Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-12 / 258. szám
4 TVÖGB AD ffmi december 18. Célok és tervek Megyei könyvtárunk munkásságáról több esetben is értesültünk a sajtóból. Tudjuk, hogy a könyvek iránt az érdeklődés egyre fokozódik, a beiratkozott olvasók, de a kölcsönzött könyvek száma is egyre növekszik. Ebből látható, hogy a Közművelődés területén és az iskolai nevelés elősegítésében milyen fontos szerepe van t megyei könyvtárnak. Van azonban a könyvtárnak olyan feladata is, melynek ellátásához szorgalmas gyűjtő munkára és Különböző feltételek megteremtésére van szükség. A könyvtár tudományos Kutató munkájáról van tzó. A könyvtár dicséretes munkálkodást fejtett ki eddig. Birtokában van az srszág felszabadulása után megjelent első orosz—magyar szótár, mely 1944-ben jelent meg Balassagyarmaton. Érdekessége a kétezer szót tartalmazó szótárnak, hogy latin betűvel szedték. A plakáttár máris sokféle rendezvényről, felhívásról. eseményről szóló plakátot. röplapot őriz, időrendi sorrendben, megfelelő csoportosításban. Gyűjti a könyvtár az iskolai évkönyveket, ballagása rendezvények meghívóit. Ezek az anyagok a megye kulturális, iskolai, közigazgatási eseményeiről tájékoztatják az érdeklődő kutatókat. Igen értékes kezdeményezés a megyében született, a megye területén élt, vagy a megyével kapcsolatos munkásságot kifejtett írók kéziratainak, müveinek, a saját, vagy a róluk szóló újságcikkek gyűjtése. Ezeknek a fontos feladatoknak a megoldására a megyei könyvtár hároméves tervet készített. Szerepel ebban, többek között, egy helytörténeti katalógus készítése. Nyilvántartásba veszik nemcsak a magyarnyelvű kiadványokat, de az idegen nyelven megírtakat is. Bekerülnek ebbe a katalógusba a megyével kapcsolatba hozható írók, képzőművészek, muzsikusok, színművészek, tudósok, közéleti személyiségek. összegyűjtik a megyére vonatkozó térképeket, statisztikai adatokat, az üzemek életére vonatkozó beszámolókat, évi jelentéseket. Salgótarján viszonylag későn alakult várossá, ezért a fenntebb vázolt könyvtári gyűjtésnek jóformán nincsen előzménye és mindezt pótolni kell. Nem csekély adósság ez, melyet megyénk közművelődésének törlesztenie kell. Ez a feladat komoly gyűjtő- és tudományos kutató, valamint feldolgozó munkát követel. Alapjait a megyei könyvtár már lefektette, hiszen értékes eredménynek könyvelhető el, hogy például Madách- műveinek első kiadása, majd az Arany János által javított kiadás is birtokában van. A helytörténeti katalógus elkészítésének terve, valamint a helytörténeti anyag további gyarapításával kapcsolatos könyvtári tevékenység eddig a közérdeklődés árnyékában volt. Fényt vetni rá nemcsak szűk, tudományos érdek, ennél sokkal több. Nógrád megismeréséhez szükséges ismeretanyag forrása lehet, melyből iskolás, szakember, tudományos kutató egyaránt meríthet. > Bokor István A közvélemény ostora A történeti hagyomány Attilát, a hunok királyát tartotta az isten ostorának. Ki is gondolna arra, hogy ez o hagyomány testet ölt, és hétköznapi életünkben újból megjelenik? Pedig itt van, köztünk él, embertársaink egyik sajátságos típusa ő — a közvélemény ostora. Minden esetre ravaszabb Attilánál, mert jóindulatú bírálónak álcázza magát. A közvélemény ostora addig azonos az átlagos földi halandóval, amíg reggel felkel és jóízűen elfogyasztja a reggelijét Ezután kezdi meg áldásos tevékenységét. Kezébe veszi az újságot és megnézi, tegyük fel az aznapra ajánlott étlapot. Ebből szempillantás alatt megállapítja — és rögtön közli —, hogy a közeljövőben nem lesz füstölthal, pacal és disznófej. Ellenben krumpli és rizs helyett zabdarát és árpakását kell enni. Átfordítja az újság lapját, és helyesli a hozott rendeletet, hogy ünnepek előtt fizetik a nyugdíjakat. Azonban haragosan kárhoztatja az illetékeseket, mert így a következő nyugdíj folyósításáig hosszú lesz az idő. Ezután bevásárlásait igyekszik elvégezni. Belép az üzletbe és nem köszön, mert szerinte a legtöbb helyen úgy sem fogadják a köszönést. Állampolgári jogának tartja, hogy a pult alól kapjon árut. De lármázik, mert szerinte az előtte sorrakerülő ismerős pult alóli adagja nagyobb és frissebb. Idegei megnyugtatására, s hangulata felderítésére bemegy a presszóba, ahol soronkívül kiszolgálják — amit természetesnek vesz — azt is, hogy asztalhoz kapja a kávéját, holott a presszó önki- szolgáló. Megvetően nézi a kávét, meg sem kóstolja, a panaszkönyvet kéri, mert a fözönő szerinte nem tette bele a teljes adagot. Mint aki dolgát jól végezte, jelenik meg az étteremben. A pincér még eléje sem tette a levest, máris visszaküldi, mert szerinte a leves hideg. Megnyugtatására gőzölgő levest tesznek eléje, de újból visszaküldi, mert ő nem forró, hanem meleg levest rendelt. így folytatja estig. Aztán másnap újra kezdi és folytatja Ha szóváteszik magatartását, megsértődák és azt állítja, joga van a bírálathoz. S amikor megkérdezik, miért bírál folyton, azt válaszolja — csak! B. I. cA rétsági presszóban __ K inka László felvétele 37. Ki marad még rajtunk kívül? A lista nagyon rövid volt. Megint csak két név: Zygmunt Kalinkowski s Jan Napiórkowski — vagyis Kabátujj. Ök voltak az utolsók, akiknek kezében volt a csekk. Az őrnagy számára Kabátujj egyáltalán nem volt gyanús. A „leülés” régi szakembere nem látszott olyannak, aki önállóan is dolgozik. Különben is ki tájékoztatta volna az egész ügyről? Az őrnagy hitelt adott Kabátujj vallomásának, és annak a törekvésének is. hogy segíteni akarja a nyomozást. A legjobb bizonyíték erre a mai látogatása a Wolowska utcában. Hiszen önszántából jött, és új részleteket tárt fel. Ravaszsággal, hogy tévútra akarja terelni a nyomozást, nem lehet gyanúsítani az öreg tolvajt. Ilyen esetben az információja sokkal részletesebb lenne, és utalna valakire, akit sikerülne a nyomozáshoz „ragasztani”. Tehát csak Kalinkowsz- ki marad! Egyetlen bizonyíték ellene, eltitkolta azt az órát, amit a „Sej- mowa” kávéházban töltött el a támadás előtti napon. Talán a cinkossal való együttműködés értelmében így akarta magát megmutatni Kabátujjnak? De ebben az esetben miért kellett volna eltitkolnia a kávéházi jelenlétét? Egyszerűen azt mondhatta volna: A napi munka után nagyon fáradtnak érezte magát, és mivel tudta, még néhány óra éjszakai munka is vár rá, bement a kávéházba, hogy megigyon egy erős feketét. Ez nagyon természetes és logikus lett volna, és most nem terhelné semmiféle gyanú. Ezenkívül a joggyakornok tudta volna az egész ügyet úgy megrendezni, hogy ne a szó szoros értelmében kockáztassa a fejét. Ha Kabátujj valamivel még erősebben sújt ie a homokzsákjával, akkor a joggyakornoknak semmiféle pénzre nem lett volna többé szüksége. Másfelől viszont éppen Kalinkowszki volt olyan eszményi helyzetben, hogy könnyűszerrel megszervezhette a csekk elrablását. Mindent tudott a fehér gengszterekről: a nap minden időszakában szabad betekintést nyerhetett az aktákba. S végül lehetősége volt. hogy minden további nélkül nyugodtan kivigye a csekket a bíróság épületéből. Ezenkívül értelmes és nagyon ambiciózus ember, aki törekszik, valamire az életben, el akar jutni valahová, lenni akar valaki, csak a plocki járási bíróság ügyészi állásához akart eljutni? Hogy a férje legyen egy orvos lányának, hogy együtt lakjon apósával a családi villában? Az őrnagy nem kételkedett abban, hogy a fiatal embernek sokkal mesz- szebbmenő ambíciói vannak. De mégis milyenek, milyen méretűek? Ez volt itt a kérdés, amire az őrnagy egyelőre nem tudott válaszolni. Sajnos, Kalinkowski állításán kívül nem volt semmiféle bizonyíték arra, hogy a csekk valóban s táskában volt, amikor Kabátujj a joggyakornokra támadt. Kalinkowski, ha feltehetően maga rendezte meg önmaga ellen az egész támadást, biztosan korábban kivette a csekket és jól elrejtette. Nem igen bízhatott a társában, félt, hgoy a másik magához ragadja a milliókat, amikor ö. aki önmaga tartotta fejét Kabátujj ütése alá. a kórházba megy. Aztán, ami a csekk beváltását illeti, ugyan kinek menne ez könnyebben, mint éppen az ügyészség egyik dolgozójának, aki be van avatva a „fehér gengszterek” ügyének legkisebb részleteibe is. Még Lisews- kitől a meghatalmazás megszerzése sem jelenthetett neki nehézséget. A családjával való találkozás megkönnyítésének ürügyén, vagy a pótcsomag engedélyezése révén Kalinkowski könnyen megszerezhette Lisewski aláírását, in blance, az első valamiféle tiszta papírra. Most hát nem marad más hátra, mint várni, várni egy keveset. Néhány nap, vagy néhány hét múlva Kalinkowskit fegyelmi úton elbocsátják a bíróságról, vagy egyszerűen — bár letette a bírósági vizsgát — nem kap állást. Eltűnik az ügyészség szeme elől, aztán nyugodtan felveszi a Donaubankban fekvő nyolcvanezer dollárt. Talán már is szót értett a bankkal és értesítette, hogy nála van a csekk és Lisewski mérnök meghatalmazása; csak halasztást kér a csekk beváltására, mert „nehézsége támadt, hogy a vasfüggöny mögül kijusson”. Ugyanakkor megtiltotta, hogy a. pénzt bárkinek is kifizessék, olyan személynek, akinek a megfelelő iratok nincsenek a birtokában. A csekk minden bank számára szent, és csak az veheti fel a pénzt, aki a pénztárablak párkányára leteszi ezt a kis papírszeletet. (folytatjuk.) tóra KTjgtfftte Emlék És tgytmer eljött, a víz csobbant és fröccsent a fény is ágMI ágig, s köré fobi, az ég volt a sóét a fákon. És egyszer elment, a szél rohangált az ét hosszában régéé por, hó befújták s emlékét im • strófák megőrzife Fiuk és Lányok Évkönyve, 1965 (Móra KönyvftfaM» Valóságos fás könyvtárre menő sorozat újabb kát darabját helyezheti polcára az olvasó, aki metán' kezdetből fogva megvásárolta és összegyűjtötte a fiúik s lányok rendszeresen megjelenő évkönyveit „Tizenkét éven felülieknek” — szól a borítólapon a kisadói ajánlás. ' A Móra Kiadó nevében is az ifjúságé, s e sajátos hivatása jegyeit természetesen tartalmazna minden kiadványa. De az évkönyv-ikrek például leginkább a külsejükben ifjúságiak. Mindannyiszor kivételesen szép kivitelben, hiszen az alakuló ísdést, esztétikai érzéket mi nevelhetné észrevétlenebb pedagógiával, s mégis hatékonyabban, minit a talá-i lóan megválogatott képek, a művészi illusztrációk látványa, s az átgondolt címlapok. A terjedelem sem hétköznapi, de ami fontosabb: tartalmuk legnagyobb java figyelemkeltő, szépen, hasznosan megírt. Az Évkönyvek stílusa tekintettel van a 11! éven aluliakra , is. Megtiszteli nemcsak témáit, de olvasói mindegyekét is azzal a korántsem ' könnyű ténnyel,, — hogy bármiről legyen is szó: komolyan veszi. Aj „Móra” évkönyvei nem a valóság „prózájától” akarják távol tartani s egy sohasem létezett idilli gyermekvilág sugaraival „melengetni” az olvasóikat. Nehéz volna akár csupán a címek szerint felsorolni a könyvek tartalmát. Mindkét kötet rtagv gonddal igyekszik olvasóinak találó képet adni általában mindarról, amit ismerni illik, ami mostanában történik a világban. Anélkül, hogy valamilyen enciklopédikus teljességre törekednék — hiszen nem lexikon. Említsük meg külön a Lányok Évkönyve Kondor Lajos-készftette ihletett illusztrációit s a nagyszerűen kivitelezett Picasso-, Csontváry-repro- dukciókat, valamint a kitűnő fényképeket. Dicséret illeti a kötetek összeállítóit: Szabó Valériát és D. Nagy Évát, különösen azokért az értékes novellákért (Hemingway, Pausz- tovszkij), amelyek itt jelentek meg magyarul először. i Hars György
