Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-20 / 265. szám

Í9&L äeasrAes’ 2C. vssfirsa» NÖ6RÄ5 5 Többet fizetnek a másik üzemben? Munkaeróesébítás — vándormadarak _ McséMMtak, forma- jen lévő fiatalokat „elka­I Iw kiloptak két hét alatt patják” és később, ha a vállalatunktól 24 szak- igényeiket nem tudják munkást Eat írja meg, ez elég gyorson kielégíteni, a mi Legfájdalmasabb problémánk — fakadt ki a napokban az egyik vál­lalat igazgatója. A munka­erőcsábításról kell beszél­ni, ezt kell kipellengérez­ni — S hogyan pótolják a létszámot? engem is többre becsül­nek”. Ezt a hangulatot táplálják aztan a vissza­járó barátok, akiket el- s a hencegők is. ffüllimi cl gj^ázIuLit Üzemi történetek — Hát... vontatottan — mondta tanácstalan „el nem ismert”, „meg nem értett” emberek vál­nak belőlük, akik gátlás­talanul vándorolnak és csak a forintot nézik. Kö­zülük kerülnek ki azok, akik nyeglén, hányavetden válaszolnak a munkájukat ért bíráló szóra: — Ha nem tetszik, keressenek törvénytelen, vagy mást maguknak ... gásolható „pótlékok Hencegők, így nevezhet­jük — mert az Ígéretek gyakran ígéretek marad­nak, s a visszajáró eat nem meri elmondani. A válla­lat általában az első el­lenőrzésnél megtorpan, a ki fo­kifi­zetésének következményei előtt. És a munkás új kör­kézlegyintéssel. — A tér- Kinek Van JOgCl rtl f nyezetében talaját veszítve mzjlác TlörYI állihaí" tTUMf I\íT í i • __A K „ iívltotóorulz­F elvetődik a kérdés, hon­nan veszi a vállalat a beígért gyors anyagi jut­tatásokhoz, pótlékokhoz a pénzt? Többnyire az igazgatói alapból, s a minisztériu­melés nem állhat meg. Mi is megpróbálkozunk, vala­hogy csak szerzünk né­hány embert... Valahogy. Más megol­dás nem kínálkozik, a ka­puk előtt nem ácsorog sen­ki, hát akkor óvatosan ■ próbálkozni kell. És elin- mok által engedélyezett dúl egy megállíthatatlan- béralaptartalékből. Mindez nak látszó láncreakció természetesen a becsüle- „menjünk oda, ahol töb- tes régi szakmunkásokat, a bet ígérnek.” Növekszik a gyárhoz hű dolgozókat, munkahelyet cserélők szá- károsítja. Hisz az igazga­tna, emelkedik a ki- és be- tói alap a „jó termelésben lépők aránya. A köztudat élenjáró dolgozók jutalma- így foglalja össze: nő a zási alapja” — a bértarta- munkaerővándorlás. lék felhasználására pedig elsősorban a törzsgárda , tagjai szereztek erkölcsi A szomszéd, retje... jogot. A megkérdezett munkás azt mondja: "Elmegyek, mert a másik üzemben ugyanezért a munkáért többet fizetnek ...” Hon­nan tudja? „Mondták, be­Okkal keseredik el egy öt-hat évig egy helyen lé­vő munkás, amikor nem is ritkán az új ember viszi haza a több pénzt. Az Acélárugyárból kikerülő ígérték”. S mivel — ahogy szakemberek egyrészének a közmondás is tartja — 100-200, illetve 500 forint- „a szomszéd rétje mindig tel nőtt a fizetés-e új mun- zöldebb”, azt gondolja, a helycserétől baja nem le­het. Legfeljebb többet ke­res. És elmegy akár önké­nyesen is. Ez gyakorlati­lag anyagi hátránnyal nem jár. Az Acélárugyárból az év első kilenc hónapjában az előbb említett indokok kahelyén. De tudnak olyanról is, akinek ezer forinttal emelték a bér-ét Hencegők es becsapottak , ., , ... , Ilyen körülmények kö­alapjan 124-en hagytak el érthető az a gondoi­onkenyesen munkahelyu- kodásmod: — két. A Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál októberben 28-an, novem­berben pedig 37-en kérték munkakönyvüket azzal, hogy másutt több pénzt tudnak keresni. becsülnek ha itt nem annyira, mint kisebb szociális juttatások­kal és alacsonyabb bérrel kénytelen beérni. Panasz­ra pedig sehová sem me­het, hisz „saját magának kereste a bajt”. Egyidőben az Öblösüveg­gyárból többen a Vízmű­höz mentek át azzal, hogy ott több pénzt lehet ke­resni. Kiderült, hogy nem igaz. Voltak aíkik sz.gyen- lei ükben nem mertek visz- szamenni előző munkahe­lyükre és bevallani, hogy becsapták őket. Egy másik esetet az Acélárugyárban meséltek el. Az öntödében elterjedt, hogy Pesten 3600 forintot keresnek az ön­tők. Nossza, lett nagy nyüzsgés. Négyen azonnal leszámoltak es felutaztak Pestre. Rövid idő, múlva kopogtottak a gyár kapu­ján. Becsaptak bennünket — mondták nagy bosszú­san. Ettől függetlenül igaza van annak az igazgatónak, aki rendszabályokat sür­get. De nemcsak a gya­korta munkahelyet változ­tatók. az önkényes kilép’ök, hanem a munkaerő .csábí­tók ellen is. S emellett legalább ennyire fontos a társadalmi szervek, az üzemi párt- és szakszer­vezetek nevelő munkája, a „vándormadarak” meg­bélyegzése, á becsületes egy idegent, elmegyek, munkások nagyobb anyagi majd a másik gyárban és erkölcsi elismerése is. Pár hónap óta szinte naponta meg­fordulok ipari üzemekben. A kívülálló azt gondolhatná, hogy a massziv gyár­kapukon belül csak termelésről, terv- teljesítésről esik szó, ezt a hiedelmet újabban, mintha az újságírók sem igen igyekeznének megcáfolni. Pedig nem így van. Ezt bizonyítja az a néhány történet is, amelyet a Sal­gótarjáni Acélárugyárban jegyeztem le. Az előadó nótája Diszpécser ismerősöm meséli: Negyedév végén derül ki, milyen üzem vagyunk, hogyan teljesítjük a tervet, sitb. Ezért aztán mindéin har­madik hónap utolsó napjaiban mind a fizikai dolgozók, mind a műszakiak fokozott erővel dolgoznak. A gazdasági vezetők meg a félkész árukat leltároz­zák ugyancsak teljes gőzzel. Milliós összegek gyűlnek össze a leltári je­gyekben. Azt hihetnénk, gépies, unal­mas munka ez, pedig nem az. Egészen más. Sándor bácsi szállítási előadó nó­tája szerint ez: „Holdvilágos éjszakán, hajsza a prémium után .. Micsoda különbség! Ritka alkalom ? P. Feri bácsi, a sajtófelelös egy idő­ben fekete gyászszalagot tűzött zakója hajtókájára, úgy járta nagy búsan sorra az irodákat, ha kedvenc csapata, az SBTC kikapott. Bánata csak azért nem találkozott a többiek rokonszenvável, mert ők többnyire a gyári csapatnak, az SKSE-nek szurkoltak hasonló szen­vedéllyel. Heccelték is sokszor az öre­get, aki rendszerint mindenre ezt vá­laszolta: — A lónak négy lába van, mégis botlik. Csak egy csapat nem botolhat? — Botolhat, Feri bátyám, de ilyen gyakran? — Azért van ez öcsém — bólintott erre az öreg —, hogy annál értékesebb legyen az, amikor nem botlik. Ritka alkalom legyen. Az lett? Jövő ilyenkor már azt is' tudni fogjuk. Az utcai villany átka Nemcsak az, hogy a szerelmesek egyre kevésbé bújhatnak össze ragyogó fényénél — ezt mindenki meglátná ugyanis —, más „átka” is van ae tsteal világításnak. Ezt bizonyítja az alabbi történet. Ez az ötvenes években esett meg. N„ a gyár közismerten „takarékos” dolgo­zója egyik reggelen felemás cipőben jelent meg munkahelyén. Egyik lábán fekete, másikon barna félcipő díszel­gett. — Ember, mi van magával? — fog­ták körül munkatársai. . Mire ő eme átkot morzsolta széf aj­kad közt: — Az az átkozott utcai villany. Kel­lett ez nekem. Az átok értelmére akkor derült fény. amikor kiszivárgott a hír, miszerint N.