Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Ííirv InrttV 4 vasamat' WOQRAD Minden napja munkanap Esztendeje lehet, hoot/ a kallói kocsmában egy folios- gunyás, nyüttkalapos ember ezt mondta a fahl furcsaságairól szólva: — Ilyet még nem pipáltam, pedig vagy tizenöt éve tzekerezek nyúlbőr után. Illemtanárit tartott nekem a törzsúr ... Méghogy!... A törzs urat persze csak azok utazzák, akiknek még a régimódi beszédre áll a szájuk. A többség Varga elvtársnak, az aprónép Pista bácsinak tiszteli a rendörtörzsórmestert. Hat hosszú éven á Kálló rendőrségi körzeti megbízottja volt, ma már — fiatal ember létére — őrvparancsnok- helyettes a sziráki őrsön. — Hogy is volt azzal az illemtannalf — kérdeztük minapában. Igaz-e? — Igazim7: igaz, de nem egészen úgy, — húzódtak keskeny re-hamiskásr a szemhéjai a kék golyók körül. — Az ilyenféle vándorkereskedővel jó vigyázni. Nem egy, se kettő úgy lepocskondiázza alkudozás közben az öregasszonyokat, hogy rossz hallgatni. Hát én ezt nem szeretem. S ami a könnyebben mozdítható ingóságokat illeti, azok is hamar odakerülhetnek a száraz bőrök alá. Nos, ha ilyen szekeres ember érkezik a faluba, mindig figyelmeztetem az illendőségre. Nevelni kell az embereket. Nevelni ám, s mennyi mindenfélére! A tíz-tizenegy éves legénykét arra, hogy az iskolába járjon, ne melléje. A jó szó önmagában gyakran kevés. Akkor, ha nem a gyerekben, nem is a szülőkben, hanem a körülményekben van a hiba forrása. P. K. fia — például — korgó gyomorral nem érezte jól majgát vígan falatozó társai között. Varga István utánajárt, miért nem csomagol tízórait P.-né a fiának. Sírva mondta el az asszony, hogy arra már nem kerül. Kilencen vannak, keveset keres az ura. A körzeti megbízott — akkor még az volt — írt a férfi üzemébe Tud ez a asöndesszavú, kefehajú férfi erélyes is lenni. Arról pedig, hogy erélye sem vész kárba, a béri, a káliói, a vanyarci tsz-ben tanúskodhatnának a sertésgondozók. A rendőrőrs mai parancsnokhelyettesa hajdan cselédgyerek volt Battonyán. A maga munkáján tanulta meg, mit kell megadni a disznónak ahhoz, hogy aranyra váltsa a kukoricát — Már az igaz, hogy effélék miatt szólniuk az ellenőrző bizottságok tagjainak kellene — meditált f állta1 kan a re>i V. — Sértődés na essék: kevesek kivételével nem eléggé aktívak ezek az emberek. A közős gazdálkodásba már beletanultak, a termelőszövetkezeti demokráciába még nem. Emlékszik a röpcédulás esetre Kálión? — Úgy nagyjából, M. G -re, az akkori elnökre panaszkodó papírok jártak kézről kézre. A leváltását követelték. — Ez a kívánság Jogos volt; az elnök valóban elkövette a felrótt hibákat, alkalmatlannak bizonyult a vezetésre, őszintébb, mondjuk ki: tisztességesebb lett volna azonban a hiányosságokról mindenki füle hallatára, a közgyűlésen beszélni. Látja, ez is nevelés dolga. Felnőttek neveléséé. Aztán tisztelet a kivételnek: a kocsmáros számára nem a rend a fontos, hanem a forgalom. Ezért szolgálnak ki ittas embert, ezért tűrik, hogy a cigarettáért küldött gyerekek ott ácsorogjanak az italboltban. Az a szomorú igazság, hogy az ifjúságvédelmi bizottságok tagjai — egy-egy tanácsi vb- vezetö, néhány párttitkdr kivitelével — nem sokat törődnék: ezzel: . Törődik, helyettük is, Varga István, áld nem csupán ezért kap.a meg a „Tízéves kiváló rendőri szolgálatért érem” arányfokozatát. Megkapta lelkiismeretességéért, fáradhatatlanságáért, s azért a hiuatásrzerétéiért, amelyet egyik Bér községbeli gazda így jellemzett: — Olyan ember a Varga elvtárs, akinek minden napja munkanap. — Körülbelül így van, — ismeri el szerény húzódozáa- tal. — Alig lehetne másként. Rendőrnek lenni hivatás. Varga István számára talán ennél is több. Szenvedély. — b. z. — L apozgatott gyér jegyzeteimet. Kezembe