Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-03 / 79. szám
T* ""JOS. április 3. szombat. ROGRAB j ulblláló szUwetkezeie Heten az úttörők közül Tizenöt évvel ezelőtt, 1949-ben alakultak Nógrádiban az első termelőszövetkezetek. Uradalmi cselédek, kis földű parasztemberek jelentették a közös gazdaságot Nógrádszakál- ban, Keszegen, Palotáson, Erdátarcsán, Ersekvadkert határában Dimitrov-pusztán, Dejtáron és Bercelen is. Ki ne emlékezne az első napokra? Leapadt tehénkék, kölcsönvett lovak húzták az ekét, a boronát. Ma traktorok segítik a szövetkezeti tagok munkáját, Számuk itt a megyében is meghaladja az ezret. S közben a né hány száz holdas birtokocskák is ezer holdakká terebélyesedtek. Ertekvad- kerten, Palotáson a megye legnagyobb, hétezer holdas mezőgazdasági nagyüzemeit hozták létre, az apró szövetkezetek erejének egyesítésével. Ám a tizenöt esztendős út nem volt töretlen. A közös gazdálkodás néhány helyen még ma sem mentes a zökkenőktől, buktatóktól. De éppen a tizenöt éves termelőszövetkezetek példája a bizonyíték, az út érdekes volt. izgalmas és az eredmények mindenképpen figyelemre méltók. De beszéljenek erről azok az emberek, akik becsülettel végigjárták ezt a hosszú utat. Szóljanak a tizenöt éves szövetkezet alapitó tagjai. Uradalmi gazda — szövetkezeti gazda „Szállj le harmat kék ibolya gyenge tövére. Most találtam az igaz szeretőre..." sai. . nnd . rMj-i készülő agak felett a rn^ciu- ket hoRyminél többet termet- *> verofenyben. Hetvrmharo BiZi0ny eZ még nem volt esztendős öregember. Danes ok e|ég Nagyon kellett valamenv- JózseC cifrázza az nvittniknek vigyázni arra. hogy határban, s közben Xextnm s* am(t mM!temieltünk. a* hiány- rénven csattog a metszőolló. lu.ycu — — Milyen is volt ez az el- riúlt tizenöt esztendő? A kérdés elnémítja a rutjrkcncertet. — No. persze, persze... Eleinte nehéz, de most már egyre könnyebb —. így kezdődik az egyszerű vallomás. — Uradalmi gazda voltam Tec- lrk-pusztán. A földosztáskor kaptam jó öt hold földet. Hívták az elsők között, mert. hogy én értem a munkát a nagyüzemben is.» — Emlékszem még az első napokra... Rozsot vetettünk. Behoztam én is a tehénkémet, borona elé fogtuk. Később kantunk két pár lovat, maid megjöttek a gépállomást trák- tordk... Minden évben erősödtünk, gyarapodtunk. Tavaly már százhetvenen dolgoztuk a az ezerhatszáz hold földet. ; - Harmincöt forint volt a mun- ..... kaegység, a többlett érmésért ' ^ ^ prémiumot kantunk. Hét éve nyugdíjas vagyok, de a múlt évben is volt kétszázhuszonöt egységem. Nem tudok én öregségemre sem meglenni munka nélkül... — Ha végignézek a megtett úton. nincs okom nyugtalankodni. Mindig több az állat az istállóban, több a tej. a hús. a gabona is. De azért gyak— Csak egyetlen esetet mondok Tavaly harmincöt ezer forintot dobtunk el magunktól. .. Nem szedtük le időben a cseresznyét. Jobban kellene vievázniok a közösség értékeire a szövetkezet vezetőinek, a tagoknak, mindannyiunknak. .. A nyugtalan ember Zsiga Imre most már harmadik hónapja beteg. Az egyik decemberi nap hazafelé tartott a termelőszövetkezetből. megcsúszott a jeges úton. s eltörött a lába. A napokban ní-zte éppen az orvos és nagyon biztatta. végefelé