Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
8 NŐGRAp 1965 április 18 vasámao = '«MI|l|,||||i|ll,l,,l,||l|lll,it|I»l»|lllll||,IIMIIIll«llllllllfll!milll|||«||||||||UII«llllllllll|fl||||||||||||||lIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII|ll!kll.aiM|«|||Mlllllll,llllllllllllll|ll4IMlXIIIIUlllllllllllllMIIÍlf|llllllll»4SMIA**«llllUilJAlAUUtlllllMIIII»U»4Illllll|ll||IIIIIMtllilll»IIUAlIII«lllll»t«ll»ff«l«tll«VmII,,lll«IIIMllll««,l,lll,1ltll*l«lIM,t«l»««ffl>ltlMMUl|J|||l»<C E 5 Qáz&tf. c/ltiiLa-dífai&k | Csanády János Vészi Endre Csuka Zoltán 1932-ben született Lajoskomá romban. Autószerebísegédként dől gozott a salgótarjáni MÄVAUT nál két évig, majd elvégezve a Színház- és Filmművészeti Főis kola dramaturgia szakát, újság író lett. Eddig négy verseskötet jelent meg: Felzúdul a táj (1953) Áttört egek (1960). Ilegyélen (1962 és Uj törvény (1S64). Hét költeménnyel szerepel a Tiszta szí gorúság (1963. második kiadás 1964) című antológiában. Az Uj törvény című könyvéért az Idéü? József AttilJa-díJJal tüntették ki Ketten lidércfényben 1916-ban született Budapesten. A vésnök szakmában dolgozott 1945- íg. Ezután hét évig a Népszava szerkesztője volt. Tizenkilenc éves, amikor Babits Mihály előtör megjelentette versét a Nyugatban 1935-38 között tették közzé az első (Végy oltalmadba) és a második (Unneprontó) verses* /kötetét. A felszabadultál című regényével pályadíjat nyert. \ Boldog grafikon című kötete (1919) ötbb miiit tíz esztendő válogatott verseit tartalmazza. 1950- ben verseiért és 1935-ben pedig küldetés című filmforgatókönyvéért részesítették József Attila- flíjban. Ügyszólván minden műfajban dolgozik, de ma is legszívesebben verset ír. Az utóbbi években kiadott munkái: Lakoma hajnalban (elbeszélések I960), Fohász szigorúságért (versek, 1961), Miért nem szóltatok (két kisregény, 1962), Két komédia (1963), Arckép ezer tükörben (válogatott versek, 1964), valamint a lírai átfűtöttségű novellákat tartalmazó Darazsak támadása című kitűnő kötete, amelyért az idén a József Attila-dfj első fokozatával tüntették ki. Nyomott és kedvetlen vagyok, itt ül fejemen már az ősz hajszálakból font barátsapka, tetején táncol egy dizőz. Tűsarkán vidáman kopogva muszlinszoknyát dob homlokomra; villanni érzek egy kezet: letörli verejtékemet. Rosta Suhog fölöttem tanítás és vessző, magam vagyok a szigorú szerkesztő, s a rosta is csak én magam vagyok, kegyetlenül húzok és kihagyok. Zlchyfalván született 1901-ben. Volt villamoskocsivezető, különféle lapok szerkesztője, minisztériumi osztályvezető. Pécsett jelent meg első meséskön v ve és verseskötete Műfordításaival Jelentős munkát végzett a délszláv irodalom megismertetésében. Lefordította többek között ivó And- ric műveit és M. Kriza novelláit (1957 és 1963). 1963-ban hagyta el a nyomdát A jugoszláv népek irodalmának története című könyve. Az utóbbi években megjelent önálló verseskőtetei: Buzgó kiáltás (1958) és Piros Pünkösd Pécsett (1959). Mflrordítói munkásságáéit az idén a József Attila-díj első lokozataval tüntették ki. Embezebb arcú táj Nád zizzent itt a tó körül még harminc év előtt, glédában grófi alma fák álltak s bolyhos mezók. Diósd felé, a domb alatt a girbe-görbe út, mint kushadó, borzas kuvasz, alázatban lapult. S habár a nedves, rossz lapályt — kellett a pénz nagyon — eladta sorra már a gróf, itt fönn a dombokon még évek múlva is tilos világ volt és a nép nem kaphatott jő levegőt, fényt s lombot semmiképp. Fölöttem villog lába, combja, s míg indián haját kibontja, spanyol vad táncba tántorul: fénylő kontya szemembe hull. Iffy járjuk még az őszbe: ketten, én fejemben és ő felettem, hol éjbenyúló árbócokra Szent Elmo lángja száll lobognál Földeák János József Attila-dijas költő, író. Budapesten született 1910-ben. \ felszabadulás előtt könyvkötőmunkásként dolgozott. 1945 után egyideig a Könyvkötő Szakszervezet titkára volt. Később elsősorban gazdasági posztokon, majd a könyvkiadás és a sajtó területén tevékenykedett. 1955-ben a Magyar Népköztársaság Irodalmi Alapjának helyettes igazgatója lett, jelenleg pedig igazgatói tisztét tölti be. A munkásírók köréhez tartozott. Első verseskötete Felvonulnak, elvonulnak címmel 1936-ban jelent meg. További legfontosabb művei: Férfiút (kisregények 1957), amelyért 1958-ban a József Attila-díj első fokozatával tüntették ki; Láttam Lenint (verseskötet, 1959), Tékozló (regény, 1960). Eszter és Miklós (két regény, 1963), Felelned kell (30 év válogatott versei, 1964). Mit felejtünk.költők? Mint aki évekig gépekkel dolgozott s tisztelőjük, mindig megrendülök mikor gyárban járva, kíváncsian, egy-egy új masina előtt elidőzünk, es hivatkozunk a modern technikára. Ilyenkor úgy érzem, idöfecsérlés verset írni, hogy haszontalanul és üresen élek. Mert ha dicsérik is néha müveinket, csínján hinni: kitalált vigasz, hogy van költői lélek..'. Ezzel mentegetnek mindenkor a bölcsek, s igazuk van. ha ránk hagyják, hogy a múltat hogyan szánjuk és így döbbenünk rá: a tevő ember úgy él korunkban, hogy forradalom lesz legtöbb találmányuk! De mire mozgósít vagy lázit a lira, ha nem élűn' az új energiák győztes közelében'.'... Ha csak felkiáltójelekre futja még merészségűni s diktátorral szemben szívünk engedékeny? Mit felejünk, költők? A konok valóság is rég sürget, s a történelmi múlt szólít számadásra! Ne a megalkuvók s közönyösek vallják majd versünket, de gyárak népének legyen kiáltása! Közöttük a helyünk! Es sorsunk a sorsunk mindhalálig! S költészetünk mint a gépek hajtó gőze — gyáraink fölött már vérpiros csillagok fénye játszik, hogy széles egünket sötét ne felhőzze. Jobb, ha vitatkozik a lelkiismeret olykor, mintsem mi legyünk, akiknek pusztulás és gyász ad tekintélyt; úgy írjunk verset, hogy minket tekintsen e kor szívének a kővetkező század! megvttágosul élményeim nyitja — az ifjúság, de nem térhetek vissza, átvilágít a hideg, tiszta nap, s a napnál jobban, éles indulat, s az indulatnál jobban az a vágy, hogy elmondhassam, mi a szomjúság, hogy hűségesen összefoglalhassam az igazat, mely fény az ablakokban, az igazai, mely szobánkban világit, a hallgatás homályos éjszakáit, s a fényeket a reggel tág szemében, míg legjobb szándékaim újraélem. Az erdő szélén tábla állt, büszkén és ridegen: a szent ligetbe — hirdette — nem léphet „idegen”. S most nézz körül, tiéd a táj, gyümölcsfák erdeje áraszt el dombot és lapályt, s a forrás csermelye csövekben árad lefeli, s áldását ontja ott, hol rossz kutakban évekig csak zord halál lakott. S hogy újra erdő s lomb legyen ott förm a dombokon, csak rajtad múlik, emberem, s összefogásodon. Nézd, arra lenn a két üzem őrzi új életed, mint két munkásőr, úgy vigyáz a népes táj felett. Ezernyi gépe, mint a szív s a homlokán ott láthatod zúg egyre csak tovább, az ember csillagát. Emitt kórusban traktorok új daluk zengetik; együtt él munkás és paraszt, nap mint nap hirdetik. Vésd hát eszedbe múltadat, jövődd ne feledd: tiéd a táj, tiéd