-ék háza elé a villanyoszlopra égőt szereltek, s N. nyílván ennek a beszíi f rődő fénye mellett húzta fed azon a reggelen cipőit Kellett ez neki. Ha másért nem. az irt, hogy máskor legalább a cipőhúzás par pillanata1.-!' feikattlnisa szobájában is a villanyt. Az üzemi „ Villon ” Nemcsak üzemi szarka van, akad üzemi Villon is. Legalábbis az acél­árugyárban. így mutatták be nemrég a termelési osztályon: — Régi bútordarab ebben a garnitú­rában, s nagy költő. Francois Villon kismiska hozzá képest. Verseinek már címei önmagukért, beszélnek. íme néhány: Köszöntő Pista bácsinak, aki nyugdíjba megy, Köszöntés Zolika napjára, aki „szép neje mellett aludta át álmát” a Há­mori-tó partján, Köszöntő Jancsiká­nak, Köszöntő H. János nevenapjára, s végül, Óda B. Bandikanak. Ebből idé­zünk is: „Dolgozik ó, fest dekorál, nála fő a munkamorál. Nem tanult ő katekizmust, nem is szeret haverízmust," S az óda vége: f,Pár közvetlen szóm várjunk mégis, ácsi. Csak tréfa az egész, nem kell mellre szívni. A mi ajánlásunk: „Herceg, az isten mentsen, Szívja csak mellre menten!" T áth Elemér Mit Ígérnek másutt.9 Különféle pótlékokat, mondvacsinált prémiumo­kat és túlórát: biztosan, havi fix számokban, Természetesen az üzem dolgozói ezeket az igénye­ket nem nézik jő szem­mel. S amikor ellenkezés­re, esetleg kérdőrevonősra kerül a sor, készen áll a védekezés: a vállalat terv­teljesítése függ a megfe­lelő _ létszámtól. Érvnek ez legtöbbnyire elegendő. A vállalat tovább ügyeske­dik. Bátorítja, hívja a kezdő szakembereket, egyetemről kikerülő mér­nököket, felszabaduló szak­munkásokat. A fiatalokat vonzza a magasabb kereset és mennék. — „Egy fél évig alig kerestem” —- nyugtatják meg magukat. És sem dk, sem azok, akik ..rájukdgárfek”, nem gon­dolnak erre, hogy orszá­gosan kötelező érvényű az egységes félévi kezdő ke­reset, hisz célja, hogy a fiatal szakmunkások meg­ismerkedjenek az üzem­mel, termelési gyakorlatot szerezzenek. A pálya ele­Hősi harcokra emlékezünk Ütközet egy visszavonuló SS zászlóaljjal últak a napok, A góznak visszafelé a néme- II. Ukrán Front tek. Egyre több járőrükkel lehetett találkozni, akik útfelderítést végeztéik. M , , csapata: rohamosan folytatták győzelmes elő­renyomulásukat a szén­medence irányában. Tá- modásuk Kisterenye- Sal­gótarján felől bontakozott te, pihentek bunkerekben és az abron- csosi tanyák épületeiben. December 27-én hajnali fél háromkor a németek A z ajtón elsőnek Ár­pád lépett ki. Ab­ban a pillanatban gyilkos golyó tepertő a földre. Meghalt. Utolsó szava az volt: „Űzzétek a gyükosokat!” Az elkeseredett harcban a monoszai a németek szakasznyi erőt veszítettek és több sebe­sülttel fizettek. A harc azonban áldoza­tot. életet követelt a par­tózkodott. a németek meg­találták a partizánok szik­ratávíróját. Ez még jobban felbőszítette őket. A hely­színen agyonlőtték a 22 éves Szojka Pált es kézi­gránáttal csapták agyon az ártatlan, másfél éve? Kurtyinák Marikát. A