Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-05 / 252. szám

6

wögeAd

Gépjavítások előtt

Jól felkészülte!* a tolmáesi gépállomáson

& FÖLDEKEN BEFEJEZÉSHEZ közeleg a munka. Most látási igazán, menny! géppel rendelkezik egy gépállomás. A tolmácsa gépállomás gépei közül is még jonéhány a mélyszántáson dolgozik, de a telepen már minden talpalatnyi helyet gépek töltenek meg. Az egyik fészer alatt kombájnok, a másik alatt aratógépek. De az udvaron, a szabad ég alatt is gépek. Kopottak, fáradtak. Megállás nélküli, esztendős munka van mögöttük. Most gondozásba veszik őket, kijavítják a motorokat, a kopott alkatrészek helyére újakat tesznek, a megfakult színeket újra festik, hogy mire eljön a tavasz, felfrissülve, kicsinosítva indulhassanak munkára A lelkesedést Szőke Gyula, a gépállomás igazgatója kissé lehűti:

— Ettől még nagyon messze vagyunk! Igaz, minden előkészületet megtettünk a gépjavításra. Sőt, már a javítást is megkezdtük. de a fő figyelmünk még a szántáson van- Amíg be nem fejezzük, nincs nyugvás ...

Körülbelül háromezer hold még szántatlan. Az igazgató gyors számítást végez és nagyon határozottan állítja, hogy két héten belül végeznek. Nemcsak azért számoljál? olyan szorongva a szántásra fordított napokat, hogy jelenthessék: eleget tettek ennek a kötelezettségüknek is. De mondja ezt el Fecske László technikus, aki az erőgépek javításának a „vezére”:

—- A javításban jelentős szerepet betöltő traktorosok még a gépen ülnek. Nélkülük csak „félgőzzel” megy a munka. A szerelőknek, műszakiaknak gondot okozott a kedvezőtlen időjárás. Mert ha az időjárás nem bánik ilyen mostohán velünk, már a traktorosok mind itt volnának.

A tolmáesi gépállomáson most olyan a hangulat, mint a rajt előtt álló versenyzők között. Minden kész, várják az indítást. És rekordra tőrnek. Szőke Gyula, az igazgató így nyilatkozik:

— Ebben az esztendőben először rendezkedtünk be nagyüzemi módon, nagyüzemi javításra. Szalagrendszerben javítunk. Hát ezért a nagy izgalom ...

FECSKE LÁSZLÓ IRODÁJÁBAN folyt ez a beszélgetés. Először az igazgatóval, aztán bekapcsolódott Fecske is, majd Varga Márton, azután jöttek szerelők, Szász István, Va- rényi Béla, a fiatalabb technikusok közül ifj- Tur- csányi János, és Bircsek László, a gyakornok. Lassan együtt is volt a vezérkar, akik kidolgozták Tolmácson az első szalagrendszerű javítást:

— Nem ez a teljes valóság — javítja ki a kialakuló gondolatot Fecske László. — A tervek elkészítése előtt tanácskoztunk a törzsgárdához tartozó traktorosokkal. Az ő véleményük nélkülözhetetlen egy ilyen nagy feladat megszervezésénél. Ezeknek az embereknek igen nagy a gyakorlatuk. Hogy csak Szász Istvánt, Polgári Ferencet, Féja Istvánt, Ma- lovecz Lajost, Varényi Bélát, Horváth Józsefet, Gyű- ricza Vilmost említsem, Senki úgy mint ők, nem ismerik a gépek állapotát

A. téH gépjavítás végleges tervének kidolgozása előtt, az estékbe nyúló hosszú tanácskozásokat folytattak a traktorosokkal, brigádvezetőkkel, körzeti szerelőkkel. Nagyon gondosan kell Ilyen munkára felkészülni. Ettől függ, hogy az elkövetkező évben zavartalan lesz-é a mezőgazdasági munka. A

javításra fordított 1 millió 455 ezer forintból képet is alkothatunk a feladat nagyságáról.

— Nagyon szeretnénk megőrizni hírnevünket- Sem a műit évben, sem az idén a termelőszövetkezetek nem panaszkodtak ránk — mondja Szőke Gyula.