jut az ács bajuszkaja. Meg a mosolya. Ez utóbbi — emlékszem — akkor is bosszantott, de nem tudom miért, nem tudok rájönni ... Volt ebben a mosolyban valami csöppnyi kis zavar, igyekezet... igen, igyekezet, meg ... sajnálkozás! Ez az: sajnálkozás. Rajtam sajnálkozott. Hogy nem tud olyasmit mondani nekem, amitől megvillan a szemem és a toliam nekilendül a papíron, mert végre itt. a téma. Téma, csupa nagy betűvel... Az életrajzéban áritól egy látványos fordulat. Aminthogy a külsejében sincs különös, Az utcán elmegyünk mellette, anélkül, hogy visz- szafordulnánk. Olyan, mint a többi ember. Aki éppen csak annyit tud önmagáról elmondani, hogy az újságíró végűbe összecsapja a notesz*: ennyi .az egész? Korszakalkotó újításai? Nincsenek. Társadalmi harcokban. mozgalmakban sem vett részt. Sőt, az új rend- szar eteő, legviharosabb esztendeiben maszek volt. Ée az életében is ... valahogy minden úgy következik egymás után, bonyodalmak nélkül. A megbecsülést, amely ma körülveszi — mert vitathatatlan tisztelettel beszélnek róla — szintén úgy szerezte, hogy... hát az tulajdonképpen jött magától. (Még a vállát is megvonja: „Ha az ember elvégzi a munkáját, megvan a megbecsülés is”). Jónéhány hónapja már nem fai brigád vezető, hanem kitűző, Aniéger, Jó, jó! Ez is nagyon fontos beosztás, de mondjanak nekem újságcikket, amely egy aniéger mun- kahőstettéröl szól... És hiába próbálom kérdezgetni erről, arról, hátha olyasmi Jut ax eszébe, ami erillogó, amiért kapkodnak a szerkesztők, ez Igen, ez szenzáció, ez nem mindennapi dolog... szó sincs ilyesmiről. — Ezt az anlégerséset olyan kötrieaségféléből vállaltam — mondja annyira csöndesen, hogy újra meg kell kérdezni? — Miért? Városépítők Éjjel nyugodtan aludni.. — Mert brigádvsasáterit — könnyebb. Kevesebb a fele losség. Dohát a* ember igyekszik úgy csinálni, hogy a vállalatunknak la jobb tegyen — mondja Jfis kicsúszik « szán>on az ostoba kérdés: — Vállalatunk?... Már szívnám vissza, es sem nagyon nyugtat meg, hogy es áca nem aértődött meg, — Máért? — csak felhúzza egy kicsit a saemöldökét — Nekem j« az volt a jó. ha a segédek dolgoztak. Jobban tudtam őke* fizetni. Hm... no, perese e* le valami. — &s tessék mondani. nincs valami izgalmas élménye’ Esetleg valamelyik építkezésen valami.,. C*ssz,. f Már meghitt Akte egy kezdő. Valamelyik. • • variami ... — Nem, semmi különös. — A csendőriskola építésénél, talán,». — jut eszembe. — Nem, nem. Ménk sem néztek. — Mégis...! — Csak annyit mondhatok, hogy a lakásépítésnél jobban szeretem a középületeket, Morf abban több a fantázia. Igaz, az «nber néha nyugtalanul alszik, hátha valamit napközben elfelejtett Én pedig szeretek éjjel nyugodtan aludni. Még ez is. Nyugodtan aludni. Fogtam, s a noteszt szépen a fiók mélyére rejtettem, tere. Ló és ember kötésié sflnoed arra, A nyári felhőszakadás meg akkora szakadékot vájt, hogy turista legyen, aki átmászik rajta. '— Mi legyen akkor? — Megkerüljük a hegye* és fentről ereszkedünk a tetthelyre. Amíg befognak, megkóstoljuk a szövetkezet szilvapálinkáját. — De hiszen a hegy felől jó tízkilométeres gyalogolás vár ránk — vetette ellen a bizottság egyik tagja. — "Mit árt az a kis séta! — mondta az elnök, aki nagyon jól tudta, hogy a hegy felől még járhatatlanabb, horhosokkal szabdalt az erdei Út. Csaknem egy órán át kóstolgatták a jó, őtveníókos pálinkát. Akkor kocsira ültek. A cukrászda előtt az elnök megállította a kocsit és beinvitálta a vendégeket egy kis feketekávéra. A kávé mellé konyak is került Dél felé járt az idő, amikorra felkapaszkodtak a lovak a hegyre. A legsároeabb, legxiyáktörőbb, legingoványosabb utat választotta az elnök és nagyon elégedetten nézte a bizottsági tagok fényes félcipőit MáSfál órája dagasztották mór a