Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-08 / 254. szám
4 NÖGRÄP W«. decgtnfcer 8. S«SJ Amit az új iskolai rendtartásról tudni kell... Beszélgetés Vegyük le a láncot a telkekről Szeptember elején lépett élebe az általános iskolák és a gimnáziumok megreformált törvény- könyve, az új rendtartás. Mindössze három hónap telt el azóta, Völgyi Lász- lóné a városi tanács művelődésügyi osztályának tanulmányi felügyelője, azonban már megbarátkozott az új paragrafusokkal, hiszen napról-napra adódik olyan probléma, amelyet megoldani e könyvecske nélkül lehetetlen. — Mi a rendtartás szerepe és mi (ette szükségessé módosítását? — A rendtartás tulaj- 1 inképpen szabályok gyű.i'inénye. amely irányítja ; szabályozna az iskola étét. Felújítására azért érült sor, mert a megelő- 5 az 1955-ben érvénybelé- -ctt rendtartás nem felelt íeg az iskolareform, kö- etelményeinek. A módo- ! tó és kiegészítő rendele- >k annyira megsokasodtak, iogy szinte lehetetlen volt öztük eligazodni. Külön endtartás foglalkozott az 1 ‘alános iskolák és külön gimnáziumok problémái- il, amely szintén meg- hezítette az ügyintézést. Melyek az új rendtartás azon vonásai amelyek a leglényegesebb változást jelentik az előzőhöz képest? — Az új rendtartás lényege, hogy növeli az iskolai élet demokratizmusát, nagyobb önállóságot biztosít az igazgatóknak és által fokozza a felelősíérzetet az egész iskolai — Lisewski ezek után mar semmit sem közölt magával? — Nem, akkor már nem <okat beszélgettünk, Li- cwski érezte, hogy ég a alaj a talpa alatt. Égj- zer azért azt mondta: „Ha i szükség úgy hoza, van hová menned? Igyekezz külföldre kijutni, Bécsbe. Én is oda igyekszem. Csak még néhány napot kell várnunk.” Pénzt kértem lóié. Azt mondta, most neki sincs, ő is arra vár. Csak kétezret adott. Amikor nem sokkal később Lisewsldt letartóztatták, idézést kaptam az ügyészségtől. Tudtam, nem érdemes jelentkeznem, mert onnan már nem engednek el. Tehát azt a pénzt, amit Lisewski adott, feleségemnél hagytam, aztán megszöktem. — Hol rejtőzött el? — Előbb Poznanba utaztam, aztán Szczecinbe, hogy ott egy külföldi hajóra jussak. De nem sikerült. Nem akartak a kikötőbe engedni. Ezután Gdyniába utaztam. Itt több szerencsém volt. Alkalmaztak a Kikötő szoiVölgyi Lászlóné felügyelővel kollektívában. Űj vonás az iskolatanácsok létrehozása. Mi már eddig is próbálkoztunk a megszervezésükkel, az új rendtartás értelmében azonban minden iskola számára kötelező e tanácsok életréhívá- sa, az iskolai élet demokratizmusának biztosítása, és az önálló pedagógiai munka érdekében. Az iskolai ifjúságvédelmi feladataink ellátására az igazgatónak, a nevelő- testület tagjai közül ifjúságvédelmi megbízottat kell kijelölnie az illetékes tanácsi és IÍISZ-szervek- kel egyetértésben. A gyermek- és ifjúságvédelmi munka azonban nemcsak a megbízott feladata, hanem az iskola minden nevelőjének kötelessége az ifjúságvédelem támogatása és az abban való részvétel. Örömmel tapasztalhatjuk azt is, hogy a már említett korábbi gyakorlattól eltérően az új rendtartás egyaránt érvényes az általános iskolák és gimnáziumok számára. — Mennyiben érdekeltek a szülők és a tanulók az iskolai törvénvkönv»- megváltozásában? — Nem kis mértékben, hiszen a mostani rendtartásban az ifjúsági mozgalom az iskolai és a család kapcsolata szerves egységben szerepel. A szülői munkaközösségek részletezett feladatai a nevelés társadalmi jellegét bizonyítják. Újdonság mind a szülők, mind pedig a tanulók számára egy új oszgáltató Vállalatnál. Egy albérleti szobácskábán laktam, Orlów környékén. Ideiglenesen már be is jelentkeztem. Néhány hétig dolgoztam a kikötőben és lestem az alkalmat a szökésre. Beszéltem néhány külföldi tengerésszel. Egy sem akart magával vinni. Egy német ugyan kötélnek áll, de kétezer dollárt kért, amiért elvisz a Klonski csatornáig, ahol az éjszaka leple alatt elhagyhatom a hajót. Mivel azonban nem volt pénzem, kénytelen voltam megkockáztatni, hogy elrejtőzzem valamelyik hajón. Kérhetek még egy cigarettát? Az őrnagy Macioszek elé tolta a cigarettatárcáját. Az ügyész közben