Fecske nagy köteg, le- pedőnyi ívpapírokat terít az asztalra, amelyeken pontosan tükröződik, mi lesz a gép sorsa, amikor a gépállomás kapuja bezárul mögötte. Jelzi, hogy a mosóból hogyan jut el teljesen kijavítva a festőkig. A falon pedig egy idő- grafikon, Mettől-meddig tart egy gép javítási ideje.

— A Ze torok javítását már megkezdtük — mondja és indul Szőke Gyula, az igazgató.

NINCSEN MODERN SZERELŐCSARNOKUK,

régi istállóból alakították, de olyan gonddal, szeretettel, hogy a lehetőségekhez mérten legjobb legyen. Középen szerszámasztalok, ezekre rakják az alkatrészeket. Egy téglasorral leválasztják a motorpróba helyiséget. Ez Szász István birodalma. Sorakoznak az állványok, amelyeken alkatrészeket vizsgálnak. Mire végére érünk a csarnoknak, ott áll egy Zetor tisztán, az olajtól ragyogón és készülnek a festők, hogy új ruhába öltöztessékElérkezik az este, a munkaidő vége. Még utoljára próbálkozik egy motor. Rekedt, fáradt a hangja*

— Holnap reggel bonc- kés alá! — kiáltja valaki, aztán vígan csobog a fürdőben a melegvíz.

A gépállomás elcsendesedett Valahonnan a határból üzenetet küld egy traktor.

Bobál Gyula

A gumihatáridő

Nem mi, a távfűtés építői nevezték el gumihatáridőnek azokat a dátumokat, amelyekre a távfűtés különböző szakaszainak befejezését és aa üzembehelyezését ígérték. Mert. azt senki sem állíthatja, hogy a távfűtés építőinek humorérzék« nincs. így lett aztán a távfűtés október 15-i üzembehelyezéséböl először november közepe, aztan novmber vége, aztán december, majd de- cembr eleje, december közepe, december vége.

Akadnak, akik azt kérdezik:

—December vége? Tessék tnondani, melyik évben?

Nos, akármilyen humoros is nyújtani a gumiha- iáridőt, mostanában mát a legmegátalkodottabb op- i imisták is kezdenek aggódni: meddig nyúlik?

Az optimisták. De mit szóljanak a pesszimisták? Sajnálhatják, hogy hiányoztak a legutóbbi koordinációs értekezletről. Igazi, kedélyes karácscmyelőtti hangulattól fosztotta meg önmagát például a városi tanács és a megyei tanács képviselője, a legfontosabb gépészeti berendezésekét szállító és szerelő Április 4 Gépgyár, a szigetelők építésvezetője. Vagy talán úgy vélték: borúlátásuk csak a hangulatot rontotta volna? Kár.

Kár, már csak azárt is, mert a beruházó, a csőszerelők és mások fenték a fogukat, hogy alaposan odamondogatnak a szigetelőknek. Egyesek szerint a szigetelők most majdnem háromszor annyian vannak, mint kezdetben, a munkával mégis lassabban haladnak.

November elején a csőszerelők panaszkodtak, nem tudnak kibontakozni miattuk. A szigetelők nyugtalankodnak, mert nem nyújthatják képességeik legjavát. November végére fordult a kocka: a szigetelők egyik brigádvezetője panaszkodott. Csoportja a salakgyapottal borított csöveket csil lógó alumínium burkolattal látja et Nem képesek haladni társaiktól! Vagyis: egyik szigetelő munkáját akadályozza a másik szigetelő. Persze azt be kell vallani: kellemetlen helyzetbe került az építésvezető. A szigetelők elmaradásáért ezúttal nem lehet más vállalatot okolni...! Talán ezért inkább el sem jött a megbeszélésre. Olyan korszerű módszerekkel pedig, mint például a szellemidézés, nem rendelkezik a távfűtés építésében résztvevő egyetlen vállalat sem.

No, ha a szigetelők ezúttal megúszták, mások nem. Az építőipari vállalat villanyszerelő részlegének vezetője bizonyára hevesen csuklott hétfőn délután. Még November elején ugyanis megígérte: a hőközpomt villanyszerelését néhány napon belül befejezik. November utolsó napján a villanyszerelés persze nem volt kész. És sajnos a részlegvezetővel sem sikerűit tisztázni mit jelent az a „néhány napon belül” — villanyszerelőknél. Szívta a fogát a körzetti főépítésve4MUM» Jtt- .-----J.

'

»■wn

A nyereség nyomában

Hol van

a népgazdaság 16 milliója?

Nyilatkozik a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főkSnyveléj*

A Nógrádi Szénbányászati Tröszt háromnegyed- évi mérlege kedvezőtlenül alakult Az eredményszámlán 16 millió 371 ezer forinttal kevesebb a nyereség, mint amennyi a tervben szerepel, A nagyfokú elmaradás annál szembetűnőbb, mert az első fél évben viszonylag kedvezőbb volt a helyzet. A hibák okát elsősorban a harmadik negyedévben kell keresni.

Vajon mi a véleménye erről a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főkönyvelőjének, dr. Baán Jánosnak?

— Valóban az első fél évben elég kedvező volt a mérleg, A mélyművelési tervteljesftés 99 százalékos volt. A produktív teljesítménytervet 100,7, az össz- üzemit 99,5 százalékra teljesítettük. önköltségben csak 0,1 százalékos, tonnánként 24 filléres túllépés volt. Érdemes megjegyezni, hogy az 1 százalé- lékos termeléstöbblet 0,6 százalék önköltségcsökkenést jelent. Az árbevétel nem alakult kedvezően ebben az időszakban. Tonnánként 97 filléres elmaradás volt. A harmadik negyedévben sajnos sok előre nem tervezhető körülmény rontotta eredményünket Olyan nagyságrendűek, amelyekkel feltétlenül foglalkozni kell, hogy reálisan ítélhessük meg a tröszt helyzetét.

Az első háromnegyed- évben, de különösen a harmadik negyedben több elemi csapás történt Mint például a zagyvái bánya- tüzek, a tíribesi gázbetörés. Ez az utóbbi nemcsak termeléskiesést, de 2,4 millió forint többletköltséget Is okozott

A vasúti kocsi ellátás sem volt kielégítő. Rapszodikussága nemcsak a termelést gátolta. A csilléket üríteni kellett, ha nem volt vagon, akkor is. A kényszerkirakás és azután az újra felrakás, amit főleg munkaszüneti napokon végeztünk 3 millió 200 ezer forint pluszköltséget jelentett

Szeptemberben fizettük ki a hűségjutalmat Kiderült hogy keveset terveztünk: 3,1 millióval többet kellett kifizetnünk.

Időközben az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség több utasítást adott kt Ezeket sem tervezhettük előre, pedig a végrehajtása anyagi áldozatot kívánt A sújtólégveszé- lyes bányák zárt világításának a megoldása például 600 ezer, a villamos- robbantás fokozott alkalmazása pedig másfél millió forinttal növelte költségünket. Ezenkívül sújtólégbiztos szénfúrógépeket kellett beszereznünk, amire 640 ezer forintot fordítottunk. Elrendelték a fő szellőztetők folyamatos üzemeltetését is, ami 700 ezer forint áramköltségtöbbletet jelent Ugyancsak az OBF és a NIM közös rendeletére, felülvizsgálták a bányák összes szellőzőberendezéseit. Az észlelt hiányosságok megszüntetésére 900 ezer forintot kellett fordítanunk. Lehet azután említeni még a különböző előírásokat, a szénfúrógépek kettős érintésvédelmét, ami 240 ezer, a vastagabb bányalák alkalmazását ami 400 ezer forint külön kiadást jelentett Jó lehet bányafából nemcsak ennyi volt a túllépés. A tervezett 15 millió forint értékű bányafát felhasználtuk, annyit

amennyit akkor lehetett volna, ha teljesítjük meny- nyiségi tervünket azt azonban csak 98,1 százaléka« sikerült megvalósítani.

— Mit jelentett volna a tervteljesH lesben az, ha nem marad el a tröszt

mélyművelésben 50 817 tonna szénnel?

— Durván számolva XX millióval csökkent volnaj az önköltség, tehát máj nem túllépésről, hanem megtakarításról beszélhetnénk. Érdekes ez annál is inkább, hisz árbevételünk * kedvezően alakult Nem csak az első fél évi elmaradást sikerült pótolni, hanem háromnegyedéves szinten tonnánként már 18 filléres többletbevételről be- ] szelhetünk.

— Mit tett a főkönyvelőség a hibák' megszüntetéséért?