sarat, amikor az elnök tétován megtorpant az élen. Hosszán szemlélődött jobbra-balra. Fejét vakarta. — Hű, a mindenségit! — fakadt ki — Elvétettük az utat. Mehetünk vissza. Hjabb kétórai sárdagasziás után csakugyan elérték a hintót. — A következő mellékútra kellett volna letérnünk — magyarázkodott az elnök. A'z- egyik minisztériumi ember lihegve támaszkodott a kocsi bakjára. — Én azt mondom, ne töltsük az időt hiába Ha az elnök elv társ azt mondja, hogy megvan az az erdő, akkor higgyük el neki. Egy kivétellel valamennyien helyeseltek ■ odabent, az irodán jegyzőkönyvbe vettek, hogy az erdőt „állagának sérelme nélkül” a megadott helyrajzi szám alatt megtalálták, felmérték, átvették. Az elnök ezek után az erdőtrazdaság erdejéből kitermelt iát eladta az e. dőgazdaságmuv. Nem is derült ki a turpisság, csak februárban, amikor az ipari fa árát a tsz-ben már kifizet- tér munkaegység részesedésre. Az erdőgazdaság Igazgatója személyesen kereste fel és vonta felelősségre a tsz-elnö- köt ö azonban csak a vállát vonogatta: — Jóhiszeműen lártam el. A telekkönyvben a mi nevünkön szerepeik — De a kár! — mondta fennhangon a2 igazgató. — Száezer forintot doDtam ki. Megvettem a saját fámat. Ezért ellenem fegyelmi jár. — Nem tesz semmit — mondta ®z elnök. — A jövő télen ingyen és bérmentve visszatermeljük az erdőgazdaságnak... Így intézte el az ügyet az elnök. Palóc észjárás'*1 A társaság véleménye megoszlott. Volt aki elítélte a tsz-el nők eljárását, volt aki magában cinkosságot vállalt vele. mások egvk^-’vűen fogadták a történetet, de ellenszenvvel, megértéssel, vagy öncélúan valamennyien megmosolyogták. — Ilyen a palóc — mondta a vitézók egyike. — De ezt a történetet Mikszáth Is megírhatta volna. Hol van ebben a ma? Az erőfeszítés a közéleti tisztaságért? Kászony! kiitta a sörét, még csak a habot se nyalogatta le a szája széléről. — Benne van ebben a ma is — mondta nagyhangon. — A történet végét ugyanis elhallgattam. Kíváncsi tekintetek saegeaődtek rá. — A tsz-elnökőt néhány nappal ezelőtt leváltotta a tagság — folytatta az ügyvéd. — Hiszen a tagság jól járt a fekete favágással! — vetette közbe valaki. — Átmenetileg — mondta Kászonyt. — De a tagok úgy ítélték meg, hogy ez a manőver a jelenlegi, újabb gazdasági évet tette bizonytalanná. ök pedig minden évben rendesen és rendszereién meg akarják kapni a jövedelmet. Nem kockázatos kupeckedés, hanem becsületes munka árán... A napokban került ájen a kezembe. Üjra meg újra átolvasom, de meat már azt nem értem, ml az amit ko- restem — és nem találtam idősebb Kohinka István ács életében? Kllenszáz- huszonnégyben ment el inasnak, huszonhétben szabadult. És mindjárt olyan, nagy salgótarjáni építkezésekben vitt részt, mint a szolgabíróság, a csendőrtskola, a „kakasoa* templom, az acélgyári iskola... Jól is keresett Egy Időszakban hét-nyolc pengőt naponta ... A harmincas években kezdett csökkenni a kereset. S mert akkor már család is volt, s annak is élni kell, Kohánka István harmincötben kiváltotta az iparengedélyt, harminchétben letette a képesített mester- vizsgát önálló volt egészen kilencszázötven január 10-ig. Ebben az időszakban általában kislakásokat épített Családi házakat bét ebben valóban nincs semmi izgató, semmi különös. De hát, az ördögbe; miért is lenne?»». Illetve,», ha úgy tetszik, miért ne lenne ebben izgató? Azért, mert a gomb, amit magammal vittem, nem egészen ülik az előre elképzelt kabátra? Csak azért...? De hiszen, csak a vak nem látja, hogy az öreg Kohánka — egy darabka a történelemből. A ml háború előtti éa felszabadulás utáni történelmünkből! Gondolják meg, apróság, de jellemző: az Idős ács. ahhoz az építő generációhoz tartozik. amelynek tagjai, ha találkoznak, ilyen félmondatokkal tűzdelik meg a társalgást: „Ez akkor volt, amikor a fiatalabb Trautmann volt a mesterem”. „Igen — saól közbe a másik — nekem is volt statikusom a ftó ... jó statikus volt.,.» Nos. es *, „fiú1', ez a fiatalabb Trautmann most a miniszterük. Aztán.., ott rejteaik az ő életében nemcsak a salgótarjáni panoráma változásainak a történelme, de az a társadalmi sorsforduló is, amely ebben az országban húsz évvel ezelőtt lezajlott. Mert. hogy a volt szolgabíróság épületéből középiskolás lányok kollégiuma, a esendöriskolá- ból általános gimnázium lett >— ez nem pusztán formai Vagy funkcionális változása két épület rendeltetésének. A szorzás próbája az osztás: tessék elképzelni, ki lakna, élne, tanulna ezekben a házakban, ha Magyarországon nem történik társadalmi változás,,.? Hogy ehhez mi köze a? öreg Kábánkénak? A* életiben van benne az, ami összefűzi őt ezzel s SorsfordulóvaL Kilencszázötvenben, igaz nem ő kezdeményezte az iparengedély feladását. A fiának éa a vejének — akik szintén ácsok — nem tetszett már a „maszek” élet. Az új generációnak. Az ő unszolásukra léptek be mindhárman a megalakult megyei építőipari vállalathoz. S hogy ez azért nem ment egészen simán, minden megrázkódtatás nélkül, bizonyítja, hogy az idősebb Kohánka egyszer még megpróbálkozott valami mással: ötvenháromban leszámolt és beállít a falujában az állami gazdasághoz. Gondolván, ott majd végleg meggyökeresedik ... S hogy ebből mégsem Jett „generációs probléma”, azért volt, mert az ács nem sokáig bírta az állami gazdaságban. Húzták, vonták a gombamódra szaporodó nagy épületeket, amelyek arányaikkal nem hogy a fiatal segéd-évek óiméayeit volna, de túl is szárnyalták az öreg ács fantáziáját,.. Éa az ujjal ban, ezekben a vaskó*, göbiw, erős ácsujjakbaa megbizsorgett a megépített hatalmas és bonyolult szerkezetek emléke. Felébredt benne a már-m&r feledett izgalom: hiszen a vidék, amelyet valamikor 6 és társai megszálltak, teljesen megváltozott a kezük munkája nya* mán.»,, • I re szakott párhuzamok x * vádjával Illetnének — mégis, látok én abban volam ajámbolxkuaan jelentősét, hogy az idős ács a» új gimnázium első lépéseit is egyengette. Megkapó — b<* rejtetten is —, hogy végül mégiscsak érdemes volt megépíteni azt a másikat is ... Szimbolikus? Talán még .sem e# a legmegfelelőbb kifejezés. Talán egész egyszerűen arról van szó, hogy itt egy életút, egy életpálya kiegyenesedett És nemcsak itt Hanem attól kezdve, hogy hozzálátott dolgozni a nagyóatu- nyi bányaváros lakóhazam, vagy a vásártéri lakótelepen, a megyei tanács mögötti házakon. Mikor a kilencemete- tes szálloda tetőteraszán körülnézett, s eléjetárult egész Salgótarján. A régi is, meg az új is. Amikor a megyei kultúrpalota betonszerkezetet dédelgették az ujjai, most pedig a toronyházakét, a Pécs- kő utcában, düledező — de már lebontásra ítélt — cigányputrik tőszomszédságában ,.. Egy életút, egy életpálya visszakanyarodott ahhoz a célhoz, amelyért érdemes és felemelő építőnek lenni . Elképzelhetetlen annál természetellenesebb, mint amikor egy építőmunkás — csendőriskolát épít... Kohóm» ka István, és a sok-sok Ka* hánka életében helyre állott a természet rendje. y an-e hát akkor disszonáns — vagy díváin* kifejezéssel „sematikus” — abban, ha idősebb Kohánka Istán ács a „ml váiialatunk’’-ről szói? Nem, ebben a világon semmi disszonáns, semmi, sematikus” nincsen. Ellenkezőleg: benn* van • legteljesebb harmónia. Kohánka, István és vállalatának harmóniája. Kohánka István és az ő társadalmának harmóniája. Amelyben az építés meglelte végre valódi értelmét. S amelyben idősebb Kohánka István ács kiérdemelte, hogy jól végzett munkája után éj* jel nyugodtan aludhasson..? Csizmadia Gésa Nógrádi varrom lit' Lakos György (Gora József felvétele) (MTI FOTO)