elolvasta azt, amit a gépírónő irt, és kiegészítette a jegyzőkönyvet a letartóztatott vallomásának utolsó mozzanataival. — Nemsokára kínálkozott is alkalom. A kikötőben megérkezett az ..Upsala” svéd hajó — folytatta kis szünet után a könyvelő. — Deszkát rakodtunk. Észrevettem, hogy sem a vámosok, sem a határőrség katonái nem tanulmányi tályzat: a szorgalomjegy bevezetése. Ez az osztályzat a magatartás minőségétől függetlenül, a tanulók munkához való viszonyát hívatott értékelni. A szorgalomjegy nem mindig lesz párhuzamban a tanuló előmenetelével, hiszen elképzelhetők olyan esetek, amikor egy jóeszű gyerek gyengébb szorgalommal is képes viszonylag jó eredmény elérésére, vagy fordítva, példás szorgalom — de csak közepes eredmény. A magatartási és szorgalmi osztályzat nem számít bele a tanulmányi átlagba ,de figyelembe veszik a középfokú intézményekben, kollégiumokba való felvételeknél, továbbá ösztöndíj, kitüntetés, jutalom odaítélésénél. A tanulókat ezentúl nemcsak kitűnő, vagy jeles általános tanulmányi eredményük elérése esetén jutalmazzák majd, han'em szorgalmukban tartós igyekezet, rendszeres kötelességteljesítés, vagy feltűnő javulás esetén is. Végezetül még egy formai újítást szeretnék megemlíteni, amely nagyon hasznos lehet további munkánkban. Az új rendtartás ugyanis nem örökérvényű paragrafusok gyűjteménye, amelyet az is mutat, hogy az egyes részeket nem a hagyományos eljárással kötötték egybe, mert a lapok kiszedhetők és cserélhetők. Egy-egy paragrafus megváltozása esetén a kicserélés nem fog gondot okozni — fejezte be tájékoztatását Völgyi Lászlóné tanulmányi felügyelő. törődnek ezzel a hajóval. A hajó a vámhivatal közelében vesztegelt. Tudtam, hogy a hajó a rakodás után azonnal elindul a kikötőből. Kiszemeltem magamnak rajta egy jó búvóhelyet a kémény mellett és elrejtőztem. El is jutok Svédországba, ha a búvóhelyemen nem lett volna olyan íullasztó forróság. Kis időre még eszmeletemet is elvesztettem, és félálomba merültem. Amikor felébredtem, minden ringott velem, tehát tudtam, hogy a hajó kiúszott a kikötőből. Még volt annyi erőm, hogy kimásszam a rejtekhelyről, aztán elájultam a fedélzeten. Ott talált rám egy matróz. Megállították a hajót, és átadtak a határőrségnek — Előzőleg öngyilkosságot akart elkövetni? — Igen. Hiszen mindenemet eljátszottam. Volt családom, volt állásom, az emberek megbecsültek. Még csak néhány esztendei munka hiányzott a nyugdíjhoz. Most? Higyje ed, ügyész úr, jobb lenne az óceán mélyén feküdnöm. Macioszek szomorúan lehajtotta fejét. — Az életben sok mindenért kénytelenek vagyunk fizetni — mondta az ügyész. — Magának is, most fizetni kell azért a kárért, amit okozott. Ilyen helyzetben nem segít a kétségbeesés. össze kell szedFerfvel nemrégen találkoztam. Nagyon félénk, ismerősömhöz azonban közvetlen volt, csak úgy pergett a nyelve. Elkísért bennünket egy darabon, egyszer váratlanul megriadt. — Nem merek tovább menni. — Miért Ferikém? — kérdezte ismerősöm és barátságosan vállára tette a kezét. — Azok ott — mutatott egy távolabb várakozó csoportra — meg akarnak verni. — Feri feleslegesen aggódott. Mellettünk biztonságban érezhette magát. Ijedelme mégsem alaptalan. A bicskától fél. Ez olyan számára, mint ördögnek a tömjénfüst. Ha valakinek meglátja a kezében, azonnal tovább áll. Egy durva társaság viccből meg akarta „operálni” valamikor. Az ismerősöm lépett közbe, innen következett kettőjük barátsága. Feri igen közlékeny. Többkisebb szolgálatot is meq- tesz a környezetében. Félni nem kell tőle. A kedves szóért, a szerétéiért nagyon hálás. Még jól emlékszem Pistára is. Időnként eljött a negyedünkbe. Mindig mosolygott, bement a házakba, s ilyenkor volt az arcán valami a krisztusi könyörgésből. Kapott egy tányér ételt, máshol került egy szelet kenyér. De volt, aki nem adta ingyen, csak úgy, ha Pista táncra perdült, s eldanászott egy sikamlós rigmust. Mi, gyerekek falkába verődve kísértük. A bátrabbja le is tegezte, de emiatt Pistának a szempillája sem rez- dült. Még születésekor Dani magát. Leüli majd a börtönbüntetését, aztán újra szabad