jár már a ..szabadság.” — Már éppen ideje — nyugtalankodik. — Nem szoktam én a tétlenséget... Nem erről ismernek engem. A tizenöt év alatt, amit a palotást szövetkezetben töltöttem, a munka hozott becsületet a családnak Velem egvütt dolgozott mindig a feleségem, a fiam. meg a lányom is... — Sokáig emlegették az éjszakai aratást is. Még az első időkben volt. Ott a mázsaház mögötti táblán kasza alá érett a búza, aratásra készülődtünk... Néhány jó embe- emmel mi már éjfélkor falion voltunk, hogy jókor elkezdhessük a munkát. Haladunk le. nem mondom. Reggel, mikor kijött az elnök, nagyot lézett a jókora tarlő láttán. \at kérdezte, mikor kezdtünk, iefh akarta elhinni, ahosv az löt mondtam.., Nemsokára -»V teli detrtizsonnal érkezett. hv kis innivalót hozott a bú- o föld re... — A munka vitt bennünket többre. A családot, a eazda- igot Is... Osztozunk mi mér : ven három forintot is egyenként. Tavaly harminchét ortntot ért a munkaegység, ók volt a beruházás. azért nem futotta többre... A családban is Úev van az. ha valami naevobb doléot vásárol az ember. kevesebb lesz a pénz... De fgy lesz lövőre több. Hogy Héhelom. Kisbá- gvon. Szarvaseede te rtt van már. naiv Randasáe lettünk Több a föld. a tag. a munka is... Nyugtalanul hordozza körül tekintetét a közeli földeken. Felszárította már valamennyit a tavaszi nap. meg a szél. Ha nehezen is. csak eljött a dologidő. Aztán önkéntelenül bepólyált lábára néz. Megszólal: — Az vigasztal, nem sokáig tart mái' ez az állapot... A legöregebb traktoros Volt már elnök, majd tagja a vezetőségnek, hajtotta a lovakat a keszegi határban. Nagy Károly most me« traktoros a keszeg) termelőszövetkezetben. Hatvankét esztende- dejével alighanem a legöregebb traktorosa a megyének. A tizenegy traktoros közül, akik a szövetkezeti .földeken dolgoznak alakulása óta, egyemiás***sm# ■*&**%,; Wm amit megtermeltünk, az hiánytalanul eljusson az uraséghoz. Helyénvaló hát akkor, hogy itt a termelőszövetkezetben is jobban vigyázzunk a megtermelt javakra.., dűl Nagy Károly tagja a vetkezetnek. — A gépeket mindig szerettem. .. — kezdi a csendes magyarázatot — A régi világban is azzal foglalkoztam. Itt á szövetkezetben is traktorra kértem magam, ahogy lehetett. A szövetkeaet vezetői helyt adtak a kérésemnek... — Ilyenkor tavasszal meg ősszel a nagy munkák ideién tiaennégv-tázénhat órát Is ülök egyfolytában a gépen. A munka miatt elsősorban, hogy mindent időben elvégezzünk Keszeg sokáig a gyenge termelőszövetkezetekhez tartozott.. Tavaly azonban már sikerült előbbre lépni. A prémiummal már maradható* Volt a jövedelem. Csak hát én már úgy vagyok vele. fogy az erő... — Azért szeretném még azt a három évet a traktoron tölteni. Ennyi van még hátra a nyugdíjig... Hogy mesbecsü- lfk-e nálunk az öregeket? Azt hiszem igen. Nemrégiben egyesültünk az ősagárdi szövetkezettel. Engem is küldöttnek választottak... Az első pénztáros Simon Imréné most főkönyvelő a nógrádszakáli Haladé ; Termelőszövetkezetben. Mikor a szövetkezet megalakult, ő lett a pénztáros. — Ügy kezdtük múlt » nincstelenek — emlékezik vissza. — Kevés földdel, még kevesebb igaerővel. Nem voltak könvűek az első évek. A föld nagvom nehezen adta meg. amit vártunk tőle. Dolgozott az a tizenöt-húsz család becsülettel, de akkor lett csak köny- nvebb a helyzet, mikor már a gépállomás segített. — Hosszú idő tizenöt ér. Sok minden történt ezalatt az idő alatt Volt nagyon jó év. meg nagyon rossz is. Mi nóg- rádszakáliak nem mondhatjuk el. hogy egyenesen mentünk előre a másfél évtized alatt. Ha most megvizsgálja valaki a termelőszövetékzet eredményeit. munkáját és összehasonlítja az alapítás utáni első évekkel, kiderül, hogy me«* egyáltalán nincs dicsekedni valónk. •—Emlékszem egy esetre. Valamikor ötvenben. vagy ötvenegyben történt Akkoriban még igen szigorú volt a beadási kötelezettség. A termelőszövetkezetnek is megszabták. hogy miből mennyit kell az államnak adni. De akkor éppen nem volt. A tagok ösz- szedugtáik fejüket, megbeszélték. hogyan segítsenek magukon. Harmadnapra mindent előteremtettek, amire szükség volt. Minden tag vásárolt a piacon és elvitte az irodára. Akkoriban így i* kellett csinálni. .. — Most valahogyan más a helyzet nálunk. Azzal a minden nehéz helyzetet megoldó egyetértéssel van baj. Enélkül perfig nehéz dóré menni... Hűség a földhöz Az érsefcvadkerti GáUk Janóé felett is eljárt bizony az idő. Akárcsak a Dimitrov- pusztai gazdaság felett. Mert Érsek vadkerten a pusztai cselédek alakították az első közös gazdaságot. — Akkoriban, mikor megalakítottuk itt a termel öszövetke— beleszólt a jövő alakításába. Ügy dolgoztunk, mint egy nagyobb család. — Nekem a legnagyobb élményem volt a szövetkezeit első zárszámadó közgyűlése. jNem is tudom mennyit osztottunk. De nem ez volt akkor még a lényeges. Ez volt az életemben a második nagy ámulat. A magunk gazdái voltunk. Igazi pusztai örömünnepet csaptunk. Mint amikor egy gyerek születik ... — Azóta sok tavasz elrepült. Kitartóan a termelő- szövetkezetben dolgozom. De itt dolgozik négy gyerekem is. Nem lettünk hűtlenek a földhöz... Szívvel, megértéssel Tamási István bácsit a lakásán találjuk meg, pihen. Nyugdíjas ember. Valamikor az uraságnak robotolt. Ránkcsodálkozik, mikor tőle is megkérdezzük hogyan él az emlékezetében a másfél évtized. — Én se gondoltam volna, hogy hatvannyolc éves koromban fizetnek azért, hogy pihenek. — Pihensz is te —- szó’ közbe Pista bácsi életepárje — örökké megy ... Persze, hogy megyek! Tudom, hogy mi a kötelességem — válaszol rosszallóan az asszonynak. — Nem is tudnék munka nélkül meglenni. Bejárok én most is a szövetkezetbe. Meg szólnak is. ha segíteni kell valahol. Nem dobják már el az öregembert mint valamikor. — Milyen is volt a tizenöt év? — mondja tűnődve. — Negyvenötben néhányan e cselédek közül beléptünk 8 pártba. Tizenheten alakítói tűk meg a termelőszövetkeze tét Dejtáron. Az évek teltek. ho! jól ment. hol nehezebben. Azért mindig megér tettük egymást. Most valahogyan nehezebben megy, mint máskor. Igaz, a szövetkezet is nagyobb, mint kezdetben. Több a gond. De kialakul ez. Ki kell alakulnia, mert sokan akarjuk. —- Nyugdíjas öregember vagyok, de igyekszem hasznosítani magamat. Nagy dolog ám az. hogy a magamfajtáknak beleszólásuk van az élet alakításába. Megbecsülik az embert. Tanácstag, tsz vezetőségi tag vagyok, a e? engem nagyon kötelez. De ez még jotllan — mutat a szívére. — Szív nélkül semmit sem töd jól, igazán megcsín iini %* ember. Aki egyedül maradt értékes állataink, Jó földjeink, csak a lelkiismeretességgel nincs még minden rendben. Azt hiszem e2 is kialakul, csaik idő kell hozzá. m?í tft? ,tm aetet még lelentkezett hol ez, hol az az uraság. Nálunk nem voít nehéz társulni, itt mindenki cseléd volt. Báró Butt- lertól kezdve eróf Poppenhei- mig én is kiszolgáltam jóné- hánv gazdát — mondja az Idős ember. — Számunkra az volt nagy Öröm, amikor kimondtuk, hogy szövetkezetünk és közös összefogással próbáljuk keresni a boldogulásunkat.. Ez nekem is, de a többieknek is annyira hihetetlennek tűnt, hogy valamelyikünk még meg is jegyezte: „Addig ámuldoztok, míg valaki kihúzza alólatok azt a kis földet”. Nekünk se kellett több, megmondtuk a magunkét, úgy falusiasán. Másnap már mindenki ' a földeket járta. Igaz tanakodtunk akkoriban sokat. Az első lépéseket nehéz volt megtenni. De úgy csináltuk, hogy az egész tagság — ak- koc még nem voltunk soka» Gerhát Pátné még igazán Sói bírja magát. Meg sem látni rajta az idő múlását. Pedig az idő, a nehéz munka, hat gyerek tagadhatatlanul nehéz utitársak. Gerhátné mégsem panaszkodik. Felcsillan a szeme, mikor a múltról kérdezzük. — Igazság szerint mi tizenhat éve dolgozunk közösségben. Illetve már csak én — teszi l.ozzá szomorkásán- mert a Berceli Földbérlú Szövetkezet kilenc alapító tag ja közül már csak egyedül dolgozom a termelőszövetkezetben. — Olyan gyorsan elszálltak az évek. Mintha csak tegnap történt volna. Kaptunk nyolcvan hold juttatott földet. egy-két gebét, aztán nekiláttunk. Ezerkilencszáznegy- venkilencben már tizenhatan voltunk, egy évvel később egyszerannyian. Kezdetben ne hezen boldogultunk. Gyak an előfordult hogy sorbaáli tünk kenyérért. Akkoriba! még az egyéni gazdák szári tották a közösség földjeit is — Sok minden megváltó zott az eltelt idő alatt. Meg erősödött a közösség. De le hetne sokkal erősebb is. Le hetne sokkal jobban is dói gozni. Erős gépeink vannak Tizenöt év nem kis idő... Sok minden történt ezalatt a nógrádi falvakban is... A legemlékezetesebb, hogy az elsőket, a Dánosok Józsefeket, Zsiga Imréket, a Gáttk Jánosokat, a Simonnékat sok-sok ezer parasztember követte. Néhány esztendeje már, hogy befejeződött a nógrádi falvakban a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A szövetkezeti mozgalom hatalmas fává terebélyesedett... Az első bizonytalan lépéseket nwnd erőteljesebbek, határozottá bbak követték. Ma már az új, a megnövekedett gazdaságokban a közös munkát időben, jól átgondolt, termelési tervek alapján végzik a szövetkezeti gazdák. Értről évre javul a munkafegyelem, a közös tevékenység, izmosodik a közős gazdaság, mind jobban a szövetkezeti tagok ügyévé válik Bercelen, Érsekvadkerten, Keszegen, a megye több mint száz termelőszövetkezetében. De az út, míg idáig jutottak, hosszú voH... És nem is egészen töretlen. Elkezdeni mégis csak megérte, mert mindvégig érdekes volt, izgalmas, s az eredmények is figyelemreméltók... Azt példázza, hatalmas az összefogás ereje. At emberek sokra vihetik becsületes munkával, egységes akarattal.-. VTNC7.E TSTVANNt és BADAR ANDRÁS
