Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-19 / 264. szám

WGt lawyer hty i& sassá** «ÖS1Í5 Emberi történetek Hunkásdinasztia Import megtakarítás nyitással A papa az öntödében volt annakidején gépformázó. Meghalt. A mama, amikor fia bevonult katonának, szükségből a gyári munká­ra adta a fejét. Hova men­jek? — tűnődött magában, míg végül is úgy döntött1 legjobb lesz ott, ahol az emberem volt. A Tűzhely­gyárban. Biztos megbecsü­lik az embert, olyan mun­kát adnak, amit el is tu­dok végezni. így lett por­tás a főportán ez az ala­csonytermetű munkásasz- szony. Akkor még nem tudtam, hogy annak a Kurucz Im­rének az édesanyja, akivel nem sokkal később beszél­ni fogok. A fiatalembert a minta­asztalos műhelyben talál­tam meg, ahol a fülsike­títő zajban alig halljuk egymás 'hangját. — Amikor ide jöttem, édesapám és nővérem már itt, dolgozott. Apa aiz ön­tödében gépformázó, nő­vérem pedig a kulcsmű­helyben megmunkáló volt. Később elment más mun­katerületre. Én akkor hagy­tam el az általános iskolát. Édesapám megkérdezte: van-e kedved tovább ta­nulni? — Van. de kell a pénz fs. inkább szakmát tanu­lok. — Gyere be a gyárba, nézz körül, aztán dönts. — Határoztam. Minta­lakatos leszek. Nem bán­tam meg. És valóban a fiú jó mun­kájával öregbítette a Ku­rucz név becsületét. Azt mondja: — hibájából mintát még nem kapott vissza. Pedig, több mint egy évtizede szolgálja az öntödét. Egy pillanatra el­hallgat, Talán a papára gondol, amikor egymás után többször kicsúszik a száján ez a szó: ,.Az ön­tödének ...” De nemcsak ide küldik az ö mintáit. Kapnak belőle a kulcs­gyártók is. Ide. egy-egv mintát nyolc—tíz óra alatt készít el. Ebben az üzemrészben dolgozik a húga. Lassan már tíz éve. Asszony. Bá­nyász a férje. Egyik héten délelőttös, a másikon pe­dig a délutáni műszakban található. Akárcsak a fele­sége. Mert ő is ide jár kenyeret keresni. — Család? — Van egy hároméves íiam — büszkélkedik. — Ki vigyáz rá? — Óvódás. Korán kelő gyerek, mert az „ovi” fél hatkor nyit. Néha később. Emiatt a feleségem, aki ugyancsak velem egy időre jár dolgozni, késve érke­zik a gyárba. — Szólnak érte? — Nem! Vagy ledolgoz­za a kését, vagy levon­ják a béréből azt az időt — mondja minden meg­ütközés, felháborodás nél­kül. Természetesnek talál­ja ezt az eljárást. Délután a műszak végén viszont együtt ballagnak haza, ha délelőttösek és nincs társadalmi elfoglalt­ságuk. Az asszren­det tesz a lakásban, a férj pédig segít neki. Beestele­dik mire végeznek. Addig­ra a kisfiú is álomra hajt­ja a fejét. Kurucz Imre pedig előveszi a tanköny­veit. Harmadéves gépipari tanuló a levelező tagozaton. Ha már így együtt van a család, akaratlanul is kikívánkozik az újabb kér­dés: hát a fiú, követi-e édesapját, úgy mint annak idején Kurucz Imre a pa­pát? — Nehéz rá válaszolni. Még nagyon messze van ez az idő. Aztán meg tő­le függ, hol akar boldogul­ni. Én szeretném, ha kö­vetné a családot. Ha nem is i gv, szóról szóra, de körülbelül ugyan­ezt mondta annak idején Kurucz Imrének, a mun­kában eltörődött, család­ját szerető papa, illetve a nagyapa. Venesz Károly Még a nyáron megkezd­ték a kísérletet a mizser- faá gépműhelyben Huszár Imre és Árva Ferenc laka­tosak a Schwarz-féle nyu­gatnémet tárnok surlódó betétének felújításává!. Ez a betét különleges ötvö­zetből készül. Feladata, hogy a támrészek össze- csúszását egyenletessé tegye és biztosítsa a 30 tonnás teherbírást. A betétek egy bizonyos használat után el­kopnak, s így alkalmatlanná válnak. Huszárék újításának a lényege, hogy két elkopott surlódó betétből olvasztás, öntés útján újat állítanak elő. Az újítást elfogadták. Most készül a pontos kalku­láció. Az eddigi gyakorlat szerint a 38 forintos árral szemben egy darab felújí­tott surlódóbetét csak 10 forintba kerül. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél pillanatnyilag 2 300 darab Schwarz-féle ac Itrímot al­kalmaznak. Több mezőgaz(Iasá«i gépelemet gyárt jövőre az acélárugyár A következő évben a Salgótarjáni Acélárugyár­ban különösen megnőnek a kovácsológyár feladatai. Ez abból adódik, hogy egyre növekszik az igény a különböző mezőgazdasági gépek, illetve gépelemek iránt. A tervek szerint az említett gyárrészleg ezek­ből jövőre 1 600 tonnával ad többet, mint idén, Szer- áruKbói ugyancsak számol­nak az igények növekedé­sével. A vállalat 1965-ben 300 tonnával több kapát, villát, csákányt, gercbiyét, stb. gyárt majd, mint ez évben. latot teremteni a nógrádi partizáncsoporttal. Ettől eltekintve mégis jelentős eredményeket értek el a németek elleni harcban. Vasutat robbantottak Nagyoroszikban, szovjet hadifoglyokat szabadítot­tak ki Somoskőújfalun. Elhurcolt munkásokat mentettek meg Ragyolcon. Segítséget nyújtottak a szovjet csapatok előnyo­mulásban Kisterenyén. És sorolhatnánk még tovább az elszórtan működő cso­portok hős cselekedeteit. Aktivan segítette a par­tizánokat a Karancs völ­gyében Tőzsér Pál vadőr. A szegény, csendes ember, hordta a partizánoknak a tejet, a szalonnát, a kenye­ret, de sokszor üzenetet is. Az egyik alkalommal azt üzente vele a Karancs- berényben állomásozó tá­bori csendőrparancsnok, hogy a németek partizán­vadászatot tartanak. Jön­nek. és átfésülik az erdőt. Amikor ezt az üzenetet Tőzsér vadőr átadta, Nóg­rádi elvtárs, partizánpa­rancsnokhoz méltóan visz- szaüzent. Jöjjenek, teljes készenlétben várja őket. Az üzenetet Tőzsér vadőr továbbította. Az erdő át- fésüléséből nem lett sem­mi. látszik, nem érezték magukat kellő biz­tonságban, hisz abban az időben már nem tudták, hogy milyen erővel rendel­keznek a partizánok. A partizán csoport 're- je tovább nőtt, mert a környékbeli falvakból, és a frontról szökött katonák is egyre többen csatlakoz­tak hozzájuk. így került Kerényi hadnagy 10 főből álló csoportja is a Nóg­rádi partizánokhoz. Az egyik hideg hajnalon György Bélát, és Randúr Árpádot küldték felderítő munkára a Karancsberény­ből Csákányháza felé ve­zető útra. A feladat az volt: figyeljék meg, hogy azon az úton van-e ellen­séges mozgás, jámak-e ott magyar, és német ka­tonák, vagy tábori csendő­rök. — Ügy déltájban — mondja György Béla —, amikor a napsütötte hó a legszebben csillogott, arra lettek figyelmesek, hogy Csákányháza irányából Karancsberény felé hét lo­vaskocsi halad. Amikor közelebb értek, már kiraj­zolódtak a szekereken ülő katonák körvonalai. A hét lovaskocsin 12 magyar ka­tona ült. Izgatottak, voltak mindketten, mert nem tud­ták, hogy most mit csi­náljanak. A partizánpa­rancsnoknak az volt az utasítása, hogy az úton csellengő ellenséges kato­nákat el kell fogni, és a harcálláspontra kell kísér­ni. A feszült izgalmat az oldotta fel, hogy Kisarany- puszta irányából hat fő­ből álló partizáncsoport indúlt vállalkozásra. Ban- dúrék ezt meglátták, és azonnal a segítségüket kérték. partizánok megál­lásra szólították fel a katonákat. A szekerek, amint egymás utná érkeztek, szépen sor­rendben egymás mögött megálltak. A katonák a szekerekről leugráltak, megálltak mellettük, és feltartották a kezüket. A partizánok elszedték fegy­vereiket. és az utolsó ko­csira rakták. Mindegyik­nek karabélya volt. A kocsira felszállt a partizá­nok közül két derék em­ber. és elindultak az erdő szélén a harcálláspont fe­lé. A magyar katonákat magukkal vitték. akik gyalogosan a partizánok biztosítása mellet követték a szekeret.. Égy hátraha­gyott magyar katonával viszont a többi lovas kocsit $ A legfőbb ok: a figyelmetlenség Gépállomási balesetek tíshónapos mérlege Igen sok gondot okoz a mezőgazdasági üzemekben a balesetek elleni védeke­zés. A megye gépállomásain január elsejétől október 31-ig 71 dolgozót ért bal­eset. Ezek közül 63-an ál­landó munkások, nyolcán pedig időszaki dolgozók! A statisztika szerint a bal­esetek közül 20 éven aluli 11, 20—30 év közötti 26, 30—40 év közötti 21, 40— 50 év közötti 8, 50 éven felüli pedig csak 5 dolgo­zó. Tehát a legtöbben a 20 és 40 év közöttiek szen­vedtek balesetet. Az ada­tok szerinit nagyobbrészt a gépállomási telephelye­ken történtek a balesetek. A gépállomások telepne- lyén 43, kinn a földeken viszont csak 28 dolgozót ért baleset. A vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy a balesetet négy esetben az okozta, hogy a gép fel­borult, öt esetben ittasság, ötvenegy esetben figyel ■ metlenség, tizenegy eset­ben pedig tudatlanság. A baleseti okok különö­sebben nem függnek ösz- sze az egyes dolgozók, mun­kában eltöltött idejével, mert a balesetes dolgozók zöme 4—5 éve, 12-en több mint öt éve és heten pe­dig több mint tíz éve dol­goztak a gépállomásokon. Beosztásuk szerint jóval több traktorost ért baleset, mint szerelőmunkást. Ez azt is jelenti, hogy sok olyan traktorost is, aki a téli időszakban szerelőként Megkezdték a nagyvadak téli takarmány ozását A nagyvadas területein­ken is megkezdődtek a téli nagy vadászatok. Ed­dig körülbelül 20-25 szarvas, 15 őz, de még alig néhány vaddisznó elejtéséről érkezett jelen­tés. Az idén nagy gondot fordítanak különösen a szarvasok és őzek etetésé­re. Az erdészetek legutób­bi felmérése szerint a vad­Biztositottak 700 mázsa nedvdús takarmányt is. A nagyvadas területek közül leggondosabb a romhányi nagyvadas tár­saság. Példás rendben tartja az etetőket, az er­dőben lévő sózókba táp­szereket kever, és rendben tartja az erdőben lévő vadföldeket is. A vadál­lomány nagyon szép és érthető, hogy a vadászat itt a legeredményesebb. dolgozdík a gBűátíosaasi műhelyekben. A statisztika adatai bi zonyitják, hogy a legtöbb baleset fi gyelme tlenségbő i következett be. A Pásztó: Gépállomáson történt pél­dául, hogy az egyik trak­toros sáros lábbal ült a gépére, s a sebesség kap­csolás közben lecsúszott a lába a pedálról. A traktor felborult, s a vezető a gép alá esett. Szerencsére a sé­rülés nem volt halálos. A Szécsényi Gépállomáson szintén figyelmetlenség mi­att történt baleset Magyar Zoltánnal, aíki nem f ' ?z- te le az álló traktort. A gép megindult vele vissza­felé. A vezető kétségbeesé­sében leugrott a gépről, de eltörte az oldalbordáit A v felborult traktoron is ie- „lentős anyagi kár keletke zeit. A balesetek következ­tében 1842 munkanap esett ki a termelésből. Ebből ke­reken ezer munkanap a traktorosra esik. A több mint ezernyolcszáz mun kamen alatt csaknem ?.nofl hold mélyszántást lehetett volna elvégezni. Az idei balesetek újra felhívják a figyelmet a körültekintő, megelőző in­tézkedések fontosságára. Rendszeressé kell tenni a negyedéves baleseti okta­tásokat. s alaposabb baleset' oktatásban kell részesíteni az újonnan felvett dolgozó­kat. Csak tervszerű, meg­előző munkával .a baleset­elhárítási propaganda szé­lesítésével lehet csökken­teni a balesetek számát.. S. F* állomány téli ellátására biztosított a takarmány. Felkészültek a kemé­nyebb télre is. Arra az időre mintegy 400 mázsa szálas takarmány, ugyan­ennyi erőtakarmány (makk. gesztenye, kukori­ca. zab) áll rendelkezésre. beküldték a közeli faluba. A partizán harcállás­pontra érve megkérdezte tőlük a parancsnok: — LJnják-e a háborút* — Már nagyon! — Haragszanak- e az urakra? — Igen! — Gyűlölik-e a fasiz­must? — A lehető legjobban. — Akkor mondják meg nyíltan, hogy akamak-e a partizánokkal együtt har­colni? — Ha alkalmasnak tar­tanak rá bennünk it — mondták — természetesen — No, ennek örülök — mondta a parancsnok és a többi bajtársra muta­tott. — Barátkozzanak meg. illeszkedjenek bele a fegyelmünkbe, rendünk­be, legyenek becsületes, jó partizánok. a nagy létszám miatt a csoport rövid időn x J belül egységgé ala­kult. Ez annál is inkább szültségcssé vált, mert á nagy létszámú partizáno­kat nem lehetett egység­beosztás nélkül irányítani. Az egységgé való alakulás­ról a harcállásponton ké­szített napiparancs tanús­kodik. Szomszéd Imre A szabászatban Géppel szabnak a Balassagyarmati Szabók Kisipari Termelőszövetkezetének szecséoyi részlegébe». Kiaka Lassié

Next

/
Thumbnails
Contents