_ — A havi kalkulációk: alapján állandóan tájékoz- j tatjuk a gazdasági, műszaki vezetést a különbözői mutatók alakulásáról. Igen fontosnak tartjuk ezt., Ezenkívül rendszeresen végzünk ellenőrzéseiket. nemcsak a bányaiüzemeknél, hanem az egyes afc-: náknál is. Megszigorítottuk az anyagvételeaést, az állóeszközgazdálkodást.

Sérelmes számunkra,1 hogy a beruházási tervezési költségek jelenleg még a szén önköltségét terhelik.

— MŰ várnak as* utolsó negyedévtől':

— Elsősorban a mennyi-1 ségí terv teljesítését, azét-j maradás pótlását Ez az! alapja annak, hogy ne lép-* jük tűi a tervezett önköltséget illetve javítsunk azl eredményszámlén. Bár éppen az említett rajtunk; kívül álló okok miatt be-! következett veszteséget; teljesen nem tudjuk pótolni, én bízom, hogy nagyon1 sokat törleszthetünk még,! Ehhez hozzátartozik az is*; hogy eddig csak a mélymű-' velősről beszéltünk és az* említett több mint 50 ezer- tonna szén is a mélyművelési bányák elmaradása. Ezzel szemben a fcülfej-1 téstcü mintegy 50 ezer teas-; nás tervtülteljesítést várunk, ami az önköDtségéd mintegy 8 millió forinttal; javítja, s ez év végén kedvezően befolyásolja mérlegünket. Meg van tehát a* mód, hogy teljesítsük az éves tervet

Szükség van arra is,: hogy az üzemek vezetőiben1 a műszaki középkádenek- ben és a bányászokban ki-> alaíkuljan a közgazdaság gi szemlélet. Többet tö-1 rődjenek a gazdaságosság-1 gal. Bontsák le a tervet) egészen a munkahelyekig. Persze ne csak a tonna-* tervet, hanem az anyagtervet is. Ellenőrizzék állandóan a mutatók alakulását, mert_ időközben nagyon sokat lehet tenni, negyedév végén azonban mát nehéz korrigálni a hibát Ezek lennének a legfontosabb tennivalók, — fejezte be nyilatkozatát dr. Bais János főkönyvelő.

zető is. A hőfcözpontná! van egy csőhíd. „Egy centi ide vagy oda- nem számít" — vélhették az alap-betonozók, a fixosz- lop betonozok, a szerelvényeket előregyártó lakatosok, és a szerelők, akik a rossz furatokat mégis akaratuk alá kényszerítették, a munkások, akik az oszlopot, hidat állították, szerelték. A híd most akármerre dől, megfeszül, mégsem találja a helyét Sebaj, kijavítják. Idő van. Hol még december vége! A Pécskő utcában is van idő. Itt a földalatti vezietéknek már megvetették az ágyát, finom betonágyat. Cső ugyan még nem került bele, azért a napokban betemették. Miért? Mert erre szállítanak egy toronydarut, annak kell az út. Utána újra kiássák az árkot. A tavaly átadott Pécskő utcai épületeknél is kéne az út, igaz, nem darunak, hanem embereknek — mondják egyesek — azt miért nem csinálják? Majd, 'ha fagy! — mondják az építők. — Jó, jó — válaszolják az

okvetetlenek, — de egyelőre bokáig járunk a sárban! Sebaj — vigasztalják őket — egész Európában hideg van már, nálunk sem tarthat soká a latyak.

Szóval, a Pécskő utca lakói most epedve várják a telet, az első fagyokat De mit várnak a távfűtés építői? Aligha fagyot. Még ha a sár tenger felszámolását a tél szabad kapacitására is bízták. Az erőművi állomás és a hőközpont szerelői erősködnek, hogy karácsony előtt gőzt adnak. „Ha a levegőbe eresztjük — akkor is.” Hát jó. Az is valami. A beruházó viszont — mert nem nagyon hisz ennek a levegőbeeresztett gőznek a fűtőértékben — egy seregnyi kályhát vásárolt azokba az új lakóházakba, amelyekben az idei télen már központi fűtésnek kellett volna a meleget szolgáltatnia. Mert, azt mondja, lehet, hogy a gumihatáridő nagyon vicces dolog, de fűteni azért — akár távolról, akár közelről —- csak kell.

— Csizi —