Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-07 / 82. szám
1965. április 7. szerda nögrad s Út a forró desxkákig Százötven éve lett miskolci színésznő a magyar színpad csillaga: Déryné AZ ORSZÁGUTAKAT róják, a hol havas, hol poros autóbuszok és esténként felgyulladnak egy-egy község művelődési otthonának színpadán a reflektorok és felcsattan a taps. A „Dérynések” játszanak, — mondják mosolyogva az ünneplőbe öltözött falusi nézők. „A mi színészeink!.. Nem róluk szólunk most hiszen sikereikről megemlékeznek nap mint nap az újságok — hanem névadójukról — Dérynéről, akinek hányatott életét sokan nem ismerik, s aki épp 150 éve szerződött a miskolci színtársulathoz. Hol is kezdjük? Talán beszéljen önmagáról: „1793-ban december 24-én. karácsony éjjelén igen sok járókelő sietett végig a hóval födött utcákon Jászberényben. . Egyszerre csak megcsendült a patika ajtaján lévő csengettyű, s jött haza az úr. Egyenesen a szobába sietve, öröm és kétség között.. nagy sebbel-lobbal kiáltá: Fíu-e, vagy lány? Erre a szülésznő felkapta a kicsi pályást, s vitte az atyja eleibe, mondván: „Íme, egy kis vereshajú, sápadt kisleány.. Schenbach német származású patikáriusnak leánya született. aki később nevét Széppataki Rózára változtatta és az úttörő magyar vándorszínészek küzdelmes sorsát előbb rajongásból, később — a szó legszorosabb értelmében — a nép művelődéséért vállalta. Már gyermekkorában kitört belőle a színészi vér, ugrabugrált, táncolt, énekelt. Tíz esztendős korában Pestre adják német szót tanulni. Így jutott al a „Hacker Szálába”, a magyar színházba, ahol a hazai színészet bontogatta szárnyát. Ettől kezdve csak arra vágyakozott, hogy ő is ott szerepeljen egyszer azokon a forró deszkákon. Családja természetesen hallani sem akart arról, hogy a kis Rózsa „becstelen” pályára adja magát Ám az ő törhetetlen akarata diadalmaskodott. 1809-ben, tizenhat éves korában tagja lett az együttesnek. Fiatalon, meggondolatlanul férjhez ment az igen csinos, de tehetségtelen színészhez, Déry Istvánhoz. Nem éltek sokáig együtt! Szerencsétlen választás volt, mert olyánok is pályáztak a kezére, mint Katona József — irodalmunk egyik büszkesége — aki az időben Békési néven színészkedett vele. Mint ahogy mondottuk, nem volt szép. Veres hajú volt és szeplős arcú. De csodálatos hangja elfeledtette a külsőségeket. Az egykori opera megteremtőjévé és a kor legnagyobb prózai színésznőjévé küzdötte fel magát, olyannyira, hogy a Pesten népszerű német színház szerződési ajánlattal kereste meg. Mi volt erre a válasz? Adjuk Ismét át Dérynének a szót: .. ej, hát azután a magyar nyelvet hagyjam el? Azután sohase énekelhetnék magyarul, mely nyelven oly szépen hangzik az ének? A kakuknak van eszében, hogy én a magyar színpadot, elhagyjam. A német színház minden jövedelméért sem. Honom nevelt föl, ő temessen is el...” A TÜZO NAPON s a zimankó» télben egyaránt döcögött az ekhós szekér. Vándorolt a hirtelenjében összeállt színtársulat. Az asz- szonyok a szekéremyő az „ek- hó” alatt, a férfiak bottal a kézben, hol dalolva, hol kor- gó gyomorral vergődtek előre — a jobbnak hitt — új játszási hely felé. Déryné is közöttük volt, aki Egerből Kolozsvárra 14 napig utazott ilyen fedeles alkalmatosságon. V ándorlásairól; városokról. községekről, — ahol évek során szerepelt — önéletrajzában emlékezik. Érdekes, tanulságos olvasmány! 1815 és 1822 között bejárta jóformán az egész országot. Miskolcra szegődik s felsorolni is nehéz lenne, hogy hol aratta sikereit, hová vitte a magyar dallal és magyar szóval a kultúrát. Talán Kassa és Kolozsvár volt életének a két legjelentősebb állomása, bár a közben felépült pesti Nemzeti Színháznak is tagja lett rövid ideig, de már későn, mert a felette is gyorsan szálló évek alkalmatlanná tették a régi szerepkör betöltésére. Kényszerűségből ismét a vidéket járja, ameiy időről így ír: „... Oh kedves publikum! No de ők mégis eljöttek, az igaz, hogy ők beburkolhatták magukat télen meleg bundájukba, de mi... Fölül a színház teteje nem volt befödve, csak egy sor ritka zsindexy- lyel, s a hó kénye-kedve szerint esett le a csupasz nyakamra s karomra. Ez így volt, akkor kacagtam rajta...” EZEKET A SOROKAT már hetvenkilenc éves korában veti papírra, betegen, félig vakon, elfeledve Miskolcon, ahol utolsó évelt kegyelemkenyéren élt. Színész sors! Sok dicsőségben, ünneplésben volt része, de megaláztatásban is. Az egész ország isméi-te nevét, szerették, rajongtak érte és mégis nyo- morgott. Az országutakat róják, ahol havas, hol poros autóbuszok, oldalukon a felírással: „Állami Déryné Színház". A benne ülő színészek hivatása ma jobb körülmények között ugyanaz, mint névadójuké. De megvan érte a jutalom. A falvak népe ünneplőbe öltözötten várja előadásukat és szeretettel csak így nevezik őket: „a mi színészeink!'*... Fehér Tibor A talajvédelem eredményei ém feladatai Beszélgető» Duch Tivadar tudományos kutatóval Ismeretes, hogy megyénk az ország legerodálta bb megyéje. A talajpusztulás megakadályozása érdekében tavaly megindult a szervezett talajvédelmi tevékenység. Ennek a tevékenységnek egyik lelkes munkása Duck Tivadar, tudományos kutató, az Akadémia munkatársa, akihez kérdéseket intéztünk. — Mi a vé leménV« stkeriilt-e aj elmúlt esztendőben megteremteni az erózió elleni védekezés alapjait. Hogyan értékeli a sokoldalú szervezett talajvédelem eredményeit az 1964-os évben? — Ügy gondolám, hogy az 1964-es év a talajvédelem szem pontjából Nógrád megyében fordulópontot jelentett. Ezt bizonyítja a végzett munka, amely két irányban történt. Az egyik irányzat a szervezett, komplex talajvédelem. Közismert tény, hogy az elmúlt év elején elkészült a Lókospatak vízgyűjtő területének talajvédelmi irány- terve, amely 47 ezer hold területet foglal magában. A korábban megjelent 3004/6-os és a most érvényben levő 3004/7-es kormányrendeletek e területet állami kiemelt területként tartják nyilván. Ez egyben azt jelenti, hogy e területen a komplex talajvédelem valamennyi költségét az állam fedezi. Az iránytervvel párhuzamoson az 0MMI elkészítette több községnek az űzetni kiviteli tervét, amelynek alapján már a kivitelesés is megindult. A Lókos-patak vízgyűjtő területén az 1964-os évben 11 millió forintot használtak fel. A másik irányzat, ahol állami támogatást csak részben kapnak a tsz-ek és az üzemen belül végrehajtható talajvédelmet alkalmaznak. Ennék igen szép példája volt a tavalyi esztendőben a csaknem 30 ezer hold területen végzett közel vízszintes irányú szántás, vetés, növény- ápolás. — Meg vagyok győződve arról, hogy a megye és a járások vezetői a termelőszövetkezeti vezetőkkel közösen, a kezdeti nehézségek ellenére is, tovább szélesítik a talajvédelmi munkákat Az első év eredményei pozitívak, amelyek igen jó alapot szolgáltatnak a további munkák elvégzésére. — Mini talajvédelmi kutató és szakértő, hogyan látja Nógrád megyében a szervezett talajvédelem kibontakozásának továbbfejlesztését? — öt éve vizsgálom a megyeben folyó mezőgazdasági munkákat Ennek megfelelően a talajpusztulás és a talajvédelem szempontjából számos felmérést és vizsgálatot végeztem el. Az eddigi vizsgálatok alapján meggyőződhetünk arról, hogy az elkezdett talajvédelmi munkák nemcsak egy feüángolást jelentenek, hanem következetes, kitartó küzdelmet, amelynek eredménye nem maradhat el. A továbbiakban 1» a megkezdett két irányzatot kell folytatni. Eszerint a lökés-patak vízgyűjtő területéhez hasonlóan más vízgyűjtő területekre is fokozatosan ki kell terjeszteni a szervezett talajvédelmet. Természetesen ennek ütemét és mértékét az állami támogatás összege határozza meg. A második irány az üzemeken belül már most végrehajtható alapfokú talajvédelem. Ezt Indokolja az a tény, hogy az egyszerű talajvédelmi munkákat nagyobb területegységeken — több községben egy-egy járás területén — egyazon időben megkezdhetik. Az eddig végzett kutatási eredmények azt igazolják, hogy az alapfokú talajvédelemmel a talajpusztulást igen jelentősen csökkenthetjük és ugyanakkor a terméseredmények 10—15 százalékkal megnövekedne k. A fennálló rendelkezést módosítaná kellene, miszerint lehetővé tennék az üzemen beiül e! végzendő alapfokú talajvédelmi munkáknak bizonyos állami támogatását. — ön szerint milyen szerep hárul a termelőszövetkezetekre a talajvédelmi, üzemi kim- téli tervek végrehajtása után? Mit tanácsol ezeknek a termelőszövetkezeteknek ? — Tévutakon járunk, ha azt gondoljuk. hogy az üzemi talajvédelmi tervek kivitelezésének elvégzésével a munka befejezésit nyer. Amennyire döntő az első szakasz, a helyi adottságoknak megfelelő helyes talajvédelmi terv készítése, annyira fontos a kivitelezés befejezése után a létesítmény helyes fenntartása. A mindennapi élet számtalan alkalommal bizonyítja. hogy egv-eey létesítmény. ha nem kerül megfelelő kezekbe és azt nem gondoznák helyesem, egyik napról a másikra megsemmisül, jelentős anyagi kár keletkezik. — A megyei és járási tanácsi szervek vezetői ezt a kérdést világosan és tisztán látják maguk előtt. Bizonyítja ezt az is. boev az elmúlt esztendőben több előadást, szakmai bemutatót és tanfolyamokat szervezték, a termelő üzemek vezető szakembereinek talaivédolmi továbbképzése érdekében. Ez nem maradt eredménytelenül, ment aki nyitott szemmel jár a megve területén, azt tapasztalja. hoov emtre több olyan területet találunk ahol a helves talajművelésf már bevezették. vagy az ©eves záporok után keletkezett károkat a legrövidebb időn belül felszámolják. Azokban az üzemekben. ahol már megkezdték az üzemi talajvédelmet, fontos feladat a tervek szigorú betartása, — Tudomásunk szerint ön nemcsak elméleti munkásságával, hanem, gyakorlati ir- vékenységévol is hozzájárul megyénk m ezŐga'zdasá górta k előrehaladásához. Hogyan tá mogatja megyénket a talajvédelem újabb eredményeinek elérésében? Helyszíni ellenőrzés A dolgozó hibájábőL. * Januárban es februárban harminchárom baleset történt a Z1M 'Salgótarjáni Gyáregységében; kilenccel több, mint tavaly ilyenkor. A balesetek miatt kiesett munkanapok száma négyszázharminckettő — a tavaly január-februári kétszázhattal szemben. A két hónap baleseti statisztikájában vezetnek a rakodás és szállítás köziben előfordult sérülések. Alig van üzemrész, részleg, műhely, ahol baleset ne történt volna. Leginkább segédmunkások az áldozatai, de akad lakatos, öntőmunkás, gépkocsivezető is közöttük. A harminchárom, esetből a vállalat biztonsági megbízottja, Hárskúti István nyolc esetben nem tartotta szükségesnek jegyzőkönyv felvételét. A művezetők jelentőkönyvének másolati példánya tanúskodik róla, hogy a baleset jelentéktelen, a dolgozó folytatta a munkáját, Ilyenkor a balesetért felelős személyt sem tüntették fel az iraton. A fennmaradó huszonöt baleset okozta tehát a több mint négyszáznapos munkaidő veszteséget. Ezek közül csak két esetben nem a dolgozó a felelős a balesetért. A többi huszonhárom esetben azonban ugyanazt olvashatja bárki a jegyzőkönyvben: „a dolgozó figyelmetlensége”. És egy másik megjegyzést is: a dolgozót a művezető „figyelmeztette”, felhívta a figyelmét, ismételten kioktatta... Meg kell hagyni, a figyelmetlenség, gondatlanság, nemtörődömség miatt néha csak egy hajszálon múlik, hogy csonkulás, vagy egyéb súlyos következmény nem jár a baleset után. Egy lakatos például, Egner Rezső, befogta a súlyos készüléket a satuba. Aztán jutott eszébe, hogy reszelőre is szüksége van. Mivel a satu fogantyúja miatt nem tudta a fiókot kinyitni, a fogantyút elfordította — a nyitás irányába. A fiók most már kinyílott, de a meglazult satupofák eleresztettek a készülékét, amely megpördülve a lakatos lábára esett,.. Előírás, hogy mielőtt a salakot a szeméttároló bunkerba öntik szét kell tömi, nehogy ürítésnél egy-egy nagyobb összesült darab eltömje a kiömlő nyílást. Ezt az előírást nem tartották meg, s mikor a dömper a bunker alá hajtott, s a segédmunkás, Jónás Ernő megnyitotta az ajtót, a salak fennakadt. Ekkor a segédmunkás, a dömperen állva alulról bökdösni kezdte a salakot, amely hirtelen lezúdúlt, a munkás hátraugrott és leesett a dömperről. Tizenhét napig volt betegállományban. A jegyzőkönyvi bejegyzés: „a balesetet előidéző, ok a dolgozó figyelmetlensége” — teljesen helytálló. Hanem, olvastam olyan jegyzőkönyveket is, amelyek kétségeket ébresztenek. És Tóth Józseffel, a gyár szakszervezeti bizottságának munkavédelmi felelősével újra ellenőriztük: valóban a dolgozó figyelmetlensége okozta-e a balesetet. Sulyok Istvánná oldal díszrácske- ret fúrását végezte. Munka közben valami rendellenességet vett észre, a gépet ki akarta kapcsolni. Balkeze eközben megcsúszott, s a középső újján megsérült. A baleseteit előidéző ok a jegyzőkönyv szerint: figyelmetlenség. A helyszíni ellenőrzés során megállapítottuk, hogy amikor a baleset történt, a gép falhoz rögzített automata kapcsolója az ülve dolgozó munkásnőtől olyan messze volt, hogy azt még nyújtózva sem érhette eL A baleset után a villanyszerelő a gépre egy rövid kézmozdulattal elérhető működtető kapcsolót szerelt. A baleset idejében repedt volt a gép egyik olyan alkatrésze, amelynek törése esetleg ennél jóval súlyosabb sérülést okozhatott volna. A baleset után ezt az alkatrészt is kicserélték. Tóth Margit zománcszóró az alkatrész úgynevezett előrészének lehúzása közben bevágta hüvelyk újjá t, Húsz napig volt betegállományban. A baleset oka: a dolgozó figyelmetlensége;. Meglátogattuk tehát a zománcszórót is. Tóth Margit éppen kályhakö- penyekeit szórt a pisztolyával. Megfigyelhettük, mit jelent ez a „lehúzás”. Azt jelenti, hogy a dolgozo puszta hüvelyk és mutató újjávaj „lehúzza” az acéllemez alkatrész pereméről a zománcot. A zománcszóró nők újjvédőt „hivatalosan” nem kapnak — az üzemvezető szerint nem is érdemes, mert tízszer lehúzzák a zománcot és az újjvédő máris elkopik. Persze a nők azért, ha tudnak, szereznek maguknak. Mert félnek a sérüléstől. De a művelet még gumi Ujj védővel is balesetveszélyes. Ezt elismerte az üzemvezető is. Mégis ragaszkodik ahhoz, hogy a munkások a figyel- meitlenek. Következő ájlorrjásunk a garázs. Varga Lászlót keressük, aki egy kézi indítású vontató lendkerekét próbálta megforgatni, a motor berobbant és a visszavágódó lendkerék megütötte az alkarját. A baleset oka: a dolgozó figyelmetlensége. Varga László gépkocsivezetőt nem találjuk, úton van. A gépkocsi előadó Fodor József és Varga kollégái körülvesznek. Elmondják, hogy a vontató már három napja állt a garázsban, nem tudták indítani. Azt hitték, műszaki hibája van. Már mindenki megpróbálta megforgatni a lendkereket. Varga is nekiveselkedett. Nagyot rántott a lendkeréken, az berobbant, a kerék visszarúgott. A jegyzőkönyvben az van, hogy Varga alkarja „berepedt". Kérdeztem Hárskúti Istvántól, mit jelent ez? Azt íelete: hús-seb. „Tizenkét napig