Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-24 / 268. szám

N0Q1ÁB 9 Segít az erősebb szövetkezet A pás** Bátee Tereneáő- ■Höveékezetfaes csak 1965- *e terveztek a kertészet örtóaöbeirenctezésének meg­vásárlását A költséges gé­peket azon bsm az idén megkapták, 8 az asaalyos nyári napokon mér éltető ▼ízhez jutottak a kerté­szeti növények. Így lehe­tőség nyűi a kertészet bő­vítésére, karai zöldáruk termesztésére. A közelmúlt- ben megérkezett a terme­lőszövetkezetbe 25 holland ágy is. amelyekben a ko­rai termésű növények pa­lántáit nevelik majd. A hajtatóház azonban, amellyel a termelőszövet­kezet most rendelkzeik, el­avult, fűteni sem leheti Az a veszély fenyegeti a szö­vetkezetieket, hogy a hi­deg, télvégi napokon meg­fagynak a palánták. A szé- esényi IL Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet ópitó brigádja sietett a pásztóiak segítségére. A brigád már befejezte Szécsényben idei feladatát és elvállalták a hajtatóház átépítését. Va­das Gyula, az építési bri­gád vezetője véleménye szerint a munkával még az idén elkészülnek. A hajta­tóház fűtésrendszerét a Szécsényi Vegyesipari Vál­lalat készíti és szereli fel. A két termelőszövetke­zet összefogása nemcsak Pasztán teremti meg a le­hetőségét annak, hogy a jól jövedelmező kertészet révén emelkedik a tsz-ta- gok jövedelme. Több zöld­ségféle, korai primőráru is jut így az iparmedence zöldségboltjaiba, piacaira. Tizenöt lány az é!enN Eredményesen dolgozik a csupa fiatal leányból álló szocialista munkacsa­pat a kétbodonyi termelő­szövetkezetben. A tizenöt leány gondjaira bízták a dohányt, s ők emellett 4 hold burgonyát és 5 hold cukorrépát is megművel­tek a nyáron. A munkát valamennyi növónyféleség­nél időben elvégezték, s gondosan ügyeltek a mun­ka minőségéire is. A fia­talok az idén eredménye­sen termesztették a do­hányt Kétbodonybam, s ar­ról a területről, amelyet a leányok gondoztak, több mint 200 mázsa cukorrépa termést takarítottak be holdanként Gyarapodó juhászat Hollókőn Az idén 553 juhot, csak­nem 350 anyaállatot szám­lálnak a hollókői Petőfi Termelőszövetkezetben. Ez jelentős növekedés, hiszen egy éve még százzal ke­vesebbet tartottak nyilván, s az anyaállatok száma sem érte el a kétszázat. A közös gazdaságban jö­vőre sem mondanak le az állomány fejlesztéséről. «jármán nyoraakodtafe H kifelé az áruház " ezüstvasárnapi for­gatagából. A sofőrbundas Ferkó ment elől, utána a szöszi Ibolyka a bérelszá­molóból, mögötte pedig ko­pottas télikabátban Lora- nyik. A Warszawa ajtaját egy ott csellengő fickó nyitotta ki készségesen, mivel a kicsiny csapat egyik tagjának keze sem volt szabad. Az üzembeli srácok karácsonyára vá­sároltak. A sok-sok csoga- got az igazgató irodájában, a hatalmas fdlodemdron tö­vében halmozták fel. Az­tán ment ki-ki a dolgára. Feri vissza a kocsihoz, az asszonyka a bérjegyzékek mellé, Loranyik meg a raktárba. — Jól elmaradtatok, Mi­sa — morgolódott az öreg Visnyei. — Itt ez a kis­millió elektromos alkat­rész, jóformán annyiféle, ahány. Bevételezni, elrá­molna... Láss hozzá, mert sósán leszünk készen. Azaz. várj egy kicsit! A táskáimban találsz fokhagy­más kolbászt.. A fiam küld­te Rétságról. Kóstold meg, aztán dologra... Mihály komótosan for­gatta a bicskát, szelegette tempósan a fehér kenyeret. Bekapcsolta az. alsó polcon álló öreg néprádiót, hogy meghallgassa a híreket. „A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlottat halma­zati büntetésül négyévi szabadságvesztésre és a közügyektöl öt évi eltil­tásra ítélte. Az ítélet jog­erős” — recsegte a ké­szülék. A segédraktáros szájában fanyarrá vált a fokhagy­más kolbász. Lo­Történet, csattanó nélkül ranyiiknak, valahányszor törvénykezésről hallott, eszébe jutott