az arca, és egyre emberebb. Veszélyes fuvar Horváthné tálalt éppen s akor egyszercsak megzörgették a konyhaablakot. Megrezzent. Letette a kezében lévő tányért, s még megigazította az abroszt Újra zörgettek. — De sürgős! — szaladt kifelé, kinyitotta az ajtót Meghökkent. Csapzott hajú, dúlt- arcú nő kapaszkodott egy nála alig magasabb, riadt emberbe. Odakint esett, s ezek ketten úgy néztek ki, mintha akkor léptek volna ki egy vizes medencéből. — Horváth Sándort keressük — lihegte a nő alig hallhatóan. — Mit akarnak a férjemmel? Az ember mozdult, de az asszony megelőzte. — A gyerekem ... meghal a gyerekem... Elcsuklott a hangja, elsírta magát. Horváthné behívta a konyhába és szólt a férjének. — Sándor! A szobából nevetés hallatszott. — Sándor! — kiáltott újra Horváthné. — Kész a vacsora? — kérdezte vidáman a kilépő férfi, de elakadt a hangja, amikor észrevette a furcsa vendegeket — Engem keresnek? — Téged, téged — válaszolt a felesége, s a hangján érezni lehetett a kedvetlenséget. A masdk férfi erre a hangra összehúzta magát s apró egérszemét le nem vette volna a falon függő óráróL Maga sem tudta miért, az orat __ Mik or az orvos azt mondta nekik, hogy ide jöjjenek, a taxis Horváthhoz, el sem akart indulni. Előre megmondta a feleségéinek, hogy úgyis hiába. — Valami baj van telén? — kérdezte újra Horváth. — Zsuzsikát kórházba, Pestre kell vinni... Mentő nincs ... Segítsen, mert meghal a gyerek... — válaszolt az asszony szaggatott hangon. — De kérem, ez lehetetlen — vágott közbe Horváth. — Alig egy órája ... — Már hetek óta késő éjszaka jár haza — pattant ki a tiltakozás Horváthnéból is. — A gyerekem életéről van szó... Férje lehorgasztotla fejét s belekarolt a könyörgő asz- szonyba. — Gyere, menjünk! .. A szobaajtó kinyílt s egy fiúcska dugta ki a fejét. Tágr ranyílt szemekkel bámulta a víztócsában álló két idegent — Várjanak! — szólt Horváth. — Megyek ón is. — Felvette a sofőrbundót, a fejébe húzta a tányérsapkát. Megcsókolta a kisfiút, majd a feleságét is. — Ettél volna már — szólt a felesége. Horváth lemondóan legyintett Az orvosnál már várták őket. — Sok beszédre nincs idő. Inejkciót adtam, hogy kibírja az utat. Vigyázzanak! ... A férfi feleségével a hátsó ülésre ült. Az asszony az ölébe vette a beteg gyermeket. — Jöjjön egy percre! — szólt az oivos Horváthnak, s becsukta mögötte a rendelő ajtaját. — Sajnos, a gyerek állapota válságos. A klinikára kell bevinni. Telefonálok, hogy várják magukat. Esetleg küldjenek mentőt maguk elé. Szótlanul kezet fogott az orvossal. Miközben a kisváros utcáin suhant a kocsi, azon tűnődött, mit csinál a felesége és Laci. a fia. Maga elé képzelte Mária arcát. „Kedvesem ne haragudj, mennem kell. Ez a kötelességem” — kérlelte gondolatban. „Szép vagy, mondhatom!” — vélte hallani a felesége hangját. — ..Egy este végre együtt lehettünk véne ételedet? S nem is ettél!” A látomás szétfoszlott. De mi ez? Mintha valami fal felé rohanna. Felvillantotta a reflektort. A fénycsóva beleragadt a tejszerű közegbe. — Köd! — szaladt ki a száján önkéntelenül. Fékeznie kellett. Tíz lépésre is alig látott. Már csak lépésben haladt. Verejték verte ki homlokát. Erőlködve figyelte az utat. Gázt adott, de majdnem lePataki József rajza szaladt az útról. Megrándul a kocsi. Mögötte sípolva, zihálva kapdostá a levegőt a gyerek. Minden idegszálávg! kényszerítette magát, hogy az útra figyeljen. Később tisztult a levegő Felszabadultan sóhajtott. Df nem tartott sokáig. Még sü-