volt betegállományban, törés tizenkét nap alatt nem gyógyul!” A garázsban viszont tudják, hogy Vargának csontrepedése volt. És az orvos Varga kérésére és felelősségére vette le korábban a gipszet, s írta ki munkára A jegyzőkönyvet egyébkén* a gépkocsielőadó nélkül valamin* a szakszervezet illetékes munkavédelmi megbízottja nélkül állítottak össze. Lehet, hogy a csontrepedés megfelelő kezelésének elmulasztására később, talán évek múltán Varga csúnyán ráfizet. Kártérítési igénye azonban nem lehet: aláírta, hogy c balesetért ő a hibás! És itt álljunk meg egy szóra Tóth Józseffel együtt hat kétségesnek látszó esetet vizsgáltunk meg. A hat közül négynél beigazolódott • a döntő ok a hibás gép, a balesetveszélyes művelet, vagy más, a dolgozótól független körülmény. Az erre vonatkozó — a felelősség szempontjából döntő! — megjegyzések azonban hiányoznak a jegyzőkönyvekből. Hatból-négy: természetesen, nem ilyen az arány valamennyi januárban és februárban történt balesetnél. De a hivatalos jegyzőkönyvekből kiolvasható arány sem fedi a valóságot. Érdekes, hogy az érintett dolgozók egyike sem tudott alapos magyarázatot adni arra, miért irta alá a jegyzőkönyvet, ha a balesetért nem ő a felelős. Néhányan ennek az aláírásnak a jelentőségével sincsenek tisztában. Némelyek a váltókat vonták és teljesen őszintén vallották: „Ha baleset van, az csak a dolgozó figyelmetlensége, nem?” Ez, és a már említett tényezők arra figyelmeztetnek, hogy mind a balesetek okainak vizsgálatában, mind a dolgozók munkavédelmi kioktatásában bizonyos — a dolgozókra hátrányos— egyoldalúság érvényesül. A vállalati biztonsági megbízott, valamint a művezetők jóhiszeműségében persze nem kételkedünk, de elfogulatlanságukról sem győződhettünk meg. Amiről viszont meggyőződtünk: a jövőben a gyár szakszervezeti bizottságának, munkavédelmi felelősének, üzemi munkavédelmi megbízottai nak sokkal tevékenyebben kell részt venniük a balesetek vizsgálatában, a felelősség megállapításában. S ehhez az eddiginél lényegesen nagyobb támogatást kell kapniok a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelőségétől. Csizmadia Géza — A szocialista inasn-üzemi gazdálkodás kialakulásaikor létrejött arcnak a feltétele, hogy szervezett talajvédelmet alakítsunk ki az erózió által érintett területeken. A talajvédelmi szakembereiknek tágabb trületüik van munkátok elvégzésére. mint a felszabadulás előtt volt hasonló kutató szakembereknek. Én, a masam részéről nőm tudom kettéválasztani a kutató munkát, elméleti és gyakorlati munkaterületre. Nincs szebb feladat, amikor a kutató olyan probléma megoldására vállalkozik, hogy elméleti elgondolásait a ffvakoratban széleskörűen bevezeti, vágy alkalmazza. A magam munkaiterületén több termelő üzemmel állok szoros kapcsolatban. ahol a vezető agron ómusokkal megbeszéltük a talajvédelmi feladatokat és a megoldás módozatát. Az intézet igazgatója, dr. Szabolcs István elvtárs lehetővé tette számomra, hogy Itt Nógrád megyében nagyüzemi kísérleteket folytassak. Az elmúlt évben előkísérlete- ket végeztem és az eredmények azt bizonyítják, hogy’ az 1965-ös évben az ©eves talaj- • védelmi módszereket már saé- I las ködben is alkalmazzuk. Remélem, hogy az úisáa hasábjain az elkövetkezendő időben az elért eredményekről is beszámolhatok. A nagyüzemi kísérletek helyén az elkövetkezendő időszakban tapasztalatcseréket kívánunk szervezni, ahol az eaves talai- védelmi módszerek alkalmazását Ismertetjük. Ezeken a tapasztalatcseréken a módszerek ismertetésén kívül - várható eredmény alakulását és árunak gazdasági vonatkozásait is meg fogták vitatni. A tapasztalatcserék már a gyakorlat számára nvú itatnak nagy segítséget. Pádár András