az egesz bör- tönszótár. Volt ideje meg­tanulni. Nem sokkal keve­sebbet húzott le ő sem Gyarmaton. illőbb zárkán volt. az­tán a cipőüzemben. Onnan került az irodára, ahol jó- írású és némi technikai ismerettel rendelkező el­ítéltet kerestek. A nevelő­tiszt ajánlotta be. Akkor szerette meg — egy pil­lanat alatt — azt a lassú- beszédü embert, akit ma­gában hónapokon keresztül csak smasszer-atyának csú­folt. ,.Beszélj, dumálj, kis- apám, — mondogatta volt magában. — Ezért kapod a fizetésedet. Kíváncsi va­gyok, ha tenned kéne ér­tem valamit, mozdítanád-e a kisujjadat?...” S lám, a tiszt mozdította. Akkor is. később is. Loranyik még emlékezett, amikor kevés­sel az ő szabadulása előtt áttelefonált a megyei ta­nácsra: „Szorgalmas, de érzékeny, visszahúzódó em­ber. Olyan helyet kerítse­tek neki, ahol csöndesen eldolgozgathat. Talán az LLEKTROLUX-mál . . . lli»9y ott nem szeretik a szabadul ókat? Ugyan, hol szeretik? .. A megyei ember való­ban nem egyköny- nyen boldogult az ELEKTROLUX-nál. A sze­mélyzetás egyszerűen le­tagadta, hogy van felvé­tel. Az igazgató viszont őszintén megmondta a vé­leményét: — Drága elvtárskam. négy üres helyünk van. A maga szabadultját pénz­tárosnak nem tehetem. A darukezeléshez vizsga kell; az nincs neki. A kazán­házba nem dughatom be segédmunkásnak, mert ahogy maga mondja, cin- gár. Tegyem a raktárba? Ne nevettesse ki magát! Tudja, mibe kerül egyet­len tranzisztor? ... Ismeri maga ezeket a dolgokat. Kutyából nem lesz sza­lonna. Hordjon el aprán­ként ez a Lovornyik, vagy hogy hívják úgy kétezer forintot, máris kész a cir­kusz ... A megyei munkaügye« aznap nem ebédelt. A he­lyett átment az ELEKTRO- LUX-hoz, s nem jött e) onnan, amíg az. igazgató meg nem Ígérte, hogy fel­veszi raktári segédmun­kásnak Loranyik Mihályt. M ihály sosem tudta meg. hogy a pár­názott ajtajú igaz­gatói szobában hányszor szerepelt ő, mint „Lora- nydk-ügy”. A párttitkárnak fülébe jutott, hogyan be­szélt az igazgató a megyei munkaügyessel... Végülis a higgadtságáról üzem- szerte ismert szb-elnök javaslata vetett véget a lassacskán elmérgesedő vi­tának: — Felnőttek vagyunk, elvtársak, mindannyian elsősorban saját magunk a tette a munkásosztály ve­zető szerepének érvényesü­lését. Túlnyomó többségük érzi a vezető szerepből eredő felelősséget, s asze­rint él és dolgozik. Egyr? többen vesznek részt a szocialista brigádmozga­lomban, amelynek fő cél­kitűzése szocialista módon élni, dolgozni és tanulni. A mezőgazdaságban létre­hoztuk a szocialista terme­lési viszonyokat, ezzel a termelés növelésének, az egységes termelőszövetke­zeti parasztság kialakulá­sának legfőbb előfeltételeit teremtettük meg. Az egy­séges termelőszövetkezeti parasztság létrehozásának fő útja a termelőszövetke­zet gazdálkodásának meg­javítása, a tagok jövedel­mének növelése, másik út­ja a tagok gondolkodás- módjában lévő különbsé­gek megszüntetése, a kö­zösségi szellem erősítése.” A határozat a továbbiak­ban igy folytatódik: ,,Az értelmiségi dolgozók munkájának szerepe, fon­tossága jelentősen meg­nőtt. Értelmiségünk — mely számban és felké­szültségben egyre fejlődik —, alkalmas a megnöveke­dett feladatai ellátására." A kispolgárság, kisiparo­sok, kiskereskedők zöme is becsülettel dolgozik, ki­veszi részét a lakosság el­látásából. Társadalmunk osztályszerkezetében a leg­lényegesebb változás az, hogy végleg eltűntek a ki­zsákmányoló osztályok. \ tulajdonviszonyokban, az osztályszerkezetben vég­bement változások hatásá­ra megváltoztak a dolgo­zó osztályok érd ekei js szükségképpen egymáshoz való viszonyuk is. A szoci­alizmus teljes telepítésének időszakában nincsenek olyan osztályok, vagy szá­mottevő rétegek, amelyek­nek érdekei ellentétesen volnának a szocializmus­sal. Ez persze nem jelenti azt, hogy rendszerünknek nincsenek aktív ellensé­gei, de számuk mindin­kább csökken, a társada­lom tagjainak széleskörű felelőssége egyre jobban kibontakozik fékentartá- sukban, leleplezésükben. AZ ALAPVETŐ ÉRDE­KEK egybeesése megvál­toztatja az osztálvok egy­máshoz való viszonyát, új tartalmat ad a szövetségi politikának. A szocializ­mus teljes felépítésének meggyorsítása érdekében szükséges, hogy a párt az azonos érdekek alapján kiszélesítse az osztályok és a társadalmi rétegek szö­vetségét, a párttagok és a pártonkívüliek. a különbö­ző világnézetű emberek szövetségét szocialista nem­zeti egységgé fejlessze. A szövetségi politika konkrét tartalmát ugyan­azok a célok határozzák meg, melyek az osztály­harc tartalmát. Célkitűzé­sei megkövetelik, hogy tár­sadalmi életünk demokra­tizmusa egyre szélesebben bontakozzon ki. Mind töb­ben értik a párt helyes gyakorlatát, amelyet a rátermett, szakmailag és politikailag képzett ve­zetőkészséggel rendel­kező pártonkívüliek közfunkcióba való helyezé­sével is megvalósít. Most mái- tapasztalat bizonyítja, hogy az egyetemi, főiskolai felvételeknél a származás szerinti kategória eltörlésé­vel nem csökken az egye­temeken, főiskolákon tanu­ló munkás- és parasztfiata­lok száma. A SZÖVETSÉGI POLI­TIKA új tartalma, kiszéle­sedése, társadalmi életünk demokratizálódása termé­szetesen nem jelenthet li­beralizálódást, nem ered­ményezheti a párt vezető szerepének csorbítását, a párttagság lebecsülését. A szövetségi politika a szo­cializmus teljes felépítését, a dolgozó emberek érdeke­it szolgálja: a munkásosz­tály harcának folytatása és megvalósítása a jelenlegi viszonyok között. A szö­vetség kiszélesítése nem jelent eszmei megbékélést, ideológiai kompromisszu­mot. A szövetségi politika keretében is összecsapnak a haladó és visszahúzó esz­mék, nézetek, gyakorlatok. E harcban a haladó erők győzelmét kell kibontakoz­tatnunk, ezeket a tenden­ciákat kell erősítenünk. Az osztályharc és a szövetségi politikai mély­ségesen humanista jellege jelenleg abban is megnyil­vánul, hogy a harc nem az emberek ellen, hanem az emberekért, az emberek érdekében folyik. Ugyan­ilyen lényeges, hogy az embereket a végzett mun­ka alapján ítélik meg. Mindenkinek megvan a le­hetősége, hogy a szocializ­mus javára alkotó tehetsé­gét messzemenően kibon­takoztassa. Az osatályharc és a vele összefüggő szö­vetségi politika feladatai­nak, formáinak és eszkö­zeinek meghatározásában messzemenően figyelembe kell venni azt a másik fon­tos tényezőt is, hogy az osztályok tagjaiban milyen mértékben tudatosultak osztályérdekeik, milyen fejlett az osztályok politi­kai öntudata, erkölcse. A VIII. pártkongresszus ezért rámutatott arra, hogy „A szocialista társadalom fejlődése igen sokban függ a tömegek tudatosságától, általános és szakmai mű­veltségének színvonalától, a szakemberek számától és tudásától." A szocializmus teljes fel­építésének időszakában is számolni kell azzal a ténnyel, hogy az emberek jelentős része uem ismeri igazán osztályérdékét, nem ismeri a társadalom fej­lődésének legáltalánosabb törvényeit. Élnek és hat­nak a régi polgári eszmék, nézetek .szokások erkölcsi felfogások, a különböző antimarxista nézetek. A nyugati élet egyoldalú fel­fogásának hatását sem szabad lebecsülni. Az el­követett dogmatikus és re­vizionista hibák, a téves szemlélet és gyakorlat is sok kárt okozott e terüle­ten. A harmadik igen fontos tényező, amely az osztály­harc marxi felfogásából következik, hogy „minden osztályharc politikai harc Az osztálybarcot kifejlet! formában politikai pártok vezetik. A. munkásoszeály harcát vezető marxista pártnak azonban az. egyes osztályok érdekei, politikai öntudata mellett