Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-11 / 257. szám

4 NÖGtÁD A régi magyar színpad A súgó bosszúja GYAKORLATI FOGLALKOZÁSON A balassagyarmati Bajcsy-Zsilinszky Általános Iskola VIII./b. osztályában Hemerka Gyuláné tanárnő irányításával fény kép tartó kát készítenek. (ívinka László felvétel^ Könyvek a gyermekek karácsonyfái alatt Szigeti József, a Nem­zeti Színház egyik legna­gyobb művésze nemcsak kiváló színész volt, de mint színműíró is jelen­tős sikereket aratott. So­kat járt vendégszerepelni vidékre, persze a saját darabjaival Am Szigeti mint színész, nem igen tisztelte „Szigetit" az Írót, így a saját maga részére irt szerepet sem nagyon tanulta meg. Valamelyik vidéki kis­városban történt, hogy vendég fellépésére az elő­adás napján késő délután érkezett meg. Komoly pró­báról szó sem lehetett. Hevenyészve átfutottak a darabon, igazodva Szige­tihez, hogy ki hol lép be és távozik a színpadról. Az idő szaladt, öltözködni kellett, indult az előadás. Szigetit szinreléptekor hosszantartó, hatalmas tapsorkán fogadta. Az or­szágos hírű művész tiszte­letére a nézőtér ros- kadásig megtelt. A siker meg volt alapozva. Gördült az előadás min­den zökkenő nélkül, a második felvonás végjele­netéig. Am ekkor egy kis baj történt. Szigeti belea­kadt a saját magának irt szerepébe. A súgó — a másodig kiválóság, akkor még vidéki színész Vlz- váry Gyula — már nem iß súgta, hanem ordította a szöveget. Hiába! Szigeti egy szót sem értett meg belőle, agyában pillanat­nyi rövidzárlat volt. Kí­nos csend. Szigeti bűnba­kot keresvén saját hibá­jára, haragosan belerúg a súgólyuk tetejébe, ezzel fejezte ki a súgóról alko­tott véleményét. Vízváry elsápadt, majd pipacspirossá vált a meg­2’1. Tehát ma nem mentem dolgozni, hanem ott ke- rengtem a bank előtt. De az őrnagy úr telefonáljon ám „Kasprzakhoz”, mert a mester már megígérte, hogy kivág, mint a hu­szonegyet, amiért állandó­an hiányzóm. De én most az őrnagy úrért csinálok mindent, — Rendben van, majd telefonálok a munkahelyé­re — ígérte meg az őr­nagy. — Az őrnagy úr arany ember. Mindig ezt fogom mondani. Tehát megyek a bankhoz és keresem az én ficsúromat- ezt az utolsó szót Kabátujj tel­jes megvetéssel mindta, — de nem találtam. Be­széltem néhány felhajtó- val, mert az embernek mindenütt vannak isme­rősed. Ha egyszer az őr- nagyné asszonynak dol­lárra lenne szüksége, uta­záshoz, vagy bármihez, csak szólni kell, Kabátujj- nak. Mit meg nem ten­nék én az őrnagy úr ked­véért. — Köszönöm Kabátujj a nagylelkűségét, de nincs semmire szükségem, Nos, aláztatástól. A nézőtéren persze most mindenki azt hiszi, hogy a rossz súgó oka a kínos szünetnek! — gondolta. Sértett önérzet­tel összecsapta a súgópél­dányt és azt a színpad mélyére hajította, majd karbatett kézzel nézett fel a megdermedt Szigetire. Most mi lesz? — villant át Szigetin. — Egy szó sem jut eszébe a szöveg­ből!... Lassan, elgondol­kozva hátra sétált a sú­gópéldányig, majd össze­ráncolva szemöldökét, mint aki valamin nagyon tépelődik, kezdte lábával a könyvet mind előrébb és előrébb a súgólyuk fe­lé terelni. A hosszú néma­játékot a nézőtér áhítatos csendben figyelte. Még egy lépés és a súgópél­dány Lepottyant Vizráry ölébp, dki fellapozta a kérdéses helyet és sózni kezdett. Ment az előadás óriási sikerrel, hiba nél­kül tovább. A helyi lap pedig más­nap a kővetkezőket írta: „...Gyönyörű és felejthe­tetlen volt országos mű­vészünk előadása, de mé­gis, ha szabad kiragad­nunk tökéletes alakításá­ból egy részletet, az ka­pott meg leginkább,. mi­kor a második felvonás nagy magánjelenetében némán elborong és — mintegy lelki vívódásban — percekig szót sem szól­va, némán és lassan hát­ramegy, majd — egy esz­métől megkapatva — új­ra előrejön és csak akkor folytatja