkaórával elfekvő transzformátorokból új szerelvényfa- lat építettek. Az új berendezés jelentősen megkönnyíti a gyakorlati oktatást Jogos büszkeséggel nézi a közös művet a két tiatal Az elektromos mérőórák legrégibb és legújabb típusaival ismerkednek a gyerekek (Koppány György felvétele!) latot még a létszámhiány indokolja, mert a vállalatok döntő többsége a tervidőszak-* ban töhb munkást foglalkozz tatott a tervezettnél. A szo­cialista ipar például a múlt évben 2,5 százalékkal növel­te a munkáslétszámot, amivel szemben 2,2 százalékos terme­lés növekedés áll. A termelékenységet illetően megyénk ipara jó eredménye­ket ért el. A múlt esztendő­ben például a termelés növe­kedésének 82,9 százaléka szár­mázott termelékenységből és 17,1 százaléka létszámból. De ha figyelembe vesszük a kö­vetelményeket és lehetősé­geinket, akkor nem lehetünk elégedettek. Vannak még le­maradók, olyan fehér foltok* mint a megye építőipara, ahol például 1964-ben a termeié* növekedését 94,7 százalékig létszámból biztosították. Aa utóbbi időben nem kellő az előrehaladás a műszaki fej­lesztésben, a gyártás- és gyártmányfejlesztésben, a iöjrszerűsítésben. A műsza­ki fejlesztésben még mindig hosszú az elgondolás és a ki­vitelezés közötti idő, külön­böző okok miatt idegenkedés tapasztalható. A számos pél­da közül csak egyre szeret­nénk utalni1 a párt Központi Bizottságának határozata ki- mindja, hogy az építőiparban az ötéves terv végére a föld­munkákat 70, a vakolást 50 százalékig, a festést, mázo­lást és parkettázást pedig túl­nyomórészben gépesíteni kell« Ezzel szemben a múlt év vé­gén a megye építőipara a kő­vetkező számokat produkáltál* földmunka 26,6, vakolás 10,2, festés-mázolás 3,8, parkettá­zás 22,6 százalék. Az utóbbi három lényegesen rosszabb^ mint az 1961, évi volt A lét­szám túlzott növelése mellet« ez kihat a minőségre is. Fegyelem, felelősség é» tervszerűség — ebben lehet­ne összefoglalni feladataink következő csoportját Vajon napjainkban adott kérdések­ben ott döntenek-e, ahol ar­ra a legilletékesebbek? Gaz­dasági veztőtnk jól tudják? hogy ez még nem így vart Adódik ez a felelősségtől va­ló húzódozásböl, gyenge szakmai felkészültségből és abból is, hogy a vállalati ön­állóság, hatáskör nem áU arányban a növekvő felada­tokkal. Elgondolkoztató jelend ség, hogy műszaki vezetőink munkaidejüknek csak 35-40 százalékát képesek az alkotó tevékenységre fordítani, a többi adminisztrációval telik el. Utalhatunk arra is, hogy a vállalatok összlétszámúnak mintegy 20 százaléka általá­ban távol van az üzemtől, nem vesz részt a termelő munkában. Idei és jövőbeni feladataink közé tartozik, hogy e káros jelenségek okait felkutassuk és megoldásuk­ban jelentős lépést tegyünk előre. Már eddig sokszor elhang­zott — bár nem elégséges eredménnyel —, hogy milyen szükség van közgazdasági szemléletre, gazdaságpolitikai elemző tevékenységre. Bátran állíthatjuk, hogy a Jövőben olyan alapvető követelmények nélkül mint jövedelmezőségi­számítás, nyereség, a ráfordí- dítás és a költség összevetés« — egyetlen vállalat sem bol­dogulhat kielégítően. Megfe­lelő helyet és szerepet kell biztosi‘ani a vállalati munka értékelésében a mérlegbeszá­molónak, amikor teljes ke- resztmetszetében felmérhető és értékelhető a vállalat te­vékenysége. Vagyis: nemcsak népgazdasági, hanem vállala­ti szinten is számolni kell * szocialista árutermelés köve­telményeivel. biztosítani kell e követelmények figyelembe vételét. Gazdasági fejlődésünk ed­digi eredményei alkalmasak arra, hogy a népgzadaság fejlesztésének új feldatait i* megoldjuk. Felnőtt az a gaz­dasági vezető gárda is, amely képes eleget tenni az új kö­vetelményeknek. Balogh Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents