Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-18 / 263. szám

19&L december iS péntek

KÖGS.Í9

3

írott tnalasstrendelet

Bürokratikus huzavona az újítások elbírálásánál

Ma már senki sem vitatja, hogy az újítómozgalom igen eredményes segítője a termelésnek, hozzájárni a kulturáltabb munkamódszerek meghonosodásához, számtalan esetben pedig a nehéz fizikai munka megkönnyítéséhez. Ennek ellenére több helyütt tapasztaljuk, hogy a bürokratikus ügyintézés fékezi az alkotó elmek szárnyalását ós sokhelyütt tehertételnek érzik a vezetők az újítómozga- lommail való törődést.

E tekintetben legtöbb a gond az építő-, fa-, és építőanyagiparban van. Ezért is kerestük fel Nagy Józsefet, az Építő Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyei titkárát, aki az újítómozgalom fejlődését értékelve a következőket mondotta:

— Tizenöt évvel ezelőtt bontotta ki szárnyát ez a mozgalom. Ebből az alkalomból megyebizottságunk az iparág legjobb újítóival, szakszervezetünk újítási felelősével és az újítási megbízottakkal tanácskozást folytatott. Ez a megbeszélés előkészítője volt az országos szinten megtartandó tanácskozásnak, amelyre januárban' kerül sor. Egyöntetű vélemény volt az hogy a mozgalom sokat fejlődött, kialakult az újítók gárdája és, bár a lehetőségeket még korántsem használjuk ki az újítók száma év- ről-évre növekszik.

Az újítók sokat segítettek a műszaki színvonal emelésében, a termelékenység növeléseben, de jelentősen hozzájárultak a nehéz fizikai munka megkönnyítéséhez, a munkások szakmai képzettségének növeléséhez. Más tekintetben is előbbre jutottunk. A műszakiak mellett mind több szakmunkás jegyezheti nevét az újítási naplóba. Ez a megállapítás azonban nem vonatkozik megyénk építőiparára.

Ezután a fejlődést gátló problémákról szólt:

— Előbbre lehetnénk, ha egyes gazdasági vezetők szemlélete alapjában megváltozna. Ugyanis sokan még nem értik a mozgalom fontosságát, jelentőségét a gazdasági élet megjavításában. Ennek tulajdonítható, hogy a törvényes határidőn belül — egy hónap — csak a legritkább esetben bírálják el az újításokat. Ez még csak hagyján. Amikor azonban a kivitelezésre kerül a sor, akkor azt hangoztatják: Most termelünk, ha lesz időnk, erőnk, akkor majd kivitelezzük.

Hasonló a helyzet az újítási feladattervek megvalósításának ellenőrzésénél is. Addig már eljutottunk, hogy ezeket a programokat az év elején elkészítik, sőt egyes helyeken hosszabb időre is. Később meg is vitatják a munkásokkal. Utána azonban legtöbb helyen a süllyesztőbe kerül. Onnan

csak akkor veszik elő, ha a felsőbb szervek érdeklődnek a végrehajtás eredményeiről. Végső megoldásként, de azt is csak a felsőbb szervek unszolására, újítási hónapot7 rendeznek, s azt 'hiszik, hogy ezzel letudták ezirányű kötelezettségeiket. Pedig nem így van. A tanulságok levonása is fontos. Ezt mutatja az Öblösüveggyár példája. Az első félévben 89 újítást adtak be. Az augusztusban megtartott , újítási hónap során 55-en jegyeztették nevüket az újítók könyvébe. Továbbra is gondot okoz azonban a munkásújítók segítése.- Kevés gyakorlati támogatást kapnak ötleteik, elképzeléseik megvalósításához a műszakiaktól. Az előbb említett hinyosságok egyúttal a szakszervezeti munka gyengeségét is tükrözik. Ezért a soronlevő újjá- választásoknál arra törekszünk, hogy olyan aktívák töltsék be ezt a tisztséget, aíkiik jól képzettek, megfelelő partnerként tudnak tárgyalni az illetékes gazdasági vezetőkkel.

Rendelet írja ellő, hogs nagyobb gyárainkban műszaki képzettségű dolgozó — önálló munkakörként — töltse be ezt a posztot. A gyakorlat azonban mást mutat. Az újítási megbízottak egyéb más feladatok miatt képtelenek eredeti megbízásuknak eleget tenni. De az ' átszervezések következtében is bürokratikusabbá vált az ügyintézés. Hónapokba telik, míg az újító megtudja; elfogadták, vagy sem javaslatát. Ezt bizonyítja a Síküveggyárban Lakatos Rezső és társa példája. Újításukat már egy éve alkalmazzák, újítási díjat azonban még egy fillért sem kaptak. Nem megnyugtató a helyzet a tapasztalatcserékre küldött újítások felhasználásánál sem. Legtöbb helyen asz íróasztal legalsó fiókjába kerülnek.

A megyebizottság terveit a következőkben foglalta össze:

Az országos tanácskozás tanulságai alapján megpróbáljuk rádöbbenteni gazdasági vezetőinket és a szakszervezeti bizottságok reszortfelelőseit, hogy milyen fontos népgazdasági jelentősége van az újítómozgalomnak a gazdaságos termelés megvalósításában a termelékenység növelésében. A negyedéves termelési tancskozáson pedig az illetékes műszaki vezetők kötelesek majd számot adni arról, hogy az illető üzemrész mit hajtott végre az újítási feladattervből, miért van lemaradás, kinek, mit kell tennie.

A választások után egésznapos tanácskozás keretében a szakszervezeti újítási felelősökkel megvitatjuk az újítási rendeletekkel kapcsolatos feladatokat és a propaganda munka módszereit.

V. K.

Kísérősorok egy kitüntetéshez

Bensőségesen kedves zérómozzanata volt csütörtökön délelőtt a Hazafias Népfront Nógrád megyei bizottsági ülésének. A megyei pártbizottság tisztség- viselői jelenlétében Szath- mári Nagy István, a Népfront Országos Tanácsának titkára a Munkaérdemrend ezüst fokozatált adta át id. Nagy Béla elvtársnak, a munkásmozgalom becsült, régi veteránjának, az ipari munkásfiatalok máig is fáradhatatlan nevelőjének, a Salgótarjáni Iparitanuló Intézet igazgatójának.

Az üdvözlő szavak melege, az ünnepi aktust követő taps ereje bizonyság, hogy a magas kitüntetés id. Nagy Béla szerény személyében méltó viselőre talált. Töretlen Mi mozgalmi múlt áll a 66 éves ünnepelt mögött s a népfront mozgalomban dolgozók tudják leginkább, mennyire- fáradhatatlan Béla bácsi a jelenben is.

Nem szorul ugyan bemutatásra sem múltjában, sem jelenében, az ünneplés alkalma mégis összegezni kívánja a tiszta pálya nagyobb állomásait, ö igy emlékezik ezekre:

— A munkásmozgalomhoz kapcsolódásoméit a szülői ház predesztinálta. Apám acélárugyári munkás volt s magam is e vállalatnál lettem nevelő. Az első világháború- után. mint leszerelt tartalékos tiszt csatlakoztam a Tanácsköztársaság fegyveres erejéhez. A Salgótarjáni Vörös Vasas ezred második századának lettem a parancsnoka. Részt vettem a tiszai hadjáratban "s harcoU.urtk Salgótarján—So- moskó terében. Ilyen tevékenység meghatározó as, ember egész életére. A forradalom leverése után csak azért nem következett felelősségrevonás, mert a gyár munkíssága egységesen állt helyt a nagy napok minden tettéért s ol tömeges megtorlást még Horthyék sem érezték ajánlatosnak. A vállalat újra alkalmazott nevelőnek. A második világháborúban katonai szolgálatra rendeltek, három év hadifogság s azóta itthon. Tanítom a fiatalokat és 47 óta aktív részese vagyok a népfrontmozgalom munkájának.

— Magamról talán még

annyit: két fiam van

Béla, a salgótarjáni SZTK rendelőintézet igazgatóin és Miklós, akt szintén munkásneveléssel foglalkozik. S van három kisnnn- kám.