dikcióját. Nagy, fenséges, kolosszális volt e néma jelenésben Szigeti...” mi volt a felhaj tőkkai? — Ismerik ezt a sápadt fickót, valahogy úgy ne- vézik egymás között — Megvan! A „sápadt Niko” ez a neve a felhajtok kö­zött. De elmondták róla: néhány hete senki nem látta a bank előtt. Vagy a hekusok kapták el, vagy elutazott valahová. Állí­tólag A Powisle negyed­ben lakik, az Elektromos Művek mellett, Zajecza, vagy Lipowa, vagy talán a Drewniana utcában. Te­hát valahol a közelben, Korábban ez a Niko na­gyon kereste a valutát. Mindig azt mondta: har­minc százasra van szük­sége egy nagy „ugrás” hoz. Még kölcsön is akart kérni, de hát ki ad köl­csönt egy ilyen nyamvadt­nak? — Mi a neve tulajdon­képen? — A név után a mi körünkben, hogy úgy mondjam, senki sem ér­deklődik. A börtönben tudtam az ipse nevét, de annak már csaknem négy esztendeje. Azóta kiröp­pent a fejemből. Olyan nem mindennapi neve van. Olyan furcsa végző­Felszabadulási képzőművészeti tárlat f Nagyszabású program­ként Nógrád, Heves, Bor­sod—Abaúj—Zemplén va­lamint Szabolcs—Szatmár megyék képzőművészei fel- szabadulásunk 20. évfordu­lója alkalmából 1965. ta­vaszán Salgótarjánban ren­dezik meg I. Északmagyar­országi Területi Kiállításu­kat. A kiállítás előkészítésével kapcsolatosan alakult ren­dezőbizottság a közelmúlt­ban mór megtartotta el­ső értekezletét annak ér­dekében, hogy a tárlat mind a felszabadulási év­forduló jelentőségének, mind az országos jelleg­nek, mind pedig Salgó­tarján szellemi élete fej­lődésének megfelelő, mél­tó keretek között jöjjön létre. Felkéri a szervező bizottság a me­gyei szerveket arra: a ki­állítás legszebb munkái elismerésére alapítsanak művészeti díjakat. Az I. Észak-magyaror­szági Területi Kiállításra 32 reprodukcióval, előszó­val és színes borítólappal katalógus készül, amelynek tervezésére a rendező bi­zottság Zala Tibor gra­fikusművészt kéri fel. A kiállításra érkező mű­vek elbírásálására 1965. február 10—15 között ke­rül sor. A zsűribizottság egyben díjzsűrizést végez s a helyi szervekkel együt­tesen dönt a díjak oda­ítéléséről. A felszabadulásunk 20. évfordulójára rendezett I. Észak-Magyarországi Terü­leti Kiállítás megnyitásá­ra 1965. április 4-én dél­előtt 11 órakor kerül sor a salgótarjáni új művelő­dési otthon addig elkészü­lő könyvtári olvasótermei­ben. désfl, há, vagy ká van a végén. Nehéz volt megje­gyezni. Nem olyan, mint a Piórkowski név. — Tehát azt mondja, hogy „h” vagy „k” betűre végződdk a neve? — Valami ilyesmi, őr­nagy úr, de lehet, hogy tévedek. — Az őrnagy hiába iparkodott, hogy még ki­szedjen valamit Kabátujj- ból; az öreg tolvaj leg­jobb akarata mellett sem tudott többre visszaemlé­kezni. Sőt, még a sápadt személy leírása is nagyon pontatlan volt. Az őrnagy megköszönte Kabátujj- nak a híreket, majd ün­nepélyesen megígérte, hogy kora reggel telefo­nál a gyárba, és igazolja új szövetségesének távol- létét. Tiszteletem, őrnagy úr! búcsúzott Kabátujj. — Amint megtudok valamit, megint telefonálok. Az őrnagy, amikor vég­re visszatérhetett lakásá­ba. egyáltalán nem volt vidám, lehetetlen volt nem gondolnia erre a ti­tokzatos ügyre. A kéthetes nyomozás után, tulajdonképen holt­pontra jutott. Nemcsak, hogy nem haladt előre, ellenkezőleg; visszatért a kiinduló ponthoz. Macioszek nem vett részt a csekk ellopásában. Ebben biztos volt az őr­nagy. Meggyőződött ar­Könyv a karácsonyfa alatt: okos ajándék- Okos, mert tartós örömöt szerez. A kisgyermek növekvő könyvszeretete a felnőttko­ri műveltség ígérete, a ké­sőbbi könyvtár alapja. Az idei karácsonyi könyvvásár célja ez: a kü­lönböző korú gyermekek és fiatalok korához illő ajándék valamilyen formá­ban évekre — pontosab­ban: életre — szóló, okos ajándék legyen. A legkisebbek karácsony­ról, hogy a könyvelő őszintén vallott minden­ről. Biztos volt abban is, hogy az ügyész már sem­mi többet nem szed ki Macioszekből. A fővádlott, Lisewski mérnök sem igen tudhatja; kinek a birtokában van most a csekk. Az őrnagy jód is­merte a bűnözők világát; tájékozódott volt szoká­saikban és játékszabálya­ikban. Ha Lisewskinek birtokában lenne a csekk, vagy legalább is sejtené, ki rabolta el, akkor vagy maga kezdene egyezkedést a csekk jelenlegi tulajdo­nosával, hogy legalább a kincs egy készét biztosít­sa magának (közben talán azt hinné, ezért érdemes leülni néhány esztendőt), vagy az ügyésszel próbál­na egyezkedni, hátha bi­zonyos előnyöket csikar ki magának és enyhíti azel- lene felsorolt vádakat. Másfelől az őrnagy ab­ban sem kételkedett, ha a szabadon lévő gengszte­rek közül valamelyik, az aki a csekket eltulajdoní­totta. maga próbálja meg bevallani, vagy esetleg Bécsben, valakinek a köz­vetítésével, nehogy bárki­vel is kénytelen legyen osztozni a pénzen. Tehát a gyanúsítottak listájáról már a két legfontosabb nevet ki kell húzni; A Macioszkáét és a Lisews- kiét (folytatjuk.) fája alá Reich Károly il­lusztrációi kínálkoznak Add ide! címmel. Ez a széprajzú, csupa-ábra. szí­nes könyv a totyogó-csa- csogó gyermek első sza­vait tartailmazza. Formája: lapozó könyv, hogy a gyer­mek első könyvétől kezdve a könyvet kedvelje meg, s ne a tarka kerítés-építő já­tékot. A rajzok színhatása és vonal vezetése már e korban ügyel a jó ízlésre. Ugyancsak lapozó-könyv az Utazz velünk; Varga Ka­talin versei, Molnár Agnes rajzai a közlekedési eszkö­zökkel barátkoztaitják meg a legkisebb olvasókat. A karácsonyi könyves­polcon gazdag választék kínálkozik a kisiskolás ko­rú gyermekeknek is. A Bölcs Bagoly sorozat pél­dául a természet, a tech­nika, a tudományok ismer­tetésiét adja játékos-szóra- koztatóan, szép illusztrá­ciókkal. (Turcsányi Ervin: Nyolclábú vadászok; Ger­gely Ernő: A homokvár titka; Szederjei Magda: Az ösvény titka — kiraga­dott példaképpen) Mesekönyvek is kínál­koznak a karácsonyfa alá. A Népek meséi sorozatban A kék szarvas címmel arab, perzsa, héber és tö­rök mesékkel ismerkedhet­nek meg a kis olvasók ki­váló fordítok tolmácsolásá­ban. Illyés Gyula: Hetven­hét magyar népmesét ad a gyermekeknek. Életreszóló ajándék le­het a Bartók képeskönyv Varsóban a lengyel mű­velődési és müvészetügyi minisztérium nemzetközi együttműködési osztálya, a Tatr Polski és a Varsói Magyar Kulturális Intézet közös rendezésében a Teatr gyermekeknek. Tíz kép éd két hanglemez illusztrálja ezt a szórakoztató és ta­nító kis könyvet Kará­csonyra megjelenik a GyermekenciklopécUa ötö­dik — befejező — kötete,* amelyben Dala László: A\ gépek születéséről — vagy­is a technika történetéről — számol be az ősi, kez­detleges szerszámoktól a, mai, modern gépekig. Az illusztrációkat Würtz Ádám és Réber László készítet­ték. Ha a mostani kará­csonykor egy fiatalember vagy kislány könyvespol­cára kerül Molnár Ferenc? A Pál utcai fiúk című kö-, tele, dísze maradihat majd1 a felnőtt könyvgyűjtemé­nyének is. Afféle „ifjúsági bibliofil” kiadás ee a kor­szerű, szép kötet, amelyet Reich Károly illusztrált. A világirodakm róka törté­neteit dolgozta fel Vázso- nyi Endre: Fortélyos mes­ter királysága címmeL Lincoln élettörténetével is­mertet meg Sós Endre és Vámos Magda történelmi legénye. Gazdag anyagot foglal magába a Fiúk és Lányok évkönyve- Katajev korábbi regényeiben gyer­mekkorunkban megismert főszereplők most felnőtt­ként szerepelnek a szerző új könyvében: Odessza ka­takombáiban. Polski előcsarnokában Ma- dach-kiállitás nyílt. A nagy magyar író tisz­teletére ugyancsak a mi­nisztérium és a Magyar Kulturális Intézet közös rendezésében emlékestet is tartottak. . /Ha dáeh -kiáliítíh r()auéluui

Next

/
Thumbnails
Contents