figyelem­be kell vennie szervezett­ségi fokát is. Minél szer­vezettebb egy osztály ereje, annál hatékonyabb harcainak eredménye. A politikai öntudat és a szer­vezettsége kölcsönhatása az osztály harc törtánelében szembetűnő. Általános tör­vényszerűség. hogy a fej­lettebb politikai öntudat­tal rendelkező osztály szer­vezettsége, fegyelme ma­gasabb szín vonalú, más ol­dalról egy jól szervezett egységes erőként fellépő osztály öntudatának ala­kulása gyorsabb, akcióinak alakulása eredményesebb. A MARXISTA PART a munkásosztály harcának szervezésében ezeket a kö­vetelményeket veszi figye­lembe, amikor a párt, a munkásosztály vezető sze­repének növekedéséről, a vezető szerepének biztosí­tásáról, a politikai öntu­dat fejlesztéséről, a párt szervezeti, politikai, és ideológiai egységének meg­teremtéséért küzd. Az osztályharc és a szö­vetség politikai alakulását alapvetően ezek a legfon­tosabb belső viszonyok határozzák meg. Azonban nem elégséges csak a bel­ső helyzetet vizsgálni. A nemzetközi erőviszonyok, a nemzetközi méretekben fo lyó osztályharc, a szocializ­mus és kapitalizmus világ­méretű harcának alakulá­sát is figyelembe kell ven­ni a hazai osztályhai'c kér­déseinek tanulmányozásá­nál. Géczi János felelősek tetteinkért össta­fen szólva, nem ertem. mi­ért kell eleve rosszat fel­tételeznünk erről az em­berről. Amit tett azért megbűnhődött. Két és félévig volt egyhelyen! So­sem lazsált, sosem elége­detlenkedett! Ha még nem tudnátok: a Loranyik fa- lumbeli. Gyermekkora óta ismerem. Amikor megkezd­te a büntetését, akkor jött el tőlünk a felesége a gyerekekkel — szégye­nében — Tarjánba. Eb­ben a városban Mihály­nak nincs ivócitnborája, ö/.vegy asszony babája: eb­ben a városban nincs or­gazdája sem. Itt senki sem tudja, honnan jött. Csak mi. kevesen. Rajtunk áll, újra ember lesz-e belőle — Röviden: nyissuk ki a szemünket, tartsuk fé­ken a nyelvünket, — sum­mázta a párttitkár, aki nem volt a szószaporítás barátja. H át igen. mindebből Mihály nem se.ilett semmit. Jó volt ez. de rossz is. Jó, mert az ember nemigen kedveli, ha azzal fékezik le, hogy ..odafönn” megint róla be­széltek: de rossz is. mivel nem tudta, mennyit sej­tenek róla a gyárban. Kezdetben alig-alig mer« a többiek szemébe nézni. Az ebédlőben a sarokba ült. oda, ahová utoljára érkezik — kihűltén, fa­gyosan — az adag. A busz­megállónál az utolsók kö­zött szállt fel, nehogy odamard ja valaki: „Mit tolakszik? Odabenn tá­gasabb volt?” Egy napon az öltözőben valakinek a zsebéből szőrén-szálán el­tűnt két huszas. Amikor a dolog a fülébe jutott, napokon át izzadt a tenye­re. Pocsék érzés. Ha tőle kérdik, nem az ő kezé­hez ragadtak-e a bankók, hogyan bizonyítsa be a ..nem”-et? No. nem kér­dezte _ senki. Sem a gyárf vezetők, de az a szuszo- gös alhadnagy sem, aki a járási rendőrkapitány­ságtól jött. ki az üzembe. Hozza csak a párttitkár szolt az esetről, amiíor megvolt a tettes: Loranyik szaki, ma­ga komolv értékeket ke­zel. becsülettel! A jövő héten lesz a társadalmi bíróság tárgyalása arról a bizonyos negyven fo­rintról. Úgy érzem, lesz felszólaló elég, de én sze- retném. ha eggyel több lenne: maga — Én? Miért? — Mert mi már tudiuW magáról, hogy tisztessége* ember. Hadd tudják mer a többiek is. No. felszólal’ Holnap megmondom — így is jó. A két ember keményen kezet fogott. — A terem tett. Pász­tó! Még elvisz a vonat. — cib el Adott fel sebesen az a férfi az ELEKTRO- LUX szakszervezeti bízott ságtól, aki eddig .Kilőtt ; Loranyik Mihály históná jában. Leugrott a kocsibő1 s oda lentről még megzör­gette az ablakot: — A neveket arrrúgviá költöttem! Találjon ki va­lami jó csattanót ehhez a történethez, azért újság­író’ Kellemes wmepeke* ..

Next

/
Thumbnails
Contents