Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-27 / 98. szám
1965. április 27. kedd NÖGRÄD 5 Kiváló tsz-tagok kitüntetése Megyénkből ötvenheten érdemelték ki a földművelésügyi miniszter elismerését A Nógrád megyei tsz-ta- gádvezetőjét. Nagy Ferencet, gok is egyre jobban kive- a ludányhalászi Ipolyvölgye szik részüket a mezőgazda- Tsz gyalogmunkását, Obre- ság fellendítéséből. A jó csány Andrást, a szécsény- mufika elismerése, hogy öt- felfalui Egyetértés Tsz nö- venhétt termelőszövetkezeti vénytermesztési brigádvezetőtagunk kapott a napokban jét, Vicián Mártont, a szu- miniszteri kitüntetést pataki Béke szarvasmarhatenyésztőjét, Bakos P. And- A földművelésügyi minisz- rást, a mátramindszenti Mát- ter az 1964. évi zárszámadás ragyöngye Tsz serbésgondozó- alkalmaból, kiváló munka- ját, Bocsó Sándornét, a ka- juk elismeréséül Kérdi Já- rancskeszi Március 15. Tsz nőst, a kozárdi Uj Tavasz raktárosát, Angyal Antalt, a Tsz fejőgulyásét, id. Fekete Somoskőújfalui Salgó Hegy- Józsefet, a mátraszőllősi II. vidék Tsz 1. Rákóczi Tsz fogatosát, Szre- gének vezetőjét, Zámbó Ist- na Józsefet, a kisbágyoni vént, az etesi Haladás Tsz f^ármét" Petőfi Tsz tagját, Dora G. növénytermesztési brigádve- £;af. Józsefet, a káliéi Uj Tavasz zetőjét. Kapás Andrást, a kis- mesztési d^ígorótát^Szt^og Tsz fogatosát, Ferik Sámuelt, terenyei Vörös Október Tsz aoigozojat, sztenog a vanyarci Virágzó Tsz ál- fogatosát, özv. Sándor József- latgondozóját, Antal Pált, a nét, a sóshartyáni Egyesült pásztói Béke Tsz tehenészét, Erő Tsz növénytermesztési Hajdú Istvánnét, a szurdok- dolgozóját, id. Utaei Józsefet, püspöki Béke Tsz női nö- a sznlaspogonyi Búzakialász Tsz fejőgulyását, Fülöp VilSzabadság Tsz elnökét, özv. Matyóka Ferencnét, a becskei Üj Élet Tsz állatgondozóját, id. Kiss Pált, a cseszt- vei Madách Imre Tsz tésgondozóját, Szajbert Ferencet, a dnégelypadánká Szondy György Tsz fogatosát, Szépe Lajost, az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz tehenészét, Fazekas Károlyt, a galgagu- tai Táncsics Tsz főkönyvelőjét, Mihály Vendelt, a hanti Győzelem Tsz növénytermesztési bri gádvezetőjét, Csábi Jánost, a hugyagi Magyar—Szovjet .. Barátság Tsz takarmányelőkészítőjét, Mi- tasz Ferencet, az ipolyvecei Alkotmány Tsz traktorosát, Kokavszkd Jánosáét, a ma- gyamándori II. Rákóczi Ferenc Tsz dohányos munkacsapat vezetőjét, Divald Já- nőst, a nógrádmarcali Aranykalász Tsz fogatosát, Hegedűs az őrhalmi Hazafias Népfront Tsz növényter- mes; rádi Jánost, a patvarci Lenin Tsz sertésgondozóját „Kiváló Termelőszövetkezeti Tag” jelvénnyel tüntette ki. Idejében szólunk Telefonbeszélgetés a telefonról Miért lassú a hálósat bővítése? Egymásután épülnek Salgó- központ, megfelelő kábellrend- tariámban a távfűtéses mo- szer hiányában nem tudunk dern lakások. A fűtéssel, vi- úi állomásokat bekaocsolni. tágítással nem is volna semmi bai de a távbeszélő állomások bekapcsolása sajnos késik. Vajon mi lehet az ok? Ezzel a kérdéssel fordultunk a Budapest Vidéki Postaigazgatóság szakemberéhez. — Miért késnek a kábelfektetési munkák? — Az OT rendelkezései alapién az ország többi városában járulékos beruházásként kezelik a távbeszélő állomá— Ha a tervek készen állnak miért nem kezdik nse* az alépítményi munkát? — Mindössze 400 ezer forintot hajlandó a Beruházási Iroda biztosítani, de ezt az összeget is csak a lakótelepen belüli fejlesztésre. Ez az ösz- Kzeg azonban még arra sem sok építését Az igazgatóság elegendő, hogy a lakótelepek területén íev történt ez több köczöti érpárokat lefektessük. — Az úi központ helyesebben a meglévő központ bőví- városiban Salgótarján kivételé- Annak pedig semmi értelme tésével lehetővé tettük Salgótarjánban, hogy az állomások számát mintegy ötszázzal növeljük. Az első negyedévben 40 állomást kapcsoltunk be. Ez az 500. egv ötéves fejlesztési terv száma, amelyből erre az évre még további 110 állomás iutna. ha . . . Sajnos hiába bővült a vei. A Nógrád megvet Beruházási Iroda is megrendelte a kábél'bővítési terveket amelyeket elkészítettünk. Ezek szerint a Főtér és környéke, a megyei tanács mögötti terület és a Rokkant-telep bővítési munkái hozzávetőleg két millió forintba kerülnének. vénytermesztési munkacsapat vezetőjét, Ribárszki Lász- most, g szilaspogonyi Búzalót, az egyházasdengelegi Kos- kalász Tsz hízómarha-gondo- suth Tsz állatgondozóját Pav- zóját, Domány Józsefet, a kó Pált, a vanyarci Virágzó karancslapújtői Űj Barázda Tsz magtárosát, Tolmácsi Tsz tehenészét Dankó Ká- Istvánt, a csécsei Madách Tsz rolynét, a Somoskőújfalui növénytermesztési brigódve- Salgó-Hegyvidék Tsz növényzetűjét, Gambár Évát, a szúr- termesztési csoportvezetőjét dokpüspökd Béke Tsz beosz- Pazsitfca Istvánt, a keszeg! tott könyvelőjét, Rigó And- Dózsa Tsz növénytermesztési rást, a nagylóci Munkás— brigád vezetőjét, Tóth Istvánt, Paraszt Szövetség Tsz női- a felsőpetényi Szabad Föld vénytermesztési brigádvezető- Tsz növénytermesztési bőjét, Percze Istvánt, a rimó- gádvezetőjét id. Vanki Pált. ci Üj Élet Tsz brigádveze- a kétbodonyi Egyetértés Tsz tőjét, özv. Gonda Pálnét, az állattenyésztési brigádvezető- ipolytamóci Béke Tsz nö- jét, Kokavszki Józsefet, a kis- vénytermeszlésd szocialista ecseti Mező Imre Tsz állatbrigád tagját, Farkas Dezsőt, tenyésztési brigádvezetőjét, a litkei Kossuth Tsz növény- Hinger Józsefet, a nagyoro- termesztési brigádvezetőjót. szi Egyetértés Tsz tehenészét. Oláh Balázst, a nógrádsipeki Takács Istvánt, a nőtincsi Aranykalász Tsz növényter- Néphadsereg Tsz növendék- mesztési brigádvezetőjét, özv. és hízóállat-gondozóját. Da- Sebestyén Lajosnót, a mdhály- nielisz Sámuelt, az ősagárdi gergei II. Rákóczi Ferenc Zöldmező Tsz tehenészét. Tsz tagját, özv. Ferkó 1st- Murányi Jánost, a tereskei vánnét, az egyházasgengei Űj Kossuth Tsz növénytermesz- Élet Tsz állatgondozóját, Ka- tési brigádvezetőjét, Féja Já- nyó Jánost, a nagylóci-zsuny- nőst, a tolmácsi Szabadság pusztai Dózsa Tsz gépkocsi- Tsz brigádvezetőjét, Bálint vezetőjét, Dancsák Józsefet, pált, a bán-ki Oj Tavasz Tsz a nógrádszakáli Haladás Tsz tehenészéfc^ Lomén Pált, a ío-gatosat, Varga Jánost, a - _ Fzécsényi II. Rákóczi Ferenc Oj Tavasz Tsz elnökei, Tsz növénytermesztési bri- Vass Józsefet, a tolmácsi A Sajöszentpéteri Üveggyárba szállítják majd azt a berende*®8*« amelyen most László. Csoór Kálmán, és Szádecki Pál dolgozik, a Pásztói Mechanikai üzemben Szabó r(hí dás z~a na |-'erj tagot vettek fel a CserhátU kincse Vadásztársaságba, ami valóban ritka jelenség, hiszen ezen a tájon túl sok a vadász és kevés a fóka. illetve a lőhető dúvad és selejtvad. Az új tag azonban nevezetes beosztású, befolyásos férfiú, akivel mindenképpen jól jár a társaság, legalábbis addig, amíg el nem érünk a társadalom fejlődésének azon szakaszáig, amikor már nem lesz szükség szocialista összeköttetésre. A vadásztársaság elnöke a felvételt megelőző vitában világosan ki is fejtette ezt a kérdést: — Mert tegyük azt, hogy éppen a só lesz a hiánycikk. Lesz egy ember, aki kijárja, hogy ne álljanak üresen a sózóink! Vagy ha valamelyik évben szűkösen terem a csicsóka Lesz aki más takarmányt szerez valamelyik tsz-től vadetetésre! Jó ha egy fejes ember is van a társaságban! A társaság tagjai ilyen nyomós érvek hatása alatt a jelöltet