lesz. Remélem, nem találkozunk még egyszer. Hol volt július 11-én, kedden? — Ekkor már Gdyniában voltam. Ezen a napon a kikötőben dolgoztam. Ellenőrizhetik a Kikötő Szolgáltató Vállalat fizetési listáján. — Tudta, hogyan és mennyi pénzt kap Lisewski? — Erről soha nem beszéli. Tudom, hogy Varsóba utazott, és onnan hozta a pénzt. Biztosan valutát adott el, mert egyszer i megkérdezte: nincs-e vala-! milyen valutaüzér kapcso- j latom, és érdeklődött a | dollár árfolyama iránt. Sőt mielőtt Lublinba utaztam. ! megkért, tudjam meg, hogy ! áll a dollár. Nekem azon- ! ban nem voltak kapcsola- í taim a feketézőkkel, nem I tudhattam meg semmit. i — Mit hallott a Donau- ! bank csekkjéről? — Lisewski mérnök j gyakran említette, amikor már nagyon forró volt talpunk alatt a talaj: csak egy dologra vár, és akkor „meglépünk”. Naponta kétszer, háromszor is megkérdezte: nem jött-e posta Bécsből? Sejtettem, valamilyen értesítésre, vagy pénzre vár, mert tudom, hogy akkor nem volt pénze. Talán éppen ezt a csekkel várta. (folytatjuk) tömi betegség támadhatta meg az agyát, s számára a világ csak agyonviselt ruhát, alamizsnát jelentett. Nem ismert nőt, s nem tudta mi a szép. Nem ritkán — csak úgy, mint Feri —, vaskos tréfának volt a céltáblája. Pedig ő is egyike volt a világ legszeretetreméltóbb embereinek Többször találkozunk ilyen Pistákkal, Ferikkel a falvakban, de máshol is. Róják egykedvű sétájukat, félrehúzódnak az útból, s ha valakivel találkoznak, rendszerint köszönnek. Szánnivaló emberek ők, akiket sajnos, még nagyon sok előítélet vesz körül. Sokan, rájuk gondolva, nem tudnak más megállapításra jutni, mint arra, hogy távol a világ szemétől. zárt intézetben van a helyük. Egy részüknek tu- dathasadottaknak, skizofréneknek, önmagukkal tehetetleneknek valóban ott a helyük. Kell egy kicsit visszatekinteni. A francia polgári forradalom előtt hatmillió embert pusztítottak el Európában. Láncra fűzték őket, és cellákban tartották. 1789 után Pinel francia pszihiáter leveszi a láncokat a betegekről. Példáját aztán követik más gyógyintézetekben is. Egyre nagyobb szabadságot nyiíjtanak az elmeápoltaknak, s a természetes környezetben sokan meggyógyulnak, visszatérhetnek eredeti foglalkozásukhoz, környezetükbeMa már valamennyi gyógyintézetben a nyitott ajtó elvét alkalmazzák. A beteg kiléphet a kórteremből, nem érzi börtönnek szükebb világát. Két ok vezeti ebben a gyógyító orvost: az emberiesség, s az, hogy a természetes környezetben jó érzelmi hatások alatt még inkább elősegíthetik a gyógyulást. Gyakran, nagyon gyakran eredménnyel jár a gyógyítás. Ha időben keresik fel a betegek az orvost, az alkalmazott terápiával meg lehet előzni a tudathasadást. Mérföldekkel távolodtunk el a középkori állapotoktól, azoktól az időktől, amikor csaknem fegyenctelepnek számított a gyógyintézet. Valami azonban még ki- sért. Akik hazakerülnek a gyógyintézetekből, azokat nem várja mindig szerető együttérzés, figyelem és tapintat■ A gyógykezelte- ket sokszor megbélyegzik, elhúzódnak mellőlük, durva tréfák, élcelődések kárvallottjai. Sokan ki is nyilvánítják véleményüket:1 szeretnék, ha a gyógykezelt örökre zárt intézetben maradna. Pedig a további gyógyulás csakis úgy várható, ha hazaengedik őket természetes környezetükbe. És sokszor nem csupán a közeli hozzátartozókat lehet ezért hibáztatni.: Gyakori, hogy tanácsok,i társadalmi szervek is ér-' zéketlenek a gyámolitásra szorulókkal szemben. Eltűrik a gyerekek kegyetlenségeit, a felnőttek sokszor eléggé el nem ítélhető heccelődését. Mindez oda vezet, hogy a kórházakból, gyógyintézetekből elbocsátott betegek visszakerülnek és sokszor rosszabbra fordult állapotban. Nem kérdezhetjük, hogy a világtól elzárva éljenek-e: ők is e világhoz tartoznak. A legtöbbnek csakis a természetes környezetben várható a gyógyulása. Lánc van a lelkekem Ezt a láncot csak mi magunk tudjuk levenni, félredobni. Ennek a láncnak a szemei előítéletből, kényelmességből, a szégyen furcsa keverékéből ková- csolódtak■ Dobjuk el, méltatlan hozzánk. Gulyás Ernő HÁKÓCZI-UTCAI IDILL... Kin ka László felvétele