A hosszú pálya megérdemelt nyugalmáról kérdezzük. Tiltakozó mozdv lata előtte jár szavainak .• jelzi, hogy erről más felfogása van, mint amit áfl tálában éptenek.

És már fejtegeti is:

— Január elsején megyek nyugdíjba, de ezt. a tényt inkább formalitásnak tekintem, mert, erőm, egészségem mást diktál. Azt, hogy utána munkásságom még nagyobb részét ajánlhassam fel a népfrontnak. amelynek munkája nagyon szivemhez nőtt.

Erre a szép programra s a kitüntetés örömére csendülve koccannak egybe az ünneplők poharai Barna Tiber

rHrtrirkéúrHHrirkirk* ****** *■»*■★***■* *44* ***** ***** t k At-k k A * h* * hA A A * ***** A A k * kit * i •*-*

Hősi harcokra emlékezünk

Nógrádi Sándor partizáncsoportja magyar földön

4 Nógrádi partizáncsoport. 1944. október végén kelt át a/. Ipp- lyon. A partizánok már hosszú utat tettek meg. 1944 október' 8-án 18 órakor indultak Kievből egy Douglas típusú, nagyteljesítményű katonai szállítógéppel. A csoport akkor még csak hat főből állt. Zólyom mellett szálltak földre este 9 óra körül.

A legfontosabb feladatuk földreszállás után az volt, hogy Zólyomba menjenek, a Voljansaki parancsnoksága alatt álló szlovák partiián dandárhoz, hogy megbeszéljék az együttműködést és tájékozódjanak a helyzetről.

Az út minden lépése harcot, önfeláldozást követelt valamennyi partizántól. Jól tudták, hogy előrejutni csak úgy lehet, ha fegyelemzett módon, minden időt kihasználva gyengítik a németek élő erőit, felszereléseit és ellátását.

Amikor a Nógrádi partizáncsoport elvált a szlovák partizán egységtől, a donovald tiszrtásról lefelé húzódva, a hegyes-erdős terepen haladva, nagy bátorságról tett tanúbizonyságot. Felderítőik gyors munkája következtében a híreket és adatokat helyesen értékelte, melynek következtében a parancsnok elhatározása gyorsnak és reálisnak bizonyult.

Amerre elhaladtak -mindenütt támogatta őket a nép, a falvak lakossága: Amikor a Garamitól a brezovói folyócskán keresztül Madách Imre szülőfaluján, Alsósztregován át eljutottak az Ipoly közelébe, a csoport 28 főből állt

A felderítés már három napja folyt, hogy hol lesz a legcélszerűbb az átkelés a németek által erősen őrzött Ipoiyon. A partizáncsoport, a németek ónra előtt kelt át az Ipoiyon és haladt át Ipolytarnócon a vasútállomás mellett, a Losonc—Balassagyarmat felé vezető vasúti töltésen és a műút vonalán.

Az őszi esőzések feláztatták a talajt, az emberek is csuromvizesen, bőrig ázva cipelték nehéz felszereléseiket a sziklás-csúszós hegyoldalakon a kijelölt hely felé.

Arra, hogy kipihenjék magukat, meg- szárítsák ruhájukat, még csak gondolni sem lelhetett. Amikor pihenőjük volt, úgy heveredtek le a sáros földre, vizes ruhában. Nem lehetett sokat tétovázni, várakozni, pihenni egy helyben, akármilyen fáradtak voltak. Igyekezni kellett a meghatározott cél felé, a parancs teljesítésére.

hosszú menetelések során sem szakadtak el a Szovjetuniótól. A rádió megszüntette a távolságokat, áttörte a frontokat, a határokat. A Kossuth-rádió hangja és a „Nagy Föld" szava új bitet és erőt adott a partizánoknak a további harchoz.

Kardos Éva, a cspport egyik partizán- lánya így beszél a rádiójukról:

„November 7-e volt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepe. Kora reggel indultunk útnak ünnepi érzéssel, bizakodva. Az egyik hegyoldalon megálltunk, itt volt a rádióösszeköttetés ideje. Jósé Sandoval spanyol származású elvtárs és Tánya, a

kis ukrán lány felszerelték az antennát egy faágra és rövidesen hallani lehetett a Nagy Föld üzenetét, a Szovjetunió szavát. Megilletődve, csendben állt mindenki. Ez a kis készülék jelentette számunkra az állandó, el- téphetetlen kapcsolatot a szovjet hazával. Tánya olvasta fel a táviratot. A parancsnokság köszöntötte a partizánokat a nagy ünnep alkalmából és sok sikert kívánt tovább) harcaikhoz.” Az éjszakai nehéz menetelés, a fokozott figyelés nagyon megnehezítette a munkát. A sötétségnek azonban minden percét ki kellett használni, amíg a nyüzsgő németeken keresztül eljutottak a puszták népének segítségével a Légrádi-féle vadászházihoz. A kastélyhoz érve a partizánokat elszállásolták és azonnal megszervezték az őrséget. A felderítők pedig az étkezés u-tán folytatták munkájukat. A parbizánvállalkozás éltető eleme és sikerének záloga a nép támogatása volt. A karancsvölgyi emberek is gondoskodtak a partizánok élelmezéséről. Kenyérrel, szalonnával, tejjel igyekeztek tőlük telhetőleg a legjobban ellátni a harcosokat.

A Légrádi-vadászíkastély a Karancs hegység lábánál a völgyben, sűrű erdővel övezett kis csörgő patakocska mellett épült. Csodálatosan szép hely ez. Nem véletlen, hogy vadászkastély épült ide. A legközelebbi község Ka- rancstoerény és Lapújtő, amely légvonalban alig több, mint két kilométer. Salgótarján és Somoskőújfalu, a Karancs hegység túloldalán 5—7 kilométerre található. A környék lakossága zömmel ipari munkás, a bányánál és a salgótarjáni gyárakban dolgozó emberekből tevődik össze.

M

indez még nagyobb erőt es lehetőséget nyújtott a szervező munkához, A munkások és parasztok körében á nyilasok nem találtak talajt. A Száiasi-féle nyilas kormány azon intézkedésének, hogy 10 eves korból 60 éves korig mindenki! vonuljon be. nem tettek eleget, A par-| tizánok segítették a falvak és tanyák! népét felvilágosító szóval. Javasoltak! hogy rejtsék el élelmüket a németek elől, és vonuljanak a hegyekbe, ne szolgálják., ne segítsék Szálasit, Hitler bérencét.

A Nógrádi Sándor vezette partizáncsoport tudta, hogy a Salgótarján környéki hegyekbe ellenállók. fegyver: bányászok vonultak. A hir gyorsain bejárta a környéket, hogy több száz partizán van a hegyekben, A partizánokat egy alezredes vezeti. Ez természetesen előnyt jelentett a partizánok számára, mert a csendőrök és velük együtt más katonai alakulatok is igyekeztek elkerülni a Karancs-hegységet

A felderítők Nógrádi elvtárs utasítására elindultak, hogy közöljék Ban- dúr Gyulával, a mono szar partizán- csoport vezetőjével az üzenetet.

— Még az éjjel vegye fel vele a kapcsolatot a káráncsberényi vadász- kastélyban — hangzott az üzenet, szövege.

A

Monosaa hegységben levő partizánok gyorsan, tanácskozáson elemezték a kialakult helyzetet, örültek a Nógrádi Sándor vezette partizáncsoport megérkezésének. Szeretettel üdvözölték őket. Úgy döntöttek, hogy azonnal útba indítják a hírt hozó két felderítőve! Ranancsberénybe a nógrádi partizánegység harcálláspontjára Bandúr Gyulát, György Lajost, Novak Bélát, Bandúr Árpádot, György Bélát. Ugyanakkor Bandúr József. Bandúr Lajos és Janák József visszamentek a faluba, Ragyolcra, hogy értesítsék az otthon maradt kommunista érzelmű embereket a történetekről és megfigyeljék a német, valamint a magyar katonák — oeemőőíöfc mozdulatait.

SsesssaSS !hs*ee