egyhangúlag felvették tagjaik sorába, s minekutána a dolgok hivatalos ré-, sze ilyetén zökkenőmentesen lebonyolódott, most már a társaság újoncán volt a sor. Az avatóünnepség költségeit ugyanis immár évtizedes szokás szerint az új tag fedezi. Kivonult tehát a húsztagú társaság tizenkilenc tagja a kiscsőszi va- tíászházhoz, hogy a világtól elvonulva és az erdő vadat nevelő szentélyében áldozzon a vadászat istenének. A szertartás vidámságából csal: az vett el sokat, hogy éppen Paprikás Lipták Gazsi, a testes és kedélyes bányanyugdíjas hiányzott a A szertartást bevezető pálinkaszo- pogatásnál többen is felsóhajtottak: — Szegény Gazsi! Éppen ebből, marad ki, amikor imádja a borókapálinkát! A vaddisznópörkölt feltálalásánál, amikor tízliteres lábosban helyezték a vadászház asztalára a párolgó ételt, a szakács szerepét betöltő vadász többször, hangosan megkérdezte: — Hol van Gazsi? — Hol van, hol van — mondta a társaság elnöke — Jó] tudjátok, hogy orvoshoz ment. Mire a szakács bús ábrázattal jelentette ki: —Mert ő egymaga megenne eny- nyi paprikást. A sörivásnál többen is összene- vettek . — Emlékeztek, amikor Gazsi téli- töltötté a csizmáját sörrel és kihajtotta egyszerre az egészet? A sör már fogyóban volt, már a borospalackok bontásába kezdtek, amikor nyílott az ajtó. A vadászlak közepén pedig verejtékező homlokkal és gömbfilyded testalkattal ott állott Paprikás Lipták Gazsi. — Hát engem meg sem vártatok' — mondta sértődötten Azzal leemelte a vizeskancsót a kályha tetejéről, a vizet a padlóra dütötte és előrenyújtotta az üres kancsót. — A pálinka részemet! A z egyik vadász elővett egy kétdecis, laposüveg pálinkát, és bedűtötlte a kancsóba. — A sörömet! — dörögte most már a vendég. A pálinka fölött teletöltötték a kancsót sörrel. Paprikás Lipták Gazsi az ujjába törölte száját, megemelte a kancsót s amíg abban egy csepp ital is találtatott, le nem tette a kezéből. Szent áhítattal figyelte mindenki a liturgia eme aktusát* S amikor a kancsó fene nagyot és üreset kop- pant a kecskelábas asztalon, felharsant a nevetés. A harmadik tányér pörkölt után a nagyevő Paprikás végre magyarázatot adott váratlan megérkezésére. — Szédültem nagyon. Gondoltam vérnyomásom van. Bemegyek az orvoshoz, hát kiderült, hogy nincs vérnyomásom. — Hát akkor mi van? — vetette a kérdést közbe a boltvezető, aki alapító tag a társaságban. — Idegesség. Hja, mondom, ha csak annyi az egész, azon ságit az erdő. Örömömre mindjárt megittam egy liter bort a Kéményseprőben. Ettől kezdve már minden oly módon zajlott, mint amikor máskor is új tagotí, vagy szép zsákmányt ünnepelnek. Felváltva ettek-ittak, a nótafa is kivirágzóit, s mire a nap odakünn lebukott a hegy mögötti tengerekbe, a jóllakott és itallal telített Paprikás leborult az asztalra és szokása szerint akkorákat bortyogott, hogy szelétől megreszketett a kitömött vadmacska bajusza. Sötétedéskor a társaság tagjainak eszébe jutott, hogy odahaza az asz- szonyok és gyermekek már az órát lesik szaporán, az ólakban meg vi- s.ítoznak az éhező malacok, tehát éppen ideje hazatérni. S amikor ebben közös nevezőre jutottak, hozzá- láttak Paprikás Lipták Gazsi költemetéséhez. Előbb egy cigarettát tettek nyitott szájába. A papír a duzzadt ajkakra ragadt és az alvó édesdeden szívta- fújta a büdös füstöt, csak éppen horkolása hagyott alább. Ezek utóm a boltvezető egy erős hajszállal az alvó orrába piszkált bele. Az orreimpák nagyot rezdül- tek, de Paprikás nem ébredt S megpróbáltak minden más mókát, végül már rázták, cibálták, a fülibe ordítozlak, de Paprikásba nem lehetett lelket verni. — Ez csakugyan beteg — jegyezte meg a boltvezető. Az elnök azonban, aki egyébként raktáros a tsz-ben, tfeljes egykedvűséggel szemlélte a hasztalan próbálkozást és halk hangon mondta a mellette ülő, aznap avatott vadásznak: — Nincs ennek semmi baja. Mindig így csinál. A többi vadász ellenben aggódó hangon sopánkodott. — Beteg a Gazsi. Orvost kéne hívni. Erre már megemelkedett az elnök is. — Üljön mindenki a helyére! Majd én felköltöm. K elletlenül vonultak a helyükre a vadászok és félszemmel az alvót figyelték, aki hor- tyogásával akkora szelet vetett, mint egy kovács-fújtató. Az elnök meg felállt és úgy nézett végig a társaságon, mintha a Csipkerózsika álmát alvó vén vadász közöttük sem lenne. — Van még egy litter eldugott pálinkánk — kezdte el kimért, csendes hangon. — Azt még megisszuk szépen. De vigyázzatok, hogy Gazsi fel ne ébredjen. így legaltöbb jut nekünk. Ebben a pillanatban Paprikás Lipták Gazsi megrázta nagy, kerek fejét, mint aki a víz alól bukkan elő. — Azt nem! — kiáltotta — Engem ti nem fogtok kihagyni! Lakos György nincsen, hogy a lakóházaikban építsük mes mir.dössze az állomások helyeit. Az összekötő kábeleket előbb-utóbb le kell maid fektetni, de ez a munka az utak végleges elkészülte után 30-40 százalékos költségtöbblettel iár. Nem is beszélve a közlekedési nehézségeikről. a bosszúságokról, amelyeket ez az utólag végzett rendkívül drága építés okozna. Mit mond az üggyel kapcsolatban a Beruházási Iroda? — Abban tökéletesen egvet értünk a Posta Igazgatóságával. hogy a munkákat egyidejűleg kellene elvégezni a költségkímélésen túlmenően azért is. hogy az eevre fokozódó igényeket mielőbb kielégíthessük. Téves azonban a Postaigazgatóságnak az az áJ- lásoontia. meflv szerint ez rajtunk múlik. Mi a megyei tanács tervosztályától kanunk egy összeget és a megszabott összes beruházási praeramiát készítjük el. Szívesen ütemeznénk be minél előbb a két milliót, ha a tervosztály rendelkezésünkre bocsátaná. A munkák egyidejű elvégzésével egyetért a megyei tanács tervosztálya is. — Sajnos a megoldás nem raitunk múlik. A hitelkeret, ameüvet az Országos Tervhivatal rendelkezésünkre bocsát, kötött. At épületek iáruiékos beruházásaira előirányzott Pénzt nem fordíthattuk kábelfektetési munkákra a Posta és a lakótelepek között. Véleményünk szerint ez a Közlekedés és Postaügvi Minisztérium feladata. — Ezt a tényt mi sem tagadjuk. sőt hajlandók vagyunk Ígéretet tenni arra. hogv amennyiben a bővítési munkákra tevrezett két millió forintot megkaniuk. azonnal elvégezzük a Posta és a Rákóczi út közötti külső kábel- építési munkákat — mondotta a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium illetékes előadóia. Ha a megyei tanács megfelelő keretbővltést kanna és megrendelné a munkát, talán már a iövő é.v eleién működnének az úi telefon állomások. — Lehet-e szó póthitelröl? — Tettük fel a kérdést az Országos Tervhivatal reíeren— Sajnos, ebben az évben ilyesmiről szó sem lehet. A lövő évben kell maid úov ütemeznie Nógrád megyének a munkákat, hoev a telefonkábelhálózat bővítés a megfelelő összeggel helvet kan ion a tervben. Üj. modern házak épülnek telefonállomások nélkül. Amint a gyakorlat mutatja az országban több helyen a közművekkel eevütt megoldották e távbeszélőhálózat bevezetését is. Az idei évben segíteni, amint a vélemények mutatták már nem lehet a dolgon, de még ideiében szólunk, hosu a megyei tanács tervosztálya a jövő évre irányozza elő a megfelelő összeget, nehosv hasonló tervezési nehézségek esetleg még egv évvel meghosz- szaibbítsák a telefonhálózat bővítését. Mátéffv Zoltán kompániából. Forró testvéri üdvözlet az amerikai agresszorok ellen harcoló hős vietnami népnek