fér­fiakat összeszedték, az ud­varra terelték. Ott, az is­tálló fala mellé állították. Valamennyit feltartott kéz­gének az eredmé- . . _ , nye volt, hogy az előőrs ki. December 22-en értek tagjai elfogtak egy három a szovjet csapatok Kis- tagú német lovasjárőrt. A terenye alá. A bá- kihallgatáskor elmondták: nyasz községben erős fa- útfelderíítést végeztek. Er- sisata kötelékek fészkeitek re terveznek az arcvonal- be magukat, és megkísé- bői kivont, megtépázott relték feltartóztatni a egységek részére vissza vo- szovjet csapatokat.. E tér- nulást. ségben azonban a szovjet egységek átkarolást hajtőt- közelről hallatszott. A par- üdvarán ff *gy Nagy- tizánok úgy értékelték a i",Nem f Vkicvo1 %y helyzetet, hogy az esemé­. tol1ek. a tel nyék sokkal gyorsabban pe- megerositett fasiszta ve- regnek, mint partizánok ébersé- Macskaíyuk felől mintegy tizánoktóL a hűséges kis zek Később, egy kis gaz­400 főnyi erővel az erdőn tanya lakóitól. Az abroncs­keresztül az abroncspusztai pusztai fasiszták elleni tanyára törtek. harcban halt hősi halált Az őr Novak Béla volt. Bandúr Árpádon kívül Amikor a németeket fel- Valasek József, Szvetlik fedezte, már egészen közel Barna, Lapin Sándor, Kál­dasági épületbe zárták mindannyiukat cs a hom­lokukra festékkel keresztet rajzoltak. így jegyezték n: g a partizánokat, Go­romba módon vallatták voltak. Riasztó lövést adott ló Gyula, Hónig József és őket, majd reggél a tanya le és hangosan kiáltotta: még több olyan hős, akik- Riadó! Riadó! nek a nevét soha nem . . ... A partizánok kifutottak tudja meg senki. ;^.^yud1°r?ÍS_™ár. egesz az épületekből, és a tanya A harc Szürkületig tartott. összecsaptak a németekkel. A parancsnoki épületből is mindenki fegyvert ragadva ugrott a tornácra és zúdította a tü­zet a tanyát körülvevő né­A partizánok a tanyából kénytelenek voltak a nagy túlerővel szemben észak tizenegy emberét elhurcol­ták és Litkén munkásszá­zadba sorolták valameny- nyiüket. A lanyán és környé­kén a németek már nem tudtak ölni, ga­rázdálkodni tovább. A fel­delemre. azt gondolták Decem- „ VQl Közben a partizánegység bér 26-án a szovjet hadse- metekre száma tovább növekedett, reg felszabadította Salgó- a parancsnoki Jó hatással volt az em- tarjánt. A partizánok örül- berekre a Debrecenben tek a felszabadítók sike­épülettel szemben lévő házban pi­hent társaival Bandúr Ár­felé. a Monosza hegység szabadító szovjet hadsereg oldalába húzódni. A neme- Egyházasbást-Tajti és Ve­tet azonban eg.v percig cseklő-Salgotarján irányá- sem hagyták nyugodni, bői szerencséi« gyorsan onnan tüzeltek rájuk. megérkezett. : Amikor a visszavonuló így tehát a Nógrádi par­megalakult ideiglenes kor- rés előretörésének. A törzs pád. A fegyverek ropogása- SS zászilóalj a tanyát el- tizánegység utolsó és egy many hire... szorgalmasan végezte mun- nak zajára azonnal kezük- foglalta, az ott élő embe- ben legjelentősebb ütköze­Az egyik napon arra let- kaJak a terveket készítet- be vették géppisztolyaikat rek helyzete szörnyűvé te az abroncspusztai, vé­tek figyelmesek, hogy Sál- el° gótariánból egyre szállta- Akiknek az ideje enged hogy bajtársaik segítségére vált. Palicsek János laka- get ént siessenek. sán, ahol a vezérkar fcar-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents